Faj: Ember
Nem: Nő
Név: Efari Geni
Becenév: Dzsini (eddig édesanyja hívta csak így), Samurai (így hívatja magát mindenkivel)
Születési dátum: 2166. Január 1.
Kor: 24
Születési hely: Magyarország, Debrecen.
Származási nép: Japán
Beszélt nyelvek: magyar, japán, angol, német, kínai.
Rang:-
Foglalkozás: Volt Szabadúszó, most Tanácsadó a CMC-nél.
Kinézet: Gazdag, nemesi család sarjaként megengedheti magának, hogy a saját ízlésének megfelelő ruhákat hordjon, leginkább a régi japán stílust szereti. Haja hosszú fekete tincsekben omlik a válla alá, amelyet legtöbbször felköt apró és nagyobb csatokkal. Szeme ugyanúgy feketébe hajló, titokzatos, és olykor hatalmas pupillái kifejezően tudnak rávillanni az embere. Bőre fehér, mint a legtöbb japánnak, de a magyar éghajlat adott valamilyen színt neki.
Japánok között magasnak mondható termete megüti „kereken” a 169 centimétert, de még nőhet. Alakja egy karcsú, de nőiesen sok izmot rejtő nő alakja. Meg van benne az a macskaügyesség, és hajlékonyság, amit a japánoknak szoktak tulajdonítani, és szereti is kihasználni ezt az előnyét.
Jellem: Elsőre hallgatag, inkább a megfigyelő szerepében tetszeleg, mint sem az aktív emberében. Ám, amikor rajta a sor, magabiztosan, határozottan mondja ki, amit gondol. Cselekedeteiben benne van a családja évszázadokon át viselt nemesi tartása, de az életében felvett mondhatni utcai nyelv sem áll messze tőle. Azt használja épp, ami az alkalomhoz illik. Számító, gyors észjárású lány, akinek van elég sütni valója ahhoz, hogy elérje a célját. Ha arra kerül a sor, akár még parancsokat is szívesen és könnyen osztogat, és nem is ritka, hogy azt meg is teszik, tapasztalt utazó révén.
Szeret meghökkentő lenni, ennek fejében mond ki olyat, amin talán mások megbotránkoznának. Szereti figyelni az egyes emberek reakcióit az ilyen helyzetekre, de nem azért mert élvezné, hanem azért, hogy lássa, bízhat e legközelebb abban az illetőben. Valójában, akit ilyen formán megpróbál, az szimpatikus neki.
Felszerelés: Oldaltáskájában mindig van két pár suriken, hajába pedig éles játékszereket rejteget. Dobótűket. (három darab) Egy hosszú katanát hord a hátán, a család ereklyéjét, egy ezüstacél pengét. (Később fekete érccel ötvözték) Két darab M4A3 szolgálati fegyver-t tart a csípőjénél. Egy vadászkést pedig a csizmájába rejtve.
Előtörténet:
Föld, 2166. január elseje. Magyarország, Debrecen központja, megyei kórház. Szép havas tél volt. Karácsonyi hangulatban telt el az idő. A nap sugarai épp, hogy megvilágították a horizontot, mikor egy kicsinyke gyermek, éles hangja szelte át a kórterem levegőjét. Új élet kezdődött el és ezzel az Efari klán új reménye is. A család egy kislánnyal büszkélkedhetett. Nem fogadták bánkódással, hogy nem fiú az első szülött, a mai világban, már egy nő ugyanúgy eléri, amit akar, és ezt jól tudta a családfő is. Úgy tekintett lányára, mint a kis vállalatuk örökösére. Bírni fogja, erős lány lesz, hiszen az ő gyermeke. Otthon már mindent előkészítettek a jövevény fogadására. A cselédek és testőrök most fokozott figyelemmel láttál el teendőiket. Nagy volt a nyüzsgés, és az öröm, meg persze a figyelem. Hogy mire is?
Sok minden történt a harmadik világháború óta, de még előtte is. A Jefari ház mindig is egy valamihez értett nagyon azon kívül, hogy jó Japánként a harcművészetek megszállottja volt. És ez pedig a földművelés. Tradicionális klánként a kétezres évek óta lassanként lejátszódó eldeformálódás, ami szeretett hazájukban történt elkeseredéssel töltötte el a családfőt. Végül a Kane megalakulásával eldőlni látszott a helyzetük. Amerika és Kína egyre kirajzolódó ellentéte arra késztette a házat, hogy Japán helyett más helyet keressenek maguknak. A kis cég sok mindenben gondolkodott akkor is, de még nem volt meg a megfelelő lehetőség rá, és a kisebb nagyobb konfliktusok visszaszorította a versengésben. Végül, 2048-ban, Dél Korea lerohanásakor, egy ideiglenes megoldásként Magyarországgal kötött szerződést, miszerint csekély földért cserébe, korszerűbb technikai eszközöket biztosít az országnak. Később a területeit növesztette, már amennyivel lehetett. Emellett még sokáig a régi otthon, Japán volt a szeretett hely, mint anyavállalat, termelő és szállító egyben.
A háború alatt az új helyszínre költöztek a vállalat vezetői, mivel Európa nem volt kitűntetve annyira célpontként, mint például a két nagyhatalom, Amerika és Kína…Ázsia. Ezzel együtt vált Japán végleg a robotika társadalmává, melyhez egyik jobb érzésű arisztokrata sem tudott kedvezően hozzá állni. Így az ICC megalakultával a magyarországi földek váltak az elsődleges szálásukká is egyben. Vajha a klán elhelyezkedését illetően a Turani szövetséggel is szoros, és meglehetősen jó kapcsolatot alakított ki, leginkább az ICC és az úgynevezett Gyarmatügyi tengerészgyalogsággal volt nagyobb tervei. Mivel az első kolónia alkotásokból kimaradt, az ICC és katonai alakulatát, a CMC-t segítve jutott ki az űrbe. Ellátta az egységeket, mint élelmiszer ellátmányos az űrben is. Hajókat vett és előbb a Marsra, majd az új lehetőségekkel kecsegtető StarPath nevű bolygóra terjeszkedett és sikeresen vásárolt művelhető földeket.
Mindez a politikai előre lépés egy olyan vállalat kiépítését indította el, amit a gyermek könnyen tud majd tovább fejleszteni. Ez volt az öreg Jefari Mitoko terve, és jó úton haladt efelé.
Kislányát Geni névre keresztelték, ami a gei-ből ered, azaz vidám, jó kedélyű. Habár mondhatni szeretetteljes környezetben nőtt fel nélkülözésektől mentesen, azonban szigorú következetességgel fogva a minél több tudás megszerzésére. Mire a lányka tizenéves lett, anyanyelvi szinten beszélte a japánt, és a magyart is, illetve angolra is tanították. Később önszántából kezdett bele a kínaiba, illetve a németet is elsajátította beszéd szinten.
Tizennyolc éves korára többet tudott a történelemről, a tudományról, mint a legtöbb korabeli gyerek, és ami a legfőbb, a harcművészetekben is jártas volt. Sokat tanult és kevés szabadidőt hagyott (neki a szülei) illetve ő saját magának. Sok minden érdekelte és mindet a magáénak akarta tudni.
2187-et írva, mikorra Geni betöltötte a huszonegyedik életévét, feltűnt egy bizonyos Salvaje a „színen”. A család már eddig is sok mindennek járt utána, és alapból is az volt a felfogásuk, hogy semmit sem szabad félvállról venni. Az élő közvetítésben lejátszott alien hologram sokkoló volt. Nem úgy általában, sok horrort látott már a kislány életében, egyszerűen a tény, hogy az ott, élőlénynek, sőt Istennek, „Messiásnak” állított be egy nyálkás szörnyet. Elöntötte a düh és a rosszul lét. Aznap nem nagyon evett, és ez még csak tetézte a sok innen-onnan kiszivárgott mesék földönkívüliekről. Megvolt otthon az a könyv is, amit mindenki csak egy regénynek tartott a sok közül. Ők is. De azért meg volt.
