USS Firenze

Az űr végtelenjében egy luxushajó szeli a semmit. Pár hete azonban valami történt.

2 napja vagytok úton a Firenze felé a Helene 215-ről. 30 katona te vagy az egyik akit kiválasztottak hogy pihenésképpen ellenőrizd ezt a nagy luxushajót. Éppen az ágyadból kelsz fel alsógatyában (a mélyálomkapszulákat nem kellett használni) mikor a rádióban reccsen a vezető hangja:
- Minden katona azonnal jöjjön az eligazítóterembe!

Nos ideje menni az eligazításra, a teremben levő 3 társad is éppen öltözik és indulnak.

Felszerelés:
– 1 M4A3 – 3 tár alap golyókkal 2 pedig AP-vel
– 1 M37A2 – 3 sima tárral, 1 tárnyi acéldárdával és 4+4 repeszgránáttal
– M3 típusú személyi páncél
– M10 sisak

Harmincan indultunk Helenéről a USS Firenze nevezetű űrhajóra ellenőrizni azt. Már kettő Földi nap óta szeltük az űrt amikor arra ébredtem, hogy a rádióból hallatszik a parancsnok hangja.
– Minden katona azonnal jöjjön az eligazítóterembe! – három társam is elkezdett szedelőzködni. Én is elkezdem felvenni a felsőt, a nadrágot, a BDU-t és az új M3-as páncélomat. Ezután felcsatolom az M4A3-at az oldalamra, a hátamra akasztom az M37A2-es sörétesemet is és ellenőrzöm a bennük lévő lőszert. Végül a karomba veszem az M10-es sisakot és elindulok az eligazítóterem felé.

// EXO ruha befér a USS Firenzébe vagy töröljem a felszerelések közül? //

//Exo most nem lesz//

Kuno von Dodenburg őrnagy már várt titeket, rád nézett majd megkérdezte hogy minek öltöztél így fel. Még csak az eligazítás jön nem a felszerelkezés de örült is hogy ezt megtetted mert így neked egy plusz munkát fog adni.

- Mint tudják a Firenze nevű hajó valamiért nem jelentkezik. 100 ember volt utoljára rajta, semmit nem tudunk róluk így először is egy kis csapatot küldünk be hogy a térképet letöltse. Nem lesz hosszú bevetés, bemennek és letöltik. Amint ez megvan a többiek is átszállnak

Négy katona kellene a felderítőkhöz, aki nem akar annak nem muszáj de ha nincs meg a 4 fő akkor bizony kiválasztanak pár embert.

Bizonyos Kuno von Dodenburg nevű őrnagy vezeti az akciót. Furcsán nézett amikor teljesen felszerelkezve léptem be, de így felajánlott egy felderítőküldetést három társammal. A USS Firenze térképét kell letöltenünk.
– Jelentkezek a bevetésre uram! – ezután megvárom kikkel megyek be és bemutatkozok nekik. Miután bemutatkoztam várok a parancsra, hogy mikor induljunk a társaimmal.

A három társad is bemutatkozik: Andrew Vercetti, kiváló orvlövész, nem beszédes fickó de kiváló katona. Gus Williams, néger férfi, egy nagydarab benga állat aki egyszer bokszoló volt, most ismeretlen okból tengerészgyalogos. Ez után jön Yuki Ohka, az egyetlen nő a csapatban, japán származású fanatikus ember aki képes a végsőkig küzdeni.

A feladat most egyszerű: egy kis leszállóhajóval átmentek és elkezdtek a az irányítóterembe menni. Választhatsz hogy kivel leszel párban mert 2-2 fős csapatban mentek. Yuki - HK875, Vercetti - L-96 Magnum, Gus - Smartgun Mk2. Csapatonként lesz egy mozgásdetektoros ember. Az irányítóterem a legfelsőbb szintek egyikén lehet, a liftek rosszak így marad a lépcső. Szerencsétekre a szinteknél van egy kis térkép hogy merre is vagytok és milyen szint is ez.

Bemutatkoztam bizonyos Andrew Vercettinek, Gus Williams-nek és Yuki Ohkának. Két felé oszlunk. Én azt ajánlom, hogy velem jöjjön Vercetti, mert így mindkét csapatban lesz aki távolról jó és valaki aki közelebbről. Ha ezt elfogadták akkor a mozgásdetektort is viszem. A bal kezemben fogom és úgy tartom a sörétest is közben, mint amikor a pisztolyt szokták lámpával használni. A liftek nem működnek így fel kell lépcsőznünk a felső szintek valamelyikében lévő irányítóterembe. Ha nincs semmi ami feltartson akkor elindulok az átszállóegység felé.

