Név: Sarah Jessica Godwin
Becenév: „SJ” / "Angel"
Faj: Ember (Álmodó szeretnék lenni)
Nem: Nő
Születési dátum: 2175. április 22. (21 éves)
Születési hely: Mars, Mars city
Rang: Közlegény / Őrvezető (?)
Foglalkozás: CMC Szanitéc/Orvos
Külső és belső jellem: 162 centiméter magas, és 50 kg. Rövid gesztenyebarna haja egyenesen simul a válláig, melyet a legkülönfélébb módokon szokott hordani. Néha kiengedi, néha összefonja, küldetések esetén pedig leginkább felköti, hogy ne zavarja. Égszínkék szempárjából folyamatosan sugárzik a pozitivitás, a boldogság, és a fiatalság szenvedélye. Bőre hófehér, alkata sovány, ez persze nem jelenti azt, hogy nem rendelkezik a munkaköréhez szükséges izomzattal, sőt.. képes lenne megvédeni magát, ha arra lenne szükség.. apró termete senkit se tévesszen meg! Nagyon kellemes egyéniség, akiket nem zavar néha gyerekes személyisége, azok remek társaságot találhatnak általa. Ha van rá alkalma, a ruháit és felszerelését kiegészíti egy-egy mintával, vagy lányosabb motívumokkal, ezzel is könnyítve magának a stressz oldást. Még kevés ideje katona, éppen ezért igyekszik apró dolgokkal elterelni a figyelmét arról, hogy milyen kegyetlen világban is él. Sokat mosolyog, és szinte mindig a vidám arcát mutatja, még akkor is, ha valami nem tetszik neki. Végtelenül kedves, illedelmes, de neki is van pimasz oldala. Rangjához mérten természetesen fegyelmezetten is tud viselkedni, sőt.. ha elvárják ezt tőle, azon nyomban eldobja magától azt a kislányos stílust, és minden figyelmét a munkájának szenteli. Tehát röviden a hétköznapokban egy bohókás kislány, míg a terepen egy fegyelmezett szanitéc.
Felszerelés: Egy táska Szabvány CMC harci stimuláló, melyben három darab stimuláló található. Egy palack Cell Renovator Foam, valamint egy MMD 20 hordozható orvosi diagnosztikai készülék. Ezen kívül egy táskában a szokásos orvosi-, és elsősegély eszközök, mint például desztillált víz, kés, orvosi alkohol, kötszer, stb. Fegyverei közé tartozik egy FAMAS F82, valamint egy M6S8 Túlélő pisztoly. (utóbbi feloldását kérem a kezdőösszegből levonni) Páncéljai közé tartozik az M10-es sisak, és a PrM2.
-2175. – Mars city
A születésem előzményei a következő képen zajlottak le: Édesapám ezredesként a Marsi CMC katonai bázisok egyik kulcsembereként jött a bolygóra, ahol az édesanyám orvosi segítőként jött a telepesekkel együtt. Nem tartott sok időbe, hogy a még kis mértékben civilizált bolygó fővárosában összetalálkozzanak. Kapcsolatuk első pillanatban csak egyéjszakás kalandnak indult, ám mindketten elkezdtek többet érezni az aktus után, melynek következtében együtt maradtak. Amikor ez hivatalossá vált, édesanyám akkor vallotta be édesapámnak a nagy hírt, miszerint terhes. Mindketten nagyon örültek, hiszen már házasságuk kezdete előtt el lett köztük döntve: Családot akarnak alapítani. Bár a kezdeti kétségek megvoltak, miszerint az univerzum egyre veszélyesebbé válik, valamint a születendő gyermek élete minden bizonnyal nem lesz zökkenőmentes, végül a vágyak győztek a logikus érvek mellett, és megszülettem.
