Sárkány

Két köpenyes alak és egy egyenruhás férfi áll egy üvegbúra mögött. A köpenyesek idegesen pillantanak a ki s szobába, de az egyenruhás büszkén mosolyog.
- Micsoda csodálatra méltó lények. Soha életemben nem gondoltam volna hogy ilyen meseszerű, mégis vad, veszélyes szapora lények léteznek az univerzumban. Gyönyörűek nem? – tette föl már sokadszor a kérdést az egyenruhás. A két köpenyes egymásra nézett, az egyikük forgatni kezdte a szemét és monoton módon elindult az egyik panelhez, ahol zongorázott egy sort a billentyűzeten. Néhány villogó kép felvillant a monitorokon, és a köpenyes az egyenruhás mellé lépett.
- Uram, a fejlődési stádium befejeződött, az egyed nemsokára „megszületik”! – Jelentette a férfi, majd visszasétált a billentyűzetéhez. A férfi mosolya rémisztő volt, már-már nem emberi…
Hosszú idő telt el, a férfi „kedvencei” pedig egyre csak gyarapodtak. Ám az egyszerű dolgozó lények nem feleltek meg az elvárásainak. Felfedezte, hogy sok élőlényből másfajta idegen jön létre. Ezért több bolygóról rendelt élőlényeket, belőlük keltette ki az „állatkáit”. Még nem találta meg a számára legmegfelelőbb, vagy inkább legtetszetősebb lényt. A királynőt lakat alatt tartotta, a nagy becsben tartott tojásait azonnal eltávolította mellőle, csupán pár darabot hagyott ott megfélemlítésnek. Ha a királynő támadólag közelített egy embere felé, vagy csupán ki akart törni, azonnal elégették azokat. Mchart parancsnok egy renegát tiszt volt, aki a Föld megszállása után létesítet egy űrbázist, és egy kutatócsoporttal az idegeneket tanulmányozta. A hadsereg eltűntnek nyilvánította, az állomásáról pedig nem tudtak semmit. Mindent feketén intézett, a jelentős vagyonból, amit a Föld elfoglalása előtt hetekkel gyűjtött. Az eladott részvényektől, a hullarabláson át a sikkasztásig mindent bevetett, hogy a pénz meglegyen. Az egészre az egyik tisztje figyelmeztette, aki megálmodta a lények eljövetelét. Amióta a bázison nekikezdtek a munkának, felfedezte, hogy ez a tiszt talán sokkal jobban csodálja a xenomorphokat, mint ő. Sőt, semmi védőintézkedésre nem volt szükség az ő esetében, a lények között sétált, etette őket, hozzájuk ért. Erre vágyott Mchart is, de ezt nem tudta elérni, csupán egy védőfalon keresztül csodálhatta szeretett lényeit.
Mchart a királynőt nézte már órák óta, mikor egy tudós lépett hozzá.
- Uram, megérkezett! – Jelentette, utána várta a választ.
- Vigyenek be hozzá egy tojást! – Mondta ördögi vigyorral az arcán a parancsnok és elindult az egyik elkülönített szobához. Egy nagy ketrec állt még csak a teremben és egy tojás. A rácsokon belül, valami mozgott.
- Engedjék ki a kardfogút! – Adta ki a parancsot a megérkező Mchart. A tudósok összenéztek, paneleken aktiváltak valamit. A hatalmas lény kiszabadult, felüvöltött, vérben forgó szemekkel azonnal nekirontott a védfalnak, amin túl emberek álltak. A karmaival próbálta először feltépni a plexit, majd nekiugrott. A tojás héja lassan kinyílt a háttérben és a pókszerű élőlény lassan kimászott belőle. A kardfogú észre sem vette a hozzá képest apró lényt, ami lassan közeledett felé. A négy méter hosszú macskaféle kitörési próbálkozásait az arctámadó törte meg. Rávetette magát a kardfogúra és a pofája felé ugrott. A termetét meghazudtolva a macskaféle a falhoz vágta a kis lényt, majd belevájta a karmait. A sav mély sebet mart a mancsába, de ő azonnal a fal túloldalán vigyorgó parancsnokra nézett. Velőtrázó ordítása sokáig zengett a szobában, utána újra a plexinek vetette magát.
- Szóval nem adod magad könnyen – vigyorgott Mchart, és elindult a szobája felé. – Kábítsák el, majd mielőtt felébredne, rakjanak be még egy tojást, de ébren legyen, mikor megtermékenyül!
Belépett a hatalmas dolgozószobába, odasétált és leült az íróasztala mögé. Rágyújtott egy vastag szivarra.
- Egy szép napon, nem ezeket a szintetikus vackokat szívom! Azaz ízletes haza dohány! – Mondta magának halkan és kihúzta az egyik fiókját, megcsodálta a Földön vásárolt szivarjait, amikért egy kisebb vagyon fizetett. Pár percig gyönyörködött bennük, majd kopogást hallott, majd belépett az ajtón egy magas ázsiai férfi. – Jonason! Örülök, hogy maga az, nemsokára kifejlődik a díszpéldányom!
- Ennek örülök, a királynő miatt jöttem. Megint. – Szólt, és leült az egyik székre. – El kell távolítani a lángszórókat!
- Ezt már megbeszéltük, a tűz marad, ha eltávolítanám, még aznap kitörne…
- Uram…
- Nincs erről több vita! Inkább menjen, és etesse meg a hatos körzetben lévő idegeneket! – Hangzott el a parancs, mire Jonason felkelt és kiment a szobából… Órák múlva Mchart már ott állt a kardfogú tetemét nézve és mosolygott. Az újszülött lényt elkülönítették…

