Név: Szellem
Rang: Beavatott
Becenév: Nincs
Születési hely: Őshaza
Születési idő: 1869. 01. 03
Külső jellemzők: Magassága 202 cm, barna bőrű, talán a raszta szerű haja (ami csak az embereknek tűnik hajnak) vagy 10 cm-vel hosszabb az átlagnál.
Belső jellemzők: Különös módon szereti az embereket elintézni az idegenek helyett. Szereti nézni hogyan fejlődik egy-egy faj, ha embernek született volna nagy történelem értő lenne de helyette egy vérengző fajba született. Nem nagyravágyó, tudja hogy ahhoz hogy jó vadász legyen türelmesnek kell lennie. Néha azonban nem tud várni és azonnal cselekszik. Nem szeret csapatban dolgozni. Hiába vannak olyan megszeghetetlen szabályok amik korlátozzák a vadászatot mégis megszegem ha senki sem látja de ez csak kivételes helyzetben pl ha én kerülnék emiatt veszélybe (tegyük fel hogy egy terhes nő riadóztatna, ekkor megölném mert ha nem teszem mindenki tudna rólam).
Foglalkozás: Ember vadász és gyűjtő.
Birtokolt tárgyak: dupla csuklópenge (saválló), ceremóniás kés (saválló), könnyű páncélzat testhálóval, glaive és maszk (katana kard is nálam maradt de ez nem saválló).
Történet:
Az Őshaza egyik városkájában született emberi idő szerint 1839-ben. Apja nem volt híres vadász, átlagosnak mondható. 7 fivér között nevelkedett, Nem nagyon kötött le a történet az Idegenekről hogy ki hány tucatot mészárolt le. Engem az emberek érdekeltek, rohamosan fejlődtek már arra is képesek hogy megöljék fajtársainkat.
Mire elértem azt a kort amikor már kemény edzéseken kellett résztevenem hogy nagy vadász legyek elégé érdekelt a katonaság. Azok a pusztító fegyverek amiket a hologramok megörökítettek. Főként a Plazma Kasza nyerte el tetszésemet. Egy alkalommal végignéztem egy régebbi vadászat felvételeit. Egy Vanguard éppen egy hatalmas Ravager ellen küzdött. A Yautja 2 ütéssel úgy elintézte a veszedelmes lényt hogy annak ideje sem volt reagálnia. Egy Ravager legyőzése nagy dolog talán még egy királynő megölésénél is.
Visszatérve a gyerekkoromra... máig emlékszek arra hogy a későbbi nagy Dachande majdnem megvert de egy nőstény fellökte pedig nem is szándékosan! Csak később tudtam ezt meg, én csak annyit láttam hogy az ifjú felém indul és a következő pillanatban már egy falhoz vágva volt. Én elmentem, nem gyávaságból hanem más dolgom volt.
A kiképzésen nem kíméltek, több kilométer futás, mászás, gyakorlás minden nap. Végül sikerült befejeznem ezt, elkészítettem a maszkomat és páncélzatomat. Megkaptam az elmaradhatatlan csuklópengéket mindkét kezemre 1-1. Imádom ezeket, ha csak lehet ezzel gyakoroltam. Pár pengét és a Combi-Sticket leszámítva nem volt más felszerelésem egyenlőre.
Én nem egy olyan klánba születtem ahol meg kell jelölnünk magunkat az Idegenek vérével, mi úgymond az emberekre és más értelmes fajokra specializálódtunk de ettől függetlenül minimum egy kifejlett kemény húsút nekem is meg kellett ölnöm habár ekkor még nem volt kötelező megjelölnöm magam.
A kemény húsú ami az első áldozatom volt egy régi templomban volt, egy rég elfeledett bolygón ami egykor vadásztábor volt. Szokásos dolgok történtek: tojásokat vitte le a kis szerkezet majd utána megsemmisítette magát hogy fajunk titokban maradjon. A helyi élővilág nem tartalmazott értelmes élőlényeket, csupa vadállat. A tojásokat egy vonal mentén tette le a gép és vártak áldozatukra Pár óra elteltével növényevő négylábúak jöttek oda, azonnal megfertőződtek és eldőltek. A közeli mocsárból ekkor óriási férgek jöttek ki hogy a könnyű zsákmányt megehessék. Nem számítottak rá hogy a csontpókok megtámadják őket hiszen a helyi élővilág csúcsai voltak. Mivel a férgeknek nem volt kezük amivel akadályozhatták volna az arctámadókat így ők is fertőzöttek lettek.
2 nap múlva kis csapatunk landolt hogy elvégezze a szokásos dolgot: vadászni. Vk'leita (Kontyos) vezette a csapatot, pár napig semmit sem találtunk, a hely a madarakat számítva üres volt. Aztán Light-Stepper (hozzá most kitalált név: Rt'fj Reght) nyomokat talált és mi szétoszlottunk. Egy dzsungelszerűségben lehettünk, fáról fára ugrálva haladtam, látásmódomat átkapcsoltam így kiszúrhattam zsákmányomat: egy Drone! Szekunder nyelvét éppen egy döglött állatba mártotta, talán táplálkozott mikor én mögé ugrottam. Hangos ordítás közepette rontottam rá kivont csuklópengékkel. Ő pedig azonnal rám vetette magát. A két óriás egymásnak feszült és próbálták a másikat megölni. A xeno farkát próbálta használni de a távolság túl közeli lehetett mert nagyobb károkat nem okozott, én viszont sikeresen elrúgtam magamtól. 4 méter repülés után földet ért de már pattant is fel a lény és visítva rontott felém. Egy ugrással sikerül feldöntenie és én a posványba zuhantam. Alaposan feldühödtem! A xeno a vízbe vetette magát és elmerült. Nekem sikerült kiúsznom és vártam a parton a felbukkanását. Balról jobbra vizslattam a terepet de semmi. Aztán egyszer csak kivetődött a vízből és újra feldöntött volna ha a csuklópengékkel nem blokkolom a támadását. Most én következtem: lecsaptam csuklópengéimmel de a lény feje egyszer csak szétrobbant! Kapkodva dobtam le magamról könnyű felszerelésemet, így is kaptam savat bőrömre de vérem közömbösítette azt a pár cseppet. Egy másik vadász orozta el a könnyű prédát! Nagyon dühös voltam és nekimentem volna de folytattam utamat egy régi templomhoz.
