Sós sivatag - Anomália

TT 86-os messze több száz kilométerre száll a kietlen sós sivatag felett. Célállomás egy jeladási hely. Egyszeri segélykérő jel volt egy 2179-ben eltűnt Weyland Yutani kereskedelmi hajó EEV egységétől. Egyszeri jel volt, nem volt ismétlés, de benne volt a lényeg. Feltehetően csak időnként ismétli meg, talán több éves távban.
Sós sivatag egy sziklás kanyonjából jön. TT arra tart. Több katonával, egy orvosi személyzettel és felszereléssel, no meg egy utász APC-vel. Idegenek több száz kilométerre vannak, mégis jobb az óvatosság.

Raktérben lévő hangszóró felreccsent. Vagy nem ismerős aki beszél, vagy csak a hangszóró minősége van kritikán alul. Jó öreg Gyarmatügyi Flotta. Ami amúgy hadtest, ami sereg, ami igazából egy külön katonai szervezet. Valószínűleg már senki sem tudja igazából mi is pontos megnevezés, mert egyik sem igaz. Leszámítva, hogy modern csili-vili kütyüket előszeretettel használ akár száz éves rozsdás kütyükkel együtt.
- Hamarosan megérkezünk a célterületre. A műholdas felvételek szerint az EEV föld alatt van. Lehet ásni kell, de az is lehet, hogy csak egy szikla párkány alatt van. Elsődleges a fekete doboz megszerzése és a repülési napló. Ez felülírandó, ha van túlélő. Nincsenek idegenek a bolygó eme féltekéné. De mindenki legyen résen!
APC-nél lévő utászok nem örültek, hogy ásni kell, mert ez elsődlegesen az ő dolguk lenne, és senki nem akar dög melegben egy sós sivatagban ásni.

- Leszállásra felkészülni! – Jött a bőkezű információ.
Az öt utász beszállt az APC-be. Jármű zúgása felerősödött és egy enyhe rándulás után megkezdte a leereszkedést. Az orvos csapat mely csak három főből ált láthatóan nem szokott ehhez hozzá. Veled együtt négy fő volt a fegyveres védelem. Meg akik a pilóta fülkében vannak. Ők kik és hányan… egy pilóta és egy parancsolgató az biztos.
Gép megremeg, hajtóművel elhalkultak.
- Rámpát lenyitjuk. Thomson! Biztosítsák a területet. – Jött az ütött-kopott hangszóróból az utasítás.
Rámpa csikorogva lenyílt. Kintről kellemetlenül forró és sós levegő áramlik be. Odakint több centi vastag só réteg fedi a talajt. Fehér enyhén sárgás minden. Nem oly messze fehéres görbe oszlopszerűségek állnak ki a talajból. Kis idő kellet mire felismerhetővé vált, hogy azok hatalmas bordák. A szikes talajból mindenfele csontok állnak ki.
Thomson nem szólalt meg. Kézjellel adta ki az utasítást, hogy indulás.

Sík hely. Mint egy hegyes völgyes hegység, mit gleccserek fednek pár centis jég fedte tátongó üregekkel. Wolf sikerrel ráállt valamire mi beszakadt alatta. Összeakadt csontok voltak, melyeket só réteg vont össze. Alatta pedig egy kis üreg. Másfél méter mély. Hát nem volt nagy zuhanás, mint a rémálomban miben… itt alienek sincsenek.
- Nem kért senki lövészlukat. – Szolt oda Thomson. Ismét intet, vagyis nincs szórakozás és vakondozás.
- Ez a hely túl sós, kikezdte volna a gépet, nem is működne. – Headsetből valaki megszólalt. – Nem lehet a felszínen.
- Akkor hól? – Másik hang kérdezte. Pilóta fülkében lévők, az utászok és orvosok lehetnek. Nem egy kupacban vannak, így headsetet használják.
- Barlang, titkos bunker, akármi. Ez egy kiszáradt tenger vagy hasonló, bármi lehet.
Thomson csak intet. Semmi ellenséges dolog nincs, ám mégis mintha ellenséges vonalak mögött a legelitebb hadtest táborában kellene lopakodni…

Feledtes megállt. Mintha egy retardált kriptaszökevényre nézne úgy nézett rád. Végül a sárga földig való lehordás elmaradt.
- Mégis honnan tudjuk, hogy itt van? Nem a műszerek miatt? Műhold. Műhold nem tudja felderíteni a területet? Amit mondtak, az az utasítás.
Ezzel visszatért a dolgához… a nagy semmihez? Megtalálni egy EEV-t a sivatag közepén, úgy hogy sehol sincs, de itt van. Minden esetre feladat adott. Az utászok is munkához láttak. APC lehajtott a rámpán, ám nem ment messze célpont híján.

