Név: Enoch William Nakai(az Enochot utálja, nem is így hívatja magát, hanem becenevén)
Becenév: Billy, Sasszem
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési dátum: 2160.január.15 (30 éves)
Születési hely: Föld, USA, Utah állam, Davis County mellett található Limping Coyote navajo indián rezervátum
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Ex-tengerészgyalogos, jelenleg egy elit kommandó tagja
Rang: Hadnagy
Külső és belső jellem: 185 cm magas, 68 kg, izmos törzs és végtagok. Markáns, kissé vad vonások, rendkívül jól visszatükrözik hordozójuk őseinek arcvonásait.
Vöröses, sima bőr, mélyen ülő, sötétbarna szemek. Ébenfekete, rövidre vágott haj.
Magabiztos, előre törtető személy, állhatatos és kitartó, a kitűzött cél elérésének vágya ösztönzi, hajtja előre. Igényli, hogy irányítsák, beosztottként kiváló, soha nem szeg parancsot. Elég merev és nehezen lazít, átlagon felüli érzékei nem hagyják nyugodni. Érzelmeit nem mutatja ki, inkább tettein keresztül érzékelteti őket.
Gyűlöli, ha beleszólnak a dolgába, egyébként Ő maga sem szól bele soha másokéba. Nagyon nehéz megközelíteni, bizalmatlan(főleg fehér bőrű emberekkel) és nehéz elnyerni a bizalmát, szinte senkiben sem bízik meg sohasem teljesen.
Rejtélyes, ritkán szólal meg, de ha igen, érdemes rá odafigyelni.
Felszerelés: Egy FAMAS F82-es géppuska, két VP 70-es pisztoly, egy hosszú vadászkés és egy tomahawk.
Történet:
A fehérek el vannak cs*szve. Ne is törődj velük, fiam…
Ezeket a szavakat mondogatta apja Billynek mindig, valahányszor valami baja volt a többiekkel.
A rezervátum szegény volt, nem volt saját iskolája, ezért az államiba kellett járnia, ahol a fehér fiúk mindig bántották, de csak féltékenységből, mert Billy sokkal felnőttesebben gondolkodott, mint ők és ezt nem bírták elviselni. Tipikus sápadtarcúak, gondolta Billy. Nem törődött velük, tudta, hogy egy napon "Winnetou" nevet majd utoljára.
Apja mindig elvitte magával, valahányszor vadászni ment. Megtanult olvasni az állatok nyomaiból, megértette a szél és a fák "beszédét" és nemsokára olyan érzékekkel rendelkezett, mint egykoron a még bölényekre vadászó, sátorban lakó, primitív fegyvereket használó ősei.
Apja elnevezte Atsa-Ahnának, vagyis Sasszemnek. Erre a fiú nagyon büszke volt. Az iskolai kirándulásokon, táborozásokon folyamatosan próbálta megmutatni, milyen klassz dolgokra képes, de a többi gyerek továbbra is lenézte és a fiú nem bírta tovább. Itt vert benne tanyát a bizalmatlanság démona.
Nem bízott a fehérekben többet.
Ezt a démont megerősítette, mikor anyját egy bolti rablás közben megölték. Billynek szent meggyőződése a mai napig, hogy a fehérek direkt végeztek édesanyjával, nála ez egy rögeszme. Nagyon kiborult, akkor még csak 14 éves volt. Nem találta a helyét a világban, apja nem mondott mást, csak hogy a fehérek el vannak cs*szve és a fiú egyre kétségbeesettebb lett. Ráadásul az apja inni kezdett, de olyan szinten, hogy két év alatt betegre itta a máját és ez lett a halálának oka. De mielőtt meghalt, odaadott a fiának egy nagyon régi, több mint ezer éves fényképet ábrázoló képet.
