Hegyek által ölelt kanyon

A golyó eltalálta a lényt, Morrow meg elfojtott egy diadalmas kiáltást. Az arctámadó a földre került, de nem méltóztatott kimúlni. Ó nem, hirtelen felpattant és egyszerűen Morrow hátába került. A férfi megfordult, a ládák felé tartotta a pisztolyát.
Egy kicsit feljebb emelte, ha a bestia ujja feltűnik a ládák mögül, akkor ő megfogja húzni a ravaszt. Kifújta a levegőt, és eszébe idézte a kiképzője szavait.
Ha lelő egy dögöt, akkor próbáljon meg elkotródni a közeléből, mielőtt annak savas vére ráfröccskölne. Igen, fontos. Közben a katonák is vívták a saját csatájukat. A bejáraton át pedig újabb dögök jönnek, hogy elfoglalják a termet.
Morrow kifújja a levegőt és próbál nem a ládák közelébe maradni. Most az életéért kellett harcolnia, ha az a lény előugrik és elkapja őt, akkor neki bizony vége...
A teremtmény egy kétlábon járó szaporítószerv, annyi feladata van, hogy a benne lévő embriót a gazdatestbe impegrálja. Előbb vay utóbb előugrik és ő meghúzza majd a ravaszt. Lassan körbefordul, a szeme sarkából figyeli a ládákat, nem mer benézni a hátuk mögé.
Valószínűleg a dög lesben áll.
Ha kimászik az egyik láda tetejére, Morrow sarkon fordul és meghúzza a ravaszt. Igen, valószínűleg így fog támadni.

~Az adrenalin termelődés felfokozza az izmok, a vérkeringés, valamint az agy és az érzékek müködését. Ez lehetővé tette, hogy a korai emberelődök kiszúrják az esőerdőben lopakodó párduc körvonalait. Ez az ösztön segített nekik túlélni, később a mai embernél ez megmaradt. Akkor jön elő ez az ösztön, ha valaki szörnyet lát az ablak előtti fa árnyékában vagy egy arcot vél felismerni a felhőkben.~
Morrowban is ez az ösztön indult be. A homlokát kiverta a verejték. Akaratlanul is a megjelenő arctámadók felé fordítja a pisztolyát, de aztán kiderült, hogy csak a képzelete játszott vele. Máskor ezen nevetett volna, de most hogy egy lábakon rohangáló szaporítószerv vadászott rá, valamiért nem vidította fel a gondolat.
Ekkor azonban meglátott egy csontsárga villanást, a dög már besurrant két láda mögé, ezzel Morrow háta mögé került. Az archeológus odafordult, az ocsmányság valószínűleg a ládák mögött lopakodott.
- Te nyomorult! Csak mi ketten vagyunk.
Közben jönnek az idegenek, hatalmas négy méteres, banánfejű dögök. A turániak keményen artják vissza őket. Lance nem mert erre gondolni.
Ő inkább az arctámadót semlegesítené. Teljes erejéből nekifeszül a ládának és próbálja letolni a másik tetejéről, remélve, hogy a súlyos fémtárgy kilapítja a savvérű mocskot.

A ládák hatalmas csattanással omlanak a földre, egy időre túl is harsogja az egyre gyengülő fegyverropogást. Úgy festett, hogy van az összes xenomorphot kinyírták, vagy a turániak sikeresen megtörték a földönkivüli rovarlények rohamát.
Hiába, a turáni állítólag csökönyös nép volt, de ez az acélosság most jól jött. De úgy festett, hogy a dögöknek sem kellett szégyenkezni ilyen téren. Carl érezte, hogy valami tapogatja a lábát, lepillantott, és rémülten hökölt hátra, mikor meglátta a lábába kapaszkodó arctámadót. Az elülső két lábával tapogatja a férfi bakkancsának az orrát. Igen, valószínűleg a parazita így próbálja magát kihúzni onnan, mivel a farka a ládák alá szorult. Hát a kilapítás hadművelet nem sikerült valami jól. Lance kifújja a levegőt, próbálja csillapítani a szívdobogását, és óvatosan próbálja kihúzni a lény "ujjai" közül a lábát. Egy mukkot nem szól, ha ez sikerülne, akkor jobbra lép, biztonságosnak ítélt távolságra a kétlábon járó párzószervtől, és onnan intézi el a pisztolyával...
Csak ne vétsen egy hibát se, mert akkor hamarosan anyai örömök elé nézhet...

