Ember kaland - Kapcsolatok II. szál.

//Előzmény: Központi Űrkikötő//
Megvártam Jakabot, hogy kijöjjön a raktárból, majd elindultunk a kijárat felé. Miután kimentünk a kikötőből egy közeli buszmegállóba mentünk, mert állítólag az egyik busz valamennyivel a BioNat iroda előtt áll meg.
Pár percnyi várakozás után meg is érkezett a busz, amire mindketten felszálltunk, majd kezdetét vette egy unalmas utazás. Nem tudtam, hogy mennyi ideig leszünk ezen a buszon, de az biztos, hogy el fogok aludni az unalomtól.

//Most//
Majdnem egy órányi út után leszálltunk a buszról. Esett az eső, de már abban biztos lehettem, hogy ez a városközpont lehet.
A megállóban egy plakát fogadott minket, minek láttán hangos megjegyzést tettem - Ezek biztos a múltban élhetnek. - lehet, hogy Jakab érti, mit akarok ezzel mondani.
Volt a közelben egy éjjel-nappal nyitva tartó étterem is, mely előtt nem kidobó, hanem turáni katona volt. ~ Ez a katona biztos lengyel lehet, mert az étterem is az. ~ gondoltam, miközben szétnéztem a megállóban. Szinte azóta éreztem a friss kalács hívogató illatát, mióta leszálltunk a buszról. Semmi másodlagos beavatkozás csak eredeti tészta és a hozzá tartozó ízesítők.
Jakab az ablakot figyeli, mintha látott valami ismerőst az étteremben - Mi az? - kérdezem tőle - Ott volt az, aki elvitte a papírjaidat? - én is az ablak felé nézek.
Nem volt ott az, akit Jakab észrevehetett - Nem látok senkit, aki ismerős lehetne csak néhány vendéget. - majd megkérdezem - Milyen közel vagyunk?

//Írtam egy kis előzményt is, meg a kérdésre a választ elküldtem PM-ben. Nem GOOGLE-ból kerestem ki.//

Ember kaland - Kapcsolatok II. szál.

Főszereplőnk sokáig buszozott a belvárosban, mire a városközpontba ért. Mikor lelépett a buszról, az eső már javában esett. Egy régi idézetet látott meg a katona, mihelyst körbe nézett. ’ Azért szeretek esőben sétálni, mert olyankor nem látják, hogy sírok.’ Rowan Atkinsontól származik ez a mondat. Sokan úgy tartották, hogy volt a legvidámabb ember. Kicsi séta után, egy lengyel éttermet lát Jakab. Finom illatú friss kalács csalogatja az arra tévedőket. Ebbe a csapdába a mi kalandorunk is bele esik. Szerencséjére turáni katonák biztosították a helyet. Rá nézz Crysmann-re és egy mosolyt erőltet saját arcára. Nem akart semmilyen megjegyzést tenni sorstársa véleményére, amit mondott.
- Láttam valakit, hirtelen olyan ismerősnek tűnt. Húsz percre van az iroda. Gyere, ugorjunk be egy kalácsra, legalább a hasamat tömjem meg, ha már úgy is kirúgnak. Hagyj engem beszélni.
Ezzel odalép az étterem ajtajához és megszólal anyanyelvén, az az magyarul.
- Adjon Isten jó estét. Be szabad-e menni? Magyar vagyok.
Ekkor elkezdte lengyelül is mondani. Több és kevesebb sikerrel, hátha megenyhül a szívük a szegény magyar katonán. Hála, hogy Dáriusz barátjától tanult pár szót. Épp hogy megszólalna az egyik katona, eközben kalandorunk meglát valakit az étteremben. Ismerős neki az arca, de nem tudja, hogy ki az. Valakire pedig emlékezteti. Katonánk megvárja, hogy beengedjék. Mihelyst belép, azzal lendülettel körbe is tekint az éttermen. Keresi az arcot, eközben pedig a pultnál már rendel is, hogy ha ott kell rendelnie.
- Négy kalácsot kérnénk. Ebből kettő elvitelre lesz, hogy ha kérhetném. George, a vendégem vagy.
Mondja önzetlenül a pasasnak. Majd megpróbál találni egy helyet, ahova leülhetnek. Eközben is sűrűn forgatja a fejét keresve valakit. Nő vagy férfi? Már ő magam sem tudja.
- Keresek valakit, ne aggódj. Mesélj nekem a gyerekkorodról és miért lettél az, aki vagy most? Miért pont hajó kapitány lettél?