Vezető nem örült az újabb okoskodásnak. Valószínűleg most küldene el a legmocskosabb és legmegalázóbb feladatra, ha nem az lenne mindenkinek. Így kénytelen volt válaszolni.
- Lemerült az akkumulátor, hibernálva test nem termel annyi elektromosságot, vagy szimplán nincs ilyen. Vagy a jelet blokkolja valami. Tehát ha ezt szüli a gondolkodásod, akkor maradj a medúzák szintjén. Dologara! – Ennyivel hagyta a dolgot.
Rókalyuk nem sokat változott. Feltéve, ha ama repedések már akkor is ott voltak az alján a mészkőzetben.

Elsőre nem igazán gondoltak bele, csak abba, hogy megint ugyan az pattog. Ám egyik utász agyán gyorsan átment a felismerés.
- Durrantunk egyet.
- Felesleges. – Thomson hangja reccsent a headsetbe.
- Addig is csinálunk valamit. Megtudjuk mi van alattunk.
- Csinálják. – Gépből valaki Thomsont felülírta eme kijelentéssel.
Utászok nekiláttak. A luktól 15 méterre kőr formában földbe szúrtak hat tenyérnyi szenzort. A rókalukba pedig egy három lábon kitámasztott hengeres gépet állítottak. Betöltötték a töltetett, majd két métert hátra mentek és hátat fordítottak a gépnek, mi belelőtte a töltet a talajba. Ezután az utász APC-ben egy monitor elkezdte a visszaverődő vagy elnyelődő hullámok alapján megalkotni a talaj szerkezetét.
Utászok az APC-be tódultak és Thomson is oda jött. Látszott az arcán, hogy szerinte felesleges az egész. Ám a monitor tanulsága szerint nem.
- Az ott levegő. – Állapította meg az egyik utász. – Az pedig... víz. Barlangot találtunk.
- Az pedig egy szarzsák. – Mutatott át Thomson az utászok válla fölött. Mintha egy négy éves rajzolta volna, olyan alakja volt a monitoron annak az idegennek. Furcsa volt, nem kivehető az alakja, de az egy xenomorph.
- Valószínűleg már döglött. Nincs bejárata a barlangnak jó eséllyel. Ez pedig itt só mi mészkőre rakódott. Mintha egy korallzátonyra rakódott volna az elpárolgó tenger sója.
- Ez mért nincs a bolygó egy feljegyzésében sem. – Thomson kinézett az APC ajtaján. – Hova tűnt a víz?
- Hölgyek, kapkodjátok magatokat, mert az admirális küldi a felügyelőket. – Jött az újabb üzenet hajóból.
- Mi? Ez nem kóser! Senkin nem mondta, hogy itt volt tenger. Hol a víz? Mért van só és mészkő alatt egy dög? Egy EEV-t keresünk itt!
- Ami az acheroni háborúban került ide. – Egy női hang válaszolt Thomsonnak. - Ássátok ki az EEV-t!
Ripley méltóztatott kijönni a pilóta fülkéből. Kellemes hűvösből kijövet azonnal kiverte a veríték. Utászok azonnal munkához láttak. Kezdetben egy akkora lukat fúrtak a másfél méter vastag mészkőbe, hogy pár kutaszt le tudjanak küldeni. Nem várták meg a kutaszok felderítését szélesítették az üreget.
Topográfok hamar találtak egy fémes megmunkált helyet a barlangban, mit fölülről törmelék borít. Ez volt régen a barlang bejárat csak beomlott, ám a fémlemezek felfogták a törmeléket. Az EEV is meglett. Az omlás mellet.
Mikor már embernyi lukat vájtak az egykori rókaluk helyére Thomson feltette a kérdést:
- Akinek kell valami most, vagy hallgasson mindörökké. A szondák találtak pár száz xenot oda lent, nincs életjelük. Magyarul élnek. EEV-ig hat alvó uszonyos dög van. Ne ébresszük fel őket, mert ébred a többi is. Kell a repülési napló és fekete doboz. Ha túlélők is vannak akkor szarban vagyunk, de ezt akkor fogjuk kitalálni!