Morrow számára szinte napoknak tűntek, mire lassan kihúzta az arctámadó csápjai közül a lábát. A lény összevissza ugrált, a ládák rázkódtak. A régész nyelt egyet, nem törődött a homlokára vékony filmréteget vonó verejtékkel hirtelen jobbra ugrott, és három lövést eresztett bele a lénybe.
Az első pontosan a teste közepén találta el a dögöt, sárgászöld krátert robbantva a testébe. Morrow tébolyultként ordított fel, miközben eltrafálta az apró lény két elülső csápját és a farkát.
~ A Földért, a barátaimért akik elindultak haza a családjukhoz, de aztán eltűntek! Az emberiségért! A sok szenvedésért te mocsok!"
Kifújta a levegőt, megtörölte a homlokát.
Távolabbról további lövések és idegenek sikolyai hallatszottak.
Ezek nem lehetnek értelmes lények, ezek csak állatok. Nagyon értelmes állatok, veszélyes és ocsmány kártevők.
Ekkor az egyik katona belép és valami iszneket említ. Morrow nem tudja hova tenni ezt a szót.
- Mi az az isznek? - kérdezi, ekkor jött rá, hogy már idegen sincs. - Ja, önök már így hívják a rohadékokat.
A fickó pedig le is mukizza. Carl odalép a ládához és megveregeti a tetejét.
- Itt vannak a szondák, de hogy jönnek össze a kézigránátokkal? - kérdezte.

Morrowal nem sokat törödtek a katonák, szokásukhoz híven szinte észre sem vették. A tudós szipogott egyet, aztán megszédült. Elkapta az egyik láda oldalát, a torka olyan száraz volt mint a tapló. Valószínűleg úgy nézhetett ki, mint egy kiszáradt sivatag, tele repedésekkel.
Vízet kellett keresnie, mielőtt kiszárad. Az arctámadóval folytatott harc sok energiáját elvette. Valami kaja is kellett volna neki, de először is egy kis dihidrogén monoxidot .
Igen, az jót fog tenni. . Keress valahol valami olyat, amiből ihat. Lehetőleg egy kulacs, vagy akár egy hordó is jó.
Ha talál, ha nem, közelebb lép a halott xenomorphokhoz, már ami megmaradt belőlük, és jól megnézi őket, mintha nagyobbak lettek volna az átlagnál. Ha legalább akkorák mint amilyet a folyosón látott, akkor valószínűleg voltak még gazdatestnek használható teremtmények a bázison.
Miután végzett ezzel odamegy a szondákkal ügyködő katonákhoz, és kiváncsíságból figyelni kezdi, hogy mit csinálnak. Kibelezték a droidot, és beraktak egy M40-es gránátot, és ami a legmeglepőbb volt, hogy müködésre is tudták bírni
- Kamikáze szondák - lihegte Morrow. - És mit terveznek velük? És tudnék valamit segíteni?