Az egyik őse volt rajta (a csapattársaival), akire kísértetiesen hasonlított. William Sole volt a neve. Egy elit mentő kommandó tagja volt és eltűnt Guatemalában, a többi társával együtt 1987-ben. A forrásokból kiderült, hogy földönkívüli életforma támadt rájuk és vadászta le őket. Igen, levadászta
- Legyen ez a célod, Atsa-Ahna… aki megölte az ük-ük-ük-ük-ük…ööö…szóval az egyik ősödet, na-horkant fel apja.- Találd meg a fajtáját és ölj meg belőle minél többet- Apja rá két hétre meghalt. Akkor Billy a nagyapjához költözött
Az öreg indián is habókos volt egy kicsit, folyton azt hajtogatta, hogy Billy a Nayenezgani, a szörnyvadász.
Billy sosem törődött az alaptalan fecsegéssel, de végre értelmet látott benne. Ez egy ősi navajo jóslaton alapul. Egyszer már beteljesült, de nagyapja szerint újra eljött az idő egy új Nayenezganinak. Ez a kis butaság kellett Billynek, ez volt az utolsó löket az önbizalmának.
Megerősödött lélekben és beiratkozott a katonai iskolába. Ott is voltak problémái bőrszíne miatt, de a félév végére már senki sem mert belé kötni. Félelmetesen ügyes volt a küldetéseken és a nyomolvasási képességével mindig szerzett plusz jó pontokat a tanárai szemében.
Barátokat is sikerült szereznie, megismerkedett Jack Varjú Jonessal, aki az egyetlen indián volt rajta kívül. Amikor leérettségizett, beállt a Gyarmati Tengerészgyalogsághoz, de nem azt kapta, amire várt.
Soha nem akadt dolga olyan lényekkel, akik közül egy megölte ősét. Csak ocsmány, rovarszerű, banánfejű ufókra vadászott, amiknek közismert neve a „xenomorph” volt. Iszonyú lények voltak, annyi bizonyos, bátran lehetett mondani, hogy ezek maguk az ördögök.
Billy utálta őket és ezért némi élvezetet is érzett gyilkolásuk közben, de a célját még mindig nem tudta elérni. Még egy olyan rákfejű szörnyet sem kapott el.
Aztán egyszer úgy 6-7 éve hosszan eltávot kapott. Szokásos dolgokat csinált szabadsága alatt. Vitt virágot apja sírjára, meglátogatta nagyapját az öregek otthonában(máshová nem tudta tenni, a papa már nem tudta ellátni magát), kitakarította a lakását, et cetera, et cetera. De azért hogy magára is legyen ideje, elment az érettségi találkozóra.
Összefutott Jackel, aki azt mondta, van egy saját kommandója, amit a kaszinó tulajdonos nagybátyja pénzel és akik pénzért vállalnak akciót és van egy üres hely. Van-e kedved betölteni ezt az állást, jött a kérdés.
Billy kapva kapott az ötleten. Így több esélye van összefutni egy olyan döggel. Elfogadta, kilépett a Gy.T-től és belépett Jack kommandójába.
Három évvel ezelőtt találkozott az első szörnyeteggel.
Épp bevetésen voltak valahol Honduras guatemalai határán, amikor megjelent.
Billy azonnal felismerte, olvasott a lényekről. Az a furcsa fénytörés, ami az álcázásával járt, a kerregő hangok az erdőben…
Csapdát állított neki. Egy egyszerű csapda volt, egy kifeszített zsineg, amit ha megrántanak, az illető egy hálóba csomagolva találja magát kötözött sonkaként. Képzetlen lehetett(ha van ezeknél egyátalán képzés, gondolta az indián), mert azonnal bele is sétált. A lény mérgesen kiabált, de ki tudta szabadítani magát. Billy előállt és farkasszemet nézett vele. A dög felmordult és nekiugrott.
Véres párharcot vívtak, amiből csodák csodájára Billy került ki győztesen. Szerencsére időben elkapta, társai megúszták a dolgot. A dög világító, zöld vérétől fürödve, annak fejét az ölében szorongatva ült a helikopteren, a küldetés után.
- Haver, legalább takard le valamivel-nyafogott Jack. Billy csak önelégülten mosolygott.
