Xaa'yyh piramis

Egy űrben lebegő hatalmas yautja piramis, melyet beavatásokra használnak. Az alapjainál 513 méter széles objektum a galaxis szélén, egy gázóriás körül lebeg. Két méretes toló-, s több kisebb, a hajó aljára függesztett segédhajtómű tartja pályán az óriást.
A piramis bejárata az egyik oldalon lévő hatalmas kiemelkedésből nyílik. A kilógó részben egy kisebb város működik, több, mint ötven yautjával. A gazdatestként szolgáló állatokat is itt nevelik, valamint ide tudnak csatlakozni a vadászokat szállító hajók.

A piramis nevének említéséra kissé felemelte a szemét. Eddig a többiek beszélgetése sem nagyon zavarta. De ennek a piramisnak a nevét még nem hallotta. Talán valami újonnan emelt piramis lenne? Vagy csupán egyszerűen a beavatás helyeit titokként őrzik. Éppenséggel ez sem lehetetlen. A Társaival együtt ő is elkezdi keresni, kutatni a piramist. Vagy valami elég nagy bolygót, hogy elférjen rajta. De ami várta, az őt is meglepte. Teljesen lenyűgözte az űrben lebegő piramis, ami betöltötte a hajó ablakait. Az öreg Yautja szavaira csupán biccent egyet.

- Hát megérkeztünk. – gondolja magában, miközben a szemével méricskéli a piramist.

Már hallott ezekről a piramisokról. Cseles helynek mondják őket, hiszen időnként automatikusan átalakítja magát és a folyosók szerkezetét. Mondhatni a tökéletes útvesztő. Tele ideális rejtekhellyel és rajtaütési ponttal.
Ám az állomás belseje számára is csalódást nyújtott. Semmiben sem különbözött a hajó belsejétől. Pedig kicsit reménykedett benne. De aztán rá kellett jönni, hogy itt a piramis a lényeg és a bennük lévő lények.

- Az jó. – mondja tisztelettel az öregebb felé. – Köszönöm.

Teszi még hozzá, majd követi a társait és ő is behatol a piramisba. Ami után szinte rögtön le is zárja magát. Már csak ők vannak, meg az kemény húsúak. A vadászat végre elkezdődött. Egyenlőre nem nagyon tudja, hogy merre is menjen, de aztán végül sikerült. Elindult előre az ősök között, kik merev tekintettel tekintettek le az ifjakra. Ezt követően a kezébe veszi a lándzsáját, majd kipattintja és a fegyver már készen is áll a próbára. A maszk látásmódját
pedig ultraibolyára állítja, hogy jobban lássa a kemény húsúakat.
Mivel ez egyéni próba így nem nézi, hogy mit csinálnak a társai. Ezt követően elordítja magát, jelezvén a prédának, hogy itt van. Szépen lassan halad keresztül a termen. Igyekszik jól szemmel tartani a beugrókat és nyílásokat, mik oldalról néznek rá sötét tekintettel, de a plafont sem felejti el. Közben pedig hallgatózik, hátha meghall valamit.

A séta közben semmi és senki nem zavarta őket.

- Talán még nem keltek ki a kemény bőrűek a gazda állatból? – gondolkodik magában.

De ez a kérdés hamar kap egy viszonylag kielégítő választ. Amint a folyosó végére értek, három lépcsővel találta szemben magát. Az egyiket előzőleg egy jó súlyos kőlap zárta le. Ám valami betörte a lapot. Egyenlőre nem nagyon tudja, hogy vajon mi is lehetett az, de érdeklődve nézi az ajtót.
Ezt követően elindul felfelé. Jó lenne tudni, hogy valami kitört onnan, avagy esetleg be. No meg, hogy mi is volt abban a teremben. Ha ki, akkor nagy valószínűséggel a prédák voltak azok. De erre majd csak akkor kap választ, ha felért, és bekukkantott.
A lándzsája ez idő alatt a kezében pihen, ám készen áll a vadászatra. Ahogy közelebb ér, egyre inkább megfeszíti az izmait, hogy azonnal reagálni tudjon, ha valami várja odabenn.

