Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: Edward Nigma
Becenév: The Riddler
Születési dátum: 2170. Feb. 12
Születési hely: Föld
Rang: Szabadúszó
Család:
-Apa: Peter Nigma
-Anya: Sonya Feris
Testvér: nincs
foglalkozás: "Sötét terveket" szövöget.
Külsőleg: Eléggé feltűnő figura, vézna, látszik rajta hogy viszonylag még fiatal, azonban arca már ráncos, és a haja már fakul. Öltözködése is meglehetősen feltűnő, bőrből készült zöld esőkabát mely bokáig ér, rajta sok-sok kérdőjellel, a háton egy nagyobb darab mely sárgán van színezve. Mindehez egy zöld nadrágot visel, s a kabát és a nadrág is belülről lila. Van még nála egy sétapálca is, amely a fogó részen egy kérdőjel. Ujjatlan lila bőrkesztyű, kérdőjelekkel díszítve természetesen. Zöld kalap és lila lencsés szemüveg.
Belsőleg: Roppantmód intelligens, egy zseni, az IQ szintje magasan meghaladja az átlagot, s emiatt meglehetősen nárcista is, tehát másokat meglehetősen lealacsonyít magához képest. Nyugodtan lehet rá mondani hogy pszihopata, szívtelen gyilkos, hiszen az ilyen jelzők pontosan igazak rá. Gyors ugyanakkor megfontolt lépéseket tesz, s általában több lépéssel a célpontjai előtt jár. Valamiért a zöld szín rabja, és imád találós kérdéseket feladni. Sose tanult meg szeretni.
Felszerelés: Egy könnyített acélból készült sétapálca.
Életrajz:
Edward Nigma egy tehetős, gazdag családba született, még a Föld bukása előtt. Már gyermekkorában is látszott rajta, hogy különlegesen tehetséges, társaival ellentétben sokkal gyorsabban tanult, képes volt saját magától megoldani közepes szintűnek mondható logikai feladatokat, valamint testileg is gyorsabban fejlődött. A családjával meglehetősen érdekes kapcsolata volt, apja egy híres politikus volt, s főleg ő látta el a családot a pénzel, s általában nem is tartózkodott otthon, anyja egy tipikus gazdag feleség volt, aki valójában sose szerette a férjét, s Edwardot se nagyon, pusztán a pénzüket. Ezen okokból kifolyólag, bár hálát érzett irántuk amiért életet ajándékoztak neki, de sose szerette őket igazán, hiszen a szeretetet mint tudjuk, nem lehet pénzért megvenni. Kiskorában, az általános iskola előtt -és közben- egy dada vigyázott rá a nap 18 órájában. Az iskolás évei meglehetősen jól alakultak, ahogy erre számítani lehetett, iskola első tanuló volt mindvégig az általános alatt, ahova csak négy évet járt, ugyanis sokkalta gyorsabban tudtak vele haladni a tanárok, s külön óráknak hála hamarabb végezhetett. Ezen évei alatt rengeteg versenyre járt, a tanárok kedvence lett, de egy barátja sem volt, és úgy érezte, hogy nincs is efféle fölösleges dolgokra szüksége. Eme éveiben kezdte felsőbbrendűnek érezni magát a többiekkel szemben, tudván, hogy mennyivel jobb náluk, hogy mennyivel gazdagabb, intelligensebb. 12 évesen, az általános után beíratták egy elit iskolába, s ezzel egyidejűleg harci tanfolyamra is járatni kezdték, ugyanis tudtán kívül a szülei, nem foglalkozván az adottságaival, tengerészgyalogosnak akarták adni. Később mikor ezt megtudta, sajnos már késő volt számára hogy lemondja ezt a szülei által kreált életcélt. 16 Évesen mire befejezte az középiskolát, már köztudottak voltak a meglehetősen furcsa dolgai az ízlésével és viselkedésével kapcsolatban, melyeket a pszihológusok gyermekkori sérelmekből adódó elmekárosodásnak tudtak be. A pénzéből adódóan nem volt problémája azzal hogy elkészíttesse a furcsábbnál furcsább dolgait, a ruházatát, nameg persze a sétapálcát. A szíve mindig is az egyetem és a diploma felé húzta, de kényszeresen az akadémiára került, ahova belépvén véglegesen eldöntötte: Megszökik onnan, és a szüleitől, saját életet kezd, és megtorolja hogy elveszik tőle a szabad akaratát. Sajnálatosan, erre a megtorlásra nem került sor, legalább is nem teljesen. Egy évet járt az akadémiára, ahol megtanult lőni kisebb kaliberű fegyverekkel, s harcászati tudását is tovább fejlesztette. Gondtalannak tűntek a dolgok, egészen addig, amíg el nem kezdődött a föld bukása. Jómaga az utolsók között hagyta el a földet, a családja nélkül. A Nigma család meglehetősen gyorsan lépett, minden értéküket felpakoltatták a menekülőhajóra, az összes pénzüket és értékesebb tárgyaikat, hagyatékaikat, s jómaguk is a felszálláshoz készülődtek már, de az idegenek gyorsabbnak bizonyultak mint gondolták. Beszállás előtt egy idegen neki támadott Edwardnak, aki elég gyorsan a földre került. Végigmérte a lényt, meglehetősen gyorsan, s kifejezetten lenyűgözőnek találta a förtelmet, s már akkor tudta hogy meglehetősen sok lehetőség rejlik a lényekben, ám arra hogy ezt a találkozást túléli, elég kevés esélye volt. Az idegen a harapáshoz készülődött, s úgy tűnt hogy semmi sem mentheti meg a fiú életét, ám az utolsó pillanatban egy lövés dördült el, s az féreg feje egy hangos csattanással darabokra robbant. Valamiféle kisebb csoda, hogy Edwardot nem kapta telibe a sav. Jobban megnézve hogy kinek köszönheti az életét, az egyik igencsak súlyosan sérült családi testőrt pillantotta meg az egyik folyosó végén, akit viszont egy förtelem cincált éppen cafatokra. Kihasználván a hirtelen pánikot, felszökött a gépre, s még mielőtt a szülei felszállhattak volna, bezárta előttük az ajtót.