Ott a Fekete Harcost ábrázoló szobornál álltam meg pihenni. Még jó pár évszázadig elakarnám kerülni ezt a harcost de addig is a képébe röhögök. Előttem a romok közül mozgolódás támadt. Úgy tettem mintha nem látnám mi folyik ott, egy másik Drone vetődött ki de én hirtelen bordák között és fejen szúrtam a lényt a csuklópengékkel. Majd egy brutális mozdulattal kiszakítottam a pengéket a testből. A koponyát begyűjtöttem, elindultam társaim felé.
Útközben megláttam Rt'fj Reght társamat akinek fél keze hiányzott és súlyosan megsérült. Segítettem rajta elvinni a vezérhez. Megtudtam sérült társamtól hogy Two-Stripes (kitalált neve most: Zerth J'gvi'f) elorozta trófeáját és itt hagyta meghalni. A becstelen előtt értük el a vezért és így igazságos büntetést mértünk rá: meztelenül kikötöztük őt. Az Idegenek örülhettek neki miközben mi már felszálltunk. A bolygón maradt néhány kemény húsú de azt a következő csapat majd elintézi.
Engem és még 4 társamat elküldtek a Földre. Főként a lopakodási tehetségünket akarták nézni a veteránok. Földi idő szerint 1889 volt, az Ázsiának nevezett kontinensen lett a próba. Azon belül is a Japánnak nevezett országban.
A Japánok nagyon kemény prédának számítottak hiszen pár száz éve még háborúztunk is velük. Habár döntetlen lett a 2 faj megegyezett hogy a jövőben majd 1-1 kiválasztott eldönti a harcot. Jelenleg Nippon erősen modernizálódott, a szamurájok eltűntek de ettől függetlenül vannak halálig küzdő harcosaik.
Landoltunk egy erdőben, aztán szétszéledtünk. 1 napot kell eltöltenünk hogy igazi vadásznak nevezzük magunkat. Lehetőleg ne lepleződjünk le, trófeákat lehet szerezni.
Én bekapcsoltam az álcázásomat és gyorsan futva indultam el. Egy kis halászviskót találtam a folyó mentén. Elhagyatottnak tűnt ezért elhatároztam hogy ez lesz a rejtekhelyem. A napom nagy része megfigyeléssel telt, egy kis falu volt a közelben 131 fős lakossággal, pár kilométerre pedig egy nagyváros, a faluban éppen valami ünneplés volt ezért néhány városban élő ember is eljött. Nem tagadom hogy unalmas volt csak nézelődni. Végül észrevettem hogy egy szekéren a fajtársamat viszik holtan. Egy helyi szentélybe vitték ahol fegyveres parasztok kezdtek őrt állni.
Az emberek bizonyára azt hiszik hogy egy szörny a több tucat közül amiben hisznek. Este elindultam hogy társam önmegsemmisítőjét aktiváljam. Nem is vettek észre olyan halkan lopakodtam, az álcázás is sokat segített. Bejutottam hát társamhoz, elvettem tőle a váll-löveget. Miközben ezzel voltam elfoglalva 4 ember érkezett mögém. Eléggé meglepődtek hogy egy két méter magas, nem emberi bőrű páncélozott alakot láttak.
A 4 alak nő volt, mint később rájöttem Gésák voltak, nem tudom miért voltak ott de ők voltak az első áldozataim. Bemértem az elől levő nő fejét és a következő pillanatban a plazma szétrobbantotta a fehér arcot. Gyorsan közéjük ugrottam és a két csuklópengémet 1-1 mellkasba szúrtam, egy erős mozdulattal egészen a fejükig szétválasztottam a testüket. Az utolsó Gésa menekülésre fogta volna de a ruhájában nem igazán lehetett futni és elesett. Fölé tornyosultam, megfogtam és magam fölött kifeszítve teljes erőből a falhoz vágtam. Azonnal meghalt.
Ekkor fegyveresek hangját hallottam. Gyorsan aktiváltam fajtársam önmegsemmisítőjét és ahogyan jöttem úgy távoztam. A robbanás csak a házat tüntette el pár emberrel. Túl közel voltam és a robbanás átrepített a papírból készült épületen. Ott mikor felkeltem 2 elhízott embert láttam. Ők Szumóbirkózók voltak, azt hitten hogy súlyuknál fogva lassúak lesznek de nem! Párszor a földre vetettek de eléggé meguntam és az egyik pengémmel átszúrtam az egyik fejét. A másikat pedig a plazmával öltem meg.
