U.P.19-3 as

Lelépet. Ez számomra nyilvánvaló. Ellenben egy ilyen hajó nem képes nálánál kisebb olyan hajót szállítani, ami hosszú távú utazáshoz jó lenne, főleg nem egy céges algóré igényeit kielégíteni. Így valószínűleg egy közeli űrállomásra vagy kolóniára ment. Leszámítva, ha a kisebb hajóval nem dokkolt egy másik nagyobb hajón. Viszont ez esetben a visszatérése kétséges.
Cég különböző verőlegényeket alkalmaz. Egyesek tényleges verőlegények, míg mások a pénz nyelvén ütnek. Melyik eme ember? Jó kérdés.
Mi lehetett az úti célja. Lehetséges, hogy egy közeli megfigyelő állomás. Mit is mondott?
"Most két hete, hogy eltűnt mindenki a kutató állomásról. Embereink nem ütköztek ellenállásba, de nem is találtak senkit.” - Ha már volt egy felderítő csapat, akkor minek küldenek még egyet? Egy kutyával többre mennének, mint velem jelenleg. Ellenben, mennyi ideig is tartott az út? Anderst amint meglelem megkérdem tőle, hogy meddig tartott az út, illetve, ha van leírás a bolygóról azt kérni fogok tőle.

Fenntartásaim vannak. Jelenleg úgy látom, hogy Roy lelépett és valószínűleg fotelből fogja végignézni az előadást. Eme katonák meg nem sejtenek ilyesmit.
Az álom pedig… Jöhetett bármely bolygóról is, ellenben „siess” szón lehet a dominancia. Lehetséges, hogy eme bolygón az idegeneknek sem tejfel az élet, ha vannak. Lehetséges, hogy valami fenyegeti a királynőt. Vagy a bolygót akarja elhagyni minél előbb. Ehhez meg már van annyi eszük, hogy a hajót akarják.
Bárhogy is legyen, úgy tűnik várhatnak minket. Ezt még megemlítem Andersnek, hogy fokozott óvatossággal irányítsa az emberit, mert lehet, hogy várnak már minket.

Mindezek ellenére, követem jelenleg a parancsokat. Jól jön a pénz, ám az egyenértékűség maximum élet = élet. Élet nem egyenlő a pénzzel. Bár remélem nem lesz olyan helyzet, ahol visszavonulón kéne gondolkodni.



// Nem írtad, hogy ez milyen hajó. Én úgy veszem, hogy Conestoga vagy Bougainville. Mert elvben ilyen hajótípusokat alkalmaznak ilyen célra.//

Szokásos rideg katona. Nem szeretem az ilyet. Oda haza a katonák nem pénzért vagy karrier miatt teljesítettek, hanem mert szerették az anyaföldet. Ez persze olyan idegen egy liberális ateista világban. Primitív gondolkodásúak…
- Szép és jó, hogy feladatra koncentrálunk. Ellenben eme koncentrálás közben a szükséges információk 80%-a lemarad. Itt megyünk egy mocsár közepén. Semmi információm nincs az esetleges élőlényekkel kapcsolatban. Holott, lehet, hogy van veszélyes. Avagy valami mocsárban jól rejtőző idegen horda van körülöttünk. – Mondom válaszként a parancsnoknak.
Furcsa egy hely. Ama köd pedig zavar. Illetve eme felépítés. Nyolcszáz métert gyalogolni? Visszavonulás esélytelen, főleg ilyen terepen. Biztonság kedvéért próbálom a tereptárgyakat memorizálni, addig is ismerkedek a környezettel.



