Központi űrkikötő

Talán a földi volt űrkikötőt leszámítva ez a legnagyobb űrkikötő. Mindent, és mindenkit tüzetesen átvizsgálnak. E miatt néha keletkeznek torlódások. A Milícián kívül CMC-s erők is vigyázzák a rendet.

Nagy üvegcsarnok, büfével, padokkal. Kint a parkolóban pedig taxisok lesik a leendő kuncsaftokat.

//Nemsokkal az Aurorán történt események után, Mars, Űrkikötő//

A leszállás és az ellenőrzés után már büszkén mondhattam, hogy megérkeztem a Marsra. Végre mehetek haza pihenni, esetleg egy helyi kocsmába meginni egy sört.
Az űrkikötő elég nagy volt több hajónak (legyen az civil vagy katonai hajó), elég ha ide leszáll és gyorsan helyrepofozzák vagy feltöltik a következő indulás előtt. Az én hajómra is ez vár a karantén után.
~ Miért kellett nekem oda menni? Miért kellett azt a rohadt dögöt felszedni? Miért kellett Smithnek meghalnia? ~ vitatom meg magamban ezeket a kérdéseket ~ Az ottani telepesek talán nem tudják, hogy az egész bolygó tele lehet azokkal a dögökkel. De ha még egyszer oda megyek felelősségre fogom vonni a kolónia vezetőit. Igen, felelősségre fogom őket vonni egy emberem haláláért, de lehet, hogy akkorra már azok a bestiák fogják uralni az egész kolóniát.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem oda a dokkmesterhez, hogy leadjam a szükséges papírokat.

Elég könnyen ment a papírmunka, a dokkmester nem szólt bele semmibe. Felnézek a papírok közül a civil forgalomnak fenntartott rész felé és észreveszek három embert, akik úgy látszik, hogy latin beütésűek.
Elhagyom a dokkmester helyét a papírmunka után és megyek a váróba, de éreztem, hogy a három latin férfi figyel engem. ~ Vajon mit találnak rajtam furcsának?
Kilépek az épületből és látom, hogy három férfi is itt van a forgó ajtónál. Még mindig nem tudom, hogy miért vannak itt, lehet, hogy a bajt keresik vagy valami egészen mást.
Vagy fél kilométer választ el az utcától, egy civileknek fenntartott kapun keresztül lehet kimenni az űrkikötőből a szabadba.
A katonáktól és biztonságiaktól nyüzsgő űrkikötőben úgysem mernek bántani, hiszen akkor a fegyveresek egyből semlegesítenék őket.
Kimegyek a kapun és hátranézek, még mindig követnek ~ Most már elegem van ebből a három férfiból! Nem tudom, mit akarnak és hogy miért követnek, de ha kijönnek, akkor meg fogom kérdezni tőlük. Ha rám támadnak, akkor a biztonságiak még mindig tudnak cselekedni, hiszen látni fogják. De ha csak beszélni akarnak velem...

A három latin férfi kijött az utcára, csak pár méterre voltak tőlem, mikor egy furgon mellettem megállt. A jármű ajtaja kinyílt és a három férfi bedobott és egy negyedik tag egy zsákot húzott a fejemre.
Nem láttam semmit se, de hogy megbizonyosodjanak, hogy tényleg ne lássak, egy másik zsákot is a fejemre húztak. Úgymond zsákot húztak a másik zsákra, hogy végképp ne lássak semmit.
A jármű megindult, ha kanyarba ér, akkor azt érezni fogom, ahogy fordul.
~ A biztonságiak biztos látták, hogy mi történt az űrkikötő bejáratánál és biztos hívni fognak valakit... De vajon miért raboltak el? Talán ki akarnak szedni belőlem valamit?

Éreztem ahogy a jármű sokat fordul hol jobbra, hol balra, de az út nem tartott olyan sokáig. Megálltunk valahol, levették a fejemről a zsákot és észrevettem, hogy egy raktárépületbe hoztak. Jobban megnézve az űrkikötő egyik raktárába hoztak, ha ide akartak volna hozni, akkor miért nem a leszállóhelyen kaptak el?
Az őrök biztosan nem fognak keresni, mert ilyen raktár több száz is lehet a kikötőben és nem fogják mindet átvizsgálni egyetlen ember miatt.
Ketten egy szürke pulóveres, 30-40 év körüli, átlagos kinézetű férfi elé vittek ~ Lehet, hogy ő a vezetőjük. ~ gondoltam.
A férfi megszólalt: - Nos. Hol vannak? Ahány nem tudom, nem mondom meg, fogalmam sincs mi ez, annyi ütés.
- Mire kíváncsi? - kérdeztem - A rakományra? A személyzetre? A pénzre? - nem tudom, hogy a férfi igazából mire kíváncsi. Annyit mondott, hogy hol vannak, de azt nem mondta meg, hogy mi. Közben az egyik latin a kézfejére tekert egy láncot. Hogy elkerüljem az ütlegelést, gyorsan rávágtam: - Nézze, ha nem mondja meg pontosan, hogy mit keres, nem tudok segíteni.