Valahogy felzaklatta a hír, a tény, hogy ezt valakik létezőnek, és mi több jónak állítják be. És mi van, ha tényleg léteznek ilyenek?
A hajnal a dojoban találta. Épp gyakorolt. Egy egyenes előre, majd egy tovább víve a lendületet a másik lábával egy oldalt pörgő rúgás. Aztán ránehezedve felugrik és a levegőben egyet, majd még egyet lead az ellenfelének. Mert, hogy gyakorolt, de nem egyedül. Épp egy mecset fejezett be, mikor az árnyból egy másik hasonló ruhájú feketébe öltözött férfi lépett ki, mint akit az előbb a földre küldött. Előre lépett, és kedves, alázatos hangsúlyal szólalt meg.*
-Geni sama, mond, miért leled örömöd abban, hogy megverd a testőreid?
Atyádat nyugtalanítja.
-Ha nem tudnak megfelelni nekem, hogyan tudnának megvédeni engem?
*Jött az azonnali válasz, majd egy törülközőt vett el az épp ott sürgölődő cseléd kezéből. Közben a leterített testőr felkászálódott és látva felettesét hátrált. Mert, hogy a megszólaló annak a kis osztagnak volt a parancsnoka, amelyiket Geni védelmére állítottak.*
-Mondd csak Sora.
*Ő tegezte a másikat.*
-A Messiás nem akarhatja, hogy egyesüljünk vele, nem igaz?
Nem elveszíteni akar minket magában, vagy, hogy feladjuk az énünk, a semmibe, a nírvánán keresztül, hanem hogy kiteljesedjünk őáltala.
*Salvaje. Még mindig ő jár a fejében, és valami borzalmas előszelét látja abban az emberben. Őrült, és az őrült lángelmék, - már pedig az, ahogy kivitelezte a kis beszámolóját, az az volt,- veszélyesek.*
-Habár a Messiás az erőszakot sem kedveli, tudtommal.
*Tette hozzá Sora a viccet, mivel őneki nem tisztje ilyen komoly lelki dolgokba bonyolódni az ifjú nemessel. Geni elmosolyodott, és egy Jézus kicsike oltár elé állva füstölőt gyújtott meg. Az ő japános-keresztény berögződései az egész családban felellhetőek. A keresztény istent vallják, de a régi szokások mellett. Még nem nézett a férfira, csak beszélt maga elé, miután meghajolt.*
-Nekem a járással együtt tanították a harcot, és azt tanultam, hogy minden fegyver kell, hogy legyen a kezedben.
Te mit választasz a mi csatánkban?
*Sora meglepődött, nem erre várt, de ez csak egy arcizmának megrándulása jelezte. A japánok könnyen tudják kőként rejteni az érzelmeiket.*
-Geni sama,-*hajolt meg.*- az előbb vívott meg két menetet, nem óhajt előtte pihenni?
*Nem visszakozott. Máskor is meg kellett küzdenie a vállalat örökösével, és még egyszer sem veszített. Persze ezzel a lányra egy sértett mosolyt csalt.*
-Ne tartsd olyan nagyra magad, a végén még azt hiszem, hogy komolyan gondolod.
*Mármint a harcot. Hiszen megsértette Genit, ez vért kívánt volna más alkalommal, de legalább is az elsőig biztosan, és ki tudja, talán lesz olyan vad most Geni, hogy rá is támadjon a másikra. Erre még egyszer meghajolt a férfi. Szép szál legény, magasabb is Geninél, a haja pedig divatosan hátra vágva, nem túl rövidre, mint a katonáknak, de azért a tarkójáig.*
-Akkor engedelmeddel nekem elegek lesznek az ökleim.
*Egy széles vigyor a nő felöl, majd megindult a kis körmenet. Az ilyet úgy se bírja a lány sokáig, így megindult a hajából előkapva két borotvaéles tűt, és felugrott, hogy úgy érje a férfit a támadás.
A kis csapat parancsnokát, aki azzal volt megbízva, hogy őt védje. Hayato Sorát. Sokakat küldött a harcos kislány már kórházi ágyba, köztük az őrök jelentős hányadát is, de Sorát még sosem győzte le. Talán ezért is ő az, aki mellé van rendelve. Utálta ezért a férfit Geni. Mindig ott van, mindig kedves és alázatos, és nem tudja beverni az orrát. Legalább üvöltene, és kiabálna rá, de nem. Senki nem ilyen vele, mindenki megteszi, amit mond, és ő pedig olyan, amit elvárnak tőle. Egyedül a dojoban tombolhat, de Sora ott is jobb.
A rákövetkező évben viszont minden a feje tetejére állt. Az Efari cég vezetője, azaz Geni „atyja”, épp üzleti úton volt a Marson. Utólag is hála az égnek érte. Azonban Geni addig megjárta a poklot. Hogy miért is? Elsőre a hírek csak megdöbbentőek voltak, és az itt-ott felbukkanó furcsa földönkívüliek pánik hangulatot árasztottak magukból ott, ahol még csak hallani róluk. Vajon legközelebb hol bukkannak fel?
Végül elérkeztek hozzájuk is. Otthon érte a veszély, egyenesen egy olyan lénytől, amelyik képmását az a Sajvaje Messiásként üdvözölt. Nem az ágyában, és nem is egyből őt támadták meg, de szemtanúja volt, ahogy lazán széttép egy jól képzett ügynököt. Azt történetesen nem is volt olyan könnyű legyőznie. Nem érdemelt meg ilyen véget.
Neki viszont sietnie kellett valamiféle fegyvert találnia, hiszen nem hord magánál a nap minden percében egy bazi nagy gépfegyvert. De nem ám, viszont a szobájába igyekezett. Amióta az a Salvaje felbukkant ott tartott két szép félautomatát. Jó erősek, hogy egy elefántot is leteríthessenek. Út közben a kanyarnál egy alien állta az útját, és savat köpött felé. Nem várta meg mi lesz a hatás, őszintén szólva azt sem várta meg, hogy csinál e valamit a dög. Ahogy látta, arra nincs út, már be is fordult az első ajtón, ami menedéket adott. Apja dolgozó szobája. Csodás. Onnan sokfelé el tud menni, mivel az öreg Mikoto átjárókkal építette be csillagszerűen a házat. Minden út hová vezet? Nah,….hát ő hozzá! Még hallotta az utána csörtető idegen hangját a folyosón. Az ő szobája is az emeleten volt, így nem telt bele sok időbe, hogy odaérjen. Az most más tészta, hogy az apa miért is épít ilyen helyiségeket egy családi házba, de most életmentő volt, ezt el kell ismerni. Felkapta a két szép pisztolyt, és kisétált az ajtón. A dojo felöl ekkor valami mintha felrobbant volna. Arra vannak a fegyverek, és az őrök helye is. Mi történt? Tudni akarta, de előbb talán pont az, amelyiket átvert, az útba állt bele. Ahogy az orrát megpillantotta mindkét fegyverrel őt célozta be. Nem bízza a véletlenre. Addig lőtte, míg mozog. Majd óvatosan kikerülve a sárga nyálkát, átmászott rajta. Beleborzongott a látványba is. Undorítóak. De nem ért el a lépcsőig, egy újabb bukkant fel. Lőtt és úgy közelített. Hallotta lentről, hogy a földszinten még többen vannak. Így azt a szobát kereste meg, amelyiknek az ablaka a dojora nyílik. Jobb, mint a semmi…vagy az alienek. De persze addig megtalálta még egy, meg mögötte a következő. Befordult az ajtón és csak az egyik fegyverrel lőtt, de azt tárig. Majd az ablakhoz hátrálva kicserélte a tárat. Jól tette, mivel már a csukott ablakhoz lépve, felbukkant a „kövi”. Na jó, akkor legyünk vagányak. Az alien, felé ugrott, ő pedig ki, magával víve az üvegszilánkokat közben mindkét fegyverből kilőve az összes töltényt. Az alienünk már nem érte el azt a stádiumot, hogy ki is essen az ablakból, ő viszont a dojo megrongálódott tetején át egyenesen a „küzdőtérre” esett. Még szerencse, hogy a tatami puha….már amennyire. A kardja kell, azt nem adja át ezeknek a bogaraknak. Azonban valami megállította a gondolata teljesítésében. Jelenleg nem volt semmi és senki itt rajta kívül, csak Sora. A falnak dőlve, véresen, a feje furcsán lecsukódva. Megijedt, na nem! Kinyírták a legerősebb emberét ezek a nyálkatermelők? Az nem lehet! Odasietett és szólongatni kezdte, miközben a fejét fogta és gyengéden megpaskolta az arcát. De Sora, habár lélegzett, csak üvegesen meredt maga elé.*
-Ne csináld! Hallasz Sora?
