Faj: Alien – Monkey alien
Nem: -
Név: Rémálom
Becenév: -
Születési dátum: 2184
Születési hely: Blior
Rang: Dolgozó
Jellem:
-külsőleg: Kékes-lilás külső váz, nagy tüskék a háton, tüskék a könyök részen az alkarjával ellentétes irányba, 4 ujj a karon, a fej rész sima és tükröződik.
-Belsőleg: Él-hal a fészekért és a királynőért, vad, vérszomjas, és alienekhez képest meglehetősen inteligens, általában megfontolt lépéseket tesz.
Előtörténet:
Rémálom a Blioron született kereken 6 évvel ezelőtt, nem sokkal azután hogy az alienek megjelentek a bolygón. Bár az elsők közé tartozik, ő is egy fejlettebb társának köszönheti a gazdatestét. Csend és béke honolt a fészekben, csak a szerencsétlen elfogott állatok néhai szabadulási kísérlete zavarta meg olykor-olykor a nyugalmat. Egy idegen egy tojást vonszol, s leteszi egy bundás majomszerű lény elé, majd kis tétovázás után tovább áll. Pár óra után a tojás végül felnyílt, s egy förtelmes kis pókszerű teremtmény mászott ki belőle, mely egy enyhe hezitálás után az állat arcára vetette magát, majd addig szorongatta a nyakát, míg végül szerencsétlen kómába esett. Miközben az áldozat az igazak álmát álmodta, az arcmászó elhelyezte benne a tökéletes gyilkológép magját, majd ahogy az számára meg van írva, alrébb mászott, s a fészekben elpusztult. Telt múlt az idő, s végül a „ mag „ elég érett lett ahhoz, hogy kitörjön az állatból. Hosszú és fájdalmas haláltusa következett, bár az áldozat csontozata erős volt, nem bizonyult elégnek ahhoz hogy bent tartsa a lényt, mely egy hatalmas csattanással szakította át a mellkasát. Lemászott a majom megviselt testéről, majd körbenézett, szimpatikus hely volt számára, a biztonságos fészek. Miután eleget nézelődött végül nekilátott a holttest elfogyasztásához, amivel egy nap alatt végzett, termetéhez képest igencsak könnyedén elfogyott az „étel”. Miután végzett vele, jóllakottan a fészek egyik sötét és nyirkosabb helyére mászott majd ő maga is álomba merült.
Napokkal később: Mikor magához tért a kis hely ahova bekucorodott kicsit szűknek bizonyult, így a nyugodt álmok után hosszú szenvedés, kaparászás, és mászás következett. Végül sikerült kijutnia, s a fészek rendes tagjává válhatott, ennek megfelelően meg is kapta az első parancsot a királynőtől, miszerint „ Hozz gazdatesteket. „ s ő így is tett. Évek teltek el azóta, s átlagosan teltek a napok, soha semmi új, néha kiküldték gazdatestekért, de általában a tojásokat pakolta néhány társával, vagy pihent a fészekben.