A falu lakossága a volt szentély helyét figyelte. Sikeresen kijutottam a halász kalyibáig ahol döbbenetemre voltak! 4 lőfegyveres katonaruhás alak a fegyvert egy öreg férfira szegezte. Megvillant egy kard az öreg kezében és 2 katona holtan rogyott össze. Én hátulról az utolsó kettőt hátba szúrtam. Az öreg csak azt látta hogy a 2 katona kissé felemelkedik miközben szájukból vér folyt. Aztán megmutattam magamat, az öreg nem döbbent meg és csak annyit mondott:
- Pusztulj Démon!
A kardját a fejemnek célozva vágott. A csuklópengémmel kivédtem, de az öreg nagyon képzett volt és támadások sorozatát intézte felém. Alig tudtam védekezni az ütések elől. Nem fair módon én valahogy elugrottam a harc helyéről és a plazmával lőttem szét az öreg fejét. Senki sem látta, nem dicsőséges harc volt de én nyertem és csak ez számít! Minden esetre a kardot magamhoz vettem hogy dicsekedjek vele. Mint kiderült ez egy Katana volt.
Másnap reggel tértem vissza a hajóhoz és elindultunk. 2 társat vesztettünk de a technológiát megsemmisítettük.
1914-1918. Az emberek egy soha nem látott harca volt. Mi sem hagyhattuk ki, mi voltunk a szellemek. Én a Verdun nevű helyen léptem harcba. Prédából nem volt hiány az biztos. Ekkor már dárdalövővel voltam felszerelve, emberi megfelelőm orvlövész lett volna mert távolról öltem a prédát, trófeákat ritkán sikerült szereznem mert a bombázások, géppuskatűz és az őrök miatt nem szerezhettem. Szereztem viszont egy Luger nevű pisztolyt és pár acélsisakot a hozzá tartozó fejjel.
Nem csak az emberek hullottak hanem a mi fajunk tagjai is. Engem a harcigáz tett harcképtelenné már nem is emlékszem hol. Éppen egy tizedest akartam volna megölni akinek birtokában volt a vaskereszt. Ő megvakult és kórháznak esett, én is megvakultam de valahogy sikerült elbújnom és a társaim kimentettek.
Ez után nem mentem vadászni, megelégedtem azzal a 6 koponyával amit sikerült begyűjtenem. Igazából még vagy 30-40 francia-német-brit-amerikai koponya is engem illet de nem tudtam megszerezni őket.
Most egy kicsit kitérnék a bunkerek százai által védett Verdunre. Bejutni könnyű volt, néhányan hatoltunk be mert ha egyikünk meg is halna akkor van más aki a a technológiát megsemmisítse. A zajunkat elnyomta az ágyú folyamatos dörgése. Mire bejutottunk addigra az ágyút is visszahúzták. A franciák nem is számítottak támadásra hiszen a front messze van és a legmerészebb német rohamcsapat sem tudna ide betörni.
A legénység nem volt fegyverben leszámítva pár őrt akik hamarosan elmetszett torokkal vérbe fagyva feküdtek a hideg földön. A többség éppen az ágyúnál volt, egy tucat katona. A fények kialudtak és elkezdődött a mészárlás. Egy perc múlva már senki sem élt a katonák közül. Fellógattuk őket, néhányról a bőrt lenyúztuk és trófeákat vettünk el.
Később egy német rohamcsapat bevette a helyet és döbbenten nézték a fellógatott hullákat. A német hadvezetést nem érdekelte mi történt mert az offenzívájuk kezdett megakadni.
Már nem emlékszek hogy mikor is szereztem első idegen trófeáimat (nem számítva a beavatást), talán Földi idő szerint 1932-ben. A Bátor Nemzet klánhoz csapódtam hogy a Var nevű bolygón megöljek pár savvérűt. Ideje volt már hiszen fajom több ezer tagja is erre a fajra vadászik több tízezer éve, Lord óta. A vadászaton rajtam kívül kilenc beavatatlan, két beavatott és Nat'Ka'Pu mint vezér. Én a beavatatlanok közt kaptam helyet hiába öltem már meg pár tucat 'mbert.
Elindultunk hát, szokás szerint dupla csuklópengével, dáedalövővel és a váll-löveg. Rutin vadászat volt, tehát meghatározott számú Idegent neveltünk fel és gyorsan kellett cselekednünk mielőtt királynő lenne. 20 Idegennel kellett számolnunk, ez kevésnek minősül sőt vannak akik egymaguk több százat képesek megölni egy vadászat alatt!
Egy tisztáson mentem egyedül, elértem egy kanyont ahol szembekerültem a bogarakkal. ketten jöttek felém. Tökéletesen láttam őket ahogy a látásmódra kapcsolva figyeltem őket. Az emberekkel ellentétben ezeket nem lehet a dárdalövővel elintézni. Az egyiket csak a harmadik lövés találta el és csak a fél testét vitte le. De ez nem állította meg őt hogy felém kússzon.
Eljött a csuklópengék ideje! Jó 20 cm-es pengék voltak, különös módon imádom őket ahogy átvágnak mindent ami az útjába kerül. Az ép kemény húsú felém vetődött. Én elhajoltam előle és pár pillanattal később felemeltem az egyik karom ezzel szétvágva az Idegent. Ő már halott volt de a társa is hamarosan követte, őt a plazma sütötte meg.
Meg is jelöltem magam, szokásos alien rajzot csinálva homlokomra és sisakomra. Visszatértem fajtársaimhoz és mind ott voltak! 0 veszteség és 20 alien hulla az eredmény. Persze akkor még csak gondolni sem mertünk hogy társunk fertőzött. Ezt akkor vettük észre mikor már felszálltunk a hajóval de még nem az űrbe, egy pár napig csak lebegtünk volna hogy bevárjunk egy másik csapatot.
