Vad dzsungel

Vash nézi a hátrahagyott felszereléseket, és azon töpreng, hogy ha csata volt, miért nincsenek yuatja testek sehol? Ahogy töpreng, egyszer csak reccsenésre lesz figyelmes. Nem törődve azzal, hogy társai hallották-e, ő elindul a hang irányába, ahol valami mozgás van. A semmiből egy éktelen rikítás rázza fel az erdő csendjét.
- Mi a franc folyik itt? Sehol egy test, csak nyomok mindenütt..- gondolta magában a beavatott, majd hirtelen megcsúszott alatta a talaj. Egy csapda vette kis híján a yuatja életét, de hála reflexeinek, megbírt kapaszkodni a csapda szélén.
- Ez nem sokon múlt. Az a hang jól elterelte a figyelmemet. Nincs semmi támasztékom, nincs más választásom, mint várni hogy társaim jöjjenek. Bár a Vezér biztos a véremet szívná utána. Nem csaphatok zajt, nehogy eláruljam a helyzetünket.- gondolta magában Vash, miközben várta, hogy valaki kihúzza a gödörből.

// Mégis mi a baj a felszerelésemmel? o.O //

//Fegyverzet és felszerelés javítva! Ja, és ha majd ráérsz, akkor kérlek írj a magán kalandomra. Köszi!//

A sok szétdobált eszköz között egy maszkot találtam, melynek csak a fele volt meg. A közepén savnyom húzódott végig, jelezve, hogy valószínűleg a másik fél elolvadt a maró hatású folyadéktól.
A levegőben egy rikítás hangzik fel -- Az a valami, mely ezt a hangot adta ki, semmiképp sem a dzsungel lakója. -- gondoltam.
Megfordultam és ekkor azt láttam, hogy Vash hirtelen eltűnik a növények között. A Vezér éppen arrafelé tartott, én is fogtam magam és arra a helyre mentem, ahol Vash eltűnt.
A növényzet egy gödört fedett el.
Vash egyébként csak beleesett a gödörbe, így nem tudott kijönni. Ekkor letérdeltem a gödör szélénél és kezemet nyújtottam társamnak, hogy fogja meg és én ki tudjam őt húzni a csapdából.

//Vash, fegyvereid-felszereléseid száma minimum 5 lehet szerintem. Az első postomnál kijavítottam a fegyverek-felszerelések listáját. Ja, és megpróbállak kihúzni a gödörből.//

Némán figyeltem a Vezért és közben én is körbekémleltem a barlangban. Valami nem stimmelt. Az arcmászónyomokkal valami nem stimmelt, de nem tudtam rájönni, hogy mi, ezért inkább vezérünkre bíztam.
Három napja keltek ki? Akkor ha ezek fertőzöttek lennének, akkor ki kellett volna már kelniük. Ezek szerint az arctámadók elmenekültek.-gondoltam, majd meghallgattam a Vezér parancsát.
Értettem Vezérem.-feleltem neki, majd elindultam a beomlott nyílás felé. Ahogy kicsit jobban megvizsgáltam, rájöttem, hogy biztosan nem magától omlott be. A fémjelző is csipogni kezdett, ezért odaszóltam a Vezérünknek, hogy van ott valami.

Vash-t lesújtja, hogy a vezér nem segít neki, és még társát is arra utasítja hogy hagyja magára.
- Ezt megjegyeztem magamnak! Ha kijutok innen, és te kerülsz majd bajba, én se segítek neked! A rohadék még Basil'isk-ot is arra utasítja, hogy ne segítsen! Gyorsan ki kell jutnom innen, mert már nem bírják sokáig a karjaim. Nincs semmi, amivel megtámaszthatnám magamat, kivéve, ha nem csinálok én valamit. Ha mondjuk a kardomat beleszúrom a falba, akkor lesz támasztékom. - gondolta magában a vadász, majd tervét azonnal meg is valósította, épp időben, mielőtt karjai teljesen feladták volna.

Vash sikeresen kikászálódik a veremből. Erre a vezér csak legyint egyet jelezve hogy csak szerencséje volt. A vezér elővesz egy szerkezetet ami egy hologramot nyit meg. Egy idősebb yautja szól hozzátok. Elmondása szerint három másik yautja csapat is elindult a savvérűek ellen. Az egyiket egy nőstény vezette, ők nem rég tértek vissza mert súlyos sérüléseket szenvedtek a savvérűekkel folytatott harcban. Egy másik csapat pedig pár órája tért vissza, ők csak egyetlen kemény húsúba ütköztek de jobbnak látták visszatérni figyelmeztetni a várost.

