Hegyek által ölelt kanyon

Hallottam hogy Joe a nevemet kiáltja. Nem lehet tőlem messze. A depóban voltam ahol éppen M3-as páncélt vettem fel. Gyorsan elvettem egy pisztolyt, 2 karabélyt és a karabélyokhoz tartozó kb 6-7 tárat (karabélyokat kibiztosítva viszem). Elindultam Joe vélt tartózkodási helye felé miközben ezt mondtam:
- Jövök Joe! Adj valami jelet hogy hol vagy!

Miközben mentem körbenéztem az égen többször is hogy megbizonyosodjak nincs-e ott valami veszélyes savvérű lény. Joe számára csupán egy karabélyt, 3 tárat és egy sisakot tudtam összeguberálni. (sisakban viszem a tárakat, az egyik karabély a hátamon lóg és a másik a bal kezemben van. Ha baj lenne a jobb kezemből el tudom engedni a sisakot hogy biztosabban fogjam a karabélyt)

//Majd a mesélő eldönti milyenek a karabélyok: M41A vagy M41A/2
Ha a mostani HSZ nem jó mert túlmesélés van benne írj //

Egy árnyalak jött nekem. Nem xeno és nem is hulla hanem Joe. Még egy fej nélküli hulla akinek IQ-ja már nulla is ránk esett. A feje mint egy labda gurult a közelben. Felszerelés amit hoztam a közelben szétszóródott. Most néztem csak meg hogy /2-es karabélyt hoztam. 4 gránát amit kilőhetek és 99 golyó/tár. Képzett ember kezében távolról is halálos. Én még nem használtam kivéve a kiképzés során. Néhány katona anno a kantinban dicsérte a fegyvert.

A fegyverrel rövid sorozatokat szabad csak kilőni így nem válik pontatlanná. Joe-nak odaadtam a sisakot, karabélyt és 3 tárat. Nálam 4 tár, 1 gránát, karabély és M3 páncélzat van.
- Ideje menni a centeshez! Mert hasznunkat venné! - A centes egy általam használt szleng a századosra (Százados=Centúrió aminek rövidítését használva centes). Egy APC mint légvédelmi ágyú kezdett sorozatokat adni az égre.

// M41A/2-ről mindenhol azt találtam hogy jobb mint az M41A, tűzereje erősebb és pontosabb, gránátjai is pontosabban kilőhető. A hátránya ha egy huzamban kilövik a 99 golyót akkor pontatlan. Játékkal még nem játszottam ezért saját tapasztalatom nincs//

Joe ment a sötétben és remélte nem lesz dögök vacsorája, jó lenne túlélni a kalandocskát.
De még messze a vége az is igaz.
Joe ment és bele botlott Wolfba, de szó szerint.
Elestek, meg egy hulla is közéjük vágódott.
- Szevasz, haver - vigyorgott a hullának. - Kösz, hogy jöttél, Wolf. Itt hullanak az emberek, van egy szárnyas dög - mondta Joe, majd magához vette a saját felszerelését, amit Wolf adott és bólintott.
- Oké, menjünk - mondta és elindultak.

Az égre való felesleges tüzelés abbamaradt. Elértük a tábor szélet ahol bizonyára az első összecsapás történt. Olyan mintha Alien kivégzés lett volna itt. Szabályos dombot alkotnának ha az összeset egy helyre tennék. Az egyik kupacnál talán 20 Alien teteme lehetett, így sötétben megmondva talán 100 környékére tehető az Alienek vesztesége. Ha figyelembe veszem hogy a 10 km-re levő tábort is xenok támadták meg és ezt az előretolt állást akkor a közelben egy fészeknek kell lennie. Eddig volt már Carrier, tehát lennie kell pár Praetoriannak és talán Ravagernek is.

Azét vannak emberi hullák is vagy legalábbis ami megmaradt belőlük. Egy kéz mintha segítséget kérne emelkedik ki egy kupac tetejéről. Egy másik katonának a fején egy lyuk tátong amin keresztül az agyvelő kijött. Mielőtt még elmennék átkutatom őket hátha van valami komolyabb csúzli náluk amit kezelhetek. Mivel ez egy előretolt állás biztos is hogy vannak erős karabélyaik.

