Hegyek által ölelt kanyon

Helyenként száz méter széles. Tele van csontokkal, jó páron még rothadó hús is található.
Néhány kisebb barlang üregben víz is található. Sziklák közt gyanús árnyak suhannak el.

- Értem - mondta Joe Wolfnak a kalandjára, majd mentek a skorpiókhoz és bulit csaptak.
Könnyedén kinyírták őket, ahogy az a nagy könyvben megvan írva, Joe pedig leült a döglött állat mellé és megpaskolta a kitines páncélját.
- Te már döglött vagy, öregem - mondta egykedvűen és ivott egy kortyot, majd eltette a vízét.
Aztán várta Wolfot, hogy csinálják meg a kurva barlangot, otthonossá tegyék, satöbbi, meg aztán őrséget is kell állni, ahogy Wolf mondta, bár minek, de nem baj és akkor bulizhatnak később ráadásul a dögökkel.
Nagyszerű lesz.

A rákok pillanatok alatt elpusztultak. Ha ezek a földi rákokhoz lennének hasonlóak akkor megehetnénk őket de ezek mérgező anyagot tartalmaznak. Levettem a sisakot és a szikla alá elkezdtem egy barlangot csinálni. Végre pihenhetünk egészen sötétedésig hogy a hidegben meneteljünk tovább. Az őrséget kezdem én és majd másfél óránként váltjuk egymást.
- Ha lenne elég ivókészletünk akkor nyithatnánk itt egy boltot. Amúgy ez a térkép is hasznos hogy merre kell mennünk, de nem tudjuk hogy most hol tartunk.

A bolygón egy nap nem 24 hanem 33-34 órás tehát van kb. 20 óránk pihenésre ami alatt a sebem begyógyulhat. A sereg ha keresne majd kiküld felderítőket, habár 2 főért alig kockáztatnának több embert.

Joe értette a dolgot, most ő pihenhet.
- Kösz, akkor majd váltalak - mondta és letelepedett, csakhogy hamar rájött, hogy kurva meleg van még idebent is.
- Legalább lenne pálmafa, meg csajok - vigyorgott száradt torokkal és ivott megint egy kortyot.
Jól benedvesítette az ajkát és sóhajtott egyet, majd megpróbált aludni.
Remélte nem álmodik a dögökről, bár nem szoktak rémálmai lenni egyelőre, ezért is áldotta magát és a sorsot, hogy nem álmodik rémeket a dögökről, de kitudja mikor következhet be ez a balszerencse.
Joe aludt, amíg nem kell őrségbe mennie.

Ahogy telt az idő a rókalyuk sem jelentett menedéket a hőség elől. Legalább kipihentük magunkat és megtehetünk még ugyanennyi távolságot, legfeljebb majd megint ásunk egy ilyen lyukat és megint pihenünk. Már az út felét úgyis megtettük. Pár órát biztos hogy pihentünk és a lábam is úgy ahogy rendben van. Felvettem a cuccaimat és mondtam Joe-nak hogy ideje indulni.

Joe nem álmodott, nyugodtan aludt, senki és semmi nem zavarta szerencsére.
Mikor felébredt, fáradt volt, vagy nem is fáradt, hanem piszkosul fájt a feje és a sebe is és ezért ivott egy kortyot maradék vízéből, majd a sebbre is tett belőle, hátha jobb lesz, bár gyanította, hogy kurvára fog fájni.
Joe feltápászkodott, fájt a sebe és megpróbált elindulni, remélte sikerül.
Sivatagban volt biztos vagy negyven fok, nehéz lehetett így valószínűleg mennie, de Wolffal elindult és mentek előre, mint vadlibák a vadászaton.