// Ó igen, el is felejtettem. Mindkettőtöknek jár az 5 skillpont. Valóban Mr. Bean van a plakáton. //

Főhősünket egyre jobban kíváncsivá tette az étterem. Jakab a szemöldökét felhúzta kérlelően, amikor meghallotta az árat. Kapott is az alkalmon.
- Ez nagyon finom lesz. Nagyon jó illata van. Itt van a pénz. Köszönjük.
Mondta megelégedve, majd ott hagyta a pultot és leül egy asztalhoz. Ekkor a kijárat felé tekint és lassan körbe nézz a vendégek kíváncsi és éhes szemével. Végig méri az asztalokat és a székeket. Megszámolja a katonákat. Megnézi hol állnak. Eközben finoman falatozik a kalácsokból és George-hoz fordul.
- Igaz, hogy mennyire finom ez a kalács? Neked is van lekvár a közepében?
Megnézi kinek milyen a rangja. Kinek milyen fegyvere van. A ruhák egyedi szabás mintáját is szemügyre veszi. Megnézi a vendégeket is. Mennyien ülnek. Cigarettáznak-e? Mit ihatnak? Szól-e valamilyen zene? Mindent elemez és boncolgat. ~Valami itt nem stimmel.~ állapítja meg.
- Észre vetted, hogy milyen sok katona van itt? Ez egy kis hely. Semmi különös, de még is védik. Nézd a lépcsőnél azokat a fazonokat. Neked nem gyanús?
Szegény Jakabunk már üldözési mániában szenved? Ki tudja? Ekkor meglát egy nőt a konyhában, aki Dáriusz egyik barátnője volt a sok közül. Jakab meglepődött és intett a lány felé. Mutatja, hogy hozzon még neki sütit. A japán fickó kicsit aggasztotta a katonánkat.

// Jó lenne tudni a katonák helyét és kinézetét. Fegyverek, vendégek számát. Köszönjük az SP-t az 1dollárt azt levonjam a karakterlapon?//

Jakab vett néhány kalácsot magának és nekem is. Harapok egyet a kalácsból, majd mondom neki, hogy az enyémben eper van. Majd mivel előbb mondta, hogy meséljek magamról, elmondtam neki az élettörténetemet röviden-tömören miközben ő kifizeti a kalácsokat.
Majd Jakab szétnéz az épületben, mindenre figyel, még a legapróbb részletekre is. Majd hozzám szólt ismét, hogy sok katona van itt.
- Lehet, hogy valami főtiszt lehet idebent és őt védik. - mondom Jakabnak. - Bár az is lehet, hogy volt itt vagy a közelben valami balhé és azóta itt vannak. - Ekkor Jakab a konyhában lévő nőnek int, hogy hozzon még néhány sütit.
~ Itt tényleg nincs rendben valami. Ha egy főtiszt lenne itt, akkor kiküldtek volna. Én nem voltam katona, de néhány filmben láttam már ilyen helyzetet.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de olyan érzésem van, mintha figyelnének minket. - mondom Jakabnak - És most nem ezekre a katonákra értem.

//Kösz az SP-t! Meg most nemigazán akartam írni egy igen hosszú történetet magamról, így beillesztettem a karakter előtörténeti linkjét. Egyébként akartam írni egy hosszú hsz-t, amiben javarészt az előéletem van, csak most eléggé lefáradtam és csak ennyire futotta.//

Nemigen érdeket a Jakab és a nő közti jelenet, inkább az étteremben lévő embereket kezdem figyelni. Rendes katonák, vállukon országaik zászlaival, a Turáni jelzéssel és a szövetséghez tartozó elengedhetetlen kellékkel, egy karddal.
Néhány katona jön be és távozik, vannak civilek is idebent, akik szintén saját dolgaikkal vannak elfoglalva, esznek vagy valamiről beszélgetnek. Az ajtó felé nézek, ami becsukódott és mintha az egyik verőlegényt láttam volna.
- Mi a... - mondtam, miközben az ajtóra meredtem. ~ Lehet, hogy tényleg az a verőlegény volt? Vagy csak üldözési mánia? ~ kérdezem magamban. Nem tudom, melyik kérdés volt igaz.
~ Lassan fordulj vissza mert ez elég égő, hogy az ajtót nézed! ~ szólal meg egy hang a fejemben és vissza fordulok Jakabhoz.