Feltűnt hogy nincsenek nyöszörgések, tehát a sebesülteket elvitték vagy nem is voltak. Mivel nem rég történt itt a harc az elszórt felszerelés szanaszét hever, gránátoktól kezdve karabélyokon át egy Playboy magazinig amit az egyik katona tulajdona lehetett. Nem lepett meg az sem hogy találtam egy hullát amin jegygyűrű volt. Levettem róla és zsebembe tettem miközben a hulla üvegessé vált szemei rám meredtek mintha rám akarna szólni ami nehezére esne mivel torkát átharapták. A dögcéduláját levettem róla hogy majd tudjam kivel közölni a srác halálát aki nem lehetett több 19 évesnél, szinte a tojáshéj még ott volt a fenekén de már meghalt.

További utamon egy hullánál egy baseball ütőt találtam amit felvettem és egy fej nélküli xenohoz eme szavakat intéztem:
- Na mit mondtál xeno gyerek! Most pofázzá! Anyád meg agyonvetünk téged bézbózütőkkel meg ilyenekkel!?
Olyan rég akartam ezt kimondani. A ''béztbózütőt'' eldobtam és a tábor vége felé tartottam. Az éjszaka csöndjét egy-egy lövés zaja hasította szét. Egyre hangosabb motyogások amik hol bátorítóak hol idegeskedő. Az órámra nézve amit egy levágott kézen találtam és kölcsönvettem, azt mutatja hogy lassan éjfél lesz.

Elértük azt a helyet ahol katonák voltak. Homokzsákokkal kialakított védelmi vonalban. Habár a zsákok max pár másodpercre lelassítja a rohamot de nem akasztja meg. Csak arra valók hogy jelezze hol van a védelmi vonal vége. Ha vannak aknák akkor le kellene rakni mielőtt egy újabb xeno roham jönne aminek bekövetkezte biztos.

Tőlem balra 12 katona állt harcra készen, jobbra ugyan ennyi lehetett és néhányan a hátam mögöttem voltak. Egy nagydarab katona akinek a kezében a smartgun játékszernek tűnt jókat röhögött saját humorosnak talált viccein. A körülötte álló néhány katona erőltetve röhögött egy obszcén viccen. Ami a nagydarab fickó kitalált vagy valós szexuális kalandjain alapult.

Habár hallatszódnak biztató szavak a hangulat feszült az újabb roham miatt. Veteránok és újoncok egyaránt tudják hogy meg kell törni a rohamot mert innen nincs sehová se visszavonulás. A veteránok nyugodt arccal nézik a tájat. Az újoncok közül néhányan reszketnek a halál miatti félelemtől. Bizony a Nagy Kaszás itt van felettünk és nem tudni kit érint magához az elkövetkező időben. Bestia százados is itt van köztünk. Ő az a fajta katona aki halálig harcol ahogy ősei tették a Legiokban. Az idő csak telt és telt miközben vártuk hogy történjen valami.

//majd eldöntöd hogy a hullák között milyen cuccokat guberáltam össze//

Joe ment Wolffal és arra gondolt, hogy vége lehetne ennek a szarnak, mert nem akart szarban lenni, de nem baj. Megszokta már végül is, mert egész élete szarban telt a dögökkel táncolva és a halállal karöltve, mindig körülötte volt, de eddig megúszta, csak jó lenne végre most mára a változatosság kedvéért pihizni is és nyugis körülmények között lenni, vagy akár lógatni a lábunkat.
De úgyse lesz itt ilyen, ráadásul itt ez a rohadt kitalált büntetőszázad az anyjukba már és úgyse élik túl, bár jó lenne, reménykedik Joe és meglátjuk.
Joe követte Wolfot és megállt a katonák között és várták mi legyen.

Joe figyelte a katonákat, akik teljesítették a parancsokat és tették a kötelességüket. Bár csak vége lenne ennek! Ennek a nyomi büntetőszázad hercehurcának! Gondolta keservesen Joe. Újra normális katona akart lenni, de nem tudott, mert valaki mindig seggbe rúgta bassza meg, namindegy.
Ilyen az élet.
Joe kiköpött egyet és figyelte, ahogy a tüzérség kiugrasztja a dögöket a helyükről, mint nyulakat a bokorból, a mesterlövészek meg leszedik őket.
- Ez az, adjál nekik, bébi! - röhögött Joe vidáman. - Rock n roll, bébi! - örült, mint majom a farkának és ment tovább nézelődni egészen addig, míg egy hülye őrmester seggen nem rúgta Wolfot, hogy mér nincsenek a fronton.
- Jóvan, megyünk már, nem kell rinnyálni! - mérgelődött Joe és elindult Wolffal.

