Faj: Yaut ya
Nem: Hím
Név: Yin'tekai s/ Yeyinde (Becsület és Bátorság)
Becenév: Nrak'ytara (Őr)
Kor: 110
Születési hely:Denobola
Külső és belső jelem: Kb 2,5-3,5 méter magas zöldesfekete bőrszínű ragadozó vagyok.Érdekes hogy magasabbra nőttem a többieknél és vállszélességben is nagyobb vagyok mégsem vagyok az a közelharcos típus.Kissé előrehajolva szoktam járni de kihúzom magam bizonyos esetekben mint pl:viták,közelharci edzések.Kissé elővigyázatos ám érdeklődő típus.Hajam hosszú és ébenfekete melyet hófehér csontgyűrűk díszítenek.A méltó ellenfelet szeretem hosszasan megfigyelni mielőtt levadászom ,mert érdeklel a préda természete és szokásai.Álcázva közelítem meg áldozataimat és csak az utolsó pillanatban kapcsolja ki az álcázást hogy a prédának ne lehessen menekvés.Szeretek lézeres aknákat lerakni a hátam mögé hgy ne érjenek kellemetlen meglepetések.Inkább a technológiámra hagyatkozom de ha megsérül valamelyik rendszer akkor is elboldogulok.Ha méltó ellenfélre találok álcázás nélkül közelítem meg és egész mellel állok ki ellenük.Szeretek egyedül vadászni de inkább egy kissebb létszámú csoportot választanám.
Felszerelés: Testháló,alkari panel,trófea tisztító,Álcázó generátor,élező,hurok,holográf,maszk,medi csomag.
:
Fegyverek: Csuklópenge,lándzsa,vállágyú,dobókorong,hálóvető.
Kedvenc fegyver:Lándzsa,dobókorong(még nincs meg).
Gyermek és fiatalkorom:
Már a gyermekkori kiképzésem is a lopakodás és a hangtalan mozgásra épült.Apám régebben elvesztette az egyik karját a keményhusúak ellen vívott küzdelemben,ezért adott oly sokat a lopakodás képességének.Miután gyermekkoromban megtanultam száraz ágakon átmenni egy hang nélkül,megtanultam megmászni a legnagyobb sziklát is lassan eljött a fegyveres kiképzés ideje is.Mikor eljött az ideje egy nagyon régi hagyomány szerint apám elvitt egy kovácsűhelybe és megmutatta a kovácsolás azon alapjait mely elegendő volt egy saját pengék elkészítéséhez.Apám először az ikerpengéket kovácsoltatta meg velem.Nehéz feladat volt de másodszorra sikerült.A pengék elkészítése során ügyeltem arra hogy hosszabb legyen mint más fajtársaimé,mert így bevallom igen tisztességes előnyre tettem szert.A pengékből először egy csontfehér színűt csináltam.Apám a kiképzésem során ügyelt arra is hogy fegyver nélkül is tudjak küzdeni.Ezután végre az következett amire már régóta vártam.Végre elkezdhettem a gyakorlást a lándzsával és a dobókoronggal.A Lándzsával való harcot sikerült eléggé magas szintre fejlesztenem,mármint apám szemével.Már tudtam hogyan kell kapásból célba dobni,gócpontokra ütni,felnyársalni vagy éppen hárítani az ellenfél támadását.Majd ekkor következett a másik nagy kedvencem ami a mindent szétvágó Dobókorong. Apám elővette dobókorongját,amivel sokat bajlódtam.Rengeteg időt töltöttem ezen csodálatos fegyver technikájának kitanulásával.Lassan rájöttem nem olyan könnyű használni,de a sok gyakorlásnak hála már nem okoz gondot a használata.Miközben én időmmel nem spórolva tanultam a legkülönbözőbb fortélyokat elérkezett a Beavatási szertartás ideje.Egyre jobban kezdett érdekelni hogy hogyan zajlik,és ennek folyamán tavernákba ültem be hogy halgassam a már beavatott harcosok történeteit,és öreg bölcseket kerestem fel hogy többet megtudjak A szertartásról.Amikor eljött az Idő nekiáltam összeszedni a felszerelésem.Ekkor apám jött be és azt mondta hogy az Elder szónoklatot tart a templomban.Azonnal odamentem és kíváncsian hallgattam és meglepődve tapasztaltam hogy nevem ott van a beavatásra készülők között.Alaposan meglepődtem mert én csak két év múlva kerülnék sorra.nagyörömmel közöltem szüleimmel a hírt akik örvendezve fogadták a hírt.
