Vladimir Vikant. Első bevetés.

Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: Vladimir Vikant
Becenév: Vlad
Születési dátum: 2155. február 18. (25 éves)
Születési hely: Moszkva, Oroszország.
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Katona, előtte tanuló
Jellem: Megrögzött idealista, aki hisz az élet szentségében. Amennyiben az emberi. A pioneeri küldetés után a bajtársiasság és a parancs végrehajtás mindennél fontosabbá vált számára.
Felszerelés:
Fegyverzet: M41A PULSE RIFLE, M4A3 szolgálati fegyver, Fairbairn-Sykes harci kés.
Öltözék: M3 típusú személyi páncél. M10-es páncélsisak.
Mejelenés: 176 cm magas, 85 kg, világoskék szemek, barna rövidre vágott haj.
Fő ismertető jegye: A bal mellkasán lévő sarló kalapács tetoválás.
Tökéletesen beszél oroszul. És tanulmányainak köszönhetően Angolul.

Moszkvában születtem. Egy középosztály béli családban. Anyám születésemkor meghalt. Apám egy üzemben dolgozott. Kétkezi munkásként kezdte és kitartó munkával magas pozícióba jutott. És megengedhette magának, hogy jó iskolába járasson engem. És mindent megadjon ahhoz, hogy egy sikeres életre tegyek szert.
Bennem. Bennünk. A mi generációnkban látta Nagy Oroszország jövőjét. hogy amit az idegenekkel vívott közelemben orosz ország az orosz nép elveszített az majd általunk fog újjáteremtődni.
Apám azt akarta, hogy orvos váljék belőlem. Kezdetben tetszett a gondolat. A Moszkvai orvostudományi egyetemre akartam jelentkezni. De az idő múlásával. szemléletem kezdet más mederbe terelődni. Valami nagyobb és jelentősebb dolgot akartam tenni, mint amit orvosként elérhetek.
Nagyapám hagyatékában rengeteg könyvet találtam arról a bukott eszméről, amit úgy hívtak kommunizmus. Mélyen bele ástam magam a múlt történéseibe. És hamar megtaláltam, amit kerestem. Egy eszme, amit követni lehet a világ és az emberiség jobbá tételére.
Mikor 23 éves lettem elhatároztam, hogy nem leszek orvos. Katona leszek. Mert egy katona több életet képes megmenteni, mint egy orvos. És a katonák az idegenek életét is képesek elvenni. Mikor közöltem apámmal a döntésemet dühbe gurult. De szeméből sütött a csalódottság és az elkeseredettség. Azt mondta, hogy azzal, amit teszek, szégyent hozok rá és elárulom az orosz népet. A népemet. Nem tudtam mit mondhatnék. Kezdetben az orosz fegyveres erőknél akartam szolgálni, de ezek után úgy éreztem nincs maradásom. Úgy döntöttem, hogy az űrgárdisták közé állok.