Mintha egy csillag zuhant volna le olyan fénnyel csapódott be az ágyú lövedéke. Egy xeno mintha jött volna panaszkodni hogy halkabban már úgy jött elő. Egy mesterlövész puskájával olyan pontosan lőtte ki hogy a xeno fejéből csak pár csepp savas vér jött ki. Felzúgott a háború istene és szabályosan végiglőtték a helyet. Okinawan bevált, lássuk itt is elnyeri a háború istene címet a tüzérség.

Egy őrmester fenekemen hagyta lábnyomát hogy menjek már. Bizonyára tetszhetek neki de nem volt kedvem elővenni a New Yorki kiegyenlítőt ahogy az öklömet nevezték mikor a sok hajléktalant raboltuk ki hogy pénzt adjanak. Milyen szép idők voltak azok! Most meg már csak ez az őrmester van itt aki szerintem az egyik csöves lehetett akit béztbóz ütővel (tudom hogy baseballnak írják) meg ilyenekkel vertünk agyon.

Joe ment Wolffal és le se szarta a századost, ha kell, megállítja és kiküldi őket úgyis, hiszen a parancsnokuk, akkor meg mit pattogjanak, nem? Mivel büntetőszázadban vannak, ezért úgyis majd őket ugrasztják elsőnek, milyen meglepő, így Joe unottan várta mi legyen, de addig is feltöltötte a vízkészletét és vételezettt magának valahonnan élelmiszert is, majd várta mi fog történni.
Ő nem volt feszült, csak tele volt a töke az egész szarsággal, hogy mindig őket veszik elő, na szép, ennél faszább már nem is lehetne a helyzet. Legalább akkor ne ketten mennének, hanem mondjuk hárman, vagy négyen, úgy jobb lenne.

A háború istene elcsendesült. Talán ha egy tucat Alien ugrott ki. Bestia centes ki akar küldeni valakit körülnézni. De ha egyes számban beszélt miért kettőnket akart küldeni? Na mindegy, Joe-val önként vállaltuk hogy megmutassuk milyenek az igazi CMC-s katonák akik rendíthetetlenek, nem úgy mint ezek a kartonpapírkatonák akik még egy vizes dobozból sem tudnák magukat kiverekedni.

Mielőtt elindulunk: Először is bementem a dokihoz hogy nézze meg van-e bennem valami nem odaillő. Utána vételezek vizet, harapok valamit gyorsan és fegyvereket vételezünk. (én 4 napalm és 6 sima gránátot viszek 2 EMP-ssel, /2-höz 10 tár, egy VP78-ashoz meg 2 tár)

//de ha a mesélő úgy akarja akkor megtalálhatom a régi cuccomat mert annak valahol a táborban kell lennie//

Joe-val elindulunk körbenézni. Megkérdeztem hogy meddig menjünk el. Útközben azon gondolkoztam hogy valaki ismer-e a közelben feketepiacot mert eladnám a karórát és a többi cuccot amit ''kölcsönvettem'' a hulláktól. A megszerzett pénzből majd vennék egy rakás kaját ami ellentétben a katonai koszttal finom. Valódi kajából készültet és nem műkaját aminek az állaga bizonytalan.

- Vissza ti ketten! – Ordított a százados nektek. - Mit műveltek?! Ja hogy… Két önként jelentkező meg van. Nyomás kifele. Amelyik még mozog agyon lőni!
Kellemes kis séta sötétben, cafatokra lőtt idegen hullák közt. Bár megsorozta a tüzérség a helyet, mégis az embernek azaz érzése, hogy van még idegen erre.

// Amikor önként jelentkező kell valamit AZONNAL megnézni, akkor nincs kajálás vagy hasonló időhúzás. Főleg, hogy az önkényes ellátmánydézsmálás bünti század tagként nem éppen valami bölcs.
- 1 hírnév a CMC-nél. //

Centes még most sem mondta meddig kell mennünk. Csak azt mondta hogy lőjük agyon a még mozgó xenokat.
- Meddig menjünk el uram?

