Patna

A Weyland Yutani magán Conestogája, melyet kisebb világokra csak fontos dolgok miatt küld ki. A Conestogák maximális terhelhetőségét teljes mértékben kihasználja. ( Szóval állandó legénység 80 fő, a maradék 10 hely az esetleges „vendégeké”)

//Előzmények: Űr --> Vörös Óriás --> Híd//


Viszonylag rövid idő alatt, mindössze öt perc alatt sikerült megszereznie a szükséges felszerelést. A felszerelés listája a következő:




Amint ezzel végzet és aláírta a szükséges okmányt már lépett is tovább. Elindult a Vörös Óriás dokkjainak az irányába, ahol várja a Patna nevezetű Weyland-Yutani tulajdonában álló hajó. A séta úgy tíz percet vett
igénybe, majd a zsilipkapuhoz állt, hogy felengedjék a hajóra. Még jó, hogy felvette a BDU-t, mert így nem kellett visszatérnie a szállására érte. Ezzel is megrövidítve az időt, míg elindulhatnak.
Végre felengedik a hajóra. Már látott ilyen típusú hajót belülről, úgyhogy a látvány nem éri meglepetésként, habár az emlékek kicsit megkoptak, de a lényeges elemekre emlékszik. A hozott felszerelést lepakolja a kijelölt raktérbe. Ezt követően elindul megkeresni az aktákat, amiket a katona felhozott a fedélzetre. Esetleg fontos adatok lehetnek benne a küldetést illetően. Talán pontosabb koordinátákat is talál, mint amit megkapott. Meg talán a legénységről is van egy-két szó benne. Fontos lenne tudnia, hogy milyen szárazföldi
csapatokkal rendelkezhet egy esetleges invázió ellen. Bár nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor. Amint sikerült megtalálnia ezeket el is indul a hídra a kapitányhoz.

- Készen állunk az indulásra, kapitány? – kérdezi meg, amint megtalálta őt.

Amint átfutja a hajó legénységére vonatkozó adatokat, elégedett biccent.

- Ennek több mint elégnek kell lennie, egy kisebb boly kiirtásához. Ráadásul még ott van a CMC hajója is. Együttesen több, mint elegendő erőt képviselünk. – gondolja magában, miközben határozottan halad a
híd felé. – Remélem, hogy elfogadják a segítségünket. Ha nem, akkor muszáj lesz a hátuk mögött cselekedni.

A dokumentum többi részébe is belepillantott, de az már nem nagyon érdekli. Csupán a szokásos halandzsa a segítőkész céges imázshoz, hogy megnyugtassák a civil lakosságot. Reméli, hogy nem neki kellesz majd prédikálnia. De ez még kiderül.
Amikor a kapitány tisztelget neki az kissé meglepte. Általában ő tiszteleg másoknak, hiszen csak egy őrvezető. Úgy fest, hogy most ideiglenesen előléptették. Ezért ő is tiszteleg a hajó Kapitányának. Ezek után
meghallgatja a kapitány felé intézett szavait.

- Nézze, Kapitány. Én sem szeretném, hogy ez öngyilkos küldetés legyen. De veszélyesen kevés információ van a birtokomban a küldetést illetően. – mondja neki. – Én sem tudok többet, mint maga, de megkaptuk az utasításokat és remélem, hogy mindenki a legjobbat fogja nyújtani a küldetés során. Amúgy meg két CONESTOGA-án osztályú hajó szerintem több, mint elegendő erőt képvisel, akár egy nagyobb boly kifüstöléséhez is. Remélem azért ennyire nem rossz a helyzet.

Teszi még hozzá egy félmosollyal, hogy megnyugtassa a kapitányt. Mellékesen szeret ilyen téren optimista lenni. Reméli, hogy nem valami új tisztecskét küldtek ki oda a Gyarmatügytől, aki nem hajlandó
elfogadni mások segítségét. Meg úgy könnyebb lenne információt szereznie arról, hogyan is sikerült megfertőzni azt a kolóniát.

Úgy fest, hogy a kapitány mégis csak többet tudott erről a küldetésről, mint ő. Ez igazán nem is zavarta, hiszen általában a megbízók csak azokat az információkat közlik velük, amik nélkülözhetetlenek a feladat
elvégzéséhez. Általában ez nem túl sok minden. De a hajó kapitánya ezúttal fellebbentette a fátylat az egész katyvaszról, amibe kerültek.
Eléggé megdöbbentették az itt elhangzottak, de azért figyel végéig. Ezek az információk eléggé sok dolgot elárulnak a feladatról.

