Ju'dha

Név: Ju'dha

Becenév:

Rang: Vadász

Születési hely: Ismeretlen

Születési idő: 2165.03.25

Külső jellemzők: Magassága az átlaghoz sorolható. 2.5 méterig nőtt fel. Testalkata férfias, erős, és rendesen kidolgozott izomcsoportokkal rendelkezik.

Belső jellemzők: Lojális, céltudatos ám kicsit önző is tud lenni, ha elakarja érni a célját. Magabiztos és ambiciózus.

Felszerelés és birtokolt dolgok:
- Lándzsa
- Ikerpenge
- Alkari penge
- Vállöveg
- Disc (2db)
- Shuriken
- Álcázó berendezés
- Alkari páncél
- Könnyű páncélzat


Egy vadász naplójából.


2165 ben születtem, a Delta Hydrae IX - en. Miközben anyám hasában növekedtem, apám elment egy vadászatra egy ismeretlen bolygóra, ahol felütötte a fejét egy keményhúsú fertőzés. A feladatok az volt, hogy ki kell írtani az összes fellelhető fészket a bolygón. Tizenketten indultak útnak, és minden rendben ment egy ideig. Aztán egy váratlan támadás során a hajó megsérült, és nem tudtak visszajönni. Hónapok teltek el, mire értük mentek és visszahozták őket. Nyolcan tértek vissza.
Ez az idő alatt születtem meg én.
Éveken keresztül minden rendben ment. Edzettem, gyakoroltam és rettentő gyorsan fejlődtem. Nagy tehetségnek tartottak a szüleim. Asszisztáltam egy-két vadászaton is, de leginkább csak megfigyeltem és a kisebb dolgokban segítettem, mint például a pakolásban. Idővel eljött a beavatásom...
2182,03,05
Apám felkeltett, és büszkén a szemembe nézve közölte.
- Itt az idő fiam! - már tudtam mit takar. Beavatnak. Magabiztosan álltam hozzá, tudtam hogy minden rendben lesz. Felkészültnek éreztem magam. Apámmal, a klánvezérrel meg pár yautja harcossal elindultunk. Hajóra szálltunk, és célba vettük a Blior bolygót. A hajón apám még ellátott egy-két jó tanáccsal, és felidézte bennem a kiképzések pillanatait.
A bolygóra megérkezve gyönyörű látvány tárult elém. Meleg volt és ragyogott a nap, a szélfúvás meg állatok hangjait hordta magával. Leszálltunk a hajóról, és a klánvezér hozzám fordult.
- Nyisd ki a szemed és a füled! Halld a természet hangját! - ebben a pillanatban egy hatalmas állathangot hallottam - Ő lesz a prédád.
Bólintottam és megindultam felé eszeveszett sebességgel. Mikor megláttam az ellenségem, elakadt a szavam. Egy jól megtermett oroszlán volt előttem és két yautja harcos fogta le kötéllel.Nem volt túl magas, de látszott rajta hogy hatalmas ereje van. Fogai élesek, szemei hatalmasak voltak és engem szuggeráltak. A két harcos elengedte a köteleket és elfutottak. Készen álltam, és a szüleim is tudták ezt. Harci állásba vetettem magam, és megindultam a szörnyeteg felé, aki ugyanúgy tett. Átugortam ellenfelemet, de mindvégig rajta tartottam a szemeimet. Hatalmas ugrásom meglepte őt, és összezavarta. A földre érkezve megfordultam, és lándzsámat belevágtam a lábába. Felordított és felém fordult. Nekem indult hatalmas léptekkel, amit a föld is megérzett, ugyanis ellenségem lépteire hatalmas rezgésekkel válaszolt. Egy pillantást vetettem oldalra ahol figyeltek a szüleim yautja harcosok társaságában. Senki sem akarta hogy odavesszek, mindenki egytől egyig szurkolt nekem. Ez volt a hibám. Időm sem volt visszafordítani a fejemet máris egy mellső láb lendült és repített méterekkel arrébb. A földre érkezést megsínylette minden csontom. Hirtelen a helyzetem sem volt teljesen tiszta a fejemben. Értékes másodperceket vesztettem ezzel, amik alatt akár halálos sebet is ejthettem volna rajta. Mire észbe kaptam, megint rohamozott felém. Most viszont könnyű szerrel kerültem ki az útjából, és sikerült a hátára ugranom. Hatalmas őrjöngésbe kezdett, és rángatta magát, hátha sikerül leráznia a hátáról, de keményen belemélyesztettem alkarpengéimet a hátába, ennek köszönhetően maradtam ott. Egy jól időzített pillanatban átvágtam a torkát és holtan esett össze. Diadalmasan álltam a hátán, és néztem körbe, harcosok elismerő tekintetét keresve. De nem volt semmilyen tekintet. Sőt. Yautja társaim is eltűntek, senki nem volt a környékemen.
Síri csend vonult át a réten, ahol ellenségemet taszítottam a halálba. A faleveleket is csak a szél zörgette. Megindultam oda, ahol a klánvezér követte nyomon a küzdelmet a szüleimmel. Sehol senki, csak lábnyomok.
~ Mi történhetett? ~ gondoltam magamban, és elkezdtem követni a nyomokat ~ Megtámadt volna valaki minket? Esetleg xenomorphok szabadultak el? De hogy lehet?
Követve a nyomokat egy hatalmas dombokhoz értem. Sosem láttam még ezt a dombot, jó messze lehettem a várostól. A nyomok a domb belsejébe vezettek, ami sötét és nyálkás volt.
~ Alienek. ~ pillanatokkal később valami zajt hallottam.
- Ju'dhaaaaaaaaa - apám hangját véltem ebben felismerni. Viszont annyira visszhangzott, hogy nem tudtam behatárolni, honnan jöhetett a hang.
~ Na most merre? ~ kérdeztem magamban, mikor egy útelágazáshoz érkeztem.
Balról szél fújt, a jobb oldali járat meg még sötétebb és alattomosabb külsőt vett fel. Megindultam a szél irányába. Nagyjából százötven méter megtételével egy nagyobb teremhez értem, tele tojásokkal. Jobbra egy fal volt, ahova yautja harcosok, a klánvezér és a szüleim voltak beásva. Balra meg egy másik járat, a szájában meg három xenomorph. Harci állásba álltam, és mind a három nekem indult. Egyikük méterekkel előttem robbant szét. Az egyik harcos az utolsó erejével szétlőtte a vállágyújával, ezzel is növelve bajtársai esélyét a megmenekülésre. A másik ugrott egyet, ami elől kitértem, és hatalmas lendülettel csapódott a falnak. Nyertem egy pár másodpercet, ami alatt a harmadikkal tudtam foglalkozni, aki szélsebesen száguldott felém.