Mióta úton voltunk most először iszok hogy csillapítsam szomjam. Sebemet kimostam hogy jobb legyen. Kb. 6 km van még előttünk. Emlékszek a Lady Be Good bombázó legénységére. A sivatagban zuhantak le és 1 fő kivételével mind túlélték a zuhanást. Sebesültekkel együtt 8 napig meneteltek amíg mind meg nem haltak. 120 km-nél is több utat tettek meg nagyon minimális vízkészlettel. Ehhez képest Joe és nekem sokkal jobbak az esélyeink még ha itt 2 nap is perzseli a tájat. Fejemen a levizelt ruhadarab ami hűti a fejemet, vállamon a karabély és hátamon a kis csomagom ahol víz, a térkép és egy szemüveg amit a sivatagi viharokkor visel az ember, hogy lásson is valamit. Miközben menetelünk én a fejemben gondolkozok. Régi idők birodalmairól, csatárairól és uralkodóiról. Így mintha gyorsabban telne az idő.

Joe ment, mint a meszes, előre menetelt egyre fáradtabban és kiderült, hogy nincs is több vize.
- Bassza meg, elfogyott. Neked még van? - kérdezte, de nem is várta, hogy kap a társáéból, mert az az övé, csak érdeklődött, hogy neki van e még vize.
Joe ment tovább és hallott morgásokat.
- Ezek meg miféle hangok, milyen állatoktól jöhetnek? A dögök nem tudnak morogni - vigyorgott a hülye viccén és ment tovább, egyszer sem állt meg.
Egyenletes tempót diktált, Wolf mellett haladt tovább és figyelt, hogy, ha kell, időben leszedjék a támadót.
Most a távolság és a nyílt terep az előnyük, a szövetségesük, mert mire ideér hozzájuk egy dög, addig leszedik simán, vagy bármilyen más támadó jellegű állat.
Joe rendületlenül ment tovább.

Gondolataimból egy morgás húzott ki. Biztos hogy valamilyen állat. Az eligazításon mondták hogy 2 ellenséges állat él itt: skorpiók és tövisfarkas. A síkságon hamar észrevesszük ha jön de mi van ha a föld alól ön a morgás? Karabélyomat kézbe vettem hogy bármikor használjam. Ha ennyi élőlénnyel találkoztunk azoknak valahol élelmet és vizet kell hogy találjanak a túléléshez tehát a közelben kell lennie víznek. Ha szétlőnénk a tövisfarkast akkor Joe víz ellátása is megoldódna. Régi filmek között láttam egy Túlélés Törvényei sorozatot ahol a férfi úgy maradt életben a sivatagban hogy az állatok beléből kiitta a vizet. A másik sorozat amit láttam az egy kulturált beszélgető show volt: Mónika Show. Kedvenc embereim a Béztbózütős Gabi volt Jóskagyerekkel.

Joe ment tovább és ment és ment és ment és ment és ez olyan monoton, hogy észre se vette, hogy egyszer csak elvágódott, szabályosan, ahogy az a nagy könyvben megvan írva.
Ha tudna gondolkodni, nyilván leesne neki, hogy biztos a kimerültségtől és a fáradságtól, de amúgy most képtelen rá mármint a gondolkodásra.
Most jó heverészni, meg minden, még vizet is lát, nem esik le, hogy délibáb, elsőre nem, így vigyorog egy sort, majd homokot köpköd, miután rájött, hogy ez délibáb.
Sóhaj.
- Bassza meg - mérgelődött Joe fáradtan és megpróbált feltápászkodni, de nehezen sikerült, azért mégis csak sikerült.
Aztán ment tovább és ment és ment és ment és megint ez a monotonitás.

Joe eldőlt mintha tarkón lőtték volna. Pár pillanatig még levegőt sem vett, én már arra gondoltam hogy tényleg meghalt de aztán felkelt és folytatta tovább az utat. Körülöttünk víz van de ez csak délibáb, különben is van még nekem pár literrel. Felettünk 2 UD4-es szállt el, biztosan a célpontunk felé. Legalább nem leszünk egyedül ott és már egy kiépített hely vár minket élelemmel és itallal. Ez erőt adott nekem a további meneteléshez. A szememet becsuktam hogy ne menjen homok bele. Elővettem és feltettem a szemüveget amit az ilyen helyzetre pont megfelel. Ez a szemüveg igazi régiség, maga Erwin Rommel viselte egykoron. Utána a családomhoz került.

