Tengerészeti tábor

Joe a földön találta magát és a hasát markolászta.
- Hogy rohadnál meg! - háborgott, de többet nem mondott, megvárta míg elkotródik ez a seggfej, lehet, hogy leverte volna, mint a szart, de nem baj, egy próbát megért, mármint a halálfejes lett volna fölényben.
- Oké - mondta Joe, majd Carlosnak. - Kösz és bocs, legközelebb nem lesz ilyen - mondta és ő is utána sietett a lövésnek.

Sikerült lefognom joe-t, de ekkor mind kettőnket a földre löktek. A legrosszabb az egészben Joe a teljes súlyával rajtam fekszik, miközben a halálfejes meg puska tusával üti és lábával rúgja Joe-t. Én is kapok néhány rúgást ami egyáltalán nem volt kellemes. ~hogy az kurva anyukat.~ Mondtam magamban, de szerencsére újabb lövések hallatszanak, amire a halál fejesek elmennek és Joe is hamar leszáll rólam én is felállok közben Gordon mondja nekem, hogy lehet, hogy hagynom kellett volna megverni. -Lehet, hogy igazad van, de most már mindegy.- Mondtam Gordonnak miközben ő elmegy.
Joe bocsánatot kért tőlem, majd ő is a lövések felé megy. Egy kis ideig még gondolkodok, majd én is elindulok lövések felé.

Az az átkozott szadista kikezdett velem! Ha nem lennék sebesült esküszöm hogy egyesével törném el az ujjait! Fogalmam nincs hogy lehet katonának felvenni egy ilyen őrültet, ő csak az ölés miatt vannak itt az nem számít mit ölnek. Szerencsére nem lőttek le és megúsztam hogy valakik megállítsák őket. Remélem mind a négyet karóba húzzák, van olyan érzésem hogy még meg fogok ölni néhányat közölük.

Egy általam még nem látott tábornok jön be kikérdezni mi is történt.
- Uram! Az egyik katona bejött és csak úgy meglőtte az egyik beteget aki vért köhögött fel, az ápolókat elverte és kis híján egy újabb sérültet is megölt. Habár ez egy másik sebesült életébe került. Engem a földre lökött mert próbáltam akadályozni az ölésben.

Joe ment a többiek után és felgyorsultak az események, persze, hogy a halálfejesek szórakoztak, régen olvasott róluk Németországban a Waffen SS volt, ha jól emlékszik, ilyen vagy hasonló beosztással és hasonló dolgokat csináltak.
Megjelent a tábornok és kihallgatást követelt, a halálfejesek meg örülhettek, ha nem MAXben végzik, kaján vigyor.
- Joe Johnson közlegény szolgálatra jelentkezik, uram! - tisztelget Joe. - Jelenleg büntetőszázadban vagyok, éppen rakodáson voltunk a társaimmal, mikor lövéseket hallottunk. Egyébként hálás lennék uram, ha visszahelyezne a büntetőszázadból, mert egy apró félreértés volt csupán és még azóta fizetést sem kaptunk. Namindegy, a lényeg az, hogy a sátor felé siettünk és a halálfejeseket láttam, hogy lődöztek, ennyi, uram - mondta Joe.

Futás közben még két lövés hallatszott. Mi történik? Ahogy megérkeztünk Joe-val, mellettünk egy katona összeesett egy gépfegyversorozattól. Ekkor az egyik őrtorony felénk fordította reflektorát és villanógránát robbant. A következő pillanatokban amíg nem láttam semmit a földre löktek. Mire láttam addigra mindenki térdelt a bajkeverőkkel együtt. A tábornok akivel már találkoztunk azt mondta, hogy mindenkivel beszélni akar. Aszerint amit mondott úgy tűnik, hogy a lövöldözők nem csak vaktában lőttek. Gyilkosság. Ezután elvitték őket majd mi következtünk a kihallgatásban. Annyit kérdezett, hogy mi történt.
– Uram. Joe és Carlos közlegényekkel rakodást végeztünk miután áthelyezett a büntetőszázadba. Ezek a katonák elkezdtek sörösüvegekkel dobálni minket és Joe verekedni akart velük. Azonban egyikük gyorsan a földre küldte a puskatusával. Ezután hallatszottak a lövések és elrohantak, majd mi is utánuk mentünk. Mellettünk lelőttek egy másik katonát is. Ezután robbant a villanógránát.

