Név: Dra’Quo
Faj:Yautja
Nem: Hím
Kor: 72
Szül. Hely.: Yautja őshaza
Szül. Idő: 2122
Külső: Átlagos méret (2,1m), kissé talán agilisabb és gyengébb, mint egy átlag predátor, de egy embernél még ígyis sokkal erősebb, inkább az ész, mint az erő uralkodik felette.
Jellem: Végtelenül nyugodt, figyelő és felfedező szellem, mindent megpróbál megérteni az ismert univerzumban, néha ezért még az úgynevezett szabályokat is képes felrúgni.
Felszerelés: Iker csuklópenge, álcázó, lándzsa, hálóvető
A yautja anyabolygón született, gyermekkorához nem sokmindent lehet hozzáfűzni, átlagos edzések és tanulmányok sorait végezte el. A tudomány és a felfedezés iránt különös vonzalmat mutat ezért sokat gúnyolták fiatal korában. Ennek az ifjú titánnak a története egy költözéssel kezdődik...
„Atyám megint önző döntést hozott...itthagyni mindent és mindenkit...”
Míg az egészen fiatal yautja a holmiját pakolta, ami nem tett ki sokat csak egy kis naplót és egy saját készítésű kést takart, ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejében.
„Miért az átkozott Hydrae IX, mi van ott ?!...itt is van minden, préda, felfedeznivaló...harc !” Kissé félt bevallani magának aztán folytatta: „...barátok, akik büszkék lehetnek rám, ha valami nagyot teszek...”
Dra’Quo atyja már egészen fiatal kora óta nevelte ez ifjú ragadozót, az anyja nem sok figyelmet fordított rá, de ez nem kiemelkedő történet a predátorok társadalmában. Dra’Theb az apa azért döntött úgy, hogy otthagyja a predátor őshazát, mert a Delta Hydrae IX-et és a környező rendszereket vonzónak tartotta vadászat szempontjából. Az őshaza szektora hemzseg az ifjú felfedezőktől és vadászatra vágyóktól. Dra’Thebnek mivel még csak a megbecsült (honoured) rangot elérvén nem volt sajnos saját űrhajója, bár rangját tekintve szert tehetett volna egyre, de sok ellenlábasa volt a környékén, így nehezebben érte el a célját. Kapott hát az alkalmon és megkért egy öreget (elder) aki a jóbarátja volt, hogy velük mehessenek a hajójukon. A hajó csak egy kisebb szállítóhajó volt a Delta Hydrae IX-re, ami tenyésztett idegen tojásokat vitt beavatásokra és egyéb más célokra.
„Talán az utazás érdekes lesz és sokat tanulhatok majd...” Dra’Quo reménykedett, hogy akár találkozhatnak az úgynevezett emberekkel akikről már sokat hallott. Azt beszélik fiatal faj, de rejtelmes körülmények között, rövid idő alatt nagyon sokat fejlődtek és elég nagy tudásra tettek szert, habár szűk látókörűségük megakadályozza őket, hogy az egész univerzumot uralják, azért sok helyen megtalálhatóak és akadnak köztük méltó ellenfelek, úgy technológiailag, mint taktikailag. Dra’Quo-t nagyon sokat foglalkoztatta ez a fiatal faj, bár még sosem látott egyet sem élőben, valójában nagyon kevés dolgot látott még élőben.
Elérkezett hát a nagy nap, az utazás napja, már mindenki elköszönt az ismerőseitől és barátaitól, Dra’Quo inkább próbált az új célra koncentrálni, tanult, mindent próbált észbentartani a Delta Hydrae szektorról, hogy előnyben legyen a zord űrrel és a vadonnal szemben, tanulmányozta a bolygókon élő eddig ismert fajokat és nem értette atyja miért akar ide jönni, aztán az utazás napjára rájött, talán pont azért mert amit a könyvekben leírnak, amit mondanak róla, nem minden, hiszen olyan fiatal a yautjáknak még ez a szektor, nem rég költöztek ide és kezdték el vizsgálódásukat, a Hydrae IX-en is még csak egy település van. „...talán rengeteg felfedezni való van...” Efféle gondolatok jártak Dra’Quo fejében, ámbár a mindíg merengő yautja rájött gyakorlatias napja lesz, mikor apja egy hatalmas majdnem ragadozó méretű zsákot dobott a vállára és intett a házukhoz legközelebbi landoló téren álló hajó felé, ezzel közölve, hogy irány pakolni, mivel Dra’Quo volt a legfiatalabb és a legkevésbé megbecsült ezért rájött elég sokat kell majd pakolnia...
Dra’Quo a térre kiérvén megpillantotta a Bnek’Tor-t egy hunter osztályú kissé öreg, de jól karbantartott hajót, sok más is társult a látványhoz. Például féltucatnyi yautja, akik feltételezte, velük fognak menni. Egyet már ismert közülük, atyja egyik közeli barátja Kra’Chu, már találkozott vele párszor váltottak pár szót, de jobban nem ismerte a robosztus 2 és fél méteres yautját. Volt ott még 3 kissebb őr féleség, illetve a hajó kapitánya, apja távolabbi ismerőse az öreg(elder) Fet’gah. A 3 másik yautját nem ismerte, így Dra’Quo-val és apjával 7 fős volt az űrutas csapat. „Ez érdekes lesz.” Gondolta magában.
A rakodást kb egy órával később fejezték be, mivel mikor Dra’Quo odaért apjával, már javában tartott a rakodás. Dra’Quo-nak nem igazán kottyant meg a cipekedés, inkább találta unalmasnak, de ő mindíg olyan szerzet volt, aki belemélyed saját gondolataiba és képes így kiszorítani a fizikai monotonitást. A fiatal ragadozó és apja a raktérben kapott helyet, mint lakhely, mivel a nagy raktér kisebb blokkokra voltak osztva, így még ez is elfogadható volt. Apjának sem volt sok felszerelése, leginkább vadász fegyverek, és egyéb személyes tárgyak. Kissé feszéjezte, hogy apjával közös „cellában” kell osztozniuk, mert mindíg is különc ragadozónak tartották. Már részt vett pár vadászaton kisebb emlősökre hüllőkre, másnak idegen volt a túlzott prédával való egyesülés az órákon át tartó megfigyelés, ám így azt a kevés vadászatot nagyon eredményesen zárta, habár ezek sehol nem voltak a valódi xenomorphoktól. A hajó napnyugtakor indult útnak, így nem zavarta össze őket a hirtelen sötét, közben a beszélgetésekből kiderül a 3 őrszerű alak a kapitány emberei, nagyon fegyelmezett legénység.