A trófea ma is meg van, a lakásán feltette a kandalló fölé, miután megtisztította a bőrtől meg a hústól. Ehhez jött még négy fej.
A második az Új-Édenen esett áldozatul a navajonak. Billy átszállította a nagyapját oda, amikor a Föld feladta a küzdelmet. Már volt elég pénze, hogy megengedhessen egy jobb körülményű öregek otthonát kedves nagyapjának. De arra nem számított, hogy ezen a békés helyen, személyesen Ő hozzá jön el egy lény. Talán valami személyes bosszú lehetett, Billy sohasem kérdezte meg tőle, inkább azzal volt elfoglalva, hogy megölje.
Egyszerűen betört a szállodába, és az életére tört. De Billy nem hagyta magát, géppuskájával tüzelt rá a recepciós pult mögül. Sajnos alig talált el pontos helyet, csupán a vállak és a karok sérültek, meg egyszer a lába. Egy plazmalövedék elvitte a fél recepciós pultot és vele majdnem Billy fél lábát is.
Kivetődött a személyzeti ajtón és kifutott a szakadó esőben.
Elég tanácstalan volt, nem tudta, mi tévő legyen. Nem volt sok fedezék, legalábbis olyan nem, ahol a dög nem éri el.
Egy parkba rohant, ami egy hatalmas fákkal körülvett erdő mellett volt. Elesett és megpróbált felállni a csúszós sárban. A hátára fordult és egy pillanatra megdermedt. A lény pont akkor ugrott le egy fáról. Billy érezte, itt a vég, de a dög mintha nem látná, elrohant az erdő felé.
Billy itt tanulta meg, hogy a sár elfed valamit, amit a lény érzékel a maszkján keresztül és így valamiért láthatatlan lesz. Talán infravörös látásuk van-gondolta, azzal a dög után iramodott.
A lény egy pillanatnyi szünetet tartott és ez is elég volt Billynek. Előkapta kését és a maszk alatt lévő, kilátszó áll és torok részt vette célba. Átszúrta, érezte, hogy a hosszú kés beleütközik a maszkba. A dögnek pislogni sem volt ideje, már meghalt.
A harmadikat bevetésen pusztította el Dél-Amerikában. Meghibásodott androidokat és xenókat kellett hatástalanítania, de jelen volt egy "csápos" is.
Billy épp egy raktárépületben szerencsétlenkedett egy androiddal. Lelőtte a bádogdobozt és ahogy az előredőlt, szikrázva, rángatózva, mögötte láthatóvá vált a fejét billegető rémség. Billy tüzelt, de nem ért el nagy hatást. A dög felemelte a hatalmas lándzsáját és felé hajította. Nem tudott teljesen kitérni, a fegyver belefúródott a vállába és nekiszegezte a falnak. A dög lassan, ráérősen sétált felé. Billy nem érte el elejtett fegyverét, hiába nyújtogatta ép karját érte. A szörny célzásra emelte éles pengéjét, de ekkor egy lövedék találta el a vállán(szemet szemért...), vére kifröccsent. Billy egyik társa, Alvarez volt, (a Törpe Bika, mert dacára annak, hogy nem érte el a 160 centit, nagyon harcias volt) aki meglőtte. Kitartóan tüzelt, de a szörnyetegnek nem ártott vele többet, mert úgy látszott, visszakapcsolta a védekező rendszert. Kilőtt valamit a karfegyveréből, ami mellkason találta és valósággal átfúrta szegény Alvarezt. A spanyol férfi nyöszörgött fájdalmában, ahogy összeroskadt a fal mellett és látszott, hogy kileheli a lelkét. Az a dög megindult felé, megfeledkezve Billyről. Billy ezt kihasználta, megpróbálta elérni ép kezével a pisztolyát, ami ott lógott a tokjában a sérült válla melletti oldalon. A lény közben levágta a halott Alvarez fejét, és mikor megfordult, golyót kapott a szívébe.
Billy elérte a pisztolyt és megtanulta, hogy némelyik a végső lesújtás előtt kikapcsolja a védelmi rendszerét.