2175. április – Mars city
Április 22.-én láttam meg a napvilágot egy katonai kórházban. Hogy miért pont ott? A válasz egyszerű: Édesapám ezredes a CMC szervezetnél, és a városunkban a jelenlegi legfelszereltebb kórháznak ezt találta. Édesanyám nem ellenkezett, számára is a biztonság, és a megbízhatóság volt ekkor a legfontosabb, ez pedig a protekció miatt teljes mértékben megvolt. Könnyű és zökkenőmentes születésem volt, mely után pár hónappal később a szüleim elköltöztek egy családi házba, a város egyik jobb környékére. Mindent meg akartak számomra adni, éppen ezért intézték el, hogy a még most fejlődő bolygón is minden olyan dolgot megkaphassak, amit anno ők is megkaptak a Földön. Ennek köszönhetően is történt az, hogy az édesanyám ott hagyta eddigi állását egy közeli kórházban, és otthon maradt velem. Úgy gondolták, így tudnak majd számomra mindent megadni, és mivel édesapám fizetése is bőven elég volt a család jólétére, így nem okozott ez sem különösebb problémákat. A ház, amelybe költöztünk egy olyan környéken volt, mely jólétét annak köszönhette, hogy közel volt a katonai bázishoz, így utcai tiltakozások, kétes emberek, és fura szituációk is elkerülték a gyermekkoromat.. legalábbis egy darabig.
2185. – Mars city
Amint eljött az ideje, a tanításom is megkezdődött. Ezt főleg édesanyám, és az édesapám által küldött magántanárok intézték el. Szüleimtől remek intelligencia szintet örököltem, így minden téren tökéletesen teljesítettem. A jegyeim megfelelőek voltak, és a tanáraim is le voltak nyűgözve. Nagyon szerettem tanulni, bár ezen kívül sok mindent nem is tudtam volna tenni, hiszen nem nagyon voltak barátaim. Sajnos a Mars későbbi helyzetéből adódóan az oktatás sem volt éppen a legmagasabb szintű, sőt.. nagy volt arra az esély, hogy ha nem kapok magántanárokat, nem is kapok megfelelő mennyiségű és minőségű tanítót. Nem is tudom, mi lenne ma velem, ha a szüleim nem szereztek meg volna nekem mindent. Azóta is áldom őket érte. A gyerekkorom nagy része tehát tanulással, és a kevés családi programmal telt el. Az utóbbi édesapám munkája miatt volt, hiszen ahogyan teltek az évek, a Mars sem volt a régi.. egyre többen érkeztek a városainkba, és nem éppen a legjobb emberek. A városokban folyamatos tüntetések, tiltakozások, fekete ügyletek, csempészek sokasága vette át az eddig békének tűnt látszatot. A szüleim még szigorúbbra vették a szabadságomat, felügyelet nélkül egy pillanatra sem hagyhattam el a házunkat, még akkor sem ha az udvarra akartam kimenni.
2193. – Mars city
Tizennyolc éves voltam, amikor eldőlt milyen irányt is fog felvenni az életem. Édesapámon keresztül egyre több információt kezdtem kapni a külhoni helyzetekről, valamint arról, hogy minél több katonára van szükség a CMC-ben. Édesanyámat egyre többször hívták vissza a kórházba, ugyanis a sok hajléktalan, szegény, éhező embernek rengeteg orvosi ellátásra volt szüksége, ezen kívül fertőzöttek is jutottak be szerény városunk területére. A szüleim eltökéltségét, és kötelességtudatát látva, számomra sem volt kérdés, hogy mit kezdjek magammal az életben. Édesanyám orvosi tudását, és édesapám katonai tudását egyesítve, szanitéccé kívántam válni. Ez természetesen nem pozitív reakciókat váltott ki a családom számára, hiszen eddig is óvtak-védtek mindentől, ezután sem akarták, hogy ez másképp legyen. Ennek a fő kiváltó oka a xenomorphok megjelenése volt, melyekről kiderült az igazság a háború kitörése miatt. Én is elborzadtam azon hírek hallatán, melyek az új gyilkos faj megjelenéséről szóltak, s a szüleim is éppen ezért ellenezték a CMC-be való belépésemet. A tengerészgyalogosok szükségessége még inkább megnőtt az embereket fenyegető veszély megnövekedésének arányával. Az igazságérzetem, az ambícióm és a tenni akarásom bőven elég hajtóerő volt ahhoz, hogy még erőteljesebben kezdjek harcolni azért, hogy szanitéc lehessek. Több héten át tartó családi vitázások, érvek és érzelmek összecsapása után végül sikerült döntést kicsikarni édesanyámból és édesapámból. Az idő enyhítette őket, s kis idő múltán elfogadták törhetetlen akaratomat. A kiképzés előtt még ők akartak felkészíteni az életemben rám várható veszélyekre, így tizenkilenc éves koromig megállás nélkül fontos könyveket olvasattak velem, valamint amint idejük engedte, beavattak munkáik rejtelmeibe. Édesanyám egyre többször vitt magával a kórházba, és ahogyan tudásom gyarapodott, úgy tudtam neki segíteni egyre több műtétben, beavatkozásban. Édesapám a fegyverek és a küzdelem világába vezetett be, megtanította hogyan is kell rendesen megfogni egy fegyvert, hogyan kell tárazni, tisztítani, rendben tartani. Bár lánynak születtem, mégis minden pillanatát a taníttatásomnak élveztem. A gyermekkoromban lévő tanulási vágy átalakult hatalmas ambícióvá, valamint maximalistává váltam. Én akartam lenni a világ legjobb medikusa, soha nem akartam cserbenhagyni a csapattársaimat.