Mormogva szidtam Bestiat, a tábornokot és az egész világot kivéve akik nem szolgáltak rá. A káromkodások orosz, német és még féltucat nyelven hangzott így Wolfon kívül senki sem tudja mit is mond. Miközben vártam hogy a centes válaszoljon körülnéztem a helyen ahol vad buli volt. Darabokra tépett xenok tetemei. Valamiért az az érzésem hogy egy fészek közelében lépkedünk. De ha tényleg egy embrió van bennem akkor nem ölnek le de ha rám támadnak majd megpróbálok mosolyogni. Így egy szép hulla lesz belőlem.

Joe azért is megpróbált kunyerálni, vagy ellopni vizet, mert még se fordulhat fel a sivatagban szomjúság miatt.
Ekkor meg lett a két önként jelentkező, milyen meglepő, hogy Joe Johnson és Wolf az akit seggbe rúgtak és kipenderítettek a sivatagba megnézni a rusnya dögöket.
Joe ment és figyelte a terepet, hogy, ha jönne egy barom dög, akkor rrögtön seggbe, vagyis fejbe lőjje, így megmentve magukat és megoldva a problémát.
Remélte nem ölik meg őket és lezárhatják ezt az ügyet és akkor végre hazamehetnek, meg talán a büntetőszázadot is feloldják és akkor ismét a seregben lehetnek. Mondjuk most is ott vannak, csak éppen a szarban, de ő nem akar ott lenni.

Joe egykedvűen ment Wolf mellett fegyverrel a kézben és lövésre készen tartotta, hogy, ha bármi mozdul, akkor lőjjön. Még mindig szarban voltak, sorozatosan szarba kerültek és lehet, hogy nem élik túl, pedig jó lenne, ráadásul egyébként azt se tudják mi van meg minden, csak menetelnek ebben a szarban.
Az egyhangú néma csendet ekkor egy hörgés és sziszegés váltotta fel, hogy utána ismét csend telepedjen a környékre.
- Hallottad? - kérdezte Joe. - Vajon még él a dög, vagy kilehelte a rusnya lelkét? - érdeklődött. - És honnan jöhetett a hang? - kérdezte és tépelődve nézett szét.

Miközben így meneteltünk körbenézni dühöm mintha egy csapon nyitották volna ki eltűnt. Újra a hideg, számító CMC-s katona lettem. Fejben egy gyors számítást végeztem: eddig legalább 130 Aliennel végeztünk, Joe-tól hallottam hogy ők összeakadtak Predatorok által irányított xenokra amiket most nem számítottam bele a 130-ba. 10 km-es körzetben volt 2 ütközet ami talán azt jelentheti hogy most egy fészek közelében lehetünk ami 200 fős lehet ha az eligazításon jól értettem. Tehát olyan 70 Aliennel kerülhetünk még szembe. 2 ember 70 ellen? Nem kérdéses hogy ha úgy adódna a tüzérség letiporná őket velünk együtt is ha kell. No de gondolkozásomból az egyre erősödő sav bűze ütött ki. Engem arra emlékeztetett mikor a hagymát pucoltam a konyhában de az a félszáz hagyma semmi az itteni helyzethez képest. Az éjszakába sistergés és néhány sivítás vegyül. Közelben egy nyögések között elmondott segítség hangzik, vagy csak képzelődtem? Fejemet jobbra fordítottam ahonnan a hang jött.
- Joe! Ott még van egy sebesült! Meg kellene nézni és kimenteni innen vagy kegyelemlövést adni a fejébe ha nem lehet rajta segíteni.

Elindultam a tőlem jobbra 10 m-re levő szikla mögé. Előtte még egy végtagok nélküli Drone-nal hozott össze a sors ami még élt. Mivel nem tudott a közelembe jönni és csak a farkával tudott volna elérni (ami elől biztonságos távban voltam) biztonságban voltam, már ha egy gyilkológép közelében lenni biztonságos. A karabélyt célzásra emelve fejre céloztam hogy megtudjam mennyi lövés kéne fejbe ezeknek a lényeknek. A rövid sorozat(ok) után az emberi hang irányába mentem. Ha szerencsénk van akkor egy magas rangú tiszt akit ha megmentünk kikerülünk a bünti századból és hősökké válunk. Szép álom lenne de a legjobb amiben reménykedhetünk hogy visszavisszük a csávót a táborba így nem kell itt a senki földjén mászkálni.