*Megnézte hol vérzik a férfi és a látvány, sokkoló volt.*
-Repeszek? Te voltál, te robbantottál?
*Nem érkezett válasz, de tudta, hogy igen. Túl közel állhatott mikor robbant a gránát. Széjjelebb húzta a kabátot, és most először érezte azt, hogy egy nagy kő esett le szívéről a sok felületi sebet látva. Sok vér, de nem halálos, épp csak a sokkos állapot lehet veszélyes most.*
-Hál’Isten, a golyóálló mellény felfogta.
*Nem mindet, volt, amelyik belefúródott az oldalába, (ez volt a legveszélyesebb), de van még remény. Azonban észhez kell téríteni. Geni a nyers erőszakot választotta. Egy szép pofont küldött le, csak úgy csattant. Sora, mint ha a szemei esnének ki, de magához tért.*
-Nah végre. Meg ne hallj nekem!
*Azzal ott hagyta és a katanájáért ment. Addig a férfi kissé megrázta a fejét, hogy jobban lásson. Vett egy mély levegőt, majd körbe nézett. Volt a földön egy alabárd. Díszként szolgált eddig a dojoban, de most jól fog jönni ahhoz az alienhez amelyik épp bemászik a tetőn át. Felvette, és újult erővel ugrott Geni elé. Az idegen már a földön volt, és épp rá akart volna ugrani a lányra, mikor a férfi előtte termett. Egyetlen pillanat, annyit habozott csak a nagy szörnyeteg, de ezt kihasználta a férfi. Fogta az alabárdot, és meglendítve átnyeste vele a fejét. Fröccsent sárga nyálkás vér Sora ruhájára is, és még pár csepp Geni kardjára is. A lány, látva mit tesz az ezüstacél-pengével az alien vére, eldobta és Sorához futott, aki már a fájdalom miatt hátrálni kezdett. Nem volt mit tenni, azt hitte meghal. Üvöltött.*
-Vedd le, vedd le!
*Végül a pillanat tört része alatt rángatta le ő maga a férfiról a ruhát. Leszakította az ujját, és szinte széttépte, csak minél előbb szabaduljanak meg a nyálkától. Sora mélyeket lélegzett, fájdalmasakat, majd végül megszólalt ő is.*
-Menekülj, Geni sama, én addig feltartom őket.
*Elhagyja magát. Meg akar halni? Futott át a lány agyán. Dühös lett. Szóval most egyedül hagyná a férfi, pont most, mikor szüksége lenne rá? Rávillantotta dühös szemeit, és vicsorgott, hogy ne üvöltsön hozzá.*
-Nem. Azt nem hagyom! Felfogtad? Amíg én élek, addig te is! A testőröm vagy, az a dolgod, hogy megvédj! Érted? ÉRTED?
*Sok minden futott át a férfi agyán ezen közben, és igen. Mosolyogni lenne kedve, de az túl fájdalmas, majd egy olyan mozdulatot tett a fejével, amit lehetne hinni egy összeesésnek, de végül csak egy túl nagyra sikeredett bólintás lett belőle. Érti. Ezzel eldőlt. A kezébe nyomta a lány az egyik pisztolyt, majd a katanáért ment.*
-Hol van a raktár? Fegyverek kellenek.
*Voltak is, rögtön a dojo végében egy szintén szépen álcázott ajtó mögött. Sora kivett egy rakéta vetőt, mire Geni csak nézett. Aztán szó nélkül hagyták, majd később megkérdezi erről az apját. Kiérve az első autót célozták meg, amit lehetett. Szerencsére egy terepjáró volt. Rátették a hátsó részre, a fegyvereket, majd Geni az újratöltött félautomatával a vezető üléshez ment. Sora pedig kilőtte a rakétát, a házra, arra a részére, amit a legjobban leptek el az alienek.*
-Huhh, mi a csuda?
*Lehett hallani a lánytól elöl. Hogy hogy van ilyenük?*
-Nah igen, az öreg sok mindent öszehará…. Azaz mindegy, van ilyen is….
*Hoppá, nah igen, nem Genivel szokott ezekről beszélgetni. A lány meg felnevetett.*
-Nah indulás!
*Út közben, még Sora kilőtt kettőt az idegenek közül, egyet meg pofán vágott a rakéta vetővel. Túl közel jutott nah, de persze az is kapott pár töltényt, amíg haladtak. Végül elcsöndesült az út. Nem követték őket tovább. Úti céljuk természetesen az ICC legközelebbi hadiszállása. Geni út közben egy kis csend beállta után felkiáltott.*
-Ez az! Győztünk, Sora! Kiértünk!
*De nem jött válasz. A fiú a terepjáró oldalának dőlve feküdt, eszméletlenül. Nem lehet. Jutott eszébe a lánynak a halál eshetősége. Nem lehet! Rávágott a kormányra.*
-A fenébe! A fenébe már…
*Nem állhat meg.
De nem adta fel. Első dolga volt a férfit orvosi kezekbe adni, meg aztán őt is ellátták. Később kiderült, hogy ugyan kritikus volt a helyzete, de megmentette a férfi életét azzal, hogy kórházba vitte. A hátából is kiszedtek pár üvegszilánkot, és kényszerpihenőt kellett tartania pár napig. Amíg Sora nem épül fel, addig úgy sem megy sehova.
Következő célállomása, immár egyedül a Magyar Kormányzat volt. Két karddal, Sora kétélűjével, és az ő örökségével, a katanával. Bement az épületbe teljesen magabiztosan odaállt a recepcióshoz, majd kijelentette, hogy mit akar. Ezt a szegény recepciós lánykával egy hosszas vita folytatta arról, hogy nem segíthetnek, meg arról, hogy de igenis kötelességük, mikor végül egy láthatóan felsőbb vezetésű illető jött elé. Megkérdezte, hogy mi a probléma, Geni pedig elmesélte címszavakban és, hogy miért is jött.*
-Ez túl nagy kérés hölgyem.
-Igen? Itt élünk már mióta, és segítünk Magyarországnak, így a Turani szövetségnek, és túl nagy kérés lenne, egy kis segítséget nyújtani abban, hogy megvédhessük magunkat?
-De a kettő nem ugyanaz.
-Ha csak egy kicsit is tisztelik a fehér hunokat, segítsenek!
*Direkt mondta így, tudja mennyire nemzeties a Turani szövetség. Az most teljesen mellékes, hogy ő vagy családja menyire hiszi ezt, a lényeg, hogy ezzel megoldhatja a problémát, és megkapja, amit akar. A férfi meghökkent. Geni folytatta.*
-Mi hiszünk a hun rokonságban. Testérek vagyunk, vagy ezt a Magyarság nem vallja?
Nem véletlenül jöttünk ide. Azt hittük, hogy itt segítségre lelhetünk, és talán egyszer újra Japán honból fogadhatnánk a Turani szövetség országait.
*A nemzeti érzéseikre alapozott, és úgy nézett ki, be fog válni. A férfi a kezét nyújtotta. Elfogadja. Persze, még odabiggyesztette, hogy „Meglátom, mit tehetek”, de pár hétre rá, megérkeztek egy futárral és egy levéllel, a fekete érccel erősített kardok.