2194. – Mars city
Tizenkilenc éves koromban pedig végül megkezdődhetett a kiképzésem, amit szüleimnek hála nem a nulláról kellett indítanom. Leadtam a jelentkezésemet a tengerészgyalogságba, melyet édesapám ajánlásával együtt el is fogadtak. Intenzív kiképzés volt, mely kis túlzással fél év alatt zajlott le. Megtanultam kezelni komolyabban a fegyvereket, valamint az orvosi kiképzésben, amit kaptam, megtanították használni a modern, katonai orvosi felszerelést. Nem csak a tanulás, edzés, és a kiképzés miatt éreztem magam kifejezetten jól a CMC-nél, hanem mert életemben először most lehettem huzamosabb ideig együtt idegen, korombeli emberekkel. Nagyon élveztem, már megmondani sem tudom mióta vágytam már erre. Biztos voltam benne, hogy a katonatársaimat minden áron megakarom védeni, éppen ezért még jobban ráfeküdtem a tanított dolgokra, így a specializációmat a legjobb helyen végeztem el, melyre a szüleim elmondhatatlanul büszkék voltak.
2195. – Mars city
2195-ben már teljes értékű közlegényként szolgáltam a CMC-nél. Az első küldetéseim/feladataim nagy részét Marson belül kaptam, melyek leginkább a spearek és a fertőzöttek levadászását jelentette, valamint az utcai harcok során megsebesült civilek és katonák védelmében is segédkeztem a specializációmnak köszönhetően. Az utcákra is gyakran kivezényeltek járőrnek, és a szállítmányokat is át kellett nézni nagyon gyakran. Bár alapvetően ez még az unalmasabb része volt a katonai életnek, én mégis élveztem, hiszen segíthettem biztosítani a hazám épségét. Persze, már nagyon vártam azt az életmódot, amikor már kivezényelnek a csatatérre, és ott segíthetek, ahol tényleg szükség van rám, és a képességeimre, de egyelőre az álmaim is kellő izgalmat jelentettek számomra. Ebben az évben jelentek meg nálam azon különös tapasztalataim, miszerint az álmaim egyre valóságosabbnak tűntek, sőt.. különös idegenek jelentek meg benne. Az ízek, az érintések, néha még a harapások is melyek megtörténtek velem álmomban, ébredés után is érzékelhetőek voltak. Idővel arra is rájöttem, hogy az álmaimban szereplő lények az újonnan felfedezett xenomorphok voltak, ez pedig még jobban kiborított. Kezdetben még nem tudtam hova tegyem ezeket az élményeket, nem is meséltem róluk senkinek. Arra gondoltam, hogy esetleg az idegenektől való elnyomott félelmeim mutatkoznak meg így, a tudatalattimból előkerülve, de semmiben nem lehettem biztos. Úgy gondoltam az a legbiztosabb, ha nem törődök vele, és majd ha eljön az ideje, úgy is megtudom mi történik velem.
2196. – Mars city - Jelen
Történetem pedig lassan elérkezett a jelenhez, mely még sok kérdőjeles dolgot rejteget magában. Édesanyám az év elején jelentette be a családnak, hogy ismét gyereket vár, mely számomra egy új testvért jelentett. Az édesapám egyre komolyabban kezdte venni a feladatait, a háttérben zajló hírek azt rebesgetik, hogy nagyon közel áll egy újabb előléptetéshez, éppen ezért kevesebbet kezd foglalkozni a családjával, még az eddigi minimális mennyiséget is teljesen leszűkítve. Az álmaim napról napra egyre erősebbek, és élénkebbek. Úgy érzem mintha a rémálmaim már az első megjelenéshez képest is sokkal erősebbek és ijesztőbbek kezdenek lenni. Az életem úgy érzem mostanában fog egy hatalmas csavart venni, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem rossz irányt vesz fel...