Számos katonánál volt fegyver. Így Jakabunk átgondolta, hogy csak őrizhetnek itt valakit. Főhősünk felriad George kijelentésére.
- Mi az? Mi történt? Kit láttál?
Tette fel gyorsan egymás után a kérdéseket. Majd, az ajtó felé nézz ő is. Megvárta, amíg válaszol a társa. A konyhába lévő hölgy nem válaszol a katonánk intésére.
- Most mi legyen? Láttam egy csajt, aki ismerősnek tűnik. Oda akarok menni hozzá. A konyhába van. Meg tudsz várni addig?

//Bocs srácok, de nem tudok őszintén írni. Nincs ihletem. Mással foglalkozom jelenleg. Vissza jöttem Angliába és most sok stressz is ér. De minden rendben. Kérlek nézzétek el nekem.//

Jelzem Jakabnak, hogy megvárom, de ekkor az egyik katona odaszól neki, hogy oda csak a személyzeti tagok léphetnek be.
Megint az ajtó felé nézek, majd ismét észreveszem azt az alakot, akit az előbb is látni véltem amikor kiment az ajtón. Egy lámpának dőlt és látszott rajta, hogy vár valakire vagy valamire ~ Lehet hogy rám vár? ~ kérdezem magamtól.
Amilyen messze van így elég nehéz lenne róla megmondani, hogy ez most az egyik verőlegény vagy valaki más. Annyit viszont ki tudtam venni róla, hogy slampos a testtartása és a ruházata is.
Odaszólok Jakabnak, hogy nemsokára jövök és elindulok az ajtó felé. Nem tudom, hogy kire vagy mire vár az a fazon egész pontosan, de az biztos, hogy valami rosszban sántikál.

//Nekem is vannak ilyen problémáim. Meg AvP WAR alatt ismét Online Gyűrűk Urázok, de szinte minden nap szoktam írni a fórumra, ha éppen rajtam a sor.//

Jakabot megszólította az egyik katona. Karakterünk zavarodottan elmosolyodik.
- Ó igen talán elfelejtettek szólni? A tulajjal megbeszéltem, hogy meglepem a barátnőmet. Ő nem tudja, hogy most jöttem vissza. Három hónapot voltam misszión a földön. Egy kis meglepetést remélem megengedsz?
Tárja szét a karját kérdezően a lengyel katona. Eközben oda szól Jakabhoz George is. *Vajon le akar lépni?* Hogy ha a katona beengedi Jakabot, hogy meglepje a barátnőjét, amit persze csak füllentett, akkor megkeresi a lányt és fel tesz neki néhány kérdést.
- Szia. Rég láttalak. Itt dolgozol? Nem is említetted.
Ekkor átöleli a lányt és meg puszilja az arcát.
- Azt hazudtam a katonáknak, hogy a párod vagyok. Kérlek ne buktass le.
Súgja oda a fülébe pajkosan a lánynak.

Félúton megállok és odaszólok Jakabnak: - Nem lépek le innen. Csak azt a tagot akarom megnézni, aki ott áll annál a lámpánál - itt arra a pontra mutatok, ahol a fickó áll. - Pár perc az egész.
Majd visszafordulok az ajtó felé majd elindulok. Kifelé menet sok gondolat kezd el kavarodni a fejemben, de ez engem nem érdekel, hanem az, hogy mit akar ez a slampos külsejű fazon.
~ Meg kell kérdeznem tőle, hogy mit akar. Ha rám támad, akkor hasba fogom vágni és a grabancánál fogva vágom oda a lámpához.