Előre közölték velük, hogy az út 3 napig fog tartani még az ő sebességükkel is, Dra’Quo tovább tanulmányozta a Delta Hydrae szektort és élővilágát, de már a második napon elfogta a felfedezésvágy. Elindult és körbejárta a raktér blokkokat, a legtöbben élelem és egyéb felszerelés volt található, ám volt egy eldugott nagy fémajtóval lezárt részleg, „Karantén” felirattal. Dra’quo megpróbálta kinyitni az ajtót az elektromos vezérlőpanelen keresztül, mire az ajtó melletti kis képernyőre egy hangos „beep” hang mellett kiírta a rendszer yautja karakterekkel, hogy adja meg a belépési jelszót. Az elkeseredett predátor hirtelen fémes kattanásra kerregett fel, ami a háta mögül jött, vészjóslóan közelről, tudta, nem szabad mozdulnia...
„Ez nem neked való hely ifjú...” szólalt meg az egyik őr akit még nem ismert, a csuklópengéjét a tarkójának szegezve. „Itt a tojásokat tartjuk, amit a Hydrae IX-re viszünk.” „...Csak gondoltam körülné-„ „CSENDET !...akarod látni a förtelmet?... a tökéletes fenevadat ?!” Dra’quo hátán valami megmagyarázhatatlan borzongás futott végig, inkább az izgatottságtól és tudásvágytól, mint a félelemtől, azt már rég kiölték belőle. A fiatal yautja izgatott kerregésére az őr tudta, hogy mi a válasz. Beütötte a kódot és az ajtó hidraulikája felszisszenve engedett és kinyílt. Ami bent volt olyat még sosem látott, az asztalokon kisebb tartályokban 10-15 tojás lebegett, fura zöldes folyadék vette körül őket és látszólag élettelenek voltak, ám a ragadozó tudta ez csak a látszat, a folyadék teszi tompává a magvakat amik a halált hordozzák. Az ifjú egészen közel hajolt, mikor a hajón megszólalt a riadó szirénahang. A 2 ragadozó azonnal kisétált a blokkból és az őr rögtön bezárta az ajtót maguk mögött.
Megérkeztek a Hydrae szektorba a vártnál némileg hamarabb, ám hívatlan látogatók miatt azonnal le kellett lassítaniuk és be kellett kapcsolniuk a hajó álcázását, ezt Dra’quo az őr kéziszámítógépén végzett kommunikációval nyugtázta. Gyülekezőt rendeltek el a hídon mindenki ott volt aki a hajón utazott még a kis Dra’quo is mivel a híd elég nyitott volt nem zavartak senkit. Egy emberi katonai felfedező hajó pont a Hydrae VII környékén kóborolt, mikor beléjük akadtak, szerencsére a bolygó másik felén kapcsolták be az álcázást így a palnéta takarta őket, de az emberek ígyis felfigyeltek a jelenlétükre, csak éppen azt nem tudták mi az és hol van pontosan. „A Pyode Amedhák hajója felénk veszi az irányt, az érzékelőikkel pásztázzák a terepet...” – szólt a másik őr aki a hajó pilótája volt. „Teljes kommunikációs csend az egész hajón, egy neszünk sem lehet ami kijut az űrbe !!!” – szólt a kapitány. Habár a predátorok technológiailag fejlettek voltak, az embereknek ez a fajta hajója nagyobb volt és erősebb, mint ők, nem dicsőség, inkább őrültség lett volna nekik támadni.
Az ifjú Dra’quo szíve elkezdett hevesebben verni, pár yautja beleértve apját és közeli barátait is csendben, kisebb kerregések mellett figyelték az eseményeket. A kapitány végül úgy döntött véget vet a lehetetlen helyzetnek... „Kormányos, lassú 180 fokos fordulat közben folyamatos gyorsítás...” a hajó fordulni kezdett, nagyon közel voltak a Hydrae VII orbitális pályájához. Már majdnem sikerült megfordulni és a bolygó másik oldalára kerülni az emberi hajó látóteréből, mikor egy hirtelen kisebb meteoreső a hajó oldala mellettt húzott el, a Hydrae VII gravitációs vonzáskörén belül kerültek, ezért húzott a bolygó felé a meteoreső. „Meteorraj !!! Kapitány, mit tegyünk ?...” A kapitány látszólag nem került még ilyen helyzetbe, habozott. Dra’quo tudta inkább gyorsítani kéne megkockáztatva ezzel az emberek figyelmét, de elkerülve a meteorrajt, bár kockázatos lenne. Nem voltak könnyű helyzetben.
A kapitány habozott, ami nagy hiba volt, a meteorraj pár darabja a hajó bal oldalát érintette, ami hangos tompa pattanások formájában hallattszott a vezérlőben, mindenki tudta, hogy álcájuk fel fog bomlani az emberi érzékelők azonnal érzékelni fogják az anomáliát. Az emberi hajó pillanatokkal később tüzet nyitott, habár nem látták őket még mindíg kezdték bemérni helyzetüket, rengeteg lövedék húzott el a hajó mellett, mire a kapitány rájött már csak a harc lehet a megoldás, élesítették a fegyvereket és tüzet nyitottak. Dra’quo csak bámult, még sosem látott ilyet, a két hajó elkezdte szabályosan darálni egymást, de az emberek előnyben voltak, méretüknél és helyzetüknél fogva. Az emberi hajó már elég szakadt volt mikor fatális léket kapott a yautja űrjármű. Le kellett zárjanak pár kisebb szegmenst a hajóból, zuhanni kezdtek a Hydrae VII felé...
Pár órával a zuhanás után térhetett magához a fiatal yautja, körülötte álltak páran, az apja, Kra’Chu, Fet’Gah és a harmadik őr aki a tojásokat mutatta neki, később kiderült, Neh’Bar-nak hívják. Ketten odavesztek a zuhanásban, szerencsére a hajónak volt némi ereje és tompítani tudta a zuhanást. „Hát nem vesztél oda...” – szólt apja és segítő kezet nyújtott a yautjának, akinek szemébe sütött a sivatagos bolygó két napjának fénye. A kormányosnak még sikerült a Hydrae IX felé küldenie egy kódolt vészjelző üzenetet, amit csak remélhettek, hogy nem az emberek hanem a yautják figyelnek fel rá. A bolygó kietlen volt és kopár, tele homok dűnékkel, de sikerült a szavannás területen landolniuk, pár állatfaj is lakott errefelé, de a yautják, nem tudtak sokat pihenni, már a felső légkörben látszott a villódzás, az ’mberi hajó csapatokat fog leküldeni.
Dra’quo apja gyorsan a két hullához fordult és elkezdte a kisebbről lehántani a könnyű pácélzatot a személyi számítógéppel, a csuklópengével, az álcázó berendezéssel, maszkja már volt a fiatal predátornak. „Dra’Theb, sietnünk kell !” – mondta Kra’Chu „Akkor segíts te félkegyelmű !!!” – vágott vissza az apja a barátjának, szerencsére túl jól ismerték a másikat, hogysem ilyen sértésekkel valóban feldühítsék egymást, inkább csak az izgatottság jelei voltak ezek. A yautják összegyűjtötték a két hulla felszerelését, a kisebbét megkapta Dra’quo aki fiatal kora lévén csak egy késsel rendelkezett eddig, gyorstalpalót kapott apja barátjától Kra’Chu-tól az álcázó működéséről és a csuklópenge aktiválásáról, de a fiatal yautja sokat olvasott már ezekről szerencsére, csak ámult és bámult, sajnálta hogy nem ceremónia mellett kapja meg ezeket de a körülmények sajnos mást diktáltak. Így a yautja teljes arzenállal rendelkezett az előző naphoz képest, bár régi kését is megtartotta amit ő maga csinált, ez volt a hazája jelképe, ami mindíg az őshazára emlékeztette, beszúrta bőr övébe. Az égbolton két kicsi pont látszott mikor a második őr számítógépét éppen önmegsemmisítőre állították és bedobták a hajó közepébe, hogy megsemmisítsen midnen technológiát.
