Faj:Yautya
Nem:Hím
Név:Ger'dar
Becenév:Fiatal harcos
Kor:53
Születési hely: Predator őshaza
Születésem ideje:2137.03.24
Rang:Profane
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: vadászat
Külső és belső jellem:agresszív kinézett,csapatjátékos,eleget tesz feljebb valóinkat a vadászat az élete, és semmitől sem fél csak kicsit forró fejű
Felszerelés:ikerpengék,dárda,2db shuriken
-Predator őshazában születtem, egyetlen gyerek vagyok a családba, ezért a családom nagyon sokat törődött velem. Apámmal 15 éves koromban elkezdtük az edzéseket. Mialatt apámmal tanultam elsajátítottam, a fegyverhasználat művészetét, édesanyámtól pedig az elemi dolgokat sajátítottam el. Egyszer sok évi edzés után, vele kellet megküzdenem hogy meglássa mennyit fejlődtem, sikerült kiütnöm a lándzsát a kezéből, és ö csak annyit mondott, hogy ö már nem tud tovább képezni, ö már megtanítót minden olyanra amit ö is tudott.
- Ezek után egy öreg és, tapasztalt vadászhoz vitt el, és ott folytatódott a kiképzésem. Az edzések során a harcművészetek és a fegyverhasználat egészen új dimenzióit fedeztem fel új mesterem tanítása folyamán, s apám büszkébb volt mint valaha. A mester nagyon kemény edző volt, de tanításai során megtanultam elviselni a fájdalmat. Nagyon sokat foglakozott velem, és mondta hogy, nagyon nagy hírű vadászt akar belőlem faragni. Korán hajnalok hajnalán keltett fel, és késő estig edzetünk, volt már mikor a kezeimet, és a lábaimat sem éreztem, de tudtam hogy miért csinálja, apámat nagyon régóta ismerte, onnan ismerte hogy ő is régen a tanítványa volt. Apám mindig mesélt róla, de ő csak úgy nevezte mindig hogy, a legnagyobb vadász. Sokszor az edzéseken a csontjaim is eltörtek olyan kemény edzéseken mentem keresztül. Sok év és fáradságos munka után teljesen kiképezet a mester, és sajnos váratlanul jött egy fordulat. Körülbelül 50 éves lehetem mikor a mesterem, elment az örök vadászok mezejére. Én akkor megfogadtam hogy az első trófeámat neki ajánlom majd fel,és az emlékére ajánlom, ezért is nagyon vártam hogy eljöjjön a beavatásom napja, mert a mester előtt akartam tisztelegni.
2187- et irtunk. Apám elérkezetnek látta a beavatást, és elkezdték a hajamba tenni a díszeket ami nagyon fájdalmas volt, de ki kellet bírnom hiszen ez is a beavatásom része. Beavatás előtt édesanyám belesúgott valamit a fülembe. Csak egy mondatott súgott bele és az ez volt: „Elméd legyen olyan mint a víztükör˝. Először nem tudtam mit jelent, csak később jöttem rá. Ez azt jelenti hogy, az elmém mindig legyen tiszta mint a víz tükre, és mindig csak az ellenfélre koncentráljak. Végre elérkezet a nagy pillanat, a beavatás pillanata. A beavatásomra elkísért engem, a mesterem egyik régebbi tanítvány, és ő elmondta hogy milyen lények is élnek ezen a bolygón és, hogy meg kell ölnöm vagy egy savvérűt, vagy egy puhahúsút egy embert, és trófeát kell belőle csinálnom.. A célbolygó a Föld volt, ez a hely volt a beavatásom helye. Apám arra tanított hogy mindig legyek nyugodt és, koncentráljak az ellenségemre, ezért út közben meditáltam míg oda nem értünk. Megérkeztünk a bolygóra, ott várt egy piros köpenyes vadász, és megkaptam a fegyvereimet tőle, és jó