Név: Skyssa
Faj:Yautja
Nem: Hím
Kor: 81
Szül. Hely.: Yautja őshaza
Szül. Idő: 2113
Külső:2.4m magas, erős testalkatú
Jellem: Igazi vadász, csak ennek él. A becsület mindennél fontosabb számára, amiért ha kell meg is hal.
Felszerelés: két csuklópenge, lándzsa, hálóvető, váll-löveg(?), shuriken
Előtörténet:
Skyssa vadásznak született. Vadászként is nevelték, életének minden pillanatában a Beavatásra készítették fel, arra, hogy igazi Vadász lehessen. Fiatal korában belenevelték a yautja faj filozófiáját és becsületkódexét. Megtanították rá, hogy ne féljen a haláltól. Tanulja meg elfogadni azt. Ebben a tekintetben kicsit másként látja a dolgokat, mint fajtársai, de ezt sosem vallaná be senki előtt. Nem tartja a halált megtisztelőnek ha az értelmetlen. A hősi halállal persze más a helyzet, ugyanúgy tiszteli klánjának hősi halottjait, mint mások. A halál gondolata mindig ott motoszkál elméjében. Akárhol van, bármerre jár, a gondolat mindig vele van, minden pillanatban készen áll elfogadni azt. Mivel elfogadja a halált, annak nincs hatalma fölötte, messze nem a legrosszabb dolog ami megtörténhet. A legrosszabb, véleménye szerint az, ha egy Kiande Amedha spórája öli meg. A legvisszataszítóbb és legalantasabb halálnem. Biztos benne, ha ilyen történne vele azon nyomban önkezével vetne véget az életének. Megtanulta fajának harcművészeteit, megtanult lőni is, ám úgy véli az a gyengék fegyvere. Hacsak nincs rákényszerítve nem használ lőfegyvereket. Kedvence a csukló és karpenge, ezt tekinti a legnemesebb fegyvernemnek. Két csuklópengét használ, bár a lándzsával is ki van békülve, mégis a csuklópengék a kedvencei. Shurikent csak ritkán használ, és csak akkor ha többen támadnak rá.
Arra nevelték, hogy soha ne hátráljon meg. Soha ne adja fel, és soha ne kegyelmezzen, mert az a gyengék erénye. Mindig betartja a becsületkódexet és nem támad meg vagy öl meg feleslegesen fegyverteleneket, időseket vagy betegeket. Kivéve ha erre szükség van. Nem az erkölcsi dilemma miatt, sokkal inkább a megbecsülés elvesztésének lehetősége miatt. A becsületességet tartja a legnagyobb erénynek mind közül. Bár elég fiatal, mégsem nézik le társai. Ez valószínűleg azért van, mert minden zöldfülűnél elhivatottabban gyakorolt és készült fel a beavatására. Megtanult nem törődni a fájdalommal, többször kínozta magát hogy a fémgyűrűk felhelyezésénél még véletlenül se nyikkanjon meg. Üres tekintettel meredt előre és nem törődött a fájdalommal. A legnagyobb szégyennek tartotta mindig is ha valakinek elölről kezdik a műveletet.