Két leszállóegységet küldtek le, a yautják bekapcsolták álcázójukat, és biztonságba kerültek pár nagyobb szikla mögé mikor a hajójuk felrobbant. Kékes energiagömb közepette vált porrá a hajó amivel utazásukat kezdték. A leszállóegységek két külön helyen szálltak le taktikai előnyhöz jutva ezzel. Dra’quo mintha a szeme sarkából mozgást látott volna még mikor a hajótól eljöttek, de a robbanás után már nem vett észre semmit. Kra’Chuval és Neh’Barral bújtak meg egy szürkésbarna szikla mögött. Az apja és a kapitány kissé arrébb egy másik szikla mögé mentek, hogy a két oldalról várható ellenfelet fogadhassák...
Körülbelül tíz perc múlva értek oda a katonák, addigra a yautják tudták el kell, hogy érjék a hegyvidéket, ami loholva, kb negyed óra lehetett és a szavannán keresztül egy sziklás részeken nem lehetetlen. Dra’quo kb 10-10 katonát számolt mind a két oldalon, egészen izgatott lett. „Az első VADÁSZATOM !” – gondolta, ám nem számoltak, hogy hoznak magukkal szintetikus egyedeket is amik jóval fejlettebbek az álcázás észlelésében, mint az átlag emberek. Szerencsére a nagy APC-k nem bírták a homokos talajt megsüjjedtek volna így a katonák gyalog jöttek, de elég jól felszerelkezve, Dra’quo szemügyre vette a prédákat, mozgásukat szokásaikat, fegyverzetüket, hogy előnyhöz jusson. A yautják nem várták meg, míg teljesen bekerítik őket, így mozgásba lendültek, a kapitány és Dra’Theb már félúton voltak, kisebb sziklákon lépkedtek óvatosan nehogy megsüllyedjenek és észrevegyék őket. A másik 3 fős csapat élén Kra’chu volt a legtapasztaltabb így a taktikai vezető, megvárták míg az emberek beérnek a fedezékkel teli sziklás részre, hogy közelharcba kezdhessenek, 3 oldalra oszlottak Kra’Chu középen, Neh’Bar jobb míg Dra’Quo a bal oldalra került. Nesztelenül lestek a prédára, látási viszonyok kitűnőek voltak, nem volt szükséges hőlátásra kapcsolni, de így az emberek is jól láttak, szorult helyzetben voltak.
Nagyjából mindkét oldalon ugyanakkor kezdődött el a mészárlás, mert inkább annak lehetett nevezni, a 2 öreg könnyen vette a feladatot, a kapitány és Dra’Theb a kiborggal kezdtek, hogy megszüntessék a gyors mozgásérzékelő szervét az egységnek, majd szisztematikusan elkezdték lekaszabolni őket. A másik oldalon kissé más volt a helyzet, csak Kra’Chu tudta mi folyik a kapitányéknál, a másik két tapasztalatlanabb vadász csak a közvetlen közelharcra összpontosított. Dra’Quo kissé habozott, mielőtt a szikla mellett elhaladó ember tüdejébe mélyesztette hátulról a csuklópengéit. Már két másik társa is nekilátott a harcnak, Kra’Chu az androidot vette célba, úgytűnt majdnem méltó ellenfél neki, akár közelharcban is, de aztán nem tudott ellenállni a lándzsa borotvaéles hegyének, a robotok kiszámíthatóak. Kra’Chu csapata jól vette az akadályt, már az utolsó két kétségbeesett vaktában lövöldöző embert vették célba, mikor a távolból iszonyatos ordítást és dübörgést hallottak...a kapitány ordított, hirtelen megrökönyödött mindenki a halálhörgésen, nem tudták mi ez, az öreg(elder) nem eshet el, az képtelenség. A másik oldalon bevetették az UD-4 egységeket, miután a két predátor lemészárolta a földi csapatokat, az emberek teleszórták rakétával a területet, valószínűleg a könnyű puhahúsú prédát csak csalinak küldték be a harcmezőre, úgytűnik ezek itt tapasztalt ’mberek. Dra’Quo pillanatnyi defókuszáltságát kihasználta a tengerészgyalogos és a kését belemártotta az ifjú karjába, a ragadozó felkerregett a fájdalomtól, még sosem érezte ezt, a fájdalmat, a dühöt, a vadászösztönt. Közben Neh’Bar már kivégezte prédáját, miután az ember pisztolyát szabályosan kettévágta karpengéjével.Dra’Quo ellenfele maradt csak, a yautja kihúzta karjából a kést, ami a csuklószámítógép fölé fúródott pár centivel. Majd ráordított az emberre, rögtön látta amint az ember önkívületi állapotba kerül a félelemtől, a rettegéstől amit miatta érez.
A halál hangja, ahogy kikattan a csuklópenge, kezdett ismerősen csengeni az ifjú vadásznak, kezdett tetszeni neki, valami mámorító köd költözött elméjébe, imádta a helyzetet. Lentről szíven szúrta az embert, majd felemelte míg lábai már nem érték a földet, az ember vére lefolyt egészen a csuklópengén keresztül Dra’Quo karjára a seb környékére. A vörös emberi vér elkeveredett a yautja zöld foszforeszkáló vérével. Dra’Quo nyugtázta első 3 áldozatát, ennyi jutott neki, még sokat kell tanulnia, de jó úton halad. A ragadozók még mindíg álcázva átfutottak a kapitányékhoz, miután a földön nem maradt ellenfél, bár a két leszállóegység még ott körözött, célpontot keresve.
Az öreg Fet’gah odaveszett, cafatokra tépték a rakéták, Dra’Theb épphogy meg tudott menekülni a lezúduló haláltól, de nagyot esett és egyébként is több sebből vérzett, rossz állapotban volt. A két hajó végül felhagyott a kutatással, a maradék négy ragadozó a hegyvidék felé vette az utat, ha testvéreik utánuk jönnek, hogy megmentsék őket, ott fognak leszállni.
Fél nap múlva értek a hegyekhez, láttak barlangokat, de ösvényeken kellett feljutni hozzájuk, tudták az emberek sem hagytak fel a kereséssel, de kezdett esteledni, ami ritka, mert a bolygónak két napja volt. Az este a yautják számítása szerint kb 3-4 óráig tarthat, sokkal tovább nem, aztán felkel az első nap. Dra’Theb ellátta sebeit egy pihenőnél, majd úgy döntöttek szétválnak, hogy nehezebben akadjon nyomukra egy esetleges emberi őrjárat a levegőben, a hatalmas emberi hajót látták ahogy leszállt egy sziklás vidékre ahol a talaj meg tudta tartani, hamarosan megint a nyomukban lesznek. Dra’Theb Neh’Barral ment, míg a fiatal Dra’Quo Kra’Chuval kezdte az útját.
