Faj: Yautja – egy ritka alfajta
Nem: Hím
Név: Krurag
Becenév: Különc – alfajtája miatt
Születési dátum: 2130 (2190-ben 60 éves)
Születési hely: Őshaza déli kevésbé vulkanikus részén.
Rang: Beavatott.
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Fegyverkészítésben jeleskedik és az ehhez szükséges ércek felkutatásában és elkészítésében. (Amolyan bányász, fémöntő, kovács és elektronikai „szakma” egyszerűen emberi megnevezéssel.)
Külső és belső jellem: 250 cm magas, ez részben rasszának köszönhető és alfajtájának még a különleges koponya alakja. Ezen kívül szokványos yautja szürkésbarna bőrrel. Belsőleg kissé filozofikus beállítottságú. Sok klán elvét tanulmányozhatta. Így képes sok szemszögből körbejárni egy problémát és a lehetségesen legelőnyösebbet választani.
Felszerelés:
- Ikerpenge
- Két saját készítésű ceremóniáskés.
- Plazmagömbös váll-löveg
- Bakuub
- Maszk
- Könnyített mellvért
- Nullpont generátor
- Medikai felszerelés
Yautja nép eleme a vadászat. Az nemzhet ki túlélő, harcos és intelligens. Ezt legjobban a különböző vadállatokkal való viaskodásban bizonyíthatják. Mindig új és nagyobb kihívást keresnek, ezért fejlődött a technológiájuk, hogy új és veszélyesebb prédákat keressenek a sötét hideg űrben. Ám nem minden yautja klán lépett a hideg ösvényre. Ilyen az enyém is.
Bár ugyan ama fajba tartozunk, mégis jelentős biológiai és mentális eltérések vannak. Anatómiailag az egyik legszembetűnőbb dolog a lábujjhegyen való járás. Ennek rengeteg előnye van, révén a legtöbb ragadozó bestia is eme módot követi, még más bolygókon is. Eme más lábfelépítés révén arányaiban magasabbak klánunk tagjai. Másik szemmel látható eltérés a koponya hátulsó részén lévő korona vagy taréjszerű kinövés. Ezeken kívül még a mentális eltérés említhetőbb meg. Valamivel több állatias viselkedés vegyül a viselkedési normákba. Ez igazából pl. a fákon való mozgásban, vagy a szaglás menetében látható. Továbbá az ingerküszöb alacsony, ellenben ingerültség is hamarabb képes elmúlni.
Eme kis klán magának való. Saját kis esőerdős területükön eléldegélnek maguk kis világában. Viszont, hogy a többi űrben is portyázó klán ne nézhesse le őket, ezért az elzárkózott Őshazához masszívan ragaszkodó klán kultúrájába beépült a folytonos bizonyítás. Ez annyiban mutatkozik meg, hogy a maguk közül a legerősebb harcosokat elküldik, hogy védjék meg klánjuk becsületét. Szerezzenek minél több prédát, így bizonyítsák saját maguk és népük erejét. Minden egészséges hím vadászik, de csak a legjobbak hagyják el az Őshazát.
Klán szinten egy átlagos családban jöttem világra. Mint ötödik. Hét éves korig az élet játékból és az átlagos felfedezésből állt. Végül eljött ama idő mi minden klánom béli fiatal hím számára kötelező. Elkezdődött a harci képzés. Ügyetlen voltam eleinte. Jobban érdekelt a világ és ami benne van. Végül mikor a klán egy fegyverkészítőjével tartottam a bányájába ahonnan érceket termelt ki és azokból gyakorlófegyvert készített, akkor rájöttem, arra mi onnantól ösztönzött. Érdeklődésem tárgyából fegyver készíthető, számomra a világ megismeréséhez fegyver és harci tudás kell. Szóval, ha klánom próbáit teljesítem és utána a többi klánnál lévő alapvető beavatást onnantól számomra szabadon megismerhető lesz a világ. Kíváncsiság a tudás éhség miatt van, tudásért pedig harcolni kell, fegyverrel.
Alapvető harci kiképzés mellet önszorgalomból is végeztem gyakorlatokat és segítettem a fegyverkészítőnek, ezzel is erőt és tapasztalatot szerezve. Fegyvermester mellet megtanultam, hogy hogyan lehet megtalálni a magas érctartalmú kőzeteket. Az azokból való érckinyerést és alapvető közelharci fegyverek készítését. Később már kezdeteleges elektronikával rendelkező fegyvereket is képes voltam készíteni, de még nem használhattam őket.