Úgy fest, hogy megtalálták a keltető termet. A prédák pedig már mindegyikből kikeltek. Ez jó hír, hiszen legalább már nem kell várniuk a kezdésig. De azért valami furcsaságot felfedezett a teremben ő is. De a társa is felhívta rá a figyelmét. Hat tetem fekszik itt, de hét tojás nyílt ki.

- Igen, így van. – mondja ő is, amikor megszólalt a társa.

A hangját nem emelte fel, sőt inkább suttogott. Vajon hova lett a hetedik arcmászó és a hetedik keltető. Ez a rejtély egyenlőre megfejtetlen marad, hiszen már valószínűleg eltűntek mind a ketten. Azért a biztonság kedvéért körbe pásztázza a termet, hogy biztos nincsenek-e itt.
Ha nincs, akkor visszamegy a lépcsőn és lefelé indul a jobb oldali lépcsőn. Fogalma sincs, hogy mikor tűnik fel az első savvérű, vagy az egyik keltető, de már alig várja a találkozást. Egy kicsit gyorsít is a léptein. Próbál valami nyomott találni, hogy vajon merre lehetnek. Hiszen sokkal jobb, ha ő látja meg előbb az áldozatot és nem fordítva történik a dolog.

Nem olyan sokára végre észrevett valamit. Egyenlőre még nem tudja, hogy vajon mi is lehet az. Egyik társa, avagy egy savvérű jár erre. De hamarosan remegést érez a talpai alatti köveken. Minden bizonnyal nem apró
teremtményről van szó.

- Lehet, hogy a keltető lenne az? – gondolja magában.

Ezt követően választ is kap rá. Lassan, de kirajzolódik az ellenfél, ami nem más, mint egy Rhynth nevű élőlény. Jó nagy darab jószág, de ezt már a lépéseiből is sejtette. Ami pedig a fő gondot okozta, hogy közeledett felé, akárcsak egy hatalmas szökőár. Nem szívesen találta itt vele szemben vele magát. Minden előnye megvolt a lénynek. Legalábbis egyenlőre, hiszen ha sikerül a hátába kerülni, akkor hamar véget vethet a lénynek. Itt kicsit nehéz lenne a számára, hogy megforduljon.
Mivel most közelharcban esélye sem lenne, ezért hát változtat a lándzsa fogásán úgy, hogy dobni lehessen. Ezt követően megnézte, hogy elég magas-e a folyosó plafonja ahhoz, hogy átugorjon a lény felett. Ha elég magas, akkor a következőt teszi. Erősen megmarkolja a lándzsát, majd becélozza az egyik oszlop szerű lábát, majd felé hajítja. Nem nézi meg, hogy vajon sikerült-e találnia, hanem megkísérel átugorni felette, amint megfelelő távolságba ért ehhez.
Ha nem elég magas, akkor sajnos nincs más választása. Mivel nem szándékszik megfutamodni, így hát egy opció áll előtte. Úgy rakja a lándzsát, hogy a lény felnyársalja rá magát. De ezt csak az utolsó pillanatban teszi meg, nehogy lassítson. Így teljes erőből rohan bele a lándzsába, amit úgy célzott, hogy a két szarv között hatoljon be a koponyába.

A terve csak félig sikerült. Azzal nem számított, hogy az állat esetlegesen fel fog ágaskodni. Lehet, inkább a szeme közé kellett volna dobni a dárdát, de már késő bánat. Ennek köszönhetően a földet érést követően
még a kőpadlón csúszott még pár métert. De nem igazán érezte meg a dolgot. Szinte már azonnal talpon is terem, hogy a lény után vesse magát. Azért annak örül, hogy a lándzsával sikeresen eltalálta a prédáját, hiszen erősen sántít az egyik lábára. Magára akarja vonni a figyelmét, hogy újra támadjon. De az inkább távolodik, mintha menekülne valami elől.
Ezért hát megfordul és két savvérűvel találja szemben magát. Ez a vadászat kezd egyre jobb és jobb lenni. Mind a kettő jól láthatóan közeledik felé. Ő erre előpattintja az iker pengét, hogy készen álljon. Izgalmában kattogó hangot hallat. Egyenlőre nem tud lecsapni mind a kettőre, hisz a másik a plafonon közeledik, így hát inkább kivár. Megvárja, hogy vajon milyen taktikát vetnek be ellene ezek a lények. Közben az izmai pattanásig feszülnek, hogy azonnal cselekedni tudjanak, amint az egyik préda megindul feléje. Hiszen nagyon is valószínű, hogy most ő lett az elsődleges célpont a szemükben.

