a, Faj: Yautja (predátor)
b, Nem: hím
c, Név: Gaun’di
d, Becenév: -
e, Születési dátum: 2100
f, Születési hely: Fő világ
g, Rang: Beavatatlan
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Majd Vadász szeretne lenni
i, Külső és belső jellem:
A többi vadásznál jóval alacsonyabb termetű. Csupán 190 cm magas és ehhez mérten könnyebb is a társainál. Ezt gyors reflexeivel és az átlagosnál fürgébb, rugalmasabb mozgással igyekszik kompenzálni. Testét, és izomzatát ennek megfelelően képezte. Bőre színe egészen halovány zöld, amit néhol pikkelyek borítanak. Szemszíne sárgás. A rasztái egészen hosszúak. Egészen pontosan a lapockájáig
érnek. A gyűrűk melyek a rasztáit díszítik, amik zöldes színűek.
Már megtanulta a fajára jellemző becsület kódexet és igyekszik is aszerint élni. Becsületes, és soha nem veszti el a fejét. Értelmes egyednek számít, de sohasem dicsekedik ezzel. Gyorsan tanul és ezt szereti az előnyére fordítani. Ha nálánál fizikális erősebb ellenféllel találkozik, akkor igyekszik feldühíteni. Hisz akkor a védelmét rések nyílhatnak, amiket esetleg a harc menetén az előnyére fordíthat. Mivel nem erős fizikumú, így lesből igyekszik lecsapni, ám előtte még távolról szereti kicsit legyengíteni az ellenfelét. Legalábbis ő egyenlőre így gondolta ki a vadászati módszerét és erre képezte a testét is.
j, Felszerelés: Testháló, maszk, medikai felszerelés, ceremoniális kések, alkari panel.
Előtörténet:
90 emberi évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, a népe, azaz a Yautják őshazájában. Az anyja és apja ott álltak felette a szülőágyban és örömmel nézték a csöppséget, ki nászuk gyümölcse lett. Ő lett a család harmadik és egyben utolsó gyermeke. A szülei több gyermeket már nem szándékoztak felnevelni, avagy nem tudtak. Sohasem akarta tőlük megkérdezni. Talán mert sohasem érdekelte nagyon a válasz. Így hát ő lett a legfiatalabb a családban és mint később kiderült a legkisebb is. Ámbár ez már születése pillanatában sejthető
volt, mivel akkor sem volt épp átlagos nagyságú.
Amint egyre inkább cseperedett fel, egyre több dolgot ismert meg a körülötte lévő világból. Egészen lenyűgözték a látottak. Emiatt gyakran ment el sétálni a városba, hogy megismerje azt. Ahogy egyre több mindent ismert meg egyre inkább a bűvkörébe emelte népe hősiessége. A szobrok, amiket a hősöknek emeltek, kik dicsőn haltak meg, a hatalmas templomok és a néha-néha leszálló klánhajók. Így hát elhatározta, hogy vadász lesz belőle. Így talán egyszer ő is az ősi hősök nyomdokaiba léphet és talán egyszer majd az ő szobra is ott emelkedik az ég felé a többiekkel együtt. Nevét pedig tisztelettel
emlegetik majd. Ezen elhatározás alapján hamarosan csatlakozott a helyi gyerekek egy csoportjához, akikkel el is kezdett annak rendje és módja szerint játszani. Az utcán folytattak le imitált harcokat botokkal. Amiket hol a kezükben forgattak, hol a csuklójukra erősítettek az otthonaikból elhozott kötelekkel. Ezekkel harcoltak egymás ellen. Persze, mint mindenki a vadász szerepét akarta magára ölteni. Néha viszont a sötét klán képzeletbeli harcosai ellen küzdöttek. Róluk az anyjától hallott. Ezek számára afféle éjszakai rém történetek voltak. De ha valaki a prédát játszotta az sem volt éppen elhanyagolható. Hiszen mekkora örömet jelentett már, ha sikerült kijátszania valakinek a „nagy vadászt”. Ő is került ebbe a szerepbe néha. Sikerült is egyszer, kétszer túljárnia a másik gyerek eszén. Ezek a gondtalan gyermek évek így teltek el. Ám hamarosan feloszlott a banda és neki is távoznia kellett.