// Ha már részletek… milyen mocsár is ez? Lehet sima saras valami, de lehet élő mocsár is… így konkrétumot nem írtam.
Illetve nem lehetne szellősebben írni? Oldalon mindenhol szellősebben és átláthatóbban írnak, sőt különböző párbeszédeknél más színt használnak, az átláthatóság miatt. Így egy tömbben kicsit tömör.//

Elmém furcsa zavarodottságát nem tudom mivel magyarázni. Talán a királynő okosabb, mint gondolnánk és épp csapdát állít fel. Ere tudok gondolni. Az tény, hogy nem úgy tűnik, mintha bárki más érezte volna eme animáliát. Ekkor eszembe jut egy gondolat. Mért több száz méterekre szálltunk le egy elvben üres állomástól? Holott egy ilyen állomáson kell lennie leszállópályának. Sőt méreteit elnézve, akár olyannak is, ami kisebb teherhajót képes fogadni. Ez már nem túlbiztató gondolat. Az hogy hárman megyünk a videóvezérlőbe az se túl bizalomgerjesztő. Bár ez ad lehetőséget számomra.
- Át nézzük a felvételeket? Hátha találunk valami furcsát? – Kérdem a vezetőtől. – Szerintem elsősorban ama kamerák felvételeit kéne átnézni, melyek olyan pontokon vannak, ahol ki-be lehet jutni az állomásról.
Mindeközben abban reménykedem, hogy eme ki-be jutás helyét figyelő kamera valamelyike egy leszállópályát fog mutatni.

Dokkok az első célpont. Lehetséges, hogy ők sem tudnak semmiről? Előfordulhat. Eltűnt a energia cellák oka ismeretlen. Bár a bolygóról sem tudok semmit még mindig, azon kívül, hogy élettelen. Furcsa az egész. Eddig semmi idegenekre utaló nyom. Minden rendezetten van a helyén. Nyomasztó. Lehet, hogy gyorsan hagyták el az állomást. Egyáltalán mi a célja eme helynek?
A furcsa folyosókon visszhangzó zaj felkeltette a parancsnok érdeklődését. Lehet, hogy valami leesett. Előfordul az ilyesmi magától is. Elfárad az anyag és enged a gravitációnak. Bár jobb ügyelni ilyenekre egy kísértet járta helyen. Ha nincs eme hangnak semmi féle utóhatása megkérdem a parancsnokot:
- Az állomás mi célból is épült? Van esetleg földalatti része?

Mikroorganizmusok vannak az iszapban. Mi meg csak így védőruházat nélkül jövünk. Sok bolygón élnek emberek, ahol őshonos fajok élnek és igazából különösebb bajuk nincs. Bár azért nyugtalanító. Idegenekre semmi utaló jel nincsen. Ennek ellenére eltűnt a harmadik fő. Dulakodásra utaló nyom nincs.
Hallottam történeteket szellemvárosokról és hajókról. Megtalált feljegyzések alapján az emberek az eltűntek keresésére eredtek, majd ők is eltűntek, újabbak mentek keresni és így tovább. Eltűnések miatt egyszer sem értesítették a hatóságokat. Furcsa. Itt is nyom nélkül eltűntek az emberek. Kétlem, hogy annak idején és most is egy felsőbb entitás vonzotta volna el az embereket. Ha mégis, akkor az ördög vagy lidércek kiáltása előtt reális magyarázatot kell keresni. Idegenek kézzel fogható magyarázat lenne. Ám a furcsa érzések ellenére nincs rájuk utaló jel. Viszont itt vannak a mikroorganizmusok. Földön sok parazita képes irányítani a gazdatestet. Ilyen a vuduhernyó is. A parazita a hernyó teste fölött átveszi az irányítást. Bár hangyák és csigák esetében is vannak ilyen paraziták. Kósza gondolat, hogy a helyi mikrobák képesek lennének az ember elméjét befolyásolni, de sosem lehet tudni.
Elmém zakatol. Valami nincs rendjén az „éterben”. Bekapcsolom a lézerpisztolyom lézercélzóját. Szemközti szellőző sötétsége megelevenedik, szokásos illúziócsalódás is lehet. Ennek ellenére felemelem a fegyvert, az apró vörös ponttal a mozgónak tűnő teret végig pásztázóm. Mint a lézeres olvasó, elmémben próbálom összerakni a képet. Az is lehet, hogy azaz észlény nem eltűnt, hanem a szellőzőbe bemászott. Vagy beragadták? Azt viszont hallottuk volna.
Francba is az egésszel! Ha nem látom és szagot sem érzek, akkor fülelek! Kissé elfordítom fejem, de csak annyira, hogy láthassam a szellőzőt, de fülem jobban felfoghassa az abból érkező hangokat.
Andreshez intézek egy kérdést:
- És mi tudnak, ami kis mikrobák?
Mit is mondott egy perce? Sejtes létformák. Akkor lehet, hogy már a kocsonya állagig eljutottak? Utálom, ha kevés az információ.