Kiképzés egyik forduló pontja három spirituális bestia elejtése. Ekkor már 17 éves voltam. Kisebb lényekre gyakorlatképen már vadászhattunk lándzsával, ellenben eme három spirituális lény csak tradíció szerint ejthető el.
A Bölcsesség
Fegyver nélkül kell nekileselkednie minden ifjoncnak a dzsungelnek. Több napos gyaloglás alatt el kell elérni a dzsungel határát ahol a vulkanikus sztyeppék kezdődnek. Ez még nem is vadászat. Igazából egy roppant makacs félénk növényevő betörése, hogy annak hátán térhessen vissza az ifjonc a klánhoz.
A gondok még az erdőségben kezdődnek, révén nem szabad fegyvert vinni, sem készíteni. Így előfordul, hogy egy vadállatba fut az ifjonc és megfelelő képzettség és fegyver nélkül táplálékként végzi. A vulkanikus sztyepéken úgy szint fent áll eme veszély. Feladat igazi nehézsége, hogy tíz napkelte alatt kell elvégezni. Továbbá minden egyes nyúlánk növényevőhüllő személyisége más. Nagyrészt elfutnak, némelyik pedig támad. Betörésük pedig még nehezebb, mivel mivoltuktól függ. Egy titka van az egésznek, ami a bölcsesség az egészben:
Nem szabad válogatni. Amelyik lény szem elé kerül, azt egy napig tanulmányozni kell és nem szabad szem elől téveszteni. A lény viselkedéséből egy bölcs yautja megfelelő taktikát építhet fel a betörésére. Az itt tanultak évek múltán vadászatban kamatoztathatóak.
Nekem nem volt problémám az erdőben, bár később megtudtam, hogy két ifjoncot is széttéptek a vadállatok. A sztyeppéken hamar találtam egy ilyen növényevőt. Folyamatosan köröznöm kellet körülötte, hogy ne fúja felé a szagomat a szél, de arra is ügyelnem kellet, hogy ne vegyen észre se hang se látás révén.
Megfigyeléseim elég szegényesre sikerültek. Annyit tudtam meg, hogy mindaddig békés a kiszemelt lény, míg valami zavaró hangot nem hall meg. Ha meg hallott valamit, azonnal felkapta a fejét és támadó pozíciót vett fel. Időm fogytán volt. Így merész kockázatos tervet kellet végrehajtanom, de az istenek velem voltak.
Egy éles kővel megvágtam magam. Vérem szagára a sztyeppe egyik közepes termetű, ám roppant alattomosan halk ragadozója közeledett. Szerencsére terv szerint a már addigra megalvadt vér már nem volt számára érdekes viszont a növényevő igen. Növényevőnek szélirányba mentem, hogy megérezze a szagom és némi zajt keltettem. Megérezte. Támadó pozíciót vett fel és ezzel már minden figyelme rám hárult, nem is vette észre a ragadozót.
Ezt a ragadozó kihasználta. Hosszúkás hüllőteste a sziklák közt hullámozva közeledet a növényevő felé. A növényevő a sziklák közül kicsapó ragadozót csak akkor hallotta meg mikor az előugrott. A ragadozó bele mart a növényevő vastagbőrű oldalába. Ez volt a megfelelő alkalom.
Amilyen gyorsan csak tudtam oda rohantam a párharchoz. Kezemben ott szorongattam az élés követ. Mikor elég közel értem, akkor előre vetődtem, a kővel a ragadozó fejét célozva. Épp elengedte a prédáját, de nem volt ideje felém fordulni. Éles kő betörte a koponyáját.
A növényevő átértékelte a helyzetet. Annyi értelme volt, hogy rájöjjön, hogy megmentették. Sztyeppei növényekből némi kötözést készítettem a lényre. Az állat követet. Bár ez még nem volt elég.
Öt napom volt a vissza útra. A dzsungel határán sem sikerült elérnem, hogy ha ráülök, akkor arra menjen, amerre akarnám. Erővel való befenyítést pedig nem szándékoztam tenni. Végső elkeseredésben végül egy botra lógatott Naxa gyümölccsel próbáltam irányítani. Erre a lény hátra nézet végül gyümölccsel nem foglalkozva, arra kanyarodott amerre dőltem. Sikerült.