Senki sem volt felfegyverkezve, én éppen egy társammal vívtunk harcot az általunk csak ketrecnek hívott termen. Hogy miért küzdöttünk arra már nem emlékszek, rég volt. De talán azért maradtam életben mert éppen ott voltam, egy PredAlien szabadult el kieresztve pár arctámadót. Nem is kell mondanom esélyünk sem volt, a hajó lezuhant, gondolom valami kár miatt.
Valahogy túléltem, pedig sokan nem. Az idegenek is elkerültek. Szerencsére a másik csapat már ott volt és ők segítettek ki a bajból. Én, a vezér és három beavatott éltük csak túl. A hajót nem semmisítettük meg mert minek, itt nincs intelligens faj és a bolygóra rendszeresen járunk vissza így a következő csapat majd ezt elintézi. Csak a 2190-es évekre jöttem rá hogy egy ember ezt felfedezte és fontos dolgokat tudott meg rólunk, Livermore Evanston lehetett a neve.
Az 1939-1945-ös 2. világégés az eddigieknél is nagyobb háború volt. Nem is hagytuk ki, én Európában randalíroztam 45-ben. A többség a Csendes Óceánon vadászott japánokra, amerikaiakra. Iwo Jima, Peleliu sikeres vadászat volt de Nagaszaki és Hirosima bukott vadászat lett, legalább a technológiánk biztonságban maradt. Én Április-Május környékén jöttem a Földre és a Berlinnek nevezett városban voltam.
Nehéz feladatom volt, azok a tüzérségi eszközök és a pusztító fegyvereik megnehezítették a mozgásomat de legalább emlékezetes vadászat volt. A szamurájkard mellé most beszereztem egy Waffen SS dísztőrt, egy vörös csillagos zászlót és pár tucat koponyát. Főként Szovjetet mert a másik fél öregekből és gyerekekből állt.
A nagy zsákmány egy éjjel jött el. A németek vezetője és pár LSSAH katona lopakodott ki, valószínűleg menekülni próbáltak. A vezető az a tizedes volt akit majdnem sikerült elkapnom, hát most sikerült de valami nyugtalanított: nem teljesen hasonlított rá! A pengém szépen elmetszette a torkát, a katonák STG44 és számomra ismeretlen fegyverekkel lőttek rám. Nehéz láthatatlan ellenfelet eltalálni ami hol távolról hol közelről támad. Innen kaptam becenevem: szellem.
A trófea a bajuszos emberről gyűjteményem ékköve lett. Állítólag ő indította el a háborút, 60-70 millió 'mber halt meg benne. Ezt minden Yautja megirigyelheti még ha nem is személyesen ez az ember ölt.
Balszerencsémre történt az az eset mikor egy vadásztábort lerohantak az idegenek. Én sem tudom hogyan de valahogy a sztázis mező mögé kerültem, talán egy más faj által épített helyen. Talán egy xeno lökött be, talán szándékosan mentem oda. Teltek az évszázadok és végre kiszabadultam. Emberek voltak, de sokkal modernebb fegyverekkel és felszereléssel. Bizonyára régészek lehettek kis katonai fedezettel. Csupán egy katonát sikerült elejtenem, a katonáknál szokás hordani hogy melyik nemzethez, egységhez tartoznak. Ezen egy 4 sávos-csillagos kitűző volt, CMC. A hajóm még megvolt, nem valami bonyolult csatahajó hanem egyszerű hajó amivel rövid távokat lehet megtenni. Nem is teljesen az enyém hanem a klántársaimmal közös. Nagyon meglepett hogy az embereknek is van űrhajója! De örültem is, nagyobb technológiai fejlettség = jobb préda = jobb dicsőség! Még több ivadékom lehet hogy nevem fennmaradjon, az előző féltucat bizonyára már nagy vadász lehet vagy halott lehet. Tévedtem, nagy haragomra jöttem később rá hogy többségük egy rossz vér klánba kerültek! Hogy pusztultak volna el mikor a világra jöttek!
A legközelebbi bolygón ahol vannak még Yautják tudtam meg hogy mik történtek, az alienek nagyon elszaporodtak a Földön, ez több milliárd préda. De ami meglepett hogy a Ryushin a Yautják és emberek közösen harcolnak.
Tervem az volt hogy a Ryushin utánanézek mi is zajlik pontosan, pár száz évet aludtam át, sokat változott a világ, remélhetőleg nem jöttem ki a formámból, sajnos felszerelésem nagy része elveszhetett, nem emlékszek rá. Mivel felszerelésem hátrahagytam meg is ölhettek volna de ehelyett lealacsonyítottak beavatatlan szintre vagy jobban mondva kezdőnek. Ennek megfelelően lettek új fegyvereim: dupla csuklópenge (saválló), ceremóniás kés (saválló), könnyű páncélzat testhálóval, glaive és maszk (katana kard is nálam maradt de ez nem saválló).
Talán egyszer rájövök mi is történt velem azon az utolsó vadászaton, emlékeim nincsenek, a sisak visszajátszójából sem tudtam meg többet. Miközben e gondolatokat olvasod talán már megérkeztem Ryushi sivatagos felszínére.