Ezután hazamentem,felöltöttem harci testhálómat és harci páncélom (mely Nagyapámé volt) átgondoltam azt hogy mit viszek magammal.Csuklópengéimet kitisztítottam és újrafényeztem,majdpedig előkészítettem a fegyvereimet és elkezdtem a válogatást mert nem tudtam mindet magammal vinni.A lándzsám volt az első amelyet elpakoltam,majd következett a ceremóniás kés.Ezután felszereltem a holográfot és magamhoz vettem néhány hurkot. Végül a dobókorong és a hállóvető következett.Nagyon szerettem volna ha még a tartalék pengéim elfértek volna de már a páncélom nagysága és súlya miatt már akadályozott volna.Összepakoltam egy kis ételt és feltöltöttem a medicsomagot.Miután kissé bátortalannak éreztem magam elhatároztam hogy elmegyek Paya szentélyébe.Apám elvitt a vadászán és a leszállóhelyen várakozott míg odabent voltam.A szentély hűvös falai megnyugvást hoztak és ekkor tudtam hogy készen állok.Mire hazaértem az Elder várt otthon azzal hogy most rögtön indulunk.Búcsút vettem szüleimtől és beszáltam az otthonom előtt várakozó hajóba.
Beavatási Szertartás:
A hajón közölte velem az Elder hogy minegyikünket más helyen dobnak le és egyedül kell megbirkóznom a lent rejtőző vadállatokkal szemben.Kicsit elfogott a félelem mert egyedül harcolni a leendő préda ellen azért nem egy veszélytelen dolog.A hajó egy hatalmas fákal tűzdelt mocsárba süllyedt épülethez vitt engem,ahol kinyitották a rámpát és olyan magasságba ereszkedtek le hogy nyugodtan kiugorhattam.A tetőn landoltam,majd gyorsan aktiváltam az álcázást.Lassan közelítettem meg az épület peremét,ahonnan lenézve hőfoltokat vettem észre a fák között.Miután jobban szemügyre vettem őket észrevettem hogy emberek.
De hiszen ez nem is Denobola!-villant az agyamba.A tájról egy kép jutott az eszembe-Ez itt Blior!