„Az első igazi összecsapásod volt ugye?” – szólt a yautja torz vigyorral az arcán. „Igen az első igazi vadászatom...” – mondta a merengő Dra’Quo. „Vadászat ?! Pfft ez messze nem vadászat csak egy kis öldöklés volt, az igaz vadász ebben nem lel akkora örömet!! A lényeg a préda maga, azonosulj vele, érezd a félelmét, tudd meg mi lesz a következő lépése ! Erősek vagyunk a legtöbb prédához képest mégis a lényeg a becserkészés a vadászat maga ! Az igazi élmény !” – Kra’Chu igaz szavakkal szólt, Dra’Quo kezdte érteni fajtája lényegét...
Reggelre lassabbra vették a tempót, de nem álltak meg majd hirtelen neszre lettek figyelmesek, valaki már-már csörtetett feléjük a vadonban, a két ragadozó kipattintotta pengéit. Majd hirtelen Dra’Quo apja tört ki a növények közül...”Emberek ! Ittvannak !!! Neh’Bar ! Neh’Bar odaveszett !!!” Nem értették a képzett vadász, hogyan veszett oda az emberekkel szemben. „De hogyan apám ?!” „NEM...nem az ’mberek voltak !!! Kiszabadult ! Kiszabadult ! Egy, vagy több is talán !!!” Hirtelen a másik két ragadozó felfogta mi történt, a hajójukról kiszabadult egy vagy több arcmászó, most ki tudja hol lehetnek, talán emberekben, egy biztos egy már Neh’Barban van. „Nem tudtam időben megölni Neh’Bart, beléköltözött ! Az emberek elfogták !”
A három yautja nem tudta mitévők legyenek, az első nap már kezdett jócskán a horizont fölé érni. Végül fölértek egy fennsíkra nagyobb bokrokkal, fákkal sziklákkal, tökéletes búvóhely, hogy megvárják amíg értük jönnek. Órák teltek el, a yautják megpihentek, sok dolog történt velük, nem erre készültek, más ha előmeditálnak, vagy eleve vadászni jönnek, a legtöbbjük nem hozta el minden fegyverét, vagy a hajón maradt menthetetlenül. Aztán hirtelen meglátták a reménysugárt és fellélegeztek, persze az álcázott predátor hajót csak ők láthatták a maszkjukon keresztül, az emberek nem. Hirtelen fény gyúlt a yautja hajó oldalán, majd a leszállt emberi hajót ezer napnál fényesebb lövedék érte el és az egész bolygó beleremegett amint a hajó darabokra robbant. Dra’Theb az alkarszámítógépén kommunikációt intézett a hajóval majd így szólt: „Jönnek értünk...” A fennsíkon hirtelen egy emberi egység jelent meg és hoztak magukkal egy fegyvert, egy páncélt, amit egy ’mber vezetett, egy ember ült benne. Hallottak már hasonló páncélokról amik erőt és iszonyú fegyverzetet adnak az embernek. A távolból hihetetlen üvöltés hallattszott, ismerte mindenki ezt a hangot, a halál hangja volt, csak kicsit másképp, mintha egy yautja lett volna, a predalien volt az ami Neh’Barból született, valahogy kontrollálhatatlanná vált, elszabadult. A ragadozók két tűz közé kerültek. Bekapcsolták álcázásukat, mindegyikőjük tudta mit kell tenni. Dra’Theb a predaliennel fog foglalkozni a fennsík keleti felén míg a másik két yautja becserkészi a puhahúsúakat akik északnyugatról jönnek.
Volt esélyük, ami nem volt túl megnyugtató, de jobb mint a semmi. Dra’Quo kisebb és ügyesebb lévén a páncélembert akarta, mert hátulról lehet ellene esélye, míg Kra’Chu az embereket vállalta el. Elkezdődött a harc mindkét oldalon Dra’Quo oldalról közelítette meg a gépembert. „Mozgás előttünk 10 méterre !!!” – hangzott egy puhahúsútól amire hirtelen mind megacélosodtak. Dra’Quo odaért a hatalmas páncéloshoz és felmérve gyengepontjait rájött magát az embert kell megölnie. Felugrott a hátára felkapaszkodott a tetejére megpróbálta elérni a pilótát. A páncél megingott a súly alatt, hátralendült majd elkezdett összevissza hadonászni és lövöldözni a géppuskájával, el is pusztítva pár puhahúsút. Majd Dra’Quo nagy nehezen elérte a pilótát és két szemén beszúrta a csuklópengét, a gép háralendült, az ifjú leugrott róla mialőtt a gép maga alá temethette volna a yautját, hátraborult. Kra’Chu nem egy sebből vérzett mikor Dra’Quo odaért a harcba, ketten már kiegyenlített volt a küzdelem. Az emberekkel hamar végeztek, kisebb sebek árán, ám Dra’Theb már alig élt mire odaért a 2 másik yautja, a predalien jobb karja le volt vágva, és rengeteg sebe volt. Úgytűnt egyikük sem bírja tovább. „...fejezd..be...fiam...FEJEZD BE !!!” Dra’Quo tudta a becsületkódex nem engedné, hogy más prédáját elvegye, de ez egy speciális helyzet volt. A yautja elvette a lándzsát apja kezéből, és a fetrengő predalien felé lépett, ami még megpróbálta még széttépni a baljával, de Dra’Quo könnyedén kivédte a gyenge idegen támadását majd keresztülszúrta a koponyáján apja lándzsáját, csavart rajta egyet, majd oldalirányba egyszerűen letépte a lándzsával együtt a trófea fejét. Apja büszke volt rá...haldoklott. Amint a predator hajó megérkezett, apja már meghalt, testét két vadász vitte fel a hajóra.
Végül a 7 fős legénységből ketten érkeztek meg a Delta Hydrae IX-re Kra’Chu és Dra’Quo, akik azóta kapcsolatban vannak és jóbarátok lettek, bár vadászni mind magányosan vadásznak otthon elmesélik egymásnak harcaikat, élményeiket. Dra’Quo új otthona a Hydrae IX lett, minden megszűnt ami a múltja volt, de megtanulta, hogy a jövőben okosan kell vadászni és büszkén viseli apja lándzsáját, ami apáról fiúra szállt. Bár még fiatal és tapasztalatlan vadász, de jó úton jár a dicsőség felé.
Ez egy érdekes kalandozó első története.
//Szeretnék Profaneként kezdeni vagyis beavatotlanként és majd később valaki lemesélné a beavatást, mert még nem ölt alient, ha van valami amit nem jól csináltam szoljatok légyszi. Jó olvasást !