Mikor eleget tanult és gyakorolt, a klánvezér elérkezettnek tartotta az időt a beavatására. Persze nem csak az övére, három másik társa is ugyanabban a fejlődési szakaszban járt, így négyüket indították útnak. Cél a Ryushi bolygó volt. Mivel a felszín elég barátságtalan, mindamellett hemzseg a tökéletes prédáktól, ideális helyszín volt a beavatáshoz. A négy kabint egymástól egyenlő távolságokra lőtték le a sík területen. Skyssa kilépett a kapszulából és ellenőrizte magán a fegyvereit. Nem hozott sokat magával, csak azt amit a legszükségesebbnek ítélt meg. A két csuklópengét és a Glaivet, na meg persze a kést. Úgy vélte, ha ezekkel nem képes túljutni a beavatáson, akkor semmi értelme sem volt elküzdenie magát idáig, akár fel is robbanthatja magát. Körülnézett a síkságon vizorjával végigment az összes képszűrőn, de minden csendes és halott volt. A nap miatt a szokásosnál jobban izzadt de ez nem olyasmi volt ami miatt hátrányba kerülhetett volna. Csupán izgalmasabbá tette a dolgot a tény, hogy nem éppen ideális körülmények között kell első Kiande Amedhaját elejtenie. Végignézett a látóhatáron és felmérte a terepet. Úgy döntött, mivel úgysincs messze a hegylánc, ahol a klánvezér szerint a legtöbb tökéletes vad él, ara indul el. Nem siette el a dolgot, hiszen úgyis messzemenőkig ráért így minimálisan megterhelő tempóban haladt a hegység felé. Pár eseménytelen óra után végülis megérkezett a hegy lábához, ahol egy gyér növényzetű terület fogadta. Nem látta nyomát semmilyen életformának pedig jól tudta, hogy a hegység csak úgy hemzseg a fészkektől. Visszapillantva látta egy társát a távolban, aki épp egy kanyonba tartott. Skyssa úgy döntött ideje indulnia, nem örülne ha ő volna az utolsó aki sikerrel jár. A hegyi ösvényeken indult el felfelé, folyamatosan keresve eseteges célpontokat a vizor segítségével. Furcsa hangok ütik meg a fülét: pár kavics gurult le a z ösvényen át a mélybe. Skyssa felkapta a fejét, még éppen időben ahhoz hogy lássa a sziklapárkányon a feje felett kúszó idegent. Az felvisított és rávetette magát. A vadásznak csak annyi ideje maradt, hogy kezeit felemelve átlendítse a dögöt a feje felett, ami így az útra zuhant. De abban a pillanatban talpra is ugrott és sziszegve csapkodott farkával. Skyssa mindkét karján kioldotta a pengéket és várta a támadást. Kerregő hangot hallatott, egyik lábát hátrébb csúsztatta hogy stabilabb helyzetben álljon. A vele szemben lévő Kiande Amedha egy kifejlett Drone volt. Ahogy látta, nem a butábbik fajtából való, persze sosem találkozott még szemtől szemben idegennel. Mindenesetre az mintha méregette volna, latolgatta volna az esélyeit a támadást illetően. Végül szép lassan elkezdett hátrálni. Skyssa megdöbbent ezen a fajta viselkedésen, hiszen sosem hallott még ilyenről. Az idegen lassan hátrált, a vadász pedig próbálta kitalálni mi lehet ezzel a célja. Aztán egyszerre zúgtak fel fejében a vészjelzések: CSAPDA! Megperdült, de a mögötte lopakodó idegen ekkor rávetette magát. Ledöntötte a lábáról, csak épp azt az apró dolgot nem vette számításba, hogy Skyssának elég volt kinyújtania a két karját, így a dög egyenesen felnyársalta magát. Ahogy földet értek, a vadász már fordult is ki alóla, de pár csepp a savas vérből így is a mellkasára hullott. Nem bírta megállni, felüvöltött a belé hasító fájdalomtól, miközben az eddig hátráló préda is támadásba lendült. Félig térdelő helyzetben a vadász bal karján visszahúzta a pengét, és a rohamozó idegent várta. Szemeit összehúzva számolt, a megfelelő pillanatra várt. Mikor ez eljött egy mozdulattal állt fel és ragadta meg a dögöt a nyakánál. Nekilökte a sziklapárkánynak, jobbjának pengéjével