Hiszen belépett abba a korba, hogy ideje elsajátítani a fajára jellemző szokásokat és szabályokat. Csupán akkor értette meg, hogy milyen fontosak voltak ezek a játékok, amikor a kódex azon szakaszához értek. Sokat közülük már akaratlanul is elsajátítottak. Majd csakhamar következtek a hosszadalmas meditációs gyakorlatok. Ezek alkalmával jól az eszükbe verték, hogy milyen fontosak is ezek eme gyakorlatok. Ezért hát jó pár évet kellett ezekre a meditációs formulákra áldozniuk. Így hát ezt örömmel meg is tették. Azért
szerencsére nem ezt kellett állandóan csinálniuk. A foglalkozások közötti hosszabb szünetekben gyakran gyakoroltak egy-két mester felügyelete alatt. Hol egymással vívtak párviadalt, hol pedig könnyebb nehezebb akadálypályákat kellett leküzdeniük, hogy fejlesszék a testüket. Ezek az évek eléggé egyhangúan teltek a számára, de az akaratossága és a maga elé kitűzött cél meghozta a gyümölcsét. Átjutott ezen a szinten is és már várt rá a következő.
Végül elkezdődött a harci kiképzése is. Ezt már jóval izgalmasabbnak találta, mint az ezt megelőző gyakorlatokat. De aztán később rá kellett ébrednie, hogy annak is megvolt a maga haszna. Önfegyelmet és sok más a harc sikerességéhez elengedhetetlen ismereteket szerezték meg abban a pár évben. De ezt az elején még nem sikerült felfognia. Emiatt a tanítóknak gyakran sikerült is jól odacsapni neki. Ahogy haladt előre az évek folyamán, úgy sikerült egyre inkább megérteni eme tanokat és verték ki belőle a forrófejűséget. A higgadtság fontosságát az első között tanulta meg. Itt tanulta meg az alkarpengék, a lándzsa és egyéb tradicionális vadász fegyverek használatát is. Ismételten számos évet áldoztak fel a
gyakorlás oltárán, de rá kellett jönnie megint csak, hogy megérte. Hiszen e nélkül nem válhatna belőle vadász és így idő előtt kényszerülne feladni az álmát.
De tudta, hogy még egy komoly próbatétel előtte áll. Mégpedig amikor felhelyezik a rasztáira a gyűrűket. Hallott már róla pletykákat és arról is, hogy ez mennyire fájdalmas. Hitte, hogy lelkiekben sikerült az évek során felkészülnie rá. De az ott tapasztalt fájdalmat nem tudta kellőképpen elképzelni. Amint elkezdték a csápjaira sorban felhúzni a gyűrűket, a fájdalom az egész testében végig haladt. Hirtelen szinte ordítani tudott volna miatta, de még idejében sikerült visszafognia magát és elfojtani a feltörekvő dühöt kiáltást. Nem tudta, hogyan lehet ezt a végéig kibírni, de azt tudta, hogy bírnia kell. Nincs más választása. Ez működött is a művelet közepéig, amikor halkan felszisszent a fájdalom újabb hulláma miatt. Ennyi elég is volt. Ismét kezdődött a tortúra előröl. Ideje sem volt ismét erőt meríteni a fájdalom ellen, mivel a fájdalom démonjai ismét kegyetlenül birokra keltek elméje erejével. Majd felcsillant egy reménysugár. Talán a meditációban békére lel az elméje és ki tudja zárni onnan a fájdalmat. Így hát minden erejét összeszedve
igyekszik, hogy meditációs állapotba süllyedjen. Ez sikerül is. Végre másodszori nekifutásra sikerül kiállnia eme próbát. Fáradtan és elgyötörten, ám mégis büszkén áll fel az asztalról. Ezt követően már büszkén viselheti eme gyűrűket. Így már csak egy próba marad a számára.