+Edward, Edward mit csinálsz?! Edward nyisd ki az ajtót!
- Anya, apa, ismerjétek meg a sorsotokat, úgy fogjátok végezni ahogy megérdemlitek, úgy, mint holmi állatok, mert nem vagytok többek, csak majmok... Emelje fel a gépet.
Adta ki a parancsot a pilótának miközben helyet foglalt.
*De uram a szülei...
- Azt mondtam emelje fel a gépet, talán probléma van a hallásával?
*... Nem uram.
Ezzel Edward, családját hátrahagyva, remélvén hogy szörnyű, hosszú és fájdalmas kínhaláluk lesz, elhagyta a Földet. A következő három évében próbált magának kialakítani egy viszonylag rendes életteret. Gondolkodott az egyetemen, de végül arra a következtetésre jutott, hogy sokkal többre megy, ha valamilyen úton-módon saját magát képzi valamilyen forrásból, s így is tett. Próbálkozott valamilyen szinten új dolgokat feltalálni, s mint bebizonyosodott, elég tehetséges és kreatív új dolgok megalkotásához, de eddig semmi maradandót nem alkotott. Tovább folytatta a edzését harc terén, de ezúttal saját magától, új mozdulatokat dolgozott ki, amik főleg a sétapálcára épülnek, mindezeket tehetetlen " önkénteseken " tesztelte le.
Szakképzettségei:
-Tehetséges fiatal zseni
- Konyít a harchoz is valamennyileg.
Képek:
Nem: Férfi
Név: Edward Nigma
Becenév: The Riddler
Születési dátum: 2170. Feb. 12
Születési hely: Föld
Rang: Szabadúszó
Család:
-Apa: Peter Nigma
-Anya: Sonya Feris
Testvér: nincs
foglalkozás: "Sötét terveket" szövöget.
Külsőleg: Eléggé feltűnő figura, vézna, látszik rajta hogy viszonylag még fiatal, azonban arca már ráncos, és a haja már fakul. Öltözködése is meglehetősen feltűnő, bőrből készült zöld esőkabát mely bokáig ér, rajta sok-sok kérdőjellel, a háton egy nagyobb darab mely sárgán van színezve. Mindehez egy zöld nadrágot visel, s a kabát és a nadrág is belülről lila. Van még nála egy sétapálca is, amely a fogó részen egy kérdőjel. Ujjatlan lila bőrkesztyű, kérdőjelekkel díszítve természetesen. Zöld kalap és lila lencsés szemüveg.
Belsőleg: Roppantmód intelligens, egy zseni, az IQ szintje magasan meghaladja az átlagot, s emiatt meglehetősen nárcista is, tehát másokat meglehetősen lealacsonyít magához képest. Nyugodtan lehet rá mondani hogy pszihopata, szívtelen gyilkos, hiszen az ilyen jelzők pontosan igazak rá. Gyors ugyanakkor megfontolt lépéseket tesz, s általában több lépéssel a célpontjai előtt jár. Valamiért a zöld szín rabja, és imád találós kérdéseket feladni. Sose tanult meg szeretni.
Felszerelés: Egy könnyített acélból készült sétapálca.