Klánhoz visszaérve az öreg űrt megjárt bölcsek ítéletet mondtak felettem. A kő használatát nem helyeselték, ellenben elismerték, hogy ritka megoldást választottam. Sikerként könyvelték el az első lény „elejtését”.
A Harc
27 éves korban jön el a második spirituális vadászat. Ezt megelőzőleg néhány növényevőt kell elejteni szertartás szerűen. Ezeknek a lényeknek a csontjából és bőréből sátrat kell építeni egy mocsárban. Napnyugtakor alkoholt kell forralni mibe őrült mocsári növényeket kell szórni. Mellette bódító füstölőket kell égetni és füstjüket beszívni. Ráadásként miután az alkohol fele elforrt, éjfélkor meg kell inni a maradékot.
Ekkor előjövő ősi vadászok szellemei mutatják az utat a zsákmányhoz. Ekkor járja az ifjonc a Harcosok ösvényét. Nekem a vadászok szellemei egy mocsári kígyót jelöltek ki prédául. Csak kést használhattam a lény ellen. Eddig is megöltem már pár ilyen lényt, ellenben most ez más milyen. A kígyó és az ifjonc lelke ekkor egyűt táncol, miközben a vadászlelkek körül táncolják őket. Halálos tánc ez, mely élettel igazolja a vadász harcos mivoltát és bukással azt, hogy nem méltó az ősök közelségére.
Nem emlékszem, hogy hogyan, de legyőztem a kígyót. Délidőben eszméltem fel, és a lény feje a sátorban volt előttem. Rajtam pedig otromba két harapás éktelenkedet. Volt olyan ifjonc kit a lelkek megtréfáltak és egy közönséges kétéltűt vadászott le. Vagyis a lelkek eldöntötték, hogy nem méltó az útra.
A Túlélés
37 éves korban jön el az ideje. Eddigre már csak hárman maradtunk. A klán otthonához legközelebbi vulkanikusan aktív helyen történik eme próba. Ott ahol a kiömlő magma és az óceán találkozik. A csipkézett sziklás part veszélyekkel teli. Tengerparton gyűjtögető kolóniában élő rákféléinek az alagútjában található kristályok a célpontok. Ifjoncnak be kell hatolnia és a ki kell hoznia két kristályt. Ellenben eme rákok a szárazon is fürgék és nem kicsik. Fele olyan magasak, mint egy vadász, viszont ollóikkal könnyűszerrel csonkolnak.
Ekkora már karba épített csuklópengével rendelkeztem. Két kést és bakuubot vittem a vadászatra. Rákok seregének túlélését a kihozott két kristály bizonyítja. Rákok páncélzata erős. A lemezek találkozásánál illetve az ízületeknél van esély ellenük. Így egy hosszú lándzsa az ami célszerű ellenük. Bakuub nyújtotta lehetőségeket ki is használtam. Fej-tor ízesülésnél fontos idegnyúlványok béníthatóak le. Így maga a lény lábai lebénulnak, de nem feltétlen pusztul el. Első hat lény nem okozott problémát a sötét üregben. Maszk segítségével láthattam mindent. Bénultam és sziszegve maradtak hátra, ahogy tovább mentem az üregben. Kristályok egy friss lávafolyás mellet nőttek. Kettőt eltettem az övemen lévő bőrzsákba. Ekkor jött a probléma.
Rákok egy egész hada jelent meg mögöttem. Esélytelen kimenetelű csata elől ki kellet térnem. Így a lándzsával segítettem az ugrásom át a láván. Sikerrel átértem ellenben a lándzsám nem bírta a forróságot. Kis híján volt, hogy nem estem be a lávába, a lándzsám pedig használhatatlanná vált. Mérgemben a rákokhoz vágtam. Amelyiket eltaláltam ingerülten előre lépett. Bele a lávába. Esélye sem volt vissza lépni. Ez lett veszte. Reményteljesen elkezdtem minden mozdíthatóval dobálni a rákokat. Ostoba létformák. Csodálatos, hogy nem haltak ki. Tucatjával rontottak bele a lávába. Kicsi egyre jobban szertefoszló hidat képezve. Azonnal átrohantam rajta, utolsó lépéseket kihagytam és inkább előre ugortam. Utolsó rák ollói közt értem földet, ikerpengéim azonnal a két osztott szeme közé szúrtam. Kitines páncélzata reccsent, sárgás leve kispriccelt. Harci lendületemet megőriztem, ellenféllel sem törődve kirohantam az egész barlangból.