Az egyik latin férfi ököllel gyomron vág, majd a szürke ruhás megszólal - Mondtam. Amennyi terelés, annyi ütés. Nos tehát. Akkor segítek még egyért cserébe. - újabb gyomros. - Amikor megszerezted ezt az ősrégi tragacsot, feljavított hajtóművekkel véletlenül a vételi szerződést is aláírtad, amiben ott volt valami. Ideje ehhez tartani magad. Ja persze, úgy se tudod mi az. - még egy gyomros. - Szerintem jobb, ha elő kaparod és nekiállsz. Mert így nem csak a vacsorád lesz pépes, hanem amiben azt tárolod, miután megetted.
Ezzel a két férfi a kijárat felé húz és kidob az ajtón. Egy pocsolyában érek földet. De az a legmegalázóbb, hogy a saját hajóm mellett. Nem tudom, hogy most engem vártak e a leszálló melletti raktárban vagy egy másik M osztályú teherhajót. Azt sem tudom, hogy miről beszélt a szürke ruhás fazon, mert a szerződésemben az volt, hogy... Intelligens lénytől származó adás felderítése? Igen! Biztos ezért kaptak el, de jelenleg egyetlen jelet sem észleltünk. Vagy mi van ha az idegen kellett nekik? Nem tudom, de azért jó lesz, ha előbányászom az iratok közül azt a rohadt szerződést, nehogy szétverjenek.
A gyomrom eléggé fájt az ütésektől, de bírnom kellett a hajó hídjáig, ahol a szükséges iratokat is szoktam tartani abban a szekrényben, ahol a tervrajzok és a pálca volt. Az iratok persze egy külön elzárt helyen vannak a szekrényen belül.

//Rendben, igyekszem nem azt írni, amit a mesélő ír nekem.//

Kinyitom a szekrényt és a zárt részt (ehhez egy kód kellett), majd kezdtem átnézni az iratokat. Találtam is valamit, egy kitételt, amiben az volt, hogy a BioNat cég még öt szállításra tart igényt, ezt nem lehet visszavonni és hogy... meg kell látogatni az ügyfél szolgálatot a munka felvételhez, ha a cég embere vagy a megbízottja közölte-e a teendőket.
~ Szóval ezért kaptam attól a baromtól olyan sokért a hajót és emiatt raboltak el! ~ gondoltam, amikor újra átfutottam ezt a részt ~ A rohadék nem mondta, hogy egy cégnek a tulajdonában van a hajó! Jobb lesz, ha mielőbb feladom azt a fickót, akitől kaptam a hajót és az iratokat, nehogy még egyszer megsorozzanak pár gyomrossal. ~ fogtam az iratokat, majd elhagyom a hajót ~ De akkor... Ezek... Ezek az emberek BioNat-osok lehetnek!
Odamegyek a dokkmesterhez és megkérem, nézzen utána annak az embernek, akitől a hajót vettem. Neve, lakcíme, stb. Ha használható információkkal rendelkezem, akkor a szürke ruhásnak ki tudom adni az eladó nevét.