Faj:Yautja
Nem: Hím
Kor: 72
Szül. Hely.: Yautja őshaza
Szül. Idő: 2122
Külső: Átlagos méret (2,1m), kissé talán agilisabb és gyengébb, mint egy átlag predátor, de egy embernél még ígyis sokkal erősebb, inkább az ész, mint az erő uralkodik felette.
Jellem: Végtelenül nyugodt, figyelő és felfedező szellem, mindent megpróbál megérteni az ismert univerzumban, néha ezért még az úgynevezett szabályokat is képes felrúgni.
Felszerelés: Iker csuklópenge, álcázó, lándzsa, hálóvető
A yautja anyabolygón született, gyermekkorához nem sokmindent lehet hozzáfűzni, átlagos edzések és tanulmányok sorait végezte el. A tudomány és a felfedezés iránt különös vonzalmat mutat ezért sokat gúnyolták fiatal korában. Ennek az ifjú titánnak a története egy költözéssel kezdődik...
„Atyám megint önző döntést hozott...itthagyni mindent és mindenkit...”
Míg az egészen fiatal yautja a holmiját pakolta, ami nem tett ki sokat csak egy kis naplót és egy saját készítésű kést takart, ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejében.
„Miért az átkozott Hydrae IX, mi van ott ?!...itt is van minden, préda, felfedeznivaló...harc !” Kissé félt bevallani magának aztán folytatta: „...barátok, akik büszkék lehetnek rám, ha valami nagyot teszek...”
Dra’Quo atyja már egészen fiatal kora óta nevelte ez ifjú ragadozót, az anyja nem sok figyelmet fordított rá, de ez nem kiemelkedő történet a predátorok társadalmában. Dra’Theb az apa azért döntött úgy, hogy otthagyja a predátor őshazát, mert a Delta Hydrae IX-et és a környező rendszereket vonzónak tartotta vadászat szempontjából. Az őshaza szektora hemzseg az ifjú felfedezőktől és vadászatra vágyóktól. Dra’Thebnek mivel még csak a megbecsült (honoured) rangot elérvén nem volt sajnos saját űrhajója, bár rangját tekintve szert tehetett volna egyre, de sok ellenlábasa volt a környékén, így nehezebben érte el a célját. Kapott hát az alkalmon és megkért egy öreget (elder) aki a jóbarátja volt, hogy velük mehessenek a hajójukon. A hajó csak egy kisebb szállítóhajó volt a Delta Hydrae IX-re, ami tenyésztett idegen tojásokat vitt beavatásokra és egyéb más célokra.
„Talán az utazás érdekes lesz és sokat tanulhatok majd...” Dra’Quo reménykedett, hogy akár találkozhatnak az úgynevezett emberekkel akikről már sokat hallott. Azt beszélik fiatal faj, de rejtelmes körülmények között, rövid idő alatt nagyon sokat fejlődtek és elég nagy tudásra tettek szert, habár szűk látókörűségük megakadályozza őket, hogy az egész univerzumot uralják, azért sok helyen megtalálhatóak és akadnak köztük méltó ellenfelek, úgy technológiailag, mint taktikailag. Dra’Quo-t nagyon sokat foglalkoztatta ez a fiatal faj, bár még sosem látott egyet sem élőben, valójában nagyon kevés dolgot látott még élőben.
Elérkezett hát a nagy nap, az utazás napja, már mindenki elköszönt az ismerőseitől és barátaitól, Dra’Quo inkább próbált az új célra koncentrálni, tanult, mindent próbált észbentartani a Delta Hydrae szektorról, hogy előnyben legyen a zord űrrel és a vadonnal szemben, tanulmányozta a bolygókon élő eddig ismert fajokat és nem értette atyja miért akar ide jönni, aztán az utazás napjára rájött, talán pont azért mert amit a könyvekben leírnak, amit mondanak róla, nem minden, hiszen olyan fiatal a yautjáknak még ez a szektor, nem rég költöztek ide és kezdték el vizsgálódásukat, a Hydrae IX-en is még csak egy település van. „...talán rengeteg felfedezni való van...” Efféle gondolatok jártak Dra’Quo fejében, ámbár a mindíg merengő yautja rájött gyakorlatias napja lesz, mikor apja egy hatalmas majdnem ragadozó méretű zsákot dobott a vállára és intett a házukhoz legközelebbi landoló téren álló hajó felé, ezzel közölve, hogy irány pakolni, mivel Dra’Quo volt a legfiatalabb és a legkevésbé megbecsült ezért rájött elég sokat kell majd pakolnia...
Dra’Quo a térre kiérvén megpillantotta a Bnek’Tor-t egy hunter osztályú kissé öreg, de jól karbantartott hajót, sok más is társult a látványhoz. Például féltucatnyi yautja, akik feltételezte, velük fognak menni. Egyet már ismert közülük, atyja egyik közeli barátja Kra’Chu, már találkozott vele párszor váltottak pár szót, de jobban nem ismerte a robosztus 2 és fél méteres yautját. Volt ott még 3 kissebb őr féleség, illetve a hajó kapitánya, apja távolabbi ismerőse az öreg(elder) Fet’gah. A 3 másik yautját nem ismerte, így Dra’Quo-val és apjával 7 fős volt az űrutas csapat. „Ez érdekes lesz.” Gondolta magában.
A rakodást kb egy órával később fejezték be, mivel mikor Dra’Quo odaért apjával, már javában tartott a rakodás. Dra’Quo-nak nem igazán kottyant meg a cipekedés, inkább találta unalmasnak, de ő mindíg olyan szerzet volt, aki belemélyed saját gondolataiba és képes így kiszorítani a fizikai monotonitást. A fiatal ragadozó és apja a raktérben kapott helyet, mint lakhely, mivel a nagy raktér kisebb blokkokra voltak osztva, így még ez is elfogadható volt. Apjának sem volt sok felszerelése, leginkább vadász fegyverek, és egyéb személyes tárgyak. Kissé feszéjezte, hogy apjával közös „cellában” kell osztozniuk, mert mindíg is különc ragadozónak tartották. Már részt vett pár vadászaton kisebb emlősökre hüllőkre, másnak idegen volt a túlzott prédával való egyesülés az órákon át tartó megfigyelés, ám így azt a kevés vadászatot nagyon eredményesen zárta, habár ezek sehol nem voltak a valódi xenomorphoktól. A hajó napnyugtakor indult útnak, így nem zavarta össze őket a hirtelen sötét, közben a beszélgetésekből kiderül a 3 őrszerű alak a kapitány emberei, nagyon fegyelmezett legénység.
Előre közölték velük, hogy az út 3 napig fog tartani még az ő sebességükkel is, Dra’Quo tovább tanulmányozta a Delta Hydrae szektort és élővilágát, de már a második napon elfogta a felfedezésvágy. Elindult és körbejárta a raktér blokkokat, a legtöbben élelem és egyéb felszerelés volt található, ám volt egy eldugott nagy fémajtóval lezárt részleg, „Karantén” felirattal. Dra’quo megpróbálta kinyitni az ajtót az elektromos vezérlőpanelen keresztül, mire az ajtó melletti kis képernyőre egy hangos „beep” hang mellett kiírta a rendszer yautja karakterekkel, hogy adja meg a belépési jelszót. Az elkeseredett predátor hirtelen fémes kattanásra kerregett fel, ami a háta mögül jött, vészjóslóan közelről, tudta, nem szabad mozdulnia...