Sikerült.
Másik két társam a rákok áldozati lettek. Feleslegesen leálltak harcolni, holott a feladatra kellet volna koncentrálni. A túlélésre, mely nem mindig a harcot jelenti.
Mindezek után egyedüli sikeres kiképzett ként az idős öregek áldásukat adták rám. Az egyik elhozott kristály a váll-lövegem díszítéséül szolgált végül. Így indultam a klánomat hátra hagyva az űr sötétségébe. Egy több különböző klánból való ifjoncokat szállító hajóhoz csatlakoztam. Végső próbatétel, egy kemény húsú levadászására. Törött Agyar lett volna ki beavat minket. Ellenben hajónkat megtámadta valami. Három hajtóműből kettő megsemmisült, harmadik súlyos károkat szenvedet. A lövések közül jó pár áthatolt a hajó burkolatán, de azt nem sértette, ellenben az útjába érkező élőket megölte. Teljes kommunikációs rendszer megsemmisült, még az alkari panelem is felmondta a szolgálatot. Egyedül maradtam életben. Súlytalanságban és egyre jobban hűlő levegőben egyik ablakhoz „úsztam”. Támadó hajónak furcsa félhold alakja volt. Épp hiper sebességre gyorsult és eltűnt. Ismerős volt, hallottam már róluk, de nem hittem volna, hogy találkoznék valaha eggyel is, nem hogy megtámadjon egy.
Hajó életkörülményei egyre jobban romlottak, percről-perce. Így a szinte sose használt mélyállom gépezetbe feküdtem és aktiváltam. Azaz egy rozoga hajtóműben bízhatok csak. Remélem fajtám béli talál rám… minél előbb.
Képforrás (a karakterem):
rayph.deviantart.com/gallery/?offset=24#/d28oki
rayph.deviantart.com/gallery/?offset=24#/d28okim
Nem: Hím
Név: Krurag
Becenév: Különc – alfajtája miatt
Születési dátum: 2130 (2190-ben 60 éves)
Születési hely: Őshaza déli kevésbé vulkanikus részén.
Rang: Beavatott.
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Fegyverkészítésben jeleskedik és az ehhez szükséges ércek felkutatásában és elkészítésében. (Amolyan bányász, fémöntő, kovács és elektronikai „szakma” egyszerűen emberi megnevezéssel.)
Külső és belső jellem: 250 cm magas, ez részben rasszának köszönhető és alfajtájának még a különleges koponya alakja. Ezen kívül szokványos yautja szürkésbarna bőrrel. Belsőleg kissé filozofikus beállítottságú. Sok klán elvét tanulmányozhatta. Így képes sok szemszögből körbejárni egy problémát és a lehetségesen legelőnyösebbet választani.
Felszerelés:
- Ikerpenge
- Két saját készítésű ceremóniáskés.
- Plazmagömbös váll-löveg
- Bakuub
- Maszk
- Könnyített mellvért
- Nullpont generátor
- Medikai felszerelés
Yautja nép eleme a vadászat. Az nemzhet ki túlélő, harcos és intelligens. Ezt legjobban a különböző vadállatokkal való viaskodásban bizonyíthatják. Mindig új és nagyobb kihívást keresnek, ezért fejlődött a technológiájuk, hogy új és veszélyesebb prédákat keressenek a sötét hideg űrben. Ám nem minden yautja klán lépett a hideg ösvényre. Ilyen az enyém is.
Bár ugyan ama fajba tartozunk, mégis jelentős biológiai és mentális eltérések vannak. Anatómiailag az egyik legszembetűnőbb dolog a lábujjhegyen való járás. Ennek rengeteg előnye van, révén a legtöbb ragadozó bestia is eme módot követi, még más bolygókon is. Eme más lábfelépítés révén arányaiban magasabbak klánunk tagjai. Másik szemmel látható eltérés a koponya hátulsó részén lévő korona vagy taréjszerű kinövés. Ezeken kívül még a mentális eltérés említhetőbb meg. Valamivel több állatias viselkedés vegyül a viselkedési normákba. Ez igazából pl. a fákon való mozgásban, vagy a szaglás menetében látható. Továbbá az ingerküszöb alacsony, ellenben ingerültség is hamarabb képes elmúlni.