Morrow megugrott, mikor az egyik halott xenomorph lába megremegett. Aztán kiderült, hogy csak automatikus idegreflex. Mint amikor a levágott csirke fejetlenül rohangál az udvaron. A teremtményen nem volt semmi érdekes. Egy négylábú kikellt idegen volt, valószínűleg egy rynthből vagy másmilyen őshonos teremtményből.
Közben két kamikáze szonda kiröppent a teremből, és megindult a bunker többi része felé. Morrow körbepillantott, és felsóhajtott. Passzív szereplőnek érezte magát továbbra is a csatába. Ekkor hallatszott a mély, idegen sikoly, ami már bömbölésnek is beillett.
Valami hatalmas lény lehetett. Lance kifújta a levegőt, aztán beszívta, hogy lenyugtassa az idegeit és ne kapjon pánikrohamot. Annyit tehetett, hogy tovább vizsgálja a gömböket. Valahogy mintát kellene belőlök venni, vagy legalábbis megérinteni.
Ez volt a dolga. Egy olyan helyeket keresett a falon ahol felmászhat, vagy bárhogy mintát vehetne a tárgyakból. Volt egy olyan érzése, hogy a víz eltünéséhez lehetett köze ezen a bolygón. Megkellene tudni, hogy mikor száradt ki ez a folyó.
Ha valahogy kijuthatna és mintát vehetne....
- Valaki itt nem kapott részletes ismertetőt a bolygóról? Például mikor száradt ki a folyó, vagy ilyesmi. Gondolom végeztek itt talajtani méréseket.

Ha Lance azt hitte, hogy akadt egy kis nyugalom és hogy ezt a csatát megnyerték itt és most, nagyon is tévedett. A kutászokat irányító fickó valami zagyvaságot ordított, vagy ha nem is volt zagyvaság, akkor a saját nyelvén kiáltott fel.
Ami a legfélelmetesebb volt, mikor két ember zuhant le a liftaknában, de ahogy jobban megnézte egy ember volt, két darabban. Valahol, valaki felordított, hogy ravager, és amikor felpillantott megcsillant valami a liftaknában. Morrow hátrálni kezdett, és próbált visszaemlékezni, hogy mi is lehet az a ravager.
Xenomorph két pengével az alkarján. Akkor ez érthető, hogy mi vágta ketté szerencsétlen flótást. Beállt a kutászokat irányító katona mögé, és nyugalmat erőltetett magára.
- Hány kutászunk van? Szerintem próbáljuk meg azokkal elcsalni és elintézni a dögöt. Én csak egy archeológus vagyok, de maga a katona. Ön ért ahhoz, hogy leszámoljon ezekkel az ördögökkel. Maga mit csinálna? - kérdezte bátorítóan. - És maga jó és intelligens katona, hogy ezt kitalálta. Tehát használja és robbantsa fel a mocskot.

Morrow az egyik pillanatban azt érezte, hogy valami elkapja a grabancát és egyszerűen odébb rakja őt. Aztán a férfi elengedte az archeológust, mikor megremegett a föld. Innentől felgyorsultak az események.
A nagydarab xenomorph kishíján kiherélte a pengéjével, aztán a következő pillanatban több lövést is kap a ravager. Hamarosan meg is kapja a büntetését. Egyszerűen két darabra vágja szerencsétlen fickót. Lance felpattant, és balra ugrott. A xenomorph követte banánforma fejével Morrow mozgását. A tudós a ládák felé kezdett el hátrálni. Érezte, hogy ezt a lényt már nem lesz olyan könnyű megölni, mint az arctámadót.
Odafordult a kutászokat irányító fickóhoz.
- Annyi szondát hozzon le, amennyit csak tud! - ordította, és a ládák mögé próbált ugrani. - Gyerünk már! Ez élve széttép minket.
Ha sikerül fedezékbe húzódnia, és a raveger követi, akkor fémládákkal próbálja meg lelassítani a lény mozgását. Remélte, hogy a drónokat irányító katona összekapja magát és azt csinálja amit javasolt neki.
Nem akart egy idegen naprendszerben meghalni. Nem lehet ez a sorsa.
- A kutászokat! Gyerünk!
Kiáltotta, és a ládák mögé ugrott, aztán ha a ravager követi, akkor rápróbál borítani néhány nehezebb ládát. Van egy olyan érzése, hogy ezt a bestiát maximum csak két lövés terítheti le. Amit leadnak egy Conestoga sínágyújából...
Morrow a szemeivel a ládák felíratait böngészi, hátha talál valami olyan dolgot, amivel ha nem is elintézheti, hanem megfordíthatja a csata végkimenetelét. Közben a ládák között lopakodik, próbálva kicselezni a Ravagert.
A szemeivel a ládák feliratait figyeli, hátha rátalál valami olyasmire, ami segíthet. Ekkor eszébe jut az egyik láda, csak egy villanásnyira látta. De azonnal eszébe jutott, hogy mi lehetett az. Egy "UA 689"-es.
Visszatér arra a helyre, ahol megtalálta a kutászokat. Valahol még ott kell lennie a doboznak. Ez talán megfordíthatja a csata kimenetelét. Határozottan jó hír.
- Hé! Találtam egy UA-689-est! - ordítja a katonáknak. - Valaki bekapcsolná, vagy elmondaná hogy kell bekapcsolni?