//Még ennyit akartam írni//

Kimegyek az utcára és megközelítem a fickót. Nem volt ismerős, a verőlegények között nem láttam ezt a fazont. Ahogy közeledek felé, a fejét kezdi forgatni, körbenéz, majd kérdezi tőlem, hogy valami Snlay küldött-e. Pár másodperc múlva közli, hogy itt nem lenne jó... valami.
~ Nem tudom, kiről beszél ez az ember, de látszik rajta, hogy nem akarja, hogy szétverjék. ~ gondoltam ~ Ebbe is bele kell mennem.
Egyszerűen csak bólintottam felé, majd megkérdezem tőle: - Hol lenne jó? - Ekkor hangzavar támad a vendéglőből, benézek az ablakon és látom, hogy két katona elkapja Jakabot.
~ Ez rosszul kezdődik! ~ mondom magamban és befutok a vendéglőbe, hogy segítsek Jakabnak. De előtte intek a fickónak, hogy maradjon itt, mert még beszélni is akarok vele.

Katonánk nem bízott George szavaiban, de belépett a konyhára. Szerencséjére a katonák nem vették észre. A lány furcsán viselkedett. Ellökte a Jakabot magától.
- Én vagyok az Jakab. Hát nem emlékszel?
Teszi fel a kérdést és ekkor a katonák karon ragadták őt.
- Igen. Elnézést srácok. Bocsássatok meg, csak meg akartam próbálni. Nézzétek így ment tönkre egy kapcsolat. Itt is hagyom ezt a helyet.
Mondja szomorúan a többieknek. Majd ha engedik akkor kisétál. Ha nem, akkor engedi, hogy kivigyék.
- Megyek veled George. Bocsi, hogy megvárattalak.

Beérek, ekkor Jakabot elengedik és felszólítanak, hogy mindkettőnknek távoznia kell. [color=#00ffff]~ Jól elintézted, hogy örökre kitiltsanak innen minket. ~[/color] gondoltam miközben Jakabot néztem.
Kimegyünk az utcára, a fickó még mindig a helyén van. Felénk néz és motyog valamit, majd úgy helyezkedik el, hogy el tudjon menekülni. De még ez nem teszi, lazaságot színlel.
- Ha az a fickó elkezd futni - mondom Jakabnak és a lámpánál álló alakra mutatok -, akkor gyorsan el kell kapnunk.
Közeledünk a pasashoz, de nem történik semmi. Biztos akkor kezd el futni, amikor már ott vagyunk.
- El kell kapnunk azt a pasast, mert biztos tudhat valamit, ami nekünk fontos lehet.

Jakab, ahogy kiért, meglátott egy idegen alakot. Nyugodnak tűnt, de a tartása valamiért furcsa volt. Katonánk nem értette a fickót. Ekkor Greorge mondta, hogy el kell kapni, mert valamit tudhat. Ugyan mit tudhat egy ilyen alak? Tette fel magának a kérdést Jakab.
- Üdv, Jakab vagyok.
Meleg mosollyal közeledett felé, hátha enged a tartásából a fickó.

Közeledünk a fickóhoz, de még nem iramodott el, ehelyett beszélni kezdett. Látszott rajta, hogy nem érti miért van velem egy katona. Aki lehet, hogy csak volt.
Hátranéztem és láttam, hogy az étterem ajtajában megjelenik két katona, majd még egy. Minket néznek, de a lámpaoszlopnál álló fickót ez nem zavarta, csak az, hogy Jakab velem jön.
- Nyugi van, haver! - szólok oda a fickónak, de lehet, hogy az ajtónál álló három katona ezt hallotta. Így nyugodt hangnemben folytattam. - Ez a katona velem van, de nem akar semmit. Engem kísért el a BioNat központba, amikor itt megálltunk. Ne kezdj el futni, mert el fogunk kapni!
Az utolsó mondatot olyan halkan mondtam, hogy az ajtónál álló katonák ne hallják csak én, Jakab és a lámpaoszlopos fickó.