kívánságot kívánt. Kaptam tőle egy shurikent, egy dárdát, és egy ceremóniás kést. Elindultam nyugodt voltam, és vártam a prédára. A célom az volt hogy, átváglyak a városon és levadászak egy prédát. Nem kellet sokat mennem, és már láttam valami mozgást az utcákon, gyorsan előkaptam a shurikenom amit a, piros köpenyes yautjától kaptam, és vártam hogy észrevétlenül levadászhassam az első keményusú prédámat. Láttam amint puhahusúak egy kihalt büdös sikátor felé veszik az útjukat , körülbelül 4-en voltak, mind a négy humanoidnál fegyver volt. A tetőkön haladva figyeltem őket míg megálltak egy ajtó előtt.Láttam amint egy csatornafedél fölrepül és két savvérű jön ki belöle. Láttam amint az emberek bementek a házba, arra gondoltam hogy, átmegyek a másik ház tetejére és onnan figyelem őket és az első adandó alkalommal lecsapok és begyűjtöm a prédáimat, csak a prédára kell figyelnem mint édesanyám tanított. Hirtelen láttam, amint egy puhahúsú az ablakhoz megy és kifele tekint, a savvérüek meglátták és felfelé másztak, egyszer csak elérte az egyik az embert, a másik késve ment én kihasználtam az alkalmat és a shurikenemmel rácéloztam a dög fejére és eldobtam. Sikerrel jártam, és a dög élettelen teste a sikátorba a földre zuhant. A másik dög addig bement az ablakon. Nagy ordibálás lövöldözés hallatszott ki az épületből. Felálltam és gondoltam hogy itt az időm, mire várok én is beszállok a harcba, átugrottam a másik házra az ikerpengéim segítségével lecsúsztam a falon, és becsúsztam az ablakon, álcáztam magam így nem vettek észre csak sajnos hiba volt így felelőtlenül becsúszni az ablakon, mert mindenki lőtt mindenkire és egy golyó ami felém repült eltalálta a vállamat, pont a páncél mellett. Gyorsan bebújtam egy fal mögé hogy észre ne vegyenek. Láttam hogy vérzik a seb de nem törődtem vele. Kinéztem a fal mögül, és láttam hogy a dög vérzik de csak a prédára összpontosít, mindenkit kicsinált és az utolsó embert marcangolta épp szét. Kiléptem a fal mögül és ordítottam egyet. A dög felém fordult és nekem rohant, én kihajoltam előle és hátba vágtam a lándzsámmal ő a földre zuhant. Kihasználtam az alkalmat és gyorsan a lándzsával a gerincére célozva szúrtam. Sikerült a dög még vergődött a földön, de megpusztult. elkezdtem letisztítani a koponyát, a másikkal is ezt tettem. El is feledkeztem a vállamon lévő sebről, majd a hajon befoltoznak. Elindultam vissza a hajóhoz.. Visszafelé semmi lény nem állt az utamba,és gond nélkül elértem a hajót. A piros köpenyes vadász még ott volt, meglátott, és csak bólintott egyet. Ezek után felszálltam az űrhajóra, ott a mesterem egyik régebbi tanítvány nézte a trófeáimat, és mondta hogy ügyes voltam.
Hazafelé tartó úton egészvégig meditáltam, és nagyon jó érzés töltött el, nagyon jó kiképzést kaptam az öreg vadásztól, és a szüleimtől. Mikor hazaértem apám és, anyám már nagyon vártak, megmutattam apámnak a trófeáimat, nagyon büszke volt rám ahogy édesanyám is. Nem sokkal miután hazaértem az a hír járta hogy egy pár savvérű egy emberi technológiájú hajóval lezuhant a bolygónkra.. Apám egyből fegyvert fogott velem együtt, és elindultunk vadászni. Ez lesz apámmal az első vadászatunk.