A földön támadó savvérű ront rá először. Sikítva ront rá. Egészen pontosan ugrik, ám ez részletkérdés. Egy terv kezd körvonalazódni a fejében. Ami nem éppen veszélytelen, de ha sikerül, akkor kicsit rövidebbre
zárhatja ezt az ütközetet, ami közte és a két préda között zajlik.
A terv következő. Amikor a lény elég közel ér hozzája, akkor egyik lábát hátracsúsztatja annyira, hogy a lény egyszerűen elrepüljön a teste mellett. Majd amikor kellő helyzetbe került elkapj a lény farkát, majd amilyen erősen csak tudja, igyekszik azt megtartani. Ezt követően a tengelye körül kezdi el pörgetni és megvárja, hogy a másik is támadjon, majd neki vágja az egyik a másiknak. Ezt követően utánuk veti magát és megpróbálja legalább az egyiket megölni.
Ezt követően neki is áll bevégezni a tervet. Azonban előfordulhat, hogy nem jön össze a dolog. Akkor bizony rögtönöznie kell. Akkor először védeni próbálja a támadást, majd ellentámadásba megy át és az ikerpengét egyszerűen a lény feji részébe igyekszik mártani. Majd eldől, hogy sikerül-e. Ha igen, az csak jó lenne.

A támadása teljes sikert aratott. Erre igazság szerint nem számított, de nem fog amiatt bosszankodni, hogy bejött a terve. Inkább örül neki, hogy már egy ellenféllel kevesebb. Reménykedik benne, hogy ezt is sikerül
megölnie. Utána pedig folytatódhat a vadászat az orrszarvúra és kiszedheti belőle a dárdáját. Értékes a számára, akárcsak a többi vadásznak. Ám előbb még ezzel kell leszámolnia.
Látja, hogy nem lesz könnyű a közelébe kerülnie Úgy fest jelenleg nem akar frontális támadni a lény, inkább kivár. Talán erősítésben reménykedik. De nem néz hátra, hiszen akkor biztosan ráveti magát a lény. Inkább
támadásra szánja el magát.
Igyekszik kicselezni a lényt, de a farka ide-oda lengedezik, így nem tudja, hogy sikerülni fog-e vajon. A következőképen cselekszik. Elindul a lény felé, majd megvárja, hogy a lény farka teljesen balra lendüljön. Ebben a pillanatban jobbra szökken. Reméli, hogy a lény a farkával visszacsap feléje. Ekkor a farkának csapását kikerülve áttáncol a lény másik oldalát. Reméli, hogy ekkor már elég közel ért, hogy jól oldalba rúghassa a kis dögöt.
Ha pedig a lény inkább rá vetődik, akkor sincs minden veszve. Akkor pedig közelharcba bonyolódik vele. Igyekszik megragadni a két karját. Persze a farkát igyekszik távol tartani magától. Ezt követően a lény
arcába fejel, majd amikor így elég távolság lett kettejük között, akkor benne is megmártogatni párszor a pengét.

A támadását siker koronázta. A savvérű préda pedig hamarosan a porba hullt. De nem örülhetett sokáig a győzelmének. Ezt annak köszönhette, hogy miután a préda kilehelte a lelkét a piramis belseje változni kezdett. Mondhatni átalakult és szinte egy teljesen más helyen találta magát. A folyosónak már hűlt helye és egy terem közepén találta magát. A teremből három járat vezet ki. Így egyenlőre nem túl valószínű, hogy megleli a menekülő állatott.

- Na, most merre. – gondolja magában, ahogy a járatokat szemléli.

Alaposan mérlegeli a helyzetet. Mivel két idegent már legyőzött, így maximum 4 idegen, egy megvadult állat és egy arcmászó van valamerre. De azt nem tudja, hogy a társai mennyit öltek eddig meg. Azért ő még elindul a nagy folyosón előre. A tetemekkel egyenlőre nem törődik. Jobb azért az óvatosság, hiszen ki tudja mennyi arcmászó van itt, és nincs annál nagyobb szégyen, hogy belőle is egy savvérű másszon ki.

Vadászhajó szelte az űr sötétjét úti célja, egy lebegő piramis irányába. A hajó elég nagy, hogy egy-két tucat vadász elférjen benne, de nem fogható a piramishoz, mely betölti a látóteret. Viszont még a piramis is jelentéktelen porszem csupán a gázóriáshoz képest, ami mellett lebeg. Az űr méretei szinte felfoghatatlanok, de a ragadozók nem az ezen való elmélkedésért jöttek. Négy utast szállít a hajó, mind a négy vadászni jött. A pilóta dokkolni kezdett, és pár másodperccel később már kint áll mind a négy yautja a piramis alatt elhelyezkedő városkában.
– Erre. – szólított meg egy idősebb fajtárs – Thla’loc, ugye?

// Felszerelésedet sorold fel. //

// Felszerelés:Fegyverek: Ki'cti-pa(saválló), Bakuub(saválló), Ceremóniás kés(saválló),
Páncélzat: Testháló, Bio-mask(saválló), Alkarpanel(saválló), könnyített páncél(saválló)
Egyéb: Álcázó, Null-generátor, Kötél, medikai felszerelés
//

- Ismét vadászaton, hosszú idő óta először. – Gondolja magában az ifjú vadász miközben a hajó ablakán keresztül figyelte az egyre közeledő piramist. Számára ez lesz az első alkalom, hogy egy ilyenben próbára teszi magát.  Az ő klánja nem rendelkezett ilyenekkel és inkább egy xenomorf fertőzött bolygóra küldték beavatatlanjaikat, hogy bizonyíthassák a rátermettségüket. Még a szállás hején ellenőrizte a felszerelését mielőtt ki jött ide csodálni ezt az építészeti műremeket. Fegyverei és páncélzata ahogy mindig most is tökéletes állapotban, feltöltve és harcra készen.  Nem sokkal később ő is csatlakozott a másik három vadászhoz, épp mielőtt a hajó bedokkolt a piramishoz épített állomásra.
- Igen, Thla’loc vagyok. – Feleli az idősebb vadász kérdésére.
- Önben kit tisztelhetek?

– Nanku vagyok. – válaszolta a ragadozó – Én kísérem a yautjákat beavatásukra, és néha az olyanokat is, akik vadászatra jönnek, bár nem sokan jönnek el ilyen messzire. Nincsenek a közelben általunk lakott bolygók. – Rápillantott a vadászok fegyvereire – Nos, ha jól sejtem ezek saválló fegyverek. A vezérünk szeretné, ha nem lennének ilyen fegyverek a piramisban. Adjátok át nekem, és megőrzöm őket. Páncélok maradhatnak.
– Kizárt! – kiáltott fel Thla'loc háta mögül egy újonnan érkező – Ezektől a fegyverektől az életem árán sem válok meg!
– Megértem, de akkor másik piramist kell találnia a vadászathoz. Sok idő a legközelebbi vadászterület is. Helene 215 legalább 8 nap.
– Akkor megyek Helene 215-re. – ezzel sarkon fordult, és keresni kezdett egy induló hajót.
– Van még valaki, aki nem elég bátor, hogy saválló fegyverek nélkül harcoljon? Szerintem bőven elég, hogy hárman lesztek odabent.