Rang: Beavatott
Becenév: Nincs
Születési hely: Őshaza
Születési idő: 1869. 01. 03
Külső jellemzők: Magassága 202 cm, barna bőrű, talán a raszta szerű haja (ami csak az embereknek tűnik hajnak) vagy 10 cm-vel hosszabb az átlagnál.
Belső jellemzők: Különös módon szereti az embereket elintézni az idegenek helyett. Szereti nézni hogyan fejlődik egy-egy faj, ha embernek született volna nagy történelem értő lenne de helyette egy vérengző fajba született. Nem nagyravágyó, tudja hogy ahhoz hogy jó vadász legyen türelmesnek kell lennie. Néha azonban nem tud várni és azonnal cselekszik. Nem szeret csapatban dolgozni. Hiába vannak olyan megszeghetetlen szabályok amik korlátozzák a vadászatot mégis megszegem ha senki sem látja de ez csak kivételes helyzetben pl ha én kerülnék emiatt veszélybe (tegyük fel hogy egy terhes nő riadóztatna, ekkor megölném mert ha nem teszem mindenki tudna rólam).
Foglalkozás: Ember vadász és gyűjtő.
Birtokolt tárgyak: dupla csuklópenge (saválló), ceremóniás kés (saválló), könnyű páncélzat testhálóval, glaive és maszk (katana kard is nálam maradt de ez nem saválló).
Történet:
Korai évei
Az Őshaza egyik városkájában született emberi idő szerint 1839-ben. Apja nem volt híres vadász, átlagosnak mondható. 7 fivér között nevelkedett, Nem nagyon kötött le a történet az Idegenekről hogy ki hány tucatot mészárolt le. Engem az emberek érdekeltek, rohamosan fejlődtek már arra is képesek hogy megöljék fajtársainkat.
Mire elértem azt a kort amikor már kemény edzéseken kellett résztevenem hogy nagy vadász legyek elégé érdekelt a katonaság. Azok a pusztító fegyverek amiket a hologramok megörökítettek. Főként a Plazma Kasza nyerte el tetszésemet. Egy alkalommal végignéztem egy régebbi vadászat felvételeit. Egy Vanguard éppen egy hatalmas Ravager ellen küzdött. A Yautja 2 ütéssel úgy elintézte a veszedelmes lényt hogy annak ideje sem volt reagálnia. Egy Ravager legyőzése nagy dolog talán még egy királynő megölésénél is.
Visszatérve a gyerekkoromra... máig emlékszek arra hogy a későbbi nagy Dachande majdnem megvert de egy nőstény fellökte pedig nem is szándékosan! Csak később tudtam ezt meg, én csak annyit láttam hogy az ifjú felém indul és a következő pillanatban már egy falhoz vágva volt. Én elmentem, nem gyávaságból hanem más dolgom volt.
A kiképzésen nem kíméltek, több kilométer futás, mászás, gyakorlás minden nap. Végül sikerült befejeznem ezt, elkészítettem a maszkomat és páncélzatomat. Megkaptam az elmaradhatatlan csuklópengéket mindkét kezemre 1-1. Imádom ezeket, ha csak lehet ezzel gyakoroltam. Pár pengét és a Combi-Sticket leszámítva nem volt más felszerelésem egyenlőre.
Én nem egy olyan klánba születtem ahol meg kell jelölnünk magunkat az Idegenek vérével, mi úgymond az emberekre és más értelmes fajokra specializálódtunk de ettől függetlenül minimum egy kifejlett kemény húsút nekem is meg kellett ölnöm habár ekkor még nem volt kötelező megjelölnöm magam.
A kemény húsú ami az első áldozatom volt egy régi templomban volt, egy rég elfeledett bolygón ami egykor vadásztábor volt. Szokásos dolgok történtek: tojásokat vitte le a kis szerkezet majd utána megsemmisítette magát hogy fajunk titokban maradjon. A helyi élővilág nem tartalmazott értelmes élőlényeket, csupa vadállat. A tojásokat egy vonal mentén tette le a gép és vártak áldozatukra Pár óra elteltével növényevő négylábúak jöttek oda, azonnal megfertőződtek és eldőltek. A közeli mocsárból ekkor óriási férgek jöttek ki hogy a könnyű zsákmányt megehessék. Nem számítottak rá hogy a csontpókok megtámadják őket hiszen a helyi élővilág csúcsai voltak. Mivel a férgeknek nem volt kezük amivel akadályozhatták volna az arctámadókat így ők is fertőzöttek lettek.
2 nap múlva kis csapatunk landolt hogy elvégezze a szokásos dolgot: vadászni. Vk'leita (Kontyos) vezette a csapatot, pár napig semmit sem találtunk, a hely a madarakat számítva üres volt. Aztán Light-Stepper (hozzá most kitalált név: Rt'fj Reght) nyomokat talált és mi szétoszlottunk. Egy dzsungelszerűségben lehettünk, fáról fára ugrálva haladtam, látásmódomat átkapcsoltam így kiszúrhattam zsákmányomat: egy Drone! Szekunder nyelvét éppen egy döglött állatba mártotta, talán táplálkozott mikor én mögé ugrottam. Hangos ordítás közepette rontottam rá kivont csuklópengékkel. Ő pedig azonnal rám vetette magát. A két óriás egymásnak feszült és próbálták a másikat megölni. A xeno farkát próbálta használni de a távolság túl közeli lehetett mert nagyobb károkat nem okozott, én viszont sikeresen elrúgtam magamtól. 4 méter repülés után földet ért de már pattant is fel a lény és visítva rontott felém. Egy ugrással sikerül feldöntenie és én a posványba zuhantam. Alaposan feldühödtem! A xeno a vízbe vetette magát és elmerült. Nekem sikerült kiúsznom és vártam a parton a felbukkanását. Balról jobbra vizslattam a terepet de semmi. Aztán egyszer csak kivetődött a vízből és újra feldöntött volna ha a csuklópengékkel nem blokkolom a támadását. Most én következtem: lecsaptam csuklópengéimmel de a lény feje egyszer csak szétrobbant! Kapkodva dobtam le magamról könnyű felszerelésemet, így is kaptam savat bőrömre de vérem közömbösítette azt a pár cseppet. Egy másik vadász orozta el a könnyű prédát! Nagyon dühös voltam és nekimentem volna de folytattam utamat egy régi templomhoz.