Ez pedig a végső próba, ami egyben a legnehezebb is. Fogalma sincs, hogy mi vár rá. de már előre átjárja a testét az izgalom. Alig várja, hogy végre elérkezzen az ő ideje. Alig várja, hogy felvegye egy klánhajó és
elvigye a próbájának a színhelyére. Ekkor ébred rá, hogy a tanulásnak vége és egy új élet kapuja nyílik ki előtte lassacskán. De ezt neki kell kinyitnia. Elhatározta, hogy bátran berúgja azt az ajtót és nem fog hezitálni utána sem. Hisz benne, hogy végül vadász lesz belőle, akire büszkék lehetnek a szüleik.
b, Nem: hím
c, Név: Gaun’di
d, Becenév: -
e, Születési dátum: 2100
f, Születési hely: Fő világ
g, Rang: Beavatatlan
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Majd Vadász szeretne lenni
i, Külső és belső jellem:
A többi vadásznál jóval alacsonyabb termetű. Csupán 190 cm magas és ehhez mérten könnyebb is a társainál. Ezt gyors reflexeivel és az átlagosnál fürgébb, rugalmasabb mozgással igyekszik kompenzálni. Testét, és izomzatát ennek megfelelően képezte. Bőre színe egészen halovány zöld, amit néhol pikkelyek borítanak. Szemszíne sárgás. A rasztái egészen hosszúak. Egészen pontosan a lapockájáig
érnek. A gyűrűk melyek a rasztáit díszítik, amik zöldes színűek.
Már megtanulta a fajára jellemző becsület kódexet és igyekszik is aszerint élni. Becsületes, és soha nem veszti el a fejét. Értelmes egyednek számít, de sohasem dicsekedik ezzel. Gyorsan tanul és ezt szereti az előnyére fordítani. Ha nálánál fizikális erősebb ellenféllel találkozik, akkor igyekszik feldühíteni. Hisz akkor a védelmét rések nyílhatnak, amiket esetleg a harc menetén az előnyére fordíthat. Mivel nem erős fizikumú, így lesből igyekszik lecsapni, ám előtte még távolról szereti kicsit legyengíteni az ellenfelét. Legalábbis ő egyenlőre így gondolta ki a vadászati módszerét és erre képezte a testét is.
j, Felszerelés: Testháló, maszk, medikai felszerelés, ceremoniális kések, alkari panel.
Előtörténet:
90 emberi évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, a népe, azaz a Yautják őshazájában. Az anyja és apja ott álltak felette a szülőágyban és örömmel nézték a csöppséget, ki nászuk gyümölcse lett. Ő lett a család harmadik és egyben utolsó gyermeke. A szülei több gyermeket már nem szándékoztak felnevelni, avagy nem tudtak. Sohasem akarta tőlük megkérdezni. Talán mert sohasem érdekelte nagyon a válasz. Így hát ő lett a legfiatalabb a családban és mint később kiderült a legkisebb is. Ámbár ez már születése pillanatában sejthető
volt, mivel akkor sem volt épp átlagos nagyságú.
Amint egyre inkább cseperedett fel, egyre több dolgot ismert meg a körülötte lévő világból. Egészen lenyűgözték a látottak. Emiatt gyakran ment el sétálni a városba, hogy megismerje azt. Ahogy egyre több mindent ismert meg egyre inkább a bűvkörébe emelte népe hősiessége. A szobrok, amiket a hősöknek emeltek, kik dicsőn haltak meg, a hatalmas templomok és a néha-néha leszálló klánhajók. Így hát elhatározta, hogy vadász lesz belőle. Így talán egyszer ő is az ősi hősök nyomdokaiba léphet és talán egyszer majd az ő szobra is ott emelkedik az ég felé a többiekkel együtt. Nevét pedig tisztelettel
emlegetik majd. Ezen elhatározás alapján hamarosan csatlakozott a helyi gyerekek egy csoportjához, akikkel el is kezdett annak rendje és módja szerint játszani. Az utcán folytattak le imitált harcokat botokkal. Amiket hol a kezükben forgattak, hol a csuklójukra erősítettek az otthonaikból elhozott kötelekkel. Ezekkel harcoltak egymás ellen. Persze, mint mindenki a vadász szerepét akarta magára ölteni. Néha viszont a sötét klán képzeletbeli harcosai ellen küzdöttek. Róluk az anyjától hallott. Ezek számára afféle éjszakai rém történetek voltak. De ha valaki a prédát játszotta az sem volt éppen elhanyagolható. Hiszen mekkora örömet jelentett már, ha sikerült kijátszania valakinek a „nagy vadászt”. Ő is került ebbe a szerepbe néha. Sikerült is egyszer, kétszer túljárnia a másik gyerek eszén. Ezek a gondtalan gyermek évek így teltek el. Ám hamarosan feloszlott a banda és neki is távoznia kellett.