„Ez nem neked való hely ifjú...” szólalt meg az egyik őr akit még nem ismert, a csuklópengéjét a tarkójának szegezve. „Itt a tojásokat tartjuk, amit a Hydrae IX-re viszünk.” „...Csak gondoltam körülné-„ „CSENDET !...akarod látni a förtelmet?... a tökéletes fenevadat ?!” Dra’quo hátán valami megmagyarázhatatlan borzongás futott végig, inkább az izgatottságtól és tudásvágytól, mint a félelemtől, azt már rég kiölték belőle. A fiatal yautja izgatott kerregésére az őr tudta, hogy mi a válasz. Beütötte a kódot és az ajtó hidraulikája felszisszenve engedett és kinyílt. Ami bent volt olyat még sosem látott, az asztalokon kisebb tartályokban 10-15 tojás lebegett, fura zöldes folyadék vette körül őket és látszólag élettelenek voltak, ám a ragadozó tudta ez csak a látszat, a folyadék teszi tompává a magvakat amik a halált hordozzák. Az ifjú egészen közel hajolt, mikor a hajón megszólalt a riadó szirénahang. A 2 ragadozó azonnal kisétált a blokkból és az őr rögtön bezárta az ajtót maguk mögött.
Megérkeztek a Hydrae szektorba a vártnál némileg hamarabb, ám hívatlan látogatók miatt azonnal le kellett lassítaniuk és be kellett kapcsolniuk a hajó álcázását, ezt Dra’quo az őr kéziszámítógépén végzett kommunikációval nyugtázta. Gyülekezőt rendeltek el a hídon mindenki ott volt aki a hajón utazott még a kis Dra’quo is mivel a híd elég nyitott volt nem zavartak senkit. Egy emberi katonai felfedező hajó pont a Hydrae VII környékén kóborolt, mikor beléjük akadtak, szerencsére a bolygó másik felén kapcsolták be az álcázást így a palnéta takarta őket, de az emberek ígyis felfigyeltek a jelenlétükre, csak éppen azt nem tudták mi az és hol van pontosan. „A Pyode Amedhák hajója felénk veszi az irányt, az érzékelőikkel pásztázzák a terepet...” – szólt a másik őr aki a hajó pilótája volt. „Teljes kommunikációs csend az egész hajón, egy neszünk sem lehet ami kijut az űrbe !!!” – szólt a kapitány. Habár a predátorok technológiailag fejlettek voltak, az embereknek ez a fajta hajója nagyobb volt és erősebb, mint ők, nem dicsőség, inkább őrültség lett volna nekik támadni.
Az ifjú Dra’quo szíve elkezdett hevesebben verni, pár yautja beleértve apját és közeli barátait is csendben, kisebb kerregések mellett figyelték az eseményeket. A kapitány végül úgy döntött véget vet a lehetetlen helyzetnek... „Kormányos, lassú 180 fokos fordulat közben folyamatos gyorsítás...” a hajó fordulni kezdett, nagyon közel voltak a Hydrae VII orbitális pályájához. Már majdnem sikerült megfordulni és a bolygó másik oldalára kerülni az emberi hajó látóteréből, mikor egy hirtelen kisebb meteoreső a hajó oldala mellettt húzott el, a Hydrae VII gravitációs vonzáskörén belül kerültek, ezért húzott a bolygó felé a meteoreső. „Meteorraj !!! Kapitány, mit tegyünk ?...” A kapitány látszólag nem került még ilyen helyzetbe, habozott. Dra’quo tudta inkább gyorsítani kéne megkockáztatva ezzel az emberek figyelmét, de elkerülve a meteorrajt, bár kockázatos lenne. Nem voltak könnyű helyzetben.
A kapitány habozott, ami nagy hiba volt, a meteorraj pár darabja a hajó bal oldalát érintette, ami hangos tompa pattanások formájában hallattszott a vezérlőben, mindenki tudta, hogy álcájuk fel fog bomlani az emberi érzékelők azonnal érzékelni fogják az anomáliát. Az emberi hajó pillanatokkal később tüzet nyitott, habár nem látták őket még mindíg kezdték bemérni helyzetüket, rengeteg lövedék húzott el a hajó mellett, mire a kapitány rájött már csak a harc lehet a megoldás, élesítették a fegyvereket és tüzet nyitottak. Dra’quo csak bámult, még sosem látott ilyet, a két hajó elkezdte szabályosan darálni egymást, de az emberek előnyben voltak, méretüknél és helyzetüknél fogva. Az emberi hajó már elég szakadt volt mikor fatális léket kapott a yautja űrjármű. Le kellett zárjanak pár kisebb szegmenst a hajóból, zuhanni kezdtek a Hydrae VII felé...
Pár órával a zuhanás után térhetett magához a fiatal yautja, körülötte álltak páran, az apja, Kra’Chu, Fet’Gah és a harmadik őr aki a tojásokat mutatta neki, később kiderült, Neh’Bar-nak hívják. Ketten odavesztek a zuhanásban, szerencsére a hajónak volt némi ereje és tompítani tudta a zuhanást. „Hát nem vesztél oda...” – szólt apja és segítő kezet nyújtott a yautjának, akinek szemébe sütött a sivatagos bolygó két napjának fénye. A kormányosnak még sikerült a Hydrae IX felé küldenie egy kódolt vészjelző üzenetet, amit csak remélhettek, hogy nem az emberek hanem a yautják figyelnek fel rá. A bolygó kietlen volt és kopár, tele homok dűnékkel, de sikerült a szavannás területen landolniuk, pár állatfaj is lakott errefelé, de a yautják, nem tudtak sokat pihenni, már a felső légkörben látszott a villódzás, az ’mberi hajó csapatokat fog leküldeni.
Dra’quo apja gyorsan a két hullához fordult és elkezdte a kisebbről lehántani a könnyű pácélzatot a személyi számítógéppel, a csuklópengével, az álcázó berendezéssel, maszkja már volt a fiatal predátornak. „Dra’Theb, sietnünk kell !” – mondta Kra’Chu „Akkor segíts te félkegyelmű !!!” – vágott vissza az apja a barátjának, szerencsére túl jól ismerték a másikat, hogysem ilyen sértésekkel valóban feldühítsék egymást, inkább csak az izgatottság jelei voltak ezek. A yautják összegyűjtötték a két hulla felszerelését, a kisebbét megkapta Dra’quo aki fiatal kora lévén csak egy késsel rendelkezett eddig, gyorstalpalót kapott apja barátjától Kra’Chu-tól az álcázó működéséről és a csuklópenge aktiválásáról, de a fiatal yautja sokat olvasott már ezekről szerencsére, csak ámult és bámult, sajnálta hogy nem ceremónia mellett kapja meg ezeket de a körülmények sajnos mást diktáltak. Így a yautja teljes arzenállal rendelkezett az előző naphoz képest, bár régi kését is megtartotta amit ő maga csinált, ez volt a hazája jelképe, ami mindíg az őshazára emlékeztette, beszúrta bőr övébe. Az égbolton két kicsi pont látszott mikor a második őr számítógépét éppen önmegsemmisítőre állították és bedobták a hajó közepébe, hogy megsemmisítsen midnen technológiát.
