PRéDA- Előtörténete

Előtörténet:

Mióta az eszemet tudom a Föld nevű bolygón élek. Testvéreim földi inváziója után, nem sokkal láttam meg a napvilágot egy európai hegységrendszerben. Első hang amit meghallottam a gazdatestem halálhörgése volt, miközben kirágtam magam a mellkasából. A fészek ahol felcseperedtem bővelkedett az áldozatokban, így az átlagtól hamarabb sikerült teljesen kifejlődnöm. Eleinte csak pár kilóméteres körzetben mértem fel a terepet, zöldfülűként nem tettem nagy távokat csak a környéket derítettem fel de azt alaposan. Tökéletes volt a hely, két bejáraton lehetett megközelíteni a fészket, egy elég meredek szurdokban. Egy ragadozónak is nehézkes lett volna a bejutás, de sikerült és nem egynek. Azon a napon négy testvéremmel a gazdatestek begyűjtésén dolgoztunk egy közeli településen.
Minden simán ment már jó pár embert begyűjtöttünk de még többet akartunk. Elhomályosított a büszkeség és a bizonyítási vágy, ezért visszaindultunk a még lakott területre gazdatestekért. Már a falu közelében jártunk, mikor mindannyian megéreztük egy társunk halálát aztán még egyét és még egyét. Minden lépésünkkel egy testvérünket vesztettük el és éreztük valami hatalmas baj van a fészekben, valami ismeretlen, amit még nem éreztünk, amitől talán félelem és aggódás is költözött sötét lelkünkbe. Mindent magunk mögött hagyva a legnagyobb vetődésekkel és vágtával siettünk a fészekhez és már nem is volt túl sok hátra, amikor mind a négyen megtorpantunk. A királynőnk halott. Három társam sziszegő sírással folytotta el bánatát, én csak meredten álltam és hirtelen a teljes üresség költözött testembe, ami minden porcikámon ki akart törni. Egy kérdés izgatott igazán, vajon milyen teremtmény vagy teremtmények azok akik ki tudnak írtani egy xenomorph családot? Kérdésünkre a fészek adta a választ, ugyanis megannyi testvérünk teteme mellett egy addig még számunkra ismeretlen lény zihált élet és halál közti állapotban. Valószínűleg eltévedt a bolyban, így ő vált prédává. Megmaradt három testvérem összetűzésbe is keveredett, hogy ki álljon bosszút a családunk nevében, de én csak bámultam a lényt. Robosztus felépítésű harcos jellem, igazi büszkeség sugárzott róla és miközben dűlőre jutva a legidősebb testvérünk végzett vele, egy fájdalmas hang sem hagyta el a torkát. Körülnézni sem volt időnk, mert egy éles, egyre gyorsabban ismétlődő hang, ami a lény alkarja felől hallatszott, megzavart minket. Ösztöneink érezték a mindent elsöprő veszélyt, ezért ahogy a lábunk bírta egyre csak távolodtunk a fészektől, szeretett otthonunktól. Majd hatalmas fény terített be minket és mintha repülnénk.
Magamhoz térve nem éreztem komolyabb sérülést, csak az ürességet főleg azután, hogy bebizonyosodott mindhárom testvérem elvesztettem.