Ahogy meneteltem előttem minden kezdett elfehéredni. Mintha meghaltam volna és a mennybe kerültem volna. Miközben mindent körülvett a fehérség úgy éreztem mintha feküdnék. Körülöttem megjelent egy tucat ember akiket arcról ismertem. Mike Harrigan, Dutch, Hunter Borgia, és még néhány alak. Mind körülvettek és azt mondták hogy még nem halhatok meg, még nem amíg bosszút nem állok a több ezer emberen akiket levadásztak. A hangjuk egyre hangosabb lett majd mintha ha Star Wars egyik hajója lennék fénysebességgel távolodtam tőlük amíg mindent sötétség nem fedett.

Hangokat hallottam. A sötétség már világossá váltott. Hallottam ahogy valamilyen sebekről beszélnek amit parazita okozhatott. Csak is arctámadók lehettek! Amilyen gyorsan csak lehet meg kell vizsgálnom magamat. Hallottam szavakat egy admirálisról. A mi admirálisunkat elrabolták, vagy mégsem? Végül a robbanások sorozata ébresztett fel.

Éjszaka van. Egy sátorban vagyunk és kintről harcok zajai hallatszódnak be. Xenok rikácsolása is hallatszódig, azonnal a fegyverem után nyúltam de az nem volt a helyén ahogy a pisztolyom és tőröm sem. A sebem viszont begyógyult ami jó hír. Joe is felkászálódott az ágyról.
- Odakint buli van és nincs nálunk a csúzlink! Ami még rosszabb hogy lehet hogy fertőzöttek vagyunk. De ezt ki tudjuk deríteni könnyen, ha a xenok ránk támadnak akkor nincs bennünk semmi nem odaillő. Ha viszont nem támadnak meg akkor biztonságban eljuthatunk egy helyre ahol ki tudnák szedni ezeket belőlünk.

Joe nem tudta hol van és azt se, hogy milyen állapotban. Csupa fehérség vette körül és jól érezte magát. Se fájdalom, se szomjúság és éhség se, csak a kellemes jó érzés. Szívesen el lett volna még itt egy idewig, nem tudta élt e vagy halt, de kit érdekelt? Jó volt itt és ami fontos: dögök se voltak. Joe maradt és várt és unatkozott, szívesen kártyázott volna valakivel, de senki nem jött, majd végül vissza zuhant a feketeségbe és ott maradt.
Hangokat hallott mindenről, valami admirálisról, meg sebekről, az ő tudatáig nem jutott el, hogy arctámadók lennének és fertőzöttek lennének, de nem baj.
Robbanásra kelt fel, ásított.
- Buli van - mondta, majd hallgatta Wolf szavait. - Mi? Fertőzöttek lennénk? Na, ne, kapják be a kis mocskok! Amandát fertőzzék meg, melegen ajánlom... a punciján át, hehe... na, jó, hagyjuk - mondta és legyintett.
- Nem akarok élő csali lenni! - tiltakozott, majd felkelt.

Nagy buli lehetett kint, mert egy kurva nagy robbanás is hallatszott, miután kisebb csend következett be.
Egy katona ordibált kint, majd egy szétmart arcú katona esett az ágy közé.
- Durva - mondta Joe és eltűnődött, hogy mi a rák legyen.
- Itt vagyunk ebben a rohadt nagy szarban és lehet belénk petéztek, ráadásul akció zajlik kint és lehet predator is van, ha az a nagy bumm az volt, kitudja, de dögökkel biztos számolni kell. Mit tegyünk? Nem akkor akarom megtudni, hogy tévedtem, amikor egy döggel állok szemben és kinyír, szóval ez az élő csali dolog nem kóser - megnézte a szétmart arcú katonát és, ha volt fegyvere, elvette. - Kell fegyver mindenképpen, a dögök nem megértőek - mondta és elindult fegyvert keresni először bent, majd Wolffal óvatosan kint.