Nagyon figyeltünk miközben a lényekre vadásztunk, mondta apám ha megtámadná egy ne segítsek neki, mert az nem tenne jót a becsületének, és halálba akar egyet küldeni egyedül. Mentünk és egyszer kaparászást halottunk, Mind a ketten elővettük a fegyvereinket és vártunk. Egyszer csak két savvérű jött elő, azokkal gyorsan végeztünk a dobófegyvereink segítségével. A műszereink jeleztek még négy pontot ami épp felénk tart két irányból, nyugatról, és északról. Apám mondta nagyon figyeljek, halottam ahogy sikítanak és felénk tartanak, láttam ahogy apám elkezd lőni. de mellé talált. Gyorsan előkaptam a dobófegyvereim és vártam, nem teld bele 5 másodperc már ott is voltak, eldobtam a fegyvereket feléjük és, az egyiket sikerült megölnöm de a másikat csak megsértetem. A shurikenjeim nem jöttek vissza, gondoltam közelharca lesz szükség, ikerpengéimet előkapva harcolni kezdtünk, a farkával elkezdet csapkodni, és minden áron leakart dönteni a lábamról. Mikor oldalra pillantottam egy kicsit láttam ahogy apámat két savvérű a földre dönti, és támad egy jó ötletem, mikor csapot a farkával gyorsan elkaptam a farkát, és a többiek felé hajítottam. Sikerült apámról ledobni őket. Apám fel ált a földről, és nem tetszet neki hogy beleszóltam. Láttam hogy jönnek vissza gyorsan a dárdámat előkaptam, és elhajítottam feléjük olyan erővel hogy, kettőt összetűzött. Már csak egy maradt, azzal apám hamar végzett, mikor oda akartam menni hozzá akkor ő ellökött magától, én megkérdeztem tőle hogy miért lökött el hisz a fia vagyok, erre ö azt mondta hogy nem vagyok a fia, direkt szolt hogy ne szoljak bele de én beoszoltam, és ezért most, egy kicsit elakadt a szava de kimondta, azt mondta hogy kitagadlak, menj el tőlünk. Nagyon rossz érzés futott át a testemen, de én erre csak bólintottam egyet és elmentem. Azóta semmit nem halottam a családomról semmit mióta ez történt……..
Nem:Hím
Név:Ger'dar
Becenév:Fiatal harcos
Kor:53
Születési hely: Predator őshaza
Születésem ideje:2137.03.24
Rang:Profane
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: vadászat
Külső és belső jellem:agresszív kinézett,csapatjátékos,eleget tesz feljebb valóinkat a vadászat az élete, és semmitől sem fél csak kicsit forró fejű
Felszerelés:ikerpengék,dárda,2db shuriken
-Predator őshazában születtem, egyetlen gyerek vagyok a családba, ezért a családom nagyon sokat törődött velem. Apámmal 15 éves koromban elkezdtük az edzéseket. Mialatt apámmal tanultam elsajátítottam, a fegyverhasználat művészetét, édesanyámtól pedig az elemi dolgokat sajátítottam el. Egyszer sok évi edzés után, vele kellet megküzdenem hogy meglássa mennyit fejlődtem, sikerült kiütnöm a lándzsát a kezéből, és ö csak annyit mondott, hogy ö már nem tud tovább képezni, ö már megtanítót minden olyanra amit ö is tudott.
- Ezek után egy öreg és, tapasztalt vadászhoz vitt el, és ott folytatódott a kiképzésem. Az edzések során a harcművészetek és a fegyverhasználat egészen új dimenzióit fedeztem fel új mesterem tanítása folyamán, s apám büszkébb volt mint valaha. A mester nagyon kemény edző volt, de tanításai során megtanultam elviselni a fájdalmat. Nagyon sokat foglakozott velem, és mondta hogy, nagyon nagy hírű vadászt akar belőlem faragni. Korán hajnalok hajnalán keltett fel, és késő estig edzetünk, volt már mikor a kezeimet, és a lábaimat sem éreztem, de tudtam hogy miért csinálja, apámat nagyon régóta ismerte, onnan ismerte hogy ő is régen a tanítványa volt. Apám mindig mesélt róla, de ő csak úgy nevezte mindig hogy, a legnagyobb vadász. Sokszor az edzéseken a csontjaim is eltörtek olyan kemény edzéseken mentem keresztül. Sok év és fáradságos munka után teljesen kiképezet a mester, és sajnos váratlanul jött egy fordulat. Körülbelül 50 éves lehetem mikor a mesterem, elment az örök vadászok mezejére. Én akkor megfogadtam hogy az első trófeámat neki ajánlom majd fel,és az emlékére ajánlom, ezért is nagyon vártam hogy eljöjjön a beavatásom napja, mert a mester előtt akartam tisztelegni.
