Faj: Yautja
Nem: Hím
Név: Otang
Becenév: nincs
Születési dátum: 2149. 04. 30
Születési hely: Predator Őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás: Vadász szeretne lenni
Külső és belső jellemzőim:
Külső: Magasságom átlagos (207 cm). Maszkom és felszerelésem ép.
Belső: Igazságos és intelligens vagyok. Általában nem döntök elhamarkodottan.
Megbecsülöm a barátokat, viszont az ellenségekkel kíméletlen vagyok.
Felszerelés: Könnyített páncél, maszk, saválló csuklópenge mindkét karon, hálóvető, álcázó berendezés, sima váll-löveg, medikai felszerelés.
Előtörténet: Én voltam a szüleim egyetlen gyereke. Apám, aki egy volt vadász, kiskoromban sokat mesélt vadászatairól. Büszkén mutogatta nekem a különböző trófeáit, és mesélt ellenfeleiről.
Ő volt a példaképem. Már azóta is vadász akarok lenni. Évekkel később elvittek, messze az erdőbe, ahol egy mester tanított engem. Azt mondták, hogy amíg nem leszek elég erős, és tanult,
addig nem mehetek el onnan. Ott sokat vitt el engem az erdőbe és tartott nekem elméleti oktatásokat. Egyre gyorsabb és ügyesebb lettem. Megtanultam használni pár fegyvert. Évekkel
később az egyik nap a szokásos felszereléssel, de nem a megszokott irányba indultunk el. Úgy gondoltam, hogy ennek nincs jelentősége, pedig nagyon is volt. Furcsa, régi romokhoz értünk.
Ott volt öt magas rangú vadász. Egy darabig nem szóltak egy szót sem, csak engem nézegettek. Viszont utána az egyik hozzám szólt. -Készen állsz? -Készen? Mire? -Válaszoltam.-
-A beavatásodra. -Igen. -Majd elkezdődött.-
A beavatás: Elindultunk egy lépcsőn, ami a romok közt el volt rejtve. Mikor leértünk a lépcsőn, egy sötét folyosóra érkeztünk. Azt mondták, hogy én menjek elöl, így is tettem. Észre sem vettem,
hogy ők egyszer megálltak. Mikor ez megtörtént, már túl késő volt. Talán aktiválhattam egy csapdát, vagy ők tették. Egy vastag kőfal csapódott le mögöttem. Nem volt kiút. Én csak mentem
tovább. A maszkom átállítottam éjjellátó módba. Így már láttam is valamit. Csak haladtam, amíg el nem értem egy nagyobb terembe. A túlsó felén láttam egy kart. Gondoltam, azt kell meghúznom,
hogy kijuthassak. Óvatosan odasétáltam hozzá. Arra számítottam, hogy hirtelen fog rám támadni valami, de nem történt semmi. Meghúztam a kart. Az ajtó nem nyílt ki de valami kattogást hallottam.
Egyszer csak kinyílt egy tároló féleség a falban. Hangos sziszegést kezdtem el hallani. Akkor megláttam benne kettő savköpőt. Életemben először láttam élő példányt. Még soha annyira nem féltem.
El kezdtem remegni. Aztán eszembe jutottak apám történetei. Az bátorságot adott nekem. Már nem remegtem. El kezdtem gondolkodni, hogy hogy öljem meg őket. Nem volt sok időm. De kitaláltam,
hogy az egyikre ráengedem a hálómat, amíg az szenved, addig a másikat meglövöm a váll-lövegemmel. Így is tettem. Mikor elindultak felém, az egyikre rálőttem a hálót, az ekkor megállt. Eközben már
aktiváltam is a löveget. Gyorsan közeledett a másik. Sikerült eltalálnom, bár már csak egy-két méterre volt tőlem. Nem ölte meg, viszont belassult. Én gyorsan odafutottam hozzá, majd belé
eresztettem az egyik csuklópengémet. Nem tudtam, hogy meghalt-e, ezért kihúztam belőle, majd újra beleszúrtam. Ekkor már biztosan meghalt. Viszont a pengét is teljesen szétmarta a sav. A másik
viszont már kezd kiszabadulni. Gyorsan odamentem. Neki nagy nehezen levágtam a fejét. Végül már ez a csuklópengém is odalett, mire levágtam a fejét. Letérdeltem a földre, hogy úgy nyugodjak
meg. Ez volt a legelső vadászatom. Boldog voltam, és arra gondoltam, hogy apám elégedett lesz velem. Felálltam, elindultam az ajtó felé. Még mindig nem nyílt ki, csak pár perc múlva, amikor
megszűnt a kattogás. Visszamentem a folyosón, fel a lépcsőn. Ott már vártak rám. Nem láttam rajtuk, hogy meg lennének lepődve. A mesterem megdicsért, majd a magasabb rangúak is. -Szép volt!
Most már teljes értékű Yautja vagy! Majd visszatértem a városba. Egyedül mentem vissza. Mikor beléptem a házunkba, apám nagy örömmel fogadott. -Szóval, most már beavatott vagy?
-Igen. -Akkor itt az idő, hogy átadjak valamit, ami most már jól jöhet. Ekkor átmentünk abba a terembe, ahol a trófeáit és felszerelését tartotta. Levette az egyik tartóról a csuklópengéit.
-Ezek nagyon jó szolgálatot tettek nekem. Erős, bár könnyű, saválló fém. Szinte pont olyan éles, mint mikor készült. Szeretném, hogyha folytatnád azt, amit én elkezdtem. Ha nagy vadász lennél.
Ekkor átadta a pengéket. Én büszkén átvettem őket, és akkor igazán boldognak éreztem magam.