Így hát az első transzporttal elhagytam a földet és jelentkeztem az űrgárdisták kötelékébe. a kiképzés nehéz volt és megerőltető. fizikailag nem voltam ép megfelelő a katonasághoz. Figyelem bevéve mi akartam lenni korábban. De szerencsére igazi bajtársak közé kerültem, akik mindent megtettek, hogy fizikailag is felzárkózzak hozzájuk. Én cserébe az intellektuális késégüket igyekeztem fejleszteni. Mivel én voltam köztük a leg tanultabb. végül a kiképzést Kivalló eredménnyel végeztem el. Az osztályunk kivalló eredményt ért el mikor a kiképzésnek vége lett.
A kiképzés befejezése után a CMC egyik vészhelyzeti mentőcsapatához osztottak be. Feltételezem az orvosi egyetemen eltöltött éveimnek köszönhetően. Mert hát mentő osztagba mindig kell szanitéc. A fehér holló becenévre halható Conestoga hajóra osztottak be. A rajta lévő csapat mindössze 6 főből állt velem együtt. Ha a navigátort és a technikust nem vettem figyelembe. Az első pár hét eseménytelenül telt. Már -már unalmasan. Többnyire az új bajtársakkal ismerkedtem. Sajnos a kiképzésen megismert srácok közül senkit sem osztottak be ide. Kezdetben egyedül éreztem magam. Idegennek. Egyedül az nyújtott némi vigaszt hogy ott volt Monro. Ő is zöldfülűként került a mentőosztagba. Kicsit zárkózót hallgatag figura volt. De ahogy teltek a napok feloldódót megnyílt. És jól összebarátkoztunk. az idő múlásával a többiek közé is sikerült beilleszkednem. Akik mind kipróbált harcedzett katonák voltak.
Földi idő szerint kora reggel volt mikor segélykérést fogtunk. A kód szerint egy magas rangú CMC tiszt eset csapdába. A segélyhívás nem máshonnan jött, mint a Pioneer-ről. rég nem voltak ott emberek. A xenomorph fertőzés már rég elérte a bolygót. Csak az üres gyárak álltak ott. amik egykoron nukleáris hulladék megsemmisítését látták el. Most feltehetőleg xeno kolóniákanak adnak otthont.
Az eligazítás a kantinban volt. Hatan ültük körbe az étkező asztalt. Minden tekintet köztük az enyém is Burton őrnagyra meredt. Ő volt az osztag vezetője. Magas kemény arcvonásokkal rendelkező ember volt. Tipikusan az az ember, akire felnéznek a bajtársai. És nem csak a rang miatt.
- Nem kertelek uraim- kezdte a tájékoztatást – A segélykérő hívás magas prioritást kapott…………
Röviden ismertette, hogy a bolygó nagymértékű xenomorph fertőzés alatt áll. De muszáj lesz végrehajtani a mentést mivel a célszemély fontos információk birtokában van. Hogy mik ezek az információk az titkos volt. Én úgy sejtettem, hogy céges titkok vannak az illető birtokában. Lévén nem messze vagyunk az Aerodyne felségterületétől. Persze ez csak az én elképzelésem.
- 3 óra múlva elérjük a célszektort. Készüljenek fel! – zökkentet ki Burton hangja elmélkedésemből.
Burton hagyta el elsőnek az étkezőt. A többiek szépen sorban követték. Egyedül Monro marad ott velem. ijedséget véltem felfedezni rajta. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem lesz semmi gond. Csak leszállunk aztán fel. És hogy tapasztalt katonák között vagyunk. akik értik a dolgukat. Nem tudom őt sikerült e megnyugtatnom. De saját magamat sikerült a bizonytalanságba löknöm. De igyekeztem leplezni félelmeimet.
Az idő szinte rohant. Mire észbe kaptam már a fegyvereinket ellenőriztük. Hogy minden rendben van e. Burton próbált mindenkit jó tanácsokkal ellátni. Ne szóródjunk szét. Fedezzük, egymást nehogy pánikba essünk. tudtam, hogy ezek a jó tanácsok inkább Mnoro-nak és nekem szólnak. De ő igyekezet úgy tenni mintha mindenkihez címezte volna.
A következő pillanatban felhangzott egy csipogó hang. Utána pedig a navigátor hangja.

