Szabad területek

Az őrnek elkezd rezegni a rádió adója. Felveszi. Kissé túl hangos. Így azonnal hallani lehet, mint mond az illető a vonal túl oldalán. Csupán csak a gond, hogy nem angolul, így nem érthető. Kis szóváltás után visszacsúsztatja a zsebébe.
- Menjen! Már várják az állat barlangja előtt. Azaz átkozott robbanás és a tűzpárbaj a szomszédos birtokon még ingerlékenyebbé tette a szörnyet. – Ezzel felengedte a sorompót.
A kutya ingerülten kezd ugatni a birtok belseje felé. Egy könnyed impulzus sorozat majd egy mély üvöltés szál a birtok erdejéből. Némi dörömbölés, ismét egy sorozat, majd emberi kiáltások.
- Úgy tűnik éhes a „kicsike”. Hála égnek, hogy csak egy állat…

Ló a kérdésre csak egy enyhe nyerítést hallatott, mint nemleges válasz. Az földút hamar macskaköves útba torkollott. Úgy tűnik ez lesz a birtokon a fő út. Egy ideig ez vezet tovább a hangok fele, de egy idő után le kellet fordulni.
Egy domboldalban tátong egy barlang. Előtte három terepjáró áll, mögöttük pár ló rajtuk katonai felszereléssel, a „katonák” már körbe vettél a tátongó sötét lyukat.
Garibaldi ingerülté vált a barlangból jövő morgásra. De a katonák lovai sincsenek a toppon idegileg.
Egyik katona az új jövevény fele kiállt. Úgy tűnik nem vették észre a tévedést.
- Végre, hogy itt van! Elhozta a csalit mivel kicsalhatjuk a kardfogút?

Katonák értetlenül össze néztek. Végül az előbbi oda ment hozzád:
- Mi hogy néz ki?! Nagy morcos, és embert eszik. A gróf nincs itt és még a katonái sem, mi ott csak őrök vagyunk! Vagy azt kérdezi mi az a kardfogú? Ez megfelel leírásnak? Baszott nagy emberevő kardfogú űrmacska. Ez jó? Továbbá nem élve kell. Lelőni, eltűntetni vagy hasonló. Így is túl sok birkát zabált fel, ráadásul nem ide való.Kicsit ingerült az ember. Bár egy nagy új édeni macskával a hátában az ember mit mondhat a feledtesének, ha elé áll? Rá adásul gróf. Grófok vannak Angliában, már amennyien megmenekültek onnan, és a Turáni Szövetségben. Mivel ők itt nem angolul beszélnek, feltehető hogy az utóbbi a reális. Hát, így jár aki kíváncsi. Fejvadász leányzó bekerült a katlanba. Nem igazán kedvelik eme országok a szélhámosokat. Bár attól függ, akiben potenciál van, az még jó munkát is kaphat…

A kérdésre érdekes reakció történt. Mindenki előre lépet. A páva és fácántollas tiszti sapkás feltehetően parancson a tenyerébe temette az arcát. Feltehetően a „katonák” gyors reakciója fájt neki agyilag. Kicsit komikus volt ugyanis, hogy mindenki előre lépet. Végül valamit az „érthetetlen” nyelven mondott a katonáinak. Minek hatására kissé csalódtak. Végül egy katonát választott ki a feledtesük. Csupán csak az a gond, hogy úgy néz ki, mint egy elit assasin. Hallott már róluk. Íjat vagy számszeríjat használnak. Csúcs modern mégis hagyományőrző stílusú páncélzatot viselnek. Hát. Nem volt rest, utánad ment. Robbanó veszőt az íj idegére rápattintotta.

Barlangban nagy macskaszerű lábnyomok vannak a puhább homokosabb részeken. Morgás hallatszik. Utadba kerül több birka csontváz. Brutálisan széttépték őket. Hamarosan a barlang végében lévő nagyobbacska csarnokot eléri a két ember. Egy a probléma. Hiába van a lény háttal és marcangol egy emberi testet, a lámpa fényt és még az enyhe lépteket is észreveszi. Megfordul. Felüvölt, megborzolja a szőrzetét. Erejét a lábaiba áramoltatja, hogy elrugaszkodhasson a hívatlan vendégek felé.