Egy Acheroni Fiaskó. Mért nem lepődöm meg? Évek óta mindenhol ott vannak. Hol lángot és hamut maguk után hagyva, hol alattomosan meglapulva, kivárva. Utóbbi érvényes eme helyre. Kezdem már sajnos megszokni eme Istentelen lények látványát.
Nem egyszer dolgoztam már katonák mellet, sőt én magam is a Királyi Honvédség tartalékosa vagyok. Könnyű lesz egy idegent kivégezni. Taktika egyszerű. Rögtön fejlövés, vagy ha nem lehet, akkor térd ízület. Az elvágódó lényt pedig fejlövéssel ki kell végezni. Társam katona, így remélem, hogy tudja eme taktikát.
Megpróbálom a fejét meglőni a lézerpisztollyal. Ha első két lövés nem talál, akkor az egyik térdét próbálom ellőni.

Csapda az egész. Előző felderítő csapat semmit nem talált. A mostanit, pedig rögtön megtámadták. Én pedig mentálisan folyamatosan érzek valamit. Meg próbálna a királynő megtörni? Akkor viszont a dolgozók nem ölnek meg, bár nem mintha érdekelne. Vagy ők. Vagy én.
- ANDRES! Ez csapda! Hívja össze az embereket! – Ordítom a parancsnok felé. Remélem a fegyver ropogás közben meghallja.

Hogy az a!!! Szabotálni próbál az a kis k*rv*. Próbálja elmémet leblokkolni. Most már értem. Azért nem talált semmit az előző osztag, mert nem léptek konfrontációba velük az idegenek. Tudja a királynő, hogy itt hosszútávon nincs sok esélyük, ezért addig várt, míg egy mentálisan fogékony személy nem jön ide. Azzal, hogy ellenszenvemet kifejeztettem egy alattvalójának meggyilkolásával, tudja, hogy ellenség vagyok. Vagyis az „árulás miatt” legjobb esetben is szét akar tépetni. De ha nagyon el akar innen menni, akkor nem akarna megöletni. Márpedig nagyon el akar innen menni hiszen, máskülönben nem lapult volna meg a fészkével a másik csapatnál. Tehát lehet még egy ember kivel képes kapcsolatba lépni a királynő. Van „B” terve.
Hosszú folyosó, végén már próbálják nyitni a dokkot. De csak az egyik osztag van ott… akkor lehet, hogy a másikban van a „tégla”? Vagy éppen a nyom nélkül eltűnt Buck lenne a tégla? Vagy talán maga Roy?
- Valószínűleg van egy királynő. – szólók Anders fele – Megpróbált téglát csinálni belőlem, de mivel lelőttem az egyik alattvalóját, így árulónak könyvelt el. – Andersre nézek – Lényeg, hogy kimondta az elmémben rám, hogy áruló. Viszont, az hogy az előző csapatnál nem tűntek fel, annak egy oka lehet: El akarnak innen húzni. Ehhez kell nekik egy tégla ki elviszi őket. Viszont egy alattvaló megölésével árulónak bélyegzett a királynő. Szóval kell lennie még egy Spears jelöltnek, ha ilyen könnyen elvetett engem. A hajón, a leszálló egységnél, vagy itt az emberek közt. Nem tudom.
Ez nem lehet igaz. Érzek valamit ismét. Xenomorphok. Sok. Rohadt életbe! Sosem adják fel! Azonnal telepet cserélek a lézerpisztolyban. Ez nehéz menet lesz. Nagyon.
- Van önnél gránát? – szólok Anders fele – Lézer pisztollyal maximum védekezni tudok, de nem sok bogár ellen. A fokos pedig maximum dísz, egy idegent meg tudok vele ölni, de aztán a sav szétmarja…
Ha tiszta célpontot látok megpróbálok fejre lőni. Ha futni kell, akkor futok, de nincs kedvem közel kerülni a bosszúálló hordához.