A fegyverek zaja elhalkult jelezve hogy a harcnak már nagyjából vége lehet. Xenok vagy emberek várnak kint ránk és ha emberek vajon barátságosak? Az oké hogy kezeltek bennünket de lehet csak azért hogy vallassanak. Joe és én átkutattuk a sátorba beesett ember hulláját fegyver vagy egyéb hasznos cucc után. Mielőtt kimentünk volna én a sátorban fellelhető elsősegély cuccokat eltettem hátha jól jön még. Joe-val kimentünk fegyverek után keresni. Szerencsére a nyakláncomat nem vették el de ha egy Predator ólálkodik kint én lennék az első számú célpontja.

Joe kiment és kint tengerészek fogadták őket, meg egy ordítozó százados, aki elküldte őket a fenébe. Nagyszerű, nem vette észre, hogy nem ide tartoznak.
Joe elindult a felszereléséért és remélte, hogy minél hamarabb kikerülnewk innen, hogy aztán induljanak tovább, vagy ez lenne az, ahova tartottak? Mert akkor remek.
Joe ment tovább és Wolfot figyelte, hogy követi e őt, vagy van e terve, mert akkor Wolf után megy és úgy is jó lesz.

Egy katona elküldött minket a felszerelésünkért de egy dolog hogy nem tartozunk ide és más az hogy nem is tudjuk hol vannak a cuccaink. Kiszemeltem azt a helyet ami ellátó sátor vagy ilyesmi lehet és elindultam arrafelé.
- Felveszem ennek a hullának a ruháját mert kissé hideg van itt. Legalább lesz hova tenném a medi-kitet.
A hulla ami az orvosi sátorban volt senki sem láthatta mert beljebb húztam hogy ne lássák hogy ellopom a ruháit.

Joe ment egyedül, mert Wolf eltűnt, nem baj, majd keresnek maguknak ruhát, meg felszerelést még akkor is, ha nem ide tartoznak. Jó ez így. Joe ment és figyelte a környéket, hátha még itt vannak ezek a dögök, nem lenne éppen egészséges fegyó nélkül belebotlani egybe.
Ekkor egy lőszeres ládát cipelő katona tűnt el csakúgy minden szó nélkül, hogy aztán a földre zuhanjon szétmart arccal.
- Mi a fene? - lepődött meg Joe. - Jó lesz vigyázni - és elvett pár lőszert, fegyverét magához szorította amit a sátorból vett el és figyelt.
Legalább van fegyvere.

A százados akivel találkoztam a Razzia fedélzetén azt hitte hogy ide tartozok.
- Uram! Én nem az itteni állományba tartozok! Most tértem magamhoz a sátorban és nem tudom hova tették a felszerelésemet! Merre találhatom a fegyver depót? De ha messze van akkor az elesett emberek felszerelését is használhatom Uram!

Miközben ezt mondtam vigyázzba álltam mint a kiképzésen és szememmel egy távoli pontot néztem ahogy tanították. A századost Bestia-nak hívták aki állítólag kemény katona és nevéből adódóan ősei rómaiak voltak.

Most már tudom hogy merre találom a fegyvereket és páncélzatot. Meglepett hogy vannak szárnyas Alienek is itt a bolygón. Tudtam hogy lehetséges az Alienek szárnyai ha a gazdatest mondjuk egy nagy denevér. Eddig egy jelentésben olvastam ezekről, az LV-426-ra kiküldött USS Diomos katonái több tucatnyit pusztítottak el. Ha szembetalálkoznék a szárnyas lénnyel csak egy gránátom van semmi más.

A depónál majd felfegyverkezem magam. Ha van akkor M41A/2 Pulse Rifle-t vinnék magammal mert az jobb mint az M41A. Egy /2-vel még egy praetorian is legyőzhető ellenfél.

Joe látta mi történik, ezért gyorsan fedezéket keresett.
- Wolf! Kéne egy kis segítség! - ordította, hátha meghallja társa, majd körbe nézett és az eget kémlelte, de nem látott semmit.
Megpróbált a fedezékek között elosonni és világos terepre érni, vagy akár több ember közelébe férkőzni és úgy együttesen legyőzhetik a repkedő dögöket is, vagy Wolfot megtalálni.
Mindegy, csak valami legyen.