Egy nagyjából egy tucat főt számláló vadászcsapat van kint rajtatok kívül, vezérük egy kegyetlen harcos aki nem ismer szabályokat ha zsákmányról van szó. Ez esetben ti hárman vagytok a préda és ő közte, jobban mondva ketten mert Vash úgy döntött hogy nem vállalkozik egy ilyen vadászatra ahol egy ilyen rossz vezére lehet. Tehát ketten maradtatok a kalandra. Fő célotok megkeresni a fészket, majd jelenteni hol is van. Ehhez úgy cirka pár tucat négyzetkilométert kell átvizsgálni.

//Felszerelésed marad, tehát: Csuklópenge, Pengekilövő, Glaive, Medicomp, Energiatöltő készülék, továbbá most lemesélheted milyen irányba mész, pl: egy mocsaras hely felé mentek vagy dzsungelbe//

Vashnak sikerült kimásznia a veremből és a vezér csak legyintett egyet, mivel társamnak csak szerencséje volt. A vezér elővesz egy szerkezetet, melyen megjelenik egy idősebb yautja hologramja és elmondja, hogy rajtunk kívül még néhány csapat is útnak indult, hogy leszámoljon a kemény húsúakkal. Egyiket egy nőstény vezette, nemrég tértek vissza a városba. Egy másik csapat is megküzdött a lényekkel és pár órája tértek vissza, hogy figyelmeztessék a várost.
Rajtunk kívül még pár tucat vadász van kint, akik úgyszintén a lényeket keresik. Köztük van egy kegyetlen harcos, aki nem ismer szabályokat, ha zsákmányról van szó.
Vash nem vállalkozik erre a vadászatra a vezetőnk miatt és a város felé vette az irányt, így most már csak én és a vezér vagyunk itt, a tisztáson.
Főbb célunk, hogy felderítsük a fészek helyét és jelentsük, hogy egyébként hol is van. Úgy pár tucat négyzetkilométert kell átvizsgálni.
A vezető azt mondta, hogy a környéken kell először körülnézni. Tehát a mocsár felé vettem az irányt, mert régebben arrafelé vadásztam kisebb állatkákra, és így jobban kiismerem magam a mocsári fák között.

//Ismét hadartam egy kicsit, de legalább leírtam, hogy merre megyek.//

Az út unalmasnak is minősülhetne, semmi sem történt. A csendet csak néha töri meg néhány helybéli állat hangja. Az idilli tájat egy nem odaillő hang zavarja meg: a savvérűek sziszegés. A vezér int hogy kövesd, bár a mocsaras területen kissé nehéz volt a járás és elég gyakran a fákon kellett haladni nehogy elnyeljen titeket a massza mégis elértek egy kis lefelé vezető völgyet ami egy nagy folyóhoz visz le. A völgyben megpillantjátok hogy egy csapapa yautja éppen lemészárol két majomból kikelt kemény húsút. Vezéred elmegy valahová, de meghagyja hogy figyeld a yautjákat amíg vissza nem tér.

Nem történt semmi sem az út alatt. A csendet csak egyszer-kétszer törte meg egy-egy helybéli állat hangja, majd nemsokkal később egy ismerős hangra figyeltem fel, egy savvérű sziszegésére. A vezér intett nekem, hogy kövessem. Így is tettem, követtem a vezért a mocsáron át, ahol egy kicsit nehéz volt a járás és igen gyakran a fákon kellett haladni, nehogy elnyeljen az iszapos massza.
Elértünk egy egy lefelé vezető völgybe, ami egy nagy folyóhoz vezetett. Ott mindketten észrevesszük, hogy egy másik yautja csapat majmomból kikelt kemény húsúakkal harcolnak. A vezér elmegy valahová, de nekem meghagyta, hogy figyeljem a harcot, míg vissza nem tér.
,,Lehet, hogy ez az a csapat, amely csak a trófeák miatt jött a dzsungelbe? Vagy éppenséggel az egyik a mi csapataink közül? Nem igazán szeretnék lemenni oda, a vezér megmondta, hogy maradjak itt és figyeljem őket, míg vissza nem tér. De mi lesz, ha nem tér vissza?"
Ezen kezdtem el most gondolkozni, miközben figyelem ezt a harcot. Annyira figyeltem, hogy nem hallottam a bozót zörgését a közelben. Lehet, hogy a vezér tért vissza, de az is lehet, hogy váratlan vendégem van. Előkészítem a lándzsát, hogy le tudjam támadni azt a valamit. De ha tényleg a vezér lesz az, akkor elteszem a fegyvert.