- Uram. Bolygókörüli pályára álltunk. az érzékelőink bemérték a vészjelző pontos koordinátáit.
Burton egy laptopot tett elénk egy ládára. Amin a Pioneer topográfiai rajza volt látható.
A hajó, amiből a jelzés jött egy viszonylag nyílt terepen ért földet. Az elhelyezkedéséből valószínűleg kényszerleszállást hajtott végre.
- A leszálló egység késsz az indulásra. – szólalt meg mögöttünk a technikus hangja.
Remek. Válaszolta Burton. Mindenki a fedélzetre!
Némán megindultunk az UD-4L sötéten tátongó gyomra felé. Senki sem szólt. Nem volt rá szükség. Mindenkinek rossz előérzete volt. Mintha a levegő elnehezült volna. ami csak fokozódott mikor a leszálló egység ajtaja bezárult. Mindenki elhelyezkedett. Én igyekeztem Monro mellet maradni. mivel láttam rajta hogy az általam pár órával ezelőtt legyengített félelme új erőre kapott.
A parancsnok még egy röpke eligazítást tartott. Inkább csak a feszültség és a néma csend megtörésének érdekében.
Monronak azt mondta mindig maradjon mellette és Harper mellet. Ők mennek, majd elöl. Én pedig hátul maradok Jenkins el a szanitéccel. Hogy tanuljak tőle.
Hiro a pilóta hátraszólt nekünk hogy megkezdjük a leszállást. És hogy kapaszkodjunk, mert a légköri viszonyok miatt kicsit rázós lesz. Ami enyhe kifejezés volt. amint beléptünk a Pioneer légkörébe úgy éreztem mintha egy centrifugában csücsülnék. A rázkódástól hányingerem lett. Nagy önuralmat kellet magamra erőltetnem, hogy ne dobjam ki a taccsot. de gyorsan rájöttem, hogy a rosszukét nem is igazán a rázkódásnak tudható be. Hanem sokkal inkább annak, hogy tudatosult bennem: Most fogok először találkozni az idegenekkel. Éles harci helyzet. Messze bármiféle erősítéstől. Mellkasomhoz szorítottam M41A et mint valami pajzsot. Azt remélve megvéd attól, ami rám vár. nem volt sok időm töprengeni. Nem egész nyolc perc után földe tértünk.
- Fegyvereket élesíteni! – harsant Burton hangja. És a hajó ajtaja lassan kitárult. Odakint sötétség honolt. Tiszta idő volt. Néha-néha egy légáramlat porfelhőt kavart. De ettől eltekintve minden mozdulatlan volt.
Egymás után kiléptünk a leszálló egységből. mikor láttam, hogy ajtaja bezárul a szívem nagyot dobbant. Az egyetlen biztonságos hely immár elérhetetlen.
Burton kiadta a parancsot. ment elől. Mögötte Monro. aztán Jenkins. Én pedig őt követtem. A sort Harper zárta. Aminek örültem. Némi biztonságérzete adott, hogy egy tapasztalt katona védi a hátam.
Többnyire sziklás ösvényeken haladtunk keresztül. Életnek semmi jele sem látszódott se emberinek se idegennek. egy óra erőltetett menetelés után egy emelkedő aljához értünk. Burton intett, hogy bukjunk le és osonva zárkózzunk fel.
Parancsot adott Harpernek és Monronak hogy menjenek fel az emelkedőn. Mivel az ott található tisztáson kel lennie a lezuhant hajó roncsainak. Pár perc után Monro ék beleolvadtak az éjszakába.
Vagy negyed óra kellet mire visszatértek. Azt mondták semmi mozgás, és hogy a roncs jól védhető helyen van. elég biztonságos az átvizsgáláshoz.
Vissza ált az előző menetoszlop és elindultunk felfelé az emelkedőn. Mikor odaértünk a hajóroncs darabjai még IT ott lángoltak. Narancssárga fénybe öltöztetve a környéket. A lángok vetette táncoló árnyaktól idegessé váltam. Minden apró rezzenésükre fegyvert rántottam. Elkezdtük átvizsgálni a helyet. Én ép a leszakadt hajtóművet néztem, amiről egyből megállapítható volt, hogy találatot kapott.
Mikor Jenkins felkiáltott.