Utolérem a többieket, akik a sátor előtt voltak, ahogy hallom a halálfejesek újabb lövéseket adnak le a sátorban, de még mielőtt még bármit tehetnék az egyik őrtorony reflektorát felénk fordítja és még egy villanógránát is robban a közelünkben. Mire minden kitisztult már a földön térdelek többiekkel együtt a halál fejesek külön csoportban vannak és a tábornokot is látom, aki a büntető századba rendelt minket. Mindenkitől hallani akarta, hogy mi történt, de a halálfejeseknek már mondta, hogy hadbíróság elé kerülnek gyilkosság ért.
-Uram. Én Joe és Gordon éppen rakodást végeztünk, amikor a halálfejesek sörös dobozokkal kezdtek dobálni minket, és ezért Joe verekedni, akart velük. Én gyorsan lefogtam Joe, hogy nehogy harcot kezdjen, ekkor löktek mindkettőnket a földre és elkezdték Joe-t puskatussal verni meg rúgni, amiből én is kaptam. Ezután hallottuk a lövéseket és a halálfejesek arra mentek és mi is követtük őket, de azt nem tudom, hogy mi történt a sátoron belül.-

//mehet mindkettő egyszerre nekem//

Végre kijöhettem abból a sátorból, de amilyen mázlim lesz hamarosan visszakerülök. Első dolgom volt megkeresni Rogers közlegényt a pengék miatt. Még volt pár órám a lőtéren, hogy elüssem az unalmat néztem a katonákat ahogy célba lőnek. Beszálltam én is, mivel az Iwa George kanyonban sok ember halt meg ezért pótolni kellene a rajlövészeket is, egy M42C-t kaptam a kezembe hogy lőjek pár üres üvegre. Meglepődésemre tökéletesen ment, felírták a nevemet hogy gyorstalpalót kapjak a taktikákból. Meg is igényeltem a álcaruhát de az idő mire elkészítik nekem.

Megvárom Gordont aki ki is jött a pengékkel. Megkérem hogy mutassa be nekem hogyan működnek, no meg azért hogy ha rosszul csinált valamit az ő keze szúródjon át. Ez után gyorsan elteszem a pengéket nehogy meglássák. Ki is fizetem neki a 700 $-t. Megkérem még hogy vezessen el a büntetőszázad maradék 50 %-ához, tartunk egy kis megbeszélést hogy megismerjük egymást,

//Az ismerkedés után fogom majd megkeresni Pattsont.//

Joet a főkapuhoz rendelték, remek, újabb izgalmas kaland, bár legalább most nyugi van és nem bevetésen van. Ásított és kiköpött egyet, majd próbált unalmában nem elaludni, azért még ki is rúgnák a büntetőszázadból az biztos.
Figyelte a környéket és remélte feltűnik egy ismerős arc... Natasha, Wolf, Gordon, akárki, jó lenne dumálni.

//Nekem mindegy//

Miközben Gordonnal Joe felé tartottunk megkérdeztem tőle hogy eddig hol szolgált, mikor került Ryushira. Aztán a kapuknál megpillantottam Joe-t.
- Helló Joe! Rég láttalak, meddig vagy még itt szolgálatban? Esetleg majd elmehetünk a kantinba és nem itt a hidegben állni. Megakarok majd osztani veled egy titkot amit remélhetőleg rád bízhatok.

// Szerintem csak kavarodás lenne, hogy kaland közben ki-kit ismer. Valószínűleg a sima kaland elején nem tudnám leírni, hogy addigra megismerte-e Gordon például Natashát és így nem nagyon tudnám, hogy hogyan viszonyuljon hozzá, ha találkoznak. Ugyanígy a többiekkel se nagyon ismerkedett még meg, csak pár szót váltott velük. (chaten valószínűleg nem látta mindenki ezt) //

A tábornok szó nélkül leküldött mindenkit a kihallgatás után, a halálfejesek pedig eltűntek. Ezután csak őrfeladatokat kaptunk és Joe a hónap utolsó előtti nap végső néhány percében is a főkapunál őrködött. Említett utolsó napon délben, kimentem a lőtérre Wolf őrvezetőhöz és vittem az immáron kész, rejtett pengéket is.
– Üdvözlöm, Wolf őrvezető! – köszöntem és közben tisztelegtem – Először is elnézést szeretnék kérni, hogy szóba hoztam azt, ami nem tartozott a témához. Na, de itt is vannak a pengék. – mutatom fel őket – Megmutatom, hogyan működnek. Itt van ez a gyűrű. Van rajta egy kicsi gomb, amit ha megnyom, felkészíti a pengét a kilökődésre. Miután megnyomja a gombot, már csak egy határozott mozdulattal félre kell lökni a penge útjából a kezét, ezzel beindítva a szerkezetet. – ezt be is mutatom mindkét pengén, ezután pedig átnyújtom őket – Itt vannak. Ha valami kiegészítést akar hozzájuk akkor csak szóljon. – elmentünk a főkapuhoz és így Joe-hoz. Menet közben kérdezett néhányat Wolf.
– Nos, ez volt az első bevetésem. Ezelőtt csak a kiképzés volt. Egy bányászkolónián dolgoztam amikor azt megtámadták az idegenek. A karomat munka közben vesztettem el. A szememet a támadáskor. Megtapasztaltam, hogy milyen, ha egy adag sav fröccsen valakinek az arcába. Nem emlékezek vissza rá szívesen. – néhány percre elhallgattam, majd amikor megkérdezte, hogy mikor kerültem ide, újra megszólaltam – A páncélosokkal együtt jöttem. Talán... Nem emlékszek pontosan, melyik napon. – megérkeztünk a kapuhoz, de Joe-t észre se vettem. Nem volt szép nap az, amikor megtámadtak minket. Remélem minél több ilyen dögöt tudok elpusztítani.

