Faj: Ember (Kiborg)
Nem: Férfi
Név: Rengeteg volt de az eredeti Johny Borgia
Becenév: Kísértet, Arctalan, Árny
Születési dátum: 2010
Születési hely: Neonopolis
Rang: -
Foglalkozás vagy volt foglalkozás: Bandatag, Önjelölt igazságosztó, Borgia Industries alkalmazott (Crisis Response Trooper), Weyland Industries (fuvarozó), Bérgyilkos/zsoldos, csempész, CMC-s katona, szabadúszó
Felszerelés: 20 cm-es túlélőkés.
Mikor Hunter elment pár évre hogy infókat gyűjtsön bizonyos Ragadozókról addig Lucretia világra hozott. Sajnos el kellett tőle válnom mert nem szabadott hogy kitudódjon. Árvaházban nőttem fel. 10 évesen egy rossz körülmények között élő családhoz kerültem akik Orsini Greenen negyedben éltek. 2 évig szegény körülmények között éltem, az iskolában közepes tanulónak számítottam de elég hamar meg kellett tanulnom az utcai harcot. 14 évesen vesztettem el családomat. A Dead Man és Los Matadores banda között kitört a bandaháború. A családommal éppen a tengerparton voltunk. Nevelőanyám megint elmondta azt a történetet hogy 1930-ban egy hatalmas robbanás elpusztította a várost. A túlélők egy UFO-t láttak fel illetve leszállni. Rengetegszer hallottam már ezt a mesét de nem hittem benne hogy Űrlények jöttek ide. Mentünk volna haza, 3 Dead Man bandatag mellett mentünk el mikor egy teherautó húzott el az úton amiből tüzet nyitottak a bandatagokra. 2 főt azonnal eltaláltak, egy eldobott gránát azonban megölte nevelő szüleimet. Kisebb égési sérülést és néhány horzsolást szereztem. A kórházban tértem magamhoz ahol 3 hónapig ápoltak. Mint később megtudtam egy bandaleszámolásban vesztettem el szüleimet.
Felépülésem után bosszút akartam állni ezért kitanultam az utcai harcviselést. 18 évesen már ''kemény'' embernek számítottam. A Giovanni Mafia felfigyelt rám és beszervezett a bandába. Itt tanultam meg a pisztolyok és géppisztolyok kezelését. A Don azt mondta hogy tudja mindent megtesz hogy megtalálja a gyilkosokat. Én bíztam benne és rengeteg munkát végeztem el neki. Kis ideig verőember voltam majd hadnagy lettem a bandában mikor egy tűzharcban több bandatagot megmentettem. 2 évet húztam le a bandában és vagy 5 embert öltem meg. Végül kiderítettem hogy a Don emberei ölte meg a szüleimet. Sajnos óvatlan voltam és gyilkosság vádjával börtönbe küldtek. 3 évig rohadtam a sitten, életfogytig ítéltek. Szerencsére valami történt, lövések és sikolyok hangját hallottam. Egy kék csóva eltalálta a cellám ajtaját így ki tudtam jönni. A börtönön végigmenve több fellógatott és megnyúzott hullát láttam, néhánynak a feje is hiányzott. Újabb lövéseket hallottam és egy hangot amit sosem felejtek el: földöntúli ordítást. Mire kiértem a börtönből figyeltem ahogy a Borgia Industries járművei veszik körbe a helyet, jó pár fegyveres katona is volt ott. Egy hordágyon egy hatalmas élőlényt vittek akinek arcát sisak takarta el, leginkább Jasonra emlékeztetett a horrorfilmekből. Még aznap elhagytam a várost és évekig nem tértem vissza.