- Mind a négyen. Ezért vagyunk. Utászok kiemelik azt pár méter vastag törmeléket, mi addig lentről előkészítjük az EEV kiemelését, ha vannak túlélők. Ha nincsenek, akkor ráérünk elegek a repülési naplók és a fekete doboz. Én megyek elől. Elvileg döglött az a hat idegen, de sosem lehet tudni. Beszélni csak suttogva, ha muszáj. – Thomson ezzel leereszkedett a lukba.
Lábbal és kézzel kellet leereszkedni. Csak pár méter volt. De azon kegyetlenül megváltozott a levegő. Hűvösebb bár fokkal, ám kegyetlenül sós. Első idegen is itt van, tíz méterre, arra amerre menni kell. Vékony só réteg fedi fehér megfakult páncélját. Mintha a só beolvasztotta volna a mészkőbe.
Ezen kívül még öt ilyen uszonyos idegen van az EEV felé. Mindnek van egy pár karja. A járatban egy kutasz tűnt fel. Fentről irányítják, hogy mutassa az utat.

Sós levegőjű barlang pár másodperc alatt kikezdi a nyálkahártyát és a szervezet jó sok váladék termeléssel válaszol. A szem is így válaszol, jó sok könnyel. Vagyis könnye taknya folyni kezd az embernek.
Út folyamán sós vízben kellet gázolni, csonthalmokon átjutni és hasonlók. Végül utolsó kanyar előtt a járat beszűkült és pont egy ilyen idegen „váz” állja el. Fekszi el jobb kifejezés. Thomson megállította a menetet. Nem akar átmászni felette, de szétlőni se akarja. Mind a kettő rossz ötlet. Gondolkodóba esett.

Thomson faarccal válaszolt:
- Te mész előre!
Az idegen nem mozdult. Lehet tényleg halott már több ezer éve. Pár centis rákövesedett só réteg borítja. Mikor Wolf a közelébe ért a só réteg hangos reccsenéssel megrepedt. Mindenki felkapta a fegyverét. Ám semmi nem történt.

Só barlangban az idegent borító só réteg repedése fület metsző volt. A két tenyérnyi só kitörése is. Wolf tenyere megcsúszott és nagy erővel a xeno kitines külső vázának ütközött.
Következő pillanatban az egész só burok megrepedt, majd széttört. A fakó szürkés idegen felvisított rekedtes hangon. Uszonya alulról állba vágta Wolfot. Majd mikor az idegen megfordult testével falhoz nyomta a szerencsétlen bakát. Az idegen hamar eltűnt egy sós tóban. Ami mellet el kell haladni és éppen, hogy csak annyi hely a tó mellett, hogy libasorban az emberek elférjenek.
- BAZD MEG!!! – Thomson nyugtázta az szerencsétlen katonát, hogy ő bizony nem terjeszti fel előléptetésre, se medálra.

Wolf
Mért is lenne EMP gránát. Senki se számított ilyesmire. Eredetileg biztosítást se akartak küldeni. Így maradt a séta, a szűk parton. Természetesen ki másnak is kell előre mennie, mint az okoskodó alien felélesztőnek.
Út felénél csapott ki az idegen. Kirobbant a vízből és nekicsapódott a falnak. Azonnal a vízbe taszította magát vissza, csak épp másik karjával Wolfot magával ragadta lábánál fogva.