Eme kis klán magának való. Saját kis esőerdős területükön eléldegélnek maguk kis világában. Viszont, hogy a többi űrben is portyázó klán ne nézhesse le őket, ezért az elzárkózott Őshazához masszívan ragaszkodó klán kultúrájába beépült a folytonos bizonyítás. Ez annyiban mutatkozik meg, hogy a maguk közül a legerősebb harcosokat elküldik, hogy védjék meg klánjuk becsületét. Szerezzenek minél több prédát, így bizonyítsák saját maguk és népük erejét. Minden egészséges hím vadászik, de csak a legjobbak hagyják el az Őshazát.
Klán szinten egy átlagos családban jöttem világra. Mint ötödik. Hét éves korig az élet játékból és az átlagos felfedezésből állt. Végül eljött ama idő mi minden klánom béli fiatal hím számára kötelező. Elkezdődött a harci képzés. Ügyetlen voltam eleinte. Jobban érdekelt a világ és ami benne van. Végül mikor a klán egy fegyverkészítőjével tartottam a bányájába ahonnan érceket termelt ki és azokból gyakorlófegyvert készített, akkor rájöttem, arra mi onnantól ösztönzött. Érdeklődésem tárgyából fegyver készíthető, számomra a világ megismeréséhez fegyver és harci tudás kell. Szóval, ha klánom próbáit teljesítem és utána a többi klánnál lévő alapvető beavatást onnantól számomra szabadon megismerhető lesz a világ. Kíváncsiság a tudás éhség miatt van, tudásért pedig harcolni kell, fegyverrel.
Alapvető harci kiképzés mellet önszorgalomból is végeztem gyakorlatokat és segítettem a fegyverkészítőnek, ezzel is erőt és tapasztalatot szerezve. Fegyvermester mellet megtanultam, hogy hogyan lehet megtalálni a magas érctartalmú kőzeteket. Az azokból való érckinyerést és alapvető közelharci fegyverek készítését. Később már kezdeteleges elektronikával rendelkező fegyvereket is képes voltam készíteni, de még nem használhattam őket.
Kiképzés egyik forduló pontja három spirituális bestia elejtése. Ekkor már 17 éves voltam. Kisebb lényekre gyakorlatképen már vadászhattunk lándzsával, ellenben eme három spirituális lény csak tradíció szerint ejthető el.
A Bölcsesség
Fegyver nélkül kell nekileselkednie minden ifjoncnak a dzsungelnek. Több napos gyaloglás alatt el kell elérni a dzsungel határát ahol a vulkanikus sztyeppék kezdődnek. Ez még nem is vadászat. Igazából egy roppant makacs félénk növényevő betörése, hogy annak hátán térhessen vissza az ifjonc a klánhoz.
A gondok még az erdőségben kezdődnek, révén nem szabad fegyvert vinni, sem készíteni. Így előfordul, hogy egy vadállatba fut az ifjonc és megfelelő képzettség és fegyver nélkül táplálékként végzi. A vulkanikus sztyepéken úgy szint fent áll eme veszély. Feladat igazi nehézsége, hogy tíz napkelte alatt kell elvégezni. Továbbá minden egyes nyúlánk növényevőhüllő személyisége más. Nagyrészt elfutnak, némelyik pedig támad. Betörésük pedig még nehezebb, mivel mivoltuktól függ. Egy titka van az egésznek, ami a bölcsesség az egészben:
Nem szabad válogatni. Amelyik lény szem elé kerül, azt egy napig tanulmányozni kell és nem szabad szem elől téveszteni. A lény viselkedéséből egy bölcs yautja megfelelő taktikát építhet fel a betörésére. Az itt tanultak évek múltán vadászatban kamatoztathatóak.
Nekem nem volt problémám az erdőben, bár később megtudtam, hogy két ifjoncot is széttéptek a vadállatok. A sztyeppéken hamar találtam egy ilyen növényevőt. Folyamatosan köröznöm kellet körülötte, hogy ne fúja felé a szagomat a szél, de arra is ügyelnem kellet, hogy ne vegyen észre se hang se látás révén.