2187- et irtunk. Apám elérkezetnek látta a beavatást, és elkezdték a hajamba tenni a díszeket ami nagyon fájdalmas volt, de ki kellet bírnom hiszen ez is a beavatásom része. Beavatás előtt édesanyám belesúgott valamit a fülembe. Csak egy mondatott súgott bele és az ez volt: „Elméd legyen olyan mint a víztükör˝. Először nem tudtam mit jelent, csak később jöttem rá. Ez azt jelenti hogy, az elmém mindig legyen tiszta mint a víz tükre, és mindig csak az ellenfélre koncentráljak. Végre elérkezet a nagy pillanat, a beavatás pillanata. A beavatásomra elkísért engem, a mesterem egyik régebbi tanítvány, és ő elmondta hogy milyen lények is élnek ezen a bolygón és, hogy meg kell ölnöm vagy egy savvérűt, vagy egy puhahúsút egy embert, és trófeát kell belőle csinálnom.. A célbolygó a Föld volt, ez a hely volt a beavatásom helye. Apám arra tanított hogy mindig legyek nyugodt és, koncentráljak az ellenségemre, ezért út közben meditáltam míg oda nem értünk. Megérkeztünk a bolygóra, ott várt egy piros köpenyes vadász, és megkaptam a fegyvereimet tőle, és jó kívánságot kívánt. Kaptam tőle egy shurikent, egy dárdát, és egy ceremóniás kést. Elindultam nyugodt voltam, és vártam a prédára. A célom az volt hogy, átváglyak a városon és levadászak egy prédát. Nem kellet sokat mennem, és már láttam valami mozgást az utcákon, gyorsan előkaptam a shurikenom amit a, piros köpenyes yautjától kaptam, és vártam hogy észrevétlenül levadászhassam az első keményusú prédámat. Láttam amint puhahusúak egy kihalt büdös sikátor felé veszik az útjukat , körülbelül 4-en voltak, mind a négy humanoidnál fegyver volt. A tetőkön haladva figyeltem őket míg megálltak egy ajtó előtt.Láttam amint egy csatornafedél fölrepül és két savvérű jön ki belöle. Láttam amint az emberek bementek a házba, arra gondoltam hogy, átmegyek a másik ház tetejére és onnan figyelem őket és az első adandó alkalommal lecsapok és begyűjtöm a prédáimat, csak a prédára kell figyelnem mint édesanyám tanított. Hirtelen láttam, amint egy puhahúsú az ablakhoz megy és kifele tekint, a savvérüek meglátták és felfelé másztak, egyszer csak elérte az egyik az embert, a másik késve ment én kihasználtam az alkalmat és a shurikenemmel rácéloztam a dög fejére és eldobtam. Sikerrel jártam, és a dög élettelen teste a sikátorba a földre zuhant. A másik dög addig bement az ablakon. Nagy ordibálás lövöldözés hallatszott ki az épületből. Felálltam és gondoltam hogy itt az időm, mire várok én is beszállok a harcba, átugrottam a másik házra az ikerpengéim segítségével lecsúsztam a falon, és becsúsztam az ablakon, álcáztam magam így nem vettek észre csak sajnos hiba volt így felelőtlenül becsúszni az ablakon, mert mindenki lőtt mindenkire és egy golyó ami felém repült eltalálta a vállamat, pont a páncél mellett. Gyorsan bebújtam egy fal mögé hogy észre ne vegyenek. Láttam hogy vérzik a seb de nem törődtem vele. Kinéztem a fal mögül, és láttam hogy a dög vérzik de csak a prédára összpontosít, mindenkit kicsinált és az utolsó embert marcangolta épp szét. Kiléptem a fal mögül és ordítottam egyet. A dög felém fordult és nekem rohant, én kihajoltam előle és hátba vágtam a lándzsámmal ő a földre zuhant. Kihasználtam az alkalmat és gyorsan a lándzsával a gerincére célozva szúrtam. Sikerült a dög még vergődött a földön, de megpusztult. elkezdtem letisztítani a koponyát, a másikkal is ezt tettem. El is feledkeztem a vállamon lévő sebről, majd a hajon befoltoznak. Elindultam vissza a hajóhoz.. Visszafelé semmi lény nem állt az utamba,és gond nélkül elértem a hajót. A piros köpenyes vadász még ott volt, meglátott, és csak bólintott egyet. Ezek után felszálltam az űrhajóra, ott a mesterem egyik régebbi tanítvány nézte a trófeáimat, és mondta hogy ügyes voltam.