pedig gyorsan, egymás után többször beledöfött a lény testébe. Egyből félreugrott a savas permet elől, okulva iménti hibájából. A lény vonaglott, visítozott, ezért kénytelen volt újból döfni. Ezúttal baljával elengedte a torkát és jobbjával alulról döfte át a koponyáját. Leengedte a kezét és durván lerúgta a pengéről a lényt, majd visszahúzta a fegyvert. Vizorjával körülnézett, de semmi nyomát nem látta még több ilyennek. Ez azonban eddig sem jelentett semmit, így jobbnak látta sietni. Elővette a ceremóniás kést, és levágta a másodjára megölt Kiande Amedha egyik ujját. Ezt övére tűzte, miután jó adat savas vért kifacsart belőle, majd nekiállt a fejét is lemetszeni. Mikor végzett ugyanezt megtette a másikkal is, és elkezdte megnyúzni őket. Tovább tartott, mint várta, mivel közben folyamatosan figyelnie kellett, nem fenyeget-e veszély, de szerencséje volt. Sikerült kikészítenie a trófeáit és elégedetten indult el visszafelé. Számára véget ért a beavatás. Mire visszaért a síkságra, már látta a hajót lebegni. Eszerint a többiek is lassan megérkeznek-gondolta és elindult a hajó felé. Mikor odaért látta, hogy valami baj van: két társát lebegő ágyon vitték a fedélzetre. Csak ketten élték túl. Bár két társuk még a beavatást sem tudta teljesíteni, Skyssa mégis valamiféle furcsa tiszteletet érzett irántuk. Tudta, hogy az ő sikere nem kis részben a szerencsén is múlott, és végülis ketten sikerrel vették az akadályt. A klánvezér büszkén nyújtotta át nekik a váll ágyúikat, majd megjelölte homlokukat a megölt ellenség vérével. Skyssa két Drone koponyával lett gazdagabb, és onnantól beavatottnak számított. Felszálltak a hajóra, és elhagyták a légkört. Odahaza hatalmas ünnepséget rendeztek a két újonnan felavatott vadász tiszteletére, miután méltóképpen búcsúztatták két hősi halált halt társukat. Skyssa büszkén járta el a győzelmi táncot, végre megérett az idő arra, hogy igazi vadászként elkezdhessen saját trófeákat gyűjteni.
Faj:Yautja
Nem: Hím
Kor: 81
Szül. Hely.: Yautja őshaza
Szül. Idő: 2113
Külső:2.4m magas, erős testalkatú
Jellem: Igazi vadász, csak ennek él. A becsület mindennél fontosabb számára, amiért ha kell meg is hal.
Felszerelés: két csuklópenge, lándzsa, hálóvető, váll-löveg(?), shuriken
Előtörténet:
Skyssa vadásznak született. Vadászként is nevelték, életének minden pillanatában a Beavatásra készítették fel, arra, hogy igazi Vadász lehessen. Fiatal korában belenevelték a yautja faj filozófiáját és becsületkódexét. Megtanították rá, hogy ne féljen a haláltól. Tanulja meg elfogadni azt. Ebben a tekintetben kicsit másként látja a dolgokat, mint fajtársai, de ezt sosem vallaná be senki előtt. Nem tartja a halált megtisztelőnek ha az értelmetlen. A hősi halállal persze más a helyzet, ugyanúgy tiszteli klánjának hősi halottjait, mint mások. A halál gondolata mindig ott motoszkál elméjében. Akárhol van, bármerre jár, a gondolat mindig vele van, minden pillanatban készen áll elfogadni azt. Mivel elfogadja a halált, annak nincs hatalma fölötte, messze nem a legrosszabb dolog ami megtörténhet. A legrosszabb, véleménye szerint az, ha egy Kiande Amedha spórája öli meg. A legvisszataszítóbb és legalantasabb halálnem. Biztos benne, ha ilyen történne vele azon nyomban önkezével vetne véget az életének. Megtanulta fajának harcművészeteit, megtanult lőni is, ám úgy véli az a gyengék fegyvere. Hacsak nincs rákényszerítve nem használ lőfegyvereket. Kedvence a csukló és karpenge, ezt tekinti a legnemesebb fegyvernemnek. Két csuklópengét használ, bár a lándzsával is ki van békülve, mégis a csuklópengék a kedvencei. Shurikent csak ritkán használ, és csak akkor ha többen támadnak rá.