A dokkmester felismert, hiszen nem rég hagytam el a leszállót. Furcsállja hogy honnan jövök, a hajómról, ami tulajdonképp még mindig egy cégnek, a BioNat-nak a hajója. Nem tudom, hogy az eddigi öt fuvarból hány lett teljesítve, de most sokkal jobban érdekelt annak a baromnak a neve és lakhelye, akitől megvettem.
A dokkmester végighallgatott, majd jelzi, hogy kis türelmet kér. Jobb kézzel a munkaállomás felé mutat. Ugyanakkor megjelenik egy gyarmatügyis és egy biztonsági a falnál és engem figyelnek.
A dokkmester elmagyarázza, hogy itt nem lehet ilyesmit megnézni. Ilyen adatokat csak az ügyfél szolgálaton lehet. A központi épületben van egy, ami 24 órán keresztül nyitva van. Ott le tudnám kérni ezeket az adatokat.
Miután megkaptam a kellő tájékoztatást, a dokkmester megkérdezte, hogy hogyan vagyok a kapun belül, amikor nem jöttem vissza. Válaszolni akartam neki, amikor az őr közbelépett - Innen átveszem. Történt kis félreértés, mi miatt visszahozták nem a szokásos útvonalon. Majd én elkísérem az irodába. - mondja a dokkmesternek, az pedig csak bólintott.
A gyarmatis odébb állt, majd az őr egy ajtót kinyit és mutatja, hogy csak előre menjek. ~ Itt valami nem stimmel ~ gondoltam ~ Előbb azok a férfiak, akik elrabolnak és majdnem péppé vernek. Most meg ez az őr, aki mutatja nekem, hogy menjek előre az irodába.
Belépek az ajtón, majd megyek az iroda felé, közben néha hátra nézek, hátha nem követ az őr, hogy mondjuk leüssön a fegyverével vagy hasonlók. ~ Résen kell lennem és minden kérdésre válaszolnom kell, hogy ne verjenek szét megint.
Kezemben ott vannak a hajó iratai, így biztosan el tudom intézni ezt a dolgot. Végre megtudhatom, hogy kitől vettem az Aurorát. Ha jól emlékszem, annak az egyénnek volt valami vágás az arcán és kék volt a szeme, másra nemigazán emlékem.

Hátranézek a folyosón és észreveszem az őrt, követ engem. Persze az utat mutatja az iroda felé mert nem tudom, hogy az hol van. Mindig mondta, hogy merre menjek. Az iroda közelében összefutottunk egy latinoval aki úgy tett, mintha én nem is léteznék. Bagózott. Nemsokkal később, amikor az épületben nem volt senki, az őr megszólalt:
- Gondolom, BioNat. Nem maga az egyetlen. Akitől vette az lehet ugyan az, mint a többinél. Egy gép volt. De jobban jár, ha elvállalja a szállítást. Itt, eme iroda. Éjjel nem szoktak lenni, így oda is mehet az ügyintézőhöz. - sarkon fordult és elment.
~ Gondolom nem ez volt az első eset, hogy egy kicsit megrugdosták vagy szétverték az előző tulajdonosokat, akiktől kézről-kézre járt a hajó. ~ gondoltam amikor belépek az irodába. Odabent csak három ember volt, három unatkozó munkás, akik inkább mentek volna cigizni vagy inni ahelyett, hogy itt dekkoljanak napestig.
Odamegyek az egyik dolgozóhoz és megmutatom neki az iratokat majd megvárom, erre mit fog reagálni.
~ Az őr idehozott, most már végig kell csinálnom ezt a dolgot. Vállalnom kell ezt a szállítást, mert különben nem kapok pénzt és ismét meg fognak pofozni vagy hasonlók.

Pár másodperccel később a dolgozó megnézte a papírt majd rám nézve megszólalt:
- És? Mit akar ezekkel?
Ez egy kicsit meglepett mert azt hittem, hogy elküld a fenébe, de nem. Most el tudom mondani neki, hogy mit akarok tulajdonképp.
- Ide küldtek valami meló miatt. Ha nem tudná, de lehet, hogy nem tudja, a papírban benne van a lényeg. A BioNatnak még öt fuvarra van joga az én hajómmal. Azt a melót itt tudom felvenni az ügyintézőtől. - mondom a dolgozónak.
Pár másodpercnyi csend.
- Nem tudja véletlenül, hogy az ügyintéző hol lehet? - kérdeztem a dolgozótól.

Ez is egy szokványos nap. Ugyan olyan, mint a többi. Ma már vagy hússzor megjártam ezt az utat, az iratokkal. A kikötő zsúfolt volt. Rengeteg űrhajó parkolt az erre kijelölt helyeken. Egy sugárhajtómű hangjára lettem figyelmes. Hiányzik a szárnyalás, ezt tudatosítottam magamban. Az papírokba nem néztem bele. A megbízhatóságomat nem akarok elásni. Egyenesen az átadási pontra mentem. Fejemben többször is megfogalmazódik, hogy csak azért nem küldik el elektronikus úton, mert a kalóz hackerek feltudják törni és többlet információhoz jutnak.