Most már értettem miért volt a hibernáció indolás előtt.De most a feladatra kell koncentrálnom és végre megmérettehetem magam az humanoidok ellen.A humanoidok felett láttam egy ágat mely úgy látszott megbírja súlyomat így ráugrottam.A katonák valamit piszkálódtak a régi épület nyitópaneljével ami végül engedett és kinyílt.Ezután kinyitották az épület ajtaját és behatoltak.A nyolc emberből kettőt kint hagytak a többi bement.Lassan elővettem egy hurkot és leengedtem.A katona egyenest belesétált a hurokba és én rögvest felrántottam.Egészen jól is alakulhatott volna ha a másik nem veszi észre,de az akit elkaptam elengedte a fegyverét ami nagyot koppant és igy lőni kezdett.Azonnal elugrottam egy közel fára de még így is kaptam egy-két találatot.A megfogott katona leesett és azonnal futni kezdett.Az épület belsejéből is lövéshangok áradtak,gondolom ezért nem hallották a kinti katona lövöldözését.Xenomorphok gondoltam.Most az egyszer segítségemre voltak.Leugrottam a tetőről amit a lövöldözésbe feledkezett,rettegő katona nem vett észre.Lassan megközelítettem majdpedig ilyesmi hangokat hallottam:
-Engem soha,engem sohaaaaaa…
Nem érdekelt most hogy mit mond mert végeznem kellett vele mielőtt kijönnek a többiek.Így hát elkaptam hátulról a bal vállát és csuklópengéimmel többször belecsaptam a nyak és a jobb váll feletti részbe.Fröcsögött a vér és a maszkom jobb szemrését elvakította egy pillanatra.Előredöntöttem a fejem hogy a vér kiömöljön és ekkor észrevettem négy katonát akik kifelé rohannak.Előkaptam dobókorongomat és elhajítotam.A dobókorong lemetszette az egyik katona lábszárát,majd továbbrepült.A katonák lőni kezdtek és én elfutottam majd felugrottam egy közeli fára.Átkozni kezdtem magam hogy milyen idióta vagyok mert nem számoltam azzal hogy mikor jönnek ki a többiek.A álcázás tökéletesen elrejtett és én elővettem a medicsomagot.Kivettem belőle az energizálót majd pedig magamba döftem.A fájdalom nagy volt de utána sokkal erőteljesebbnek éreztem magam.Ekkor láttam meg az első savasvérűt.Leugrottam a fáról de nem kapcsoltam ki az álcázót mert nem akartam megkockáztatni újabb lövésnyomokat.Előkaptam lándzsámat és pillanatok alatt becéloztam a savasvérűt.Eldobtam és hangos üvöltéssel nyugtáztam a találatot.Ekkor egy másik savasvérű jelent meg és felém fordult.Nekem ugrott és feldöntött,majd megprólta átharapni a fejemet.A csuklópengémet a mellkasába döftem majd pedig leütöttem magamról.Talpra ugrottam de megelőzött.nem tudtam kitérni a farka döfése elől ami eltaláta a haspáncélom.Szerencsémre a csapása elcsúszott,így pedig szerencsére épségben folytathattam a harcot. Ezután megmarkoltam a lándzsámat és hangos ordítással a fejbe csaptam.Majd gyorsan körbepillantottam hogy van e még valaki a környéken.Mivel nem láttam senkit,leültem és elláttam magam a medicsomag segítségével.Ezután lemetszettem első savasvérű áldozatom fejét, majd a humán kapitány nyomába eredtem.Nem kellet sok idő hogy beérjem.Nyomát két halott drón és egy runner szegélyezte.Megtaláltam még két katona holtestét,gondolom a harmadikat elhurcolták a fészekbe.Ekkor láttam meg újra a humaniod kapitányt,s elidultam felé.Hirtelen egy drón jelent meg mellette és előredöntötte.Odarohantam majd elkaptam a drón nyakát,és magam felé fordítottam.Rámvicsorgot mire én dühösen behúztam neki egyet.Az ütéstől nekirepült egy fának.Talpra ugrott majd támadópozíciót vett fel.Előkaptam a hálóvetőmet és lelőttem.