Hegyek által ölelt kanyon

Joe nézte Natashát, aki látszólag eszméletlen volt, mert nem mozdult, de magánál volt, ez látszott abból is, hogy lélegzett, vagyis tehát nem halt meg, na.
Azonban a bámészkodásra, vagy segítség nyújtásra nem maradt sok ideje, sőt semennyi se, mert egy dög készült rávetni magát ő rá.
Joe felemelte a fegyverét és elhátrálás közben lőtt, hogy a sav ne fröccsenjen rá, remélhetőleg Dühöngőre se fog.
Ha Wolf lőtt, azt hallotta és arrébb ment, hogy Wolf ne őt szedje le, meg a sav ne marja szét, majd megköszönte neki és megpróbálta utána vagy magához téríteni a nőt, vagy arrébb cipelni.

2-szer 3-as sorozat hagyta el a fegyverem csövét ám nem az történt amire számítottam hogy elterül a lény. Nem, az túl könnyű lett volna, van mikor egy tucat lényt is ki lehet nyírni akadály nélkül de van hogy 1-et is alig lehet lelőni. Sajnos ez pont egy ilyen eset. Joe-t földhöz szegezte de onnan rám ugrott. Nem kockáztattam meg hogy rá lövök inkább a tussal akartam volna fejbe ütni de túl gyors volt így engemet is lenyomott. Vagy 300-400 kg-s test nehezedett rám (legalábbis ennyinek éreztem), a levegő kiszaladt a tüdőmből. Habár csak pillanatokig lehetett rajtam én perceknek éreztem. A tüdőm égni kezdett mivel nem kaptam levegőt mert az arcomat egy 6 karmú fekete kéz szorította mintha le akarná tépni. Aztán enyhült a fogás így újra megpillanthattam a csillagos eget habár a kelleténél több csillaggal, ezek a szemem előtt robbantak fel. Gyorsan levegő után kapkodtam nem is törődve hogy még veszélyben vagyok. Vártam hogy a fejemet átüti valami nem oda illő de nem történt ilyen. Csupán pár csepp nyál került a sisakomra. A lény leugrott rólam és egy sziklán termett.

Egy utolsó ugrást tett. 2 karmos keze előre szegezve miközben farka C alakot leírva mozdult előre hogy egyetlen halálos csapást mérjen de aztán oldalba találta valami. Legalább egy métert repül jobbra mielőtt megállt volna a földön, természetesen holtan. Mint kiderül egy mesterlövész szedte le. 1 lövés, 1 találat, 1 halál most is bevált.

- Ne lustálkodjatok! Mozgás!
- Mindenki előre! – Ordította a főhadnagy.

Ezt úgy mondta mintha nem is ő menekült volna a Ravager elől. Bár lenne kamerám és akkor felvettem volna az egészet, gondoltam magamban de aztán gyorsan leszidtam magam amiért erre gondoltam. Ez nem katonához méltó viselkedés, én is lehettem volna ilyen helyzetben vagyis voltam. Ekkorra már feltápászkodtam és leporoltam magam. Újra harcra kész vagyok leszámítva a kezemet amit véletlenül átszúrtam anno. A fehér kötés azóta piszkos lett, remélem a seb nem fertőződik el. Jobbra néztem és csodálatos látvány tárult elém: a Ravager élettelen teste, fene tudja hogy mivel ölték meg de elégedettséggel töltött el hogy harcoltam egy ilyen lénnyel és túléltem, bizonyos mértékig én is segítettem megölni: időt nyertem másoknak.

A tengerészgyalogosok tovább nyomulnak előre. Többféle fegyver és páncélzat kavalkádja. Legalább egy tucat nép küzd itt, szép látvány ahogy az emberiség összefog a közös ellenség ellen. Az hogy a CMC egykor emberek ellen küzdött, lázadásokat fojtott vérbe most nagyon távolinak tűnt.
Ideje megnézni a katonát akiért majdnem meghaltam. Egy tár nem sok annyi sem marad ott ahol volt. Bizonyára mások elvitték vagy magától ment el. Az igazat bevallva nem is nagyon érdekel, egy katona a sok közül akit nem ismerek. Biztosra veszem hogy a diadal ünneplésénél majd ő is ott lesz, legfeljebb a LIA listán (Lost In Action vagyis ütközetben eltűnt).

Újra az élvonalba próbálok jutni hogy első legyek a harcban. A fegyver tárában még kb. 50-60 lövésre elég töltény van. Jobb lesz ha spórolok mert csak 1 tár van még, a fészekhez pedig még nem jutottunk el. Ettől függetlenül az olyan célpontokat amiket biztos eltalálok le is fogom lőni csak azért hogy növeljem a Bodycount listámat amit a naplómban vezetek.

Joe harcolt a döggel, hallotta, hogy Wolf is ott van valahol mögötte, vagy akárhol és ez jó, mert így ketten támadhatták, de végül valaki más végzett vele.
- Kösz! - mondta boldogan Joe, majd fetlápászkodott, de ekkor látta, hogy Natasha eltűnt, ha jól látta, mert lehet csak vak volt.
Ha eltűnt, akkor hol keresse, ha nem tűnt el, akkor hogyan cipelje?
Nagy gondok ezek.

Sajnos nem úgy sikerült ahogy terveztem: túlságosan éber volt a runner és ahogy kijutottam az EXO-ból rám vetette magát és a földhöz vágott. Hogyha a nyelvével próbál elintézni akkor megpróbálok valahogy úgy elhelyezkedni, hogy ne nagyon tudjon hozzám férni és én is könnyen elhajolhassak előle. Ha még valahogy sikerülne túlélni pár másodpercig akkor erőt gyűjtök ahhoz, hogy a fejem felé minél messzebbre el tudjam hajítani és ha eléggé összezavarodott akkor beugrok az EXO-ba és szétlövöm vagy ha túl sokan vannak a közelben akkor elmenekülök. Hogyha nincs elég időm akkor sav-távolságon kívülre próbálok kerülni és szétlövöm a pisztolyommal.

// Bocsi megint csak a késői írásért. Valahogy most nem vagyok a csúcson fantázia ügyileg. //

Azon töprengek hogy ki a fene vezet most minket? Mármint honnan tudjuk merre kel menni a fészekig? Sajnos eligazításon ezt nem mondták meg hogy merre van a fészek, ez alap követelmény egy olyan egységnél mint a CMC mivel kis csapatokban dolgozunk elvágva a frontvonal mögött. Ha x y egység kudarcot vall akkor z csapat még megkeresheti a fészket. De ez már csak a múlt, van ugyan néhány elit ezred illetve zászlóalj de a hadosztályok többségét újoncok teszik ki. Eddig nem is hallottam a hadseregről, mármint tudom hogy létezik és nagyobb létszámú a CMC-nél de a média csak a tengerészgyalogosokat fényezi. Pedig a 41. Hadosztály igazán megérdemelte volna a fényezést még 93-ban mikor hónapokig tartották a frontot hogy emberek ezrei menekülhessenek el a védett zónákba.

Tudom hogy harci zónában nem kellene ennyire gondolkoznom de mi bajom lehet? Az ellenség 99,9 %-a közelharcos, azt meg úgy is észreveszem ha jönnek illetve a társak lelövik. Már percek óta menetelünk de nincs semmi célpont. Olyan unalmas, szeretem a lövöldözést persze akkor mikor nem én vagyok a célpont. Még pár óra és végzünk itt, a királynőt megöljük és felgyújtjuk a fészket utána megyünk a táborba. Pár nap alatt majd megtisztítjuk a bolygót is esetleg 1-2 hét maximum.

Különböző yautja, emberi, s finn nyelven értendő szitokszó fogalmazódik meg bennem, mikor kinyitom a szemem. Egy dög. Egy meglehetősen, kibaszottul magabiztos dög. Mintha már tuti lenne a vacsora meghívása. De köszönöm, nem kérek belőle. Ahogy fölfogom pontosan, mi is történik velem, kirántom az övemből a yautja pengét, hogy elvághassam a végtagját, amivel vonszol. Ha ez sikerült, azonnal a szolgálati fegyver után nyúlva eresztek rá a golyótárból.

Joe nem találta a nőt és aggódott, de persze az a malák, aki mindig örömmel csapta hátba, hogy húzás, most is megtalálta.
Joe követte és a főhadnagyhoz ment.
- Uram, veszteségünk van, Natasha alias Dühöngő eltűnt... nem kéne megkerestetni? Tudja, az a formás seggű nőszemélyke, hehe.... nem, te, Amanda, te csak álmodhatsz arról - vigyorgott Joe és várta a főhadnagy válkaszát, hogy mi lesz, aztán mehetnek végre tovább.

Nem sokat haladtunk. Talán 10 méterre mögöttem lehetett a főhadnagy és láttam ahogy Joe-t igazságtalanul elintézik. Mindezt csak azért mert aggódott egy katonáért. Magamban megígértem hogy én ha altiszt vagy tiszt leszek az életben nem fogok ilyen tuskó lenni hogy válasz helyet ütök. De amúgy van benne igazság hogy egy emberért kockáztatunk többet. Én biztosra veszem hogy most viszik ki innen a táborba ahol ellátják. Legrosszabb esetben is találkozni fogunk vele a fészekben, már úgy is közel lehetünk.

// Golyózápor akart lenni. Éjjel meló után már keresni kénytelen az ember a szavakat. Kérdès a minigun nálam van, vagy elvették?//

Csöbörből vödörbe, oojeee. Valami iszonyat büdös kéz markolja át a fejem. Vonszol, csapkod a falhoz, amire kiesik a kezemből a pisztoly. Fogat csikorgatva próbálom elviselni mind a fájdalmat, a tehetetlenséget, a dühöt, a bűzt új cipelőmtől.
- Eressz el te ocsmányság! - üvöltök rá, már amennyi hang kifér a torkomon. Próbálok szabadulni, de a kést így nem merem használni, hogy a fejemnél fogva cipelnek.
Rohadt életbe.

Joe megpróbálta amit lehetett, béke poraira a nőnek, pedig milyen szép volt! Na jó, reméli, valahogy megmentik, jó lenne, mert nem esne jól, ha meghalna.
Remélhetőleg viszont látják Natashát.
Joet Amanda segítette fel, micsoda meglepetés, igaz a csizmáival, ami fájt, de akkor is.
Mentek tovább és Joe remélte, hogy most már sínen vannak, hamarosan lezárhatják az ügyet.

Túl gyors volt a runner és egy szempillantás alatt odaért hozzám. Először a jobb majd a bal kezével próbálta belőlem kiszedni amit a mellvértem rejtett. Szerencsére a vért megvédett, ezután viszont bal kezével a nyakam jobbal pedig a törzsemet kapta el. Mivel hátrálva nem tudok kitérni a nyelve elől megpróbálom a fejemet egy kicsit hátrahajtani, hogy kevésbé férjen hozzá. Még az is elég lehet ha egy tizedmásodpercet szerzek ezzel amíg előrehajol. Miközben így hátrahajolok az egyik kezemmel a hátam felé nyúlok és előveszem a késem. Nem saválló de egy szúrásra megteszi. Ezzel megpróbálok egy visszarántással belevágni a fejének a túloldalába és ahogy remélhetőleg eltalálom, a kést a fejében hagyva kezemet tovább rántva próbálom megvédeni azt a savtól. Ha erre valamilyen oknál fogva nincs lehetőségem akkor megragadom a torkát és ha tudom másik kezemmel leszedem a torkomról az ő mancsát és belerúgok egyet amivel remélem sikerül eltörni az egyik vékony lábát. Ezt követően pedig gyorsan hátrálok pár métert és belelövök egyet-kettőt a fejébe. Viszont ha nem gondolta a többi xeno, hogy ez a runner egyedül elbánik velem vagy csak segíteni akartak neki akkor a legközelebbi felé fordítom a fegyverem és a fejükre vagy a lábukra lövök.

// Tudom, hogy a hossz sokkal kevésbé számít mint a tartalom és éppen ezért tartott ennyi ideig. Akármi jutott eszembe annak a vége halál lett volna és végül már így is nagyon inaktív voltam úgyhogy megírtam azt. //

Jellegzetes hangokat hallottam meg. Pár másodperccel később megremegett kissé a talaj a lábam alatt. A kanyonban kisebb kavicsok kezdtek legurulni és csak ezután hallottam meg a becsapódás hangját. Újabbak követték, nem tudom behatárolni hogy merre lőnek. Mint a százados mondta mögöttünk szép számú ellenséges csapatmozgás folyik. Az Idegenek felmentő serege úton van, ez azt jelenti hogy a harcok még vagy másfél óráig eltarthatnak mivel majd őket is fel kell számolnunk.

A csapatok mozgása felgyorsult, ez már erőltetett menet. Kissé fáradt vagyok mivel vagy fél órája folyamatosan menetelünk, de ki tudja? Néhányan katonai indulókat énekeltek, én is tudok néhányat mint pl: a századosnak lyuk van a fenekén, a Siegfried vonalon teregetünk vagy a fekete gárdát. Ezek több száz évesek de én maradok a CMC nem hivatalos dalánál:

''Hancock ifjainak golyóitól,
A Szenvedés partjaiig,
Mi átkozni fogjuk az országunk vezetőit,
Keresztül a csillagokon, földön és tengeren,
Első a harcban a távoli céges háborúkban,
Vérünket hullatjuk egy nyaláb zöldért,
Mi csináljuk vagy meghalunk, nem kérdezzük miért,
Me' mi vagyunk a Gyarmati Tengerészgyalogság''

Csak a fejemben énekeltem ezt mert nincs kedvem hangosan énekelni. Nekem nem kel attól tartanom hogy hátulról megtámadnak mert az élvonalban vagyok és mögöttem vagy száz katona. Mekkora az esélye hogy pont engemet kapnak el? Követem tovább az előttem levő pár katonát a fészek felé. Bár lenne valami jó kis harc megint!

Joe ment előre a többiekkel, a tüzérség pedig adta az áldást, remek. Így némi biztonságban lehetnek.
- Csak ne minket kapjon telibe a drágalátos tüzérség! - háborgott előre Joe. - Volt már rá példa a történelemben - mondta. - Mikor az egész szakaszt elkapta a sereg saját tüzérsége és halomra lőtték őket - morogta Joe lásd Sven Hassel egyik könyve.
Mentek tovább.
Hátulról is jöhetnek?
Remek, na, még csak ez hiányzott.
- Tök jó - sóhajtott Joe menetelés közben, így már hátrafelé is sandított, de ő nem énekelt, mint a többiek.
Minek énekeljen idióta nótákat, mikor az élete a tét, nem?

Szerencsére elég gyors voltam és a runner se számított a késsel való támadásomra. Csak ebbe nem halt volna bele, de a párkány szélére dülöngélt és ott a lenti társaim már látták és szét tudták lőni. A késemet szétmarta a sav, de az a lényeg, hogy túléltem egy ilyen közeli ismeretséget azzal az idegennel, viszont így is leestem egy alsóbb párkányra. Hogyha hasra érkeztem akkor csak megfordulok és fel se kelek hanem előhúzom a sörétesemet (ha a hátamra érkeztem akkor csak a sörétest húzom elő), a távolabbiakat a kis dárdákkal, a nagyobb csoportokat repesszel és a közelieket sima söréttel próbálom lelőni ha még maradtak. Hogyha nem maradtak vagy sikerül a társaimmal lelőni a maradékot akkor megpróbálok a kiszögelléseken visszamászni az EXO ruhámhoz, ha sikerül akkor visszatérek a többiekhez és remélem, hogy a feletteseim nem tépik le a fejem a kis magánakcióm miatt a párkányon. Ha nem sikerül visszamászni akkor segítséget kérek a lenti társaimtól.

Az alieneket már mind szétlőtték mire én elszédítettem eléggé azt a runnert, hogy lelőjék, ezután pedig elindultak, közben pedig felkiabáltak, hogy siessek. A parancsnoktól is kaptam egy rövid szidást. Lehet, hogy neki nem feleltem meg, de legalább csináltam valamit mielőtt annyi sav lett volna a társaimra köpve, hogy negyed ennyien se maradtunk volna. – Ki kellett volna kérnem a véleményét de így is volt veszteségünk még ha nem is túl sok. – gondoltam, bár igazából nem is tudom, hogy hány embert vesztettünk, az is lehet, hogy egyet se akkor viszont a parancsnoknak van igaza. Miután beszálltam az EXO ruhába megnéztem mennyi töltényem maradt a rajta lévő fegyvereimben, eközben elindultam a többiekkel. Nem sokkal később összetalálkoztunk a másik hadtesttel, megláttam elöl egy vörös hajú, átlagosan kinéző emberrel találkoztam. Ahogy megláttam a vállán lévő jelzést miszerint őrvezető tisztelgek egyet majd eléggé hivatalos módon megkérdezem milyen napja volt, egyébként hogy van stb. Ezután viszont nem minden úgy ment ahogy el volt tervezve. Az első amit meghallottam az valamilyen rikácsolás volt ami a másik hadtest vezetője felől jött. Pár másodperccel később néhány tankból leadott lövés volt hallható és amikor odanéztem egy széttrancsírozott ravagert láttam. A többi idegen szétszóródott így a tankok nem voltak hatásosak ellenük. Mivel a minigunokból fogyott a legtöbb lőszer most nem azokat használom. Megpróbálom a közepesen távol lévőket a lézeremmel leszedni, ha pedig közel érnek akkor a lángszóróval megpörkölni őket, elsősorban azokat próbálom leszedni amelyek a gyalogságot célozták be.

Bumm...Bumm... Hangzott továbbra is a kanyonban a hang. De érezhetően enyhült a hevesség, tlán kifogyott a muníció? Vagy nincs ellenfél? Ez most nem az én gondom, majd csak akkor lesz baj ha hátulról megtámadnak. Aztán 50 méter után balról jellegzetes hang hallatszott. Lánctalpak és gépek egyéb zajai. Először egy hosszú csőt majd egy lövegtornyot pillantottam meg. Egy M34 Longstreet volt. Nyilván ő a vezértank mert őt több lánctalpas is követte: M34A2 Longstreet Könnyű tankok, M22A3 Jackson Közepes tankok és talán még egy M40 Ridgeway Nehéz tank is habár ezek a tankok nagyon hasonlítanak egymásra és én nem vettem a fáradtságot hogy megtanuljam hogyan néznek ki, működnek, stb. Volt még 6 harci Exo is köztük, illetve pár gyalogos. Ha nem tudnám hogy ők is gyarmati tengerészgyalogosok akkor rohamlövésznek nézném őket.

Nem tudtam hogy tankokat is bevetettek, ezek szerint a 3. ezred 4. zászlóalj páncélosai is jöttek ide. Nem tudom hányadik század és szakasz. Talán abból az egységből vannak akik elvesztettek már 2 M40-est a főtábornál? Nem tudom de akkor 3 tank verte vissza a xenokat, most 12 tank van. De vajon lesz-e elég hely később is hogy elférjen egymás mellett legalább 2 tank? Mert elég ha beszűkül a hely és megsemmisítik az első és utolsó tankot hogy itt vesztegeljen örökre a páncélos szakasz.

Egy Exo ruhás jött hozzám. A sisakjára G. Rogers volt írva, közlegényi rendfokozatban. Tisztleget, én viszonoztam. megkérdezte hogyan állunk.
- Most hogy maguk itt vannak sokkal erősebbek lettünk. Nem lehetünk messze a céltól, minden az elképzelések alapján megy. Látom hogy a kése hiányzik, bizonyára Alienek voltak igaz? Azt hittem hogy az Exo kezelők nem küzdenek késsel hanem a gépükkel aprítanak.

Ez a beszélgetés csak pár pillanatig tartott mert egy nagy fekete áradat jött felénk. Hangos rikácsolás közepette közeledtek egyre közelebb. Egy újabb Ravager volt a vezér, szó szerint volt: a két nagy pengéje megcsillant a hold fényében miközben felénk tört. Egy ekkora célpontot senki sem hagyhat ki, a vezértank tornyát felé fordította, pár pillanat és csövéből kilökődött a lőszer. A tank megrázkódott a lövéstől, a Ravager is mert pont mellén találták el. Egy másik tank is célra ált és lőtt 2 társával együtt. A találat mellkas és fej környékén találta el a lényt. Lényegében beszakadt a feje és mellkasából bő sav folyt ki miközben összeesett. Innen nézve nem nagyon látni de talán pár kisebb társát maga alá temette.

Az Idegenek szétszóródtak hogy kisebb célpontot nyújtsanak. Mintha gyalogos katonák lennének mert így 1 lövés nem öl meg tucatokat hanem csak néhányat. Viszont minden páncélosnak van géppuskája ami most úgy fog darálni mint még soha. A többség úgy is a földön támadó lényeket lövi, nekem felesleges lenne őket lőni mivel az igazi veszélyt a falon mászók fognak jelenteni. A tankok nem tudják őket bemérni, a katonák figyelme meg a földön van. Én tehát várom hogy megjelenjenek a falon is célpontok. Rogers mellől csak pár métert távolodok mert nem szeretnék mellette lenni mikor elbődül a minigun és az egyéb fegyverzete. Nem akarok megsüketülni. Előttem pár tank van és Exos illetve pár gyalogos. Ők úgy is védenek a föld felől. Ha a falon nem jönnek Idegenek akkor csak akkor nyitok tüzet a földön levőkre ha tényleg közel jönnek a tankokhoz. Feleslegesen nem  akarok lőszert pocsékolni.

// Csak egy kis javítás: a hadtest kifejezés erős túlzás. Egy hadtest 3-5 hadosztályból épül fel (kb 54-90.000 fő egy hadtest). A század szó pontosabb (80-200 között) ezt százados vagy főhadnagy irányítja. Ide tartozhatnak páncélosok és ütegek is. //

Joe ment, összetalálkozott a hadsereg és mentek tovább, mikor is egy bazi nagy dög álltal vezetett falka jött velük szemben. A dögöt szétkapták és a falka szétszéledt.
- Na, adjunk nekik! - mondta Joe és kiköpött, majd célba vett, kinézett magának egy idegent és lelőtte, legalábbis próbálta, aztán remélte sikerrel jár.
Elrejtőzött, hogy ne tépjék szét és fedezék mögül lődözött tovább Joe.

Az eligazítás ugyan olyan volt, mint a többi az idegenek feltűnnek és mi megyünk levadászni őket. Az eligazításon kiderült, hogy a Ryushi nevű bolygóra küldenek. Engem nem érdekel, hogy nem túl kellemes hely, én örültem végre, hogy újra akcióba lehetek.
A harmadik hullámban érkeztem egy kanyonba Exoruhákkal, tankokkal és 7 másik gyalogossal, de nem kellet sokat várni, hogy a xenok meglepjenek minket, de sikeresen vissza tudtuk verni őket és egyetlen egy xeno sem marad életben közölük kettőt sikerült lelőnöm. Mikor össze találkozunk a többiekkel már készülünk a formaiságokra, amikor robbanásokat hallunk és újabb idegenek támadnak. A támadást vezető Ravagert a tankjaink szétlövik, de többi szétszéled, így a tankok főfegyvere nem túl hatásos. 
Leguggolók meg emelem a FAMAS-t célzásra, de még mielőtt lövők megszólalok. -Egyetek ólmot ti rohadékok!- Ordítom és elkezdek sorozni az idegenekre, amik felém közelednek.

Szépen ment minden, ropogott a gépágyú és a karabély. Az ellenség hullott mint télen a hó. Azért mert én spóroltam a lőszerrel most lecsesztek. Nem baj, itt a nagy lehetőség: az ellenség ''deszantosai'' alagutak révén mögénk kerültek. Mindenki az elől levő támadókra figyel, kevesen az üregből jövő lényekre. Én az Y elágazás bal oldalához vagyok közel ahonnan a tankok jöttek. Tehát én azonnal elkezdem sorozni a bal oldalt hogy ritkítsam a lényeket. kb. 60-70 golyó van még a tárban, ezt most felhasználom: a bal vonalat szórom meg, eddig kevesen lőnek oda tehát célpontban gazdag hely. Miután leszedtem azokat amiket én letudok (ha kell gránátot is használok) majd szólok Gordonnak hogy szedje le a nagydarab lényeket.

Ezután eldobok 1-1 sima és gyújtógránátot a fő frontvonalra hogy a tömegben robbanjon, utána ha marad még lőszer a tárban kilövöm azt a keveset oda. Majd ha itt kiürül a tár gyorsan újratározok és megpróbálok a hátunkba támadó xenokat feltartóztatni. (a most felsorolt csak legjobb esetben történhetne meg, talán már nem is marad ellenfél mire hátra érek. De a bal oldalt bizonyára darálhatok). Sajnos egy tankot már elvesztettünk. Senki nem élte túl a robbanást.

//észrevettem hogy elírtam a tankokat, 1 APC, 1 Viharmadár és 2-2 könnyű és közepes tank volt)

Joe ment és a nagy zajban meghallotta "régi barátjának" a hangját, a nagy darab fickónak. Összerezzent, de most szerencsére nem őt piszkálta, hanem Wolfot.
Joe elvigyorodott és lőtt ő is.
- Ez az, lőjjél, Wolf! - mondta Joe vidáman és célba vett egy dögöt, hogy letaszítsa a világról.
Majd még egyet és még egyet, közben megint fedezéket keresett, hisz így kell ezt csinálni, mindig fedezék mögül lőni.
De a tank egy darabja így is megtalálta, elesett, de azonnal megpróbált újból felkelni és fedezékbe vonulni és lőni egy dögre.

Eleinte jól ment a harc. Már majdnem úgy tűnt, hogy megnyerjük a csatát, a lángszóróval elég jól ment a „rovarirtás”. Rövid idővel később viszont előtűnt jó sok nagy karommal rendelkező idegen. A föld alól. Páran kiabáltak, hogy körbe vagyunk véve ezekkel az izékkel, a tankok pedig elkezdték az üregeket lőni, de nem sikerült mindegyiket beomlasztani. Elkezdem lőni az üregeket. A rakétavetőmmel megpróbálom kiszámolni, körülbelül mekkora lesz a robbanás és úgy célzok a járatok fölé, hogy elég kevés kőzet maradjon a járat fölött ahhoz, hogy leszakadjon, de elég sok, hogy agyonnyomja a xenokat és ne csak kiszélesítse az üreget. Miután szól Wolf, hogy lőjem a nagyokat megpróbálok még egy üreget elintézni ha tudok és utána egy 'Igenis!' válasszal megpróbálom a maradék rakétámmal és a lézeremmel elintézni azokat a változatos külsejű praetorianokat amelyiket a tankok még nem lőtték le. Ha a sima xenok eközben a közelembe jönnek akkor megpróbálom lánggal elintézni őket. Másodpercekkel később hallok egy jó hangos kiáltást amiből csak annyit hallottam, hogy 'KAMI...!' mivel egy, a szokásosnál nagyobb hangú robbanás félbeszakította; ezek szerint elvesztettünk vagy minimum két-három EXO ruhát vagy (ami szerintem valószínűbb) felrobbant egy tank nem kevés lőszerrel együtt, ezekre csak tippelni tudok mert nem akarom elfordítani az EXO-mat nehogy pont akkor ugorjanak rám az idegenek.

// W.B. egyébként amikor olyat írok mint most a lángszórás a többi tevékenység közben, vagy az elején a kanyonfalon amikor több dolgot csinálok akkor nem úgy értem, hogy egyszerre, mert tudom, hogy nem olyan mozgékony az EXO. Úgy gondolom, hogy ilyenkor ami prioritást élvez azt csinálom egyedül. Szóval pl.: a kanyonnak a párkányán úgy gondoltam, hogy amelyik gyorsan közel ér azt a lángszóróval nyírom ki (mint most is) és közben a többi lövöldözést abbahagyom, így egyszerre egy fegyverrel lövök szinte mindig, esetleg kettővel. //