Amint kiszabadultam a forró sötét helyről, ahol voltam, egy teremben találtam magam és szinte azonnal elkaptak. Bezártak valami ládafélébe, majd mikor ismét szabad voltam, egy párás meleg helyen találtam magam. Dzsungelnövényzet vett körbe, mámorító, kellemes szagok. Megtaláltam egy hatalmas tetemet, amiből azonnal enni kezdtem. Táplálkozás közben megláttam valakit, egy két lábon járó lény közeledett felém. Rávetettem volna magam, amikor megszólalt a királynő hangja a fejemben:
~ Őt ne! Ő más, mint a többi! ~ Ezért megálltam, még figyeltem egy darabig, majd visszatértem az evéshez. Szemmel tartott és én is figyeltem rá… Levedlettem a bőröm, már jóval nagyobb voltam, mint amikor behoztak erre a helyre, így minden részét bejárhattam. Jonason, legalábbis a többi kétlábú így hívta, gyakran járt hozzám, ételt hozott, élőt és dögöt felváltva. Néhány kétlábú is bejött, rájuk nem vonatkozott az utasítás, így őket széttéptem. Jonason nem szidott le, csak mosolygott rám. Beszélt hozzám, csak őt értettem meg ezek közül a lények közül. A királynő talán tolmácsolt, esetleg valahogy segítette a kommunikációt, de értettem. Gyakran mesélt az álmairól, amiben én is benne voltam és a királynő, akivel szabadon éltünk egy bolygón. Nem értettem, hiszen nekem elég nagy területem volt, bár találtam egy hatalmas fémdarabot, amin át jött mindig Jonason. Nem tudtam mi van ott, de napról napra kíváncsibb lettem. Egy nap belépett hozzám az állandó látogatóm, lepakolta az élelmet, majd leült mellém, miközben ettem. Engem nézett és mosolygott.
- Egy szép napon, szabadon fogsz élni a királynővel együtt, amíg eljön ez a nap, erősödj, készülj fel!
Én értetlenül néztem rá, majd tovább falatoztam. Attól a naptól fogva megszaporodtak a látogatásai napjában többször jött, már nem csak élelemmel. Sokszor csak ült és beszélt, talán én voltam az egyetlen beszélgetőtársa, de én sem válaszoltam soha. Az volt a kedvenc témája, hogy van egy hely, ahol jól érezném magam, és a királynő is szabad lenne. Már sokkal nagyobb voltam, mint ő, mégsem félt egy pillanatra sem. Egy szép napon pedig besétált hozzám, megérintette a fejem, utána azt mondta:
- Gyere, sétálunk egyet!
A királynő azonnal utasított:
~ Ne támadj senkire, ha nyugodt maradsz, nemsokára tovább terjeszkedhetünk!