„A költségeket továbbítottuk kedves atyjának, Efari Mitokónak.” Geni elmosolyodott. Csak tessék. Sora felépülése után ugyan mehettek volna vissza, addigra Orona már kifüstölte a közeli fészket, de ezek után Geninek mehetnékje volt. Mégpedig azonnal. Amikor csak lehet. Aznap mikor elindultak végre Sorával, már esteledett, így a felszálló pályán egyetlen nagy –csempésznek tűnő- hajó pakolt indulásra készen csak. Geni széles mosollyal közelítette meg, amire rossz érzése támadt a testőrének. Persze egy nagydarab férfi állta útjukat. Akkora volt, mint Sora de kétszer olyan kigyúrt. Az aikido, judo, és jiujitsu nem a felső, látványos izmokra dolgozik. Geni teljesen nyugodtan jelentette ki, hogy de neki ma kell felszállnia. Az ember meg csak röhögött.*
-Kislány, mit csinálnál te a mi hajónkon, tudod egyáltalán hová tartunk?
-Nem lényeg. Nekem mennem kell, ez meg indul. Összevág.
*Sora csak a fejét ingatta.*
-Mégis miért engednénk fel benneteket?
*Geni hátra mutatott.*
-Ő egy álmodó!
-Mi?-*Sora azért tette fel, mert nem bírta elhinni, hogy tényleg elárulta, ráadásul, nem hiszi magáról, hogy az lenne. A másik pedig szinte ugyanakkor, azért tette fel a kérdést, mert nemt tudta mi az az álmodó! Geni a szemét forgatta.*
-Megérzi az idegeneket.
-Magyarázd is el,…sama…
*Tette hozzá a megszólítást fogcsikorgatva, de azért küldött egy „ne bámulj” pillantást a másiknak. Ez viszont jó volt arra, hogy beengedjék. Amikor végre bent voltak, egy kettesben töltött percben Sora feltette az egyértelmű kérdést.*
-Miért kellett ezt?
-Tudni akarom, mi folyik kint, erre pedig a legegyszerűbb, ha szabadúszóként teszem.
-De az édesapja…
-Majd visszamegyek, nem akarok örökké csempész lenni, nyugi.
Jah, és itt simán csak Geni vagyok, érhető? De a legjobb, ha nem használod a nevem.
*Úgy is lett, nem használta a nevét, nem is sokat beszélt valójában. Azonban elég kirekesztettek voltak érthető módon, amíg Sora be nem törte a fejét az egyik hangosabb kakaskodónak, (a segítségére igyekvőnek meg kihúzta a karját). Ezek után már Geni sem lehetett „hé kislány” meg „csinibaba”, egyszóval a kapitány odaállt közéjük és karba fonva a kezeit feltette a következő kérdést, amíg a betört fejűt eltakarították.*
-Mi a neved?
-Engem hívhatsz Samurájnak, ő pedig itt…-*Bökött hátra Sora felé, aki szorosan állt Geni mögött.*-Ökölfej!
*Olyan könnyedén mondta ki, hogy mindenki bevette, hogy így hívják egymást, Sora pedig lesápadt. Azért ez már túlzás nem? Van neki rendes neve is. Megköszörülte a torkát és kissé sértetten szólalt meg.*
-A nevem Sora.
*A férfi viszont elmosolyodott, pedig előtte úgy nézett ki, hogy mindkettőt kicsavarja, mint egy rongyot.*
-Jól van Samuráj, Ökölfej haverod duzzad az erőtől.
*Geni felnevetett. Mégiscsak Során maradt a becenév. Ezek után három hosszú hónapot töltöttek Szabadúszóként, és a fiú képességei is kiütköztek. Egy-egy alien támadáskor nagy hasznát vették, mivel előre tudta jelezni. Geni élvezettel ölte ezeket a bogarakat, egyet-egyet a testőreiért a többit meg ráadásként.
Azonban Orona halálát követően elérkezettnek találta az időt, hogy búcsút vegyenek a csempészektől. Nem volt könnyű. Egyszerűen meglógtak az egyik alkalommal, az Arcturus bolygóról, a Szabadúszók mekkájáról. Itt amúgy is találni elég kisgépet, amit eladnak, és ugye nekik volt pénzük… amit a csempészeiktől csempésztek el.
Hazatérve Starpathon szálltak le, mivel úgy hallotta apja ott tartózkodik. Jól tudta, és az örömteli fogadtatás nem fulladt vádaskodásba. Mitoko őszintén örült, hogy él a lánya. Nem sokkal ezután Geni átvette a vállalat egy részét, és ezentúl ő vitte a CMC egy jelentős részének az élelmet. Ezzel lehetősége akadt lassan, de biztosan elhíresztelni, hogy mennyire járatos, és „képzett”. A CMC persze felfigyelt rá és nem telt bele sok idő, már az egyik általa szabadúszóként ismert bolygó felé repült egy hajón, Tanácsadóként. Sora pedig mellette volt elhagyhatatlan őre- és társaként.
Most is egy másik hajón van épp a Mars felé, amit a CMC szeretne feltérképezni.
Épp a kapitány születésnapja van, ő meg valami jegeset iszik. Van idejük. Sora nem mesze tőle jó testőr módjára figyeli. Egyszer csak Geni mögött terem egy részeg fickó, és olyan szavakat ismételget a fülébe, ami nem tűrné meg a nyomdafestéket, régiesen szólva. Geni se szó se beszéd, egy gyors mozdulattal, belevágta a másik arcába a könyökét, amitől amaz kidőlt. Amúgy is már hulla részeg volt. Erre viszont rá figyelt mindenki. Ez meg mi akar lenni? A lány széles mosolyt ejtett el majd hangosan megszólalt.*
-Valaki kéri a söradagomat?
*Erre többen jelentkeztek egy hangos „Én”-nel, a részeg már senki sem érdekelt. Sora meg csak a fejt ingatta. És neki egy ilyen lányt kell védelmeznie!
Nem sokkal ezután a folyosón sétáltak.*
-Geni-sama, nem kéne ilyen felelőtlenül pazarolnod a pénzed.
-Jó nyugi. Most mindenki tudja, akivel ezen a hajón össze vagyok zárva, hogy milyen jó fej vagyok, és hogy nem bírom a részeg disznókat. Tiszta haszon.
-De akkor is, atyádnak nincs annyi pénze hogy….
-Tisztában vagyok vele, mennyi pénzem van.
Apám földművelő vállalata egy kicsi, de fejlődő cégének vagyok egy igen hasznos munkatársa.
*Bökte oldalba a másikat.*
-És kérnék valamit Sora. Először is, utálom, ha mögöttem lihegsz a nyakamba. Másodszor meg, hívj a keresztnevemen. Hacsak nem követeli meg valamilyen etikett, a megszólításokat, hanyagoljuk.
*A férfi megállt és meghajolt Geni felé.*
-Igenis.
*Geni pedig felnevetett.*
-Javíthatatlan. …
Hayato Sora társ njk.
Nép: Japán
Nyelvek: Japán, magyar, angol.
Született: 2159. Június. 3. Tokyo, Japan.
Rang.: Parancsnok
Foglalkozás: testőr
Kinézet: Magas, izmos férfi, köszönhetően a sok testgyakorlatnak. Magassága 182 centiméter, így sokak fölött elnéz. Haja a válláig ér, és fekete, mint a legtöbb japánnak. Szeme azonban világosbarna színt kapott.
Jellem.: Barátságos, és vicces jellem, de testőrként nem szólal meg közvetlenül, illetve nem is kezdeményez, ha szolgálatot teljesít. Magán emberként egy életkedvelő, vidám alkat, amit testőrként sem tud levetkőzni, azonban hallgatag.
Felszerlései:Golyóálló mellény, fekete érccel ötvözött kétélű hosszúkard, dobókések, és egy vadászkés, valamint egy ZX-76 Combat Shotgun.