Becenév: „SJ” / "Angel"
Faj: Ember (Álmodó szeretnék lenni)
Nem: Nő
Születési dátum: 2175. április 22. (21 éves)
Születési hely: Mars, Mars city
Rang: Közlegény / Őrvezető (?)
Foglalkozás: CMC Szanitéc/Orvos
Külső és belső jellem: 162 centiméter magas, és 50 kg. Rövid gesztenyebarna haja egyenesen simul a válláig, melyet a legkülönfélébb módokon szokott hordani. Néha kiengedi, néha összefonja, küldetések esetén pedig leginkább felköti, hogy ne zavarja. Égszínkék szempárjából folyamatosan sugárzik a pozitivitás, a boldogság, és a fiatalság szenvedélye. Bőre hófehér, alkata sovány, ez persze nem jelenti azt, hogy nem rendelkezik a munkaköréhez szükséges izomzattal, sőt.. képes lenne megvédeni magát, ha arra lenne szükség.. apró termete senkit se tévesszen meg! Nagyon kellemes egyéniség, akiket nem zavar néha gyerekes személyisége, azok remek társaságot találhatnak általa. Ha van rá alkalma, a ruháit és felszerelését kiegészíti egy-egy mintával, vagy lányosabb motívumokkal, ezzel is könnyítve magának a stressz oldást. Még kevés ideje katona, éppen ezért igyekszik apró dolgokkal elterelni a figyelmét arról, hogy milyen kegyetlen világban is él. Sokat mosolyog, és szinte mindig a vidám arcát mutatja, még akkor is, ha valami nem tetszik neki. Végtelenül kedves, illedelmes, de neki is van pimasz oldala. Rangjához mérten természetesen fegyelmezetten is tud viselkedni, sőt.. ha elvárják ezt tőle, azon nyomban eldobja magától azt a kislányos stílust, és minden figyelmét a munkájának szenteli. Tehát röviden a hétköznapokban egy bohókás kislány, míg a terepen egy fegyelmezett szanitéc.
Felszerelés: Egy táska Szabvány CMC harci stimuláló, melyben három darab stimuláló található. Egy palack Cell Renovator Foam, valamint egy MMD 20 hordozható orvosi diagnosztikai készülék. Ezen kívül egy táskában a szokásos orvosi-, és elsősegély eszközök, mint például desztillált víz, kés, orvosi alkohol, kötszer, stb. Fegyverei közé tartozik egy FAMAS F82, valamint egy M6S8 Túlélő pisztoly. (utóbbi feloldását kérem a kezdőösszegből levonni) Páncéljai közé tartozik az M10-es sisak, és a PrM2.
-2175. – Mars city
A születésem előzményei a következő képen zajlottak le: Édesapám ezredesként a Marsi CMC katonai bázisok egyik kulcsembereként jött a bolygóra, ahol az édesanyám orvosi segítőként jött a telepesekkel együtt. Nem tartott sok időbe, hogy a még kis mértékben civilizált bolygó fővárosában összetalálkozzanak. Kapcsolatuk első pillanatban csak egyéjszakás kalandnak indult, ám mindketten elkezdtek többet érezni az aktus után, melynek következtében együtt maradtak. Amikor ez hivatalossá vált, édesanyám akkor vallotta be édesapámnak a nagy hírt, miszerint terhes. Mindketten nagyon örültek, hiszen már házasságuk kezdete előtt el lett köztük döntve: Családot akarnak alapítani. Bár a kezdeti kétségek megvoltak, miszerint az univerzum egyre veszélyesebbé válik, valamint a születendő gyermek élete minden bizonnyal nem lesz zökkenőmentes, végül a vágyak győztek a logikus érvek mellett, és megszülettem.