Morrow az egyik pillanatban a láda előtt volt, a következőben már egy katona szinte félretaszította, aztán egy HK875-as impulzusfegyvert nyomott a kezébe. Lance tudta, hogy ez elég bika fegyver, de úgy érezte, hogy ennyivel nem állíthatja meg.
Ezek a lények változatosak, és ez a fegyverük. Minden variánsnak megvan a jellegzetes fegyvertára, "vérmérséklete" és feladata. Mindegyiket egy-egy fegyvernemé téve ebben a seregben. Ezért veszélyesek.
A teremtmény ekkor a régészre "nézett", és széttárta a karjait, felemelte a fejét és vérfagyasztó hangon felüvöltött. Morrow tett egy próbát, ameddig a szörnyeteg kitátotta az állkapcsát, ő meghúzta a ravaszt és belelőtt a bestia szájába. Aztán balra ugrott, és egy újabb lövést eresztett belé. A vérében színtiszta adrenalin keringett, harcolj vagy fuss. Meg kellett védenie a katonát és a drónt.
A túlélésének zálogát.
- Gyere ocsmányság! - ordította és újra a teremtményre lőtt.

Lance nem volt valami jó célzó, hisz nem volt katonai múltja, csak egy alapkiképzést kapott. A fenébe, egy egyszerű könyvmoly tudósként szolgált itt. Nem képezték ki ilyenekre, kis elégtételt jelenthetett volna neki, hogy a golyó darabokra törte a dög egyik fogát.
A lény ekkor indult meg felé. Morrow sikeresen félreugrott a teremtmény útjából, de ezzel csak pár percet nyert. Még ki sem találhatott semmilyen tervet, a teremtmény felé fordult. Valószínűleg már azon gondolkodott, hogy Morrow agyával vagy beleivel kezdje a táplálkozást, vagy egyszerűen a fészek mélyére vigye.
A következő pillanatban, miután rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek peregtek le a tudós agyában, az életével együtt...
A dög fél oldala hirtelen meggyulladt. Isteni áldás? Dehogy, egyszerűen egy katona volt az aki egy molotovkoktélt összeeszkábált suttyomba. Lance magában tisztelettel adózott a turáni találékonyság előtt. Ha ezt túlélik, akkor meg is köszöni a srácnak. A lény ekkor a tengerészgyalogos felé fordul. Morrownak pont hátat mutatva. A tudós kifújja a levegőt, leküzdi a félelmét és meghúzza a ravaszt. Megpróbálja a teremtmény hátán meredező csőszerű képleteket eltrafálni, hát ha azok nem annyira golyóállóak.