Nem: Hím
Név: Otang
Becenév: nincs
Születési dátum: 2149. 04. 30
Születési hely: Predator Őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás: Vadász szeretne lenni
Külső és belső jellemzőim:
Külső: Magasságom átlagos (207 cm). Maszkom és felszerelésem ép.
Belső: Igazságos és intelligens vagyok. Általában nem döntök elhamarkodottan.
Megbecsülöm a barátokat, viszont az ellenségekkel kíméletlen vagyok.
Felszerelés: Könnyített páncél, maszk, saválló csuklópenge mindkét karon, hálóvető, álcázó berendezés, sima váll-löveg, medikai felszerelés.
Előtörténet: Én voltam a szüleim egyetlen gyereke. Apám, aki egy volt vadász, kiskoromban sokat mesélt vadászatairól. Büszkén mutogatta nekem a különböző trófeáit, és mesélt ellenfeleiről.
Ő volt a példaképem. Már azóta is vadász akarok lenni. Évekkel később elvittek, messze az erdőbe, ahol egy mester tanított engem. Azt mondták, hogy amíg nem leszek elég erős, és tanult,
addig nem mehetek el onnan. Ott sokat vitt el engem az erdőbe és tartott nekem elméleti oktatásokat. Egyre gyorsabb és ügyesebb lettem. Megtanultam használni pár fegyvert. Évekkel
később az egyik nap a szokásos felszereléssel, de nem a megszokott irányba indultunk el. Úgy gondoltam, hogy ennek nincs jelentősége, pedig nagyon is volt. Furcsa, régi romokhoz értünk.
Ott volt öt magas rangú vadász. Egy darabig nem szóltak egy szót sem, csak engem nézegettek. Viszont utána az egyik hozzám szólt. -Készen állsz? -Készen? Mire? -Válaszoltam.-
-A beavatásodra. -Igen. -Majd elkezdődött.-
A beavatás: Elindultunk egy lépcsőn, ami a romok közt el volt rejtve. Mikor leértünk a lépcsőn, egy sötét folyosóra érkeztünk. Azt mondták, hogy én menjek elöl, így is tettem. Észre sem vettem,
hogy ők egyszer megálltak. Mikor ez megtörtént, már túl késő volt. Talán aktiválhattam egy csapdát, vagy ők tették. Egy vastag kőfal csapódott le mögöttem. Nem volt kiút. Én csak mentem
tovább. A maszkom átállítottam éjjellátó módba. Így már láttam is valamit. Csak haladtam, amíg el nem értem egy nagyobb terembe. A túlsó felén láttam egy kart. Gondoltam, azt kell meghúznom,
hogy kijuthassak. Óvatosan odasétáltam hozzá. Arra számítottam, hogy hirtelen fog rám támadni valami, de nem történt semmi. Meghúztam a kart. Az ajtó nem nyílt ki de valami kattogást hallottam.
Egyszer csak kinyílt egy tároló féleség a falban. Hangos sziszegést kezdtem el hallani. Akkor megláttam benne kettő savköpőt. Életemben először láttam élő példányt. Még soha annyira nem féltem.
El kezdtem remegni. Aztán eszembe jutottak apám történetei. Az bátorságot adott nekem. Már nem remegtem. El kezdtem gondolkodni, hogy hogy öljem meg őket. Nem volt sok időm. De kitaláltam,
hogy az egyikre ráengedem a hálómat, amíg az szenved, addig a másikat meglövöm a váll-lövegemmel. Így is tettem. Mikor elindultak felém, az egyikre rálőttem a hálót, az ekkor megállt. Eközben már
aktiváltam is a löveget. Gyorsan közeledett a másik. Sikerült eltalálnom, bár már csak egy-két méterre volt tőlem. Nem ölte meg, viszont belassult. Én gyorsan odafutottam hozzá, majd belé
eresztettem az egyik csuklópengémet. Nem tudtam, hogy meghalt-e, ezért kihúztam belőle, majd újra beleszúrtam. Ekkor már biztosan meghalt. Viszont a pengét is teljesen szétmarta a sav. A másik
viszont már kezd kiszabadulni. Gyorsan odamentem. Neki nagy nehezen levágtam a fejét. Végül már ez a csuklópengém is odalett, mire levágtam a fejét. Letérdeltem a földre, hogy úgy nyugodjak
meg. Ez volt a legelső vadászatom. Boldog voltam, és arra gondoltam, hogy apám elégedett lesz velem. Felálltam, elindultam az ajtó felé. Még mindig nem nyílt ki, csak pár perc múlva, amikor
megszűnt a kattogás. Visszamentem a folyosón, fel a lépcsőn. Ott már vártak rám. Nem láttam rajtuk, hogy meg lennének lepődve. A mesterem megdicsért, majd a magasabb rangúak is. -Szép volt!
Most már teljes értékű Yautja vagy! Majd visszatértem a városba. Egyedül mentem vissza. Mikor beléptem a házunkba, apám nagy örömmel fogadott. -Szóval, most már beavatott vagy?
-Igen. -Akkor itt az idő, hogy átadjak valamit, ami most már jól jöhet. Ekkor átmentünk abba a terembe, ahol a trófeáit és felszerelését tartotta. Levette az egyik tartóról a csuklópengéit.
-Ezek nagyon jó szolgálatot tettek nekem. Erős, bár könnyű, saválló fém. Szinte pont olyan éles, mint mikor készült. Szeretném, hogyha folytatnád azt, amit én elkezdtem. Ha nagy vadász lennél.
Ekkor átadta a pengéket. Én büszkén átvettem őket, és akkor igazán boldognak éreztem magam.