Egy nap azonban, miközben vadászott, nagy zörejre lett figyelmes a messzeségben. Mint minden élőlény, őt is hajtotta az a természet adta kíváncsiság, így hát a fákon mozogva megindult az irányba, s hamarosan oda is ért a zaj forrásához. Valamiféle repülő szerkezettel találta szembe magát, kíváncsian körbe járta, vizsgálgatta, majd megpróbált bejutni, de természetesen sikertelenül. Végül eldöntvén hogy élettelen és ezzel együtt lényegtelen tárgy, úgy döntött hogy otthaggya, s rávetette magát az egyik közel lévő fára. Azon percben, hogy eltávolodott a hajótól, a hátsó rámpája lenyílt, s három személy lépett ki belőle. Végigmérte őket a távolból, majd a lombokon közelebb ment, s egy alkalmas pillanatban rávetette magát a legközelebbire. Bele mélyesztette a karmait a vállába, s a földre vitte, egy gyors mozdulattal meglékelte a koponyáját, majd a másik két emberre nézett. Érezte rajtuk a félelmet, s a friss vér szaga eléggé feltüzelte, felegyenesedett, s így a két alak felé magasodott, kik egy kis blokk után menekülni kezdtek a hajó felé, ám balszerencséjükre, nem voltak elég gyorsak. Rémálom utánuk iramodott, s elég gyorsan be is érte őket, hátulról megragadva az egyik karját, visszarántotta, majd a nyaka köré tekerte a farkát, s egy könnyed mozdulattal belemélyesztette a karmait a fejébe, majd cafatokra tépte. Ez viszonylag egy hosszú folyamat volt, s mire végzett vele, a másik menekülő valamiféle fegyvert szegezett rá, Rémálom megindult felé, nem tudván a veszélyről, s saját bőrén tapasztalta az emberi technológia egyik vívmányát, ahogy a lövedék levitte a bal karját. Fájdalmas sikoltással ugrott el az ellenkező irányba ( tehát jobbra ), miközben a prédája felmenekült a raktérbe. Kis hezitálás után úgy döntött, ezt nem hagyhatja bosszú nélkül, bár a raktár ajtaja már szinte bezáródott, neki vetette magát, majd még épp időben bemászott, mielőtt az ajtó ketté törhette volna. Kihasználván az áldozata meglepettségét, kiütötte a kezéből a fegyvert, majd gyomortájon átszúrta a farkával, s eztán hagyta elvérezni. Kereste a kiutat, de a raktér zárt volt, s hamarost az egész helység rázkódni kezdett. Szép lassan elvesztette a kapcsolatot a királynővel, megzavarodott, szokatlanul vad lett, majd bekucorgott az egyik sarokba. Egy hosszú utazás, és pár vedlés után ismét lenyílt az ajtó, s ő kilépett a szabad világba. Hirtelenjében elég sok emberrel találta magát szemben, valamiféle réten talán, azóta se tudja biztosan hogy hol volt, de mielőtt vérengzeni kezdhetett volna, egy ismerős érzés kerítette hatalmába. Egy belső késztetésre, ott hagyta az embereket, s megindult egy bizonyos irány felé, amerre az ösztönei diktálták, s végül egy másik fészeknél kötött ki, ahova gyorsan beilleszkedett. ( Új Japánon. )
Nem: -
Név: Rémálom
Becenév: -
Születési dátum: 2184
Születési hely: Blior
Rang: Dolgozó
Jellem:
-külsőleg: Kékes-lilás külső váz, nagy tüskék a háton, tüskék a könyök részen az alkarjával ellentétes irányba, 4 ujj a karon, a fej rész sima és tükröződik.
-Belsőleg: Él-hal a fészekért és a királynőért, vad, vérszomjas, és alienekhez képest meglehetősen inteligens, általában megfontolt lépéseket tesz.
Előtörténet:
Rémálom a Blioron született kereken 6 évvel ezelőtt, nem sokkal azután hogy az alienek megjelentek a bolygón. Bár az elsők közé tartozik, ő is egy fejlettebb társának köszönheti a gazdatestét. Csend és béke honolt a fészekben, csak a szerencsétlen elfogott állatok néhai szabadulási kísérlete zavarta meg olykor-olykor a nyugalmat. Egy idegen egy tojást vonszol, s leteszi egy bundás majomszerű lény elé, majd kis tétovázás után tovább áll. Pár óra után a tojás végül felnyílt, s egy förtelmes kis pókszerű teremtmény mászott ki belőle, mely egy enyhe hezitálás után az állat arcára vetette magát, majd addig szorongatta a nyakát, míg végül szerencsétlen kómába esett. Miközben az áldozat az igazak álmát álmodta, az arcmászó elhelyezte benne a tökéletes gyilkológép magját, majd ahogy az számára meg van írva, alrébb mászott, s a fészekben elpusztult. Telt múlt az idő, s végül a „ mag „ elég érett lett ahhoz, hogy kitörjön az állatból. Hosszú és fájdalmas haláltusa következett, bár az áldozat csontozata erős volt, nem bizonyult elégnek ahhoz hogy bent tartsa a lényt, mely egy hatalmas csattanással szakította át a mellkasát. Lemászott a majom megviselt testéről, majd körbenézett, szimpatikus hely volt számára, a biztonságos fészek. Miután eleget nézelődött végül nekilátott a holttest elfogyasztásához, amivel egy nap alatt végzett, termetéhez képest igencsak könnyedén elfogyott az „étel”. Miután végzett vele, jóllakottan a fészek egyik sötét és nyirkosabb helyére mászott majd ő maga is álomba merült.