Néhány lövés talált, vagy a Morrow melletti ládába csapódtak, vagy a dög hátába. Több lövésre már nem volt ideje. A tár kifogyott. Morrow magában káromkodott egy sort, és imádkozott a csodáért magában.
Persze tudta, hogy olyanok nincsenek. Ha lettek volna, akkor a Földet nem szállták volna meg a xenomorphok meg ilyesmi. A hárommotoros löveg ekkor mászott elő a ládából és kezdett el lönni a dögre. Ez sem tartott ki, és a bestiának hihetetlen állóképessége volt. A lövésekkel csak azt érték el, hogy a ravager minden becsapódásnál egyre dühösebb lett. Még a levegőben kettőbe törte farkának egy suhintásával.
A csata itt ért véget, Morrow pedig felkészült, hogy a pusztakezével esik neki a szörnyek, minden ami mindegy. Inkább nem hal meg gyáván, ha meg is teheti harcolva. Ekkor csoda történt, vagy pontosabban jókor érkezett. Egy rakétalövés letépte a xenomorph banánforma fejét a helyéről, az elterült.
Csend ereszkedett le a teremre, a szamuráj pedig leült a dobozra, lekapta a sisakját. Most embernek látszott, egy megviselt embernek és nem egy kétlábon járó hadistennek. Morrow érezte, hogy a mellkasát szétveti a harci vágy. A vérében adrenalin keringett.
A fenébe túlélte, ennél jobban nem is élhetett volna. Kifújta a levegőt és ő is leült a földre, minél távolabb attól, ami a ravagerből megmaradt.
Ezt mesélni fogni az unokáinak, ha lesznek egyáltalán, vagy ő megéli azt a kort. Érezte, hogy nincsenek túl a nehezén.
- Igaz nincs több dög a bázison? - kérdezte a szamurájtól zihálva. Ekkor jutott az eszébe, hogy a fickó nevét sem tudja. Ahogy azt is elfelejtette, hogy mit akart mondani.
Ekkor jutott az eszébe, hogy mit mondtak a katonák a tartózkodási helyéről.
- Talált valamit a tetemeknél? Valami újat?

Morrow zihálása lassan elhalkul, a férfi megtörli a homlokát, aztán a ravager hullája felé pillant. A jókora xenomorph dögöt egy rakodógép emelte fel, és vitte ki a teremből. A katonák megkezdik halott társaiknak az elvitelét, mások pedig háromméteres fémrudakat hoznak. Morrow percekig agyalt azon, hogy miért.
Aztán rájött, hogy inkább nem akar ezzel foglalkozni, ismerve a turáni hagyományokat. Úgy dönt, hogy a szamuráj parancsait követve odalépett a ládához és felnyitja. Utána elkezdi kiszedegetni a mérőműszereket.
Itt volt az ideje, hogy azt csinálja, amiért ide küldték. Vagyis, hogy rá jöjjön hogy mik a gömbök. Megnézi a műszereket, és elkezdi elvégezni a méréseket. Megvizsgálja az energiaszintet a terem következő pontjain, a hőmérsékletet, valamint a levegő nedvességtartalmát, a benne terjedő gázokat, épp úgy mint a sugárzást. Körbejárja a termet...

Különös adatokat érzékelt a régész, ahogy körbejárta a termet. A levegőnek víztartó kapacitásának 10%-át használta ki, szinte mindenhol a teremben. Ezt felírta, ahogy azt is hogy az energiamező közelében alacsonyabb hőmérséklet, mint a terem más sarkaiban.
A gázok elemzésében nem bízhat, hisz az idegenek savas véréből gázok távoztak a légkörből. Magában bólintott, és mindent feljegyzett a noteszébe a többi infó mellé, utána a táskájába dobta, és kisétált a folyosóra, távol a teremből, hogy ott is megnézze a hőmérsékletet és a páratartalmat. Ha az energiamező és a gömbök közelében abnormális értékek vannak, amik azt jelzik, hogy ezek valahogy szívják az energiát és a párát.
A férfi magában bólintott, aztán elindult, hogy megkeresse a szamurájt. Kutatás közben tovább elemzi az épületben lévő információkat. Ha megtalálja az itteni csapatok vezetőjét, akkor jelent neki, de előbb megmutatja az információkat, és megszólalt.
- Ha elszívják a vízpárát azok a gömbök, akkor valószínűleg az energiamező annyira összesüríti a párát, hogy az folyékony állapotba kerül. Van egy olyan érzésem, hogy ez víz. Ha vannak még ilyen objektumok a bolygón, akkor megvan a magyarázat, hogy hová tűnt innen minden folyékony víz. Azonban nem tudom, hogy a hely építői, ezek az űrutasok miért tesznek ilyet?
Azt hitte, hogy egy az emberinél felvilágosultabb civilizáció, de azonban hogy tönkretették egy bolygó ökoszisztémáját valami ismeretlen okból. Akkor az emberiségnek hálát kell adnia, hogy mostanra az összes kihalt.