//Azt a zörgést néhány perccel a vezér távozása után hallottam meg, miközben elmélyülten figyeltem a harcot. Te döntöd el, hogy okozta ezt a zörgést a közeli bozótban.//

A méteres fűben egyenlőre nem látod mi is tart feléd, jobban mondva mik. Aztán az utolsó előtti előtti pillanatban gyorsan félreugrasz a pokolkutya támadása elől. A fűből még két ölésre kész eb vár, morognak nagyban és készülnek egy rohamra. Mögötted viszont feltűnik egy kígyótóestű kemény húsú, ahogy a puha húsúak mondanák: nem valami rózsás a helyzet.

Még nem láttam, hogy mi vagy mik közelednek felém a bozóton át, de pár pillanat múlva félreugrok egy pokolkutya elől. Az állat majdnem megsebesített és a fűben még két pokolkutya várt rám. Mögöttem meg egy kígyótestű kemény húsú volt, ami úgyszintén támadni akart.
Nem volt mit tenni, gyorsan felugrottam az egyik közeli fára és megvárom, míg a savvérű végez a három kutyával, aztán ráugrok és átszúrom a fejét a lándzsával.

//Ilyen helyzetben hasznos egy fára felugrani, hogy majd onnan tudjál támadni egy kígyóféléből kikelt idegen ellen. Persze meg kell várni, míg a másik három ellenfelet kivégzi.//

A legközelebbi fa ága nem bírt meg téged és egy hangos reccsenéssel adta ezt tudtodra. Szerencsédre a pokolkutyák és a savvérű már egymásnak esett. Nézed ahogy a két faj képviselői elintézik egymást, jobban mondva elintézték volna egymást. Ugyanis egy yautja jelent meg és váll-lövegével szétlőtte a xeno fejét. A yautja most feléd fordul, nem szól de tartásából sugárzik hogy választ vár miért is vagy itt.

A fa ága hangosan megreccsent, ahogy felugrottam rá. Szerencsére meg tudtam kapaszkodni a törzsben, így figyeltem a pokolkutyák és a kígyótestű harcát, melyet egy yautja szakított félbe. A savvérű feje szétment, ahogy a váll löveg plazmalövedékei eltalálták.
A yautja most felém fordul, de nem szólal meg. Tartásából sugárzik az, hogy választ kér, miért vagyok itt. Leugrok a fáról és közlöm vele, hogy a vezér, akivel jöttem, parancsba adta, hogy maradjak itt, míg vissza nem jön és figyeljem a völgyben zajló csatát, amikor megleptek a pokolkutyák és a kígyótestű.

- Te ostoba ifjú! Hogy képzeled hogy az igazi vadászok útjába állsz?! Ráadásul zavarod az állataimat is, örülj hogy most nem öllek meg emiatt, de ha legközelebb is az utunkba állsz te vagy a mestered nem garantálom hogy élve távoztok. - Ezzel a yautja el is ment, társai a völgyben már végeztek a savvérűekkel, most elindultak be a mocsárba.

Teltek a percek de vezéred még nem tért vissza, ebből le lehet vonni hogy vagy magadra hagyott, vagy bajba került vagy még időbe telik visszatérnie. Rajtad áll mit csinálsz egyedül.

Miután elmondtam neki, hogy egyébként mit keresek itt, a vadásztól kaptam egy kis szidalmazást.
,,Igazi vadász? Fenét! Inkább öntelt vadász. Meg egyébként is nem én zavartam az állatait, hanem ők zavartak engem a feladatom elvégzése közben." gondoltam.
A yautja elment, ahogy a többi vadász is a völgyből. Már elintézték a savvérűeket és a mocsár felé vették az irányt.
Telt az idő és a vezér még mindig nem tért vissza. Lehet, hogy magamra hagyott, de az is lehet, hogy bajba került, vagy pedig időbe telik visszatérnie. Most rajtam áll, hogy mit teszek, lehet, hogy ez valami teszt akarna lenni? Vagy tényleg a három lehetséges válasz egyike? Nem tudom, de unom már a várakozást. Ha a mocsár felé megyek, akkor eme vadászok útjába állok és végeznek velem. Ha lefelé indulok, akkor biztos találok valami ösvényt, amit ezek a vadászok nem vettek észre. Tehát lefelé mentem a folyóhoz.

A völgyben megszemlélheted a yautják által okozott pusztítást: döglött kemény húsúak, néhány használhatatlan fegyvermaradvány és természetesen a harc okozta nyomok amit természet anya majd egyszer begyógyít. Figyelmedet inkább a folyó közepén levő kis sziget kelti fel ahol egy kis hegy magasodik. EM látásmódban vagy, csupán egy pillanatra mintha mozgást láttál volna a szigetről, talán egy idegen lehetett de hogy pontosan milyen azt nem tudod, de lehet hogy felfokozott állapotodban képzelődtél. Minden esetre egy fahíd vezet át a szigetre, a túloldalon levő kis predator épület arról tanúskodik hogy itt lehetnek fajtársak.