A negyedik döggel egy ismeretlen nevű vadászbolygón végzett, amikor kikapcsolódni ment Jackel. Épp egy sánta antilopot cserkészett be távcsövével, mikor kiszúrta őt a dög. Rálőtt azzal a furcsa váll-ágyújával és majdnem eltalálta. Billy levetette magát a magaslesről, ahol volt és bevetette magát egy szikla mögé. Közvetlenül akkor csapódott be mellette még egy lövedék. Óvatosan kilesett a kő mögül, de azonnal lebukott, mikor egy harmadik töltet száguldott felé. Előkapta pisztolyát és kezével átnyúlva a kő fölött, lőni kezdett, amerre a lényt sejtette. Egy csattanás hallatszott és a lény dühödt üvöltése. Billy kilesett a szikla mögül.
Akkora mázlija volt a kis rézbőrűnek, egy telibe találta a löveget és teljesen használhatatlanná tette. A lény páncélzata felszikrázott és Billy lőtt. A dög mellkasát szétszaggatták a lövedékek és a földre dőlt. Holtan. Billy megszabadította fejétől.
Az ötödik volt a legkeményebb. Az űrben találta meg őket, gondolom egy kis kikapcsolódásra vágyott és hét ember préda jó zsákmánynak ígérkezett.
Késő volt, mikor észrevették, valaki csatlakozott a hajóra és még később tudta megölni Billy, így nem akadályozhatta meg, hogy három társuk odavesszen.
Nock, Bricks és Andersen jó katonák voltak, de nem voltak elég jók egy olyan dögnek. Olyan könnyedén nyeste le a fejüket, mintha csak egy virág szirmát tépnénk le. Billynél akkor nem volt más, csak a kése és tomahawkja. A dög láthatott valamit benne, mert levette a váll-ágyúját és leoldotta a védelmét, a maszkját is levetette. Édesanyja mindig mondogatta Billynek, hogy mindenkiben van valami szép, de hogy ebben az izében nem volt, az holtbiztos.
Kiugrasztotta két pengéjét és felüvöltött, rákszerű pofájából fröcsögött a nyál.
Ismét szemtől szemben állt egy ilyennel, és ismét csak a kését tudta használni. Régi szép idők- gondolta és úgy érezte, ma meghal.
A lény megindult felé és lecsapott, de Billy kitért és megpróbált lesújtani a lény karjára tomahawkjával, de az egy villámgyors pördüléssel megfordult oldalba rúgta. A levegő kiszorult Billy tüdejéből és alig tudott odébb gurulni a kések elől, amik folyamatosan próbálták átszúrni. Nagy nehezen talpra vergődött és most Ő támadott. Cselezgetett, először úgy tett, mintha a lábát célozná, aztán minta a vállát és végül az oldalát célozta. Bevált, a kés beleállt a dögbe. Az felüvöltött és odébb lökte Billyt. Kihúzta a kést és messzire hajította. Tajtékzott a dühtől. Billy ekkor letérdelt és lehajtotta a fejét. A dög a mérge miatt bedőlt a trükknek, megrohamozta Billyt, aki amikor a lény közel ért hozzá, felugrott és a tomahawk élét belevágta a lény torkába. Az kimeresztett szemekkel vartyogott valamit a maga furcsa, kerregő-kattogó nyelvén, majd rádőlt Billyre.
Az indián nagy nehezen kimászott alóla. A dög ott fuldoklott előtte.
- Kis Medvéért, Szikla Szívért és Kék Holdért-mondta, Nock, Bricks és Anderson saját maga adta nevein(Nock azért volt kis medve, mert akkora volt, mint egy kisebb méretű medve és olyan szőrös is volt, Bricks azért volt Szikla Szív, mert kegyetlen volt a harcban is és a magánéletben is egyaránt, Anderson pedig azért volt Kék Hold, mert szinte már ijesztően kerek és kék volt a szeme). Sasszem lesújtott a tomahawkkal, ami úgy szelte át a dög nyakát, mint forró kés a vajat.
