Faj: Chrysalis-Xenomorph
Név: Daedric
Szül. Év: 2185.
Rang: Dolgozó
Szül. hely.: CMC Tudományos és Kutató Űrhajó
Külső: Mivel a gazdatest egy Euoplocephalus volt így teste barnás-ezüstös színben játszik. Feje mely inkább egy "páncélra" hasonlít vöröses színű, és az állat DNS-ét örökölte így testét elég sűrűn borítják tüskék melyek nemcsak védekezésre alkalmazhatók. Farka tőrszerű és méreg befecskendezésére alkalmas.
Belső: Elég önfejű a társaival szemben de vakon követí a Királynő minden parancsát. Elszántan küzd a fészekért és az életét is hajlandó társaiért feláldozni. Kegyetlen ragadozó.
Acheron.... A Pilóta hajó mely kényszerleszállást hajtott végre a bolygón az emberek számára ismeretlen eredetű "biofegyvert" szállított. Miután a CMC felderítőcsapatok átfésülték a bolygót, felfedezték a "lezuhant" hajót, és a benne rejlő tojásokat, melyeket előrelátásból ,biztonsági okokból, és egy-két kisebb incidens után, lehűtötték és a kutató hajó érkezéséig elzárva megfigyelés alatt tartottak. A CMC egyik titkos és jelzés nélküli tudományos hajója 3 nap múlva meg is érkezett az általuk LV-426-nak nevezett bolygóra. A hajó többek közt a Blior érintésével érkezett meg az Acheron orbitális pályájára, és azonnal a bolygó felszínére küldték a szállítóhajójukat. Az űrhajón az érintett bolygókon begyűjtött és kísérleti célből fogjul ejtett állatok hemzsegtek. A szállítóhajó gond nélkül visszatért, a tojásokkal azonnal kisérletezni kezdtek a kutatók. Hamar rájöttek hogy a bennük élő paraziták embriókat "szállítanak". A már korábban begyűjtött állatokon kezdték el a teszteket. Az egyik arcmászó egy Euoplocephalust kapott alanynak. A hatalmas állat próbálta agyontaposni a kis bogarat de az túl fürge volt számára, és hamar a fejére mászott, de érezve a veszélyt az őslény ráharapott a Xenora. Az a bőrén erős savat kiválasztva elhárította a vészt, és gyorsan elkezdte az állatba pumpálni a megfelelő komponensű gázt amitől az csakhamar kábulatba esett. Az embrió bejuttatása, és kezdeti létfunkcióinak elindítása, nem tartott tovább néhány óránál. Lejárt az arcmászó ideje, dolgát elvégezte, keresett magának egy biztonságosabb helyet és elpusztult. Miután az embrió helyére került, az állat nem sokkal később fel is ébredt álmából. A parazita mérete rémisztő ütemben fejlődött és 1 nap után már készen állt a kitörésre. Amikor a mellkasrobbantó elkezdte magát a külvilág felé kitörni, az állat megvadult, vagdalózott és remegett egész testében. -Eközben én, mitsem tudva a rám váró veszélyekről, szépen csendben fejlődtem ebben a kényelmes, meleg és táplálékdús környezetben. De éreztem hogy változik valami.... Éreztem az erőt ami azt akarta, hogy mozduljak végre és törjek ki ebből a világból. Az erőt amit Királynőm közelsége és hatalma parancsolt. A feromonok melyek olyan erősek, hogy itt bent is érzem.... Indulnom kell. Mozgolódni kezdtem.... Rágni magam.... Kemény koponyámnak hála, minden keményebb akadályt különösebb nehézség nélkül szétrepesztettem. Ezalatt a tudósok észlelték az állat viselkedését, és tudták mi következik. Felkészültek a fogadásomra. Szépen lassan haladtam előre, a testben mely fejlődésemet segítette. Valami furcsát éreztem... Sokkal könnyebb lett haladásom és halvány derengést láttam. Utolsó erőfeszítésemmel áttörtem, és az új környezetnek bemutatkozván egy hatalmasat bődültem.... Amit csak én éreztem hatalmasnak és rémísztőnek de valami máris beleszippantott egy furcsa tárgyba. Falai síkosak voltak és számomra áttörhetetlenek.