- Szóval, azt mondja, sikerült megszelídítenie? – kérdezte Mchart és ledobott egy dossziét a széles asztalára. Jonason bólintott, majd kényelmesen elhelyezkedett egy székre. – Erre bizonyítékot akarok!
- Teszek egy körsétát az állomáson és velem lesz Sárkány is. Nem fog senkire rátámadni! – Válaszolt Jonason és kihúzta magát.
- Ez felettébb veszélyes! Ha kiírt egy szektort, akkor…
- Vállalom a felelősséget, ha bárkire rátámad, akkor lelövethet! Meglátja majd, maga is megérthet végre egy ilyen lényt – válaszolt csendesen, de határozottan az ázsiai férfi.
- Legyen, de a fegyveresek önökön tartják a szemüket, engedélyezem, hogy az S-38-as egyedet kihozza az elkülönített szobából – Sóhajtott fel Mchart, de mielőtt Jonason kilépett volna, a parancsnok ismét megszólalt. – Saját kezűleg lövöm szét a koponyáját, ha valami baja lesz az egyednek, vagy az állomásnak!
Jonason így kihozta a lényt a dzsungel klímájú szobából, jól látszott rajta, hogy kíváncsian szaglászik, érdeklődve a falakat vizsgálja. Szépen lassan elindultak a folyosón, néhány tudós, ahogy meglátta őket üvöltve rohant el, és zárkózott be a kabinjába. Büszkén lépdeltek végig a folyosókon, bár a xenomorph alig fért el a számára szűk folyosón. Jonason elvezette a királynő kamrája előtt az általa Sárkánynak elnevezett lényt. Ott pár percre megálltak, Jonason az üvegre tapasztotta a kezét, boldogan elmosolyodott.
- Nemsokára Sárkány, Egy vadonban rohanhatsz és a hitszegőket tépheted szét… - Mondta halkan és végigsimított a lény fején.

Már hetek óta szabadon járhatok az állomáson, rengeteg ember akartam megölni, de csak kisebb sérüléseket okoztam. A királynő tudta, hogy nemsokára a miénk lesz az állomás, így nem tehettem semmit, addig a napig, míg…
Jonas bevitt ahhoz a teremhez, ahol a legtöbb testvéremet zárták el és magamra hagyott. Nem sokkal később a királynő hozzám szólt.
~ Eressz ki minket!
Én azonnal elkezdtem darabokra törni a panelt, amivel a tudósok zárták és nyitották a kapukat. Mikor már csak egy szikrázó roncs maradt belőle, kitárult minden kapu, a testvéreim pedig elkezdték elözönleni a hajót. Kiszabadítottunk annyi testvért amennyit csak lehetett. A káoszban rengeteg kétlábút téptem szét és ettem meg, végül csak mi járkáltunk az állomáson és Jonason. Három terembe nem tudtunk bejutni, még segítséggel sem…
- Letiltották a hozzáférésemet… Nem tudom kinyitni, saválló falai vannak… Sajnálom – szólt Jonason a rondaképű ajtajánál. – Mchart még él… És az ajtó mögött van. A hasonló esetekre saját ellátmánya van bent és fegyverei, de nem jut ki a hajójához, ebben biztos vagyok!
Órákig próbáltuk, de nem tudtuk feltörni, végül valami hangos zajt hallottam.
- El kell hagynunk a hajót, most! Ez az önmegsemmisítő sziréna – motyogta Jonason és elkezdett rohanni. Én végig követtem, míg egy kisebb hangárba értünk, ott állt egy hajó, amire néhány testvérem tojásokat pakolt fel. Felrohantunk a rámpán és tíz másodperc múlva fel is szálltunk. Én a raktérben kucorogtam, körülöttem rengeteg tojással. Hatalmas robbanást hallottam, a hajó pedig megrázkódott. Néhány óra múlva Jonason belépett a raktérbe.
- Auto pilótán vagyunk, így itt tudok lenni veled egy ideig és…
Valami dörrent, Jonason holtan esett össze. A bejáratban ott állt a ronda pofájú, felém fordult a fegyverrel. Belépett a terembe és egyre közelebb ért hozzám. Az egyik tojás az ajtó mellett lassan széthajtotta a puha húsú szirmait, aztán kibújt belőle az arctámadó. Én meg sem mozdultam, még akkor, sem amikor a fegyver csöve hozzáért a fejemhez. Pár pillanat, végül…
A ronda pofájú összeesett, tudtam, hogy a hajón nemsokára ketten leszünk, már csak várnom kell…
Hosszú idő telt el, mire odaértünk ahhoz a bolygóhoz, ahova Jonason menni akart. Nem volt túl könnyű utunk lefelé, történetesen lezuhantunk. Ketten túléltük, de a tojások megsemmisültek. Még nehézkesen ugyan, de kimásztunk a roncsból. Egy erdőben voltunk, kellemes helynek tűnt, ahol végre táplálkozhatunk és volt a közelben egy királynő. Hallottuk az utasításait, azonnal megindultunk felé. Valami zajt hallottunk magunk elől, megéreztem a kétlábúak jellegzetes szagát. Csupán hárman voltak, ezért kirontottunk a fák közül és rájuk támadtunk. Én azonnal átharaptam az egyikük torkát, de a testvérem nem volt ilyen szerencsés. Valami hatalmasat dörrent és a bal mancsán öt ujjából kettő leszakadt. A vére beterítette a kétlábút így az sem húzta sokáig. Én átszúrtam a farkam a harmadik fején, aki azonnal meghalt.
~ Menjünk tovább és óvatosabban ezentúl! ~ Üzentem a társamnak és tovább loholtunk. Mire elértük a fészek bejáratát eléggé kifulladtunk. Tudtuk, a királynő lent vár ránk, és azonnal a színe elé kell járulnunk…
A bolyban úgy éreztem magam, mintha megleltem volna az igazi otthonom, a mennyországot és a poklot. Dolgozó lettem, sokáig, csak a tojásokat pakoltam, de megkaptam a küldetést… Hatan indultunk neki, táplálékot és inkubátorokat kellett szereznünk, de csak egyedül tértem haza. Valami négylábú csordából ragadtunk el hármat, de túl nagy zajt csaptak. Kétlábúak jöttek, olyan villámló végű pálcáik voltak, amivel már korábban rátámadtak a testvéreimre. Már tudom, hogy fegyverek voltak. Összesen hárman jöttek és szinte azonnal lekaszálták két társamat. Nekirugaszkodtam, az egyiket leterítettem. Feltéptem a torkát és felkoncoltam. Egy testvérem rávetette magát az egyik másikra, de nem jutott el hozzá. A dörrenések után csak egy csonkolt test zuhant a földre. Én az árnyékok közé vetettem magam és elkezdődött az igazi harc. A kétlábúak, még egy társamat lőtték szitává. Én az egyik lábát elkaptam és behúztam a sötétbe. Felüvöltött a fájdalomtól, amikor a farkam pengéjét a gyomorszájába mélyesztettem. Amíg én a tetemet téptem, minden dörrenés és visítás elhalt. A fegyveres menekülni próbált, vissza oda, ahonnan jött, de én utána ugrottam, elkaszáltam a lábait. Ahogy a fölhöz csapódott, elvesztette az eszméletét, én pedig egyedül őt vittem magamba a bolyba. Egyedül maradtam és úgy ítéltem meg, ezek a két lábon járó húscafatok csak ételnek és inkubátornak jók, ezért mindnek halnia kell… Mindet saját kezűleg akartam széttépni…