Ám ekkor a humanoid kapitány felkapta fegyverét és lőnni akart.Elindultam az ember felé mert tudtam ha elkezdek egyhelyben toporogni annak csúnya vége lesz.Az ember lőni kezdett,de a golyók ártalmatlanul pattogtak le a páncélomról.Amikor elértem teljes erővel ütköztem bele.Ettől nekirepült a sziklának,de ekkor a szemem sarkából láttam hogy valami felém ugrik a sarokból.Egy runner volt az.Felkaptam a hálóvetőmet majd becéloztam de egy ütés érte az alkaromra szerelt hálóvetőt.Már nem volt időm megnézni hogy mi volt az de gondolatban azt hittem hogy az a drón melyet ledobtam a kapitányról.A runner hanyatt döntött és én lendületből áthajítottam a fejem fölött.Miután felpattantam láttam hogy az a drón melyről azt hittem hogy tönkrevágta a hálóvetőmet a kapitány fejét próbálja újra átharapni.És csak az utolsó pillanatban vettem észre egy felém repülő drón farkát ami átszakítva páncélomat hasba talált és hanyatt döntött.Szerencsére csak felszíni sérülés volt hála Nagyapám megerősített páncéljának.Most ugrott be hogy ez már nem játék és vérre megy a harc.Ekkor kezdtem élvezni és rögvest felpattantam.Miután szemügyre vettem láttam hogy ez nem drón.Nagyobb volt annál.Nem hittem a sisakom kijelzőjének...ez egy vezér!Újra a farkával támadott amit éppenhogy kikerültem majdpedig elindultam hogy lendületből leüssem a lábáról.Eközben kinyitottam csuklópengéimet és oldalt tartottam hogy ha oda érek bele tudjam döfni.Az ötletem sikerrel járt és így feldöntöttem és belemártottam pengéimet.A karmai a felkaromba martak majd pedig megpróbált átdöfni a farkával.Erre oldalt vetődtem majd mielőtt felálhatotta volna lándzsával ugrottam rá.Telibe kaptam a nyakát de ekkor egy géppuskasorozat vágott közénk.A kapitány tüzelni kezdett de egy jól célzott dobással nekiszögeztem a sziklához.Ekkor bukkant fel még egy katona,az akiről azt hittem hogy a fészekbe vitték.Igaz,túlságosan kevés idő telt el ahoz hogy ő ideérjen de nem ez volt a lényeg.Miután meglátott azonnal lőni kezdett.Én azonnal lőttem álcáztam magam és felugrottam a fejem feltett lévő ágra.A katona továbbra is tüzelt és én vártam míg közelebb jön.Egyszer csak elhallgatott a fegyvere és ekkor leugrottam elé,majd mellkasba vágtam.Eközben olyan érzés jár át mintha ezernyi kis féreg enne belülről.Tudtam hogy nem halogathatom sokáig a harc befejezését,s ezért a nyakánál fogva nekicsaptam a sziklának és gerince szúrtam a pengéimmel.Lassan felfelé kezdtem húzni majd így kitéptem gerincét.hangos üvöltést hallattam melyben öröm és fájdalomérzései keveredtek.Ezután a vezér felé fordultam majd kihúztam a ceremónás késemet.Mikor viszont elindultam iszonyú fájdalom hasított belém,ezért letérdeltem.Muszály ellátnom sebeimet különben akár el is vérezhetek-gondoltam magamban.Térdre erszkedtem majd újra elővettem az energizálót és magamba döftem.Ez ugyanúgy hatott mint az előző.Feláltam és a maszkom jelezte hogy a vezérhajó közeledik.Kihúztam a gázellátó csövet majd pedig a gázelvezetőét is.Levettem a maszkomat és odamentem a vezér holtestéhez.A ceremóniás késemmel levágtam a fejét,majd a többi prédából is trófeát készítettem.Ezekután a hajó ereszkedni kezdett mellettem,és láttam hogy a többi fajtársam is elejtett néhány prédát.Az Elder arcán haloványan látszottak a büszkeség nyomai de észre lehetett venni hogy egy kicsit dühös is.A többiek egy harc közben elhunyt testvérről suttogtak a háttérben.Ezen nemigen lepődtem meg ugyanis hallotam egyet s mást a szerencsétlenül járt fajtársaimról.Az Elder azt mondta hogy büszke rám és nem csalódott bennem,s apám jól tanított.Letörte a vezér holttestének ujját majd a maszkomba égette a jelet,a jelet melyet mindenki ismer.és így lettem beavatott.Ezek után visszaindultunk a hajóra és örömtől üvöltöző testvéreim között megnyílt a kapu a fénybe...