Azóta találtak új tagokat a csapatba, de négy társuk elvesztése felszította Billy dühét. Most már nem csak sok-sok ük ükapjáért akar bosszút állni...
Becenév: Billy, Sasszem
Faj: Ember
Nem: Férfi
Születési dátum: 2160.január.15 (30 éves)
Születési hely: Föld, USA, Utah állam, Davis County mellett található Limping Coyote navajo indián rezervátum
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Ex-tengerészgyalogos, jelenleg egy elit kommandó tagja
Rang: Hadnagy
Külső és belső jellem: 185 cm magas, 68 kg, izmos törzs és végtagok. Markáns, kissé vad vonások, rendkívül jól visszatükrözik hordozójuk őseinek arcvonásait.
Vöröses, sima bőr, mélyen ülő, sötétbarna szemek. Ébenfekete, rövidre vágott haj.
Magabiztos, előre törtető személy, állhatatos és kitartó, a kitűzött cél elérésének vágya ösztönzi, hajtja előre. Igényli, hogy irányítsák, beosztottként kiváló, soha nem szeg parancsot. Elég merev és nehezen lazít, átlagon felüli érzékei nem hagyják nyugodni. Érzelmeit nem mutatja ki, inkább tettein keresztül érzékelteti őket.
Gyűlöli, ha beleszólnak a dolgába, egyébként Ő maga sem szól bele soha másokéba. Nagyon nehéz megközelíteni, bizalmatlan(főleg fehér bőrű emberekkel) és nehéz elnyerni a bizalmát, szinte senkiben sem bízik meg sohasem teljesen.
Rejtélyes, ritkán szólal meg, de ha igen, érdemes rá odafigyelni.
Felszerelés: Egy FAMAS F82-es géppuska, két VP 70-es pisztoly, egy hosszú vadászkés és egy tomahawk.
Történet:
A fehérek el vannak cs*szve. Ne is törődj velük, fiam…
Ezeket a szavakat mondogatta apja Billynek mindig, valahányszor valami baja volt a többiekkel.
A rezervátum szegény volt, nem volt saját iskolája, ezért az államiba kellett járnia, ahol a fehér fiúk mindig bántották, de csak féltékenységből, mert Billy sokkal felnőttesebben gondolkodott, mint ők és ezt nem bírták elviselni. Tipikus sápadtarcúak, gondolta Billy. Nem törődött velük, tudta, hogy egy napon "Winnetou" nevet majd utoljára.
Apja mindig elvitte magával, valahányszor vadászni ment. Megtanult olvasni az állatok nyomaiból, megértette a szél és a fák "beszédét" és nemsokára olyan érzékekkel rendelkezett, mint egykoron a még bölényekre vadászó, sátorban lakó, primitív fegyvereket használó ősei.
Apja elnevezte Atsa-Ahnának, vagyis Sasszemnek. Erre a fiú nagyon büszke volt. Az iskolai kirándulásokon, táborozásokon folyamatosan próbálta megmutatni, milyen klassz dolgokra képes, de a többi gyerek továbbra is lenézte és a fiú nem bírta tovább. Itt vert benne tanyát a bizalmatlanság démona.
Nem bízott a fehérekben többet.
Ezt a démont megerősítette, mikor anyját egy bolti rablás közben megölték. Billynek szent meggyőződése a mai napig, hogy a fehérek direkt végeztek édesanyjával, nála ez egy rögeszme. Nagyon kiborult, akkor még csak 14 éves volt. Nem találta a helyét a világban, apja nem mondott mást, csak hogy a fehérek el vannak cs*szve és a fiú egyre kétségbeesettebb lett. Ráadásul az apja inni kezdett, de olyan szinten, hogy két év alatt betegre itta a máját és ez lett a halálának oka. De mielőtt meghalt, odaadott a fiának egy nagyon régi, több mint ezer éves fényképet ábrázoló képet.