Két leszállóegységet küldtek le, a yautják bekapcsolták álcázójukat, és biztonságba kerültek pár nagyobb szikla mögé mikor a hajójuk felrobbant. Kékes energiagömb közepette vált porrá a hajó amivel utazásukat kezdték. A leszállóegységek két külön helyen szálltak le taktikai előnyhöz jutva ezzel. Dra’quo mintha a szeme sarkából mozgást látott volna még mikor a hajótól eljöttek, de a robbanás után már nem vett észre semmit. Kra’Chuval és Neh’Barral bújtak meg egy szürkésbarna szikla mögött. Az apja és a kapitány kissé arrébb egy másik szikla mögé mentek, hogy a két oldalról várható ellenfelet fogadhassák...
Körülbelül tíz perc múlva értek oda a katonák, addigra a yautják tudták el kell, hogy érjék a hegyvidéket, ami loholva, kb negyed óra lehetett és a szavannán keresztül egy sziklás részeken nem lehetetlen. Dra’quo kb 10-10 katonát számolt mind a két oldalon, egészen izgatott lett. „Az első VADÁSZATOM !” – gondolta, ám nem számoltak, hogy hoznak magukkal szintetikus egyedeket is amik jóval fejlettebbek az álcázás észlelésében, mint az átlag emberek. Szerencsére a nagy APC-k nem bírták a homokos talajt megsüjjedtek volna így a katonák gyalog jöttek, de elég jól felszerelkezve, Dra’quo szemügyre vette a prédákat, mozgásukat szokásaikat, fegyverzetüket, hogy előnyhöz jusson. A yautják nem várták meg, míg teljesen bekerítik őket, így mozgásba lendültek, a kapitány és Dra’Theb már félúton voltak, kisebb sziklákon lépkedtek óvatosan nehogy megsüllyedjenek és észrevegyék őket. A másik 3 fős csapat élén Kra’chu volt a legtapasztaltabb így a taktikai vezető, megvárták míg az emberek beérnek a fedezékkel teli sziklás részre, hogy közelharcba kezdhessenek, 3 oldalra oszlottak Kra’Chu középen, Neh’Bar jobb míg Dra’Quo a bal oldalra került. Nesztelenül lestek a prédára, látási viszonyok kitűnőek voltak, nem volt szükséges hőlátásra kapcsolni, de így az emberek is jól láttak, szorult helyzetben voltak.
Nagyjából mindkét oldalon ugyanakkor kezdődött el a mészárlás, mert inkább annak lehetett nevezni, a 2 öreg könnyen vette a feladatot, a kapitány és Dra’Theb a kiborggal kezdtek, hogy megszüntessék a gyors mozgásérzékelő szervét az egységnek, majd szisztematikusan elkezdték lekaszabolni őket. A másik oldalon kissé más volt a helyzet, csak Kra’Chu tudta mi folyik a kapitányéknál, a másik két tapasztalatlanabb vadász csak a közvetlen közelharcra összpontosított. Dra’Quo kissé habozott, mielőtt a szikla mellett elhaladó ember tüdejébe mélyesztette hátulról a csuklópengéit. Már két másik társa is nekilátott a harcnak, Kra’Chu az androidot vette célba, úgytűnt majdnem méltó ellenfél neki, akár közelharcban is, de aztán nem tudott ellenállni a lándzsa borotvaéles hegyének, a robotok kiszámíthatóak. Kra’Chu csapata jól vette az akadályt, már az utolsó két kétségbeesett vaktában lövöldöző embert vették célba, mikor a távolból iszonyatos ordítást és dübörgést hallottak...a kapitány ordított, hirtelen megrökönyödött mindenki a halálhörgésen, nem tudták mi ez, az öreg(elder) nem eshet el, az képtelenség. A másik oldalon bevetették az UD-4 egységeket, miután a két predátor lemészárolta a földi csapatokat, az emberek teleszórták rakétával a területet, valószínűleg a könnyű puhahúsú prédát csak csalinak küldték be a harcmezőre, úgytűnik ezek itt tapasztalt ’mberek. Dra’Quo pillanatnyi defókuszáltságát kihasználta a tengerészgyalogos és a kését belemártotta az ifjú karjába, a ragadozó felkerregett a fájdalomtól, még sosem érezte ezt, a fájdalmat, a dühöt, a vadászösztönt. Közben Neh’Bar már kivégezte prédáját, miután az ember pisztolyát szabályosan kettévágta karpengéjével.Dra’Quo ellenfele maradt csak, a yautja kihúzta karjából a kést, ami a csuklószámítógép fölé fúródott pár centivel. Majd ráordított az emberre, rögtön látta amint az ember önkívületi állapotba kerül a félelemtől, a rettegéstől amit miatta érez.
A halál hangja, ahogy kikattan a csuklópenge, kezdett ismerősen csengeni az ifjú vadásznak, kezdett tetszeni neki, valami mámorító köd költözött elméjébe, imádta a helyzetet. Lentről szíven szúrta az embert, majd felemelte míg lábai már nem érték a földet, az ember vére lefolyt egészen a csuklópengén keresztül Dra’Quo karjára a seb környékére. A vörös emberi vér elkeveredett a yautja zöld foszforeszkáló vérével. Dra’Quo nyugtázta első 3 áldozatát, ennyi jutott neki, még sokat kell tanulnia, de jó úton halad. A ragadozók még mindíg álcázva átfutottak a kapitányékhoz, miután a földön nem maradt ellenfél, bár a két leszállóegység még ott körözött, célpontot keresve.
Az öreg Fet’gah odaveszett, cafatokra tépték a rakéták, Dra’Theb épphogy meg tudott menekülni a lezúduló haláltól, de nagyot esett és egyébként is több sebből vérzett, rossz állapotban volt. A két hajó végül felhagyott a kutatással, a maradék négy ragadozó a hegyvidék felé vette az utat, ha testvéreik utánuk jönnek, hogy megmentsék őket, ott fognak leszállni.
Fél nap múlva értek a hegyekhez, láttak barlangokat, de ösvényeken kellett feljutni hozzájuk, tudták az emberek sem hagytak fel a kereséssel, de kezdett esteledni, ami ritka, mert a bolygónak két napja volt. Az este a yautják számítása szerint kb 3-4 óráig tarthat, sokkal tovább nem, aztán felkel az első nap. Dra’Theb ellátta sebeit egy pihenőnél, majd úgy döntöttek szétválnak, hogy nehezebben akadjon nyomukra egy esetleges emberi őrjárat a levegőben, a hatalmas emberi hajót látták ahogy leszállt egy sziklás vidékre ahol a talaj meg tudta tartani, hamarosan megint a nyomukban lesznek. Dra’Theb Neh’Barral ment, míg a fiatal Dra’Quo Kra’Chuval kezdte az útját.