Arra nevelték, hogy soha ne hátráljon meg. Soha ne adja fel, és soha ne kegyelmezzen, mert az a gyengék erénye. Mindig betartja a becsületkódexet és nem támad meg vagy öl meg feleslegesen fegyverteleneket, időseket vagy betegeket. Kivéve ha erre szükség van. Nem az erkölcsi dilemma miatt, sokkal inkább a megbecsülés elvesztésének lehetősége miatt. A becsületességet tartja a legnagyobb erénynek mind közül. Bár elég fiatal, mégsem nézik le társai. Ez valószínűleg azért van, mert minden zöldfülűnél elhivatottabban gyakorolt és készült fel a beavatására. Megtanult nem törődni a fájdalommal, többször kínozta magát hogy a fémgyűrűk felhelyezésénél még véletlenül se nyikkanjon meg. Üres tekintettel meredt előre és nem törődött a fájdalommal. A legnagyobb szégyennek tartotta mindig is ha valakinek elölről kezdik a műveletet.
Mikor eleget tanult és gyakorolt, a klánvezér elérkezettnek tartotta az időt a beavatására. Persze nem csak az övére, három másik társa is ugyanabban a fejlődési szakaszban járt, így négyüket indították útnak. Cél a Ryushi bolygó volt. Mivel a felszín elég barátságtalan, mindamellett hemzseg a tökéletes prédáktól, ideális helyszín volt a beavatáshoz. A négy kabint egymástól egyenlő távolságokra lőtték le a sík területen. Skyssa kilépett a kapszulából és ellenőrizte magán a fegyvereit. Nem hozott sokat magával, csak azt amit a legszükségesebbnek ítélt meg. A két csuklópengét és a Glaivet, na meg persze a kést. Úgy vélte, ha ezekkel nem képes túljutni a beavatáson, akkor semmi értelme sem volt elküzdenie magát idáig, akár fel is robbanthatja magát. Körülnézett a síkságon vizorjával végigment az összes képszűrőn, de minden csendes és halott volt. A nap miatt a szokásosnál jobban izzadt de ez nem olyasmi volt ami miatt hátrányba kerülhetett volna. Csupán izgalmasabbá tette a dolgot a tény, hogy nem éppen ideális körülmények között kell első Kiande Amedhaját elejtenie. Végignézett a látóhatáron és felmérte a terepet. Úgy döntött, mivel úgysincs messze a hegylánc, ahol a klánvezér szerint a legtöbb tökéletes vad él, ara indul el. Nem siette el a dolgot, hiszen úgyis messzemenőkig ráért így minimálisan megterhelő tempóban haladt a hegység felé. Pár eseménytelen óra után végülis megérkezett a hegy lábához, ahol egy gyér növényzetű terület fogadta. Nem látta nyomát semmilyen életformának pedig jól tudta, hogy a hegység csak úgy hemzseg a fészkektől. Visszapillantva látta egy társát a távolban, aki épp egy kanyonba tartott. Skyssa úgy döntött ideje indulnia, nem örülne ha ő volna az utolsó aki sikerrel jár. A hegyi ösvényeken indult el felfelé, folyamatosan keresve eseteges célpontokat a vizor segítségével. Furcsa hangok ütik meg a fülét: pár kavics gurult le a z ösvényen át a mélybe. Skyssa felkapta a fejét, még éppen időben ahhoz hogy lássa a sziklapárkányon a feje felett kúszó idegent. Az felvisított és rávetette magát. A vadásznak csak annyi ideje maradt, hogy kezeit felemelve átlendítse a dögöt a feje felett, ami így az útra zuhant. De abban a pillanatban talpra is ugrott és sziszegve csapkodott farkával. Skyssa mindkét karján kioldotta a pengéket és várta a támadást. Kerregő hangot hallatott, egyik lábát hátrébb csúsztatta hogy stabilabb