Nem: Nő
Név: Efari Geni
Becenév: Dzsini (eddig édesanyja hívta csak így), Samurai (így hívatja magát mindenkivel)
Születési dátum: 2166. Január 1.
Kor: 24
Születési hely: Magyarország, Debrecen.
Származási nép: Japán
Beszélt nyelvek: magyar, japán, angol, német, kínai.
Rang:-
Foglalkozás: Volt Szabadúszó, most Tanácsadó a CMC-nél.
Kinézet: Gazdag, nemesi család sarjaként megengedheti magának, hogy a saját ízlésének megfelelő ruhákat hordjon, leginkább a régi japán stílust szereti. Haja hosszú fekete tincsekben omlik a válla alá, amelyet legtöbbször felköt apró és nagyobb csatokkal. Szeme ugyanúgy feketébe hajló, titokzatos, és olykor hatalmas pupillái kifejezően tudnak rávillanni az embere. Bőre fehér, mint a legtöbb japánnak, de a magyar éghajlat adott valamilyen színt neki.
Japánok között magasnak mondható termete megüti „kereken” a 169 centimétert, de még nőhet. Alakja egy karcsú, de nőiesen sok izmot rejtő nő alakja. Meg van benne az a macskaügyesség, és hajlékonyság, amit a japánoknak szoktak tulajdonítani, és szereti is kihasználni ezt az előnyét.
Jellem: Elsőre hallgatag, inkább a megfigyelő szerepében tetszeleg, mint sem az aktív emberében. Ám, amikor rajta a sor, magabiztosan, határozottan mondja ki, amit gondol. Cselekedeteiben benne van a családja évszázadokon át viselt nemesi tartása, de az életében felvett mondhatni utcai nyelv sem áll messze tőle. Azt használja épp, ami az alkalomhoz illik. Számító, gyors észjárású lány, akinek van elég sütni valója ahhoz, hogy elérje a célját. Ha arra kerül a sor, akár még parancsokat is szívesen és könnyen osztogat, és nem is ritka, hogy azt meg is teszik, tapasztalt utazó révén.
Szeret meghökkentő lenni, ennek fejében mond ki olyat, amin talán mások megbotránkoznának. Szereti figyelni az egyes emberek reakcióit az ilyen helyzetekre, de nem azért mert élvezné, hanem azért, hogy lássa, bízhat e legközelebb abban az illetőben. Valójában, akit ilyen formán megpróbál, az szimpatikus neki.
Felszerelés: Oldaltáskájában mindig van két pár suriken, hajába pedig éles játékszereket rejteget. Dobótűket. (három darab) Egy hosszú katanát hord a hátán, a család ereklyéjét, egy ezüstacél pengét. (Később fekete érccel ötvözték) Két darab M4A3 szolgálati fegyver-t tart a csípőjénél. Egy vadászkést pedig a csizmájába rejtve.
Előtörténet:
Föld, 2166. január elseje. Magyarország, Debrecen központja, megyei kórház. Szép havas tél volt. Karácsonyi hangulatban telt el az idő. A nap sugarai épp, hogy megvilágították a horizontot, mikor egy kicsinyke gyermek, éles hangja szelte át a kórterem levegőjét. Új élet kezdődött el és ezzel az Efari klán új reménye is. A család egy kislánnyal büszkélkedhetett. Nem fogadták bánkódással, hogy nem fiú az első szülött, a mai világban, már egy nő ugyanúgy eléri, amit akar, és ezt jól tudta a családfő is. Úgy tekintett lányára, mint a kis vállalatuk örökösére. Bírni fogja, erős lány lesz, hiszen az ő gyermeke. Otthon már mindent előkészítettek a jövevény fogadására. A cselédek és testőrök most fokozott figyelemmel láttál el teendőiket. Nagy volt a nyüzsgés, és az öröm, meg persze a figyelem. Hogy mire is?
Sok minden történt a harmadik világháború óta, de még előtte is. A Jefari ház mindig is egy valamihez értett nagyon azon kívül, hogy jó Japánként a harcművészetek megszállottja volt. És ez pedig a földművelés. Tradicionális klánként a kétezres évek óta lassanként lejátszódó eldeformálódás, ami szeretett hazájukban történt elkeseredéssel töltötte el a családfőt. Végül a Kane megalakulásával eldőlni látszott a helyzetük. Amerika és Kína egyre kirajzolódó ellentéte arra késztette a házat, hogy Japán helyett más helyet keressenek maguknak. A kis cég sok mindenben gondolkodott akkor is, de még nem volt meg a megfelelő lehetőség rá, és a kisebb nagyobb konfliktusok visszaszorította a versengésben. Végül, 2048-ban, Dél Korea lerohanásakor, egy ideiglenes megoldásként Magyarországgal kötött szerződést, miszerint csekély földért cserébe, korszerűbb technikai eszközöket biztosít az országnak. Később a területeit növesztette, már amennyivel lehetett. Emellett még sokáig a régi otthon, Japán volt a szeretett hely, mint anyavállalat, termelő és szállító egyben.
A háború alatt az új helyszínre költöztek a vállalat vezetői, mivel Európa nem volt kitűntetve annyira célpontként, mint például a két nagyhatalom, Amerika és Kína…Ázsia. Ezzel együtt vált Japán végleg a robotika társadalmává, melyhez egyik jobb érzésű arisztokrata sem tudott kedvezően hozzá állni. Így az ICC megalakultával a magyarországi földek váltak az elsődleges szálásukká is egyben. Vajha a klán elhelyezkedését illetően a Turani szövetséggel is szoros, és meglehetősen jó kapcsolatot alakított ki, leginkább az ICC és az úgynevezett Gyarmatügyi tengerészgyalogsággal volt nagyobb tervei. Mivel az első kolónia alkotásokból kimaradt, az ICC és katonai alakulatát, a CMC-t segítve jutott ki az űrbe. Ellátta az egységeket, mint élelmiszer ellátmányos az űrben is. Hajókat vett és előbb a Marsra, majd az új lehetőségekkel kecsegtető StarPath nevű bolygóra terjeszkedett és sikeresen vásárolt művelhető földeket.
Mindez a politikai előre lépés egy olyan vállalat kiépítését indította el, amit a gyermek könnyen tud majd tovább fejleszteni. Ez volt az öreg Jefari Mitoko terve, és jó úton haladt efelé.
Kislányát Geni névre keresztelték, ami a gei-ből ered, azaz vidám, jó kedélyű. Habár mondhatni szeretetteljes környezetben nőtt fel nélkülözésektől mentesen, azonban szigorú következetességgel fogva a minél több tudás megszerzésére. Mire a lányka tizenéves lett, anyanyelvi szinten beszélte a japánt, és a magyart is, illetve angolra is tanították. Később önszántából kezdett bele a kínaiba, illetve a németet is elsajátította beszéd szinten.
Tizennyolc éves korára többet tudott a történelemről, a tudományról, mint a legtöbb korabeli gyerek, és ami a legfőbb, a harcművészetekben is jártas volt. Sokat tanult és kevés szabadidőt hagyott (neki a szülei) illetve ő saját magának. Sok minden érdekelte és mindet a magáénak akarta tudni.
2187-et írva, mikorra Geni betöltötte a huszonegyedik életévét, feltűnt egy bizonyos Salvaje a „színen”. A család már eddig is sok mindennek járt utána, és alapból is az volt a felfogásuk, hogy semmit sem szabad félvállról venni. Az élő közvetítésben lejátszott alien hologram sokkoló volt. Nem úgy általában, sok horrort látott már a kislány életében, egyszerűen a tény, hogy az ott, élőlénynek, sőt Istennek, „Messiásnak” állított be egy nyálkás szörnyet. Elöntötte a düh és a rosszul lét. Aznap nem nagyon evett, és ez még csak tetézte a sok innen-onnan kiszivárgott mesék földönkívüliekről. Megvolt otthon az a könyv is, amit mindenki csak egy regénynek tartott a sok közül. Ők is. De azért meg volt.