Joe unalmában ásított egyet, majd még egyet és azon kapta magát, hogy majdnem elaludt.
- A kurva élet - morogta. - De szar meló ez, legalább történne valami! Esetleg egy remek bogár írtás, bár az a seggemnek se hiányzik - sóhajtott és újabbat ásított, majd mikor megint majdnem elaludt megjelent Wolf és Gordon.
- Helló, mi a pálya? Rendben, mindjárt húzhatunk innen, szerintem fél óra se kell és mehetek - vigyorgott. - Titkot elmondhatsz, nem árulom el, Gordonnak elmesélted a csínyünket? - röhögött. - Azér kerültünk a büntetőszázadba, mert a fejesek f*szok voltak - röhögött, aztán hagyta, hogy Wolf elmesélje, ha akarja.

- Karácsony első napján volt, az Idegeneket beaprítottuk a főtábornál, a harc végén ismertem meg Joe-t. Segítettem neki kitalálni valami csínyt Amanda ellen. Sikerült borotvahabot nyomni a kezére amivel arcon ütötte magát, ezt egy kamera felvette. A terv második szakaszában nekem egy döglött xenot kellett a nőre dobnom de a fene gondolta hogy ő egy pisztollyal szokott aludni. Szóval kaptunk egy-egy lövést a lábunkba. Az egész tábort felvertük, büntetőszázadba kerültünk. De azóta jobb a helyzet mert már nem szidnak minket. - Miközben ezt mondtam arcom mosolyra húzódott.
- A lőtérről jövünk, mostantól mesterlövész leszek, meg is rendeltem az álcaruhát de 10 $ hiányzik. Ha egyikőtök tudna most adni megköszönném és legközelebb duplán fizetném vissza.   - Ekkor az őrségváltás következik és mehetünk a kantinba. Ott Joe fülébe suttogom:
- Ezt nagy titokban kell tartanod! Nem tudom hogy feltűnt neked de tuti hogy belső ellenség is van. Arra kérlek hogy figyelj te is mert bármikor újabb szabotázs jöhet.
- Gyorsan Gordon felé fordulok és megkérdezem tőle hogy miket láttak abban a nem emberi létesítményben.

//Pattsont pedig úgy keresném meg hogy kérdezem a katonákat nem láttak-e fekete páncélos katonát Weyland rohampuskával, esetleg megkérdezném nem látták-e Duke vagy Amandát mert ők elvezetnének hozzá.//