Megfigyeléseim elég szegényesre sikerültek. Annyit tudtam meg, hogy mindaddig békés a kiszemelt lény, míg valami zavaró hangot nem hall meg. Ha meg hallott valamit, azonnal felkapta a fejét és támadó pozíciót vett fel. Időm fogytán volt. Így merész kockázatos tervet kellet végrehajtanom, de az istenek velem voltak.
Egy éles kővel megvágtam magam. Vérem szagára a sztyeppe egyik közepes termetű, ám roppant alattomosan halk ragadozója közeledett. Szerencsére terv szerint a már addigra megalvadt vér már nem volt számára érdekes viszont a növényevő igen. Növényevőnek szélirányba mentem, hogy megérezze a szagom és némi zajt keltettem. Megérezte. Támadó pozíciót vett fel és ezzel már minden figyelme rám hárult, nem is vette észre a ragadozót.
Ezt a ragadozó kihasználta. Hosszúkás hüllőteste a sziklák közt hullámozva közeledet a növényevő felé. A növényevő a sziklák közül kicsapó ragadozót csak akkor hallotta meg mikor az előugrott. A ragadozó bele mart a növényevő vastagbőrű oldalába. Ez volt a megfelelő alkalom.
Amilyen gyorsan csak tudtam oda rohantam a párharchoz. Kezemben ott szorongattam az élés követ. Mikor elég közel értem, akkor előre vetődtem, a kővel a ragadozó fejét célozva. Épp elengedte a prédáját, de nem volt ideje felém fordulni. Éles kő betörte a koponyáját.
A növényevő átértékelte a helyzetet. Annyi értelme volt, hogy rájöjjön, hogy megmentették. Sztyeppei növényekből némi kötözést készítettem a lényre. Az állat követet. Bár ez még nem volt elég.
Öt napom volt a vissza útra. A dzsungel határán sem sikerült elérnem, hogy ha ráülök, akkor arra menjen, amerre akarnám. Erővel való befenyítést pedig nem szándékoztam tenni. Végső elkeseredésben végül egy botra lógatott Naxa gyümölccsel próbáltam irányítani. Erre a lény hátra nézet végül gyümölccsel nem foglalkozva, arra kanyarodott amerre dőltem. Sikerült.
Klánhoz visszaérve az öreg űrt megjárt bölcsek ítéletet mondtak felettem. A kő használatát nem helyeselték, ellenben elismerték, hogy ritka megoldást választottam. Sikerként könyvelték el az első lény „elejtését”.
A Harc
27 éves korban jön el a második spirituális vadászat. Ezt megelőzőleg néhány növényevőt kell elejteni szertartás szerűen. Ezeknek a lényeknek a csontjából és bőréből sátrat kell építeni egy mocsárban. Napnyugtakor alkoholt kell forralni mibe őrült mocsári növényeket kell szórni. Mellette bódító füstölőket kell égetni és füstjüket beszívni. Ráadásként miután az alkohol fele elforrt, éjfélkor meg kell inni a maradékot.
Ekkor előjövő ősi vadászok szellemei mutatják az utat a zsákmányhoz. Ekkor járja az ifjonc a Harcosok ösvényét. Nekem a vadászok szellemei egy mocsári kígyót jelöltek ki prédául. Csak kést használhattam a lény ellen. Eddig is megöltem már pár ilyen lényt, ellenben most ez más milyen. A kígyó és az ifjonc lelke ekkor egyűt táncol, miközben a vadászlelkek körül táncolják őket. Halálos tánc ez, mely élettel igazolja a vadász harcos mivoltát és bukással azt, hogy nem méltó az ősök közelségére.
Nem emlékszem, hogy hogyan, de legyőztem a kígyót. Délidőben eszméltem fel, és a lény feje a sátorban volt előttem. Rajtam pedig otromba két harapás éktelenkedet. Volt olyan ifjonc kit a lelkek megtréfáltak és egy közönséges kétéltűt vadászott le. Vagyis a lelkek eldöntötték, hogy nem méltó az útra.