Hiszen belépett abba a korba, hogy ideje elsajátítani a fajára jellemző szokásokat és szabályokat. Csupán akkor értette meg, hogy milyen fontosak voltak ezek a játékok, amikor a kódex azon szakaszához értek. Sokat közülük már akaratlanul is elsajátítottak. Majd csakhamar következtek a hosszadalmas meditációs gyakorlatok. Ezek alkalmával jól az eszükbe verték, hogy milyen fontosak is ezek eme gyakorlatok. Ezért hát jó pár évet kellett ezekre a meditációs formulákra áldozniuk. Így hát ezt örömmel meg is tették. Azért
szerencsére nem ezt kellett állandóan csinálniuk. A foglalkozások közötti hosszabb szünetekben gyakran gyakoroltak egy-két mester felügyelete alatt. Hol egymással vívtak párviadalt, hol pedig könnyebb nehezebb akadálypályákat kellett leküzdeniük, hogy fejlesszék a testüket. Ezek az évek eléggé egyhangúan teltek a számára, de az akaratossága és a maga elé kitűzött cél meghozta a gyümölcsét. Átjutott ezen a szinten is és már várt rá a következő.
Végül elkezdődött a harci kiképzése is. Ezt már jóval izgalmasabbnak találta, mint az ezt megelőző gyakorlatokat. De aztán később rá kellett ébrednie, hogy annak is megvolt a maga haszna. Önfegyelmet és sok más a harc sikerességéhez elengedhetetlen ismereteket szerezték meg abban a pár évben. De ezt az elején még nem sikerült felfognia. Emiatt a tanítóknak gyakran sikerült is jól odacsapni neki. Ahogy haladt előre az évek folyamán, úgy sikerült egyre inkább megérteni eme tanokat és verték ki belőle a forrófejűséget. A higgadtság fontosságát az első között tanulta meg. Itt tanulta meg az alkarpengék, a lándzsa és egyéb tradicionális vadász fegyverek használatát is. Ismételten számos évet áldoztak fel a
gyakorlás oltárán, de rá kellett jönnie megint csak, hogy megérte. Hiszen e nélkül nem válhatna belőle vadász és így idő előtt kényszerülne feladni az álmát.
De tudta, hogy még egy komoly próbatétel előtte áll. Mégpedig amikor felhelyezik a rasztáira a gyűrűket. Hallott már róla pletykákat és arról is, hogy ez mennyire fájdalmas. Hitte, hogy lelkiekben sikerült az évek során felkészülnie rá. De az ott tapasztalt fájdalmat nem tudta kellőképpen elképzelni. Amint elkezdték a csápjaira sorban felhúzni a gyűrűket, a fájdalom az egész testében végig haladt. Hirtelen szinte ordítani tudott volna miatta, de még idejében sikerült visszafognia magát és elfojtani a feltörekvő dühöt kiáltást. Nem tudta, hogyan lehet ezt a végéig kibírni, de azt tudta, hogy bírnia kell. Nincs más választása. Ez működött is a művelet közepéig, amikor halkan felszisszent a fájdalom újabb hulláma miatt. Ennyi elég is volt. Ismét kezdődött a tortúra előröl. Ideje sem volt ismét erőt meríteni a fájdalom ellen, mivel a fájdalom démonjai ismét kegyetlenül birokra keltek elméje erejével. Majd felcsillant egy reménysugár. Talán a meditációban békére lel az elméje és ki tudja zárni onnan a fájdalmat. Így hát minden erejét összeszedve
igyekszik, hogy meditációs állapotba süllyedjen. Ez sikerül is. Végre másodszori nekifutásra sikerül kiállnia eme próbát. Fáradtan és elgyötörten, ám mégis büszkén áll fel az asztalról. Ezt követően már büszkén viselheti eme gyűrűket. Így már csak egy próba marad a számára.
Ez pedig a végső próba, ami egyben a legnehezebb is. Fogalma sincs, hogy mi vár rá. de már előre átjárja a testét az izgalom. Alig várja, hogy végre elérkezzen az ő ideje. Alig várja, hogy felvegye egy klánhajó és
elvigye a próbájának a színhelyére. Ekkor ébred rá, hogy a tanulásnak vége és egy új élet kapuja nyílik ki előtte lassacskán. De ezt neki kell kinyitnia. Elhatározta, hogy bátran berúgja azt az ajtót és nem fog hezitálni utána sem. Hisz benne, hogy végül vadász lesz belőle, akire büszkék lehetnek a szüleik.