Ott a Fekete Harcost ábrázoló szobornál álltam meg pihenni. Még jó pár évszázadig elakarnám kerülni ezt a harcost de addig is a képébe röhögök. Előttem a romok közül mozgolódás támadt. Úgy tettem mintha nem látnám mi folyik ott, egy másik Drone vetődött ki de én hirtelen bordák között és fejen szúrtam a lényt a csuklópengékkel. Majd egy brutális mozdulattal kiszakítottam a pengéket a testből. A koponyát begyűjtöttem, elindultam társaim felé.
Útközben megláttam Rt'fj Reght társamat akinek fél keze hiányzott és súlyosan megsérült. Segítettem rajta elvinni a vezérhez. Megtudtam sérült társamtól hogy Two-Stripes (kitalált neve most: Zerth J'gvi'f) elorozta trófeáját és itt hagyta meghalni. A becstelen előtt értük el a vezért és így igazságos büntetést mértünk rá: meztelenül kikötöztük őt. Az Idegenek örülhettek neki miközben mi már felszálltunk. A bolygón maradt néhány kemény húsú de azt a következő csapat majd elintézi.
Első vadászat
Engem és még 4 társamat elküldtek a Földre. Főként a lopakodási tehetségünket akarták nézni a veteránok. Földi idő szerint 1889 volt, az Ázsiának nevezett kontinensen lett a próba. Azon belül is a Japánnak nevezett országban.
A Japánok nagyon kemény prédának számítottak hiszen pár száz éve még háborúztunk is velük. Habár döntetlen lett a 2 faj megegyezett hogy a jövőben majd 1-1 kiválasztott eldönti a harcot. Jelenleg Nippon erősen modernizálódott, a szamurájok eltűntek de ettől függetlenül vannak halálig küzdő harcosaik.
Landoltunk egy erdőben, aztán szétszéledtünk. 1 napot kell eltöltenünk hogy igazi vadásznak nevezzük magunkat. Lehetőleg ne lepleződjünk le, trófeákat lehet szerezni.
Én bekapcsoltam az álcázásomat és gyorsan futva indultam el. Egy kis halászviskót találtam a folyó mentén. Elhagyatottnak tűnt ezért elhatároztam hogy ez lesz a rejtekhelyem. A napom nagy része megfigyeléssel telt, egy kis falu volt a közelben 131 fős lakossággal, pár kilométerre pedig egy nagyváros, a faluban éppen valami ünneplés volt ezért néhány városban élő ember is eljött. Nem tagadom hogy unalmas volt csak nézelődni. Végül észrevettem hogy egy szekéren a fajtársamat viszik holtan. Egy helyi szentélybe vitték ahol fegyveres parasztok kezdtek őrt állni.
Az emberek bizonyára azt hiszik hogy egy szörny a több tucat közül amiben hisznek. Este elindultam hogy társam önmegsemmisítőjét aktiváljam. Nem is vettek észre olyan halkan lopakodtam, az álcázás is sokat segített. Bejutottam hát társamhoz, elvettem tőle a váll-löveget. Miközben ezzel voltam elfoglalva 4 ember érkezett mögém. Eléggé meglepődtek hogy egy két méter magas, nem emberi bőrű páncélozott alakot láttak.
A 4 alak nő volt, mint később rájöttem Gésák voltak, nem tudom miért voltak ott de ők voltak az első áldozataim. Bemértem az elől levő nő fejét és a következő pillanatban a plazma szétrobbantotta a fehér arcot. Gyorsan közéjük ugrottam és a két csuklópengémet 1-1 mellkasba szúrtam, egy erős mozdulattal egészen a fejükig szétválasztottam a testüket. Az utolsó Gésa menekülésre fogta volna de a ruhájában nem igazán lehetett futni és elesett. Fölé tornyosultam, megfogtam és magam fölött kifeszítve teljes erőből a falhoz vágtam. Azonnal meghalt.
Ekkor fegyveresek hangját hallottam. Gyorsan aktiváltam fajtársam önmegsemmisítőjét és ahogyan jöttem úgy távoztam. A robbanás csak a házat tüntette el pár emberrel. Túl közel voltam és a robbanás átrepített a papírból készült épületen. Ott mikor felkeltem 2 elhízott embert láttam. Ők Szumóbirkózók voltak, azt hitten hogy súlyuknál fogva lassúak lesznek de nem! Párszor a földre vetettek de eléggé meguntam és az egyik pengémmel átszúrtam az egyik fejét. A másikat pedig a plazmával öltem meg.