Nem: Hím
Név: Yin'tekai s/ Yeyinde (Becsület és Bátorság)
Becenév: Nrak'ytara (Őr)
Kor: 110
Születési hely:Denobola
Külső és belső jelem: Kb 2,5-3,5 méter magas zöldesfekete bőrszínű ragadozó vagyok.Érdekes hogy magasabbra nőttem a többieknél és vállszélességben is nagyobb vagyok mégsem vagyok az a közelharcos típus.Kissé előrehajolva szoktam járni de kihúzom magam bizonyos esetekben mint pl:viták,közelharci edzések.Kissé elővigyázatos ám érdeklődő típus.Hajam hosszú és ébenfekete melyet hófehér csontgyűrűk díszítenek.A méltó ellenfelet szeretem hosszasan megfigyelni mielőtt levadászom ,mert érdeklel a préda természete és szokásai.Álcázva közelítem meg áldozataimat és csak az utolsó pillanatban kapcsolja ki az álcázást hogy a prédának ne lehessen menekvés.Szeretek lézeres aknákat lerakni a hátam mögé hgy ne érjenek kellemetlen meglepetések.Inkább a technológiámra hagyatkozom de ha megsérül valamelyik rendszer akkor is elboldogulok.Ha méltó ellenfélre találok álcázás nélkül közelítem meg és egész mellel állok ki ellenük.Szeretek egyedül vadászni de inkább egy kissebb létszámú csoportot választanám.
Felszerelés: Testháló,alkari panel,trófea tisztító,Álcázó generátor,élező,hurok,holográf,maszk,medi csomag.
:
Fegyverek: Csuklópenge,lándzsa,vállágyú,dobókorong,hálóvető.
Kedvenc fegyver:Lándzsa,dobókorong(még nincs meg).
Gyermek és fiatalkorom:
Már a gyermekkori kiképzésem is a lopakodás és a hangtalan mozgásra épült.Apám régebben elvesztette az egyik karját a keményhusúak ellen vívott küzdelemben,ezért adott oly sokat a lopakodás képességének.Miután gyermekkoromban megtanultam száraz ágakon átmenni egy hang nélkül,megtanultam megmászni a legnagyobb sziklát is lassan eljött a fegyveres kiképzés ideje is.Mikor eljött az ideje egy nagyon régi hagyomány szerint apám elvitt egy kovácsűhelybe és megmutatta a kovácsolás azon alapjait mely elegendő volt egy saját pengék elkészítéséhez.Apám először az ikerpengéket kovácsoltatta meg velem.Nehéz feladat volt de másodszorra sikerült.A pengék elkészítése során ügyeltem arra hogy hosszabb legyen mint más fajtársaimé,mert így bevallom igen tisztességes előnyre tettem szert.A pengékből először egy csontfehér színűt csináltam.Apám a kiképzésem során ügyelt arra is hogy fegyver nélkül is tudjak küzdeni.Ezután végre az következett amire már régóta vártam.Végre elkezdhettem a gyakorlást a lándzsával és a dobókoronggal.A Lándzsával való harcot sikerült eléggé magas szintre fejlesztenem,mármint apám szemével.Már tudtam hogyan kell kapásból célba dobni,gócpontokra ütni,felnyársalni vagy éppen hárítani az ellenfél támadását.Majd ekkor következett a másik nagy kedvencem ami a mindent szétvágó Dobókorong. Apám elővette dobókorongját,amivel sokat bajlódtam.Rengeteg időt töltöttem ezen csodálatos fegyver technikájának kitanulásával.Lassan rájöttem nem olyan könnyű használni,de a sok gyakorlásnak hála már nem okoz gondot a használata.Miközben én időmmel nem spórolva tanultam a legkülönbözőbb fortélyokat elérkezett a Beavatási szertartás ideje.Egyre jobban kezdett érdekelni hogy hogyan zajlik,és ennek folyamán tavernákba ültem be hogy halgassam a már beavatott harcosok történeteit,és öreg bölcseket kerestem fel hogy többet megtudjak A szertartásról.Amikor eljött az Idő nekiáltam összeszedni a felszerelésem.Ekkor apám jött be és azt mondta hogy az Elder szónoklatot tart a templomban.Azonnal odamentem és kíváncsian hallgattam és meglepődve tapasztaltam hogy nevem ott van a beavatásra készülők között.Alaposan meglepődtem mert én csak két év múlva kerülnék sorra.nagyörömmel közöltem szüleimmel a hírt akik örvendezve fogadták a hírt.