- Legyen ez a célod, Atsa-Ahna… aki megölte az ük-ük-ük-ük-ük…ööö…szóval az egyik ősödet, na-horkant fel apja.- Találd meg a fajtáját és ölj meg belőle minél többet- Apja rá két hétre meghalt. Akkor Billy a nagyapjához költözött
Az öreg indián is habókos volt egy kicsit, folyton azt hajtogatta, hogy Billy a Nayenezgani, a szörnyvadász.
Billy sosem törődött az alaptalan fecsegéssel, de végre értelmet látott benne. Ez egy ősi navajo jóslaton alapul. Egyszer már beteljesült, de nagyapja szerint újra eljött az idő egy új Nayenezganinak. Ez a kis butaság kellett Billynek, ez volt az utolsó löket az önbizalmának.
Megerősödött lélekben és beiratkozott a katonai iskolába. Ott is voltak problémái bőrszíne miatt, de a félév végére már senki sem mert belé kötni. Félelmetesen ügyes volt a küldetéseken és a nyomolvasási képességével mindig szerzett plusz jó pontokat a tanárai szemében.
Barátokat is sikerült szereznie, megismerkedett Jack Varjú Jonessal, aki az egyetlen indián volt rajta kívül. Amikor leérettségizett, beállt a Gyarmati Tengerészgyalogsághoz, de nem azt kapta, amire várt.
Soha nem akadt dolga olyan lényekkel, akik közül egy megölte ősét. Csak ocsmány, rovarszerű, banánfejű ufókra vadászott, amiknek közismert neve a „xenomorph” volt. Iszonyú lények voltak, annyi bizonyos, bátran lehetett mondani, hogy ezek maguk az ördögök.
Billy utálta őket és ezért némi élvezetet is érzett gyilkolásuk közben, de a célját még mindig nem tudta elérni. Még egy olyan rákfejű szörnyet sem kapott el.
Aztán egyszer úgy 6-7 éve hosszan eltávot kapott. Szokásos dolgokat csinált szabadsága alatt. Vitt virágot apja sírjára, meglátogatta nagyapját az öregek otthonában(máshová nem tudta tenni, a papa már nem tudta ellátni magát), kitakarította a lakását, et cetera, et cetera. De azért hogy magára is legyen ideje, elment az érettségi találkozóra.
Összefutott Jackel, aki azt mondta, van egy saját kommandója, amit a kaszinó tulajdonos nagybátyja pénzel és akik pénzért vállalnak akciót és van egy üres hely. Van-e kedved betölteni ezt az állást, jött a kérdés.
Billy kapva kapott az ötleten. Így több esélye van összefutni egy olyan döggel. Elfogadta, kilépett a Gy.T-től és belépett Jack kommandójába.
Három évvel ezelőtt találkozott az első szörnyeteggel.
Épp bevetésen voltak valahol Honduras guatemalai határán, amikor megjelent.
Billy azonnal felismerte, olvasott a lényekről. Az a furcsa fénytörés, ami az álcázásával járt, a kerregő hangok az erdőben…
Csapdát állított neki. Egy egyszerű csapda volt, egy kifeszített zsineg, amit ha megrántanak, az illető egy hálóba csomagolva találja magát kötözött sonkaként. Képzetlen lehetett(ha van ezeknél egyátalán képzés, gondolta az indián), mert azonnal bele is sétált. A lény mérgesen kiabált, de ki tudta szabadítani magát. Billy előállt és farkasszemet nézett vele. A dög felmordult és nekiugrott.
Véres párharcot vívtak, amiből csodák csodájára Billy került ki győztesen. Szerencsére időben elkapta, társai megúszták a dolgot. A dög világító, zöld vérétől fürödve, annak fejét az ölében szorongatva ült a helikopteren, a küldetés után.
- Haver, legalább takard le valamivel-nyafogott Jack. Billy csak önelégülten mosolygott.
A trófea ma is meg van, a lakásán feltette a kandalló fölé, miután megtisztította a bőrtől meg a hústól. Ehhez jött még négy fej.