-A 26-os példány begyűjtve uram.- Mondta egy fehér ruhás személy.... Én érdeklődve figyeltem környezetemet. Enni adtak. Nem volt valami bő adag de ízletes volt. Néhány óra elteltével fura viszektést éreztem a bőrömön.... Odadörgöltem a síkos falú valaminek, és azonnal megindult egy repedés végig a farkamtól egészen a páncélomig.
-Uram a 26-os levedlette az első réteget. Át kell helyeznünk a kamrájába mert a üvegbúra kicsi lett neki.-
Valamiféle gázt fecskendeztek körém és elaludtam tőle..... Mikor magamhoz tértem, láttam hogy máshova kerültem. Volt ott némi étel azt elfogyasztottam, mert az éhségtől már szinte pusztítani tudtam volna. Újabb viszketést éreztem, megint le kellett magamról vakarni egy újabb bőrréteget. Nagyon gyorsan nőttem. Egy két nap alatt elértem a 2 métert.A páncélfejem mevastagodott és szinte áttörhetetlen lett. Ezzel próbálkoztak egy darabig azok a fehér valamik, de elunhatták a dolgot mert négy próbálkozás után nem tették többször. A tüskéim is kifejlődtek teljesen, és a hátam megközelíthetetlen lett. A farkamon lévő pengével egyszer kétszer odacsaptam az üvegnek ami mögött azok a fehér valamik rejtőztek. Jól meg is ilyedtek. Próbáltak idomítani de nem engedelmeskedtem nekik. -A Királynőn kívül senki más parancsát nem fogom követni-gondoltam magamban. Meg is büntettek érte. Többször is elektromossággal sokkoltak. Egyik ilyen idomítás alkalmával aztán valami történt. Miközben a "fehérhúsuak" szerettek volna tanítgatni, egyszer csak egy hatalmasat rázkódott a kamrám, odakint pedig éles hang lett hallható, és egy piros fény forgott a fehérek felett, akik rémültnek tűntek és menekülni kezdtek.-Ebben a pillanatban ugyanis egy Predator cirkáló támadta meg a hajót. Feltehetőleg a Királynő létezéséről szereztek tudomást, elpusztítani vagy begyűjteni érkeztek.-. Én két hatalmas nekirúgaszkodás után betörtem azt az átlátszó valamit és a kamrából kijutva, ösztöneimet követve elindultam. A következő ajtókat nyitva találtam így erőfeszítés nélkül haladtam. Követtem a "fehérek" szagát. Rémületet éreztem a levegőben. Az egyik sarkon befordulva egy fekete "kétlábút" vettem észre magam előtt. Az a valami felém fordult felemelte a kezét, és lőtt. A golyó pendülve pattant le a fejemről... Láttam az arcon a félelmet, és megéreztem a levegőben a rettegés szagát...
-Mámorító-gondoltam. Nekiiramodtam a "feketének" aki még kétszer lőtt de mindkét golyó lepattant a fejemről, és teljes erőmből nekirohantam. Éreztem ahogy a csont egybeolvad a hússal, és a fejem beszakad a mellkasába. A hullával nemfoglalkozva haladtam tovább. Érdekes módon senkivel nem találkoztam, de éreztem hogy nem állhatok meg, mert királynőm bajban van és segítséget kér. Teljes erőmből rohanni kezdtem abba az irányba ahonnan érzékeltem, több társam is csatlakozott hozzám. Már majdnem elértük Királynőnket, mikor éreztük hogy a kapcsolat gyengül.... Még láttam amint Úrnőmet egy hatalmas hajóra viszik ezek a fura lények. Ezek is kétlábúak voltak mint a másik faj, csak valahogy nagyobbak és nem sugárzott belőlük rettegés, sőt rémísztő magabiztosságot éreztem, és ez kissé megtorpanásra kényszerített. Az idegenek félelmének hiányát kissé furának találtam, de nem törődtem vele. Nekiakartunk rontani az ellennek amikor Úrnőm egyetlen parancsot sugárzott felém és társaim felé:
-Menjetek-Hatalmas erővel és nyomatékkal mondta.