A szamuráj elmondja, hogy sok a sós sivatag a bolygón. Morrow bólintott és gyorsan válaszolt.
- Valószínűleg azok a bolygó, ősi időszakából megmaradt tengerekből maradtak vissza. És milyen mintázatra gondolt? A falak díszítéseiből nem vettem ki semmit, ugyanúgy lehetnek útjelzők, mint életfenntartó berendezések vagy nem tudom, tényleg csak dekorációk.
Ekkor derült ki, hogy valakik támadni fognak. Morrow ránézett a szamurájra, és leküzdötte a belőle előtörni készülő kérdésáradatot. Kihúzta magát és válaszolt.
- Nem tudom, uram. Becsülni tudok, úgy húszezer literre tippelném. Várjunk csak, a tengervizet is begyűjtötték? Tudjuk, hogy milyen üzemanyagot használtak? Ha hidrogénfúziót, akkor lehet, hogy a víz volt az alapanyag. És talán a bolygó vízkészletét egyszerűen kitermelték, mint a XX. században az olajtartalékokat. Kifacsarták a bolygót.

Morrow felemelte a szemöldökét, mikor a szamuráj elnézést kér tőle. Csak nem elkezdte elismerni az érdemeit? Ó, biztosan csak rosszul hallott. Aztán kiderült, hogy feketére festett csapatszállítók közelednek a bázis felé.
Előtte pedig a szamuráj valami megállapodásról beszélt. Lance már éppen kérdezni akart, amikor a turániak vezére szokásához híven faképnél hagyta. Vállat vont, mikor az egyik katona odalépett hozzá és elkérte a fegyvereit.
- Hát, nem nagyon bíznak bennem ugye? - kérdezte Lance, de azért átadta a pisztolyát és a gépfegyverét. - Hát az ősi mondás is úgy tartja, hogy ne ítélj a külső alapján. De azért elég vicces, hogy veszélyesnek gondolnak. Jó, de megértem a logikát, hirtelen tűntem fel, és mikor a dögök támadtak, akkor a saját életemért is harcoltam. Amúgy milyen megállapodásról volt szó, és kik jönnek erre?
Ekkor hasított bele a felismerés, hogy egy újabb csata előtt állnak. És itt már emberekkel fognak megütközni. Morrow kifújta a levegőt.
- Nem tudom, hogy ki kért ide, vagy ilyesmi, hogy ha erre gondol.

Katona elvette az átadott dolgokat. Magánál tartja őket. Nem fog lekopni egyhamar az biztos. Kissé rosszallóan nézett a bizalom felvetésre.
- Gyarmatiak pár napja találták ezt a helyet. Magát már eleve erre a helyre küldték. Jó pár hónappal ez előtt. Ennyit erről. Felügyelet mellet dolgozhat. - Kizárásos alapon ő a felügyelet. – Bár biztonságosabbnak ítélem, ha az nem itt lenne.
Ezzel mutatta az irány vissza a nagy csarnok felé. Úgy egy tucat katona kettes sorban futólépésben a szamuráj után igyekszik. Némely ismerős, lent voltak a csarnokban mikor a ravager tombolt. Nincs ínyükre a folytonos harc.