A dolgozó ismét a papírra majd rám nézett.
- Én vagyok az ügyintéző. - mondta - És nálam nem lehet felvenni a fuvart. ICC alkalmazott vagyok. Jogorvoslatban tudok legfeljebb segíteni. Szerződésben BioNat iroda van írva, ha teljesíteni akarja, amit a cég akar. Ez ICC iroda.
~ Remek! Ide küldtek egy másik irodába és nem a megfelelőbe. ~ mondtam magamban. Körbenézek az irodában. A többi dolgozó is idefigyel ~ Lehet, hogy rizikós ügyfél vagyok vagy valami hasonló. ~, eközben egy másik ember is érkezik egy rakás irattal a kezében.
- Esetleg nem tudja, hogy hol van a BioNat irodája? - kérdeztem az az ügyintézőtől. - Tudja, nagyon fontos lenne. - a négy latin fickót nem említem meg neki, de biztos tudja, hogy valamit titkolok.

Megérkeztem az ügyintézőhöz, akinek egy ügyfele volt. A többiek mind őket nézték. A férfin látszott, hogy ideges a tudatlansága véget. Egy BioNat irodát is megemlít a szakállas, barna hajú férfi. Közbe akartam szólni, hogy szívesen megmutatom neki a másik irodát, de ezt inkább az ügyintézőre hagyom. Nem akarok minden lében kanál lenni. Egyenesen kihúzom magam, hogy jobban észre vegyenek. Megvárom amíg az ügyfelével végez és csak azután, ha lehet, akkor átadom a dokumentumokat pár szó kíséretében.
- Üdv ismét. Itt vannak. - ezzel átnyújtom a papírokat. - van valami, amit vihetek vissza? - kérdezem meg tisztelettel. - esetleg volna valami más is? - biccentek fejemmel a szakállas férfi felé. Nagy darab ember látszik. Fürkésztem a tekintetét. Sokat megjárt embernek látszik, akit az élet kipróbált.

A papíros fickó megszólalt - Üdv ismét. Itt vannak. - átadja a papírokat az ügyintézőnek - Van valami, amit vihetek vissza? - kérdezi, majd felém biccent - Esetleg volna valami más is?
Az ügyintéző átveszi a papírokat majd pár perc múlva hozzám intézi szavait - Mars City központjában van a cég irodája. Mint mondtam, itt jogorvoslatot tudunk adni. Vagy vállalja a szerződésben írtakat. - egy papírra írja az elérhetőséget és rárakta a papírjaimra majd azt visszatolta. - Maga dönt. - mondta.
~ Akkor a város központjába kell mennem, hogy intézzem a fuvarral kapcsolatos dolgokat. Nem lesz nehéz odajutni, csak egy taxit kell lefoglalni és fizetni. Könnyű lesz, mint az egyszeregy.
Eközben az újonnan jött papíros visszakap néhány lapot. - Vállalom a szerződésben írtakat. -
mondom az ügyvezetőnek és még hozzáteszem - Köszönöm a segítséget és további jó munkát! - majd megfordulok, viszonzásképp visszabiccentek a papíros fickónak és kimegyek az irodából.
~ Végre! Gyorsan letudom majd azt az öt fuvart és akkor végre tudok valahol pihenni. ~ gondoltam miközben mentem ki az épületből. Az első fuvarom nem sikerült olyan jól, mert a hazatérésbe bezavart egy váratlan potyautas. A következő öt biztos olyan bolygókra fog szólni, ahol nincsenek jelen azok a dögök. Persze a mélyálom is egyfajta pihenés, de leginkább az a lehető legjobb, ha elmegyek egy hétre az egyik üdülőbolygóra és ott pihennék.

//Csak még annyit szeretnék kérdezni, hogy kb. hány kör után kell elfuvaroznom a többieket?//

A szakállas fickó elment, de előtte köszönt. Arcáról mindent leolvastam. Nem egyszerű az ügyek intézése, ahogy nekem se. A papírokat még egy kartonnal is kiegészítették. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nincs más választásom. Így vissza fogok sétálni a főhadiszállásra. Elköszönök, mi előtt távoznék.
- Köszönöm szépen. Viszontlátásra! – mondom mosolyogva, hogy érezzék a vicc édességét.
Kilépek az ajtón. Kíváncsi vagyok a dokumentumokra, de nem nézek bele, mivel nekem tilos és nem az én dolgom. Hadi bíróság elé sem akarok állni. A megbízhatóságomat meg fogom őrizni. Bár, ki tudja meddig.