Kuriózum eme előtörténet. Külalakra egyszerű, mégis nagyszerű! Tényleg. Külalak csillagos ötös. Kevesen használják a sorkizártat mitől formásabb lesz a szöveg. Különböző részek csillagos elválasztása számomra nosztalgikus, hiszen a könyvekben is fellelhető. A nagyobb betűs bekezdés pedig kifejezetten jó ötlet. Igényes.

Tartalmilag. Nos. Vagy alaposan átnyálaztad az adatbázist, vagy olvastad az alien trilógiát. Könyvben konkrétan nincs leírva ember/alien kommunikáció, bár a történések alapján sejthető, hogy létezik.

Előtörténetedet még nem tudom elfogadni. Hiányzik a külső/belső jellem. Ezt pótold ki.

Felfedeztem helyesírási hibákat. „és” előtt nincs vessző, ezt sok helyen elrontottad. Melléknévfokozásnál a legtetszetősebb helyet leg tetszetősebb lett, mi hiba. Föld, mint tulajdon név nagybetű.

Eme két dolgot javítsd ki és jelezd ezt. Eme két hibát leszámítva nagyon jó előtörténet.

Úgy vesszük, hogy a kommunikáció lehetséges. Mert még a filmek szerint is az idegenek a gazdatesttől örökölnek emlékeket.
Így elvben beszédet, ha nem is értik, de sejthetik mi-micsoda. Bár ez az én feltételezésem.


No. Az „és”-es hiba még mindig fent áll. Javaslom a Ctrl+f használatát. Ekkor Írd be az alul kijövő kis kereső részbe, hogy:-, és – ekkor oda ugrik ahol ilyen szöveg van. Ami elég sok helyen van az írásodban. Ezek javítsd légy szíves. Eme hiba túl sokszor fordul elő.

Hát így is 5-6 és-es hiba még van XD

Nos előtörténetet elfogadom. Két változat lehetséges:

5 skill pont és dolgozó rang.
Vagy 2 skill pont és felderítő rang (így egy társ NJK még csapódik hozzád)

Készítsd el karakterlapod, és kommunikátorod. Vagy Fox vagy Halál fog neked mesélni.


Jó játékot!