Thla’loc is messze menőkig egyet értett a másik vadásszal. A jó vadászat kulcsa a felkészülés és ha van esély, hogy savas vérűekbe fut a yautja, jobb ha van egy pár Dlex fegyver is. Gondolatban hozzá is fűz a dologhoz pár keresetlen megjegyzést a vezér elmeállapotáról és megkérdőjelezhető származásáról, bár ezeket inkább bölcsen megtartja magának. De neki a másik vadásszal ellentétben nem sok kedve volt további hat napot nyomorogni egy hajó gyomrában. Végül kissé rosszmájúan de átnyújtja a lándzsáját mard csuklófegyvere  pengéit is kioldja és átadja.
- A késemet is át kell adnom? – kérdezte mielőtt azt is átadta volna. Végül is ezt még a beavatatlanok megengedik első vadászatukon és nem akart lemondani utolsó saválló fegyveréről. Ha a másik vadász nemet mond, azt is átadja.
- Gondolom kapunk helyette másik fegyvert vagy itt pusztakézzel szoktak vadászni? – Kérdezi, semmi jelét nem mutatta, hogy nem komolyan gondolná. - Még sohasem voltam ilyen piramisban, ezért nem igen tudom hogy, működnek ezek a vadászatok.

– A kés maradhat. Pusztakézzel nem sok esélyetek lenne, de a legtöbb beavatatlan is boldogul saválló fegyverek nélkül, és ez igazából egy beavató piramis. Ráadásul nem beavatatlanok vagytok, igaz?
– Én fegyvertelenül is elintézek egy kaindhe amedh-ot. – morogta az egyik predator miközben átadta fegyvereit. Méretéhez viszonyítva nem is lenne meglepő, ha legyőzne egyet, bár a sav miatt nem biztos, hogy túlélné. Nagyjából 2,5 méteres magasságával fölé tornyosul, és bőven túlszárnyal mindenkit. Izomzata is ehhez hasonló. Thla'loc másik társa jobban hasonlít rá. Körülbelül olyan magas, és széles is mint ő.
– Talán lesz esélyed bizonyítani. – jött a válasz Nankutól. Ezután elkezdte felvezetni a három yautját néhány lépcsőn. Miután pár szinttel feljebb túlmentek egy kereszteződésen, és átléptek egy díszes boltív felett Nanku szólalt meg.
– Én leadom ezeket a fegyvereket megőrzésre, mert már megöregedtem, és kicsit nehéz nekem ez a sok fegyver. Várjatok itt. – visszasietett a kereszteződéshez, és ahogy befordult a boltív vadászok felé eső oldalán egy szikla zuhant le a plafonról elszakítva a visszaúttól őket. A koromsötétben nem lehet semmit látni.
– Sejtettem, hogy ez lesz. – kezdte a monstrum – A beavatásomon is ugyanez történt. – Halkult a hangja, ahogy valószínűleg éjjellátóját bekapcsolva hatolt be a piramis mélyébe. – Ti pedig hagyjatok vadászni. Nem szeretem a csapatmunkát. Ha egyedül megyek, több idegen fog meghalni lándzsámtól, mintha ti is jönnétek, és hátráltatnátok.

// Igen, az kainde amedh, és nem kiande amedha. Szótár hibás volt eddig, de W.B. javítani fogja. //

// Bocs a kimaradásért, kicsit elvoltam havazva. //

- Az a prédától függ, hogy kell-e hozzá fegyver. – jegyzi meg egy kicsit elgondolkodva. Persze a magasabbik társa azonnal hencegni kezdett. Thla’loc számára nagyon úgy tűnt, hogy az ilyen viselkedés együtt jár az óriásnövéssel. Bár a közel kétszázharminc centiméteres termetével ő is magasnak számított és erős is de nagyszájú társa mellet így is kicsinek tűnt.
- Majd meglátjuk. – Mondja halkan leginkább csak magának amikor a nagydarab befejezte az önfényezést. Mindenesetre jobban érezte magát, hogy megtarthatta a tőrét. Persze ő is harcolt már savas vérűvel gyengébb anyagból készült fegyverekkel, köztük a beavatásán is, de jobban szerette a salyátjait amiket jól ismert és megbízott bennük. Végül az öreg magukra hagyta őket azzal az ürüggyel, hogy megszabadul a fegyvereiktől a raktárban. Szinte azonnal egy hatalmas sziklalap zuhant le elzárva a vissza vezető utat a három yautja elő. Thla’loc megriadt a váratlan hanghatásra és keze azonnal a fegyverén termett, készen hogy megvédje magát. De hamar rájött, hogy csak a vadászat kezdődött el a vártnál hamarabb. Erre az egyik vadásztársa is felhívta a figyelmét. Megeresztett egy dühös mordulást de utána nyugodtabb testhejzetre váltott és a piramis belseje felé fordult. A nagydarab azonnal kijelentette, hogy ő egyedűl vadászik, ami ellen Thla’loc-nak se volt ellenvetése.
- Te is egyedül akarsz vadászni, vagy dolgozzunk össze? – kérdezi a másik társától.