28 évesen tértem vissza Neonopolisba és egyesével kezdtem levadászni a Giovanni Mafia fő tagjait. Fél évig tartott de sikerült elkapnom gyilkosaimat. Mellékesen 16 bandatagot öltem meg. Célom bevégeztem. Nem volt értelme életemnek, se család, se barát, senki. Nevelő szüleim régi házához mentem hogy elvigyem az ott tárolt fegyvereimet. Nem tudtam hogy 5 bandatag követett. Hamarosan tüzelni kezdtek rám, én viszonoztam. Bizonyára ott haltam volna meg: 1 mesterlövész puska 4 golyóval 5 géppisztolyos ellen. 2 tagot lelőttem de ekkor beszakadt a tető. Egy elmosódott alakot láttam a maradék 3 fő felé futni. Az egyiknek elvágták a torkát, a másik kettőt egy furcsa lándzsával felszúrták. A semmiből megjelent egy alak, olyan amit a börtönnél láttam. Megrémültem, 1 golyót mellélőttem. A lény röhögő hangot adott ki, felemelte a csuklóján levő pengéit ... de nem sújtott le. Az ajtóban 3 fegyveres alak szétlőtte a fejét. Elájultam és a Borgia Industries egyik épületében tértem magamhoz.
Mivel láttam azokat a lényeket a cég megölhetett volna de nem tette hanem felajánlotta hogy dolgozzak a Crisis Response trooper egységben mivel értek a harchoz. Elfogattam mert mást nem tehettem. 2030-ig itt dolgoztam álnéven. Jó munka volt, itt megtanultam hogy 2 faj él a világon még: Predatorok és Alienek. Az Alienek kis számban voltak MOTHER kamrájánál, velük nem foglalkoztam különösen. Az egységem célja elfogni a Predatorokat. Élve vagy halva, de a felszerelés kell. Jómagam csak 2 alkalommal tudtam megölni egy ilyen lényt. A mi felszerelésünk vetekedett az övéikkel: álcázóberendezés, különböző látásmódok, erős páncél, jó fegyverek.
2030-ban azonban a cég fejesei meghaltak pár száz alkalmazottal. A Weyland Industries megvette a céget így az egységet is.Sajnos az új cégnek nem kellettem de azért fuvarozónak felvettek. 2031 elején egy rakományt kellett volna elvinnem 150 km-re levő telepre. Itt változott meg teljesen az életem: egy Predator támadt ránk. A 4 fegyveresemet azonnal leszedte majd rám rontott. Sikerült levágnia a jobb kezemet és súlyos sérülést okoznia. Az automata pilóta kikapcsolt és a hajó zuhanni kezdett. A Predator elment, én pedig próbáltam felhozni a repülőt de lezuhantam. Egy erdőben tértem magamhoz, sok vért vesztettem. A közelemben volt néhány doboz a rakományból. Kinyitottam és zöld vér és néhány szív volt benne. Hallomásból tudom hogy ezekkel életben maradhatok. Nem volt más választásom: megittam a vért majd megettem a szívet. A rosszullét keringetett és elájultam. Mikor magamhoz tértem erősebbnek éreztem magamat. A közelben volt egy barlang amiben elrejtettem a kevéske rakományt. Gyorsan kezdtem felépülni. végül az erdőből kitalálva egy városba ékeztem. A kezemet helyettesítették.
következő évtizedekben fojtattam amihez a legjobban értettem: orvgyilkosság. A jelentések szerint halott vagyok. A gépet soha nem találták meg. A rakományt az új házamban rejtettem el. Mint orvgyilkos sok embert öltem meg. Talán a legjelentősebb mikor egy KÁNE tábornokot öltem meg. A 3. Világháborúban mint fizetett gyilkos vettem részt. Több frakciónál is voltam, amelyik többet fizetett. A háború végével elkezdtem csempészkedni: emberek, drogok stb. Jó ideje voltam a szakmámba de az emberek sohasem látták az arcom. Mindig olyan ruhákat hordtam ami eltakar (mint ami van Avatar képnek). Eljátszottam a halálomat és évtizedekig ''eltűntem'' a világ szeme elől.
Új életet kezdtem mint CMC-s katona. A készletem mi eddig életben tartott már nagyjából üres. Fort Bragban kaptam meg az alap kiképzést majd gyalogsági képzést kaptam Quanticoban. Több hadjáratban vettem részt: Arcturan Freedom és Shield majd a Helene 215. Említésre méltó dolog nem történt velem, csak ami egy tizedessel megeshet harcközben. A 9. ezred 2. zászlóaljában küzdöttem a felkelők ellen sikerrel. Majd 2179-ben a Sephoraval megtaláltuk a uSS Sulacot. Részt vettem a Fire Team Fox munkájában. Az UPP telepen dúló harcokban egy gránát elpusztította testem 30%-át de gyorsan kimentettek és időben elláttak. Pár órával később már véget ért a bevetés: 135 főből alig 20-an maradtak meg. A Sephoraval visszamentünk a Marsra hogy az ottani katonák váltsanak le és ők menjenek vissza a Sulacora. Ők talán még nálunk is rosszabbul jártak. Állítólag a Sephora is megsemmisült.
5 évig tartott a gyógykezelés. egy békéltető szakaszban küldtek ki Wakahasira. Egy Massey nevű katona a tömegbe akart lövetni de a parancsnok ellenezte. Massey kiütötte őt és kiadta a tűzparancsot. Pontosan nem tudom hány ember halt meg de nem is érdekel, már oly sok halált láttam. 2192-ben mint Alien fészkek felkutatásában és kiirtásában résztvevő katona harcoltam.Nagyon demoralizáló élmény volt: egy idő után csak hátrálás, Ázsiából egészen Párizsig ahol 2193-ban az egység részt vett az utolsó harcban. A sav majdnem megölt. Súlyos sérültként evakuáltak még időben: 20 perc múlva a fegyverek elhallgattak.
Összefoltoztak a kórházban. Mostanra testem 50%-a gép. A hadvezetés az ott levő katonákat hibáztatta Párizs elvesztéséért. Először megakart büntetni úgy hogy visszaküld minket de én nem vártam ezt meg: 3 társammal leléptem. Azóta szabadúszó vagyok. Senki nem tudja hol tartózkodom a lopott CMC-s hajóval de ha valaki engem keres azt megtalálom.
Nem: Férfi
Név: Rengeteg volt de az eredeti Johny Borgia
Becenév: Kísértet, Arctalan, Árny
Születési dátum: 2010
Születési hely: Neonopolis
Rang: -
Foglalkozás vagy volt foglalkozás: Bandatag, Önjelölt igazságosztó, Borgia Industries alkalmazott (Crisis Response Trooper), Weyland Industries (fuvarozó), Bérgyilkos/zsoldos, csempész, CMC-s katona, szabadúszó
Felszerelés: 20 cm-es túlélőkés.
Korai évek
2010. Január 3-án születtem Neonopolisban. Anyám Lucretia Borgia a Borgia Industries egyik vezetője. Apám egy jómódú alkalmazott volt. Mikor Hunter Borgia rájött hogy Lucretia teherbe esett akkor apámat elhurcolta a cég főtornyába ahol bizonyára Alien kaja vagy keltető lett.Mikor Hunter elment pár évre hogy infókat gyűjtsön bizonyos Ragadozókról addig Lucretia világra hozott. Sajnos el kellett tőle válnom mert nem szabadott hogy kitudódjon. Árvaházban nőttem fel. 10 évesen egy rossz körülmények között élő családhoz kerültem akik Orsini Greenen negyedben éltek. 2 évig szegény körülmények között éltem, az iskolában közepes tanulónak számítottam de elég hamar meg kellett tanulnom az utcai harcot. 14 évesen vesztettem el családomat. A Dead Man és Los Matadores banda között kitört a bandaháború. A családommal éppen a tengerparton voltunk. Nevelőanyám megint elmondta azt a történetet hogy 1930-ban egy hatalmas robbanás elpusztította a várost. A túlélők egy UFO-t láttak fel illetve leszállni. Rengetegszer hallottam már ezt a mesét de nem hittem benne hogy Űrlények jöttek ide. Mentünk volna haza, 3 Dead Man bandatag mellett mentünk el mikor egy teherautó húzott el az úton amiből tüzet nyitottak a bandatagokra. 2 főt azonnal eltaláltak, egy eldobott gránát azonban megölte nevelő szüleimet. Kisebb égési sérülést és néhány horzsolást szereztem. A kórházban tértem magamhoz ahol 3 hónapig ápoltak. Mint később megtudtam egy bandaleszámolásban vesztettem el szüleimet.
Giovanni Mafia
Felépülésem után bosszút akartam állni ezért kitanultam az utcai harcviselést. 18 évesen már ''kemény'' embernek számítottam. A Giovanni Mafia felfigyelt rám és beszervezett a bandába. Itt tanultam meg a pisztolyok és géppisztolyok kezelését. A Don azt mondta hogy tudja mindent megtesz hogy megtalálja a gyilkosokat. Én bíztam benne és rengeteg munkát végeztem el neki. Kis ideig verőember voltam majd hadnagy lettem a bandában mikor egy tűzharcban több bandatagot megmentettem. 2 évet húztam le a bandában és vagy 5 embert öltem meg. Végül kiderítettem hogy a Don emberei ölte meg a szüleimet. Sajnos óvatlan voltam és gyilkosság vádjával börtönbe küldtek. 3 évig rohadtam a sitten, életfogytig ítéltek. Szerencsére valami történt, lövések és sikolyok hangját hallottam. Egy kék csóva eltalálta a cellám ajtaját így ki tudtam jönni. A börtönön végigmenve több fellógatott és megnyúzott hullát láttam, néhánynak a feje is hiányzott. Újabb lövéseket hallottam és egy hangot amit sosem felejtek el: földöntúli ordítást. Mire kiértem a börtönből figyeltem ahogy a Borgia Industries járművei veszik körbe a helyet, jó pár fegyveres katona is volt ott. Egy hordágyon egy hatalmas élőlényt vittek akinek arcát sisak takarta el, leginkább Jasonra emlékeztetett a horrorfilmekből. Még aznap elhagytam a várost és évekig nem tértem vissza.
Vadászat a bűnözőkre
New Yorkba mentem ahol megismertem egy ex orvgyilkost. Az ő családját is bűnözők ölték meg de ő nem tett érte semmit. Felajánlotta hogy segít nekem elkapni a gyilkosokat. Itt kezdődött el az orvgyilkos kiképzésem ami 5 kemény évig tartott. Nem volt olyan fegyver amit ne ismertem volna, halálpontosan lőttem és váratlanul érkeztem majd tűntem el. 28 évesen tértem vissza Neonopolisba és egyesével kezdtem levadászni a Giovanni Mafia fő tagjait. Fél évig tartott de sikerült elkapnom gyilkosaimat. Mellékesen 16 bandatagot öltem meg. Célom bevégeztem. Nem volt értelme életemnek, se család, se barát, senki. Nevelő szüleim régi házához mentem hogy elvigyem az ott tárolt fegyvereimet. Nem tudtam hogy 5 bandatag követett. Hamarosan tüzelni kezdtek rám, én viszonoztam. Bizonyára ott haltam volna meg: 1 mesterlövész puska 4 golyóval 5 géppisztolyos ellen. 2 tagot lelőttem de ekkor beszakadt a tető. Egy elmosódott alakot láttam a maradék 3 fő felé futni. Az egyiknek elvágták a torkát, a másik kettőt egy furcsa lándzsával felszúrták. A semmiből megjelent egy alak, olyan amit a börtönnél láttam. Megrémültem, 1 golyót mellélőttem. A lény röhögő hangot adott ki, felemelte a csuklóján levő pengéit ... de nem sújtott le. Az ajtóban 3 fegyveres alak szétlőtte a fejét. Elájultam és a Borgia Industries egyik épületében tértem magamhoz.
Crisis Response Trooper
Mivel láttam azokat a lényeket a cég megölhetett volna de nem tette hanem felajánlotta hogy dolgozzak a Crisis Response trooper egységben mivel értek a harchoz. Elfogattam mert mást nem tehettem. 2030-ig itt dolgoztam álnéven. Jó munka volt, itt megtanultam hogy 2 faj él a világon még: Predatorok és Alienek. Az Alienek kis számban voltak MOTHER kamrájánál, velük nem foglalkoztam különösen. Az egységem célja elfogni a Predatorokat. Élve vagy halva, de a felszerelés kell. Jómagam csak 2 alkalommal tudtam megölni egy ilyen lényt. A mi felszerelésünk vetekedett az övéikkel: álcázóberendezés, különböző látásmódok, erős páncél, jó fegyverek.
2030-ban azonban a cég fejesei meghaltak pár száz alkalmazottal. A Weyland Industries megvette a céget így az egységet is.Sajnos az új cégnek nem kellettem de azért fuvarozónak felvettek. 2031 elején egy rakományt kellett volna elvinnem 150 km-re levő telepre. Itt változott meg teljesen az életem: egy Predator támadt ránk. A 4 fegyveresemet azonnal leszedte majd rám rontott. Sikerült levágnia a jobb kezemet és súlyos sérülést okoznia. Az automata pilóta kikapcsolt és a hajó zuhanni kezdett. A Predator elment, én pedig próbáltam felhozni a repülőt de lezuhantam. Egy erdőben tértem magamhoz, sok vért vesztettem. A közelemben volt néhány doboz a rakományból. Kinyitottam és zöld vér és néhány szív volt benne. Hallomásból tudom hogy ezekkel életben maradhatok. Nem volt más választásom: megittam a vért majd megettem a szívet. A rosszullét keringetett és elájultam. Mikor magamhoz tértem erősebbnek éreztem magamat. A közelben volt egy barlang amiben elrejtettem a kevéske rakományt. Gyorsan kezdtem felépülni. végül az erdőből kitalálva egy városba ékeztem. A kezemet helyettesítették.
Orvgyilkos és csempész
következő évtizedekben fojtattam amihez a legjobban értettem: orvgyilkosság. A jelentések szerint halott vagyok. A gépet soha nem találták meg. A rakományt az új házamban rejtettem el. Mint orvgyilkos sok embert öltem meg. Talán a legjelentősebb mikor egy KÁNE tábornokot öltem meg. A 3. Világháborúban mint fizetett gyilkos vettem részt. Több frakciónál is voltam, amelyik többet fizetett. A háború végével elkezdtem csempészkedni: emberek, drogok stb. Jó ideje voltam a szakmámba de az emberek sohasem látták az arcom. Mindig olyan ruhákat hordtam ami eltakar (mint ami van Avatar képnek). Eljátszottam a halálomat és évtizedekig ''eltűntem'' a világ szeme elől.
CMC
Új életet kezdtem mint CMC-s katona. A készletem mi eddig életben tartott már nagyjából üres. Fort Bragban kaptam meg az alap kiképzést majd gyalogsági képzést kaptam Quanticoban. Több hadjáratban vettem részt: Arcturan Freedom és Shield majd a Helene 215. Említésre méltó dolog nem történt velem, csak ami egy tizedessel megeshet harcközben. A 9. ezred 2. zászlóaljában küzdöttem a felkelők ellen sikerrel. Majd 2179-ben a Sephoraval megtaláltuk a uSS Sulacot. Részt vettem a Fire Team Fox munkájában. Az UPP telepen dúló harcokban egy gránát elpusztította testem 30%-át de gyorsan kimentettek és időben elláttak. Pár órával később már véget ért a bevetés: 135 főből alig 20-an maradtak meg. A Sephoraval visszamentünk a Marsra hogy az ottani katonák váltsanak le és ők menjenek vissza a Sulacora. Ők talán még nálunk is rosszabbul jártak. Állítólag a Sephora is megsemmisült.
5 évig tartott a gyógykezelés. egy békéltető szakaszban küldtek ki Wakahasira. Egy Massey nevű katona a tömegbe akart lövetni de a parancsnok ellenezte. Massey kiütötte őt és kiadta a tűzparancsot. Pontosan nem tudom hány ember halt meg de nem is érdekel, már oly sok halált láttam. 2192-ben mint Alien fészkek felkutatásában és kiirtásában résztvevő katona harcoltam.Nagyon demoralizáló élmény volt: egy idő után csak hátrálás, Ázsiából egészen Párizsig ahol 2193-ban az egység részt vett az utolsó harcban. A sav majdnem megölt. Súlyos sérültként evakuáltak még időben: 20 perc múlva a fegyverek elhallgattak.
Összefoltoztak a kórházban. Mostanra testem 50%-a gép. A hadvezetés az ott levő katonákat hibáztatta Párizs elvesztéséért. Először megakart büntetni úgy hogy visszaküld minket de én nem vártam ezt meg: 3 társammal leléptem. Azóta szabadúszó vagyok. Senki nem tudja hol tartózkodom a lopott CMC-s hajóval de ha valaki engem keres azt megtalálom.