//már a hajón vagytok//

10 perc keresgélés után megtaláljátok a lenti szint irányítóközpontját. A jó hír hogy minden működik ott, a rossz pedig hogy egy kódkártya kellene a belépéshez. Az a kódkártya pedig annál a hullánál van amit kamerán keresztül láttok. Csak át kell fésülni azt az 5 szintet és minden 14. számmal ellátott szobát átnézni. Rád bízzák hogy menj a legalsó szintre. Biztató, sötétben menni és a legjobb barátod a mozgásérzékelő ami sokáig nem észlel semmit majd aztán a folyosón a szoba felé: mozgást jelez! Nem látsz semmit, de közeledik feléd.

Elég hamar megtaláltuk az irányítót ahol egy kódkártya kell a belépéshez a rendszerbe. Ezt a kódkártyát egy kamerán vettük észre amin látni lehetett, hogy az egyik tizennégyes számú szobában van, a szintet viszont nem jelezte, így mindenki máshova ment. Nekem jutott a legalsó szint. Ha xeno van itt akkor nem lőhetem le, mert kilyukadna a hajó. Szóval szinte száz százalék, hogy pórul járnék. A mozgásjelző ráadásul jelezni kezdett miután lementem és a szoba felé tartottam. A mozgásérzékelőt gyorsan lerakom magam elé úgy, hogy lássam és a lámpámmal világítok arra amerre mozgás van és közben készenlétben tartom a sörétesemet, hátha nem xenok vannak itt. Belesuttogok a rádiómba.
– Mozgás van előttem! Ti találtatok valakit, vagy valamit ami él?

A többiek szóltak hogy eddig nem találtak semmit ill. még keresnek. Yuki szólt csak annyit hogy lehetőleg ne dögölj meg de ne is lyukaszd ki a hajót.

A mozgásdetektorod pedig a kis fehér pontot egyre távolabb kezdte el jelezni. Látni nem láttál semmit de még neszt sem. Az ajtó előtt megállva a detektor megint jelez: 2..nem...5! 4 mozgást érzékel, időközönként mozognak csak, nem sokat mozognak.

Csak nálam van mozgás. Ami elkezdett távolodni, mindenféle hang nélkül. A szoba ajtajában megállva, elkezdett jelezni a mozgásérzékelő. Ötöt számoltam össze. Hátamra rakom a sörétest, és helyette a pisztolyt veszem a bal kezembe, miközben a jobbal kinyitom az ajtót. Ha xenomorph lenne a túloldalon, akkor abban a pillanatban, ahogy kinyitom, be is csukom az ajtót. Ha nem xeno, de ellenségesnek tűnik, akkor leadok néhány lövést, becsukom az ajtót, előveszem a sörétest és az ajtót újból kinyitva rálövök az ellenségre vele.

Bemész, a sötétség szinte vágható, a lámpáddal úgy ahogy átnézed a szobát ami szép rendezett, semmi nyoma harcnak. Sőt! Idegenek sincsenek itt, még azok a csontkezek sem amik rámásznak az emberre és teherbe ejtik. A mozgásérzékelő még jelez 2 pontot de aztán eltűnnek. Az irányuk abba a lyukba mutat ami a szellőző volt, azért múltidő mert valaki vagy valami széttépte a 30 cm x 30 cm járatot. Egyedül vagy egy szobában ami valószínűleg egy legénységi tagé volt.

A koromsötét szobában nem találtam semmilyen élőlényt, csak kettő mozgást amik eltűntek egy szellőzőben.
– Xenót még nem találtam, – szólok bele a rádióba – de arctámadó még lehet itt. Most ment be valami a szellőzőbe, és az beférne. – a sörétest magam előtt tartva egyszerre pajzsként és fegyverként belesek a szellőzőbe, és ha veszélyforrást találok, akkor lövök egy sörétet. Ha nincs ott semmi, akkor átnézem a szobát a kódkártya után kutatva, és közben figyelem a szellőzőt és az ajtót.

- Nehogy megsebezd azt a mozgó nemi szervet! Még szétmarja a hajó alját és kirepülsz a lyukon át! Habár űrtemetést nem kell rendezni. - Hát igen, Gus nem igazán a rendes katonák táborát gyarapítja.

Mindenesetre mozgás nem érkezett az érzékelőre. Mintha szellemet keresnél. A szellőzőből semmi hang nem jött. Keresgélés közben megtaláltad a kapcsolót, így nem kell a sötétben vakon tapogatózni. Csak most veszed észre a falra írt számokat: 0,12,62,20. Vajon ki írhatta piros festékkel oda? Vagy nem is festék hanem vér amit az az ember írt ide aki most eszméletlenül fekszik a földön és hiányzik a bal karja? Lélegzik de alig van életben, bőre úgy tűnik elkékült, talán ennyire hideg van?