-De Királyném...- Kezdtem volna mondani.
-Menjetek- Jött a válasz. A feljebbvalóm parancsát nem tagadhatom meg, és el is késtünk volna a támadással mert a hajó elindult és kirepült a hangárból.
Egyedül indultam tovább, küzdöttem a fájdalommal amit királynőm elhagyása okozott, és az, hogy megtagadta a segítségemet. Hamarosan beértem egy hatalmas üregbe.... Ott ezek a valamik belemásztak kisebb hajókba. Ekkor észrevettem egykét fajtársamat akik épp a kétlábúak után szaladnak be a hajókba, hát én is követtem példájukat a testvérek közelsége miatti bolodogságtól felpörögve kinéztem magamnak egy hajót ahova épp két kétlábú kecmergett be.... Utánuk vetettem magam, az ajtó pont mögöttem csattan le. Az elsőre rávetettem magam és széttéptem a koponyáját, a másodikat pedig pengés farkam egy vágásával elnémítottam. Egy nagy rántást éreztem és a talaj mozogni kezdett. Néztem amint közeledtünk a bolygó felszíne felé.
-Az automata rendszere a mentőkapszulának törés nélkül letette a bolygó felszínére a gépet. Új-Japán felett tartózkodott a CMC egyik kutatóhajója, amit megtámadtak és a legénység evakuálása után új Xenomorphok érkeztek a bolygóra. Emberi túlélő egy sem maradt, de a 26-os és testvérei lejutottak a bolygóra.....
Név: Daedric
Szül. Év: 2185.
Rang: Dolgozó
Szül. hely.: CMC Tudományos és Kutató Űrhajó
Külső: Mivel a gazdatest egy Euoplocephalus volt így teste barnás-ezüstös színben játszik. Feje mely inkább egy "páncélra" hasonlít vöröses színű, és az állat DNS-ét örökölte így testét elég sűrűn borítják tüskék melyek nemcsak védekezésre alkalmazhatók. Farka tőrszerű és méreg befecskendezésére alkalmas.
Belső: Elég önfejű a társaival szemben de vakon követí a Királynő minden parancsát. Elszántan küzd a fészekért és az életét is hajlandó társaiért feláldozni. Kegyetlen ragadozó.
Acheron.... A Pilóta hajó mely kényszerleszállást hajtott végre a bolygón az emberek számára ismeretlen eredetű "biofegyvert" szállított. Miután a CMC felderítőcsapatok átfésülték a bolygót, felfedezték a "lezuhant" hajót, és a benne rejlő tojásokat, melyeket előrelátásból ,biztonsági okokból, és egy-két kisebb incidens után, lehűtötték és a kutató hajó érkezéséig elzárva megfigyelés alatt tartottak. A CMC egyik titkos és jelzés nélküli tudományos hajója 3 nap múlva meg is érkezett az általuk LV-426-nak nevezett bolygóra. A hajó többek közt a Blior érintésével érkezett meg az Acheron orbitális pályájára, és azonnal a bolygó felszínére küldték a szállítóhajójukat. Az űrhajón az érintett bolygókon begyűjtött és kísérleti célből fogjul ejtett állatok hemzsegtek. A szállítóhajó gond nélkül visszatért, a tojásokkal azonnal kisérletezni kezdtek a kutatók. Hamar rájöttek hogy a bennük élő paraziták embriókat "szállítanak". A már korábban begyűjtött állatokon kezdték el a teszteket. Az egyik arcmászó egy Euoplocephalust kapott alanynak. A hatalmas állat próbálta agyontaposni a kis bogarat de az túl fürge volt számára, és hamar a fejére mászott, de érezve a veszélyt az őslény ráharapott a Xenora. Az a bőrén erős savat kiválasztva elhárította a vészt, és gyorsan elkezdte az állatba pumpálni a megfelelő komponensű gázt amitől az csakhamar kábulatba esett. Az embrió bejuttatása, és kezdeti létfunkcióinak elindítása, nem tartott tovább néhány óránál. Lejárt az arcmászó ideje, dolgát elvégezte, keresett magának egy biztonságosabb helyet és elpusztult. Miután az embrió helyére került, az állat nem sokkal később fel is ébredt álmából. A parazita mérete rémisztő ütemben fejlődött és 1 nap után már készen állt a kitörésre. Amikor a mellkasrobbantó elkezdte magát a külvilág felé kitörni, az állat megvadult, vagdalózott és remegett egész testében. -Eközben én, mitsem tudva a rám váró veszélyekről, szépen csendben fejlődtem ebben a kényelmes, meleg és táplálékdús környezetben. De éreztem hogy változik valami.... Éreztem az erőt ami azt akarta, hogy mozduljak végre és törjek ki ebből a világból. Az erőt amit Királynőm közelsége és hatalma parancsolt. A feromonok melyek olyan erősek, hogy itt bent is érzem.... Indulnom kell. Mozgolódni kezdtem.... Rágni magam.... Kemény koponyámnak hála, minden keményebb akadályt különösebb nehézség nélkül szétrepesztettem. Ezalatt a tudósok észlelték az állat viselkedését, és tudták mi következik. Felkészültek a fogadásomra. Szépen lassan haladtam előre, a testben mely fejlődésemet segítette. Valami furcsát éreztem... Sokkal könnyebb lett haladásom és halvány derengést láttam. Utolsó erőfeszítésemmel áttörtem, és az új környezetnek bemutatkozván egy hatalmasat bődültem.... Amit csak én éreztem hatalmasnak és rémísztőnek de valami máris beleszippantott egy furcsa tárgyba. Falai síkosak voltak és számomra áttörhetetlenek.
-A 26-os példány begyűjtve uram.- Mondta egy fehér ruhás személy.... Én érdeklődve figyeltem környezetemet. Enni adtak. Nem volt valami bő adag de ízletes volt. Néhány óra elteltével fura viszektést éreztem a bőrömön.... Odadörgöltem a síkos falú valaminek, és azonnal megindult egy repedés végig a farkamtól egészen a páncélomig.
-Uram a 26-os levedlette az első réteget. Át kell helyeznünk a kamrájába mert a üvegbúra kicsi lett neki.-
Valamiféle gázt fecskendeztek körém és elaludtam tőle..... Mikor magamhoz tértem, láttam hogy máshova kerültem. Volt ott némi étel azt elfogyasztottam, mert az éhségtől már szinte pusztítani tudtam volna. Újabb viszketést éreztem, megint le kellett magamról vakarni egy újabb bőrréteget. Nagyon gyorsan nőttem. Egy két nap alatt elértem a 2 métert.A páncélfejem mevastagodott és szinte áttörhetetlen lett. Ezzel próbálkoztak egy darabig azok a fehér valamik, de elunhatták a dolgot mert négy próbálkozás után nem tették többször. A tüskéim is kifejlődtek teljesen, és a hátam megközelíthetetlen lett. A farkamon lévő pengével egyszer kétszer odacsaptam az üvegnek ami mögött azok a fehér valamik rejtőztek. Jól meg is ilyedtek. Próbáltak idomítani de nem engedelmeskedtem nekik. -A Királynőn kívül senki más parancsát nem fogom követni-gondoltam magamban. Meg is büntettek érte. Többször is elektromossággal sokkoltak. Egyik ilyen idomítás alkalmával aztán valami történt. Miközben a "fehérhúsuak" szerettek volna tanítgatni, egyszer csak egy hatalmasat rázkódott a kamrám, odakint pedig éles hang lett hallható, és egy piros fény forgott a fehérek felett, akik rémültnek tűntek és menekülni kezdtek.-Ebben a pillanatban ugyanis egy Predator cirkáló támadta meg a hajót. Feltehetőleg a Királynő létezéséről szereztek tudomást, elpusztítani vagy begyűjteni érkeztek.-. Én két hatalmas nekirúgaszkodás után betörtem azt az átlátszó valamit és a kamrából kijutva, ösztöneimet követve elindultam. A következő ajtókat nyitva találtam így erőfeszítés nélkül haladtam. Követtem a "fehérek" szagát. Rémületet éreztem a levegőben. Az egyik sarkon befordulva egy fekete "kétlábút" vettem észre magam előtt. Az a valami felém fordult felemelte a kezét, és lőtt. A golyó pendülve pattant le a fejemről... Láttam az arcon a félelmet, és megéreztem a levegőben a rettegés szagát...