A sötétségben még egy ép Alien sivítása is hallatszott.  közelben lehet ezért karabélyomat tűz készen tartottam. Nem ez volt az egyetlen általam kivégzett lény néztem a pillanatokkal korábban megölt dögre. Már vagy 3-4 lényt lőttem szét ami még mozgott de náluk a pisztolyt használtam.

Furcsa hogy nem találtunk senkit. Mintha egy szellemet követtünk volna idáig. Rajtunk kívül senki és semmi sincs itt leszámítva azt a félberobbant Runnert aminek leszakított feje ám mosolyog. Most hogy nézem eme brutális gyilkológépet felmerül bennem a kérdés: vajon ha lennének szemük akkor félelmetesebbek lennének?

Előrementem pár lépést és megpillantottam az alattam levő mélységet. Habár nem mutattam ki elfogott a rettegés hogy lezuhanok oda és egy éles sziklának csapódva összezúzom magam halálosan. Azóta rettegek a magasságtól mióta egy barátom egy rutin bázisugrás során meghalt. Tizenéves lehettem és elégé megviselt a dolog. Főleg látni mi maradt azután a barátomból, egy alaktalan húsmassza.

A mélységbe bámulva lentről neszeket hallottam. Sziszegéseket. Mintha azt akarnák hogy ugojak le közéjük. 2 vadászgép suhan el és valamiket dob le. A szeretetcsomagok robbantak és viszhangot verve hallatszott még a xenok halál ricsaja. A világosban csak néhány égő lényt láttam. A többi meghalt vagy elmenekült. Újabb pont a jófiúk javára. Így legalább ritkult a helyi Alien erő mégha minimálisan is.

Mit gondolsz Joe? Visszamenjünk jelenteni? Mert ez szerintem jelentésre méltó, legfeljebb visszaküldenek ide de nem mondhatják azt hogy nem tettük azt amit kért: körülnézni.

Joe szétnézett ahogy kellett, bár nem erőltette meg magát, de tette a kötelességét, már amennyire kellett. Nem fog megemelni minden követ és bekukkantani alá, hogy lássa van e dög.
Körülnézett, nem látott semmit, aztán jóvan, nem kell nagytóval átfésülni a terepet.
Jó ez így.
Wolffal oda mentek a kanyonhoz, beleköpött, talán fejen találta a csula az egyik dögöt, jó is lenne.
Vadászgép ledobott egy kis ajándékot a dögöknek, amik felrobbantak, helyes, így kell ezt csinálni.
- Oké, húzzuk el innen a belünket - egyezett bele egyetértően és kicsit sietve indult el, nem volt kedve itt időzni, jó ez így.
Nem találtak semmit, kit érdekel, menjenek vissza, túlélték ezt a kis kalandot.

A szakadéktól talán ha 10 métert tehettünk meg mikor Joe lába előtt valami földet ért. Először egy sárga galacsinnak néztem amit valaki idedobott de ez elkezdte marni a talajt. Joe-nak szerencséje volt hogy nem találta el a lábát mert egy életre lemondhatott volna róla. Eszembe jutott hogy hogy a sziklafalat nem néztem meg, fatális hiba volt de nem tehettem mást mivel nem tudtuk volna megvilágítani lámpákkal a helyet és lények fekete teste amúgy is beleolvadt volna a terepbe.

Előttünk egy két lábon álló alak volt. Farka a talajon lógott, szája nyitva és a nyál a földre csöpög. Feje különbözött az általam látott Xenomorphoktól. Ennek sárgás hólyagok vannak a fején. Eligazításon és más veteránoktól tudom hogy egy egy távharci lény aminek hatótávja 30 m. Mi pedig még a lő távjában vagyunk, tehát bármikor leköphet minket. Egyetlen gyenge pontja a hólyagok a fején. Karjait széttárva elüvöltötte magát. Talán még a táborban levők is hallják. Először csatakiáltásnak véltem de aztán mint kiderült tévedtem. 2 Alien mászott fel a sötétségből. Ezek nem köpők hanem az általam ismert xenok, csakhogy ezek nagyobbak voltak tehát nem emberből keltek ki hanem valami más lényből keltek ki.