– Helló! – köszöntem gyorsan Joe-nak, ezután pedig Wolf őrvezető elmondta, hogy hogyan kerültek büntetőszázadba. Érdekes történet. Miután befejezte, azt mondta Wolf, hogy mesterlövész lesz és kéne 10$ az álcaruhához.
– Láttam a lőtéren. Tényleg jól lő. Itt van 10$. Nem fontos visszaadni, csak akkor kéne, ha a következő küldetés után megint nem kapunk zsoldot Joe-val és Carlos-szal. – Joe őrsége lejárt, úgyhogy elmentünk a kantinba. Wolf valamit odasuttogott Joe-nak, de ő a felettesem, szóval nem kérdezősködök. Megkérdezte még, hogy mit láttunk az épületben.
– Miután magát hátra kellett hagynunk még pár percig nem történt semmi. De egyszer csak a MAX-ot meglőtték egy rakétával egy adag törmelék mögül. Joe egy gránáttal elintézte őket és kiderült, hogy azok valamilyen keverékei voltak a xenomorphoknak és az embereknek. Továbbmentünk, keresztül a folyosókon. Arra még emlékszel, hogy a főhadnagy előrerohant a csata közepén, ugye? Na, megtaláltuk, ahogy két másik nővel egy hatalmas idegen ellen harcoltak. Mire odaértünk már levágták az egyik kezét, az egyik lábát és a hátán is egy nagy sérülés volt. Elég komikusan nézett ki, ahogy ott fetrengett a földön és kapálózott. A MAX gyorsan elintézte a lángszórójával. Ezután egy lifttel lementünk egy szintet és találtunk egy furcsa pentagramma alakban lévő gömböket amik a föld fölött lebegtek. Egy a pentagramma közepén és öt az öt végén. Főhadnagy elküldött minket néhány kristályért amik ezt a dolgot működteti. Elindultunk ilyeneket keresni és elértünk egy nagy terembe ahol egy akkora lény volt amihez valószínűleg tervezték az egész helyet. Mintha valamilyen keveréke lett volna gépnek és élő, lélegző lénynek. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni, hogyan nézett ki... Mellette egy gép volt és benne egy kristály. Nem nézhettük meg jobban ezeket mert az egyik nő aki a főhadnagy mellett harcolt az óriás idegennel, elájult. Joe szanitécért kiáltott, de maga volt az egyetlen, és akkor nem volt a közelben, így senki sem válaszolt, Carlos közlegény pedig ki akarta vinni. Rádió persze pont ilyenkor nem szokott működni. Kutaszok jöttek be amik jelezték, hogy menjünk gyorsan vissza. Én megpróbáltam kihúzni a kristályt ami nem sikerült és szóltam a többieknek, hogy menjünk vissza. Amikor megérkeztünk kiderült, hogy az erősítés megérkezett egy tábornokkal együtt. Zsoldmegvonással és büntetőszázaddal köszönte meg a munkánkat. Ezután eljöttünk egy UD-4L fedélzetén ide. – fejezem be a történetet.

- Jól van, nem mondom el, ne aggódj - mondta visszasuttogva Joe és tisztelgett vigyorogva, majd kért valami piát és lehúzta rögtön a felét, elégedetten böfögött.
Figyelmesen hallgatta Gordont, aki elmesélte mi történt.
- Ja - tette hozzá Joe egyszerűen, részéről le van tudva az ügy és tovább iszogatott, hogy elüsse az időt valahogy.
Ha nem zavarják, akkor rendeli a piákat sorra, hogy szórakozzon és iszogasson, ha kérdeznek természetesen válaszol.

- A tábornokok általában nem vonják csak úgy meg a zsoldot. Nem csináltatok valamit? Gordonról tudom hogyan került erre a porgolyóra. Te hogy kerültél ide Joe? - Ez után rákérdezek mit gondolnak az új katonákról a Halálfejesekről.

//ha Pattsont nem találom akkor más módszert alkalmazok. A sérültek akik mostanra már felépülhettek ott voltak a kanyonban ill. az előretolt táborban. Ők talán tudják ki(k) voltak beosztva a nehézfegyverek őrzésére, hogy könnyebben megtaláljam ezeket az embereket követem a gránátvetőst//

- Várjál bajtárs! Téged kerestelek már pár napja! A tiszti kar valami jutalmat akar osztani azoknak akik segítettek a kanyonban és előretolt táborban zajló harcot megnyerni. Azt tudtam hogy te is ott voltál de az egységet nem, segítenél megkeresni őket? Cserébe elviheted az én adag piámat is, de nagyon kellene ez a segítség.

Ha elvisz engem a többiekhez ott kikérdezem ki mit csinált, leginkább azok érdekelnek akik a nehézfegyverek (rakéták, aknavető) őrzésére volt bízva. Esetleg még a fegyver karbantartó akivel volt alkalmam találkozni anno.

//a többiek ha akarnak jöhetnek utánam//

válasza számomra nem teljesen tiszta. Le akar koptatni amiért az emberek után kérdezek, ha nem lennének szabotőrök akkor letudnám azzal hogy egyszerűen csak mogorva. De mi van ha ő is benne van a dologban? Még követni sem tudom, mert már eltűnt.

Vegyük sorra a dolgokat: az admirális eltűnt mikor a tábort megtámadták és amint ennek vége lett előkerült. Mintha figyelmeztették volna hogy menjen el. Utána jött a támadás a kanyonban, a nehézfegyverek mind elromlottak, bizonyára nem akarták hogy eljussunk abba a idegen létesítménybe. Alig volt valami támadás pedig nagyobb is lehetett volna, a támadást az admirális rendelte el. Eddig a nyomok az admirálisra utalnak, talán még pár tiszt is benne van. Itt van még ez a Wágner Balázs is, ő magunkra hagyott hogy üldözze azt a nőt. De ő másban lehet benne mert nem jött volna egy bukásra ítélt támadásban. Egyedül a turáni és koponyás bandát nem tudom hová tenni. De szerintem a koponyások azok a szabotőrök mögött állnak.

