Faj: alien, xenomorph
Név: Darakon
Alfaj: Chrysalis
Születési hely: (Egyenlőre még nem döntöttem, lehetőleg a föld)
Külső tulajdonságok: Normális testméret, szürkés-kék bőrszín. Csontozat színe világos-sárga.
Belső tulajdonságok: Intelligenciája egy normál xeno-hoz mérve ideális. Fajtársaival szemben nyugodt, békés típus. Bármely más fajnál megfontolt. Múltjából tanulva inkább kerüli az összetűzéseket. Inkább a halál, minthogy még egyszer elfogják és börtönbe vessék. Nála a fészek és fajtársai védelme mindenek előtt van. Nemfél egy páncéltörő rakéta elé sem kiugrani, ha ezzel megvédheti egy testvérét.
-A kíváncsiságod már az őrületbe kerget testvérem, de rendben van. Elmesélem neked a múltamat.
Mint minden más testvérem, én is egy gazdatest mélyén szundítva éltem. Sötét, meleg, és nyugtató végtelenség vett körbe. Mikor éreztem az idő eljövetelét, tudtam hogy ébredésem küszöbén állok. Mocorgásom közepette egy nyugtalan zajt hallottam a külvilágból. A sötétség helyét átvette a fény, s egy hatalmas, kemény tárgy kezdett körbevenni. Fájdalmasan üvöltöttem fel, mikor az körbeölelt, megszorított, és húzni kezdett az ismeretlen felé. Mikor minden kivilágosodott, láttam hogy hatalmas teremtmények vettek körbe. Hallottam, amint kommunikáltak egymással.
- A/168-as egyed. Kifejlettség normális. Életfunkciók rendben. Testhőmérséklet, 38 C.
- Jól van... vigyék a kamrába.
Testemen fájdalmat éreztem, ordítottam volna torkom szakadtából, de minden elhomályosult. Álmom folytatódott. Időnként feleszméltem egy pillanatra. Idegen tárgyak behatolását éreztem a testemben, és hallottam, amint rólam beszéltek.
- A/168-as egyed. Eredmények?
- Fejlődési idő 1 nap, 22 óra. Első vedlés végbement. A testméret növekedési szintje normális. Az altató adagolás miatt adódó komplikációkról nincs feljegyzés...
A következő dolog, amire emlékszem, az volt mikor ismét felébredtem álmomból. Fejemet, és karjaimat nem tudtam mozgatni. Csapdában voltam.
- Uram, megszüntettük az altató adagolást. Holnap mehet a próbakör.
Vajon mire érthette ezt az ember. Nem sejtettem hogy a lehetetlent próbálták megtaníttatni velem, mégpedig azt, hogy engedelmeskedjek az emberek minden parancsának. Az ostobák.
Első nap.
-Az egyed fokozott ellenállást mutat a parancsok elvégzésénél. A büntetésekre nem reagál.
Második nap.
-A helyzet változatlan.
-Adjunk neki még pár napot. Ez a lény nagyon különleges, de ha mégsem sikerül az irányításunk alá vonni, akkor maradunk az eredeti tervnél.
Ötödik nap.
A rémálom ismét kezdődött előröl.
~Akkor sem fogok nekik szót fogadni. Kínozzanak bármely módon.~
Mikor ismét megláttam a szokásos arcot, ami a fájdalmak előtt minden nap megjelent, legszívesebben darabokra téptem volna.
- A/168-as egyed. Utolsó napod, hogy produkálj valamilyen fejlődést, ha nem teszed akkor... *Vészjelző sziréna*
- Mi történik? Roger... jelentést!
- Uram, betörtek a xenomorphok a D blokkba. A C blokkban lévő xenomorphok kiszabadultak. Azonnali evakuálást rendeltek el a létesítményben.
- Ez mégis hogy lehet, szabotázs? Egy egységnek... készítsék elő az A/168-as egyedet szállításra.
- Sajnálom uram, de nincs már erre idő. Jöjjön.