A falu lakossága a volt szentély helyét figyelte. Sikeresen kijutottam a halász kalyibáig ahol döbbenetemre voltak! 4 lőfegyveres katonaruhás alak a fegyvert egy öreg férfira szegezte. Megvillant egy kard az öreg kezében és 2 katona holtan rogyott össze. Én hátulról az utolsó kettőt hátba szúrtam. Az öreg csak azt látta hogy a 2 katona kissé felemelkedik miközben szájukból vér folyt. Aztán megmutattam magamat, az öreg nem döbbent meg és csak annyit mondott:
- Pusztulj Démon!
A kardját a fejemnek célozva vágott. A csuklópengémmel kivédtem, de az öreg nagyon képzett volt és támadások sorozatát intézte felém. Alig tudtam védekezni az ütések elől. Nem fair módon én valahogy elugrottam a harc helyéről és a plazmával lőttem szét az öreg fejét. Senki sem látta, nem dicsőséges harc volt de én nyertem és csak ez számít! Minden esetre a kardot magamhoz vettem hogy dicsekedjek vele. Mint kiderült ez egy Katana volt.
Másnap reggel tértem vissza a hajóhoz és elindultunk. 2 társat vesztettünk de a technológiát megsemmisítettük.
Az első világégés
1914-1918. Az emberek egy soha nem látott harca volt. Mi sem hagyhattuk ki, mi voltunk a szellemek. Én a Verdun nevű helyen léptem harcba. Prédából nem volt hiány az biztos. Ekkor már dárdalövővel voltam felszerelve, emberi megfelelőm orvlövész lett volna mert távolról öltem a prédát, trófeákat ritkán sikerült szereznem mert a bombázások, géppuskatűz és az őrök miatt nem szerezhettem. Szereztem viszont egy Luger nevű pisztolyt és pár acélsisakot a hozzá tartozó fejjel.
Nem csak az emberek hullottak hanem a mi fajunk tagjai is. Engem a harcigáz tett harcképtelenné már nem is emlékszem hol. Éppen egy tizedest akartam volna megölni akinek birtokában volt a vaskereszt. Ő megvakult és kórháznak esett, én is megvakultam de valahogy sikerült elbújnom és a társaim kimentettek.
Ez után nem mentem vadászni, megelégedtem azzal a 6 koponyával amit sikerült begyűjtenem. Igazából még vagy 30-40 francia-német-brit-amerikai koponya is engem illet de nem tudtam megszerezni őket.
Most egy kicsit kitérnék a bunkerek százai által védett Verdunre. Bejutni könnyű volt, néhányan hatoltunk be mert ha egyikünk meg is halna akkor van más aki a a technológiát megsemmisítse. A zajunkat elnyomta az ágyú folyamatos dörgése. Mire bejutottunk addigra az ágyút is visszahúzták. A franciák nem is számítottak támadásra hiszen a front messze van és a legmerészebb német rohamcsapat sem tudna ide betörni.
A legénység nem volt fegyverben leszámítva pár őrt akik hamarosan elmetszett torokkal vérbe fagyva feküdtek a hideg földön. A többség éppen az ágyúnál volt, egy tucat katona. A fények kialudtak és elkezdődött a mészárlás. Egy perc múlva már senki sem élt a katonák közül. Fellógattuk őket, néhányról a bőrt lenyúztuk és trófeákat vettünk el.
Később egy német rohamcsapat bevette a helyet és döbbenten nézték a fellógatott hullákat. A német hadvezetést nem érdekelte mi történt mert az offenzívájuk kezdett megakadni.
Az első kemény húsú megölése a beavatást leszámítva
Már nem emlékszek hogy mikor is szereztem első idegen trófeáimat (nem számítva a beavatást), talán Földi idő szerint 1932-ben. A Bátor Nemzet klánhoz csapódtam hogy a Var nevű bolygón megöljek pár savvérűt. Ideje volt már hiszen fajom több ezer tagja is erre a fajra vadászik több tízezer éve, Lord óta. A vadászaton rajtam kívül kilenc beavatatlan, két beavatott és Nat'Ka'Pu mint vezér. Én a beavatatlanok közt kaptam helyet hiába öltem már meg pár tucat 'mbert.
Elindultunk hát, szokás szerint dupla csuklópengével, dáedalövővel és a váll-löveg. Rutin vadászat volt, tehát meghatározott számú Idegent neveltünk fel és gyorsan kellett cselekednünk mielőtt királynő lenne. 20 Idegennel kellett számolnunk, ez kevésnek minősül sőt vannak akik egymaguk több százat képesek megölni egy vadászat alatt!
Egy tisztáson mentem egyedül, elértem egy kanyont ahol szembekerültem a bogarakkal. ketten jöttek felém. Tökéletesen láttam őket ahogy a látásmódra kapcsolva figyeltem őket. Az emberekkel ellentétben ezeket nem lehet a dárdalövővel elintézni. Az egyiket csak a harmadik lövés találta el és csak a fél testét vitte le. De ez nem állította meg őt hogy felém kússzon.
Eljött a csuklópengék ideje! Jó 20 cm-es pengék voltak, különös módon imádom őket ahogy átvágnak mindent ami az útjába kerül. Az ép kemény húsú felém vetődött. Én elhajoltam előle és pár pillanattal később felemeltem az egyik karom ezzel szétvágva az Idegent. Ő már halott volt de a társa is hamarosan követte, őt a plazma sütötte meg.
Meg is jelöltem magam, szokásos alien rajzot csinálva homlokomra és sisakomra. Visszatértem fajtársaimhoz és mind ott voltak! 0 veszteség és 20 alien hulla az eredmény. Persze akkor még csak gondolni sem mertünk hogy társunk fertőzött. Ezt akkor vettük észre mikor már felszálltunk a hajóval de még nem az űrbe, egy pár napig csak lebegtünk volna hogy bevárjunk egy másik csapatot.
