Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Latest topics
» Hiddenlight
Menekülés a káoszból I. EmptyKedd Okt. 02, 2018 2:41 pm by W.B.

» Aurora
Menekülés a káoszból I. EmptyHétf. Okt. 01, 2018 8:32 pm by B.J. Wolf

» Tengerpart
Menekülés a káoszból I. EmptyPént. Szept. 21, 2018 11:26 am by W.B.

» Víztisztító telep
Menekülés a káoszból I. EmptyPént. Szept. 07, 2018 11:57 pm by Johny Borgia

» Fürge Kard Művelet
Menekülés a káoszból I. EmptyCsüt. Szept. 06, 2018 9:27 pm by W.B.

» Sziklás fennsík
Menekülés a káoszból I. EmptyHétf. Aug. 20, 2018 11:22 am by W.B.

» USS Firenze
Menekülés a káoszból I. EmptyVas. Aug. 05, 2018 12:42 am by Johny Borgia

» Utcák
Menekülés a káoszból I. EmptySzomb. Aug. 04, 2018 5:17 am by B.J. Wolf

» Nathan T. Drake
Menekülés a káoszból I. EmptyPént. Aug. 03, 2018 10:21 am by Nathan T. Drake

» Nathan T. Drake
Menekülés a káoszból I. EmptyPént. Aug. 03, 2018 1:05 am by Nathan T. Drake

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szer. Aug. 14, 2019 9:19 pm-kor volt itt.
Linkek

free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
Chat Box

You are not connected. Please login or register

Menekülés a káoszból I.

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból I. on Pént. Jan. 13, 2012 9:35 pm

Andrew Fox

Andrew Fox
Gibs őrvezető az őrmesterhez lépett. -Uram, három őrszemet tudtunk aktiválni amiket egy- egy szellőző nyílásnál helyeztünk el. Az északi szellőnél elhelyezett védelmi rendszer hibás. Nem képes a 360 fokos forgásra. -Mindenki a helyére. Hangzott a határozott parancs Soul őrmestertől. A kolónia ahova kivezényelték őket megfertőződött. Mire odaértek a tizenegy tagú szakasszal már túl késő volt mert az idegenek nagyon gyorsan fejlődtek ki. Érkezésüket tucatnyi hullák fogadták és már csak hatan maradtak, de meddig? Beszorultak a központi energia ellátó épületébe mert a komp megsérült landolás után és segítséget akarnak kérni. Mind annyian tudják ha nem sikerül segítséget kérni hamarosan nyüzsögni fognak itt a bogarak. Hosey idegesen letörölte a bajszán megragadt verejték cseppeket és még egyszer neki állt, hogy csiholjon egy kis áramot a rendszerbe. Egyedül az ő vállához nincs odaszorítva és készenlétben tartva a fegyvere. A katonáknak két szektort kell tisztán tartani, szerencsétlenségükre a két egymással ellentétes irányt. -Mindjárt meg lesz. Halkan nyugtatgatja magát Hosey, de idegességére rátett a közeledő idegenek kaparászó mászása. Nem tudták pontosan merről jön a hang vagy hangok, de ennyi döggel még biztos nem találkoztak ebben biztosak voltak és ez még csak a második hullám lesz. Talán az utolsó és csak hangosodott a közeledésük, most már undorító kerregésüket és sziszegésüket is hallották. Még egy utolsó pillantás a számlálóra és a tartalék tárakra, majd elszabadul a pokol. Az UA 571-C(-k) érzékelik az első idegeneket és robbanás erejű hanggal megállás nélkül tüzelnek. A katonákat is megrohamozták mind két oldalról a fekete bestiák és még Hosey is követni akarta bajtársai példáját, de rádöbbent gyorsan, neki így kell segítenie. Idegességében néha oldalra nézett az mindegy volt, hogy melyik oldalra. Ugyan azt látta az idegenek cafatokban hullanak szét, volt amelyiknek a fél teste szakadt le és olyan is, amely a fejét húzta maga után. Amíg éltek csak a gyilkolás hajtotta őket még a legsebesültebb lény is a végletekig ment és rájuk is nehéz volt odafigyelni a tetemek miatt. A falakra már is túl sok sav került pedig próbálják a katonák a térdüket célozni. Ekkora és ilyen gyors rohammal szemben képtelenség koncentrálni és kezdi elveszíteni mindenki a fejét, oly annyira, hogy egy gránát is felrobban a káoszban. Soul túlüvölti kérdését az idegenek halálhörgésén és azon az egy emberi kiáltáson is amit hallott. -Melyik barom volt az? Közben le sem vette úját a ravaszról. A kérdés ideje alatt három dög térdét lőtte szét és mikor azok egyszerre hasra vágódtak végigszántotta a hosszúkás koponyájukat. Tudta muszáj hátra mennie mert az egyik emberével van valami, de itt kell maradnia. A közlegény Sam csoda, hogy eddig is bírta, de most nagy butaságot csinált. A helyzet túl kétségbeejtő volt számára és gyorsan akart lépni, mivel az elhullott idegenek már szinte előttük estek össze. Az egyik ilyen idegen még életben volt és a Sam mellett álló Vinsre támadt. Nem látott más kiutat tettében talán némi öngyilkos szándék is volt azzal, hogy a gránátot eldobta, így akarta megtisztítani a felügyeletére bízott szektort. Az eldobott gránát a tömegben a menet iránynak megfelelően pattogott vissza az idegenek lábán Samhez. A robbanás annyira nem érte de az előtte álló két idegen savas vérétől és az olvadás füstölgése miatt az arcát sem lehetett látni. Vins gyorsan lerúgta a belé kapaszkodó szörnyet és fejbe lőtte, majd egy robbanás hulláma amit az előtte álló idegenek fogtak fel hagyott neki némi időt a tárcserére. Vins nem habozott a földön fekvő legalább egy tucatnyi magatehetetlen sötétséget lőtte. Közben a mellette álló Samre nézett inkább ami maradt belőle. Pillantása megakadt egy percre az elolvadó agyon és a vér sistergésén, a koponyája kezd eltűnni a sav lehet az egész felsőtestét lemarja. Soul megkapja kérdésére a választ és úgy fordul meg, hogy kapásból kilő egy idegent. Öten maradtak de csak négyen harcolnak. -Mi lesz már azzal a jellel Hosey a kúrva életbe? Fakadt ki Gibs. Gibs tárcserében hatékonynak számított. Ez meg is látszott, a fegyverben lévő tárral együtt sosem volt nála nyolcnál kevesebb. -Elővigyázatosság. Mondta mindig de most neki is koncentrálnia kell. Az őrmester a másik szárnyat fedezi már, de a komplexumnak az általa fedezett részénél egyre több szörny jutott be. Hosey felkiáltott. -Végre! Hangos búgás és a mesterséges fények világítása jelezte az áram visszatérését. Az egyik fenti szellőzőből hamar megszűnt a roham mert egy levegő nyomásos szabályzónak használják másodlagosan a szellőzőnek ezt a részét. Hamar rájöttek a dögök, hogy a levegő nyomása kirepíti őket a komplexumon kívülre talán még a nyakukat is kitörik. Az egyik őrszem abbahagyta a tüzelést. Eközben Gibs már két tárat cserélt de csak jöttek a szörnyek. Egyre nagyobb kupacokban halmozódtak a tetemek és egyre több sav került a környezetbe. Bűz terjengett a levegőben és csodának tartották a katonák, hogy eddig kibírták. Az egyik oldalról mintha kevesebben jönnének és Gibshez visszafordul tüzelésre készen az őrmester. Vins képes egyedül fedezni most már az ő oldalát a szállingózó idegenektől és azzal szórakoztatta magát, hogy hármas sorozatra állította a fegyverét. Ha sokáig nem jöttek vetett egy gyors pillantást majd hirtelen felkiáltott. -A felvonó működik húzódjunk be és irány a tető őrmester? Soul őrmester nem hallotta mert most ők mind a hárman zárótűzzel kezdték visszaverni a falkát. Fröcskölt az idegenek savas vére és elképzelhetetlen pózban estek a földre, ezzel is akadályozva a testvéreiket. A parancsnok másodjára meghallotta a kérdést és. -Mindenki a lifthez. Kiáltotta a parancsot. Vinsnek nem volt mire lőni így ő is fedezte az egyetlen oldalt amin át özönlöttek a szörnyek. A katonák muníciói vészesen fogytak bár ügyeltek, hogy sok golyó ne tévesszen célt. Hosey szintén csatlakozott a fegyverével és öten olyan hatásos zárótüzet tudtak alkalmazni, ami a falkát megállította. A lifthez odaérve Gibs gyors mozdulattal rácsapott a hívó gombra majd annak kivillanásával és a hangjától kicsit megkönnyebbült. -Huh legalább működik. Ecsetelte magában. Az ajtó széttárult és egy idegen vetette ki magát belőle egyenesen az őrmesterre. Mindenki háttal állt a támadásnak és mindenki hallotta a lift megérkezését jelző csengő hangot. Először az őrmester kezdett el hátrálni, de egy nem várt hátbatámadással senki sem számolt. Nagy hiba. Az őrmester hátára vetődő idegen akkora lendülettel csapódott neki, hogy az teljesen betaszította őket az előre nyomuló falkába. Az őrmester eltűnt a szörnyek fekete hullámában és egyetlen túlvilági kiáltást hallatott Soul miután abba hagyta a tüzelést. Vins, Gibs, Hosey őrvezetők és Grove közlegény nem állt meg a tüzeléssel, de egy másodpercig biztos nem találtak célt még abban a tömegben sem a meglepetés ereje miatt. Hátrálni kezdtek a liftbe és Gibs Vinssel már bentről két oldalról fedezték társukat. Amikor Hosey is belépett az ajtók összezáródtak vagy is csak majd nem. Az egyik dög hatalmas ugrást követően benyúlt a résen és az ajtó nem zárult tovább. Bedugta másik karmos kezét is, és csapkodni kezdett Grove előtt aki nem tudta mit tegyen, de Gibs ezt orvosolta. Szolgálati pisztolyával szájon lőtte a szörnyet és a golyó a hosszú banánalakú fej végén tört ki egy másikat megsebezve. Eközben Vins egy gránátot dobott ki a résen a tömegbe és az ajtók közvetlen utána záródtak össze. A tetőre igyekeztek mert tudták van ott egy kopter amivel elég messzire kerülhetnek innen míg az erősítés megérkezik, csak egészben el kell odáig jutniuk.



A hozzászólást Andrew Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 14, 2012 2:25 am-kor.

2Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból II. on Szomb. Jan. 14, 2012 2:23 am

Andrew Fox

Andrew Fox
A liftben Grove csendben maga elé nézve a gondolataiba temetkezett. Megrémült olyan hirtelen történt minden, hogy teljesen cselekvőképtelenné vált. Gibs látta rajta, hogy valami nincs rendben talán egy kisebb sokkot is kapott. Vins hangja halk de magabiztos volt. -Ha felértünk két oldalról kell fedeznünk egymást. És Grovera nézett, majd hangosabban elismételte mire a közlegény könnyes szemei tekintettek vissza rá. -Értettem. Próbálta magabiztosan mondani, de nem nagyon sikerült neki. A lift sorra hagyta el a szinteket és már csak három szint lehetett hátra, mikor egy hangos dübbenés rázta meg a tetejét. A katonák feltartották fegyverüket és feszült idegzettel vártak. Amíg felértek nem történt semmi és miután az ajtó széttárult a legfelső szint halvány fényeinek pislogása mutatta nekik a további utat. Minden szanaszét hevert a földön és a falakon padlókon vértócsák és vérfoltok éktelenkedtek. Utolsónak Gibs lépett ki a liftből, de egy gránátot ott hagyott ajándékként. -Még két lépcsősor és a tetőn vagyunk. Siessünk. Ő fedezte a szakaszt hátulról a szűk lépcső kanyarulatokban. A gránát robbanása erős visszhangot vert a lépcsőházban és a lift zuhanása is végig csörtetett az épületen. Pár szörnyeteg felvisított a lift zuhanása közben ők az aknában követték a katonákat. Elől Vins ment és mögötte Hosey és a közlegény. A tetőre kivezető ajtóhoz értek, Vins egy pillanatig habozott vett egy nagy levegőt és megfeszítette magát kilépett. -Szent szar!!! Kiáltott fel a látványtól és a többieknek is leesett az álla, ami eléjük tárult. A vadász nem vette észre a "mbereket csak a herékkel foglalkozott. Lándzsáját nem látták a katonák olyan gyorsan pörgette a markában. Az idegenek képtelenek voltak megközelíteni őt, könnyedén táncolva közöttük mindig a megfelelő helyre ért a gyilkos eszközzel. Pörgött, gurult és elhajolt. A kopter még sértetlen állapotban volt, a küzdelem úgy félúton folyhatott a katonák és a kopter között. Gibs és Vins egymásra néztek aztán Vins, aki a rangidős volt. -A bal oldalon fogunk elhaladni és csak annyit lövünk ki a bogarakból, amennyi tényleges veszélyt jelent. A többit meghagyjuk az óriásnak, de rá kell a legjobban ügyelnünk világos? Indulás. Kiléptek, a bogarakból jó pár észrevette őket és új célpontként feléjük vették az irányt. A vadász is már tisztában volt a 'mberek jelenlétével, de ügyet sem vetett rájuk, úgy gondolta útjaik csak addig keresztezik egymást amíg a tetőn vannak és nem ő lesz az elsődleges célpont. A yautja gondolta, hogy a repülő szerkezet a cél számukra, de azért fél szeme a 'mbereken volt. A levegőből könnyen leszedhetné a gépet vállövegével, de az nem méltó a vadászathoz inkább a háborúhoz. Ő vadászni jött a társaival igaz az egész kezd inkább véres csatára hasonlítani, hiszen a prédák túl hamar fejlődtek ki, oly annyira, hogy már királynőjük is volt és hamar sok gazdatestre szert tettek. Az osztag megmaradt tagjai baloldalra húzódtak és Grove kivételével mindenki tüzelt. Ő hátul maradt, de még csak nem is nézett hátra és ez okozta a végzetét. A halk sziszegés közvetlenül mögötte ütötte meg a fülét. Menten berezelt ,, nem lesz időm megfordulni" gondolta, de Vins félre rántotta a grabancánál fogva és pofán küldte a bogarat egy sorozattal. A fél feje hiányzott úgy bucskázott le a tetőről. Grove egyensúlyát elvesztette és túl közel került a vadász harcához. A vadásznak mintha hátul is lett volna szeme. Kihúzta a lándzsát az egyik szörny testéből és azzal a lendülettel döfött egyet hátra. Grove testébe erős fájdalom mart, mikor a lándzsa kettétörve gerincét és felnyársalta. Az egész egy pillanat volt, az előbb még bal oldalon futottak a hajó felé és most megfog halni, de ennek a gondolatnak már nem jutott a végére. Élettelenül a földre hullt. Vins és a többiek az esemény lezajlása közben elég messze voltak, de mind annyian látták Grove halálát. Valaki az elejét és valaki a végét, de nem volt idő bámészkodni mert ők is kaptak szép számmal a bestiákból és neki már úgy is mind egy. A kopter még húsz méternyire lehetett tőlük és már csak a hátulról támadó dögökre kellett figyelniük. Gibs határozottan lépkedett hátra, mielőtt megfordult meggyőződött egy gyors pillantással, hogy nem bukhat fel semmiben. Hármas sorozatát azóta visszaállította és egészen jól boldogult az idegenek ellen. Térd, fej olyan is akadt, hogy nem lőtte fejbe a sérült idegent inkább a menekülésre koncentrált. A vadász majd elintézi ha lesz rá alkalma. Hosey kinyitotta a kopter ajtaját és a pilóta székbe zuhant, annyira ment volna el erről a helyről. A kopterrel csak a helyet tudják elhagyni a bolygót nem. Jobb mint a semmi mind hárman ezt gondolták. Vins és Gibs még nem szálltak be a nyitott ajtó mellett álltak és fedezték magukat az indulásig. A vadász még mindig fáradhatatlanul kaszabolta ellenségeit. Bízott benne, hogy hamarosan véget ér a prédák rohama és foglalkozhat a 'mberekkel, de tévedett. Egyre többen gyűltek köré és egy majd nem végzetes helyzet világosította meg tudatát, hogy tovább harcolni ilyen túlerővel szemben nem bátorság inkább ostoba öngyilkosság. Ki kell szabadulnia a prédák gyűrűjéből. Vállövegét aktiválta egymás után hármat tüzelt ugyan arra a pontra így egy kisebb folyosót biztosítva magának. Úgy szökkent el a szörnyek sorfala mellett, hogy közben jobb kezében tartott lándzsájával egy körívet vágott maga mögött és két ugrásra kész herét szelt vele ketté. A tetőperem szélén állt gyorsan megfordult és lőtt még hármat egymás mellé egyenlő távolságra a szörnyek lábához. A sugárnyaláb elintézte az elől tolakodó bestiákat majd a tető beszakadt maga alá temetve jó párat belőlük. A vadász a kopterre és utasaira nézett azok le voltak döbbenve milyen hatásosan intézi el a dögöket egy karcolás nélkül. A kopter emelkedni kezdett és már vagy nyolc méterre a tető felett volt. A bogarak újra gyülekezni kezdtek fekete árnyékként a tető megmaradt részén és pár bogár a törmelékekből is kikecmergett. -Hosey nem tűnhetnénk már el végre innen. Vins kérdése után kihajolt és az utolsó előtti tárat kiürítette az alattuk lévő bogarakra. -Kilenc méter, tíz, tizenegy a francba! Mordult fel Hosey. Nem voltak elég magasan ezt ő is tudta tele volt a töke már ezzel az egésszel. Szerencsére értette a dolgát, és nehézséget ilyen magasságból egyedül az atmoszféra kiegyenlítő komplexumnak a kikerülése okozott. Kicsit gyorsabban ment a kelleténél, de sikerült,elhagyták a kolónia határát és Gibs közben próbálta felvenni a kapcsolatot az orbitális pályán keringő bázissal.

3Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból III. on Szomb. Jan. 14, 2012 9:26 am

Andrew Fox

Andrew Fox
A légkör szabad szemmel tiszta volt Hosey a radarképet is megnézte és a nagy semmin és rajtuk kívül semmi nem volt a légtérbe. Vins néma csendben a tájat bámulta és Grovera gondolt és arra, hogy részben ő okozta a halálát. A lelkét nem nyomta teher hisz ,, 1 ez a katonaság, 2 ha résen lett volna most itt lehetne." A kisebb sziklás kitüremkedések és a kopár szürkés tájon kívül semmit nem látott. Gibs felvette a rádiókapcsolatot a központi űrhajóval. -Itt Gibs őrvezető a Muskéta szakasz egyik túlélője. Hárman egy kopterben északnak tartunk a hegységek felé. Vins és Hosey őrvezetővel az ott lévő bányász kolóniát tájékoztatjuk a veszélyről. Az érctermelő kolónia elveszett a fertőzés mértéke túl nagy vége. Recsegés majd a válasz. -Muskéta szakasz itt Back ezredes. A kolóniát értesítjük az érkezésükről és leküldünk egy kompot vége. -Kösz jól vagyunk bunkó. És Gibs flegmán hátra vetette magát a székben. -Milyen messze van még a kolónia? Hosey csak saccolni tudott. -Kb. egy óra ilyen tempóval. A yautja a tetőről átugrott egy jóval alacsonyabb épület tetejére. Az érkezésbe belesajdultak az ízületei, de nem állt meg. Az épület másik vége felé kezdett el rohanni, hogy nagy lendületet véve átugorjon a raktárépület tetejére. Az utolsó öt méterre még jobban meghúzza izmait, hogy biztos legyen az ugrása. A lendülettől a raktár tetején tovább gurul és néhány kábelt kiszakít a kábelcsatornából, amik szikrázva őrült kígyó módjára csapkodnak a kavicsokkal megszórt tetőn. La'cratta dühös magára, amiért egy ilyen egyszerű ugrást nem tudott megtartani, de főleg azért dühös mert az álcázó berendezése zárlatot kapott. A vállövege működött, de több ellenőrzést nem végezhetett a hátulról neki támadó préda miatt. Teljességgel ledöntötte a lábáról a lény és a lándzsáját is elejtette. Csuklópengéit a here combjába vájta és érezte a sav szagát amint a combját védő páncélt marja. A here megmozdulása elegendő volt, hogy kiszabadítsa a kezét és a lándzsáját magához húzva egy kézzel átdöfje a hosszú fejet. Mire kihúzta a lándzsát már négy here kapaszkodott fel a tetőre és egyszerre rontottak rá. La'cratta kifáradt tartalékai azonban voltak, de most inkább a vállövegét használta. Három kékes fehéres fény nyaláb ami három here szétolvadt testét reptette ki a tetőről. A negyediket egy szamurájt is megszégyenítő gyors vágással végzett ki. La'cratta imádott vadászni különös kép a Kiande Amedha-ra. Egy gyerekkori barátjával Chu'tra-val lettek beavatottak és utána is együtt haladtak felfelé a dicső vadászok ösvényén, mind addig amíg Chu'tra-t megölték a kemény húsúak. Figyelmetlen volt ezt La'cratta is tudta hiszen látta az egészet. A Yautja most érzi először azt, hogy lehet találkozni fog régi barátjával. Nem félte a halált a Fekete Harcos mindig győz, de bátor lesz ezt megfogadta magának. Szilárd talajt érve a por felverődött hatalmas súlyának becsapódásakor. Két raktár között állt és elindult megkeresni két társát akikkel idejött, de szétválva kezdték a vadászatot. Úgy gondolták az első trófea után találkoznak csak, hogy fitogtatni tudják majd egymás előtt a gyilkolási technikájukat. Ha tudták volna mi várt rájuk biztos együtt maradnak. Mivel nem jelentkeznek társai kezdi elveszíteni a reményt, de leginkább az aggasztja, hogy nem lesz ideje megtalálni őket mert a prédák levadászhatják. ,,A 'mberek a gépükkel észak felé mentek követnem kéne őket." Gondolta. ,,Itt már a túlélésért harcolok nem a trófeákért nincs értelme maradni." La'cratta nem ismerte a kolónia tervrajzát nem is tudtak a 'mberek itt létéről és ez is okozta az idegenek létszám fölényét. A leszálló egységek felé vette az irányt, hogy az egyik dokkból kijuthasson.

4Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból IV. on Hétf. Jan. 16, 2012 1:48 am

Andrew Fox

Andrew Fox
La'chratta egy légkörben használatos hajó tetején kémlelődött. Három Kiande Amhedha egy földön fekvő, poros és alvadt vértől csúfított tetemet zabáltak. A dögök nem törődtek a csontokkal és a pofájukba még néhány szövetdarab is került a 'mber egyenruhájából. A kijáratot már látta és ha kapu nem nyílna ki akkor túlterheli a rendszert, de ,,legvégső esetben ha minden kötél szakad akkor robbantok" gondolta. A három lény percek alatt még jobban megtépázták a testet. A fej lyukasan mély karmolási nyomok miatt teljesen felismerhetetlen volt. A vadász nem tudott különbséget tenni a 'mberek között, de ennek már az ábrázata sem vehető ki amellett, hogy a négy végtagból amit régen birtokolt már csak egyet tudhatott magáénak. A lábat ami még a test egy megroncsolódott része volt most egy idegen vette a kezébe és könnyed mozdulattal felcsapta a saját hátára a tetemet. -Biztos viszi a fészekbe az új egyedeknek, de vajon mennyien lehetnek ezek? A gondolat után egy másik következett. -Ha sikerül visszatérnem az őshazába úgy térek vissza társaimmal, hogy ezt a helyet a föld felszínéről, de még a tudatból is kitöröljük. A bosszú lángolt benne csak, hogy egyedül ő parazsa volt a lángnak. A Kiande Amhedha-k felszívódtak és két gép tetején ugrálva elég közel került a hatalmas acél és karbonszálas ajtóhoz. Akrobatikus mozdulattal ért földet. Az operációs panel gombsorai megannyi lehetőséget adtak La'cratte-nak azonban ő még nem tudta áttanulmányozni az ellenség eszközeit így ez is kimaradt belőle és az idő is egyre szorongatta. A távolból sziszegéseket hallott. Alkari paneljén a gombokkal ügyködött, amik halk pittyegő és pötyögő visszhangja most őt is idegesítette. Az alkarjánál kék fények cikáztak több ponton körbefonva a kapu irányító paneljét, hogy kiégesse, majd az zöldre váltva elengedte az ajtó zárakat és az ajtó kb. fél méter szélesen szétnyílt. -Sikerült. És gyorsan kituszkolta magát a számára szűkös nyíláson majd észak felé tartott. A kopterből már lehetett látni a kolónia határvonalait a hegy lábánál. A hatalmas hegyvonulat összekapcsolódott egy másikkal majd az is egy másikkal. A kolónia elég nagynak látszott még a hegy nagyságához mérten is, de egy bányász kolóniának és a nyersanyagoknak kell a hely. Tizenöt perc után landoltak az egyes dokkban és óriási meglepetésben volt részük. Hosey fel sem tudta dolgozni és a fegyverét sem tudta felemelni viszont Gibs és Vins azonnal térdelő pozíciót vett fel és célra tartott. Az ajtóból minden felől ahol csak belehet jönni a dokkba minden honnan fegyveres katonák áramlottak be. Egy durván háromszázas zászlóaljnyi katona. Kis hatás szünet után a sor kezd szétnyílni és kilép egy rangban jóval az itt lévők felett álló ezredes. -Back ezredes vagyok uraim tegyék le a fegyvert hisz semmi értelme az ellenállásnak. -Amint kivizsgálták magukat mind a hárman jelentkeznek az irodámba személyesen maguktól akarom hallani a jelentést. Majd flegma egoista lépteivel elment. A karantén vizsgálat tíz percet sem vett igénybe nem úgy mint sok helyen máshol. A gépek alá befeküdt a három katona és átvilágítás után meggyőződtek, hogy nincs semmi bennük. Fura de Hosey tudta, hogy tiszta még is mikor megmondták neki még jobban megkönnyebbült. Tudat alatt Hosey undorodott és rettegett ezektől a nyálkás lényektől. Felöltöztek Gibs az étkezésről kérdezett már több mint húsz órája nem ettek és most a nyugodt körülmények fokozták az éhséget. A két fegyveres közül, akik rájuk felügyeltek megszólalt. -Előbb a munka aztán a szórakozás. - A jelentésen több emberi élet is múlhat. És jobban megmarkolta a fegyverét, mint ha ellenállásra számított volna. Erre a kijelentésre Gibs teljesen kiakadt. -Emberek élete? Kérdezte felháborodva. -Akkor az őrmester és a társaink életével kinek kell elszámolnia háh? És egy lépéssel közelebb ment a felügyelő felé és amelyiknek egy szó sem hagyta el a száját a tussal gyomron vágta Gibset, aztán a földön fekvőt még egyszer gyomron rúgta. Vins szemében gyűlölet csillant meg, de nem tehetett semmit. A katonák célra tartva parancsot adtak, hogy szedjék össze földön fekvő társukat és induljanak Back ezredes irodája felé. Út közben Vins, Hosey egyetlen egy kolónista telepest sem látott csak katonákat. Gibs még mindig köhögött és a hasát fájlalta, de két bajtársa biztos kézzel fogta őt amíg elértek az ezredes irodájához. Az egyik felügyelő bekopogott és az ajtó kinyílt. Az egész bázison észrevehető volt a gyors hadi felállás az összeverbuvált kordonok egy pár sátor felállítása a dokkban. Vins biztos volt benne, hogy nem a teljes kolónia körzetét vonták uralmuk alá. Biztos a szabadon hagyott területen lehetnek a civilek hisz érthető ha valami rossz dolog történne a katonák elsőnek tudnának megpattanni innen. ,,Normális egy civil védi a katonát". Gondolta magában. Az ezredes irodáján viszont semmi katonai jel nem árulkodott egy két személyes tárgy és a katonai komputer kivételével. -Jöjjenek közelebb uraim és üljenek le. -Biztos éhesek és szomjasak is. La'cratta már órák óta haladt észak felé és semmi jelét nem észlelte a környéken életnek. Vajon meddig kell még mennie. A kapszula, amivel a bolygóra érkeztek megsemmisült és nem tudott kapcsolatot teremteni a klánja hajójával. Még ő sem tudta mihez kezd majd, de jobb bárhol mint folyamatosan harcolni a kifáradásig, hogy hibája okot adjon valamelyik herének a sorsa beteljesítéséhez. A távolban hosszan elnyúló az égig feltörő hegyvonulat terült el. -A 'mberek ott építhettek ki egy másik bázist a hegy lábánál, ami jó kis fedezéket biztosíthat nekik. Egy emberek által épített űrhajót biztos nem tudna elvezetni, de akkor hogyan hagyhatná el a bolygót. ,,Talán fogjak egy túszt a beépített hangfelvevő berendezéssel egy alapszinten menne a kommunikálás, de a becsülete később megcsorbulhat e miatt és először el kell odáig jutnom". A kopár kősivatagban erős szél fújt ami egy embernek óriási hátrányt jelentett volna, de nem a vadásznak, akit a maszk védett és a több funkciójú látásmód segítette. Egy idő után jó pár tucat nagyobb sziklatörmelékhez ért. Mintha régen egy hegyet képviseltek volna e darabok amit szétrobbantottak és csak a törmelék maradt volna itt, amit az erős szelek azóta is formáztak. La'cratta hirtelen megállt és könnyed mozdulattal felszökkent az egyik sziklatömbre. Még hátra sem fordult és a hatalmas törmelékek labirintusa közül egy négylábú másfél méter magas és három méter testhosszúságú lény lépett elő. Megérezte a vadász pézsma szagát és pár másodpercig egymásra meredtek. La'cratta pompás prédát látott ebben a lényben. A feje aránytalan nagysága nem illett izmos, szőrrel takart testéhez. A szemei mélyen ültek mint a legtöbb ragadozónak, ám száját nem a megszokott módon nyitotta ki. A száj mozgása mint a fotocellás ajtók szárnyainak mozgása függőlegesen jobbra és balra húzta el az ínyeit, ami kb. négy öt centiméteres fogakat takart. A mancsok végén karmok sorakoztak amikkel idegesen kaparászta a kavicsos talajt. La'cratta tudta nincs ideje a harchoz és még mindig fáradt volt nem akarta pazarolni az elejét. A következő sziklatömbre egy embernek ennyi lendület vételnyi helyről lehetetlennek tűnő feladat lett volna, de ő egy elismert és erős vadász, aki ezt a távot helyből akarta megtenni. Az ugrás pillanatában hangot hallott maga mögött, de nem akarta elvéteni ezért nem nézett hátra. A másik sziklára átérve azonnal megpördült és az előbb látott őshonos ragadozót látta. Nem hitte volna, hogy képes egy ekkora állat feljutni a tömbökre, de ezek szerint nem csak a járatokba ha nem a tömbökön is tudott mozogni. A lény neki iramodott és a szikla széle előtt elrugaszkodott. La'cratta nem tétlenkedett és lándzsáját erősen markolva előre szúrt. A lény egyenesen beleszállt a pengébe és felordított. A vadász lerázta a testet a két három méter magasságból, de újabb hangokat hallott és ezt nem egy vadtól.

5Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból V. on Szer. Jan. 18, 2012 4:00 am

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta tekintete körbejárta a terepet és meg is találta a hangok forrásait. Négy ugyan olyan lény lépett elő a sziklák közül és halott fajtársukhoz léptek. Szagolgatták aztán hamar ráébredtek, hogy egyikük elpusztult a vadász biztosra vette egy falkához tartoztak és ez nem marad megtorlatlanul. Nem gyászolták sokáig társukat és a szikla közepéig felugorva további lendületet szerezve már fent is voltak azon a sziklán ahol az előbb még a vadász állt. Vérszomjasan nézték ahogy La'cratta szikláról sziklára ugrál és menten a nyomába eredtek. A vadász nem érezte magán a vad szerepét pusztán elhitette az állatokkal. Egy újabb ugrást követően megállt és a megfordulás befejeztével két shurriken-t indított gyilkos útra, amik az elől haladó két állat fejét szabályosan ketté hasították. Nem volt idő a shurikenek visszatérítésre mert a másik kettő már azon a sziklatömbön állt ahol La'cratta is. Elővette bacuubját az kinyílt és kezdődhetett a haláltánc. Az egyik elől lehajolt és a feje felett repült el, a másik csapását a lándzsájával hárította majd jól bordán rúgta. Az elsőnek támadó a háta mögé kerülve nem teketóriázott és rögtön támadt, de La'cratta miközben megint megfordult a hosszú nyéllel feltartóztatta annak előre nyomulását és félreseprő mozdulattal úgy taszította félre, hogy a penge az állat bal oldali elülső végtagja alatt hosszan felhasította a bundáját. Az magas hörgő hangot hallatott ám társa akkor már megindította az újabb rohamot. A vadász két csapás elől tért ki a harmadikat levédte és most fejbe rúgta. A megszédült állatnak nem adott több esélyt és keresztül szúrta, de a felhasított irhájú rávetette magát a hátára és a sziklatetején leterítette a vadászt. La'cratta azonban nem esett kétségbe viszont érezte, hogy a karmok felhasítják bőrét és levetette magukat a sziklatömb tetejéről. A két és fél, három méteres zuhanásban próbált felül maradni. A vadállaton ért földet ami viszont a nyakát törte az eséstől. Nagy nehezen feltápászkodott a földön körülötte az áldozat és saját vére is rikított a szürke köveken. Elővette ceremóniás kését és lefejezte a le nem vadászni kívánt prédát. Rengeteg erőt elvesztett most pihennie fog és ellátja sebeit már amennyire eltudja. Vins és Gibs felváltva mesélték el zabálás közben a küldetés kudarcait, Hosey meg sem szólalt csak meredt maga elé és újra átélte a szörnyűséget. A végén Back ezredes felállt ő nem nyúlt az ételéhez minden részlet szinte képet alkotott előtte majd felállt és összekulcsolta kezeit. -Hm nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan képesek kifejlődni talán a bolygónak is van valami köze ehhez, de kitudja. A lényeg. Rövid szünet. -Visszamegyünk annyi fegyverrel amit még senki sem látott és lerendezzük ezt az ügyet. A tisztogatást el kell végezni ez az önök szakaszának volt a feladata, de már rám hárult. Gibs teste megfeszült és hasznavehetetlennek érezte magát. -Azok a dögök túlerőben voltak mi pedig csak tizenegyen. Back meghúzta a szemöldökét mintha sokallná a létszámot. -Ne aggódjon katona most mi is többen leszünk és maguk is jönnek mert már jártak ott. Egy óra múlva indulás ez parancs! Majd a titkári kommunikátorba szólt bele. -Mindenkit mozgósítson. Teljes készültségben egy óra múlva a dokkban. -Igen uram. Hangzott a válasz. Hosey nem akart visszamenni igazából egyikük sem, de Vins és Gibs igazi katonák voltak ők feltudták dolgozni. Egy óra elteltével a dokkban háromszázhárom fegyveres katona hallgatta az ezredes haditervét ha ezt annak lehetett nevezni. Az egész annyiból állt, hogy a felderítő csapat előre megy elhelyez pár időzített bombát és odacsalják a lényeket míg ők zárótűz alatt visszavonulnak. ,,Eredeti" gondolta Gibs. Hat UD-4J típusú gépbe szorongtak a katonák. A légkörben maradás miatt sokan rá se bagóztak a biztonsági előírásra és a magabiztosság sugárzott szinte mindenkiről csak három emberről nem. Hosey becsukott szemmel ült mellette Gibs és ő mellette Vins, aki Gibshez fordult. -Szerinted ezek ennyire jól képzettek és biztosak a dolgukban vagy csak idióták, hogy ilyen könnyelműek? -Remélem az első barátom és akkor megússzuk mi is. -Ja csak az a baj, hogy ezt az ezredest elnézve nem sok jót remélek és nem hinném, hogy másodjára is szerencsénk lesz. -Szerencse? Dehogy is ez a sors Vins és nem fogom a sorsom ezeknek a kezébe adni. És a tiéteket sem.

6Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból VI. on Csüt. Jan. 19, 2012 8:59 pm

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta a sziklák fedezékébe bújt a hajók elől és megvárta míg azok elmentek. Gondolta csak is harcosok, katonák lehetnek rajta, de most akkor mit tegyen? Talán ha fel tudna kapaszkodni a hegy tetejére aminek a lábánál a kolónia van, onnan alkari paneljéből tudna jelet sugározni az orbitális pályán keringő klánhajónak. A két beavatatlan társa elveszett akiket szívből sajnál a jó vadászok útján haladtak, de annyi prédával szemben neki is a szerencsén múlott, hogy megmenekült. Igaz a helyzet felismerés az egyik legfontosabb, de ő tapasztalt vadász volt nem úgy mint a beavatatlanok vajon ha együtt lettek volna most ők is itt lennének? Rengeteg kérdés halmozódik fejében és a medikai készlete bár sokat segített, de a fáradtságot nem törölhette ki La'cratta-ból. Léptei egyre nehezebbé váltak a hosszú út során már vagy öt órája gyalogolt a sziklás és kavicsos szürkeségben. Szerencséjére nem kellett tartania semmitől azért elővigyázatosságból többféle funkcióval átvizsgált mindig egy- egy tereprészt, hogy ne érje meglepetés. La'cratta nem sokkal ezután két nagyobb sziklatörmelék megmászása után egyre tisztábban látta a hegyet és háromszoros zoomolás után már a kolónia bejáratát is. A sebei ellátása után megpróbálta megjavítani az álcázóberendezését, ami több kevesebb sikerrel járt. Annyit elért, hogy a fény megtörjön a testét beborító szerkezeten, de mozgásnál intenzíven bevibrálódott és formát öltöttek a testrészek. Sötétben talán nagyobb eséllyel használhatta volna, de mindegy mert a kolónia mesterséges fényei megvilágítják a sötét sarkokat is. A gépek leszálltak Back ezredes a három megmenekült katona elé lépett. -Kérem uraim árulják el hol találjuk a csótányokat? Hosey továbbra is a padlót bámulta, de hirtelen felemelte fejét. -Az energia ellátóban nyüzsögtek, de szerintem bárhol a kolónia területén. Ezredes kérem hallgasson ránk és ne kockáztassa a katonák életét, bombáztassa le ezt a szörnyű helyet. Back arca elvörösödött, hogy ő ne tudna elbánni pár csótánnyal? -Ide figyeljen én már akkor ezeket ritkítottam mikor maga még nem is tudott a létezésükről. Több fertőzést megakadályoztam és ez az egy sem fajulhat tovább. Gibs kihúzta magát megnyújtóztatta elgémberedett végtagjait. -Uram engedelmével, itt már nincs hova fajulnia a dolgoknak azok a dögök már mindenkit összeszedtek vagy leöltek a kolónián. Nem lenne biztonságosabb és egyszerűbb a távharc és bombákkal megszórni ezt az istenverte helyet? Back még jobban megmakacsolta magát és beleszólt a vállára helyezett kommunikátorba. -A felderítő csapat indulhat vége. Gibs visszaült a helyére és arcába temette a kezét. -Ezredes hiába keres túlélőket hát nem érti? Back legyintéssel tudatja neki nem az emberek szükségesek. -Maga tényleg azt hiszi az emberek miatt jöttünk? Ne legyen naív. Az információt kell megszereznünk és a biztonsági kamerák felvételeit. Ez az egyik kolónia ahol minden helyiségben a pincétől a padlásig legalább egy kamera vette az eseményeket és a vezetőséget a felvételek érdeklik. Back nem törődve velük sarkon fordult és az irányító konzolhoz lépett ahol egy tiszt kezelte az eseményeket és figyelt a katonákon elhelyezett kamerán keresztül, de csak a szimpla látványtól izzadni kezdett a tenyere. A felderítő egység behatolt a komplexumba és szétszóródtak. -Tiszta. Hangzott a csapat irányítójától Shukker őrmestertől. -Várom a további parancsot. Back a mikrofonhoz hajolt. -Hatoljanak beljebb a dokkon keresztül és biztosítsák azt. -Értettem. A felderítők a használaton kívüli hajók között szlalomozva mozogtak ügyelve minden részletre majd nem mindenre. A hátul a többieket fedező közlegény csak a terem falait és a hajók tetejét figyelte, de a hajók alatti szerelőaknákra ügyet sem vetett. Egy pillanat volt az egész és a katonák bakancsainak dobogásában elveszett halk nyögése, mikor az idegen mellette felbukkanva átdöfte a tüdejét és behúzta az aknába. A katonák észre sem vették társuk eltűnését az őrmester jelentett. -A dokk biztosítva jöhetnek vége. Mutató úját felfelé tartva egy kört írt le és a katonák szétszóródtak a lehető legjobban. Füleltek az apró neszekre minden eltelt perc egy órának tűnt. A hajóban Back ötven katonát igazított el. -Maguk felelnek az előretolt állásért. Behatolnak a felderítők mögött haladnak és biztosítják a már tiszta területet utána indul a következő csapat végeztem. Shukker ebben a pillanatban észlelte a közlegény eltűnését. -Hol a fenében van Roy? Választ nem kapott csak egy kiáltást hallott. -A fenébe!!! Pokolba illő jelenet egy falkányi idegen a gépek tetején mozdulatlanul várakozott és fentről vetették magukat a katonákra. A fegyverek megkezdték fülsértő koncertjüket, de az idegenek sem tétlenkedtek. A magasból úgy terítették le áldozatukat, hogy még idejük is maradt a kivégzésre, de volt olyan eset is ahol több golyó is betalált. Ebben az esetben a tengerészgyalogosnak hamar kellett kapcsolnia ha nem akart egy kis savas esőt a fejére. Volt aki eltudott gurulni és volt aki nem. A szörnyek, fegyverek és emberek hangja összeolvadt. A mikrofonjuk nem volt bekapcsolva, de a hajóban a kamerák által mindent látott Back aki felháborodva nézte a katonái elvesztését. -Erősítést a dokkba bemegyünk és leszámolunk velük. -Minden hajónak öt perc múlva legyenek a rámpákon vége. Hosey másodjára tudta a teletárat becsúsztatni az idegességtől. Gibs és Vins is szedelőzködött. Kiléptek a rámpára. Majd nem háromszáz fegyveres. Megindultak a dokk irányába futólépésben. Shukker szórta a dögöket már nem csak a hajók tetejéről jöttek. A szellőzők untalan ontották magukból az idegeneket. Shukker az egyik szellőzőbe bedobott egy nyomás érzékelős gránátot, ami a szellőző belső falához vágódott és azonnal robbant. A huzat hosszan kísérte a szellőzőben a tüzet és legalább egy tucat idegen sült meg, de a túlerő számottevően nagyobb volt. Sorra koncolták fel mellette a katonákat. Ha ő kilőtt egyet a dögökből rögtön egy másik került a helyébe és az végezte be az előző feladatát. Az idegeneknek nem számított az egyed pusztulása tudták vannak annyian, hogy létük így nyerhet csak értelmet. Egy elképesztően hatalmas fájdalom hasított Shukker vádlijába. Az idegen akit az előbb lőtt le még élt és belemart a a húsba egészen a csontig és kitépett egy nagy darabot belőle. Azonnal a földre került az őrmester, de nem hagyta magát és pofán lőtte a szörnyet. Még hat méterre lehetett tőle a következő, de már tudta, hogy percei, másodpercei vannak még hátra. Becsukta szemét és ekkor a fülét megütötte az erősítés fegyvereinek megkönnyítő ropogása. A szörnyeket oldalba támadva egyre beljebb nyomult a sereg a dokkban, de a szörnyek okosak voltak és a földben lévő szerelőaknákból sikerült meglepniük az oldalt álló katonákat. Lábukat kisöpörték vagy csak egyszerűen lehúzták őket. A csapat ketté szakadt és majd nem kezdtek pánikba esni. Back elől állt és parancsot adott három katonának, hogy hozzák ki Shukker-t. A katonák megfontolt léptekkel elindultak és még Shukker is tartotta magát ahogy tudta, de felállni nem tudott. Vins, Gibs és Hosey még a dokk kapujában álltak és nem tolakodtak. Gibs rájuk nézett. -Akár mi is lesz együtt maradunk. Beléptek a pokol csarnokába. Ők hárman a szellőzőkből érkező dögökre csaptak le. A három katona Shukker felett állt és egyikőjük felszedte a padlóról míg a másik kettő fedezte őket. Back előrenyomulást alkalmazott és úgy tűnt ez hatásos. Még tíz percig tartották a dokkot miután csak a szörnyek visszavonulási neszelése hallatszott. Mindenki meglepetten bámult egymásra a tetemeken legjobban Back volt elámulva. A sav mindennel kölcsönhatásba lépett és marta a katonák orrát és szemét, így a dokkban Back ezredes nem tudta létrehozni az első védelmi állást. Felmérte a veszteséget és elszörnyülködve látta, hogy majd nem a katonák fele odaveszett a könnyelműsége miatt viszont Back túl makacs volt és hajthatatlan. Egy húsz fős rajt a dokkban hagyott, hogy ők hátulról fedezzék az előrenyomuló sereget. Elindultak a külvilágtól elszigetelt utcákon és tereken keresztül a kommunikációs központ volt a cél. Nyolcszáz métert kellett megtenniük, de ez a nyolcszáz méter a legszörnyűbb félelmeiket is felülmúlta. Egy elágazáshoz érve a katonák apró kapirgálásra emlékeztető hangokat hallottak és néhányuknak beigazolódott a félelmük. Az első hullámban a csatornanyílásokból több tucat arcmászó bukkant fel hihetetlen gyorsasággal szlalomozva a katonák között ezzel összezavarva őket. A tömegbe törtek be még mielőtt szétszéledhettek volna így a kilőtt golyók sok esetben egy társukat találta el. A kis bestiák gyorsasága elképesztő volt és majd nem mindnek sikerült gazdatestet találnia. A katonák egymáson feküdve az arcukon a parazitákkal szörnyű látványt nyújtottak. Miután rendeződtek a sorok már amennyire lehetett annak nevezni a lángszórók előkerültek és még olyan testeket is meggyújtottak, amik vakon bolyongtak vagy a földön fekve hemperegtek az arcmászók fogságától. Ám a második hullám tudatosította bennük a végzetet és Back abban a pillanatban ébredt rá, hogy ebből a darálóból nem lesz egyszerű kijutni már ha kijutnak. -Vissza a hajókhoz ez parancs. Bömbölte a katonáknak, de többségük az eszeveszett tüzelésben nem hallott semmit csak mikor már késő volt. Az utcákat ellepték az idegenek olyan volt mint egy szörnyfelvonulás és az is volt. Nem számított hányat öltek meg mindig volt utánpótlásuk és a katonák egyre csak fogytak. A dokkba visszaérve két tűz közé kerültek mert a hátvéd sort is megrohamozták a már ismert járatokon át. A vas- acél gerendás falak színei alig látszottak a nagy feketeségtől. Az akció átváltott fogócskába és csak a leggyorsabbak élhették túl. Hosey mellett egy idegen egyenesedett fel amit nem vett észre, de Vins figyelt rá és térden lőtte. Nem foglalkozott a befejezéssel kicsit deja vu érzése támadt, de megragadta Hosey karját és a dokk kijárata felé húzta. Gibs fedezte őket és a még menekülőket. Sok társát terítették le a szörnyek és lassan már ott zajlott minden előtte ám ezt nem várta meg. -Rendben Hosey és Vins kiértek ideje nekem is megpattannom. Az ajtóba még megállt és leadott három pontos lövést, de nem a dögökre ha nem azok áldozatait szabadította meg a kíntól, majd kilépett és a többiek után rohant. Back az élen menekült. -A hajók védelmi zónájához értünk késleltessék az impulzust az egyes madár kivételével mindenkinek felszállás vége. A nyomukban a hatalmas fekete sereg a hátul haladókat elcsípték, és az áldozatok köré egy nagy fekete kivehetetlen kupac gyűlt. Szörnyű halál az idegenek szétcincálták őket. Gibs és Vins futás közben kibiztosították az összes gránátot és maguk mögött hagyták. A hatalmas tűzfal megállásra kényszerítette a sereget, de ezzel csak pár másodpercet nyertek és ekkor a hajó felől egy energia hullám csapott át a környéken. A magasról induló impulzus a méterek megtételével egyre lentebb fejtették ki hatásukat, de a katonák akkor már a hajó harminc méteres körzetében voltak. A szörnyeket telibe találta és hosszan hátralökte őket teljesen ki a védelmi zóna határáig. Az egyes hajót sem töltötték meg a túlélők, de ők beértek és a rámpa záródásáig lőtték a dögöket majd felszálltak.

7Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból VII. on Szomb. Jan. 28, 2012 7:06 pm

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta nagy ívben oldalról közelítette meg a bányász kolónia határát. Nem tudta álcázni magát hiszen a kiszakított kábelek zárlatot okoztak az álcázójában, és csak akkor ,,tűnhetett" el ha egy helyben mozdulatlanul állt. A hegy lábánál felnézve borotva éles szirtek és keskeny hegyi ösvényeket látott ami talán a kolónia közelébe vezet. A keskeny hágókig kell valahogy feljutnia és elkezdett felfelé mászni. A rámpa bezáródása és az űrhajó felemelkedése után a katonák adrenalin szintje nem csökkent. Back a pilóta fülkébe ment. -Vissza a bányász kolóniára és a többi gép kezdje meg a bombázást. A földdel tegyék egyenlővé ezt a helyet. A pilótának elakadt a lélegzete. -Uram valami baj van a kettes és hármas magassága vészesen csökken. Back felhúzta szemöldökét. -Ez lehetetlen nem kaptak parancsot a leszállásra és amúgy is ki az a hülye aki le akar szállni? A két hajó zuhanás közben egymásnak csapódott és a robbanás több nagyobb darabra szakította őket amik könnyedén repültek szerte szét a környezetben és csak aztán zuhantak a földre és még az ott álló xenomorphokra. A négyes és az egyes hajók is megsérültek a törmelék daraboktól és azok is zuhanni kezdtek. Back kétségbe esett hangon ordítozott. -Valaki jelentse mi történt a hajókkal. Egy kérdésére sem kapott még soha olyan hamar választ. Az utastérből Gibs hangját hallotta. -Feljutottak a hajóra! A megmaradt katonák eszeveszett tüzelésbe kezdtek és a három xeno savban fürödve hullottak a rácsozott vas padlóra, mind annyian tudták, hogy a hajónak már úgy is vége. Ha sikeresen landolnának még valamelyik hajó felveheti őket. A pilótának sikerült a gép orrát elég magasan tartani és Back izgatott lihegését érezte a bőrén. -Próbáljon minél többet agyon nyomni a hajóval. A pilóta kissé meglepődött, hogy ilyen helyzetben még kívánságaival fárasztja az ezredes őt. A gép hatalmas rázkódásokkal ért földet és hosszan maga mögött felszántotta azt. A katonák a xenomorphok halál kánonját a vastag falakon át is hallották és néhányuk közben ujjongott. -Dögöljetek meg mind! A hajó nem csúszott tovább a kavicsos, sziklás talajban. Egyben maradt viszont több helyen a leszakadt panelek helyén rések tátongtak, és az idegenek a hajóra felmászva hamar megtalálták hol juthatnak be. A katonák felkészülten várták a ,,vendégeket". Szerencséjükre a legnagyobb résen egyszerre csak két dög juthatott át a maradékon egyesével szállingóztak be és azonnal golyót kaptak. Az idegen testek torlaszokat alkottak az új próbálkozók előtt és még nehezebb lett a bejutás viszont a hajó alján a savtenger egyre nagyobb lyukat rágott magának. Az idegenek nem vették észre egyenlőre és amíg a katonák kitartanak Back az ötös hajót rendelte le a mentőakcióhoz. Tudta, hogy azon van a legtöbb muníció és nem akart ezek után semmit se a véletlenre bízni. Gibs sorozatra állított fegyverével ötnél több lövést nem eresztett egyik idegenbe sem. Tudta még hosszú percekig ki kell tartaniuk mert egy ilyen hajó megtartása felettük, hogy kimentsék őket elég rizikós. Visszahúzódtak a hajó orra felé. Közben zárótüzük megakadályozott minden xenomorph rohamot. Ha bár egy egy ilyen rohamban öt hat egyednél több nem volt még szűk helyen is fene gyorsak voltak és kiszámíthatatlanok. A pilóta fülke ajtajában megállt a sorfal Back kilőtte az üveget és két katonának parancsot adott. -Maguk ketten kimásznak a hajó orrát ellenőrizzék nehogy meglepetés érjen minket. A két katona újra tárazott és megindultak miközben bent már egyre több idegen tömörült. Back a lövések ellenére is hallotta a pilóta telecom-os üzenetét. -Még egy perc és indul a kötél készüljenek. Back nagy levegőt vett. -Négyen maradnak az ajtóban a többiek kifelé. A katonák a hajó orron és a hajó tetején tömörültek és a felfelé törtető dögöket lőtték a hajó falról. A kötél egyszer csak látószögbe került amit Back feszített meg. -Gyerünk induljanak. Egy jó tíz, tizenkét méteres kötélen húzták fel magukat és akik elég magasan jártak a távolból már láthatták a feketeséget, ami feléjük özönt. Rikoltások, sziszegések csupa földöntúli hang. A hajóban még Vins és rajta kívül két katona tartotta a frontot, de a visszavonulást már ők is megkezdték. Vins kilőtt egy tűzoltó palackot ami az egyik falkát megzavarta így egy katona sikeresen kijutott ők pedig jelentős előnyre tettek szert, de társa figyelmetlensége a saját életébe került. Nem tudta Vins mi okból nem vette figyelembe a töltény számlálóját, de mikor az lenullázódott a katona lefagyott és hagyta, hogy betakarja a fekete áradat. Embertelen hangon tudatta a világgal iszonyú kínhalálát. Back még mindig a kötelet feszítette egyik kezével a másikkal a fegyverét tartva és irtotta a dögöket. Tárazásnál is csak egy pillanatra engedte el a kötelet. A felmászó idegeneknek sok bosszúságot okozott elhullott társaik lezuhanó teste. Esetenként több idegent is egy fajtársuk hullája taszított vissza a talajra. Vinsnek is sikerült kimásznia az orra, de a bal bokáját egy hirtelen kinyúló fekete karmos kéz ragadta meg. Vins számított ilyesmire mivel csak pár méter választotta el a támadó rajtól, mikor elkezdett kimászni. Kését kihúzta jobb lábára rögzített tartójából és átdöfte vele a lény csuklójánál ami annyit engedett a szorításon, hogy kitudja húzni a lábát. Nem sérült meg felérve elkapta a kötelet utána Gibs ugrott és kezdte magát húzni felfelé. Back még mindig a kötelet feszítette és lőtt. A két katona lekiáltott neki, de ő mintha csak egyedül lenne ember ezen a bolygón a sok döggel akiket ki kell irtania. Gibs látta, hogy az ezredes kibiztosít egy gránátot. -Gyerünk Vins az ezredes egérutat nyer nekünk használjuk ki. A már feljutott katonák mindent láttak és fedezték a még felfelé tartó társaikat. Az ezredes körül egy nyolc méteres körzetben majd nem szabályos körben hullottak egymásra a dögök. ,,Hiába minden az én hibám lebecsültem az idegeneket és sok emberem halála szárad a lelkemen, de most megmentem akiket tudok". Tudta, hogy valakinek maradnia kell meghalni nem lett volna ideje felmászni és ha erősen meg is kapaszkodna a kötélben kitudja hány ilyen lény mászik vagy ugrik utána. Semmi esélyt nem látott a túlélésre, de képes volt pofán nevetni a halált. Mikor a két katona felért Back beleszólt a vállán lévő kommba. -Vágják el azonnal vége. Az ezredes nem mozdult és most már mind két kezében fegyvert tartott. A gránát ott hevert a lábánál ki tudja hány másodperc lehet még hátra talán 5..., de nem törődött vele. 4... Minél többet akart megölni mielőtt ő hal meg és a kötelet is felhúzták már 3... Egyedül érezte magát, de nem volt szomorú titokban mindig hősi halált akart halni 2..., igaz még szeretett volna élni pár évet, de egója miatt rengeteg bátorság és akarat szorult Back ezredesbe 1... Az ötös elég messzire került a robbanás hatótávolságától, de jól látták az ezredes utolsó harcát egészen addig amíg a robbanás és lángok be nem takarták testét, több tucat xenomorph testtel együtt. Most látták igazán a magasból, hogy mennyien lehetnek a kolónia területén. Számbeli sanszot sem tudtak volna adni, de ilyen helyzetben kitörődne ezzel? Az irány egyértelmű volt vissza a bányász kolóniára és menteni a menthetőt. Idő kérdése és oda is eljutnak.

8Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból VIII. on Csüt. Feb. 02, 2012 3:39 am

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta már vagy egy órája ment a csúszós hágón ami hírtelen éles kanyart vett és még véknyabbá vált szinte lehetetlenné téve a közlekedést. A Yautja lenézett és egy kisebb szklateraszt látott maga alatt és az azt körbe ölelő falakat melybe egy mesterségesen kialakított szellőző volt. Több mint negyed órájába telt mire leért a teraszra és a berácsozott szellőzőt nézte. Ereje kevésnek bizonyult a nagy önzáró csavarokkal szemben így megkockáztatta, hogy vállövegét használja aminek erősségét minimumra állította és tüzelt. A kékes fehéres energia nyaláb szikrákat szórt becsapódáskor majd a vadász elindult a labirintusban. Háromszáz méter után a központi raktárban találta magát aminek üveges kupolája átengedte a beszűrődő fényeket. Senki nem volt a raktárban és a rács itt már könnyebben megadta magát mint a kinti területen lévő. Leugrott a padlóra és tapasztalt vadászként begurúlt a konténerek közé. Vizorja egy árva lelket sem mutatott neki majd váltott a tárgyakat mutató hőlátásra, ami egy ajtóhoz vezette La'cratta-t. Kiégette áramköreit és az ajtó halk szisszenéssel leereszkedett a padlózatba. A vadász kilépett óvatosan és a központi folyosón találta magát több tucat elhagyott vagy eldobott emberi kacattal. Tollak, papírok, néhány ruhadarab, gyermek játékok és még kitudja mik lehettek a földön. Mintha egy nagy csordába verődve homijukkal nem törődve siettek volna együtt valahova. Azonnal EM látásmódra kapcsolt, de az idegenekre utaló nyomokat sem vélte felfedezni. ,,Akkor vajon miért ilyen üres minden?" Gondolta magában. A központi vezérlőt kereste, hogy az adatok betáplálásával feljusson az objektum tetejére. Majd nem egy fél órán át tartott mire megtalálta és közben a zavartalan nyugalomban felidézte milyen ádázan küzdött az idegenekkel és az itt élő vadállatokkal. Pihenőként fogta fel a keresést és most, hogy megtalálta elindította a le és feltöltést. Zongorázni kedett az alkari paneljén és miután végzett tett még egy kísérletet, hogy rendbe hozza az álcázót, de ez nem sikerült neki. A frissen szerzett adatokból kiderítette, hogy a komplexum legmagasabb pontja felé csak egy út vezet. Kilépett a vezérlőből és a helyes irányban elindult. Jó pár folyosót maga mögött hagyott mikor zsibongó hangokat hallott valahonnan. Egy pillanatra megállt aztán folytatta útját, de közben a hangok erősödtek. Mintha egy vastag fal választotta volna el a hangforrásától, de a nézetek között hiába válogatott nem mutattak semmit. Egy szervíz létrát vett igénybe, hogy hamarabb felérjen a következő szintre és miközben haladt a számára kényelmetlen kis terű szellőzőben az egyik nyíláson át több száz embert fedezett fel. ,,Valaki bezárta őket ide vagy ők zárták be saját magukat?" Érthetetlen volt a Yautja számára, de nem is akarta megérteni a 'mbereket csak elakart menni innen. Síró gyerekek asszonyok férfiak. Fegyvert egyiknél sem látott, de tudta ha a xeno-k ide is eljutnak gyors dolguk lesz ezekkel. Kicsit talán sajnálta is őket, de az ő bajuk ha nem tudják magukat megvédeni. A gondolat még végig szaladt La'cratta agyán majd utána kinyílt egy ajtó amin át kb. húsz, huszonöt katona lépett be. Hármat megismert velük találkozott az első kolónián. ,,Biztos jó harcosok ha eddig még életben maradtak." Lelke mélyén szívesen vadászott volna rájuk, de most a klánhajóra jutás volt a célja viszont pár percet még maradt, hogy figyelje az eseményeket. A katonák lökdöstek pár embert, de az ismerős harcosok lecsillapították őket. Számára érthetetlen nyelven beszéltek majd a pánikot és a kétségbeesést érezte a legtöbb 'mberen. Eleget nézelődött és megindult addig míg azok egymással foglalkoznak. A kolónia egy kevésbe használatos részéhez ért. Ez a rész a mindig működő törmelékeket törő gépek irányítója volt. Sok por kosz és friss levegőt érzett. Jó helyen járt a baj csak az, hogy nem tudta hogyan juthatna ki innen. Eközben Gibs segélyhívásokat intézett minden siker nélkül. -Zafira központ Zafira központ itt a bányászkolónia bajban vagyunk azonnali evakuálást kérek. Ezt ismételgette addig amig Vins be nem lépett hozzá. -Te tényleg azt hiszed Gibs, hogy megmentenek minket? A két férfi ezen majd nem komoly szóváltásba keveredett, de egy vészjelzés elvonta figyelmüket egymásról. Három katona társaságában a törmelék területre igyekeztek míg a többiek a civilekre vigyáztak. Odaérve szikrázó, csapkodó kábelek és egy erősen megrongálódott falrész fogadta őket. Alapos körbenézés után se találtak semmi nyomot, hogy kitehette, de Gibs már tudta, hogy vendégük van és csak Vinsnek árulta el. -A vadász itt van és csapdába esett. -Biztos elakar jutni az övéihez. Kontrázott Vins. Gibs megtörölte arcát és sóhajtott egy nagyot. -Először a xenok most meg ez a vadász, hát sosem lesz vége? És elindultak fürkésző tekintettel vissza a gyülekezőkhöz.

9Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból IX. on Pént. Feb. 03, 2012 1:33 am

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta az általa előidézett robbantás után sem tudott kijutni csak porfelhőt és füstöt idézett elő, de ez nem túlzottan zavarta. Az annál inkább, hogy az emberek nem sokára a helyszínen lesznek. Megkerült egy óriási kompresszort és eltünt egy csapóajtó mögött. A folyosó amin haladt üres volt és újra aktiválta a komplexum holotérképét. Rájött, hogy a központi levegőszűrő egységnél a kiáramló csatornán szintén kijuthat. Nem is tétovázott elindult, de útközben többször is aktiválta térképét a kolónia labirintusában. Eljutott a megfelelő szintre ahol 'mberi hangokat hallott és az út végén kilesett a sarokról. Két katonát látott akik egy ajtó előtt álltak. Álcázással könnyedén becserkészte volna őket, de ez most nem jöhetett szóba. Valamit ki kellett eszelnie. La'cratta kiengedte csuklópengélyét és a falhoz simúlva elindult a katonák felé. A folyosón több tárgy is nyújtott neki némi takarást, de szerencséjére a katonák valamivel nagyon elvoltak foglalva. Már csak két méter választotta el őket egymástól. La'cratta lendületet vett és az ugrással elsőre leterítette a hozzá közelebb álló őrt. A másik azonnal kapcsolt és vállához szorította fegyverét amit csak egyszer tudott elsütni. A lövés a vadász felkarját súrolta, de nem törődve sérülésével a pengéket a szegycsont alá szúrta és megemelte áldozatát. A földön fekvő katonának nem volt idelye célozni. A vadász pillanatok alatt megfordult és azzal a lendülettel levágta a 'mber fejét. A vér a falra spriccelt és a két holttest egymásra borulva groteszk módon feküdt. La'cratta ránézett sebére. ,,Nem súlyos csak karcolás, de a vérzést elállította, hogy ne hagyjon nyomot maga után. A vadász méretéhez képest úgy mozgott a szűk folyosókon mint egy akrobata. Kétszer is felmérte a következő fedezékhez való eljutási lehetőségeket. Túl akarta élni ezt a kalandot. Ez már nem vadászat volt, az talán el sem kezdődött. Mire társaival elérték a vadászterületet a xenok azonnal lerohanták őket és a forgatagban elszakadtak egymástól. Ha túléli lesz miről mesélnie utódainak, akik élvezettel hallgatják majd történetét. Nesztelenül lépkedett tovább és elérte a munkáltatói belépő részleget. Ez szintén üres volt így könnyedén átugrott a kordonokon és elkezdett a szerelőlétrán felfelé mászni. Gibs és Vins félrehívták a katonákat, hogy elkerüljék a tömeges pánikot. -Egy vadász bejutott a kolóniára. Feltételezem, hogy egyedül van és nem a vadászat miatt van itt, de legyünk óvatosak, maradjunk együtt. Rádión a két katonát hívta, akik értelem szerűen nem válaszoltak. Gibs és Vins három katonával elindultak a video vezérlőbe, hogy a kamerákon keresztül tájékozódjanak. /Hát mára sajna ennyi mert meló van :\/

10Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból X. on Szer. Feb. 08, 2012 6:08 pm

Andrew Fox

Andrew Fox
La'cratta sok létrafokot hagyott maga alatt mire felért a felső szintre és ekkor vette észre a kamerákat amik talán egész útvonalán végig kísérték felvételen. A Yautja zöldfülűnek érezte magát abban viszont bízott, hogy a 'mberek most a saját bajaikkal vannak elfoglalva. Tévedett nem messze tőle egy lift hangjára figyelt fel. Két nagyobb acélgerendán átugrott hanyag könnyedséggel és felfeszítette a lift szellőző paneljét. Mire bemászott a lift jóval fölötte volt. Beugrott a fémkábelekig erősen megmarkolta és mászni kezdett a lift után. Minden szinthez tartozott egy olyan szellőző amin keresztül bejutott ide. La'cratta a kamerák után megfogadta, hogy mindent szemügyre vesz a környezetéből már amennyire ideje hagyja ezt. A lift megállt és öt katona szállt ki belőle Gibs és Vins az élen. -A videoterem ezen a szinten van. Ebben a sietségben mindenki maga mögött hagyott mindent a jelek szerint. A katonák úgy vonultak végig a folyosókon mintha várták volna a vadász támadását, de kellemesen csalódtak. Beléptek a célterületre és Vins zongorázni kezdett a billentyűkön. Visszatekerték a szalagot talán túlságosan is. Mikor megállították pont egy jelenet játszódott mikor Back és katonái erőszakkal elfoglalták a kolóniát. Szörnyű volt látni, hogy ember bánhat így emberrel. Igaz halálos áldozat csupán nyolc volt, de miután megtörték az ő ellenállásukat senki nem emelt szót. Birkák módjára terelték őket. Vins tovább tekerte a szalagot egészen addig amíg nem látott valami furcsát. Egy Yautja suhant el a folyosókon. La'cratta legtöbb mozzanatát végig követték még a vadász robbantását is tisztán látták miután Vins lementette a sérült kamera felvételeit a hálózatról. Majd hirtelen kikerekedett a szeme Gibsnek. -A lift aknában van gyorsan védekező pozíciót felvenni. Mindenki megfordult és teljesítette a parancsot, de semmi nem történt. Vins megbökte Gibset. -Szerinted nem különös, hogy az emberek terepén nem használ álcát? -Lehet valami tökös gyerek és így fitogtatja az erejét. -Vagy lehet nem képes álcázni magát és akkor könnyebb dolgunk lenne. Gibs magával vitt két katonát míg Vins és a harmadik a videót lesve segített a tájékozódásban. Gibs kivételével a két katonán szemmel láthatóan eluralkodtak az idegesség jelei. A terv, hogy körbe fogják a vadászt. Gibs csapatával pár szinttel lejjebbről indul, hogy Vinsékhez hajtsák a vadászt. A Yautja okozta robbanás miatt jó pár csőrendszerben túlnyomás keletkezett amitől furcsa hangokat hallottak a katonák és fegyverükkel mindig az épp aktuális hangforrás felé céloztak. Vins tisztának ítélte a terepet és leadta az információt társainak. Ezután különös hangot hallott a lift aknából. A felvonó az ő szintjükön volt nyitott ajtóval. A vele maradt közlegényt a terem ajtajához állította őrködni és ő folytatta a képernyők kémlelését. Hosszú óráknak tűnt mire megszólalt Gibs az adóvevő másik oldalán. -Elértük a felvonót a lépcsők tiszták. Két lehetőség van vagy az aknában van vagy a közöttünk lévő szinten. Küld le a liftet, de a szinteden lévő ajtót támaszd ki, hogy beláss az aknába. Mire leér itt is kitámasszuk. -Rendben. Vins a közlegényhez fordult, hogy segítséget kérjen tőle. Aránylag könnyű volt szétfeszíteni a két fémajtót, de mivel támasszák meg? Vins az egyik székért hajolt és már majd nem elérte amikor ismerős baljós hang ütötte meg a fülét. Visszanézett és a közlegényt látta és még valamit egy lándzsát, ami átfúródott a testén és a másik részét egy pikkelyes kéz fogott. Ideje sem volt a rádióért nyúlnia és a mellette hagyott fegyverért sem, mert a vadász a testet belökte az aknába és beugrott hozzá a terembe. A lándzsát eltette és alkari pengéjét aktiválva Vins tudtára adta a viadal kezdetét miközben ő is előhúzta kését. ,,Valahogy rá kell vennem, hogy helyet cseréljünk és a fegyveremhez jussak." A gondolat vége gyorsabban futott át agyán mert a Yautja támadásba lendült. Egy jobbkezes szúrással indított ami elől Vins kitért, de a vadász bal keze úgy oldalon vágta, hogy a fal állította meg a katonát. A Yautja várt míg felállt és amint tekintetük egymásra szegeződött indította második támadását. Egy köríves suhintással vágott Vins felé akinek két kézzel kellett tartania a kést, hogy hárítani tudja azt. A vadász térdre kényszerítette a katonát, miközben Vins arcához egyre közelebb került a a penge. Szeme sarkából látta a hatalmas lábat ami pont fejbe találta volna ha nem gurul félre, de közben egy alacsony vágást ejtett a vadász combján. A sebből rikító zöld vér csordogált a vadász lábszárvédője alá aki szinte meg sem érezte a fájdalmat. A fegyver még mindig túl messze volt, de Vins nem látott más kiutat egy ilyen kis helyen még kevesebb esélye volt a közelharchoz egy ilyen ellenféllel szemben. Hatalmasat vetődött arra az asztalra ahol a karabély pihent és már majd nem sikerült elcsúsznia odáig amikor két hatalmas kéz nehezedett rá és teljesen belenyomta a fémasztalba. Minden levegőt kipréselt a tüdejéből aztán újra mintha repülne. A mesterséges fal állította meg ismét a katonát, de földet érésnél a bokája kificamodott. A szenvedés közepette utolsó esélyként a kése pengéjét két ujja közé fogta és próbálta becélozni a vadászt, majd dobta. A vadász szinte félresöpörte az emberek körében halálos eszközt és Vinset nekinyomva a falhoz felemelte. A katona ekkor sem adta fel. Két szabad kezével püfölni kezdte a vadász fejét, aki az apró bólogatásokat megunva elengedte áldozatát. Vins ráesett sérült lábára és kínjában felkiáltott, de nem tartott sokáig mert a vadász a padlón leszúrta. Gibs sietett vissza a videóterembe mivel Vinsék nem válaszoltak a hívására. Két társát a kifeszített lift ajtónál hagyta. La'cratta utolérte a liftet és megállt a tetején. Pár pillanat múlva már nem mozdult a lift elérte a célállomást viszont a 'mbereket látta és az egyik katona pont elindult a lift belsejébe. A vadász felemelte az egyik szerviz panelt és egyszerű mozdulattal felhúzta a katonát a társa szeme láttára, aki összeroppant a félelemtől. A lift tetején hanyag mozdulattal szúrta keresztül áldozatát. Talán egy kemény húsúba bele sem állt volna a penge, de az ember puha húsa nem állított akadályt ez ellen. Hővizorján látta, hogy a másik menekülőre fogta ,,a gyáva" gondolta magában és beugrott a liftbe majd onnan a nyomába eredt. A menekülő teljesen elvesztette az eszét a félelemtől, nem is nézett maga elé egyre csak a közeledő vadászt látta maga mögött. A katona nem figyelt és egyenesen egy kanyarodó folyosó falának csapódott, de nem esett hátra mert a vadász úgy keresztül döfte lándzsájával, hogy az a falba is beleállt megtartva a testet. A nem mindennapi látvány sokkolt volna a kolónián minden embert, de La'cratta-nak csak egy volt a sok közül. ,,Már csak egy 'mbert kell elintéznem, hogy nyugodtan megtaláljam a kijutáshoz szükséges utat." A Yautja tudta, hogy több katona is van a kolónián viszont azok a civileket őrzik. Elindult vissza a videó vezérlőbe az aknán keresztül. Gibs a társa és jó barátja Vins mellett térdelt és szemei könnybe lábadtak. Dögcédulája egyik részét eltette bízva abban, hogy lesz alkalma elküldeni az érintetteknek. Hirtelen hangot hallott az aknából és fegyverével próbál célt keresni. A bosszú ködös fátyla egész elméjét betakarta, de egy része ellenezte ezt és a tisztánlátásra próbálta terelni. Talán ezen múlott az élete mert amint behajolt épp, hogy ideje maradt visszahúznia magát. Egy lándzsa suhant el ott ahol az előbb épp a feje volt. A lendülettől hátra esett, de hamar visszament a széttárt ajtókhoz és óvatosan lenézett. Semmit nem látott és nem is hallott. A pánik eluralkodott rajta egy percre hisz a vadászok okosabbak mint a rovarok és technikájukkal szinte a legveszélyesebbnek számítanak az univerzumban. Visszatért a komputerek által mutatott képekhez, de semmit nem látott. Nagy kiterjedésű frekvencián kódolatlan üzenet sugárzására állította a komputert és társa teste mellé lépett. Felemelte a barátja testét a vállára tette majd elindult vissza a többiekhez, együtt talán nagyobb eséllyel vészelik át az időt amíg értük nem küldenek valakit.

11Menekülés a káoszból I. Empty Menekülés a káoszból XI. on Csüt. Feb. 09, 2012 6:11 am

Andrew Fox

Andrew Fox
Gibs számára egyre hosszabbnak tűnt minden folyosó. Halott barátjával a vállán már vagy negyed órája futhatott, de azt biztosra tudta, hogy jó irányba. A memóriája sosem csalta meg a katonát és magabiztossága mindig alátámasztást nyert. A távolságot nem tudta felbecsülni amit még meg kellett tennie, de már nem lehet messze. Ezt a következtetést a helyszínről vonta le, ami két épületet összekötő hosszú folyosó volt. Kinézve az üveg plexin tisztán látta a kolónia ezen területét a jó huszonöt, harminc méter magasból. Egy pillanatra megállt, mert nem akart hinni a szemének. A látványtól majd nem elengedte társa testét, de utána erősen megmarkolta. Ismerős, borzongató és keserves kilátású érzések kerítették hatalmába Gibset. A távolból a kolónia falain kívül a szürke tájat egy erőteljesebb sötétség kezdte bekebelezni. Gibs jól tudta a mozgó fekete tenger nem más mint az idegenek több száz főből álló hordája, ami nem sokára eléri a bányász kolóniát. Tudta, hogy felfedezik majd, de bízott benne, hogy akkor már ők nem lesznek itt. Lebecsülte a képességeiket. Vins rádióján próbálta elérni a többieket, de a zavaros adásra senki sem válaszolt. Még gyorsabbra vette lépteit nem törődve az oldalába hasogató szúró fájdalommal. Menet közben még azon is volt ideje aggódni, hogy honnan szerezhetne pár tárat utánpótlásként. Egyetlen esélyt látott a túlélésre az itt maradt hajókkal elhúzzák a csíkot és közben remélte, hogy van elég hajó az emberek számára. Elérte az étkező és társalgó ként üzemelt részt és az ajtónyitó panelen idegessége miatt csak másodjára találta meg a gombot. Az ajtó kinyílt és több tucat emberi arc nézett rá és halott bajtársára a vállán, többek közt Hosey is. Ő azonnal odarohant és segített letenni a padlóra Vins testét. Gibs nem tétovázott. -Mindenkinek el kell érnie a dokkot és beszállni egy hajóba. El kell hagynunk a kolóniát. A okot nem akarta elmondani, de tudta az emberek többsége úgy is visszakérdez, de már a pánik sem érdekelte. -Tényleg tudni akarják? Egy több száz idegenből álló horda tart ide és szerintem már a kanyont is elhagyták. Nos? Az emberekből a félelem nem a pánikot váltotta ki Gibs meglepetésére. Néhányan felsírtak inkább nők és gyerekek, de a legtöbben némán ültek és csak bámultak ki a fejükből. -És a segítség? Hangzott egy kérdés amire Gibs nem mondhatott túl sokat. -Az orbitális pályán keringő Zafirának folyamatosan küldjük a segélyhívást, de nekik sem áll rendelkezésükre olyan eszköz ami megmenthetne minket ekkora túlerővel szemben. Egy bombázás pedig velünk is végezne. -Inkább az mint a dögök. Egy kisfiúra nézett Gibs aki ezt mondta. Hihetetlenül reménytelen helyzetbe kerültek és nem akarta elhinni, hogy ezek az ártatlan családok, emberek most a kegyetlen halállal néznek szembe. Minden felelősségtudó embernek adtak egy fegyvert már amennyit szét tudtak osztani. Egy gyors fegyvertanfolyam után az emberekből álló csorda elindult a dokkokhoz. A kolónia automata gépei ugyan úgy dolgoztak mint bármely átlagos napon, és mindenki a környezetet nézve mintha búcsúzott volna a helytől. Gibs nem tudta felbecsülni a létszámot úgy háromszáz emberre saccolt. A leszálló egységek elérésénél Gibs az emberek lelkére kötötte, hogy először a nők és a gyerekek kapjanak menedéket a hajókon. Úgy látta lesz mindenkinek elég hely és elhagyhatják a kolóniát, de furcsa hangok kezdtek terjedni. A folyosókon, szellőzőkben egyaránt. Sziszegések és gurgulázó pokolba illő hangokat hallott mindenki, aztán a kaparászás ami a közeledtük jelét tükrözte. Gibs az első megtelt hajóra azonnal rázárta az ajtót majd a másodikra is. A harmadiknál nem tudta megismételni a műveletet mert az emberek eszeveszett tüzelésbe kezdtek és az idegenek is egyre több helyen áramlottak be a dokkba. Látszott rajtuk, hogy nem katonák. Nem figyelték a számlálót és a tár persze mindig a legrosszabbkor ürült ki. Sokan elkövették ezt a hibát és az idegenek változatos gyilkolási módszereinek lettek áldozatai. A tűhegyes csontos farkak keresztül szúrták az embereket vagy csak szimplán egy egy darabot téptek ki belőlük az idegenek, ami súlyos vérveszteséggel járt. Az emberi belsőség és a sav szaga émelyítően hatott sok emberre. A célzásuk is inkább volt nevezhető csak szórásnak. A golyók mindig eltaláltak valamit vagy valakit, de nem azt amit kellett volna. Gibs pont elkapott egy ilyen pillanatot. Az egyik telepeshez túl közel került egy idegen és az vaktában tüzet nyitott. A golyók az idegen mögött lévő fajtársait szedték le és mire korrigálhatott volna, már a szekunder állkapocs kilyukasztotta a koponyáját. Egy másik telepes saját jó barátját lőtte torkon. A csata mindenhol zajlott a dokkon belül. Semmi felállás és minden taktika nélkül. Az emberek sorra fogyatkoztak. A hajóban a nők és gyerekek keservesen sírtak látva a helyzetük és szeretteik elvesztését. Gibs látta, hogy az egyik hajó rámpája túl lassan záródik és félt, hogy egy xeno észreveszi. Megindult és lövéseivel utat vágott magának a fekete sűrűben. A hangok messze elnyomták a fegyverek ropogását. A pokol meg sem közelítette a dokk helyszínét. Két faj összecsapásának eredménye. Az egyik élni akar a másik ölni. Gibs időben ért a hajóhoz, mikor látta, hogy az egyik idegen a még számára kényelmesen beférkőzhető résnél próbálkozott. A lényt hátba lőtte és arról csápok szakadtak le majd az is a padlóra esett. Gibs fordult és ismét tüzelt. Már alig látott embereket és hirtelen őt is ledöntötte valami a lábáról. Az egyik alattomosan kihúzta a lábát és a padlóra küldte míg egy másik úgy ugrott a földön fekvő katona mellkasára, hogy majd nem eltörte a bordáit. Gibs azt gondolta itt a vég ennyi volt, amikor egy fehéres kék színű csóvát látott elhúzni a rajta nehezedő idegen mögött, ami az áradatba csapódva hatalmas pusztítást végzett. A felette lévő xeno figyelmét sikeresen elterelte és mire az visszanézett Gibsre már a fegyverével nézett farkasszemet. Gibs felkászálódott és látta a legtöbb xeno a vadászt támadja, de hamar kapcsolnia kellett. Az idegenek annyian voltak, hogy neki is jutott még bőven és a megmaradt embereknek. Nem maradtak túl sokan néhány telepes és vagy egy tucat katona rajta kívül. Mindenki harcolt aki a hajókon kívül volt. La'cratta felhagyott a próbálkozással, hogy kijusson és a dicső halált választotta ám ahhoz még valamely kemény húsúnak elég ügyesnek kell lennie. Egyszerre használta a lándzsáját és alkari pengéjét. A váll löveg már kifogyóban volt és az energiája is kezdett elenyészni épp ezért csak akkor lőtt ha túl zsúfolt lett a helyzet. A lövésre ott voltak a 'mberek akik egész jól csinálták, de így is az összes telepes áldozatul esett a kegyetlen idegen támadásoknak. La'cratta megszállottként harcolt. Nem állt meg, ha akart sem tudott volna mert özönlöttek rá a szörnyek. A katonák és az űrhajóban bámészkodók egyike sem látott még ilyen nagy erejű és hatásos közelharci technikát. A Yautja elképesztően rafináltan mozgott és az ellenség létszám fölényét a saját hasznára fordította. Az egyikből kihúzta pengéjét úgy, hogy közben egy másikra vetette áldozatát vagy éppen a támadók elé húzta így akadályozva támadásukat. Pörgött forgott cselezett mindent felhasznált amit a hosszú évek alatt tanult és elsajátított, de érezte, hogy hamarosan elfárad és ha a fáradtság miatt egy pillanatra is lankad figyelme akkor vége. Nem fog tudni fókuszálni a harcra és koncentrálni a mozdulatokra. Gibs az ajtón nyomuló csapatot lőtte mikor egy a többi hangtól eltérő ütötte meg a fülét. La'cratta-t hátulról keresztül döfte az egyik idegen, és hamarosan már nem is látszott belőle semmi a rárontó bogarak miatt. Gibs folytatta a tüzelést mikor az egyik hajó belsejéből pokoli asszony és gyermek sikolyokat hallott. nem nézhetett el a céltól mert annyi ideje sem volt, hogy tárat cseréljen. Szerencséjére két katona felzárkózott mellé és így megtudta oldani az újratöltést, és közben látta a hajó belsejéből az üvegre csapódott vért. Magát hibáztatta amiért ő adta ezt az ötletet a hajókkal kapcsolatban, de a lelkiismerete emésztése miatt most két katonát ragadtak el mellőle az idegenek. Ő maradt egyedül a dokkban és újabb sikolyok törtek ki egy másik hajóból. Még gránát sem volt nála, hogy könnyítsen saját sorsán, de feladni sem akarta. Egy kézzel tartotta a fegyverét és szabad kezével kihúzta az utolsó tárat zsebéből, de közben lőtt minden felé. A szellőzőkre a kapu irányába aztán csak azokra az idegenekre akik már túl közel voltak, de hamarosan már csak az őt beterítő feketeséget látta.


/Nos ennyi a kis próbálkozásom azért remélem akik olvasták egy minimál szinten lekötötte őket. Egyébként semmit nem dolgoztam ki előre csak leültem és írtam szóval az ebből és másból is adódó hibákért bocs és köszi a lehetőséget/
U.i.: Hogy miért a xenok győztek? Mert kedvenc és mert legtöbbször ők húzzák a rövidebbet.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.