„Az első igazi összecsapásod volt ugye?” – szólt a yautja torz vigyorral az arcán. „Igen az első igazi vadászatom...” – mondta a merengő Dra’Quo. „Vadászat ?! Pfft ez messze nem vadászat csak egy kis öldöklés volt, az igaz vadász ebben nem lel akkora örömet!! A lényeg a préda maga, azonosulj vele, érezd a félelmét, tudd meg mi lesz a következő lépése ! Erősek vagyunk a legtöbb prédához képest mégis a lényeg a becserkészés a vadászat maga ! Az igazi élmény !” – Kra’Chu igaz szavakkal szólt, Dra’Quo kezdte érteni fajtája lényegét...
Reggelre lassabbra vették a tempót, de nem álltak meg majd hirtelen neszre lettek figyelmesek, valaki már-már csörtetett feléjük a vadonban, a két ragadozó kipattintotta pengéit. Majd hirtelen Dra’Quo apja tört ki a növények közül...”Emberek ! Ittvannak !!! Neh’Bar ! Neh’Bar odaveszett !!!” Nem értették a képzett vadász, hogyan veszett oda az emberekkel szemben. „De hogyan apám ?!” „NEM...nem az ’mberek voltak !!! Kiszabadult ! Kiszabadult ! Egy, vagy több is talán !!!” Hirtelen a másik két ragadozó felfogta mi történt, a hajójukról kiszabadult egy vagy több arcmászó, most ki tudja hol lehetnek, talán emberekben, egy biztos egy már Neh’Barban van. „Nem tudtam időben megölni Neh’Bart, beléköltözött ! Az emberek elfogták !”
A három yautja nem tudta mitévők legyenek, az első nap már kezdett jócskán a horizont fölé érni. Végül fölértek egy fennsíkra nagyobb bokrokkal, fákkal sziklákkal, tökéletes búvóhely, hogy megvárják amíg értük jönnek. Órák teltek el, a yautják megpihentek, sok dolog történt velük, nem erre készültek, más ha előmeditálnak, vagy eleve vadászni jönnek, a legtöbbjük nem hozta el minden fegyverét, vagy a hajón maradt menthetetlenül. Aztán hirtelen meglátták a reménysugárt és fellélegeztek, persze az álcázott predátor hajót csak ők láthatták a maszkjukon keresztül, az emberek nem. Hirtelen fény gyúlt a yautja hajó oldalán, majd a leszállt emberi hajót ezer napnál fényesebb lövedék érte el és az egész bolygó beleremegett amint a hajó darabokra robbant. Dra’Theb az alkarszámítógépén kommunikációt intézett a hajóval majd így szólt: „Jönnek értünk...” A fennsíkon hirtelen egy emberi egység jelent meg és hoztak magukkal egy fegyvert, egy páncélt, amit egy ’mber vezetett, egy ember ült benne. Hallottak már hasonló páncélokról amik erőt és iszonyú fegyverzetet adnak az embernek. A távolból hihetetlen üvöltés hallattszott, ismerte mindenki ezt a hangot, a halál hangja volt, csak kicsit másképp, mintha egy yautja lett volna, a predalien volt az ami Neh’Barból született, valahogy kontrollálhatatlanná vált, elszabadult. A ragadozók két tűz közé kerültek. Bekapcsolták álcázásukat, mindegyikőjük tudta mit kell tenni. Dra’Theb a predaliennel fog foglalkozni a fennsík keleti felén míg a másik két yautja becserkészi a puhahúsúakat akik északnyugatról jönnek.
Volt esélyük, ami nem volt túl megnyugtató, de jobb mint a semmi. Dra’Quo kisebb és ügyesebb lévén a páncélembert akarta, mert hátulról lehet ellene esélye, míg Kra’Chu az embereket vállalta el. Elkezdődött a harc mindkét oldalon Dra’Quo oldalról közelítette meg a gépembert. „Mozgás előttünk 10 méterre !!!” – hangzott egy puhahúsútól amire hirtelen mind megacélosodtak. Dra’Quo odaért a hatalmas páncéloshoz és felmérve gyengepontjait rájött magát az embert kell megölnie. Felugrott a hátára felkapaszkodott a tetejére megpróbálta elérni a pilótát. A páncél megingott a súly alatt, hátralendült majd elkezdett összevissza hadonászni és lövöldözni a géppuskájával, el is pusztítva pár puhahúsút. Majd Dra’Quo nagy nehezen elérte a pilótát és két szemén beszúrta a csuklópengét, a gép háralendült, az ifjú leugrott róla mialőtt a gép maga alá temethette volna a yautját, hátraborult. Kra’Chu nem egy sebből vérzett mikor Dra’Quo odaért a harcba, ketten már kiegyenlített volt a küzdelem. Az emberekkel hamar végeztek, kisebb sebek árán, ám Dra’Theb már alig élt mire odaért a 2 másik yautja, a predalien jobb karja le volt vágva, és rengeteg sebe volt. Úgytűnt egyikük sem bírja tovább. „...fejezd..be...fiam...FEJEZD BE !!!” Dra’Quo tudta a becsületkódex nem engedné, hogy más prédáját elvegye, de ez egy speciális helyzet volt. A yautja elvette a lándzsát apja kezéből, és a fetrengő predalien felé lépett, ami még megpróbálta még széttépni a baljával, de Dra’Quo könnyedén kivédte a gyenge idegen támadását majd keresztülszúrta a koponyáján apja lándzsáját, csavart rajta egyet, majd oldalirányba egyszerűen letépte a lándzsával együtt a trófea fejét. Apja büszke volt rá...haldoklott. Amint a predator hajó megérkezett, apja már meghalt, testét két vadász vitte fel a hajóra.
Végül a 7 fős legénységből ketten érkeztek meg a Delta Hydrae IX-re Kra’Chu és Dra’Quo, akik azóta kapcsolatban vannak és jóbarátok lettek, bár vadászni mind magányosan vadásznak otthon elmesélik egymásnak harcaikat, élményeiket. Dra’Quo új otthona a Hydrae IX lett, minden megszűnt ami a múltja volt, de megtanulta, hogy a jövőben okosan kell vadászni és büszkén viseli apja lándzsáját, ami apáról fiúra szállt. Bár még fiatal és tapasztalatlan vadász, de jó úton jár a dicsőség felé.
Ez egy érdekes kalandozó első története.
//Szeretnék Profaneként kezdeni vagyis beavatotlanként és majd később valaki lemesélné a beavatást, mert még nem ölt alient, ha van valami amit nem jól csináltam szoljatok légyszi. Jó olvasást !
A hozzászólást Draquo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 02, 2012 6:49 pm-kor.