A robbanás hulláma hozzájuk nem volt olyan kegyes, mint hozzám, vagy csak szerencsém volt? Mindenesetre az utolsó maradtam annak a fészeknek a neveléséből, így az első pár nap még a táplálkozás gondolatát is kiverte a fejemből. Túlélésemet egy gyanútlan vadnak köszönhetem, aki az alatt a fa alatt csemegézett a cserjékből amin én majdnem elpusztultam. Utolsó erőtartalékomat összegyűjtve tudtam, csak a landolásra kell koncentrálnom. Ha az sikeres, eltörhetem rögtön a gerincét és onnantól már nem kell sokat foglalkoznom vele. Sikerült, a vér íze megtöltött erővel, ahogy belső szájszervem mélyen a húsba hatolt. Még sosem éreztem ennyire ízletesnek egyetlen prédámat sem. Talán az élni akarás és a bosszú íze fűszerezte az ízhatást, viszont tudtam, ha egyedül maradok, kevesebb esélyem lesz a túlélésre. Családot kell találnom, egy királynőt akit szolgálhatok még nagyobb odaadással és most már még elszántabban. Egy napi járás és bujkálás után éreztem meg egy nem túl távoli fészek királynőjének a feromonját. Pedig ismerős volt a hegységnek ez a része, talán új fészek lehet, gondoltam magamban és ez egyenlő az új családdal. Amint látótérbe került a gyönyörű kúp alakú fészek az öröm és a gyűlölet egyszerre sújtott le rám. A bejárattól kétszáz méternyire egy tucatnyi fegyveres katona készült a fészek megsemmisítésére lángszórók és nehézfegyverzet társaságában. Vésztartalékként egy bomba élesítésén dolgoztak, gondoltam ez lehet a B terv. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, egyedül nekik mennem öngyilkosság, ha értesítem a királynőt, azzal meg lehetséges, hogy túl sok időt veszítenék.
Nincs időm gondolkodni, cselekednem kell - döbbentem rá. Minden perc számít és egyre közelebb és közelebb értem a csapathoz. Amikor elég közel értem, megéreztem a pusztulásra szánt fészek dolgozóit, akik a sötét lombok között lestek az emberekre. Talán ez a felállás és a meglepetés ereje elég, hogy végezzünk velük. Három embert úgy öltek meg, hogy társai észre sem vették. Ez engem is lenyűgözött. Nem volt időm csodálni, majd jött a negyedik áldozat is, csak hogy erre feleszméltek és eszeveszetten megszórták a lombokat. Majd síri csend, amit a tárcsere recsegő - ropogó hangja tört meg, de ugyanebben a pillanatban négy megtermett fajtámbeli vetette rá magát a hozzájuk legközelebbi katonára. Ezt már én sem nézhettem tétlenül, kirontottam egyenesen a tisztnek, aki a bombával foglalkozott a zűrzavarban. Karmaimat a szemébe, majd arcába vájtam és olyan messzire taszítottam a kütyütől, ami csak tőlem telt. Utána egy hatalmas ugrás és mire a gépkarabélyt célra tarthatta volna ellenségem, már felnyársalva térdelt mellettem. Szövetségeseim szintén könyörtelen könnyedséggel koncolták fel a maradékot, akikből egyet kiválasztva a legnagyobb társuk a fészekbe vonszolt. A hullákat értékesen hasznosították. A fészek részeivé váltak, ami nagy megtiszteltetés számukra - gondoltam magamban. A robosztus xeno visszatért, valószínű ő lehetett a vezér és tudtomra adta a királynő szavait, hogy a magamfajtáknak mindig lesz helye ebben a fészekben. Így találtam meg az új családomat és az új királynőmet, bár tudom még közel sem lesz nyugodt a sorsunk és új helyemen érzem nem lesz gond a beilleszkedéssel.