3 Alien 2 fegyveres katona ellen. ez még jó esély, pláne hogy szemben vannak velünk. Tőlünk jobbra megmozdult a homok ami a sötétben szürkésnek látszott. Ezek a legkisebbek, talán Runnerek de ebben nem vagyok biztos. Az esélyeink romlottak de még tűrhető, de aztán balra felbukkant az utolsó játékos is. Sziszegésében vegyült az Alienek és Predatorok hangja. Járásában volt valami ami egy vadászra hasonlított. Mire elég közel ért hogy őt is szemügyre vegyem megláttam a 2 pár csáprá ját. Ez összetéveszthetetlenül is egy PredAlien, a legravaszabb xeno szerintem. 8 Alien 2 katona ellen, méghozzá csak hátul van tiszta terep.

Veszélyességi sorrendet állítottam fel a másodperc töredéke alatt: köpő a savas köpései miatt amik bármikor eltalálhatnak, 2 xeno körülötte, utána Joe és én oldalra fordulva a predalient és a 2 runner(?) ellen fordulunk.

A xenok még néztek ránk, várva mit teszünk, tudják hogy csapdában vagyunk. Joe tekintete találkozott az enyémmel.
Halkan mormolva:
- Közösen kilőjük a köpőt, utána leszedjük a másik kettőt, majd egyénileg elbánnunk a maradékkal. Vigyázz mert az egyetlen gránátot a köpő lábához dobom! De ehhez próbáld meg elvonni a figyelmét!

Pár lépést távolodtam Joe-tól hogy ne jelentsünk könnyű célpontot. Kezemet óvatosan a gránát után húztam hogy azonnal eldobjam de amíg a gránát repül és robban Joe-nak muszály pár lövést leadnia felé így nem veszi észre a gránátot.

Tervem: Joe lőni kezd a bal oldali xenore így elvonva a köpő figyelmét. A gránát megöli a lényt és ha szerencsém van a másik normál xenot (de ha nem akkor közösen kilőjük). De ha a másik életben marad akkor szétlövöm. Utána én a jobbra levő 2 runner(?) felé fordítom a fegyveremet és lőni kezdem őket miközben Joe a predalient sorozza meg. Ha az egyikünk előbb végezne az ellenfelével akkor segít a másiknak. (Joe és köztem levő távolság olyan 2 méter lehet).

Imádkoztam Fortunához hogy a terv sikerüljön és élve jöjjünk ki ebből a kalandból. Egy rekesz sört ajánlottam érte cserébe mivel állatot nem áldozhatok fel.
Az adrenalin kezdte elárasztani testemet. Kezemben a gránát míg a másikban a karabély.

Bólintok egyet Joe-nek hogy most fusson pár lépést balra hogy a köztünk levő távolság csökkenjen és elvonja a köpő figyelmét. Legalább Joe egy igazi katona, a többség ilyen helyzetben összecsinálná magát. Joe megkezdte elterelő akcióját és tüzelni kezdett. Én elordítottam magam jó hangosan amit a kiképzőtisztek is megirigyelnének:
- ADJUNK A PARASZTOKNAK!!!

Joe ment és ment és ment és ment, már megint ez a gyaloglás, a fene essen belé. A sereg 90%-a sajnos gyaloglásból telt, mindig ahova menni kellett, gyalog kellett, jó ott volt az APC is, de az most messze volt tőlük, mert nem azzal jöttek, pedig jó muri lett volna.
- Mi a fasz? - képedt el Joe, mikor a galacsint meglátta. - Ezek visasza köptek! - röhögött vidáman és körbe fordult, majd meglátták a dögöt. - Eléggé rusnya vagy, bazdmeg! - mondta Joe és kiköpött, egyenesen a dög fejére, hogy úgy kell neki.
Köpő vs köpő ellen, csak az ő csulája sajnos nem mar, pedig milyen remek fegyó lenne.
Erre előbújt még jó pár dög.
- A kurva anyátok! - mondta kedvesen Joe és hallgatta Wolf tervét.
- Rendben, bár én a futás mellett szavaztam volna - vigyorgott és lőtt és remélte, hogy beválik a tervük, mert, ha nem, akkor nekik annyi.