Természetesen semmi mást nem találtál hiszen nem itt van a kódkártya. Ez nem is az a szoba. A nagy csönd nyomasztó, ezért is hallod meg hogy léptek kopognak a folyosón.

Gus figyelmeztetett, hogy kilyukaszthatja a hajó oldalát a kis xeno, ha lelövöm, és akkor én is megyek vele.
– Miért, te mit csinálnál, ha egy ilyen dög az arcodba próbálna ugrani? – válaszolom egy kicsit feszülten – Mondd meg, ha nincs igazam, de szerintem lőnél. Ez ellen az se jó, ha elfutsz. – jegyzem meg halkabban – Gyorsabb nálad. – Beszéd közben megtaláltam a villanykapcsolót, miután nem jött semmi a szellőzőből – Itt van egy túlélő. Az egyik karja hiányzik, de még él. Valakiket ide kéne küldeni, hogy ellássák, én ehhez nem értek. És valami fel van a falra írva... Nulla, tizenkettő, hatvankettő, húsz. – eszembe vésem a számsort; 0,12,62,20 – Talán valamilyen belépőkód. A kódkártya viszont nincs itt... Lépéseket hallok! Rádiócsendet! – ezután leguggolok az ajtó elé két-három méterre, és rászegezem a sörétesemet. Ha bármi bejönne ami láthatóan ártani akarna nekem, azt megpróbálom törzsön lőni, hogy a lehető legtöbb golyó találja el.

- Tedd le a fegyvert öcsifiú, mert még kilövöd valakinek az agyvelejét. - Mondta kissé idegesen Gus Williams. - És miért vagy ebben a szobában? Vagy talán matekból is megbuktál? Ez nem a 14. számú szoba hanem a 12-es számú. - Gus csak ekkor veszi észre az elkékült félkarú embert. Egy vállrándítással elintézi hogy itt hagyjátok mert úgy sem tudnátok ellátni, de azért kötést tesz a kezére hogy a vérzést elállítsa.

- Valami nagyon éles dolog vágta le a fickó uszonyát! Gyerünk már abba a tetves szobába ahol a kártyának lennie kell! - Ezzel elindultok a szoba felé. - Ez a trágyahalom beragadt! A hegesztőmmel tudok rajta utat nyitni de az időbe telik.

Egyszerű a képlet, te őrködsz, a mozgásérzékelőd három pontot mutat, két pont Yuki és Vercetti, tudod mert nemrég szóltak hogy ők is jönnek. De viszont a 3. pont velük ellentétes irányból halad. A sötétség felől halad, hangot nem hallasz mert a hegesztő zaja elnyomja, idővel majd hallhatod a közeledő valamit de talán addigra késő lesz. Nem halad gyorsan, egyenletesen halad.

Gus figyelmeztetett, hogy tegyem le a fegyvert, és hogy rossz szobába jöttem be. Egy kötést tett a félkarúra. Ezután kimentünk a jó számú szobához, ami beragadt. Gus hegesztőjével elkezdte kinyitni.
– Válaszolj végre, hogy te mit csinálnál, ha egy bogár ugorna eléd? Nem teszem le a fegyveremet. A francba is! Adniuk kellett volna egy-egy rohadt űrruhát! Azokon még mágnestalp is van, így nem... Ó! Valamit jelez a mozgásérzékelő. Három jelzés... Yuki, Vercetti kettő, de mi a harmadik? Most mutasd meg, hogy akarod elintézni őket! – Beszéd közben a jelzés felé fordulok. Acéldárdák betöltve a fegyverbe. Remélem, hogy nem fröccsen ki annyi sav így. – Vercetti, Yuki – szólok a rádióba – valami jön felénk. Készüljetek. – Mellkasra célzok.

Büszke lehetsz magadra, Simo Hayha sem lőhetett volna jobban pedig aki átlagban napi hét ellenséges katonát lőtt ki 100 valahány napon át igazán profi lesz. Örömöd nem tartott sokáig, átment döbbenetbe ahogy meglátod hogy egy kedves kis humanoid alakú robot volt az akit megcsonkoltál. A takarítórobot nem törődött azzal hogy mellkasát szétlőtted, valószínűleg a fontosabb berendezések nem ott voltak. A robot ment de léptei lassultak, majd egyszer csak összerogyott és többé meg sem moccant, kimúlt, pedig csak alap programját követte: takarítani.

- Erre inkább nem mondok semmit, inkább gyere be és keressük meg azt a kódkártyát a szobában.