Az ember még egyszer rám nézett, majd sarkon fordult és kifutott a teremből. Ott álltam, és vártam a fejleményeket. Az üveg túloldalán láttam, amint a vér beteríti a szobát, és egy ismerős fej mutatkozott meg előttem. Az egyik testvérem volt. A következő pillanatban a béklyók lehullottak a testemről, és én teljes erőmből futottam neki az ajtónak. Az ajtó kemény volt, de én még keményebb. Kijutva a folyosóra üdvözöltem új testvéreimet. Véres utat vágva magunk előtt tisztítottuk meg az egész épületet a szennytől. És az egyik felsőbb terembe berontva megtörtént az, amire ébredésem óta vágytam. Ott állt előttem, az ijedtségtől összecsinálva magát. Az az ember, aki miatt oly sokat szenvedtem. Alaposan kiélveztem a pillanatot. Lassú léptekkel közeledtem felé, ő pedig lassú léptekkel hátrált. Mikor nekiszorult a falnak, szánalmas sírásba kezdett. Ettől én még jobban felcsigázódtam.
~És most megfizetsz mindenért...~
Rávetettem magam, és őrült vigyorral az arcomon kezdtem lassan lenyesegetni a húst a szerencsétlenről. Ő torka szakadtából ordított. Óhh milyen szép muzsika volt ez nekem. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Szépen, apránként leamputáltam mindkét lábát a combjáig, majd a bal karját. S mikor már az utolsó lélegzetét vette, elégtétellel néztem végig, ahogy a farokpengém gyönyörűségesen átsiklik a szemétládája fején, és az holtan rogy össze.
~Pont félbe...~
-Mikor kijutottunk az épületből, azt felrobbantották, mi pedig több hetes vándorlás után amiket az elhagyatott járatokban tettünk, végre rátaláltunk az ideális helyre. És ez a hely lett az új otthonunk. Nah remélem kielégítettem a kíváncsiságod, most hagyj egy kis békét nekem.-
....
Jelentés: Az illegális laborban történtek titokban maradnak. A kutató csapataink Xenomorphok jelenlétét nem észlelték a közelben. Páran lehet hogy megmenekültek, de nincs rá se bizonyíték, se nyom. Új fészek kialakulására az esély elenyésző.
Név: Darakon
Alfaj: Chrysalis
Születési hely: (Egyenlőre még nem döntöttem, lehetőleg a föld)
Külső tulajdonságok: Normális testméret, szürkés-kék bőrszín. Csontozat színe világos-sárga.
Belső tulajdonságok: Intelligenciája egy normál xeno-hoz mérve ideális. Fajtársaival szemben nyugodt, békés típus. Bármely más fajnál megfontolt. Múltjából tanulva inkább kerüli az összetűzéseket. Inkább a halál, minthogy még egyszer elfogják és börtönbe vessék. Nála a fészek és fajtársai védelme mindenek előtt van. Nemfél egy páncéltörő rakéta elé sem kiugrani, ha ezzel megvédheti egy testvérét.
-A kíváncsiságod már az őrületbe kerget testvérem, de rendben van. Elmesélem neked a múltamat.
Mint minden más testvérem, én is egy gazdatest mélyén szundítva éltem. Sötét, meleg, és nyugtató végtelenség vett körbe. Mikor éreztem az idő eljövetelét, tudtam hogy ébredésem küszöbén állok. Mocorgásom közepette egy nyugtalan zajt hallottam a külvilágból. A sötétség helyét átvette a fény, s egy hatalmas, kemény tárgy kezdett körbevenni. Fájdalmasan üvöltöttem fel, mikor az körbeölelt, megszorított, és húzni kezdett az ismeretlen felé. Mikor minden kivilágosodott, láttam hogy hatalmas teremtmények vettek körbe. Hallottam, amint kommunikáltak egymással.
- A/168-as egyed. Kifejlettség normális. Életfunkciók rendben. Testhőmérséklet, 38 C.
- Jól van... vigyék a kamrába.
Testemen fájdalmat éreztem, ordítottam volna torkom szakadtából, de minden elhomályosult. Álmom folytatódott. Időnként feleszméltem egy pillanatra. Idegen tárgyak behatolását éreztem a testemben, és hallottam, amint rólam beszéltek.
- A/168-as egyed. Eredmények?