Joe lelőtte a dögött, hurrá! De ezzel a predalien lefoglalta őt, torkon ragadta és a földhöz vágta, majd elkezdték vonszolni őket valamerre, talán a fészekbe és bébitápszert csinálnak belőlük, kitudja.
- Most mi a francot csináljunk, Wolf? - kérdezte Joe Wolfot, mert nem tudta mit tehetne.
Ha ficánkol, eltörik valamilyét, vagy megölik, kitudja, de mert annyira belejött a csulázásba Joe, ezért a Predalient is képen köpte, legalább valamivel visszafizetett neki, muhaha.

Gránát elgurult a köpő lábai között és csak gurult tovább míg elérte a szakadék szélét. egy pillanatig úgy tűnt nem zuhan le de ma nem az én napom volt így a gránát valahol a mélyben robbant. Ha túlélem ezt muszáj lesz gyakorolnom. Joe közben eltrafálta az egyik lényt aminek testén zöld pontok jelentek meg jelezve hol csapódott be a golyó. A lény megtántorodott és lezuhant a sötétségbe ahonnan jött.

Már csak 5 Alien maradt 2-re. Karabélyomat a köpő fejére céloztam. Ilyen távolságból lehetetlen mellé lőni. Ravasz meghúzása előtt lábamnak és vállamnak ütközött két test. A sorozat fél méterre a köpő fejétől suhant el. A 2 runner úgy ellökött hogy Joe mellé zuhantam akit a predalien terített le.

Számítottam rá hogy lerohannak minket de nem ilyen gyorsan. A köpő és társa elmentek arra amerre a tábor feküdt. Joe-t és engemet szorosan lefogtak az új barátaink. Miközben vonszoltak még láttam ahogy újabb áranyalak jön fel a szakadékból majd egy másik és így tovább. Összesen 9 alakot tudtam megszámolni mielőtt túl messze kerültünk volna. Bizonyára újra a tábort akarják megtámadni. Csupán képzelni tudtam hogy menni lény halt meg a bombázástól.

3 Alien visz minket a fészekbe. Még ha csak 2 lenne ami minket visz akkor is bajosan szöknénk meg, nem mintha olyan könnyű lenne kitépni magunkat az erős szorításból. Aki ismeri a xenokat tudja hogy a fészekbe visznek. Karabélyaink a sivatag porában maradtak jelezve hogy nemrég még katonák voltak ott.

Joe kérdezte hogy van-e ötletem.
- Egyenlőre nem csinálunk semmit, úgysem tudnánk meglógni előlük mert újra elkapnának. Pisztolyaink még megvannak néhány tárral. Ha a fészek falához akarnának ragasztani majd akkor kell elővenni és szétlőni az őröket. A fészekből viszonylag könnyű lesz kijutni mert legalább 150 Alien pusztult el eddig, most újra támadni fognak amihez sok xeno kell, tehát a fészekben talán ha 10 őr van a királynőn kívül. De ha tényleg megvagyunk fertőzve akkor nem bántanak minket így könnyebben gyilkolhatunk.

Csak abban reménykedhettem hogy valami csoda folytán kiszabadulunk innen. Máskülönben csak az utolsó pillanatban kell cselekedniük ami elégé kétségbeesett próbálkozás lenne.

- Ideje fésűt beszerezni mert tetves időnek nézünk elébe. Addig is élvezzük hogy nem kell sétálnunk és úgy visznek mint valami uralkodót.

Terv: Mikor fészek falához készülnek ragasztani minket egyikünk elkezdi magát rázni mintha szörnyű fájdalmai lennének. 1 de legfeljebb 2 Alien úgyis azt a helyet készíti elő ahová tenni akarnak. Amikor egyikünk rázni kezdi magát a xenok rá figyelnek. Így a másikunk ki tudja venni a másik pisztolyát amivel lőhet. Így rá összpontosul a figyelem hogy elvegyék tőle a fegyvert, eközben ha a fegyvertelen elég gyors elveheti a másik pisztoly. De ha már fertőzöttek vagyunk akkor nem ölnének meg minket mert féltik a leendő lényt, így valamivel könnyebb lenne kivitelezni a tervet. Tudom hogy nagyon kicsi az esélye a tervnek de nincs más ötletem.