Napokkal később: Mikor magához tért a kis hely ahova bekucorodott kicsit szűknek bizonyult, így a nyugodt álmok után hosszú szenvedés, kaparászás, és mászás következett. Végül sikerült kijutnia, s a fészek rendes tagjává válhatott, ennek megfelelően meg is kapta az első parancsot a királynőtől, miszerint „ Hozz gazdatesteket. „ s ő így is tett. Évek teltek el azóta, s átlagosan teltek a napok, soha semmi új, néha kiküldték gazdatestekért, de általában a tojásokat pakolta néhány társával, vagy pihent a fészekben.
Egy nap azonban, miközben vadászott, nagy zörejre lett figyelmes a messzeségben. Mint minden élőlény, őt is hajtotta az a természet adta kíváncsiság, így hát a fákon mozogva megindult az irányba, s hamarosan oda is ért a zaj forrásához. Valamiféle repülő szerkezettel találta szembe magát, kíváncsian körbe járta, vizsgálgatta, majd megpróbált bejutni, de természetesen sikertelenül. Végül eldöntvén hogy élettelen és ezzel együtt lényegtelen tárgy, úgy döntött hogy otthaggya, s rávetette magát az egyik közel lévő fára. Azon percben, hogy eltávolodott a hajótól, a hátsó rámpája lenyílt, s három személy lépett ki belőle. Végigmérte őket a távolból, majd a lombokon közelebb ment, s egy alkalmas pillanatban rávetette magát a legközelebbire. Bele mélyesztette a karmait a vállába, s a földre vitte, egy gyors mozdulattal meglékelte a koponyáját, majd a másik két emberre nézett. Érezte rajtuk a félelmet, s a friss vér szaga eléggé feltüzelte, felegyenesedett, s így a két alak felé magasodott, kik egy kis blokk után menekülni kezdtek a hajó felé, ám balszerencséjükre, nem voltak elég gyorsak. Rémálom utánuk iramodott, s elég gyorsan be is érte őket, hátulról megragadva az egyik karját, visszarántotta, majd a nyaka köré tekerte a farkát, s egy könnyed mozdulattal belemélyesztette a karmait a fejébe, majd cafatokra tépte. Ez viszonylag egy hosszú folyamat volt, s mire végzett vele, a másik menekülő valamiféle fegyvert szegezett rá, Rémálom megindult felé, nem tudván a veszélyről, s saját bőrén tapasztalta az emberi technológia egyik vívmányát, ahogy a lövedék levitte a bal karját. Fájdalmas sikoltással ugrott el az ellenkező irányba ( tehát jobbra ), miközben a prédája felmenekült a raktérbe. Kis hezitálás után úgy döntött, ezt nem hagyhatja bosszú nélkül, bár a raktár ajtaja már szinte bezáródott, neki vetette magát, majd még épp időben bemászott, mielőtt az ajtó ketté törhette volna. Kihasználván az áldozata meglepettségét, kiütötte a kezéből a fegyvert, majd gyomortájon átszúrta a farkával, s eztán hagyta elvérezni. Kereste a kiutat, de a raktér zárt volt, s hamarost az egész helység rázkódni kezdett. Szép lassan elvesztette a kapcsolatot a királynővel, megzavarodott, szokatlanul vad lett, majd bekucorgott az egyik sarokba. Egy hosszú utazás, és pár vedlés után ismét lenyílt az ajtó, s ő kilépett a szabad világba. Hirtelenjében elég sok emberrel találta magát szemben, valamiféle réten talán, azóta se tudja biztosan hogy hol volt, de mielőtt vérengzeni kezdhetett volna, egy ismerős érzés kerítette hatalmába. Egy belső késztetésre, ott hagyta az embereket, s megindult egy bizonyos irány felé, amerre az ösztönei diktálták, s végül egy másik fészeknél kötött ki, ahova gyorsan beilleszkedett. ( Új Japánon. )