- Lehet, hogy még is csak egy öngyilkos küldetés? – gondolkodik magában.

Eközben a tekintetével megkeresi a bolygót, majd meredten tekint rá. Az a bolygó hamarosan komoly vérengzésnek lesz a szemtanúja.

- Hát ez igazán remek. Fegyverhasználó idegenek. Így se vagyunk elég nagy sz*rban. – csóválja meg a fejét. – Lehet mégis csak öngyilkos küldetéssel bíztak meg minket kapitány.

Teszi meg hozzá egy csipetnyi gúnnyal megfűszerezve a hangját. De már nem táncolhat vissza és ezt ő is tudja. Így hát sóhajt egy nagyot, majd kihúzza a hátát.

- Induljunk, kapitány. – mondja. - Ne várakoztassuk meg ezeket a bogarakat.

A következő szavakra felmordul. Számára aztán nagyjából mindegy. Van bennük bogár, tehát bogarak. Azaz ki kell őket füstölni bármi áron. Majd végre a Patna leválik a Vörös Óriásról. Ezt pedig élő adásból
nézhette a monitorokon. Arcán elégedettség látszik. Majd a kapitány beszélni kezd az előtte lévő mikrofonba.

- Rendben van. Akkor majd ott találkozunk. – mondja még a távozó kapitány felé.


Ő is tiszteleg, még mielőtt amaz elhagyná a hidat. Kissé kíváncsi lett erre a bolygóra, meg jó, ha előre felkészül. Mint azt hallotta nem sok szárazföld van azon a planétán. Így hát rábök a bolygóra, ahova éppen készülnek.
A planéta eléggé egyhangú képet mutat, hiszen teljesen kék a felszíne. Eltekintve egy-két szürke folttól. Valószínűleg ezek lesznek a felszíni kolóniák. Végül rákeres pár adatra az adatbázisból, hogy mégis mire
számítson. Erre megnyílik előtte egy szöveges dokumentum. Ahogy átfutja, látja, hogy egyfajta rövid történelmi áttekintés és helyleírást kapott.

Egy rendkívül módosított planetoid, Bracken világa egy
furcsa látvány. Egy beton rács fedi a bolygó nagy részét. Ezen a rácson van egy
hatalmas tengeri moszatágy, ami ellátja az ICC-t a táplálék egy jelentős forrásával,
(általában vészhelyzetekben, segélycsomagokban, fejadagokban van ilyen). Egy
idegen fertőzés után az ICC némi katonai erőt telepített ide, mivel számos más
bolygó elvesztése után az élelmezés nehézkessé vált, így eme bolygó prioritása
megnőtt.
Számos ázsiai telepes él itt. A moszatok olyan stabil szőnyeget alkotnak, hogy
helyenként egy APC is képes haladni rajtuk, viszont ha vékony moszatrétegen
akarnak át menni, akkor a feneketlen mélység könnyűszerrel elnyelheti a
járművet. Ezért a telepesek hajókat használnak.
Számos vízi faj él a bolygón, de túl sok fenyegetést nem jelentenek.

//Adatbázis//

Kicsit gondolkodóba is ejtik az olvasottak. Nem egészen ilyenre számított. Apró szigetekre, meg ilyesmikre. Erre beton cölöpökön nyugvó várost kap.

- Az APC-knek túl sok hasznát nem fogjuk venni. Maximum a leszálló hajók védelmét bízhatom rájuk. Nem akarom, hogy akár egy is elsüllyedjen ezeken a moszattelepeken, amiben ott a személyzet. Túl értékesek. Így leginkább gyalogos katonák kellenek majd. De azok állnak rendelkezésre. – gondolja magában végig a dolgokat, miközben enyhén borostás állát vakargatja.

Amint ezzel végzett halkan felmorran a gyomra. Ezzel jelezve, hogy bizony táplálékra van szüksége. Így hát lemegy az étkezőbe. Hátha ott találhat valami harapnivalót. Amint leérkezik valami kaja után néz. Még így is több, mint négy órája van a mély fagyasztásig. Talán addig kicsit ismerkedhet a katonákkal.

Eléggé úgy fest, hogy egyedül fogja eme isteni falatokat megenni. Így hát vesz egy kicsit, mindegyikből. Nem túl sokat, hiszen akkor kifagyasztás után nem érezné magát valami jól. Már elkövette ezt a hibát egyszer és nem szándékszik még egyszer belelépni ebbe a csapdába.
Az ételt gyorsan elfogyasztja, majd egy kis vízzel le is öblíti. Majd egy kicsit még ücsörög és gondolkodik. Nem nagyon tudja, hogy mit is tegyen. Hiszen a hajón mindenkinek megvan a dolga. Ez látszik is a legénység
célszerű mozgásából. Mindenki megy elintézni a dolgát. Végül úgy dönt, hogy megnézi az ellátmányt.
Ott is nagy a sürgés-forgás. Mindenki végzi a dolgát. Ami azt illeti kicsit unatkozik. Azonban sajnálatos módon ebben nem tud segíteni, hiszen nincs kiképezve rá, hogy ilyen gépeket használjon. Ezért hát igazán
senki sem figyel rá és ő is igyekszik nem útban lenni. Nem hiányzik, hogy valami robbanásveszélyes felszerelés az ő hibájából elszabaduljon itt az űrben.
Majd végigjárja a hajókat és a gépjárműveket. Látja, hogy már mindegy eszköz átesett már a tűzkeresztségen, de jó állapotban van. Jól karbantartják őket.

Majd a hibernálás előtt nem sokkal…

Megérkezik a kapszulákhoz. Már páran minden bizonnyal ott vannak. Így hát ő is felkészül a fagyasztásra. Leveszi a ruháját és a bakancsot, majd az egyik vendég szekrénybe helyezi. Még kicsit gondolkodik,
hogy vajon letusoljon-e előtte. Aztán úgy döntött, hogy egy gyors tusolás is belefér még.
Ezért hát gyorsan leveti magáról a ruhákat, amik még rajta voltak. Így áll be a tus alá. Alig öt percig marad alatta, hisz a hadseregnél rászoktatták a rövid zuhanyzáshoz.
Gyors törülközés, majd visszaveszi a kissé átizzadt ruhadarabjait. Ezt követően már készen is áll arra, hogy lefagyasszák. Így hát be is fekszik a kapszulába a többiekkel együtt. Páran már benn vannak, de sokan azért még készülődnek. Majd becsukódik a kapszula teteje és ő is álomba merül.

A fagyasztásból egy kissé gépies, ámde egészen kellemes női hang ébreszti fel. De amit közöl, az már annyira nem kellemes. Fogalma sincs, hogy mennyit aludt a riasztásig, avagy éppen hol tart a hajó. De a riasztás semmi jót nem jelent. Főleg nem egy űrben haladó hajó számára.
Sosem kelt fel könnyen a fagyasztás után, de most nem ér rá lustálkodni. Egyes emberek nem küszködnek ilyen nehézségekkel valószínűleg már hozzászoktak. Hisz ők rendszeresen átélik ezeket. Amint felállt, érzi, ahogy a hideg burkolat a talpa alatt néha meg-meg remeg. Valószínűleg a hajót ért
támadások miatt.
Hamarosan már ő is a ruhájában van és ha még ott van a kapitány, akkor oda szalad hozzá. majd kérdez tőle valamit.

- Mit segítsek? – teszi fel a kérdését.

Ha már nincsen ott, akkor ő is elindul a felszerelésért. Hisz jelenleg ő is a hajón van, ezért őt is erőteljesen érinti, ha elfoglalják a hajót. Amint elért a raktárig, ahol a felszerelését hagyta és meg is találta ott, akkor magára ölt a testpáncélt, és felveszi a fegyvereit és betárazza azokat. Még magához vesz pár pót tárat is. A pisztolyhoz kettőt, míg a söréteshez kettőt. Az impulzus karabélyhoz pedig hármat. Nagyon reméli, hogy
ennyi elég lesz. Majd elindul a híd felé. A sisakot menet közben a fejére teszi.

- El kell küldenünk a helyzetünket a Vörös Óriásnak. – gondolja magában futás közben.

Amint a hídra ért, látja, hogy már mindenki a helyén van és végzi a dolgát. A személyzet között pedig zajlik a gyors információ csere, ami végül a kapitány előtt összegződik a kivetítőn. Úgy fest, hogy egyenlőre ők
állnak a rosszabbul. Hitelen jött ez a támadás. Majd a kapitány intéz egy kérdést felé. Ezen már szinte elmosolyodik.

- Szedje szét őket kapitány. Nem hagyhatjuk, hogy ez a hajó is eltűnjön. – mondja szinte kapásból. De aztán kicsit elgondolkodik. – Ha lehetséges, akkor az egyik hajót csupán tegye harc és mozgásképtelenné. Talán találhatunk náluk némi információt az ügyről, és hogy miért is támadtak ránk. De ha nem lát más esélyt, akkor azt is radírozza le.

Közben ezalatt is zajlik az élet a hajón. Most már legalább visszalövünk. Már nem lesz annyira könnyű az ellenségnek.

- Tudunk üzenetet küldeni a Vörös Óriásnak? Ha igen, akkor küldje el nekik a helyzetünket és az ellenség erejét. Tudniuk kell róla. – teszi még hozzá a kapitánynak.

Ezek után szólal meg az egyik tagja a legénységnek, hogy szerves tárgyak tartanak a hajó felé. Ez nem jelenthet jól. Valószínűleg valaki, vagy valami át akar szállni a hajóra. Ez pedig semmi jót nem jelent.

- Irányítsa a két objektumra a külső kamerákat. Aztán határozza meg, hogy hova fognak becsapódni. – hadarja gyorsan. Kicsit őt is elkapta a hév. – Aztán azt a részt zárja le légmentesen és szóljon két
egységnek, hogy ott várom őket.

- Kapitány? Mennyi szkafander van a hajón? – kérdezi még meg.

Eme kérdést azért teszi fel, mert be akarja őket küldeni. Ha elég van mindenkinek, akkor ismét megszólal.

– Szóljon a két a egységnek, hogy öltözzenek be és szerelkezzenek fel a megfelelő fegyverekkel. Én hol találnék egyet a közelben? - mondja.

Ha a megszállók idegenek, amire igaz túl sok esélyt nem ad, de jobb felkészülni, akkor még hozzáteszi a következőt is.

- Hozzanak sav közömbösítőt is magukkal. Szükség lesz párra. - mondja.

Ha pedig nem azok, akkor elhagyja a hidat. Az űrcsatát innen átadja a kapitánynak. Nyilván több tapasztalata van ilyen téren, mint neki.

Amint megérkezett a zsiliphez, látja, hogy már a többiek csak rá várnak. Már mindenki felkészült és beöltözött. Már csak ő maradt hátra. Pedig eléggé sietnie kell. Nem tudja, hogy még mennyi idő míg megérkeznek a szerves objektumok a hajó burkolatához, akármik is legyenek azok. Ezért hát gyorsan ledobálja a felszerelését és a páncéltól is a lehető leggyorsabban megszabadul. Most már csak a ruhába kell belebújnia. Ehhez kér egy kis segítséget. Minél előbb megvannak, annál jobb.
Már csupán a búra hiányzik a fejéről és a két pár kesztyű. De ezek már egyedül is mennek. A kesztyűket húzza fel előbb egyiket a másik után. Ezt követően a sisakot is felhelyezi a fejére. Ezt követően aktiválja a rendszert, ami majd levegővel fogja ellátni odakint. Végül jelez a katonáknak, hogy ellenőrizzék a felszerelést és a fegyvereket.

- Jelentést kérek a két objektumról. Van már róluk kép? – kérdezi meg a híd személyzetét.

Míg a válaszra várva ő is ellenőrzi a fegyverét és elteszi a két tartalék tárat. Eközben valaki ellenőrzi az ő szkafanderét is, majd ezt követően felfelé tartott hüvelykujjal jelzi, hogy minden rendben van. Ő pedig
visszamutat.

- Katonák, készüljenek. Hamarosan kimegyünk. – közli a csapat tagjaival a rádióba.

Szerencsére végre megérkezik a válasz a hajó felé tartó objektumokról. Ám ami információt kap, azok nem túl kecsegtetőek. Az elején még csak kettő volt, de aztán a számuk már a tízszeresére nőtt. Ez semmi jót nem jelent.
Majd újabb robbanás lökés hulláma éri el a hajót. Ideje, hogy végre kimásszanak a hajóból és az űrben kiiktassák a fenyegetést. Megadja a jelzést, hogy indulhatnak. Megvárja, hogy kinyíljanak a zsilipek, aztán kilép az űr sötétjébe. Ekkor kapcsolja be a mágnes talpakat. Gyenge vonzást érez a talpa felől és érzi, amint szinte a hajó burkához tapad.

- Merről várható az érkezésük? – kérdi meg a hidat. – Fegyvert készenlétbe. Ne hagyják, hogy sav érje a ruhájukat.

Végül elindul a megadott irányba. Ha kiszúrja az idegenek, és lőtávba érnek, akkor az impulzuskarabéllyal az irányukba kezd tüzelni. A többieknek még előtte tűzparancsot ad. Nem hagyhatják, hogy bejussanak a
hajóba. Reméli, hogy a golyói legalább egyet cafatokra tépnek.

// Folytatás: Űr -> Űrcsata Cerebus és Bracken’s World közt (Nyikolaj Kerenszkij és George) //