Leérve a folyóhoz csak a harc nyomait láttam, de figyelmem a folyó közepén lévő sziget vonta magára, ahol egy kis hegy magasodik az ég felé. EM látásmódban csak egy pillanatra láttam ott valami mozgást, lehet, hogy egy idegen volt, de az is lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem. A szigetre egy fahíd vezet át, amint átmentem és a túloldalon egy predator épületet fedeztem fel. Lehet, hogy vannak itt fajtársak. A várostól távol lévő épületek leginkább beavatási célt szolgálnak. De azért bemegyek az épületbe és körülnézek. De azért figyelek, nehogy az az idegen meglepjen. Ha egyáltalán idegen volt az a valami.

Normális kis lakóépület gazdagon díszítve más világ fajainak koponyáival és egyéb felszerelésekkel. Semmi különös azon kívül hogy a még meleg ételhez nem nyúlt senki, illetve a fegyvereket tároló falnál hiányzik egy pár gyilkoló eszköz. A nyomokból meg tudod ítélni hogy legalább két yautja élt itt, kérdés hogy hova lettek mert harc nyomokat nem találsz. Várhatsz itt vagy felfedezheted a szigetet.

Ez az épület egy normális lakóépület volt, gazdagon díszítve trófeákkal és egyéb felszerelésekkel. Itt nem volt semmi különös az érintetlen ételen kívül, ami az asztalon volt. A fegyvereket tartó falról pár fegyver hiányzik. A nyomokból arra a következtetésre jutottam, hogy két yautja él vagy élt itt, a kérdés csak az, hogy hova lettek, mert harc nyomait nem véltem felfedezni az épületben.
Kimentem az épületből és elkezdtem felfedezni ezt a kis szigetet. Nem tudom, még mi lehet itt, de hajt a kíváncsiság, hogy kiderítsem.

Úgy 30 perc alatt körbejártad a kis szigetet. A lényegesebb pontok az alábbiak: a házikó ahol már voltál, a hegy keleti oldalán tátongó barlangrendszer ami ki tudja hová visz? A sziget nyugati oldalán levő kis szentély aminek ajtaja zárva, de ha akarod betörheted. Más említésre méltó dolog nincs, de akár vissza is mehetsz oda ahonnan jöttél hátha már vár rád a vezéred.

Esteledik, ez téged annyira nem érint mert EM látásmódban úgy is kiszúrod a savvérűeket, de számítani lehet majd az éjszakai ragadozó állatokra. De ha gondolod kipihenheted fáradalmaidat a házban aminek bejáratait eltorlaszolhatsz ha akarsz.

Körbejártam a szigetet, mely csak három lényeges pontból (a ház, egy ismeretlen helyre vezető barlang és egy szentély) állt. Esteledik, de ez egyébként engem amúgy sem érdekel, mert EM látásmódban könnyen ki tudom szúrni az idegeneket. Azok sötétben igen aktívak, főleg éjszaka. Számíthatok éjszakai állatokra is. Gondoltam, pihenek egy kicsit abban a házban, melyben nemrég voltam, aztán megnézem azt a barlangot és visszamegyek ,,a megfigyelő helyre", hogy jelentsek a vezérnek ,,ha egyáltalán visszajött".
Odafutok a házhoz, bemegyek és pár tárggyal elbarikádozom az ajtót, hogy tudjak pihenni addig, amíg el nem jön a reggel.

Hajnalodik, úgy tűnik nem történt semmi érdekes mert ha igen arra felriadtál volna. Viszont kérdéses hol vannak a cuccaid? A páncélodon és csuklópengéden kívül nincs nálad semmi, tisztán emlékszel hogy a falnak támasztottad őket de egyszerűen most nincsenek ott. Nyomokat vélsz felfedezni, yautja nyomokat amik elvezetnek a szentély felé. A vezéred viszont még most sem tért vissza, nyomot sem hagyott ahol anno elváltatok. Elmehetsz a szentély felé vagy felderíted a barlangot. Harmadik opció pedig hogy visszatérsz a városba és kérsz segítséget és jelentesz mi is történik itt. Ha a városba térsz vissza senki sem fog gúnyolni emiatt.