Senki sem volt felfegyverkezve, én éppen egy társammal vívtunk harcot az általunk csak ketrecnek hívott termen. Hogy miért küzdöttünk arra már nem emlékszek, rég volt. De talán azért maradtam életben mert éppen ott voltam, egy PredAlien szabadult el kieresztve pár arctámadót. Nem is kell mondanom esélyünk sem volt, a hajó lezuhant, gondolom valami kár miatt.
Valahogy túléltem, pedig sokan nem. Az idegenek is elkerültek. Szerencsére a másik csapat már ott volt és ők segítettek ki a bajból. Én, a vezér és három beavatott éltük csak túl. A hajót nem semmisítettük meg mert minek, itt nincs intelligens faj és a bolygóra rendszeresen járunk vissza így a következő csapat majd ezt elintézi. Csak a 2190-es évekre jöttem rá hogy egy ember ezt felfedezte és fontos dolgokat tudott meg rólunk, Livermore Evanston lehetett a neve.
Horogkereszt és Vörös Csillag
Az 1939-1945-ös 2. világégés az eddigieknél is nagyobb háború volt. Nem is hagytuk ki, én Európában randalíroztam 45-ben. A többség a Csendes Óceánon vadászott japánokra, amerikaiakra. Iwo Jima, Peleliu sikeres vadászat volt de Nagaszaki és Hirosima bukott vadászat lett, legalább a technológiánk biztonságban maradt. Én Április-Május környékén jöttem a Földre és a Berlinnek nevezett városban voltam.
Nehéz feladatom volt, azok a tüzérségi eszközök és a pusztító fegyvereik megnehezítették a mozgásomat de legalább emlékezetes vadászat volt. A szamurájkard mellé most beszereztem egy Waffen SS dísztőrt, egy vörös csillagos zászlót és pár tucat koponyát. Főként Szovjetet mert a másik fél öregekből és gyerekekből állt.
A nagy zsákmány egy éjjel jött el. A németek vezetője és pár LSSAH katona lopakodott ki, valószínűleg menekülni próbáltak. A vezető az a tizedes volt akit majdnem sikerült elkapnom, hát most sikerült de valami nyugtalanított: nem teljesen hasonlított rá! A pengém szépen elmetszette a torkát, a katonák STG44 és számomra ismeretlen fegyverekkel lőttek rám. Nehéz láthatatlan ellenfelet eltalálni ami hol távolról hol közelről támad. Innen kaptam becenevem: szellem.
A trófea a bajuszos emberről gyűjteményem ékköve lett. Állítólag ő indította el a háborút, 60-70 millió 'mber halt meg benne. Ezt minden Yautja megirigyelheti még ha nem is személyesen ez az ember ölt.
Álom
Balszerencsémre történt az az eset mikor egy vadásztábort lerohantak az idegenek. Én sem tudom hogyan de valahogy a sztázis mező mögé kerültem, talán egy más faj által épített helyen. Talán egy xeno lökött be, talán szándékosan mentem oda. Teltek az évszázadok és végre kiszabadultam. Emberek voltak, de sokkal modernebb fegyverekkel és felszereléssel. Bizonyára régészek lehettek kis katonai fedezettel. Csupán egy katonát sikerült elejtenem, a katonáknál szokás hordani hogy melyik nemzethez, egységhez tartoznak. Ezen egy 4 sávos-csillagos kitűző volt, CMC. A hajóm még megvolt, nem valami bonyolult csatahajó hanem egyszerű hajó amivel rövid távokat lehet megtenni. Nem is teljesen az enyém hanem a klántársaimmal közös. Nagyon meglepett hogy az embereknek is van űrhajója! De örültem is, nagyobb technológiai fejlettség = jobb préda = jobb dicsőség! Még több ivadékom lehet hogy nevem fennmaradjon, az előző féltucat bizonyára már nagy vadász lehet vagy halott lehet. Tévedtem, nagy haragomra jöttem később rá hogy többségük egy rossz vér klánba kerültek! Hogy pusztultak volna el mikor a világra jöttek!
A legközelebbi bolygón ahol vannak még Yautják tudtam meg hogy mik történtek, az alienek nagyon elszaporodtak a Földön, ez több milliárd préda. De ami meglepett hogy a Ryushin a Yautják és emberek közösen harcolnak.
Tervem az volt hogy a Ryushin utánanézek mi is zajlik pontosan, pár száz évet aludtam át, sokat változott a világ, remélhetőleg nem jöttem ki a formámból, sajnos felszerelésem nagy része elveszhetett, nem emlékszek rá. Mivel felszerelésem hátrahagytam meg is ölhettek volna de ehelyett lealacsonyítottak beavatatlan szintre vagy jobban mondva kezdőnek. Ennek megfelelően lettek új fegyvereim: dupla csuklópenge (saválló), ceremóniás kés (saválló), könnyű páncélzat testhálóval, glaive és maszk (katana kard is nálam maradt de ez nem saválló).
Talán egyszer rájövök mi is történt velem azon az utolsó vadászaton, emlékeim nincsenek, a sisak visszajátszójából sem tudtam meg többet. Miközben e gondolatokat olvasod talán már megérkeztem Ryushi sivatagos felszínére.
A hozzászólást Szellem összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 06, 2014 10:47 pm-kor.