A második az Új-Édenen esett áldozatul a navajonak. Billy átszállította a nagyapját oda, amikor a Föld feladta a küzdelmet. Már volt elég pénze, hogy megengedhessen egy jobb körülményű öregek otthonát kedves nagyapjának. De arra nem számított, hogy ezen a békés helyen, személyesen Ő hozzá jön el egy lény. Talán valami személyes bosszú lehetett, Billy sohasem kérdezte meg tőle, inkább azzal volt elfoglalva, hogy megölje.
Egyszerűen betört a szállodába, és az életére tört. De Billy nem hagyta magát, géppuskájával tüzelt rá a recepciós pult mögül. Sajnos alig talált el pontos helyet, csupán a vállak és a karok sérültek, meg egyszer a lába. Egy plazmalövedék elvitte a fél recepciós pultot és vele majdnem Billy fél lábát is.
Kivetődött a személyzeti ajtón és kifutott a szakadó esőben.
Elég tanácstalan volt, nem tudta, mi tévő legyen. Nem volt sok fedezék, legalábbis olyan nem, ahol a dög nem éri el.
Egy parkba rohant, ami egy hatalmas fákkal körülvett erdő mellett volt. Elesett és megpróbált felállni a csúszós sárban. A hátára fordult és egy pillanatra megdermedt. A lény pont akkor ugrott le egy fáról. Billy érezte, itt a vég, de a dög mintha nem látná, elrohant az erdő felé.
Billy itt tanulta meg, hogy a sár elfed valamit, amit a lény érzékel a maszkján keresztül és így valamiért láthatatlan lesz. Talán infravörös látásuk van-gondolta, azzal a dög után iramodott.
A lény egy pillanatnyi szünetet tartott és ez is elég volt Billynek. Előkapta kését és a maszk alatt lévő, kilátszó áll és torok részt vette célba. Átszúrta, érezte, hogy a hosszú kés beleütközik a maszkba. A dögnek pislogni sem volt ideje, már meghalt.
A harmadikat bevetésen pusztította el Dél-Amerikában. Meghibásodott androidokat és xenókat kellett hatástalanítania, de jelen volt egy "csápos" is.
Billy épp egy raktárépületben szerencsétlenkedett egy androiddal. Lelőtte a bádogdobozt és ahogy az előredőlt, szikrázva, rángatózva, mögötte láthatóvá vált a fejét billegető rémség. Billy tüzelt, de nem ért el nagy hatást. A dög felemelte a hatalmas lándzsáját és felé hajította. Nem tudott teljesen kitérni, a fegyver belefúródott a vállába és nekiszegezte a falnak. A dög lassan, ráérősen sétált felé. Billy nem érte el elejtett fegyverét, hiába nyújtogatta ép karját érte. A szörny célzásra emelte éles pengéjét, de ekkor egy lövedék találta el a vállán(szemet szemért...), vére kifröccsent. Billy egyik társa, Alvarez volt, (a Törpe Bika, mert dacára annak, hogy nem érte el a 160 centit, nagyon harcias volt) aki meglőtte. Kitartóan tüzelt, de a szörnyetegnek nem ártott vele többet, mert úgy látszott, visszakapcsolta a védekező rendszert. Kilőtt valamit a karfegyveréből, ami mellkason találta és valósággal átfúrta szegény Alvarezt. A spanyol férfi nyöszörgött fájdalmában, ahogy összeroskadt a fal mellett és látszott, hogy kileheli a lelkét. Az a dög megindult felé, megfeledkezve Billyről. Billy ezt kihasználta, megpróbálta elérni ép kezével a pisztolyát, ami ott lógott a tokjában a sérült válla melletti oldalon. A lény közben levágta a halott Alvarez fejét, és mikor megfordult, golyót kapott a szívébe.
Billy elérte a pisztolyt és megtanulta, hogy némelyik a végső lesújtás előtt kikapcsolja a védelmi rendszerét.