Valahogy felzaklatta a hír, a tény, hogy ezt valakik létezőnek, és mi több jónak állítják be. És mi van, ha tényleg léteznek ilyenek?
A hajnal a dojoban találta. Épp gyakorolt. Egy egyenes előre, majd egy tovább víve a lendületet a másik lábával egy oldalt pörgő rúgás. Aztán ránehezedve felugrik és a levegőben egyet, majd még egyet lead az ellenfelének. Mert, hogy gyakorolt, de nem egyedül. Épp egy mecset fejezett be, mikor az árnyból egy másik hasonló ruhájú feketébe öltözött férfi lépett ki, mint akit az előbb a földre küldött. Előre lépett, és kedves, alázatos hangsúlyal szólalt meg.*
-Geni sama, mond, miért leled örömöd abban, hogy megverd a testőreid?
Atyádat nyugtalanítja.
-Ha nem tudnak megfelelni nekem, hogyan tudnának megvédeni engem?
*Jött az azonnali válasz, majd egy törülközőt vett el az épp ott sürgölődő cseléd kezéből. Közben a leterített testőr felkászálódott és látva felettesét hátrált. Mert, hogy a megszólaló annak a kis osztagnak volt a parancsnoka, amelyiket Geni védelmére állítottak.*
-Mondd csak Sora.
*Ő tegezte a másikat.*
-A Messiás nem akarhatja, hogy egyesüljünk vele, nem igaz?
Nem elveszíteni akar minket magában, vagy, hogy feladjuk az énünk, a semmibe, a nírvánán keresztül, hanem hogy kiteljesedjünk őáltala.
*Salvaje. Még mindig ő jár a fejében, és valami borzalmas előszelét látja abban az emberben. Őrült, és az őrült lángelmék, - már pedig az, ahogy kivitelezte a kis beszámolóját, az az volt,- veszélyesek.*
-Habár a Messiás az erőszakot sem kedveli, tudtommal.
*Tette hozzá Sora a viccet, mivel őneki nem tisztje ilyen komoly lelki dolgokba bonyolódni az ifjú nemessel. Geni elmosolyodott, és egy Jézus kicsike oltár elé állva füstölőt gyújtott meg. Az ő japános-keresztény berögződései az egész családban felellhetőek. A keresztény istent vallják, de a régi szokások mellett. Még nem nézett a férfira, csak beszélt maga elé, miután meghajolt.*
-Nekem a járással együtt tanították a harcot, és azt tanultam, hogy minden fegyver kell, hogy legyen a kezedben.
Te mit választasz a mi csatánkban?
*Sora meglepődött, nem erre várt, de ez csak egy arcizmának megrándulása jelezte. A japánok könnyen tudják kőként rejteni az érzelmeiket.*
-Geni sama,-*hajolt meg.*- az előbb vívott meg két menetet, nem óhajt előtte pihenni?
*Nem visszakozott. Máskor is meg kellett küzdenie a vállalat örökösével, és még egyszer sem veszített. Persze ezzel a lányra egy sértett mosolyt csalt.*
-Ne tartsd olyan nagyra magad, a végén még azt hiszem, hogy komolyan gondolod.
*Mármint a harcot. Hiszen megsértette Genit, ez vért kívánt volna más alkalommal, de legalább is az elsőig biztosan, és ki tudja, talán lesz olyan vad most Geni, hogy rá is támadjon a másikra. Erre még egyszer meghajolt a férfi. Szép szál legény, magasabb is Geninél, a haja pedig divatosan hátra vágva, nem túl rövidre, mint a katonáknak, de azért a tarkójáig.*
-Akkor engedelmeddel nekem elegek lesznek az ökleim.
*Egy széles vigyor a nő felöl, majd megindult a kis körmenet. Az ilyet úgy se bírja a lány sokáig, így megindult a hajából előkapva két borotvaéles tűt, és felugrott, hogy úgy érje a férfit a támadás.
A kis csapat parancsnokát, aki azzal volt megbízva, hogy őt védje. Hayato Sorát. Sokakat küldött a harcos kislány már kórházi ágyba, köztük az őrök jelentős hányadát is, de Sorát még sosem győzte le. Talán ezért is ő az, aki mellé van rendelve. Utálta ezért a férfit Geni. Mindig ott van, mindig kedves és alázatos, és nem tudja beverni az orrát. Legalább üvöltene, és kiabálna rá, de nem. Senki nem ilyen vele, mindenki megteszi, amit mond, és ő pedig olyan, amit elvárnak tőle. Egyedül a dojoban tombolhat, de Sora ott is jobb.
A rákövetkező évben viszont minden a feje tetejére állt. Az Efari cég vezetője, azaz Geni „atyja”, épp üzleti úton volt a Marson. Utólag is hála az égnek érte. Azonban Geni addig megjárta a poklot. Hogy miért is? Elsőre a hírek csak megdöbbentőek voltak, és az itt-ott felbukkanó furcsa földönkívüliek pánik hangulatot árasztottak magukból ott, ahol még csak hallani róluk. Vajon legközelebb hol bukkannak fel?
Végül elérkeztek hozzájuk is. Otthon érte a veszély, egyenesen egy olyan lénytől, amelyik képmását az a Sajvaje Messiásként üdvözölt. Nem az ágyában, és nem is egyből őt támadták meg, de szemtanúja volt, ahogy lazán széttép egy jól képzett ügynököt. Azt történetesen nem is volt olyan könnyű legyőznie. Nem érdemelt meg ilyen véget.
Neki viszont sietnie kellett valamiféle fegyvert találnia, hiszen nem hord magánál a nap minden percében egy bazi nagy gépfegyvert. De nem ám, viszont a szobájába igyekezett. Amióta az a Salvaje felbukkant ott tartott két szép félautomatát. Jó erősek, hogy egy elefántot is leteríthessenek. Út közben a kanyarnál egy alien állta az útját, és savat köpött felé. Nem várta meg mi lesz a hatás, őszintén szólva azt sem várta meg, hogy csinál e valamit a dög. Ahogy látta, arra nincs út, már be is fordult az első ajtón, ami menedéket adott. Apja dolgozó szobája. Csodás. Onnan sokfelé el tud menni, mivel az öreg Mikoto átjárókkal építette be csillagszerűen a házat. Minden út hová vezet? Nah,….hát ő hozzá! Még hallotta az utána csörtető idegen hangját a folyosón. Az ő szobája is az emeleten volt, így nem telt bele sok időbe, hogy odaérjen. Az most más tészta, hogy az apa miért is épít ilyen helyiségeket egy családi házba, de most életmentő volt, ezt el kell ismerni. Felkapta a két szép pisztolyt, és kisétált az ajtón. A dojo felöl ekkor valami mintha felrobbant volna. Arra vannak a fegyverek, és az őrök helye is. Mi történt? Tudni akarta, de előbb talán pont az, amelyiket átvert, az útba állt bele. Ahogy az orrát megpillantotta mindkét fegyverrel őt célozta be. Nem bízza a véletlenre. Addig lőtte, míg mozog. Majd óvatosan kikerülve a sárga nyálkát, átmászott rajta. Beleborzongott a látványba is. Undorítóak. De nem ért el a lépcsőig, egy újabb bukkant fel. Lőtt és úgy közelített. Hallotta lentről, hogy a földszinten még többen vannak. Így azt a szobát kereste meg, amelyiknek az ablaka a dojora nyílik. Jobb, mint a semmi…vagy az alienek. De persze addig megtalálta még egy, meg mögötte a következő. Befordult az ajtón és csak az egyik fegyverrel lőtt, de azt tárig. Majd az ablakhoz hátrálva kicserélte a tárat. Jól tette, mivel már a csukott ablakhoz lépve, felbukkant a „kövi”. Na jó, akkor legyünk vagányak. Az alien, felé ugrott, ő pedig ki, magával víve az üvegszilánkokat közben mindkét fegyverből kilőve az összes töltényt. Az alienünk már nem érte el azt a stádiumot, hogy ki is essen az ablakból, ő viszont a dojo megrongálódott tetején át egyenesen a „küzdőtérre” esett. Még szerencse, hogy a tatami puha….már amennyire. A kardja kell, azt nem adja át ezeknek a bogaraknak. Azonban valami megállította a gondolata teljesítésében. Jelenleg nem volt semmi és senki itt rajta kívül, csak Sora. A falnak dőlve, véresen, a feje furcsán lecsukódva. Megijedt, na nem! Kinyírták a legerősebb emberét ezek a nyálkatermelők? Az nem lehet! Odasietett és szólongatni kezdte, miközben a fejét fogta és gyengéden megpaskolta az arcát. De Sora, habár lélegzett, csak üvegesen meredt maga elé.*
-Ne csináld! Hallasz Sora?