Mind köré gyűltünk. a pilótafülke maradványai előtt ált. tisztán kivehető volt, hogy az ablakot kívülről zúzták be. De holtest nem volt sehol. A parancsnokutasítást adott védelmi pozíció felvételére. Harper és Monro fedeztek minket, míg mi az információ vagy annak birtokosát kerestük. Vagy ami megmaradt belőle. És meg is találtuk, amit kerestünk. Az utas részben ott volt a célszemély. A becsapósánál szörnyet halt. Felnyársalta egy darab a hajótestből. Ami beszakította raktér válaszfalát. Burton átkutatta a testet és megtalálta, amiért jöttünk egy adattárolót.
- Ez az! - Kiáltott diadalmasan. De az öröm nem tartott sokáig. Kintről meg halottuk Harpert amint azt kiáltja Xenok!
Kikászálódtunk a roncsból. És azt láttuk, hogy mindenki tüzel. A köröskörül mozgó árnyakra. Úgy tűnt egy tucatnál is többen vannak. De még nem merészkedtek közel.
- Megvan, amiért jöttünk vissza a hajóhoz. mondta a parancsnok.
- És mi lesz a pilótával? – bukott ki belőlem. Át sem gondolva mit mondok. De valahogy beleéreztem magam szerencsétlen helyzetébe. Lehet, hogy egyedül van idekinn és ép az életéért küzd.
Burton azt mondta erre, hogy valószínűleg már halott vagy egy fészek kellős közepén van és hamarosan vége lesz.
Így hát nem volt mit tenni. Felzárkóztunk egymáshoz és elindultunk azon az úton, amin bejöttünk. Közben a xenok is felbátorodtak. Valószínű már kifigyelték mekkora erővel bírunk. Megindították első rohamukat. Drone ok voltak. Vagy egy tucat száguldott felénk. Mindenki tüzet nyitott. Kivéve engem. Teljesen leblokkoltam. Csak néztem a felénk rohanó gigászi lényeket. Sokat fantáziáltam róla milyen lesz szembenézni egy ilyen lénnyel. De a legvadabb képzelgésem sem volt hozzá fogható. Egy erős lökés térítet magamhoz. És Burton hangja. Mely előre nyomulásra és folyamatos tűzre ösztökélt minket. s a megmenekülés ígéretével kecsegtetett.
Felocsúdtam és elsütöttem fegyverem. A célba vet dron könnyűszerrel kikerülte az első lövést. Majd a másodikat és a harmadikat is. agyam zakatolt szinte majd szétrobbant. Igyekeztem felidézni a kiképzésen tanultakat. Cikcakkban leadott lövések. Vagy átlós sorozatok. Hogy cikcakkban belerohanjon. Követtem, amit az agyam diktált. És sikerült. Egy rövidke sorozat leszakította a lény jobb mellső lábát. mozgása lelassult. Így egy újabb sorozattal el tudtam választani testétől a bal mellső lábát. És még így sem adta fel. Hátsó lábaival tolta magát előre. Csak akkor adta fel mikor egy fejlövés véget vetett életének. Burton ált mellettem.
- így kell ezt fiam! Indulás a hajóhoz! – adta ki a parancsot.
Közben az idegenek kezdtek minket gyűrűbe zárni. a hátunk mögül is rohamoztak.
Miközben nyomultunk előre hátrafordultam, hogy fedezzem magunkat. Ekkor láttam meg Monrot. Ott térdelt arccal felém ép a puskáját akarta újratölteni. e remegett a keze és hogysem sikerült neki. hirtelen egy hatalmas sziluett jelent meg mögötte. Egy jól fejlet dron volt az. Egy laza mozdulattal farok végével átszúrta Monro hátát. Mely lándzsaként mered ki mellkasából. a magasba emelte, mint valami bábot. Monro lenézet a mellkasára és láttam arcán a hitetlenséget. Nem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténik. De nem illúzió volt. a drone egy mozdulattal elhajította maga mögé ernyedt testét. Amire jó pár társa vette rá magát a könnyű préda reményében. Eddigi félelmemet legyűrte a harag és megindultam a z idegen felé folyamatos tűz alatt tartva. Közben azt kiabáltam dögölj meg te mocsok! Az adrenalin vagy az érzelmeim hatására minden lövésem talált. A becsapódó lövedékek folyamatosan szaggatták a lény testét. Minden lyukon sav fröccsent szerte szét. A xeno végül szűkölve holt a földre. Pont mikor a táram végleg kiürült.