//Üdv! Amíg Halkrath nem lesz én leszek a mesélő//

- Nem tudom mennyire vagy jó vadász de én a távolsági harcra specializáltam magam, tehát remélem te jártasabb vagy a közelharcban mint én. - Mondta társad.

A hely régi, ki tudja hány évszázada épült és hány vadász vagy savvérű pusztult itt el? Eléritek az áldozati kamrát, 7 üres tojás de csak 6 tetem. A csendet végül egy alig hallható sziszegés oszlatja el. Nem kétséges mi is adta ki a hangot, a társad kérdőn néz rád mit is csináljatok.

// bocs megint a kimaradásért, kicsit szét voltam csúszva. //

Végül is a másik vadász csatlakozott hozzá a piramis felfedezésében.
- Értek távolsági fegyverekhez is értek, de közelharcban vagyok igazán jó. – Feleli a másik yautja kérdésére. Olybá tűnt hogy jó ki fogják egészíteni egymást, már ha nála maradt valamilyen távolsági fegyver amivel kamatoztathatja a tudását.
- Maradt nálad valamijen fegyver amit az öreg nem vett el? – Kérdezi a másikat miközben egyre beljebb hatolnak a piramis sötét folyosóin.
Nemsokára elérnek egy kisebb helyiséget, a maradványokból ítélve egy áldozati kamrát. Hét kikelt tojás, hat halott gazdatest. Amiből két egyszerű következtetést még egy ’mber is letudott volna vonni: a prédák már kikeltek a gazdatestből és egy arctámadó még mindig a környéken kószál gazdatestet keresve.
Thla’loc azonnal UV módba kapcsolja maszkja vízorját és a kése is azonnal a kezében terem.
- Fedezz! – mondja halkan a társának ha annak van távolsági fegyvere és a fegyverét fej magaságba tartva, hogy egy ugró arctámadóra már röptében lesújthasson és óvatossan a fal mentén haladva beljebb hatol a teremben figyelve minden apróbb mozgásra és hangra.

– Hálóvető és dárdalövő. – felelte a vadász – Közelharchoz viszont csak ikerpengém van. – Eközben előhúzott jobb kezébe egy dárdalövőpisztolyt, a balba pedig egy hálóvetőt, ami szintén pisztoly verziójú. – Hat kemény húsúra – folytatta amint észrevette az áldozatokat – viszont bőven elég lövedékem van, ha távol tartod őket tőlem. – Ezután a folyosó másik falához tapadt, kicsit lemaradva, hogy jobban lássa a Thla'loc előtt esetlegesen felbukkanó ellenséget. Pár pillanat múlva a terem egyik oldalfolyosójából elő is rohant a hiányzó arctámadó, de lecsapni rá már nem volt idő, mert egy lándzsa beleállt a lény farkába. Előjött ugyanabból az oldalfolyosóból a nagyra nőtt vadásztárs, és odasétált prédájához, ami azonban – látszólag eléggé erőlködve – elrohant, otthagyva a farkát. Néhány csepp sav jelzi útját a terem túloldalán helyet foglaló folyosó mélyére. A lándzsa tulajdonosa áldozata után vetette magát.
– Merre? – kérdezi a távharcos – Ahonnan jöttek, vagy amerre mentek?