Natasha
Kényelmetlen. Utolsó emlék, hogy az APC neki csapódik egy sziklaoszlopnak és az rádől. No meg a kényelmetlen pozíció. Ami most is kényelmetlen. Még a sziklák alatt lenne az APC eltemetve? Szűk hely és sötétség alapján igen. Mozdulni alig lehet.
Hirtelen rengeteg hely lett, ahogy fénybe Nat kizuhant.
- Ez meg hogy? – Ripley felcsattant mikor a falba épített rekeszből kiesett Natasha, ahova érthetetlen, hogy került be.
- Mi a szar? – Hallatszott még valaki hangja. – Ne csesszetek ki velem, hogy az RPG-k helyet ez van!
- Nyugalom vérhadnagy!
- Csak… csak… ááá... – Ismerős a hangja, ám sehol nincs, elment. Meg a fényesség is vakít. Ripley is csak azért látszik, mert fölötted tornyosul.
- Egy egyszerű kérdés. Hol vannak a rakétavetők?
Ez egy hajó az biztos. A levegő pedig száraz, meleg és sós. Pont nem olyan mint eddig. A meleget és szárazt leszámítva. De minden ízület kegyetlen fájdalma is ismerős.

Natasha
Ripley nem segítet. Nem igazán hitte el amit Natasha mondott. Állt fölötte és várt. Nat arcát valami megcsapta végül. Valami szuszogott. Nem kutya volt. Kétlábú és tollas. Megszaglászta a fekvő nőt, majd felnézett Ripleyre miután tüsszentett egyet. Most vagy bunkó volt és letüsszentette Natashát, vagy Natasha olyan büdös, hogy nem bírta a nő szagát és ki akarta prüszköli az orrából.
- Mikor volt tisztálkodás közelében legutoljára? – Kérdezte Ripley. Igen. Ezek szerint még a raptornak is büdös. Inkább visszabattyogott a gazdájához.
Tényleg. Mióta nincs is emlékek? Most már legalább a szem visszaszokott a fényhez. Egy TT hajó a raktér és pilótafülke közti folyosó. Pilóta fülkében ketten voltak. Valamin ügyködtek. Raktérben meg… nem látni, mert a raptor után az ajtó becsukódott.
- Maga nem RPG, akkor mégis mit keresett az RPG-k helyén?

Wolf
Tömény sósvíz heves reakcióba lépet a savval. Ám legalább a penge is, úgy ahogy megmaradt. Idegen elengedett, a víz sóssága miatt pedig meg sem kellet volna mozdulni, hogy fel juss a felszínre.
- Ne mozdulj! – Thomson épp hogy elordította magát, azonnal lövések dördültek miket heves hullámzás követett. Nem sikerült az idegent lelőni, ám újra sem bukkant fel.

Wolf
Thomson nem adta ki az utasítást a tovább menetelre. Az idegen bármikor kitörhet ismét. Már csak a súlyával is agyon nyomhat bárkit. Egy kutasz repült barlang tavacskája fölé és felerősítette a lézeres letapogatóit. Így repkedett fölötte.
- Nincs semmi ott. A víz alatt van egy alagút az tovább vezet valahova oda elúszott. Kutaszt ide állítom őrzésre. Mehettek. – Hallatszott a headsetből.
- Rendben. – Válaszolta Thomson és intett, hogy átmennek.
- Siessetek. Fél óra és érkezik az „ellenőrzés”.
Thomson kihúzott a vízből mikor a túlsó részen volt és igyekeztél kimászni. Ennyit Wolfról. Tengerészgyalogos ki megfullad. EEV nem volt vízben. Nem.
EEV egy fém állványzat közepén volt fémpadlón és fölötte fémmennyezet volt. Egy halkan zümmögő akkumulátorra van kötve. Kijelzőn 58,73% olvasható. Barlanghoz alakították a kis hangárat, minek kijárata a barlang egykori kijárata, mit most mészkő törmelék torlaszol el. Katonák jöttére felgyúlt két lámpa és működésbe lépet egy hengeres tárgy. A henger szétnyílt és egy sárga droid lépet ki belőle. Nem is droid, hanem a ritka titánium harci szintetikusok egyike.
- Jelszó. Egy perc. – Közölte a szintetikus kiegyenesedve.

Natasha
Pilótafülkében egyik ember valamit mondott. Víz, alagút és valami elúszott. Ennyit lehetett érteni. Ripley valahonnan elővett egy dezodort meg stiftet. Natasha arca előtt koppantak hideg padlón, majd átlépett fölötted és kiment a raktérbe.
- Ha már itt van, munka van. – Még vissza szolt válla fölött.