Üdvözöllek!
Mi az a kettes szint?

Továbbá az idegenek nem halnak éhen, ha kimerültek hosszú alvásba kezdenek, ilyenkor környezetükből kivonják a szükséges anyagokat és bioenergiákat, bár igaz hogy a te idegened zaklatott állapotban volt így lehet erre akkor nem volt képes, így maradt a hús.

Az idegenek nem csak feromonokkal, hanem mentálisan is képesek kommunikálni. Ezt általában mindenki elrontja.

De az előtörténeted jelenleg azért nem tudom elfogadni, mivel az idegen játékosok az Új Japánon kezdenek. Ez egy mezőgazdasági és üdülő bolygó, ahol nem sejtik, hogy a régi tárnában egy fészek épül. Még nem tudják…


Kicsit sok a skill pont. Skill pontokat nem te osztod el magadnak.

Előtörténet:

Szűkös helyen ébredtem öntudatomra és az első érzésem az éhség volt. A körülöttem lévő falat, ami fogvatartott rágni kezdtem és csodálkoztam, ugyan is ,,börtönöm,, mozogni kezdett ennek hatására. Az utolsó harapás után elöntött a fény, amint kiszabadultam körbepásztáztam a terepet és a hely egy fészerhez volt hasonlítható. Föld- munkagépek, szerszámok és munkaruhák voltak fel akasztva egy hegyes fogasra. A legközelebbi gép alá bebújtam és vártam még, hogy erőm kiteljesedjen. Álomra hajtottam fejem és furcsa képeket is láttam talán gazdatestem emlékei játszódtak le bennem. Láttam amit ő is a gazdák földjeit, ahol járt és több embert és katonát akikkel találkozott. Sok képet homály borított de a legtöbb az jól kivehető volt de a legjobban az, amikor áldozatául esett annak az arctámadónak akinek köszönhetem létemet. Miután felkeltem kinyújtózkodtam és éreztem a kutikulám szétreped rajtam elértem az utolsó vedlési fázist. Izgatottan és éhesen éreztem magam de ami a legszönyübb volt magányosnak. Jó pár feromont éreztem de fajtámét nem, így kicsit kétségbe esetten kapaszkodtam fel a tető alatti gerendákra és a kis résnyi ablakon mértem fel a terepet. A közelben egy házat láttam aminek ablakain fény szűrődött ki biztos az vagy azok laknak benne akiké ez a szerszámos fészer is lehet. A gazdatestem egy itt dolgozó amint álmomból kiderült. Kicsit előre merészkedtem az ablak párkányán álltam már, hogy még nagyobb betekintést nyerjek a táj szempontjából. Megművelt földek és erdősségek tárultak elém, majd valamit megéreztem. Tudtam ezek a társaim de izgatottságom feledtette velem óvatosságom és éreztem, hogy kiszúrtak. Visszahúzódtam az árnyékba de úgy, hogy jól lássam azt aki be akar lépni a fészerbe. Nem kellett sokáig várnom a házból egy ember lámpával és egy shotgunnal közeledett a bejárat felé. Megvártam még belép és a mennyezeten átmásztam a másik oldalra és ott a falon leereszkedtem a padlóig. Az ember a gépei között világítva és fegyverét szorítva haladt nem túl magabiztos léptekkel. Éreztem a félelmét és teljesen feltüzelt tudtam, hogy meg fogom ölni és egy jót fogok enni a húsából. Sikeresen becserkésztem az egyik gép tetején vártam és mikor elment mellettem leugrottam mögé a kezét amiben a fegyvert tartotta erősen megfogtam és kicsavartam. Hatalmas reccsenés jelezte a kartörést a fegyver a földre zuhant utána elkaptam a fejét és beszakítottam szekunder állkapcsommal a koponyáját. Semmi esélye nem volt törött keze annyira legyengítette, hogy ellenállást sem tanúsított. Viszont a hang ami elhagyta száját az annál hangosabb lehetett, mert hamar kivágódott az ajtó és két ember lépett be ugyan olyan típusú fegyverekkel. Tudtam, hogy még tapasztalatlan vagyok és nem akartam harcba bonyolódni velük ezért elhatároztam, hogy kilógok. Bent kettéváltak de látták egymást. Visszamentem a fészer végébe ahhoz a falhoz ahol leereszkedtem és gyorsan felmásztam az egyik gerendára. Valószínű, hogy meghallották neszelésem mert megálltak és számomra érthetetlen nyelvükön magyaráztak valamit de engem csak a kijutás érdekelt. Könnyen elsuhantam felettük még csak nem is gondoltak rá, hogy megvilágítsák a mennyezetet felettük így hamar elértem az ablakot. Kinéztem és miután megbizonyosodtam róla, hogy tiszta a terep kimásztam az ablakon fel a tetőre és ott meglapulva kicsit vártam még. Az emberek megtalálták azt akit megöltem és azt is akiből kikeltem. Egyikük