Vad tombolásomból ismét csak Burton hangja térített magamhoz.
Parancsot adott a tovább nyomulásra.
Folyamatos tűz közepette elindultunk a hajóhoz. Egész jól haladtunk. Míg nem ahhoz a kis sziklás átjáróhoz értünk, aminek a túloldalán ott volt a biztonságot jelentő hajó. tudtam, hogy ez rázós rész lesz. Könnyű szerrel körbefoghatnak minket. És a fenti szila peremekről is ránk vethetik magukat. Ugyan abban a felállásban keltünk át, mint amiben ide jöttünk. Kivéve hogy Monro már nem volt velünk. az út felénél járhattunk, amikor a hátam mögül Harper ordítására lettem figyelmes. Megfordultam és azt láttam, hogy Harper farkasszemet néz az egyik idegennel. Az a sziklafalhoz szorította őt és épp készült farkával lesújtani rá. célba vettem a fejét. És meghúztam ravaszt. De nem történt semmi. Ekkor kaptam észhez. Nem figyeltem a számlált. Kifogytam és nem töltöttem újra. egy tárért nyúltam. És rögtön tudtam, hogy itt is hibáztam. Gyorsabb lett volna, ha az oldalfegyveremért nyúlok. A korrigálásra már nem jutott idő. Burton félrelökött az útból és egy jól irányzott lövéssel leszakította a Harpert lefegyverző xeno fél koponyáját. Amely zsák krumpli ként zuhant a földre. Balszerencsére az idegen szétroncsolt fejéből kilövellő sav beterítette Harper páncélját és a fél arcát.
Aki üvöltve rogyott a földre. Burton Jenkins ért kiáltott, aki felhagyta védelmi pozícióját és a sebesülthöz rohant. Azonnal nekilátott, hogy kihámozza Harpert a páncéljából, ami kezdett feloldódni a savban. És igyekezet az arcát is megtaszítani. Szörnyű látvány volt. Szerencséetlen arca már nem is volt emberi. Annyira szétroncsolta a sav. Abban a pillanatban iszonyatosan éreztem magam. De még mind a mai napig, ha eszembe jut. Hogy ez az én hibámból történt. Mert én nem megfelelően reagáltam.
Burton magához intett.
- Fiam. Maga elmegy a hajóhoz. És viszi az adathordozót. Én pedig maradok és fedezem Jenkins-t amíg ellátja Harper sebét.
- De uram. kezdtem volna ellenkezni. amikor EZ PARANCS! Kijelentéssel nyomatékosította szavait.
Nem akartam magára hagyni a társaimat. De nem volt mit tenni. Zsebre raktam az adattárolót. Újratáraztam fegyverem és elindultam a hajó felé. Lélekszakadva. Nem az életemet féltettem. Hanem a parancsot akartam mindenáron teljesíteni. Nem akartam még egyszer szégyent hozni az osztagomra és az űrgárdistákra. Már majdnem a hajónál voltam, amikor lövéseket hallottam. Megfordultam és tettem néhány lépést a hang irányába. Vissza akartam menni és segíteni rajtuk. De
a kötelességtudat végül legyőzte a bajtársiasságot. Pár perc múlva elértem a hajót. Egy xenoba se botlottam bele. Mikor sikerült feljutnom Hiro kérdőn meredt rám. De nem is kellet mondanom semmit. Az arcomról mindent leolvashatott.
- Negyed óra ennyit várunk- mondta.
De végül annyi sem lett. Mivel a z idegenek feltűntek a hajó körül és kezdték körülzárni azt.
Így hát felszálltunk és célba vettük a Fehér Hollót.
A megszerzett információval elindultunk a Getway felé. az oda út hosszú és keserves volt. Minden éjjel a halott bajtársaim kísértettek. Éber óráimban pedig a lelkiismeret-furdalás emésztett.
A parancsnokság örült a megszerzett információnak. ezért nagyon nem is firtatták mi történt ott a Pioneer-on. Én pedig próbáltam nem emlékezni rá. Mentő akciót nem indítottak. A magas kockázatra hivatkozva. Az osztag bolygón maradt tagjait eltűntnek nyilvánították. Kivéve Monort. Őt halottnak.
Ez volt első éles bevetésem. És katonai pályafutásom legmeghatározóbb élménye.