Életrajz:
Edward Nigma egy tehetős, gazdag családba született, még a Föld bukása előtt. Már gyermekkorában is látszott rajta, hogy különlegesen tehetséges, társaival ellentétben sokkal gyorsabban tanult, képes volt saját magától megoldani közepes szintűnek mondható logikai feladatokat, valamint testileg is gyorsabban fejlődött. A családjával meglehetősen érdekes kapcsolata volt, apja egy híres politikus volt, s főleg ő látta el a családot a pénzel, s általában nem is tartózkodott otthon, anyja egy tipikus gazdag feleség volt, aki valójában sose szerette a férjét, s Edwardot se nagyon, pusztán a pénzüket. Ezen okokból kifolyólag, bár hálát érzett irántuk amiért életet ajándékoztak neki, de sose szerette őket igazán, hiszen a szeretetet mint tudjuk, nem lehet pénzért megvenni. Kiskorában, az általános iskola előtt -és közben- egy dada vigyázott rá a nap 18 órájában. Az iskolás évei meglehetősen jól alakultak, ahogy erre számítani lehetett, iskola első tanuló volt mindvégig az általános alatt, ahova csak négy évet járt, ugyanis sokkalta gyorsabban tudtak vele haladni a tanárok, s külön óráknak hála hamarabb végezhetett. Ezen évei alatt rengeteg versenyre járt, a tanárok kedvence lett, de egy barátja sem volt, és úgy érezte, hogy nincs is efféle fölösleges dolgokra szüksége. Eme éveiben kezdte felsőbbrendűnek érezni magát a többiekkel szemben, tudván, hogy mennyivel jobb náluk, hogy mennyivel gazdagabb, intelligensebb. 12 évesen, az általános után beíratták egy elit iskolába, s ezzel egyidejűleg harci tanfolyamra is járatni kezdték, ugyanis tudtán kívül a szülei, nem foglalkozván az adottságaival, tengerészgyalogosnak akarták adni. Később mikor ezt megtudta, sajnos már késő volt számára hogy lemondja ezt a szülei által kreált életcélt. 16 Évesen mire befejezte az középiskolát, már köztudottak voltak a meglehetősen furcsa dolgai az ízlésével és viselkedésével kapcsolatban, melyeket a pszihológusok gyermekkori sérelmekből adódó elmekárosodásnak tudtak be. A pénzéből adódóan nem volt problémája azzal hogy elkészíttesse a furcsábbnál furcsább dolgait, a ruházatát, nameg persze a sétapálcát. A szíve mindig is az egyetem és a diploma felé húzta, de kényszeresen az akadémiára került, ahova belépvén véglegesen eldöntötte: Megszökik onnan, és a szüleitől, saját életet kezd, és megtorolja hogy elveszik tőle a szabad akaratát. Sajnálatosan, erre a megtorlásra nem került sor, legalább is nem teljesen. Egy évet járt az akadémiára, ahol megtanult lőni kisebb kaliberű fegyverekkel, s harcászati tudását is tovább fejlesztette. Gondtalannak tűntek a dolgok, egészen addig, amíg el nem kezdődött a föld bukása. Jómaga az utolsók között hagyta el a földet, a családja nélkül. A Nigma család meglehetősen gyorsan lépett, minden értéküket felpakoltatták a menekülőhajóra, az összes pénzüket és értékesebb tárgyaikat, hagyatékaikat, s jómaguk is a felszálláshoz készülődtek már, de az idegenek gyorsabbnak bizonyultak mint gondolták. Beszállás előtt egy idegen neki támadott Edwardnak, aki elég gyorsan a földre került. Végigmérte a lényt, meglehetősen gyorsan, s kifejezetten lenyűgözőnek találta a förtelmet, s már akkor tudta hogy meglehetősen sok lehetőség rejlik a lényekben, ám arra hogy ezt a találkozást túléli, elég kevés esélye volt. Az idegen a harapáshoz készülődött, s úgy tűnt hogy semmi sem mentheti meg a fiú életét, ám az utolsó pillanatban egy lövés dördült el, s az féreg feje egy hangos csattanással darabokra robbant. Valamiféle kisebb csoda, hogy Edwardot nem kapta telibe a sav. Jobban megnézve hogy kinek köszönheti az életét, az egyik igencsak súlyosan sérült családi testőrt pillantotta meg az egyik folyosó végén, akit viszont egy förtelem cincált éppen cafatokra. Kihasználván a hirtelen pánikot, felszökött a gépre, s még mielőtt a szülei felszállhattak volna, bezárta előttük az ajtót.
+Edward, Edward mit csinálsz?! Edward nyisd ki az ajtót!
- Anya, apa, ismerjétek meg a sorsotokat, úgy fogjátok végezni ahogy megérdemlitek, úgy, mint holmi állatok, mert nem vagytok többek, csak majmok... Emelje fel a gépet.
Adta ki a parancsot a pilótának miközben helyet foglalt.
*De uram a szülei...
- Azt mondtam emelje fel a gépet, talán probléma van a hallásával?
*... Nem uram.
Ezzel Edward, családját hátrahagyva, remélvén hogy szörnyű, hosszú és fájdalmas kínhaláluk lesz, elhagyta a Földet. A következő három évében próbált magának kialakítani egy viszonylag rendes életteret. Gondolkodott az egyetemen, de végül arra a következtetésre jutott, hogy sokkal többre megy, ha valamilyen úton-módon saját magát képzi valamilyen forrásból, s így is tett. Próbálkozott valamilyen szinten új dolgokat feltalálni, s mint bebizonyosodott, elég tehetséges és kreatív új dolgok megalkotásához, de eddig semmi maradandót nem alkotott. Tovább folytatta a edzését harc terén, de ezúttal saját magától, új mozdulatokat dolgozott ki, amik főleg a sétapálcára épülnek, mindezeket tehetetlen " önkénteseken " tesztelte le.
Szakképzettségei:
-Tehetséges fiatal zseni
- Konyít a harchoz is valamennyileg.
Képek:
