Terjeszkedés
(Kaland összefoglalás)
A királynő magához hívatott engem, és még egy testvéremet, hogy végezzünk el egy kisebb feladatot. A lényeg az volt, hogy egy közeli haltelepet kellett kiírtani és a nagyobb halakat megfertőzni. Velünk jön még egy frissen kifejlődött Carrier, aki az arctámadókat szállítja majd. Nem volt több info, ezért elindultunk. Amint kiértünk a bányából a legelőkre, ott csatlakozott hozzánk még két testvérünk, Zúzó és Tövis. Zúzó egy elég keményfejű xenomorph volt, remekül jött, mikor ajtókat és barrikádokat kellett áttörni, Tövis pedig szintén predalien, mint én. Immár öten indultunk a haltelep irányába. Amint odaérünk egy elég magas kerítés állja utunkat. Zúzó odalép és könnyű szerrel szétszakítja, mintha csak cérna szálak lennének. Mielőtt belépnénk még egy társunk, név szerint Koncoló is csatlakozik hozzánk. Minnél többen annál jobb. Kettéváltunk, Koncoló, Préda és a Carrier a halakért mennek, Zúzó, Tövis és én pedig az épületeknél leszünk, hogy elintézzük az esetlegesen felbukkanó embereket. Azonban újabb üzenet érkezik: Koncolónak vissza kell térnie, mert a Királynőnek más tervei vanna vele. Ismét öten maradtunk, de sebaj, így is megoldjuk a feladatot. Egy kisebb épülethez értünk, és már messziről látni lehetett, hogy a bejárat fölött ég a lámpa. Ez nem túl előnyö számunkra, de lesz, ami lesz alapon megindultunk felé. Zúzó halad elöl, az ő felépítése teszi lehetővé, hogy mindenféle komolyabb sérülés nélkül betörje az ajtót. A bejárat szűk, így Tövissel Zúzó háta mögé kényszerülünk, egészen addig, amíg egy nagyobb helyiségbe nem érünk át. Még be sem értünk, már léptek zaját halljuk, amire gyorsan búvóhelyet kezdünk el keresni. Én a lépcső fölé, a falra mászom, és ott várom be a közeledő humánt, majd csapok le rá. Mikor kiér, egy apró lány humánt látok, aki emleget valami apát. Zúzóra hagyjuk, és Tövissel az emeletre megyünk, ahol összesen négy ajtót látunk. Felezünk, és ő megy a bal oldali kettőhöz, én pedig a jobb oldali kettőhöz. Egy szobába jutok, ahol alvásra alkalmas tárgyak helyezkednek el. Teljes volt a sötétség és nem találtam bent semmit és senkit. Mielőtt tüzetesebben átvizsgálhatnánk, Zúzó üzen nenkünk: Megjött az apró humán védelmezője, így egyedül már nem biztos, hogy könnyen bír kettejükkel. Amint megkaptam az üzenetet, nem törődve semmivel lerohantam a földszintre Zúzóhoz. Ahogy leértünk Zúzó tökéletesen remekül kezelte a helyzetet a fegyveressel, én pedig a lány mögé lopóztam és a lábába mélyesztettem a farkam, majd befecskendeztem a mérget. Ekkor üzent ismét Királynőnk, hogy öljük meg az embereket. Amint az üzenet véget ért, mivel a kislány kábult, odasétálok hozzá és a fejemen lévő négy csáprágóval leszedem a humán fejét. Amint a fegyveres humán látja, hogy milyen könnyen szedtem le azt a fejet, a fegyverét a saját fejéhez emeli, majd tüzel és eldől. Ez a terület kiürült, így továbbállunk. Zúzóval kisurranunk a bejárati ajtón, ahol egy jármű még duruzsol, ám megnehezítve az emberek dolgát kilyukasztom a kerekét, majd megyek tovább. Egy nagyobb épülethez érünk, ahonnan tömény halszag árad. Itt Zúzóval ketté válunk, én maradok, ő megy a zsilipekhez. Épp indulnék, mikor hangokat hallok a hátam mögül és látom, hogy egy idősebb humán nő mászik ki az ablakon Tövissel a nyomában. Ám mikor testvérem ráugrana, elengedi az ereszt, majd lehuppan a földre és futásnak ered. Rá akarom vetni magam a lányra, de az szemfüles volt és kitért előlem, így Tövissel ütköztem össze, a lány pedig előnyhöz jutott. Gyorsan feltápászkodtam, majd a lány után vetem magam. Mikor biztos távolságban vagyok farkammal lecsapok, de a lány ismét kitér. Már kezdem nagyon unni, és felbosszant ez a humán, így tovább folytatom az üldözést. Nem maradhat szemtanú. Mikor nagyjából öt méterre csökken a távolság rávetem magam, és végre leterítem. A lány roppant ideges, és ezt érezni is rajta, de nem érdekel. Ez éltet engem és egy villámgyors mozdulattal meglékeltem a koponyáját, majd indulok a zsilipekhez. Mikor odaérek, testvéreim a Carrier-rel együtt már húzzák a kötelet, de a zsilip ajtó nehéznek bizonyul. Mikor azonban én is beszállok, a gépezet enged, és emelkedni kezd, majd az átzúduló víztömeg magával sodorja a megfertőzött halakat. Áttérünk a másik zsilipre, de az együttes erőnknek sem akar engedni. Úgy döntök, lemegyek a víz alá és megnézem mi a probléma. A zsilip kapu be van rozsdásodva, ezért "ragadt" le. Meggyengítjük egy picit ezt a réteget, majd újabb próbálkozás és a zsilip ismét enged, majd egy újabb átzúduló víztömeggel a többi fertőzött halat is viszi magával. Amikor ez megvan a Carrier megkérdezi, hogy végeztünk-e mindenkivel a telepen. Gyorsan rávágom, hogy akivel útközben találkoztunk, mindenki halott. Csendesek voltunk és gyorsan, nem kínoztunk senkit, nehogy ordítani tudjon. Végül elindulunk vissza a fészekbe.