Két Snakefighter. Ez kezd komplikált lenni. Automatizálásuk miatt könnyű őket vezetni. Még én is könnyűszerrel képes lennék földbe fúródni velük… eh.
Kívülről hatalmasak. Belül viszont szűkösebbek. De a kényelmes sétához így is elég hely van. Bár nem értem minek kéne szétnézni. Viszont ha szerencsém van, akkor a fegyverraktár tele lesz. Az pedig nagy előny lenne.
Újra tárazott fegyvert erősen markolom és követem a többieket. Hajón belül minden csendes.
Végül a csendet én töröm meg:
- Buck milyen ember? Kétlem, hogy meghalt volna…

- Figyelt maga rám? – Vágom Andershez a kérdést miközben betárazok egy M41A-t és további tárakat helyezek az üres zsebeimbe. Sajnos csak háromra van hely. Remélhetően nem esnek ki. – Mondom, mivel nem tudott téglát csinálni a királynő belőlem és el is vetett engem, mint esélyt, ezért több mint valószínűleg van még egy lehetősége az emberek közt. Jelenleg legvalószínűbb tégla Buck! Vagyis nem biztos, hogy lenne benne parazita. Vagy ha nem ő, akkor más az emberei közül!
„Figyel ez az ember egyáltalán rám?” – gondolom magamban miközben a fegyvert nézem át, nehogy hibásat vigyek magammal.
Pulzárfegyverek elektromos ropogása töri meg a várakozásomat a válaszra. Ez nem lehet igaz. Katonák után kirohanok a fő rámpán. Túl sok van. A katonák pedig szinte céltalanul lövöldöznek.
- A VEZÉR IDEGENEKET LŐJÉK! – Ordítok teli torokból. – Ha azok meghalnak összezavarodnak!
Nem egy kupacban vannak, hanem több kisebben. Mindegyiknek meg van a maga vezetője. Annak likvidálása kis ideig összezavarja a falkát. Ezek általában valamivel nagyobbak és idősebbek a többinél. Két legközelebbi idegen közül a legközelebbire fogom a fegyvert. Meghúzom a ravaszt. 20 golyóval számolok.
Hajón felvisít egy másik. Nem kellene, hogy tömény sav érje a hajót. Ám az oldalán van. Fejét becélzom, majd meghúzom a ravaszt. Némi sav érni fogja a hajó burkolatát, de nem annyi, hogy működésében kárt okozzon. A halott idegent pedig a padló fogja magához szólítani.
Durván 60 10 millis golyó van még a tárban. Ebből újabb húsz darabot kell a harmadikba küldenem. Remélem társa halála összezavarta annyira, hogy egy helyben legyen, vagy még elég messze tőlem. Újabb húsz golyóval számolva meghúzom a ravaszt a lény fejére célozva…
Remélem elég jó katonák ezek és nem egy „noname” zsoldos banda…

Viszonylag széles pilóta fülkéből láttam, ahogy őrülten próbálják a felkapaszkodó bogarakat lerázni. Innen fentről nem tűnik kicsinek az állomás. Túlzavaró, hogy ekkora állomást telepítenek olyan bolygóra ahol csak sejtes élet van. Itt valami más is van.
- Körülnézek a hajón. – Mondom, majd sarkon fordulok.
Legrosszabbra felkészülve a tartalékokat akarom szemügyre venni. Normális, hogy tele van fegyverrel egy MK1-es, de csak M41A-val? Ez túl logikátlan. Kivéve, hogy fegyvereket szállított, de ez nem szállító hajó. Talán csempésztek valamit és a fegyverek csak álca volt.
Talán pont idegeneket. Ám ahhoz titkos rekesz kell, de eme hajón kincs a hely. Gyárilag kihasználnak minden helyet. Akkor viszont lehet elvettek valamit. Viszont a hajón minden rendben van. Fejembe villan, hogy a hajtómű elvben nem igazán működik. Lehet „kispóroltak” pár alkatrészt. Ezt kell megnéznem. Ha a hajtóműveket működtető rendszerhez érek, akkor átvizsgálok mindent óvatosan.