// Következő hozzászólás már a CMC-nél legyen?? Nem fogom kinyitni a dokumentumokat. Hiába kecsegtetsz. //

Kilépve az ajtón, látom, hogy a szakállas ürgét elkapja valaki és a konténerekhez vágja. Kellemetlen csattanást hallok. A környéken nincs senki. Így tiszta a terep. Több gondolat is végig cikázik a fejemben. Ehhez nincs semmi közöm, így nem akarok beleavatkozni. De még is valahonnan érzem, hogy cselekednem kell. Odalopódzok és figyelni kezdek. Nagyon óvatosan megyek. Olykor elbújok a konténerek mögé. Látom, hogy izmos ellenfélre akadt az új barátom. Persze még nem tudom, hogy a barátom, de majd megtudom. Próbálok a hátához lopakodni. Remélhetőleg jól számoltam ki az irányt és nem vette észre, hogy mögé kerültem. Az aktákat a kartonnal leraktam a konténerek közé a földre, így nem akadályoz a mozgásban. Végig mérem a fickót és magamat is. Gondolom, rajtam van a ruhám és nálam van a pisztolyom, meg persze a késem is. Ha nincs, az sem baj. Egy jól irányzott jobb könyökkel hátulról fejbe verem, úgy hogy remélhetőleg elkábul.  Ha hamarabb észre venne, mi előtt adnám a könyököst, akkor egy toló rúgással a szakállas fickó felé küldöm. Ekkor pisztolyomat előveszem és rátartom kibiztosítva. Precízen állok három-öt méter távolságra tőle, ha nem történt közben semmi és jó irányban esett a fickó.
  -Dobd el a bicskát apafej. Nem szeretnék vissza menni a fogdába. Lassan mozogjál. Bármilyen hirtelen mozdulatra eljátszod az életben maradási esélyedet. – mondom magabiztosan a verőlegénynek.  – Hé, te ott. Kapd össze magad. Siess, mert nem vár meg a munka. Késésben vagyunk.  – mondom mindent sejtve a szakállasnak, ezzel is becsapva az ellenségét.

Épp hagynám el a kikötőt, amikor valami megragadta a torkomat - Mi a... - mondtam, de nem tudtam folytatni, mert a konténerek közé kerültem.
Az egyik latin volt a szürke ruhás emberei közül. Láthatólag nem örül, hogy abban az irodában voltam, most meg azt hiszi, hogy köptem az ügyintézőnek.
- Nem köptem te barom! Hanem fel akartam venni azt a rohadt fuvart! - közlöm a verőlegénynek. Ekkor valaki megjelent, a verő mellet nézek ki, a papíros fickó az. Fegyverét a verőlegényre szegezi és rászól, hogy dobja el a kést, amit nekem szegez. Majd nekem is szól, hogy kapjam össze magam és siessek a dolgomra.
- Hallottad? - szólok oda a verőlegényhez - Gyorsan dobd el azt a kést és engedj elvégezni azt a rohadt fuvart, ha nem akarsz pár golyót a seggedbe!
A verőlegény a fickó felé néz. ~ Biztos el fogja dobni azt a kést. Annyira nem hülye, hogy szétlövesse magát. ~ Nézem a verőlegényt meg a papíros fickót és reménykedek benne, hogy el fogja dobni a kést. Ha nem dobja el, a fickó maximum kilövi a kezéből, ahhoz pedig nagyon jól kell céloznia. Ha ezzel megvagyunk, akkor elmondom neki, hogy még vannak ehhez hasonló palik a kikötő területén és azonnal kapják el őket.

A verőlegény vigyorogva ejti el a kést és feltartja a kezeit és hátrálás közben beszélni kezdett. Azt mondta, hogy csak a főnök üzenetét kézbesíti ~ Persze! Egy késsel. Jól hazudik ez a rohadék. ~ Persze ezt nem nekem vagy a pisztolyt ráfogó papíros fickónak mondta, hanem valaki másnak. Egy másik latinnak, aki a fickó mögött jelent meg.
Kezében papírok vannak és persze rágyújt egy cigire, de az öngyújtót nem oltotta el, hanem a papírok alá nyúlt vele.
Egy űrjachtról és egy tábornokról beszélt, majd a pisztolyost hadbírósággal fenyegeti.
~ Milyen tábornok? Milyen úrjacht? Nem értem. ~ A verőlegény a földről felveszi a kést és a cigishez megy.
Megvárom míg a két latin elmegy és odaszólok a fickónak - Kösz, hogy ide jöttél! Az a késes fickó... - itt elakad a hangom. Tudom, hogy ha elmondom azt a néhány perccel ezelőtti esetet a verőlegény haverjaival, akkor már soha nem hagynám el ezt a helyet.
Gyorsan kinézek a sarkon, felveszem az iratokat majd megkérdezem - Ki lehet az, akiről beszélhetett az a cigis ipse?