rohanni kezdett a ház felé ahonnan még több fény szűrődött ki és éreztem itt már nincs maradásom különben az életem lesz veszélyben. Körülnézve az egész építmény a nagy semmi közepén volt a legközelebbi sűrű, ami elrejthet vagy 300m-re lehetett. Nem gondolkodtam összeszedtem magam és a legnagyobb vetődésemre koncentrálva elrugaszkodtam és mint ha repültem volna. A földet érés kicsit kellemetlen volt de sikerül jó 20- 25m-re eltávolodnom a háztól és itt már lámpák sem voltak. A sötét biztos fedezéket nyújtott amíg elértem a sűrűbe. Bent az erdőbe már nem az emberek feromonjait éreztem teljesen más volt olyan ismerős majd nem mint az enyém de még sem. Meghatároztam az irányt és elindultam ahogy csak a lábam bírta. Nem tudtam mennyi ideje rohanok de kezdtem fáradni ezért körbenézve a legmagasabbnak tűnő fára felkapaszkodtam de csak a nagy sűrűség tárult elém. Talán érzékeim becsaptak volna, ám ezután a gondolat után valami hatalmas suhant el alattam és utána még két árnyék. Nem vettek észre és mivel ezt az előnyt szerettem volna megtartani ezért a fák ágain követtem őket. Kicsit lemaradtam de nem bántam hiszen csak szemlélődő akartam maradni de hamar elértem egy tisztást amibe majd nem be is ugrottam ha nem fókuszálok eléggé. A látvány megdöbbentő volt. Két társam volt az üldöző és egy hatalmas testű de feltehetőleg tenyésztett növényevő az üldözött. Kitudja mióta üldözik és hogyan sikerült elszakítaniuk a társaiktól. Nem gondolkozom azonnal leugrom a fáról és közelebb merészkedek. Egyik testvérem felém fordul a másik csak az áldozattal foglalkozik. Majd visszafordul és egy összhangos támadást indítanak. Rávetik magukat a négylábú óriásra tépik karmolják egyikőjük még a mozgó lándzsát is beleereszti a hátába. Ettől már majd nem földre kényszerítették a hatalmas lényt de ő a fák segítségével próbálja lerázni magáról a támadókat. Aki felém fordult testvérem teljesen hozzápasszírozta egy fának, majd leesik a behemót hátáról de nem engedtem, hogy agyontapossa még az utolsó pillanatban sikerült kihúznom alóla és én léptem a helyébe. Fent a másik rám se hederített ha nem folytatta véres munkáját én pedig követtem a példáját. Még néhányszor próbálkozott a fák segítségével és csak egyszer volt majd nem sikeres ellenem, de sikeresen felugrottam a fára, majd vissza a hátára és még azzal a lendülettel én is belevágtam hegyes farkamat. Aki szintén a behemót hátán volt ugyan ezt tette. A méregtől és a sebektől kimerült állat hatalmas puffanással ért földet és mikor az elsőt akartam harapni belőle az a társam akivel legyűrtük egy hatalmasat sziszegett rám. Nem értettem de aztán a cserje szinti bokrok rezegtek és egy arctámadó mászott elő. Kicsit nagy volt neki a teremtmény de sikerül vele megbirkózni és a halál csíráját már meg is kezdte beleültetni. Akkor már értettem miért nem táplálékként szolgált az áldozat. Minden esetre két társammal tartottam és mentálisan elém tártak jó pár hasznos dolgot. A jelenlétünket egyenlőre még nem sejtik és azt is tudatják velem, hogy az emberek minden napjaikat itt nem félelemben élik még. Ezenkívül még sok mindent tudtam meg és észre sem vettem, hogy az utolsó fát hagytuk magunk mögött és egy öreg bánya bejáratánál állunk. Itt éreztem a legjobban azt a feromont, ami mellett azt mondhatom megnyugszom és biztonságot is jelent. Bár a királynő már utunk közben tudott rólam és minden tettünkről a személyes találkozónk után csak annyit éreztetett velem, hogy ne én legyek az első ha nem a fészek érdeke. A mohóságomra érthette de teljesen igazat adtam neki hiszen nagy megkönnyebbülés fogott el mikor befogadtak maguk közé. Immáron én is tartozom valahova és szolgálom a királynőt és a fészket. Meg sem tudom számolni már hány gazdatestet távolítottam el a falakról vagy építettünk még jobban a fészekbe, amikből testvéreim születtek de sosem voltam és ezután sem leszek elégedetlen.

Előtörténete elfogadom!

Dolgozó ranggal kezdesz. És 3 skill pontot kapsz.
Készítsd el karakterlapod és kommunikátorod.
Jelenleg folyik egy alien kaland Új Japánon. Kapcsolódj be oda. (Posztolj, hogy oda érkezel utólag vagy hasonló)