helyzetben álljon. A vele szemben lévő Kiande Amedha egy kifejlett Drone volt. Ahogy látta, nem a butábbik fajtából való, persze sosem találkozott még szemtől szemben idegennel. Mindenesetre az mintha méregette volna, latolgatta volna az esélyeit a támadást illetően. Végül szép lassan elkezdett hátrálni. Skyssa megdöbbent ezen a fajta viselkedésen, hiszen sosem hallott még ilyenről. Az idegen lassan hátrált, a vadász pedig próbálta kitalálni mi lehet ezzel a célja. Aztán egyszerre zúgtak fel fejében a vészjelzések: CSAPDA! Megperdült, de a mögötte lopakodó idegen ekkor rávetette magát. Ledöntötte a lábáról, csak épp azt az apró dolgot nem vette számításba, hogy Skyssának elég volt kinyújtania a két karját, így a dög egyenesen felnyársalta magát. Ahogy földet értek, a vadász már fordult is ki alóla, de pár csepp a savas vérből így is a mellkasára hullott. Nem bírta megállni, felüvöltött a belé hasító fájdalomtól, miközben az eddig hátráló préda is támadásba lendült. Félig térdelő helyzetben a vadász bal karján visszahúzta a pengét, és a rohamozó idegent várta. Szemeit összehúzva számolt, a megfelelő pillanatra várt. Mikor ez eljött egy mozdulattal állt fel és ragadta meg a dögöt a nyakánál. Nekilökte a sziklapárkánynak, jobbjának pengéjével pedig gyorsan, egymás után többször beledöfött a lény testébe. Egyből félreugrott a savas permet elől, okulva iménti hibájából. A lény vonaglott, visítozott, ezért kénytelen volt újból döfni. Ezúttal baljával elengedte a torkát és jobbjával alulról döfte át a koponyáját. Leengedte a kezét és durván lerúgta a pengéről a lényt, majd visszahúzta a fegyvert. Vizorjával körülnézett, de semmi nyomát nem látta még több ilyennek. Ez azonban eddig sem jelentett semmit, így jobbnak látta sietni. Elővette a ceremóniás kést, és levágta a másodjára megölt Kiande Amedha egyik ujját. Ezt övére tűzte, miután jó adat savas vért kifacsart belőle, majd nekiállt a fejét is lemetszeni. Mikor végzett ugyanezt megtette a másikkal is, és elkezdte megnyúzni őket. Tovább tartott, mint várta, mivel közben folyamatosan figyelnie kellett, nem fenyeget-e veszély, de szerencséje volt. Sikerült kikészítenie a trófeáit és elégedetten indult el visszafelé. Számára véget ért a beavatás. Mire visszaért a síkságra, már látta a hajót lebegni. Eszerint a többiek is lassan megérkeznek-gondolta és elindult a hajó felé. Mikor odaért látta, hogy valami baj van: két társát lebegő ágyon vitték a fedélzetre. Csak ketten élték túl. Bár két társuk még a beavatást sem tudta teljesíteni, Skyssa mégis valamiféle furcsa tiszteletet érzett irántuk. Tudta, hogy az ő sikere nem kis részben a szerencsén is múlott, és végülis ketten sikerrel vették az akadályt. A klánvezér büszkén nyújtotta át nekik a váll ágyúikat, majd megjelölte homlokukat a megölt ellenség vérével. Skyssa két Drone koponyával lett gazdagabb, és onnantól beavatottnak számított. Felszálltak a hajóra, és elhagyták a légkört. Odahaza hatalmas ünnepséget rendeztek a két újonnan felavatott vadász tiszteletére, miután méltóképpen búcsúztatták két hősi halált halt társukat. Skyssa büszkén járta el a győzelmi táncot, végre megérett az idő arra, hogy igazi vadászként elkezdhessen saját trófeákat gyűjteni.