Egyszerűen nincsen nyom amin elindulhatnék, ha volt is azok zsákutcába fordultak. Az admirális után meg hülye leszek kémkedni. Most két lehetőséget tudok elképzelni: elmegyek a dokihoz kikérdezni hova kerültek a sebesültek. Talán úgy megtalálhatom őket. A másik mód pedig hogy megnézem a fegyverdepót és megkérem a mostani ügyeletest mutassa meg a kanyonban használt fegyvereket. Talán még nem javították meg őket de ha igen akkor is marad valami feljegyzés mi baja volt. A második nyom inkább valószínűbb mert drága fegyvert nem hagyhatnak a kanyonban, de azóta talán újra kikerültek a csapatokhoz.

Elindulok hát a depóhoz. Utána a dokihoz.

Nagy séta, kellemesnek nem mondható, de jó levegő. Nem igazán találkoztam senkivel, így a nap vége felé újra a doki sátránál kötöttem ki. A napi tábor pletykát mesélte a nővérke, akit a halálfejes megszorongatott kissé, miközben felültem az ágyra, és kinyújtottam a kezem, hogy beadhassa a nyugtatót. Türelmesen hallgattam, most nem feszültek pattanásig az idegeim.
Kérdezte a nővér, mit csináltam ma, s néhány tömör mondatban le is írtam. Nem sok. Szóba kerültek megint az álmaim, amikről újfent igyekeztem, valami hazugsággal előállni, nem pedig azzal, hogy a xenok királynőjével álmodok, már napok óta...

Már megint ezzel a méretes disznóval kerülök szembe. Egy adag fehér papír virít most a kezében. Akármi lehet, szokásos jelentéstől kezdve számomra fontos bizonyítékig. Ekkor a másik gyanúsított is felbukkan, furcsa mód az a állat vagy mi nincs vele. Bement a katkorba (katonai kórház) és rövidesen kijött. Nála is van egy lap. Mi van a az én megölésem van rajta? Akkor előbb utóbb rám küldenek valakit, de ha meghalok Joe talán több sikerrel indul mint én.

Követem a gránátvetőst, magamban már el is neveztem Barbárnak. Azért még felcsatolom a pengéket. Ruhám alá rejtem őket így indulok majd Barbár után. Ha fogadnom kellene akkor valamelyik tiszthez megy majd aki az előretolt táborban is volt. Próbálok a nyomában maradni de azért nem túl közel mert akkor megláthat. Minden esetre amíg el nem indul Joe kommunikátorára üzenek hogy jöjjön amilyen gyorsan csak tud.

Joe nem volt holt részzeg, mikor megszólalt a kommunikátora, bár már részegnek látszott lehet.
- Mi? Jaaa... a korház... jóvan, megyek - mondta és elindult sietve, miután fizetett.
Közben arra gondolt mi a franc lehet olyan fontos, hogy nem hagyják inni az embert, namindegy.
Hm, lehet Wolf bajban van? Lehet, nadeakkoris, mi történhetett?
Ezen morfondírozott menet közben, majd odaért és megállt a katonai korház sarkán, hogy figyelje a terepet, hátha Wolfba botlik, vagy feltűnik majd Wolf és akkor elmondja mi van most.

A Barbár elért a kevés fémépületek egyikéhez. Tankok és tüzérségi lőszereket tárolnak itt. Mit csinálhat ez most itt? Eközben Joe is megérkezett.
- Eddig követtem azt a gránátvetőst aki a kanyonban is ott volt. Szerintem ő is benne lehet a szabotázsban de lehet hogy nem. Most kellene kideríteni. Én nem mehetek be mert akkor gyanítaná hogy követem. Neked kellene bemenned és most követni őt. Ha kérdezik miért agy itt annyit mondjál hogy listába kell venned a lőszerkapacitást az elkövetkező támadáshoz. - De ha nem akarod csinálni akkor megvárhatjuk a tagot és tovább követjük.

Joe megvárta míg Wolf odaér, kiköpött egyet és várt, figyelte.
Egy másik fickó is volt előtte, majd Wolf elmesélte, hogy mi a pálya.
- Tőlem rendben, bemegyek - mondta Joe és elindult befelé a csávó után, hogy kiderítse, mi a helyzet, remélte nem fejezik le, vagy ilyesmi.
Fegyver volt nála, így könnyen elbánhat vele, bár amilyen nagy ez a fickó, nem biztos, de akkoris, legalább fegyvere van.