Hazafelé tartó úton egészvégig meditáltam, és nagyon jó érzés töltött el, nagyon jó kiképzést kaptam az öreg vadásztól, és a szüleimtől. Mikor hazaértem apám és, anyám már nagyon vártak, megmutattam apámnak a trófeáimat, nagyon büszke volt rám ahogy édesanyám is. Nem sokkal miután hazaértem az a hír járta hogy egy pár savvérű egy emberi technológiájú hajóval lezuhant a bolygónkra.. Apám egyből fegyvert fogott velem együtt, és elindultunk vadászni. Ez lesz apámmal az első vadászatunk.
Nagyon figyeltünk miközben a lényekre vadásztunk, mondta apám ha megtámadná egy ne segítsek neki, mert az nem tenne jót a becsületének, és halálba akar egyet küldeni egyedül. Mentünk és egyszer kaparászást halottunk, Mind a ketten elővettük a fegyvereinket és vártunk. Egyszer csak két savvérű jött elő, azokkal gyorsan végeztünk a dobófegyvereink segítségével. A műszereink jeleztek még négy pontot ami épp felénk tart két irányból, nyugatról, és északról. Apám mondta nagyon figyeljek, halottam ahogy sikítanak és felénk tartanak, láttam ahogy apám elkezd lőni. de mellé talált. Gyorsan előkaptam a dobófegyvereim és vártam, nem teld bele 5 másodperc már ott is voltak, eldobtam a fegyvereket feléjük és, az egyiket sikerült megölnöm de a másikat csak megsértetem. A shurikenjeim nem jöttek vissza, gondoltam közelharca lesz szükség, ikerpengéimet előkapva harcolni kezdtünk, a farkával elkezdet csapkodni, és minden áron leakart dönteni a lábamról. Mikor oldalra pillantottam egy kicsit láttam ahogy apámat két savvérű a földre dönti, és támad egy jó ötletem, mikor csapot a farkával gyorsan elkaptam a farkát, és a többiek felé hajítottam. Sikerült apámról ledobni őket. Apám fel ált a földről, és nem tetszet neki hogy beleszóltam. Láttam hogy jönnek vissza gyorsan a dárdámat előkaptam, és elhajítottam feléjük olyan erővel hogy, kettőt összetűzött. Már csak egy maradt, azzal apám hamar végzett, mikor oda akartam menni hozzá akkor ő ellökött magától, én megkérdeztem tőle hogy miért lökött el hisz a fia vagyok, erre ö azt mondta hogy nem vagyok a fia, direkt szolt hogy ne szoljak bele de én beoszoltam, és ezért most, egy kicsit elakadt a szava de kimondta, azt mondta hogy kitagadlak, menj el tőlünk. Nagyon rossz érzés futott át a testemen, de én erre csak bólintottam egyet és elmentem. Azóta semmit nem halottam a családomról semmit mióta ez történt……..
A hozzászólást Ger'dar összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 30, 2013 3:51 pm-kor.