- Ki és üt! Ki és üt! Ki és üt! Ki és üt! - ismételte apám ezerszer és ezerszer ezt a mondatot, miközben kitértem oldalra és ütöttem a bábút. - Ez a mozdulat nagyon fontos lesz majd a vadászatoknál. Minél gyorsabb vagy és minél gyorsabban kapcsolsz, annál több esélyed van a győzelemre és a sikerre

~ Ki és üt! ~ hangzott el a fejemben, és a legjobb időben tértem ki és vágtam a pengémet az alien fejébe. Holtam esett össze, és a sav csak bugyogott ki belőle. Nem követtem el azt a hibát mint amit a oroszlánnáll, így fejemet kapásból az utolsó fennmaradt keményhúsúra fordítottam, aki már talpon volt és felém fordult. Elővettem a disc-jeimet és mindkettővel megcéloztam. A feje a sznobizmust is lealázó kecsességgel és könnyedséggel zuhant a földre.
- Szép volt fiam! Most szabadíts ki minket! - Mondta apám és láttam az arcán a büszkeség jeleit. Viszont abban a pillanatban két régebb óta ott lévő yautja hasa elkezdett formálódni, és kitört belőlük a halál. Rögtön hallottam két lövést, és mindkét predalien darabokra robbant. A lövés mögülem jött.
A klánvezért és minden tiszta vadászt kimentettek a falból, és kifutottunk a fészekből. Miután biztos távolságban voltunk, hatalmas robbanást hallva figyeltem fel arra, hogy a fészek felrobbant. A klánvezér elém lépett és így szólt.
- Remekül harcoltál, és köszönettel tartozok neked! Nélküled lehet hogy nem lennénk. - ezek után előhúzott egy xenomorph ideg ujjat, és a savjával a homlokomra marta a klán jelét. - Tudom, hogy apádhoz méltó harcos leszel, és nem hozol szégyent a klán nevére! Üdvözöllek a vadászok között!