A katona az állat feletti mennyezetbe lőtte a robbanó vesszőt. Az becsapódott, és jelentős mennyiségű törmeléket robbantott ki. A törmelék el se érte még a bestiát. Az íjász máris egy sima vesszőt lőtt az állat fejére, mely átdöfte a felső álkapcsát. Ideje nem volt felordítani, mert a mennyezetről lehulló sziklák ekkor találták el. De ennyi nem volt elég. Ugrott és mancsával próbálta minél előbb elérni az íjászt. A puskalövés az állat gerince fölötti izomzaton áttépte magát. Felordított. Nyakába csapódott egy pengés élű nyílvessző. A katona kitért. A bestia nekicsapódott, barlang falának. Nyakából spriccel a vér, de szívós macska. A fejvadász lánynak bíz szüksége lesz az izomzatára, a fenevad sebezve még veszélyesebb. Sziszegve vért gurgulázva rohan felé…

Bár nem is a szívet érte a szúrás, mégis halálos volt. Az állatot a lendület vitte, így lényegében saját magát koncolta fel. Mellkasán és gyomrán jó egy méternél is hosszabb vágás éktelenkedik. Már így is sok vért vesztett. De eme szúrás nem csak a vérveszteséget vitte halálos tartományba. Belső szerveket is szétszabott. Az állat szenvedve vonaglik, hörög. Az íjász mondott valamit, majd egy pontos lövéssel fejbe lőtte az állatot.
Oda ment, letérdelt a fejéhez. Végig simította kezét az állat fehéres fekete foltos bundáján. Majd óvatosan eltávolította a testben lévő veszőket.
Enyhe morgás érkezik az egyik szikla mögül. A még meleg tetemhez odarohan egy kis állat. A kölyke. A baka szemel láthatóan megszeppen. Úgy tűnik erre nem számítottak. Túl fiatal az állat, hogy felfogja mi történt. Ölben is elfér szinte. Katona mellé térdel, majd próbálja megnyugtatni gyengéd érintésekkel. De a kis lény nem érti, hogy mi történt az anyával. Sem azt, hogy kik ezek itt. Túl fiatal ehhez…



// Élőlény leírásban Új Édennél van a Kardfogú. //

Tört angolsággal, de megszólalt a katona:
- Mégis mi lenne? A gróf eldönti. Kétlem, hogy Új Édenre visszavinnék a már évek óta tartó háború miatt. Vagy itt marad, vagy valami marsi vadasparknak adjuk.
E közben a kis állat szorosan egykori anyához bújt. Szomorúan nyüszített. Nem értette, hogy anya mért nem reagál. Végül egye jobban kihűlő test mellet elaludt. A katona ölbe fogta a méretes földönkívüli macska bébit és kiindult.
- Bérét a bírtok fővadászától kaphatja meg. – mondta miközben kifele haladt.

- Van hajója? Az ami a birtokom legelőjén van? – kiérve a barlanghoz repül feléd a kérdés egy magas hosszú barnás fekete hajú embertől. Szinte földig érő bíbor bőrkabát van rajta, bal vállán pedig valami gepárd bőr ruha dísz. – Ki maga, és mit keres itt? Az egy dolog, hogy összekeverték magát valakivel. – Ismerős valahonnan az ember, de nem tudod honnan.
A „kismacskát” tartó katona leült egy sziklára, így tartja tovább ölében a lényt. Párszót intéz a gróf felé, aki láthatóan kicsit elégedett.
- Mért akarja elvinni a macskát oda? Vagy inkább mi az indíték? De persze továbbra is érdekel ki maga, és mért van az, hogy a saját hajójába a segédje nem tud bejutni.

- Robbanás? Az a szomszédos birtokról jöhetett. Gondolom ismeri legalább hallomásból Salvaj nevű őrültet. Az ő tulajdona volt. De mivel a hülye szektájának alap pillére az idegenek voltak, így egyértelműen azóta szinte senki nem volt ott. Leszámítva most a Gyarmatügyet. – Egy kört lejárt körülötted a gróf némán. Végig mért. – Nem tűnik civilnek. Festet haj? Hm. Hülye kérdés, ember genetikájában nincs rózsaszín haj. – Ismét leírt egy kört. – Fizetség nélkül elvinné az anyabolygójára? Tényleg? – Tőled egy méterre megállt, jóval magasabb, mint te. Mélyen a szemedbe néz – És számít, hogy maga ki. Az egyik legelőn van a hajója. A hatóságok csak azért nem mentek ki, mert úgy hiszik, hogy ide jött. Ezért majd engem fognak boldogítani. De fogalmam sincs, hogy maga kicsoda. Így bízzam magára a kis jószágot? A végén még a feketepiacon köt ki. Elszabadul és ne adj Isten ő is az én birtokomon fog letanyázni és akkor annak is ez lesz a vége. Ami nem jó senkinek.