Gery megállapítására egy szóval felelek csak, jelezve, hogy én nem vagyok annyira bőbeszédű, mint az már tőle megtapasztaltam:
- Igen. – Végül meggondolom magam és kicsit többet mondok. – Egy útnyit talán kibír eme dolgok nélkül. És hát a nyert helyen pár idegen tojást rejtő kapszula elférne. Szóval idegenek idekerülésére már van egy elmélet.
Végül leszállás után a rámpánál találkoztunk a többiekkel. Sietősen kell át haladni az UD4-re. Elképesztő, hogy az MK1 mennyivel hatalmasabb egy UD-nál. Hasonló kinézetű, de gigászibb… Idegen nyomok az iszapos agyagos talajban jól kivehetőek. Újabb csapda. Ne adja Isten, hogy ilyen könnyen eltudjunk menekülni… Cinikus gondolat.
- Közel lehetnek! – Szólalok fel, miközben a kis csapattal tartva sietek át az UD4-re. Utolsó pillanatban fognak támadni, vagy elrejtőztek a hajón… Nem bíztató gondolatok.

Ez az egész helyzet egyértelműen az elméletem bizonyítja. Csapda volt. No meg, hogy bosszút akarnak állni rajtam, ami miatt ellenszegültem. Nem fogom elárulni az emberiséget, a Koronát pedig főleg nem.
Ülésembe bezuhanva elsőre nem sikerül beszíjaznom magam, másodjára… elhomályosul minden. Szíjazás nem sikerült, de ez a kisebbik baj.
Reflexből kipattanok az ülésből és előrántom a fokost, remélem nem xenomorph az ami mögöttem van. Ha az, akkor azonnal a fokos penge nélküli tompa részével villámgyors megelőző csapást fogok mérni az alsó állkapcsára. Alulról felfele csapok. Ez összezavarhatja a lényt, mire rá jön, hogy félelemkeltéssel nem diadalmaskodhat, addigra már oldalra elrántom a fokost és a fejére egy oldalas csapást mérek az életlen résszel. Ha mázlim van, akkor akár eszméletét is vesztheti. Rossz esetben megsérül a feje és a sav kellemetlen hatását fejtheti ki a járműre.
Csak remélni tudom, hogy nem egy idegen az és legfeljebb majd a hajó ebédlőjében viccelődnek velem a katonák, hogy berezeltem.

Azonnal térdre roskadók és vállamhoz szorítom a fegyvert. Térdüket kell ellőni. Nem várok egy pillanatot se, meghúzom a ravaszt. Az idegeneknek mikor ellövik az ízületeiket, akkor elvágódnak, ekkor kell fejbe lőni őket. Remélem a társam is tudja ezt. Gyorsan kell végezni velük, így minden mást ki zárok az elmémből, csak a célzásra és a tüzelésre ügyelek.

- Ez mekkora csapda már? – Szólalok meg idegességtől zihálva. M41A-val ellőttem egy egész tárat. Összesen három tár lőszerem van. – A hajón vannak beüzemelhető őr droidok? Vagy valami?
Mindenesetre a hivatásosokra kéne bízni a fegyverforgatást nekem meg csak okoskodni. Nos ebből semmi nem valósult meg. Az élet már csak ilyen.
Szisszenés. Utálom ezt a hangot. Lehet idegen, de lehet egy mechanikus dolog is mi kiengedi a gőzt.
Mindenesetre kibiztosítottam a fegyvert, katonák előre. Nemde? Én pedig jelenleg nem eme kategória vagyok, megvárom, hogy a feledtes mit lép.
- Minden esetre, van valaki, aki tudja, hogy mi folyik itt? – Teszem fel halkan a kérdést.