Ezután hazamentem,felöltöttem harci testhálómat és harci páncélom (mely Nagyapámé volt) átgondoltam azt hogy mit viszek magammal.Csuklópengéimet kitisztítottam és újrafényeztem,majdpedig előkészítettem a fegyvereimet és elkezdtem a válogatást mert nem tudtam mindet magammal vinni.A lándzsám volt az első amelyet elpakoltam,majd következett a ceremóniás kés.Ezután felszereltem a holográfot és magamhoz vettem néhány hurkot. Végül a dobókorong és a hállóvető következett.Nagyon szerettem volna ha még a tartalék pengéim elfértek volna de már a páncélom nagysága és súlya miatt már akadályozott volna.Összepakoltam egy kis ételt és feltöltöttem a medicsomagot.Miután kissé bátortalannak éreztem magam elhatároztam hogy elmegyek Paya szentélyébe.Apám elvitt a vadászán és a leszállóhelyen várakozott míg odabent voltam.A szentély hűvös falai megnyugvást hoztak és ekkor tudtam hogy készen állok.Mire hazaértem az Elder várt otthon azzal hogy most rögtön indulunk.Búcsút vettem szüleimtől és beszáltam az otthonom előtt várakozó hajóba.
Beavatási Szertartás:
A hajón közölte velem az Elder hogy minegyikünket más helyen dobnak le és egyedül kell megbirkóznom a lent rejtőző vadállatokkal szemben.Kicsit elfogott a félelem mert egyedül harcolni a leendő préda ellen azért nem egy veszélytelen dolog.A hajó egy hatalmas fákal tűzdelt mocsárba süllyedt épülethez vitt engem,ahol kinyitották a rámpát és olyan magasságba ereszkedtek le hogy nyugodtan kiugorhattam.A tetőn landoltam,majd gyorsan aktiváltam az álcázást.Lassan közelítettem meg az épület peremét,ahonnan lenézve hőfoltokat vettem észre a fák között.Miután jobban szemügyre vettem őket észrevettem hogy emberek.
De hiszen ez nem is Denobola!-villant az agyamba.A tájról egy kép jutott az eszembe-Ez itt Blior!