A negyedik döggel egy ismeretlen nevű vadászbolygón végzett, amikor kikapcsolódni ment Jackel. Épp egy sánta antilopot cserkészett be távcsövével, mikor kiszúrta őt a dög. Rálőtt azzal a furcsa váll-ágyújával és majdnem eltalálta. Billy levetette magát a magaslesről, ahol volt és bevetette magát egy szikla mögé. Közvetlenül akkor csapódott be mellette még egy lövedék. Óvatosan kilesett a kő mögül, de azonnal lebukott, mikor egy harmadik töltet száguldott felé. Előkapta pisztolyát és kezével átnyúlva a kő fölött, lőni kezdett, amerre a lényt sejtette. Egy csattanás hallatszott és a lény dühödt üvöltése. Billy kilesett a szikla mögül.
Akkora mázlija volt a kis rézbőrűnek, egy telibe találta a löveget és teljesen használhatatlanná tette. A lény páncélzata felszikrázott és Billy lőtt. A dög mellkasát szétszaggatták a lövedékek és a földre dőlt. Holtan. Billy megszabadította fejétől.
Az ötödik volt a legkeményebb. Az űrben találta meg őket, gondolom egy kis kikapcsolódásra vágyott és hét ember préda jó zsákmánynak ígérkezett.
Késő volt, mikor észrevették, valaki csatlakozott a hajóra és még később tudta megölni Billy, így nem akadályozhatta meg, hogy három társuk odavesszen.
Nock, Bricks és Andersen jó katonák voltak, de nem voltak elég jók egy olyan dögnek. Olyan könnyedén nyeste le a fejüket, mintha csak egy virág szirmát tépnénk le. Billynél akkor nem volt más, csak a kése és tomahawkja. A dög láthatott valamit benne, mert levette a váll-ágyúját és leoldotta a védelmét, a maszkját is levetette. Édesanyja mindig mondogatta Billynek, hogy mindenkiben van valami szép, de hogy ebben az izében nem volt, az holtbiztos.
Kiugrasztotta két pengéjét és felüvöltött, rákszerű pofájából fröcsögött a nyál.
Ismét szemtől szemben állt egy ilyennel, és ismét csak a kését tudta használni. Régi szép idők- gondolta és úgy érezte, ma meghal.
A lény megindult felé és lecsapott, de Billy kitért és megpróbált lesújtani a lény karjára tomahawkjával, de az egy villámgyors pördüléssel megfordult oldalba rúgta. A levegő kiszorult Billy tüdejéből és alig tudott odébb gurulni a kések elől, amik folyamatosan próbálták átszúrni. Nagy nehezen talpra vergődött és most Ő támadott. Cselezgetett, először úgy tett, mintha a lábát célozná, aztán minta a vállát és végül az oldalát célozta. Bevált, a kés beleállt a dögbe. Az felüvöltött és odébb lökte Billyt. Kihúzta a kést és messzire hajította. Tajtékzott a dühtől. Billy ekkor letérdelt és lehajtotta a fejét. A dög a mérge miatt bedőlt a trükknek, megrohamozta Billyt, aki amikor a lény közel ért hozzá, felugrott és a tomahawk élét belevágta a lény torkába. Az kimeresztett szemekkel vartyogott valamit a maga furcsa, kerregő-kattogó nyelvén, majd rádőlt Billyre.
Az indián nagy nehezen kimászott alóla. A dög ott fuldoklott előtte.
- Kis Medvéért, Szikla Szívért és Kék Holdért-mondta, Nock, Bricks és Anderson saját maga adta nevein(Nock azért volt kis medve, mert akkora volt, mint egy kisebb méretű medve és olyan szőrös is volt, Bricks azért volt Szikla Szív, mert kegyetlen volt a harcban is és a magánéletben is egyaránt, Anderson pedig azért volt Kék Hold, mert szinte már ijesztően kerek és kék volt a szeme). Sasszem lesújtott a tomahawkkal, ami úgy szelte át a dög nyakát, mint forró kés a vajat.
Azóta találtak új tagokat a csapatba, de négy társuk elvesztése felszította Billy dühét. Most már nem csak sok-sok ük ükapjáért akar bosszút állni...
A hozzászólást Sasszem összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 31, 2012 8:21 am-kor.