-Mámorító-gondoltam. Nekiiramodtam a "feketének" aki még kétszer lőtt de mindkét golyó lepattant a fejemről, és teljes erőmből nekirohantam. Éreztem ahogy a csont egybeolvad a hússal, és a fejem beszakad a mellkasába. A hullával nemfoglalkozva haladtam tovább. Érdekes módon senkivel nem találkoztam, de éreztem hogy nem állhatok meg, mert királynőm bajban van és segítséget kér. Teljes erőmből rohanni kezdtem abba az irányba ahonnan érzékeltem, több társam is csatlakozott hozzám. Már majdnem elértük Királynőnket, mikor éreztük hogy a kapcsolat gyengül.... Még láttam amint Úrnőmet egy hatalmas hajóra viszik ezek a fura lények. Ezek is kétlábúak voltak mint a másik faj, csak valahogy nagyobbak és nem sugárzott belőlük rettegés, sőt rémísztő magabiztosságot éreztem, és ez kissé megtorpanásra kényszerített. Az idegenek félelmének hiányát kissé furának találtam, de nem törődtem vele. Nekiakartunk rontani az ellennek amikor Úrnőm egyetlen parancsot sugárzott felém és társaim felé:
-Menjetek-Hatalmas erővel és nyomatékkal mondta.
-De Királyném...- Kezdtem volna mondani.
-Menjetek- Jött a válasz. A feljebbvalóm parancsát nem tagadhatom meg, és el is késtünk volna a támadással mert a hajó elindult és kirepült a hangárból.
Egyedül indultam tovább, küzdöttem a fájdalommal amit királynőm elhagyása okozott, és az, hogy megtagadta a segítségemet. Hamarosan beértem egy hatalmas üregbe.... Ott ezek a valamik belemásztak kisebb hajókba. Ekkor észrevettem egykét fajtársamat akik épp a kétlábúak után szaladnak be a hajókba, hát én is követtem példájukat a testvérek közelsége miatti bolodogságtól felpörögve kinéztem magamnak egy hajót ahova épp két kétlábú kecmergett be.... Utánuk vetettem magam, az ajtó pont mögöttem csattan le. Az elsőre rávetettem magam és széttéptem a koponyáját, a másodikat pedig pengés farkam egy vágásával elnémítottam. Egy nagy rántást éreztem és a talaj mozogni kezdett. Néztem amint közeledtünk a bolygó felszíne felé.
-Az automata rendszere a mentőkapszulának törés nélkül letette a bolygó felszínére a gépet. Új-Japán felett tartózkodott a CMC egyik kutatóhajója, amit megtámadtak és a legénység evakuálása után új Xenomorphok érkeztek a bolygóra. Emberi túlélő egy sem maradt, de a 26-os és testvérei lejutottak a bolygóra.....
A hozzászólást Daedric összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 26, 2012 7:51 pm-kor.