*Megnézte hol vérzik a férfi és a látvány, sokkoló volt.*
-Repeszek? Te voltál, te robbantottál?
*Nem érkezett válasz, de tudta, hogy igen. Túl közel állhatott mikor robbant a gránát. Széjjelebb húzta a kabátot, és most először érezte azt, hogy egy nagy kő esett le szívéről a sok felületi sebet látva. Sok vér, de nem halálos, épp csak a sokkos állapot lehet veszélyes most.*
-Hál’Isten, a golyóálló mellény felfogta.
*Nem mindet, volt, amelyik belefúródott az oldalába, (ez volt a legveszélyesebb), de van még remény. Azonban észhez kell téríteni. Geni a nyers erőszakot választotta. Egy szép pofont küldött le, csak úgy csattant. Sora, mint ha a szemei esnének ki, de magához tért.*
-Nah végre. Meg ne hallj nekem!
*Azzal ott hagyta és a katanájáért ment. Addig a férfi kissé megrázta a fejét, hogy jobban lásson. Vett egy mély levegőt, majd körbe nézett. Volt a földön egy alabárd. Díszként szolgált eddig a dojoban, de most jól fog jönni ahhoz az alienhez amelyik épp bemászik a tetőn át. Felvette, és újult erővel ugrott Geni elé. Az idegen már a földön volt, és épp rá akart volna ugrani a lányra, mikor a férfi előtte termett. Egyetlen pillanat, annyit habozott csak a nagy szörnyeteg, de ezt kihasználta a férfi. Fogta az alabárdot, és meglendítve átnyeste vele a fejét. Fröccsent sárga nyálkás vér Sora ruhájára is, és még pár csepp Geni kardjára is. A lány, látva mit tesz az ezüstacél-pengével az alien vére, eldobta és Sorához futott, aki már a fájdalom miatt hátrálni kezdett. Nem volt mit tenni, azt hitte meghal. Üvöltött.*
-Vedd le, vedd le!
*Végül a pillanat tört része alatt rángatta le ő maga a férfiról a ruhát. Leszakította az ujját, és szinte széttépte, csak minél előbb szabaduljanak meg a nyálkától. Sora mélyeket lélegzett, fájdalmasakat, majd végül megszólalt ő is.*
-Menekülj, Geni sama, én addig feltartom őket.
*Elhagyja magát. Meg akar halni? Futott át a lány agyán. Dühös lett. Szóval most egyedül hagyná a férfi, pont most, mikor szüksége lenne rá? Rávillantotta dühös szemeit, és vicsorgott, hogy ne üvöltsön hozzá.*
-Nem. Azt nem hagyom! Felfogtad? Amíg én élek, addig te is! A testőröm vagy, az a dolgod, hogy megvédj! Érted? ÉRTED?
*Sok minden futott át a férfi agyán ezen közben, és igen. Mosolyogni lenne kedve, de az túl fájdalmas, majd egy olyan mozdulatot tett a fejével, amit lehetne hinni egy összeesésnek, de végül csak egy túl nagyra sikeredett bólintás lett belőle. Érti. Ezzel eldőlt. A kezébe nyomta a lány az egyik pisztolyt, majd a katanáért ment.*
-Hol van a raktár? Fegyverek kellenek.
*Voltak is, rögtön a dojo végében egy szintén szépen álcázott ajtó mögött. Sora kivett egy rakéta vetőt, mire Geni csak nézett. Aztán szó nélkül hagyták, majd később megkérdezi erről az apját. Kiérve az első autót célozták meg, amit lehetett. Szerencsére egy terepjáró volt. Rátették a hátsó részre, a fegyvereket, majd Geni az újratöltött félautomatával a vezető üléshez ment. Sora pedig kilőtte a rakétát, a házra, arra a részére, amit a legjobban leptek el az alienek.*
-Huhh, mi a csuda?
*Lehett hallani a lánytól elöl. Hogy hogy van ilyenük?*
-Nah igen, az öreg sok mindent öszehará…. Azaz mindegy, van ilyen is….
*Hoppá, nah igen, nem Genivel szokott ezekről beszélgetni. A lány meg felnevetett.*
-Nah indulás!
*Út közben, még Sora kilőtt kettőt az idegenek közül, egyet meg pofán vágott a rakéta vetővel. Túl közel jutott nah, de persze az is kapott pár töltényt, amíg haladtak. Végül elcsöndesült az út. Nem követték őket tovább. Úti céljuk természetesen az ICC legközelebbi hadiszállása. Geni út közben egy kis csend beállta után felkiáltott.*
-Ez az! Győztünk, Sora! Kiértünk!
*De nem jött válasz. A fiú a terepjáró oldalának dőlve feküdt, eszméletlenül. Nem lehet. Jutott eszébe a lánynak a halál eshetősége. Nem lehet! Rávágott a kormányra.*
-A fenébe! A fenébe már…
*Nem állhat meg.
De nem adta fel. Első dolga volt a férfit orvosi kezekbe adni, meg aztán őt is ellátták. Később kiderült, hogy ugyan kritikus volt a helyzete, de megmentette a férfi életét azzal, hogy kórházba vitte. A hátából is kiszedtek pár üvegszilánkot, és kényszerpihenőt kellett tartania pár napig. Amíg Sora nem épül fel, addig úgy sem megy sehova.
Következő célállomása, immár egyedül a Magyar Kormányzat volt. Két karddal, Sora kétélűjével, és az ő örökségével, a katanával. Bement az épületbe teljesen magabiztosan odaállt a recepcióshoz, majd kijelentette, hogy mit akar. Ezt a szegény recepciós lánykával egy hosszas vita folytatta arról, hogy nem segíthetnek, meg arról, hogy de igenis kötelességük, mikor végül egy láthatóan felsőbb vezetésű illető jött elé. Megkérdezte, hogy mi a probléma, Geni pedig elmesélte címszavakban és, hogy miért is jött.*
-Ez túl nagy kérés hölgyem.
-Igen? Itt élünk már mióta, és segítünk Magyarországnak, így a Turani szövetségnek, és túl nagy kérés lenne, egy kis segítséget nyújtani abban, hogy megvédhessük magunkat?
-De a kettő nem ugyanaz.
-Ha csak egy kicsit is tisztelik a fehér hunokat, segítsenek!
*Direkt mondta így, tudja mennyire nemzeties a Turani szövetség. Az most teljesen mellékes, hogy ő vagy családja menyire hiszi ezt, a lényeg, hogy ezzel megoldhatja a problémát, és megkapja, amit akar. A férfi meghökkent. Geni folytatta.*
-Mi hiszünk a hun rokonságban. Testérek vagyunk, vagy ezt a Magyarság nem vallja?
Nem véletlenül jöttünk ide. Azt hittük, hogy itt segítségre lelhetünk, és talán egyszer újra Japán honból fogadhatnánk a Turani szövetség országait.
*A nemzeti érzéseikre alapozott, és úgy nézett ki, be fog válni. A férfi a kezét nyújtotta. Elfogadja. Persze, még odabiggyesztette, hogy „Meglátom, mit tehetek”, de pár hétre rá, megérkeztek egy futárral és egy levéllel, a fekete érccel erősített kardok.