- HÁHÁ! – Röhög fel vagy inkább ordít fel. – Én? Hatóságnak? Ha a Magyar Királyságban lennék, akkor se szólnék! Magam intézném el, mint a régi szép időkben! – kicsit merengve a fák fele nézett. - De jelenleg itt az ICC illetve a Gyarmatügy a hatóság! Azok meg legszívesebben szétkoncolnának engem valami űrügyön! Bűnöző bújtatás pont elég lenne nekik! Szóval ki vele, kicsoda maga?! Ráadásul, ha kérdeznek magáról, én mégis mit mondjak? Rózsaszín kiscica elvitte a kardfogú kiscicát Új Édenkére? Vagy mit?
Vagy mindig ilyen bunkó a gróf vagy csak őszintén kimondja mire gondol, bár az is igaz, hogy picit nem emberi a viselkedése. Pontosan mi nem emberi azt nem lehet megállapítani. Olyan furcsa.
Az biztos, hogy a katonák fegyelmezetten várnak. Illetve hat katona próbálja a barlangból kihúzni szerencsétlen pára tetemét. Egy másik katona pedig egy kisebb pokrócot terítet az alvó „kisdedre”.

- Na, ezt kellet volna kinyögni! – Mondta végül elégedetten a Gróf. Oda szolt a kis macskára vigyázó katonáknak. Azok betették az egyik járműbe. – Nos, magán a sor. Követik a hajójáig. Lovon nehezen lehetne elvinni a kardfogút. Akkor vigye Új Édenre. Ott pedig az erre hivatott szervnek adja le.
Ismét egy kisebb tompa robbanás hallatszott a távolból, utána pedig alig halható fegyverropogás.
- Házibuli van a szomszédban, meg se hívtak minket. – Mondta megjátszott csalódottsággal a gróf. – Na, menjek. Mielőtt ki jönne az egész sereg eme csetepatéra.

- Jó ez a sebesség! – válaszolta a volánnál ülő.
A sorompót szó nélkül felengedte az őr. Éjfélre járhat már idő, mi a hajóhoz értetek. Úgy tűnik sikerült a hajó problémáit megoldani. A zsilip ajtó nyitva, hajó belül kivilágítva. Két katona kiszállt a dzsipből. Egyik a már jó ideje lelőtt embert megnézte.
- Ezt maga lőtte le? – hulla karján felhúzta a pulóvert. Bőrén egy idegen tetoválás van. – Szektás.
Ám valami nem stimmel. A rámpán vér csöppek vannak. Beljebb a hajóban nagyobb vérfoltok. A hajó folyosóin pedig sziszegés és enyhe krákogó vonyítás hallatszik.

// Általában részletesebben jó pár posztnyival előre tervezek. Megölni a követő vagy társ NJK-t vagy magát a JK-t akkor, ha rossz döntést hoz a játékos. Még nem volt olyan döntés //

Semmi mozgás. A vérfoltok a „boszorkánykonyha” fele mennek. Rashid kicsiny laborjához. Az állati hangok elég tompák. Fülelve kivethető a kaparás hang is, no meg a püfölés. Bármi is az, nincs jó kedvében. Egyre vadabb az állat ordítása, és egyre agresszívebben ostromozza azt a valamit. Az egyik ajtót…
- Kell segítség? – kérdezi az egyik katona.

Egyik katona veled ment, a másik a jeep-nél maradt. Különösebben nem izgult. Bár olyan főnökkel, mint az a gróf nem csoda. Lehet, hogy egy idegen fészekbe is szívesebben bemegy, mint hogy a gróffal beszélgessen.
A vérfoltok a labor zárt ajtajánál végződtek. Ill. végződhetnek, mivel nem látod a nagy szőrös állattól, mely még most is az ajtót karmolja úszóhártyás lábaival. Léptek hallatán megpördül és kitátja fogakkal teli habzó pofáját. A padlót kezdi kaparni véres karmaival. Földhöz lapul és össze visszatekint. Nem tudja, hogy melyik jövevényt támadja meg.
- Lőjek? – Teszi fel a kérdést a katona.