Most már értettem miért volt a hibernáció indolás előtt.De most a feladatra kell koncentrálnom és végre megmérettehetem magam az humanoidok ellen.A humanoidok felett láttam egy ágat mely úgy látszott megbírja súlyomat így ráugrottam.A katonák valamit piszkálódtak a régi épület nyitópaneljével ami végül engedett és kinyílt.Ezután kinyitották az épület ajtaját és behatoltak.A nyolc emberből kettőt kint hagytak a többi bement.Lassan elővettem egy hurkot és leengedtem.A katona egyenest belesétált a hurokba és én rögvest felrántottam.Egészen jól is alakulhatott volna ha a másik nem veszi észre,de az akit elkaptam elengedte a fegyverét ami nagyot koppant és igy lőni kezdett.Azonnal elugrottam egy közel fára de még így is kaptam egy-két találatot.A megfogott katona leesett és azonnal futni kezdett.Az épület belsejéből is lövéshangok áradtak,gondolom ezért nem hallották a kinti katona lövöldözését.Xenomorphok gondoltam.Most az egyszer segítségemre voltak.Leugrottam a tetőről amit a lövöldözésbe feledkezett,rettegő katona nem vett észre.Lassan megközelítettem majdpedig ilyesmi hangokat hallottam:
-Engem soha,engem sohaaaaaa…
Nem érdekelt most hogy mit mond mert végeznem kellett vele mielőtt kijönnek a többiek.Így hát elkaptam hátulról a bal vállát és csuklópengéimmel többször belecsaptam a nyak és a jobb váll feletti részbe.Fröcsögött a vér és a maszkom jobb szemrését elvakította egy pillanatra.Előredöntöttem a fejem hogy a vér kiömöljön és ekkor észrevettem négy katonát akik kifelé rohannak.Előkaptam dobókorongomat és elhajítotam.A dobókorong lemetszette az egyik katona lábszárát,majd továbbrepült.A katonák lőni kezdtek és én elfutottam majd felugrottam egy közeli fára.Átkozni kezdtem magam hogy milyen idióta vagyok mert nem számoltam azzal hogy mikor jönnek ki a többiek.A álcázás tökéletesen elrejtett és én elővettem a medicsomagot.Kivettem belőle az energizálót majd pedig magamba döftem.A fájdalom nagy volt de utána sokkal erőteljesebbnek éreztem magam.Ekkor láttam meg az első savasvérűt.Leugrottam a fáról de nem kapcsoltam ki az álcázót mert nem akartam megkockáztatni újabb lövésnyomokat.Előkaptam lándzsámat és pillanatok alatt becéloztam a savasvérűt.Eldobtam és hangos üvöltéssel nyugtáztam a találatot.Ekkor egy másik savasvérű jelent meg és felém fordult.Nekem ugrott és feldöntött,majd megprólta átharapni a fejemet.A csuklópengémet a mellkasába döftem majd pedig leütöttem magamról.Talpra ugrottam de megelőzött.nem tudtam kitérni a farka döfése elől ami eltaláta a haspáncélom.Szerencsémre a csapása elcsúszott,így pedig szerencsére épségben folytathattam a harcot. Ezután megmarkoltam a lándzsámat és hangos ordítással a fejbe csaptam.Majd gyorsan körbepillantottam hogy van e még valaki a környéken.Mivel nem láttam senkit,leültem és elláttam magam a medicsomag segítségével.Ezután lemetszettem első savasvérű áldozatom fejét, majd a humán kapitány nyomába eredtem.Nem kellet sok idő hogy beérjem.Nyomát két halott drón és egy runner szegélyezte.Megtaláltam még két katona holtestét,gondolom a harmadikat elhurcolták a fészekbe.Ekkor láttam meg újra a humaniod kapitányt,s elidultam felé.Hirtelen egy drón jelent meg mellette és előredöntötte.Odarohantam majd elkaptam a drón nyakát,és magam felé fordítottam.Rámvicsorgot mire én dühösen behúztam neki egyet.Az ütéstől nekirepült egy fának.Talpra ugrott majd támadópozíciót vett fel.Előkaptam a hálóvetőmet és lelőttem.