- Fejlődési idő 1 nap, 22 óra. Első vedlés végbement. A testméret növekedési szintje normális. Az altató adagolás miatt adódó komplikációkról nincs feljegyzés...
A következő dolog, amire emlékszem, az volt mikor ismét felébredtem álmomból. Fejemet, és karjaimat nem tudtam mozgatni. Csapdában voltam.
- Uram, megszüntettük az altató adagolást. Holnap mehet a próbakör.
Vajon mire érthette ezt az ember. Nem sejtettem hogy a lehetetlent próbálták megtaníttatni velem, mégpedig azt, hogy engedelmeskedjek az emberek minden parancsának. Az ostobák.
Első nap.
-Az egyed fokozott ellenállást mutat a parancsok elvégzésénél. A büntetésekre nem reagál.
Második nap.
-A helyzet változatlan.
-Adjunk neki még pár napot. Ez a lény nagyon különleges, de ha mégsem sikerül az irányításunk alá vonni, akkor maradunk az eredeti tervnél.
Ötödik nap.
A rémálom ismét kezdődött előröl.
~Akkor sem fogok nekik szót fogadni. Kínozzanak bármely módon.~
Mikor ismét megláttam a szokásos arcot, ami a fájdalmak előtt minden nap megjelent, legszívesebben darabokra téptem volna.
- A/168-as egyed. Utolsó napod, hogy produkálj valamilyen fejlődést, ha nem teszed akkor... *Vészjelző sziréna*
- Mi történik? Roger... jelentést!
- Uram, betörtek a xenomorphok a D blokkba. A C blokkban lévő xenomorphok kiszabadultak. Azonnali evakuálást rendeltek el a létesítményben.
- Ez mégis hogy lehet, szabotázs? Egy egységnek... készítsék elő az A/168-as egyedet szállításra.
- Sajnálom uram, de nincs már erre idő. Jöjjön.
Az ember még egyszer rám nézett, majd sarkon fordult és kifutott a teremből. Ott álltam, és vártam a fejleményeket. Az üveg túloldalán láttam, amint a vér beteríti a szobát, és egy ismerős fej mutatkozott meg előttem. Az egyik testvérem volt. A következő pillanatban a béklyók lehullottak a testemről, és én teljes erőmből futottam neki az ajtónak. Az ajtó kemény volt, de én még keményebb. Kijutva a folyosóra üdvözöltem új testvéreimet. Véres utat vágva magunk előtt tisztítottuk meg az egész épületet a szennytől. És az egyik felsőbb terembe berontva megtörtént az, amire ébredésem óta vágytam. Ott állt előttem, az ijedtségtől összecsinálva magát. Az az ember, aki miatt oly sokat szenvedtem. Alaposan kiélveztem a pillanatot. Lassú léptekkel közeledtem felé, ő pedig lassú léptekkel hátrált. Mikor nekiszorult a falnak, szánalmas sírásba kezdett. Ettől én még jobban felcsigázódtam.
~És most megfizetsz mindenért...~
Rávetettem magam, és őrült vigyorral az arcomon kezdtem lassan lenyesegetni a húst a szerencsétlenről. Ő torka szakadtából ordított. Óhh milyen szép muzsika volt ez nekem. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Szépen, apránként leamputáltam mindkét lábát a combjáig, majd a bal karját. S mikor már az utolsó lélegzetét vette, elégtétellel néztem végig, ahogy a farokpengém gyönyörűségesen átsiklik a szemétládája fején, és az holtan rogy össze.
~Pont félbe...~
-Mikor kijutottunk az épületből, azt felrobbantották, mi pedig több hetes vándorlás után amiket az elhagyatott járatokban tettünk, végre rátaláltunk az ideális helyre. És ez a hely lett az új otthonunk. Nah remélem kielégítettem a kíváncsiságod, most hagyj egy kis békét nekem.-
....
Jelentés: Az illegális laborban történtek titokban maradnak. A kutató csapataink Xenomorphok jelenlétét nem észlelték a közelben. Páran lehet hogy megmenekültek, de nincs rá se bizonyíték, se nyom. Új fészek kialakulására az esély elenyésző.
A hozzászólást darakon összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 23, 2011 9:21 pm-kor.