A Túlélés
37 éves korban jön el az ideje. Eddigre már csak hárman maradtunk. A klán otthonához legközelebbi vulkanikusan aktív helyen történik eme próba. Ott ahol a kiömlő magma és az óceán találkozik. A csipkézett sziklás part veszélyekkel teli. Tengerparton gyűjtögető kolóniában élő rákféléinek az alagútjában található kristályok a célpontok. Ifjoncnak be kell hatolnia és a ki kell hoznia két kristályt. Ellenben eme rákok a szárazon is fürgék és nem kicsik. Fele olyan magasak, mint egy vadász, viszont ollóikkal könnyűszerrel csonkolnak.
Ekkora már karba épített csuklópengével rendelkeztem. Két kést és bakuubot vittem a vadászatra. Rákok seregének túlélését a kihozott két kristály bizonyítja. Rákok páncélzata erős. A lemezek találkozásánál illetve az ízületeknél van esély ellenük. Így egy hosszú lándzsa az ami célszerű ellenük. Bakuub nyújtotta lehetőségeket ki is használtam. Fej-tor ízesülésnél fontos idegnyúlványok béníthatóak le. Így maga a lény lábai lebénulnak, de nem feltétlen pusztul el. Első hat lény nem okozott problémát a sötét üregben. Maszk segítségével láthattam mindent. Bénultam és sziszegve maradtak hátra, ahogy tovább mentem az üregben. Kristályok egy friss lávafolyás mellet nőttek. Kettőt eltettem az övemen lévő bőrzsákba. Ekkor jött a probléma.
Rákok egy egész hada jelent meg mögöttem. Esélytelen kimenetelű csata elől ki kellet térnem. Így a lándzsával segítettem az ugrásom át a láván. Sikerrel átértem ellenben a lándzsám nem bírta a forróságot. Kis híján volt, hogy nem estem be a lávába, a lándzsám pedig használhatatlanná vált. Mérgemben a rákokhoz vágtam. Amelyiket eltaláltam ingerülten előre lépett. Bele a lávába. Esélye sem volt vissza lépni. Ez lett veszte. Reményteljesen elkezdtem minden mozdíthatóval dobálni a rákokat. Ostoba létformák. Csodálatos, hogy nem haltak ki. Tucatjával rontottak bele a lávába. Kicsi egyre jobban szertefoszló hidat képezve. Azonnal átrohantam rajta, utolsó lépéseket kihagytam és inkább előre ugortam. Utolsó rák ollói közt értem földet, ikerpengéim azonnal a két osztott szeme közé szúrtam. Kitines páncélzata reccsent, sárgás leve kispriccelt. Harci lendületemet megőriztem, ellenféllel sem törődve kirohantam az egész barlangból.
Sikerült.
Másik két társam a rákok áldozati lettek. Feleslegesen leálltak harcolni, holott a feladatra kellet volna koncentrálni. A túlélésre, mely nem mindig a harcot jelenti.
Mindezek után egyedüli sikeres kiképzett ként az idős öregek áldásukat adták rám. Az egyik elhozott kristály a váll-lövegem díszítéséül szolgált végül. Így indultam a klánomat hátra hagyva az űr sötétségébe. Egy több különböző klánból való ifjoncokat szállító hajóhoz csatlakoztam. Végső próbatétel, egy kemény húsú levadászására. Törött Agyar lett volna ki beavat minket. Ellenben hajónkat megtámadta valami. Három hajtóműből kettő megsemmisült, harmadik súlyos károkat szenvedet. A lövések közül jó pár áthatolt a hajó burkolatán, de azt nem sértette, ellenben az útjába érkező élőket megölte. Teljes kommunikációs rendszer megsemmisült, még az alkari panelem is felmondta a szolgálatot. Egyedül maradtam életben. Súlytalanságban és egyre jobban hűlő levegőben egyik ablakhoz „úsztam”. Támadó hajónak furcsa félhold alakja volt. Épp hiper sebességre gyorsult és eltűnt. Ismerős volt, hallottam már róluk, de nem hittem volna, hogy találkoznék valaha eggyel is, nem hogy megtámadjon egy.
Hajó életkörülményei egyre jobban romlottak, percről-perce. Így a szinte sose használt mélyállom gépezetbe feküdtem és aktiváltam. Azaz egy rozoga hajtóműben bízhatok csak. Remélem fajtám béli talál rám… minél előbb.
Képforrás (a karakterem):
rayph.deviantart.com/gallery/?offset=24#/d28oki
rayph.deviantart.com/gallery/?offset=24#/d28okim