Miközben cipeltek egy kevésbé meredek helyen vittek le. Néhányszor beütöttem végtagjaimat a sziklákba de a legkomolyabb sebem is csak egy csúnya horzsolás a bal kezemen. Távolról felhangzott a vadászgépek eltéveszthetetlen hangja. Ledobták újabb szeretetcsomagjaikat amik pillanatok alatt lángtengert okoztak. Újabb 2 tucat Alien vált hamuvá pillanatok alatt. Leginkább a Vienámi háborúhoz hasonlítanám a helyzetet, csak itt nem Viet-kong hanem Xenomorph az ellenség amik nehezebben halnak meg. A hő akkora volt hogy még innen is megcsapott. Napalm B és némi sav káprázatos illatát szívtam be. A felfelé előretörő fekete ruhások megtorpantak az eseményt látván, vagy legalábbis látnák ha volna szemük.

Legalább a légi lovasság alaposan legyengíti és szétszórja eme lényeket mielőtt lerohannák a tábort. Félelmetes lények mikor csapatokban támadnak, képesek utolsó szálig rohamozni mint régen a Vörös Hadsereg vagy Nippon katonái a Banzáj rohamokban. Könnyen el tudnám a xenokat képzelni bajonettekkel a kezükben miközben hangosan ordítják hogy Banzáj! Banzáj!

Kísérőink tovább vittek minket miközben már a szörnykommandó újabb tagja jöttek fel. Egész szépen összetömörültek egy helyen annyira hogy egy gránáttal többet is meglehetne ölni. Vadászgépek még visszatértek, bizonyára észrevették a zsíros célpontot. 1-1 levegő-föld rakéta szelte át a térséget pontosan a csoportosulás közepébe csapódva be, legalábbis arra szánták volna de a felfelé törő lényeket találta el. Pillanatokkal később újabb lövések robbantak de ezek kissé feljebb.

Utolsó robbanás fénye után semmi. Mikor felnyitottam szememet a PredAlien feje mosolygott rám. Még így halála után is ronda pofája van. Lassan feltápászkodtam, fülem csengett, a világot sokkal lassúbbnak láttam. Néhány helyen még égtek a lángok, még láttam az elrepülő gépeket amik bizonyára elmennek feltölteni készletüket.

Fortuna elfogadta a felígért rekesz sört és cserébe nem 6 hanem 60 Alient pusztított el, vagy ez már Mars tette volt? Mindenesetre a Kaszás nem aratott le de még itt lebeg felettem várva a pillanatott mikor ragadjon magához. Körülnéztem de nem láttam mozgást. Szemeim lecsukódtak újra hiába nem akartam. Percekkel később tértem magamhoz fájó izmokkal és enyhén csengő füllel.

Felnéztem a hasadék tetejére ahonnan lezuhantunk. Szerencsénk volt hogy túléltük és nem esett bajunk. Egészen a tetejéig nem láttam fel de bizonyára ott is halomban vannak a tetemek. Órám elromlott és csak egyetlen időt mutatott 00:04. Karácsony másnapja a fronton a legveszélyesebb helyzetben. Az is lehet hogy a Mikulás lőtte szét a lényeket. Egyetlen fegyverem a pisztoly volt 3 tárral. Leellenőriztem hogy minden rendben van-e velük mert nem akarom hogy éles helyzetben a kezemben robbanjon a pisztoly.

Megigazítom sisakomat és páncélzatomat. Néhány helyen látszódik zúzódás nyoma de semmi komoly. Joe is magához tért egy sisakkal a fején. Bizonyára neki jobban fájnak a tagjai mert nem volt rajta semmi ami felfoghatta volna leszámítva azt a rövid ruhát rajta.

- Szerintem mennyünk abba az irányba hátha kijutunk innen. Nem szeretnék itt lenni mikor a repülő fiúk újra megsorozzák a helyet. Nincs is annál rosszabb mint hogy a sajátjaink ölnének meg, pedig ellenség az van bőven.