„A költségeket továbbítottuk kedves atyjának, Efari Mitokónak.” Geni elmosolyodott. Csak tessék. Sora felépülése után ugyan mehettek volna vissza, addigra Orona már kifüstölte a közeli fészket, de ezek után Geninek mehetnékje volt. Mégpedig azonnal. Amikor csak lehet. Aznap mikor elindultak végre Sorával, már esteledett, így a felszálló pályán egyetlen nagy –csempésznek tűnő- hajó pakolt indulásra készen csak. Geni széles mosollyal közelítette meg, amire rossz érzése támadt a testőrének. Persze egy nagydarab férfi állta útjukat. Akkora volt, mint Sora de kétszer olyan kigyúrt. Az aikido, judo, és jiujitsu nem a felső, látványos izmokra dolgozik. Geni teljesen nyugodtan jelentette ki, hogy de neki ma kell felszállnia. Az ember meg csak röhögött.*
-Kislány, mit csinálnál te a mi hajónkon, tudod egyáltalán hová tartunk?
-Nem lényeg. Nekem mennem kell, ez meg indul. Összevág.
*Sora csak a fejét ingatta.*
-Mégis miért engednénk fel benneteket?
*Geni hátra mutatott.*
-Ő egy álmodó!
-Mi?-*Sora azért tette fel, mert nem bírta elhinni, hogy tényleg elárulta, ráadásul, nem hiszi magáról, hogy az lenne. A másik pedig szinte ugyanakkor, azért tette fel a kérdést, mert nemt tudta mi az az álmodó! Geni a szemét forgatta.*
-Megérzi az idegeneket.
-Magyarázd is el,…sama…
*Tette hozzá a megszólítást fogcsikorgatva, de azért küldött egy „ne bámulj” pillantást a másiknak. Ez viszont jó volt arra, hogy beengedjék. Amikor végre bent voltak, egy kettesben töltött percben Sora feltette az egyértelmű kérdést.*
-Miért kellett ezt?
-Tudni akarom, mi folyik kint, erre pedig a legegyszerűbb, ha szabadúszóként teszem.
-De az édesapja…
-Majd visszamegyek, nem akarok örökké csempész lenni, nyugi.
Jah, és itt simán csak Geni vagyok, érhető? De a legjobb, ha nem használod a nevem.
*Úgy is lett, nem használta a nevét, nem is sokat beszélt valójában. Azonban elég kirekesztettek voltak érthető módon, amíg Sora be nem törte a fejét az egyik hangosabb kakaskodónak, (a segítségére igyekvőnek meg kihúzta a karját). Ezek után már Geni sem lehetett „hé kislány” meg „csinibaba”, egyszóval a kapitány odaállt közéjük és karba fonva a kezeit feltette a következő kérdést, amíg a betört fejűt eltakarították.*
-Mi a neved?
-Engem hívhatsz Samurájnak, ő pedig itt…-*Bökött hátra Sora felé, aki szorosan állt Geni mögött.*-Ökölfej!
*Olyan könnyedén mondta ki, hogy mindenki bevette, hogy így hívják egymást, Sora pedig lesápadt. Azért ez már túlzás nem? Van neki rendes neve is. Megköszörülte a torkát és kissé sértetten szólalt meg.*
-A nevem Sora.
*A férfi viszont elmosolyodott, pedig előtte úgy nézett ki, hogy mindkettőt kicsavarja, mint egy rongyot.*
-Jól van Samuráj, Ökölfej haverod duzzad az erőtől.
*Geni felnevetett. Mégiscsak Során maradt a becenév. Ezek után három hosszú hónapot töltöttek Szabadúszóként, és a fiú képességei is kiütköztek. Egy-egy alien támadáskor nagy hasznát vették, mivel előre tudta jelezni. Geni élvezettel ölte ezeket a bogarakat, egyet-egyet a testőreiért a többit meg ráadásként.
Azonban Orona halálát követően elérkezettnek találta az időt, hogy búcsút vegyenek a csempészektől. Nem volt könnyű. Egyszerűen meglógtak az egyik alkalommal, az Arcturus bolygóról, a Szabadúszók mekkájáról. Itt amúgy is találni elég kisgépet, amit eladnak, és ugye nekik volt pénzük… amit a csempészeiktől csempésztek el.
Hazatérve Starpathon szálltak le, mivel úgy hallotta apja ott tartózkodik. Jól tudta, és az örömteli fogadtatás nem fulladt vádaskodásba. Mitoko őszintén örült, hogy él a lánya. Nem sokkal ezután Geni átvette a vállalat egy részét, és ezentúl ő vitte a CMC egy jelentős részének az élelmet. Ezzel lehetősége akadt lassan, de biztosan elhíresztelni, hogy mennyire járatos, és „képzett”. A CMC persze felfigyelt rá és nem telt bele sok idő, már az egyik általa szabadúszóként ismert bolygó felé repült egy hajón, Tanácsadóként. Sora pedig mellette volt elhagyhatatlan őre- és társaként.
Most is egy másik hajón van épp a Mars felé, amit a CMC szeretne feltérképezni.
Épp a kapitány születésnapja van, ő meg valami jegeset iszik. Van idejük. Sora nem mesze tőle jó testőr módjára figyeli. Egyszer csak Geni mögött terem egy részeg fickó, és olyan szavakat ismételget a fülébe, ami nem tűrné meg a nyomdafestéket, régiesen szólva. Geni se szó se beszéd, egy gyors mozdulattal, belevágta a másik arcába a könyökét, amitől amaz kidőlt. Amúgy is már hulla részeg volt. Erre viszont rá figyelt mindenki. Ez meg mi akar lenni? A lány széles mosolyt ejtett el majd hangosan megszólalt.*
-Valaki kéri a söradagomat?
*Erre többen jelentkeztek egy hangos „Én”-nel, a részeg már senki sem érdekelt. Sora meg csak a fejt ingatta. És neki egy ilyen lányt kell védelmeznie!
Nem sokkal ezután a folyosón sétáltak.*
-Geni-sama, nem kéne ilyen felelőtlenül pazarolnod a pénzed.
-Jó nyugi. Most mindenki tudja, akivel ezen a hajón össze vagyok zárva, hogy milyen jó fej vagyok, és hogy nem bírom a részeg disznókat. Tiszta haszon.
-De akkor is, atyádnak nincs annyi pénze hogy….
-Tisztában vagyok vele, mennyi pénzem van.
Apám földművelő vállalata egy kicsi, de fejlődő cégének vagyok egy igen hasznos munkatársa.
*Bökte oldalba a másikat.*
-És kérnék valamit Sora. Először is, utálom, ha mögöttem lihegsz a nyakamba. Másodszor meg, hívj a keresztnevemen. Hacsak nem követeli meg valamilyen etikett, a megszólításokat, hanyagoljuk.
*A férfi megállt és meghajolt Geni felé.*
-Igenis.
*Geni pedig felnevetett.*
-Javíthatatlan. …
Hayato Sora társ njk.
Nép: Japán
Nyelvek: Japán, magyar, angol.
Született: 2159. Június. 3. Tokyo, Japan.
Rang.: Parancsnok
Foglalkozás: testőr
Kinézet: Magas, izmos férfi, köszönhetően a sok testgyakorlatnak. Magassága 182 centiméter, így sokak fölött elnéz. Haja a válláig ér, és fekete, mint a legtöbb japánnak. Szeme azonban világosbarna színt kapott.
Jellem.: Barátságos, és vicces jellem, de testőrként nem szólal meg közvetlenül, illetve nem is kezdeményez, ha szolgálatot teljesít. Magán emberként egy életkedvelő, vidám alkat, amit testőrként sem tud levetkőzni, azonban hallgatag.
Felszerlései:Golyóálló mellény, fekete érccel ötvözött kétélű hosszúkard, dobókések, és egy vadászkés, valamint egy ZX-76 Combat Shotgun.