A történet egyre furcsább. A vendéglő bejáratánál több katona áll. A fickó is furcsán viselkedik, aki Georgal beszél. Lehet valami bajkeverő az ember. Ekkor megemlít valamit, amire Jakab fel figyel.
- Ha zavarok, akkor el is mehetek. Én csak úgy is útba igazításért vagyok itt.
Mondja mosolyogva, de szemében látszik a szomorúság, ami a dokumentumokkal történt. Fejében az is megfordul, hogy vissza megy a katonai központba, hogy jelentést tegyen és megkapja a maga büntetését.

Joe vidáman fütyörészve baktatott Mars city utcáin és élvezte a megérdemelt pihenőt. Tűnődve gondolt régi barátjára D J Wolfra, akarom mondani B J Wolfra, hisz a dögöket nem lehetett ledidzsézni, így fegyverrel kellett őket ledarálni, de a lényeg, hogy jó lesz visszatérni a dolgos dög vadászatú hétköznapokba és meglátni a régi arcokat.
Úgyhogy mint egy iskolát váró kisgyerek... persze melyik lökött kisgyerek várja az iskolát?... számolta a kimenőből hátralévő napokat és titkon remélte, hogy belefut Wolfba.
De bármelyik katona arc társával leáll cseverészni szívesen bármikor.
Ekkor valaki felé futott és ez zökkentette ki a Wolf gondolataiból és már akarta is figyelni miért rohangálnak az utcán, amikor belefutott valaki egyenesen.
- Mennyé má a sunyiba öreg! - moderálta magát Joe, mert mégse káromkodhat le mindenkit szó nélkül. De elesett, bele egy pocsolyába. - Na, ezért kapsz, öreg! - Látta, hogy a csávó is elesett, rávetette magát egy tigris ugrással és katonához nem méltón elkezdte püffölni ott ahol érte, ha tudta.
- Nesze neked pankráció, tőlem aztán bunyózhatunk! - mérgelődött és bunyózni kezdett a taggal a földön, ha sikerült elkapnia.

~ Talán nem ezt kellett volna mondanom? ~ gondoltam amikor észrevettem, hogy a tag elkezd futni az utcán. De nem jutott messzire, mert egy fekete férfinak ment neki. A fickó tovább akart futni, de az ütközéstől elveszítette az egyensúlyát és arccal esett a földre. Egy kis csobbanást láttam, amikor a fickó elesett.
A fekete fazon odament és elkezdte ütlegelni. Gyorsan odafutottam hozzá és szóltam neki, hogy hagyja abba, mert ha szétveri a fejét, akkor végleg nem fogunk tudni semmit sem kihúzni belőle.

A pasas futásnak eredt. Lehet George szavait a szívére vette. Jakab utána futott és szerencséjére az felesett egy idegen fickóban, aki szintén felesett. Na de az meg is támadta evégett, így katonánknak jó dolga volt. Megvárta, amíg a másik jól elveri az alakot és csak ez után szólal meg.
- Helo haver. De jó, hogy elkaptad ezt a csirkefogót. Már épp elakart szökni. Kicsit még puhítanád nekünk? Ohh de udvariatlan vagyok. A nevem Gipsz Jakab. Meghívhatlak egy italra, ha már így eláztál ettől a jó madártól?
Kérdezte mosollyal és kedvességgel az arcán Jakab.
- Na most pedig szépen csiripelni fogsz madárkám. Eltűntek a dokumentumaim. George akar valamit, szóval mesélj.
Szegezi oda a porul járt embernek.

Meg akartam köszönni a fekete férfinak, hogy elkapta ezt a mocskot, de ekkor egy lövés dördült el és egy pillanattal később három őr áll minket körbe. Fegyvereiket ránk fogják, de észrevettem hogy egyiküknél sem pisztoly van, hanem másfajta fegyver.
A lövés irányába nézek és látom az illetőt, aki a levegőbe lőtt, de megjelent mellette két turáni katona is. Az utasításra felemelem a kezemet, de közben a pisztolyost alaposan szemügyre veszem, a szétvert fickó jelenleg nem érdekelt.
A pisztolyos biztosan tiszt lehetett, de nem volt rajta a tisztekre jellemző sapka és a rangjelzését sem láttam...

//Köszönöm ezt a rövid kalandot és a jutalmakat hozzá! Megy a hsz az általad kilinkelt helyre!//