2175. április – Mars city
Április 22.-én láttam meg a napvilágot egy katonai kórházban. Hogy miért pont ott? A válasz egyszerű: Édesapám ezredes a CMC szervezetnél, és a városunkban a jelenlegi legfelszereltebb kórháznak ezt találta. Édesanyám nem ellenkezett, számára is a biztonság, és a megbízhatóság volt ekkor a legfontosabb, ez pedig a protekció miatt teljes mértékben megvolt. Könnyű és zökkenőmentes születésem volt, mely után pár hónappal később a szüleim elköltöztek egy családi házba, a város egyik jobb környékére. Mindent meg akartak számomra adni, éppen ezért intézték el, hogy a még most fejlődő bolygón is minden olyan dolgot megkaphassak, amit anno ők is megkaptak a Földön. Ennek köszönhetően is történt az, hogy az édesanyám ott hagyta eddigi állását egy közeli kórházban, és otthon maradt velem. Úgy gondolták, így tudnak majd számomra mindent megadni, és mivel édesapám fizetése is bőven elég volt a család jólétére, így nem okozott ez sem különösebb problémákat. A ház, amelybe költöztünk egy olyan környéken volt, mely jólétét annak köszönhette, hogy közel volt a katonai bázishoz, így utcai tiltakozások, kétes emberek, és fura szituációk is elkerülték a gyermekkoromat.. legalábbis egy darabig.
2185. – Mars city
Amint eljött az ideje, a tanításom is megkezdődött. Ezt főleg édesanyám, és az édesapám által küldött magántanárok intézték el. Szüleimtől remek intelligencia szintet örököltem, így minden téren tökéletesen teljesítettem. A jegyeim megfelelőek voltak, és a tanáraim is le voltak nyűgözve. Nagyon szerettem tanulni, bár ezen kívül sok mindent nem is tudtam volna tenni, hiszen nem nagyon voltak barátaim. Sajnos a Mars későbbi helyzetéből adódóan az oktatás sem volt éppen a legmagasabb szintű, sőt.. nagy volt arra az esély, hogy ha nem kapok magántanárokat, nem is kapok megfelelő mennyiségű és minőségű tanítót. Nem is tudom, mi lenne ma velem, ha a szüleim nem szereztek meg volna nekem mindent. Azóta is áldom őket érte. A gyerekkorom nagy része tehát tanulással, és a kevés családi programmal telt el. Az utóbbi édesapám munkája miatt volt, hiszen ahogyan teltek az évek, a Mars sem volt a régi.. egyre többen érkeztek a városainkba, és nem éppen a legjobb emberek. A városokban folyamatos tüntetések, tiltakozások, fekete ügyletek, csempészek sokasága vette át az eddig békének tűnt látszatot. A szüleim még szigorúbbra vették a szabadságomat, felügyelet nélkül egy pillanatra sem hagyhattam el a házunkat, még akkor sem ha az udvarra akartam kimenni.
2193. – Mars city
Tizennyolc éves voltam, amikor eldőlt milyen irányt is fog felvenni az életem. Édesapámon keresztül egyre több információt kezdtem kapni a külhoni helyzetekről, valamint arról, hogy minél több katonára van szükség a CMC-ben. Édesanyámat egyre többször hívták vissza a kórházba, ugyanis a sok hajléktalan, szegény, éhező embernek rengeteg orvosi ellátásra volt szüksége, ezen kívül fertőzöttek is jutottak be szerény városunk területére. A szüleim eltökéltségét, és kötelességtudatát látva, számomra sem volt kérdés, hogy mit kezdjek magammal az életben. Édesanyám orvosi tudását, és édesapám katonai tudását egyesítve, szanitéccé kívántam válni. Ez természetesen nem pozitív reakciókat váltott ki a családom számára, hiszen eddig is óvtak-védtek mindentől, ezután sem akarták, hogy ez másképp legyen. Ennek a fő kiváltó oka a xenomorphok megjelenése volt, melyekről kiderült az igazság a háború kitörése miatt. Én is elborzadtam azon hírek hallatán, melyek az új gyilkos faj megjelenéséről szóltak, s a szüleim is éppen ezért ellenezték a CMC-be való belépésemet. A tengerészgyalogosok szükségessége még inkább megnőtt az embereket fenyegető veszély megnövekedésének arányával. Az igazságérzetem, az ambícióm és a tenni akarásom bőven elég hajtóerő volt ahhoz, hogy még erőteljesebben kezdjek harcolni azért, hogy szanitéc lehessek. Több héten át tartó családi vitázások, érvek és érzelmek összecsapása után végül sikerült döntést kicsikarni édesanyámból és édesapámból. Az idő enyhítette őket, s kis idő múltán elfogadták törhetetlen akaratomat. A kiképzés előtt még ők akartak felkészíteni az életemben rám várható veszélyekre, így tizenkilenc éves koromig megállás nélkül fontos könyveket olvasattak velem, valamint amint idejük engedte, beavattak munkáik rejtelmeibe. Édesanyám egyre többször vitt magával a kórházba, és ahogyan tudásom gyarapodott, úgy tudtam neki segíteni egyre több műtétben, beavatkozásban. Édesapám a fegyverek és a küzdelem világába vezetett be, megtanította hogyan is kell rendesen megfogni egy fegyvert, hogyan kell tárazni, tisztítani, rendben tartani. Bár lánynak születtem, mégis minden pillanatát a taníttatásomnak élveztem. A gyermekkoromban lévő tanulási vágy átalakult hatalmas ambícióvá, valamint maximalistává váltam. Én akartam lenni a világ legjobb medikusa, soha nem akartam cserbenhagyni a csapattársaimat.
2194. – Mars city
Tizenkilenc éves koromban pedig végül megkezdődhetett a kiképzésem, amit szüleimnek hála nem a nulláról kellett indítanom. Leadtam a jelentkezésemet a tengerészgyalogságba, melyet édesapám ajánlásával együtt el is fogadtak. Intenzív kiképzés volt, mely kis túlzással fél év alatt zajlott le. Megtanultam kezelni komolyabban a fegyvereket, valamint az orvosi kiképzésben, amit kaptam, megtanították használni a modern, katonai orvosi felszerelést. Nem csak a tanulás, edzés, és a kiképzés miatt éreztem magam kifejezetten jól a CMC-nél, hanem mert életemben először most lehettem huzamosabb ideig együtt idegen, korombeli emberekkel. Nagyon élveztem, már megmondani sem tudom mióta vágytam már erre. Biztos voltam benne, hogy a katonatársaimat minden áron megakarom védeni, éppen ezért még jobban ráfeküdtem a tanított dolgokra, így a specializációmat a legjobb helyen végeztem el, melyre a szüleim elmondhatatlanul büszkék voltak.
2195. – Mars city
2195-ben már teljes értékű közlegényként szolgáltam a CMC-nél. Az első küldetéseim/feladataim nagy részét Marson belül kaptam, melyek leginkább a spearek és a fertőzöttek levadászását jelentette, valamint az utcai harcok során megsebesült civilek és katonák védelmében is segédkeztem a specializációmnak köszönhetően. Az utcákra is gyakran kivezényeltek járőrnek, és a szállítmányokat is át kellett nézni nagyon gyakran. Bár alapvetően ez még az unalmasabb része volt a katonai életnek, én mégis élveztem, hiszen segíthettem biztosítani a hazám épségét. Persze, már nagyon vártam azt az életmódot, amikor már kivezényelnek a csatatérre, és ott segíthetek, ahol tényleg szükség van rám, és a képességeimre, de egyelőre az álmaim is kellő izgalmat jelentettek számomra. Ebben az évben jelentek meg nálam azon különös tapasztalataim, miszerint az álmaim egyre valóságosabbnak tűntek, sőt.. különös idegenek jelentek meg benne. Az ízek, az érintések, néha még a harapások is melyek megtörténtek velem álmomban, ébredés után is érzékelhetőek voltak. Idővel arra is rájöttem, hogy az álmaimban szereplő lények az újonnan felfedezett xenomorphok voltak, ez pedig még jobban kiborított. Kezdetben még nem tudtam hova tegyem ezeket az élményeket, nem is meséltem róluk senkinek. Arra gondoltam, hogy esetleg az idegenektől való elnyomott félelmeim mutatkoznak meg így, a tudatalattimból előkerülve, de semmiben nem lehettem biztos. Úgy gondoltam az a legbiztosabb, ha nem törődök vele, és majd ha eljön az ideje, úgy is megtudom mi történik velem.
2196. – Mars city - Jelen
Történetem pedig lassan elérkezett a jelenhez, mely még sok kérdőjeles dolgot rejteget magában. Édesanyám az év elején jelentette be a családnak, hogy ismét gyereket vár, mely számomra egy új testvért jelentett. Az édesapám egyre komolyabban kezdte venni a feladatait, a háttérben zajló hírek azt rebesgetik, hogy nagyon közel áll egy újabb előléptetéshez, éppen ezért kevesebbet kezd foglalkozni a családjával, még az eddigi minimális mennyiséget is teljesen leszűkítve. Az álmaim napról napra egyre erősebbek, és élénkebbek. Úgy érzem mintha a rémálmaim már az első megjelenéshez képest is sokkal erősebbek és ijesztőbbek kezdenek lenni. Az életem úgy érzem mostanában fog egy hatalmas csavart venni, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem rossz irányt vesz fel...