Eljött a hajnal és nem történt semmi sem az este alatt. De viszont a fegyvereim eltűntek, csak a páncélom és a csuklópengém van meg. Tisztán emlékszem, hogy a fegyvereket a falhoz támasztottam, de most egyszerűen nincsenek ott. Nyomokat veszek észre és kiderült, hogy yautják vitték el magukkal a szentélybe. De vajon miért vitték oda a fegyvereimet? Nemigazán szeretnék egyetlen csuklópengével a szentélybe menni vagy felderíteni a barlangot. Ezért visszamegyek a városba, jelentem, hogy mi történik itt és segítséget is kérek. Igaz, ezért még nem gúnyolnának ki, hiszen jelenteni megyek vissza (és segítséget kérni). Átmegyek a hídon, felmegyek a ,,megfigyelő helyre", a vezér még mindig nem tért vissza. Lehet, hogy savvérűekkel akadt össze és azok vagy megölték vagy pedig keltetőnek használják.
Elhagyom a ,,megfigyelő helyet" és visszaindulok a városba egy olyan úton, amit régebben sokszor használtam. Tulajdonképpen én tapostam ki. Remélem, hogy semmi váratlan nem fog történni, míg visszaérek, hogy jelentsem a helyzetet.

Folytatás a Város » A város (utcák és egyéb épületek) topikban lesz.

//Előzmény: Város//
Bevált a tervem, a beavatott későn vette észre a csapdát, nem tudott menekülni, pedig próbált. Egy nagy ütéssel kiütöttem és észrevettem, hogy egy kis zöld vércsík folyik ki a szájából. Mint az mondtam neki nemrég, hogy a küzdelem első vérig tart és ő ebbe beleegyezett.
Mielőtt felállt volna, egy ismeretlen hang ordít ránk, minket szidva. Meg is lett a hang gazdája, egy nőstény yautja, aki dühösen mondta el hogy miközben veszélyben a város, addig mi itt játszunk. Azonnal menjünk a dolgunkra különben ellátja a bajunkat. Egyébként elakartam neki mondani, hogy mi is volt egyébként ez a harc, de az eszembe jutott, hogy nem illendő jobban felbőszíteni egy nőstényt.
Az ifjoncok szedelőzködtek is és ránk vártak.

//Dzsungel//
Miután elértük azt a helyet, ahol az általam kitaposott ösvény is van, mondtam a többieknek, hogy kövessenek. Mivel győztem, így az ifjoncok inkább rám hallgatnak. A beavatott mormogott valamit, de az most nem érdekelt, hogy mit morgott a maszkja mögött, hiszen most csak a küldetés számít, semmi más.
- Hamarosan elérjük a célt! Senki se hagyja el a helyét, mert könnyű itt eltévedni. - mondtam a többieknek. A beavatott yautja ismerte a dzsungel egyes részeit, de erről az ösvényről nem tudott.
Már csak pár óra és elérjük a völgyet, ahol va az a kis sziget. ,,Lehet, hogy azok a yautják, akik elvették a fegyvereimet, még a szigeten lehetnek. Ha a völgybe értünk, akkor elmondom a többieknek, hogy először a fegyvereimet kell visszaszerezni, amit feltételezhetőleg a szigeten lévő szentélybe vittek."

Ezúttal a szigetre való út nem bizonyult biztonságosnak, már amennyire biztonságos leshet egy savvérű fertőzte helyen. Kissé elfáradtál a nagy távolságokba, épp hogy pihenőt adsz társaidnak és ledőlsz egy fa tövébe furcsa dolgot észlelsz, valamibe beleértél kezeddel, amint megnézed azt látod hogy valami nyál volt az. Hasonló anyag mint ami most fejedre csöppen, nem kell hozzá nagy vadásznak lenni hogy tudd mi is van fölötted a fán.

//Itt és Helene 215-ön milyen páncélod van mert nem írtad? Könnyű, közepes vagy nehéz?//

//Karakterlapomon bent van a nehéz páncél, bocs, hogy nem írtam oda a felszerelésekhez.//

A szigetre való út ezúttal nem volt biztonságos, mivel savvérűek fertőzte helyen kellett átmenni. Kicsit elfáradtam a hosszú gyaloglásban, ezért pihenőt adok a többieknek. Leülök egy fa tövébe és belenyúltam valamibe. Felemeltem a kezemet és nyált láttam rajta, majd nemsokkal később a fejemre is csöppen. Felnézek és egy savvérűt látok, ami már készül a támadásra. Gyorsan elugrok a fa tövéből és várom, hogy a lény mit tesz. De lehet, hogy társaim is látták a savvérűt. Négyen egy ellen, legalább nekünk jobbak az esélyeink. Az idegen a halálba tévedt.