Üdvözlet!

Lehet, az én fejszámolásommal van probléma, de a karaktered eme évszám alapján 35 éves.

Évszámok körül kis gubanc van. 2187-ben történt meg az idegen invázió, egy év alatt az idegenek kezére került a Föld. De ezek előtt csak beavatott katonai, céges és kormányi emberek tudnak tényként az idegenekről… no meg a más bolygókon, hajókon és űrállomásokon fellépő fertőzés túlélői, de őket titoktartásra kötelezik. Pletykák persze voltak, de a civil lakosság hülyeségnek tartotta.
Gyarmati kiképzőtábor a Földön is volt.
8 fő egy Conestogára? Ennyire azért nem megy jól a CMC-nek. Erkaméder, Patfinder és hasonló hajók épp ezért vannak. Kisebbek, mint egy Conestoga, de hasonló funkciójúak. De a 8 fő még akkor is kevéske.

Továbbá hiperálom kapszulát használnak az űrutazásoknál. Hiába lehet ébren megtenni az utat pl. két hét alatt, amikor a mélyűr káros behatásai miatt az ember megőrülhet. Inkább lehibernálva teszik ezt meg. (inkább a több fényéves sebességgel van probléma, nem feltétlen a mélyűrrel)

Továbbá az Föld bukása alatt mit csináltál? Akkor történik eme bevetés?

Rengeteg helyesírási hiba van. Helyenként betűt hagytál ki, valahol a mondat kisbetűvel kezdődik.
De ilyen is van:
„- De uram. kezdtem volna ellenkezni. amikor EZ PARANCS! Kijelentéssel nyomatékosította szavait.”
Helyesen:
„- De uram! - kezdtem volna ellenkezni. amikor “EZ PARANCS!” Kijelentéssel nyomatékosította szavait.”



A tartalmi hibákat javítsd elsősorban. Ha azok meg vannak, akkor szólj és értékelem. Helyesírási hibák másodlagosak, de ha javítod őket az csak jobb értékelést vonhat maga után.

A hibákat igyekszem javítani. a 6 fős osztagot pedig ennek fényébenhatároztam meg:

Vészhelyzeti mentőcsapat
Ezek a csapatok kizárólag a CMC-nek teljesítenek utasításokat. Képesek egy tengerészgyalogos alakulat igényeitől kezdve, egy egész kolónia igényeit kielégíteni. A peremvidéken járőröznek általában Conestoga osztályú hajóikkal, és figyelik az étert a segélykérő jelek miatt, és a feladókat kimentsék bármilyen veszélyből. Bármennyi tagja lehet egy ilyen csapatnak.

Az igaz, hogy nincs átlagos létszám írva, de minimum egy tengerészeti alakulat kell, hogy tartozzon ide.
2 pilóta az UD4-miatt, 2 ember (osztagparancsnok és sofőr) az APC-be, és két 4 fős osztag.
Vagy ennek a duplája, és még egy parancsnok (ki a két alakulatot összefogja) és a segédje.
Ilyen kevés fő azért használnak általában Conestogát, hogy legyen hely a kimentet személyeknek. De pl. az egyik képregényben Neptun Cirkáló szerepel Conestoga helyett. Meg aztán a 36 Conestogának kb. a fele marad meg a háború végére.