Ám ekkor a humanoid kapitány felkapta fegyverét és lőnni akart.Elindultam az ember felé mert tudtam ha elkezdek egyhelyben toporogni annak csúnya vége lesz.Az ember lőni kezdett,de a golyók ártalmatlanul pattogtak le a páncélomról.Amikor elértem teljes erővel ütköztem bele.Ettől nekirepült a sziklának,de ekkor a szemem sarkából láttam hogy valami felém ugrik a sarokból.Egy runner volt az.Felkaptam a hálóvetőmet majd becéloztam de egy ütés érte az alkaromra szerelt hálóvetőt.Már nem volt időm megnézni hogy mi volt az de gondolatban azt hittem hogy az a drón melyet ledobtam a kapitányról.A runner hanyatt döntött és én lendületből áthajítottam a fejem fölött.Miután felpattantam láttam hogy az a drón melyről azt hittem hogy tönkrevágta a hálóvetőmet a kapitány fejét próbálja újra átharapni.És csak az utolsó pillanatban vettem észre egy felém repülő drón farkát ami átszakítva páncélomat hasba talált és hanyatt döntött.Szerencsére csak felszíni sérülés volt hála Nagyapám megerősített páncéljának.Most ugrott be hogy ez már nem játék és vérre megy a harc.Ekkor kezdtem élvezni és rögvest felpattantam.Miután szemügyre vettem láttam hogy ez nem drón.Nagyobb volt annál.Nem hittem a sisakom kijelzőjének...ez egy vezér!Újra a farkával támadott amit éppenhogy kikerültem majdpedig elindultam hogy lendületből leüssem a lábáról.Eközben kinyitottam csuklópengéimet és oldalt tartottam hogy ha oda érek bele tudjam döfni.Az ötletem sikerrel járt és így feldöntöttem és belemártottam pengéimet.A karmai a felkaromba martak majd pedig megpróbált átdöfni a farkával.Erre oldalt vetődtem majd mielőtt felálhatotta volna lándzsával ugrottam rá.Telibe kaptam a nyakát de ekkor egy géppuskasorozat vágott közénk.A kapitány tüzelni kezdett de egy jól célzott dobással nekiszögeztem a sziklához.Ekkor bukkant fel még egy katona,az akiről azt hittem hogy a fészekbe vitték.Igaz,túlságosan kevés idő telt el ahoz hogy ő ideérjen de nem ez volt a lényeg.Miután meglátott azonnal lőni kezdett.Én azonnal lőttem álcáztam magam és felugrottam a fejem feltett lévő ágra.A katona továbbra is tüzelt és én vártam míg közelebb jön.Egyszer csak elhallgatott a fegyvere és ekkor leugrottam elé,majd mellkasba vágtam.Eközben olyan érzés jár át mintha ezernyi kis féreg enne belülről.Tudtam hogy nem halogathatom sokáig a harc befejezését,s ezért a nyakánál fogva nekicsaptam a sziklának és gerince szúrtam a pengéimmel.Lassan felfelé kezdtem húzni majd így kitéptem gerincét.hangos üvöltést hallattam melyben öröm és fájdalomérzései keveredtek.Ezután a vezér felé fordultam majd kihúztam a ceremónás késemet.Mikor viszont elindultam iszonyú fájdalom hasított belém,ezért letérdeltem.Muszály ellátnom sebeimet különben akár el is vérezhetek-gondoltam magamban.Térdre erszkedtem majd újra elővettem az energizálót és magamba döftem.Ez ugyanúgy hatott mint az előző.Feláltam és a maszkom jelezte hogy a vezérhajó közeledik.Kihúztam a gázellátó csövet majd pedig a gázelvezetőét is.Levettem a maszkomat és odamentem a vezér holtestéhez.A ceremóniás késemmel levágtam a fejét,majd a többi prédából is trófeát készítettem.Ezekután a hajó ereszkedni kezdett mellettem,és láttam hogy a többi fajtársam is elejtett néhány prédát.Az Elder arcán haloványan látszottak a büszkeség nyomai de észre lehetett venni hogy egy kicsit dühös is.A többiek egy harc közben elhunyt testvérről suttogtak a háttérben.Ezen nemigen lepődtem meg ugyanis hallotam egyet s mást a szerencsétlenül járt fajtársaimról.Az Elder azt mondta hogy büszke rám és nem csalódott bennem,s apám jól tanított.Letörte a vezér holttestének ujját majd a maszkomba égette a jelet,a jelet melyet mindenki ismer.és így lettem beavatott.Ezek után visszaindultunk a hajóra és örömtől üvöltöző testvéreim között megnyílt a kapu a fénybe...