A máik két társad is megérkezett, fejüket rázták hogy mit is műveltél, de legalább nem röhögtek ki.
- Tudtommal ez a típus a hajóra van kötve, magyarán a hajó agyának még működnie kell, ez azt jelenti hogy a többi robot is működik. Nagyon jó lesz ez így hogy a mozgásdetektorokon majd ők is ott lesznek. - Summázta Yuki.

– Telitalálat! – mormoltam a takarítórobot feltűnésekor leadott lövésem után. Eközben megérkezett két társunk. – Csak emiatt is megérte: eggyel kevesebb zavaró pont lesz a detektorokon. Kíváncsi vagyok, ha feltűnne egy xeno, leülnétek-e malmozni vele. Gondolom van valamilyen fegyver, ami csak lebénítja ezeket és nem öli meg, ergo nem fröccsennek ki a savaik tőle. Olyan fegyverekkel kellett volna ideküldeniük. Nem éri meg, amit kapok ezért a bevetésért, ha az első xeno vére miatt kint találom magam az űrben mindenféle űrruha nélkül. Kérlek osszátok meg velem, ha van valamilyen eget rengető ötletetek arra a valószínű esetre, ha megtámadnak minket! – eközben bemegyek a szobába, ha Gus már kinyitotta, és én is keresem a kártyát.

A szobában gyorsan megtaláltátok a hullát, ami azt jelenti hogy megvan a kódkártya is hiszen az a hulla mellett látszódott mikor kamerával néztétek a helyet. A kis termet átkutatva találsz egy audionaplót, kizárásos alapon az itt levő hulla mondhatta rá utolsó perceit. Bekapcsolod a szerkezetet, a kezdeti statikus zajtól nem értetek semmit, aztán kitisztul az adás:

- Ó Budha, Jézus és Krisna! Tudtam hogy ez lesz, mind tudtuk de az a nagyeszű .... (itt a recsegés miatt nem értetek semmit). - Most pedig itt vannak, Albertot már elkapták, Horiával együtt, alig tucatnyian vagyunk az eredeti őrségből. Elindulunk az alsó szintekre hogy aktiváljuk az önmegsemmisítőt, nem szabad hogy bárki más is ........ Ha ezt a felvételt hallgatod akkor nem jártunk sikerrel, kérlek ted meg helyettünk és pusztítsd el a hajót, a "rémálom" nem juthat ki, csak ne lennének itt azok az átkozott......

Az audionapló megszakadt, mind összenéztek de társaid nem találnak szavakat. Ideje lenne hát visszamenni az alsó szint irányítójába elvégezni a hosszúra nyúlt munkát.

A szobában ott hevert a kamerán látott holttest, mellette pedig a kártya. A teremben ezenkívül volt egy audionaplót is, amin a kártya tulajdonosa figyelmeztetett, hogy el kell pusztítani a hajót.
– Hmm... legyünk óvatosak! Mire gondolhatott a „rémálommal”? Van itt valami a xenókon, és a takarítórobotokon kívül? – Ezután bekapcsolom a rádiómat. – Dodenburg őrnagy! – Megvárom a megerősítést – Keresnünk kellett egy kódkártyát a térképhez. Megtaláltuk, de itt volt egy furcsa napló. Sok statikus zörej volt benne, de annyit lehetett érteni, hogy valamilyen „rémálomról” beszél, ami nem juthat ki, és hogy ha valaki megtalálja ezt az üzenetet, annak meg kell próbálnia elindítani az önmegsemmisítőt. Személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy az idegenekről beszélt volna. Meg kellene hallgatnia. – Megvárom a választ, és közben elindulok a lépcsők felé miután elraktam a naplót.

Semmi válasz, a csöndet csak lépteitek törik meg. Nem érted mi történhetett, pedig többször is próbálkoztál. Aztán az egyik vastag üveg mögött megláthatod az űrt, illetve a távolodó katonai hajót. Itt hagytak titeket, de miért? Arra a következtetésre juttok hogy gyorsan kell üzenni a társaitoknak, erre ott van a kommunikációs terem ami hol is található ezen a hajón? Természetesen majd el kell mennetek az irányítóteremhez (ami az alsó szinten van), használni a kártyát hogy beléphessetek a rendszerbe és megszerezhetitek a térképet. Visszaérve a teremhez egy cetlit találhattok az egyik monitorra ragasztva:

Elnézést hogy megszakítottam ezt a katonai műveletet de nincs itt semmi keresnivalójuk, bízzanak bennem ha azt írom hogy itt már nincsenek túlélők. Nem haltak meg mind, nem, nem volt érdekünkben végezni ennyi emberrel. Ez csak egy jól fizető feladat volt, a civilek jelenleg mentőkabinokban utazik a legközelebbi bolygó felé, ez esetben a Helene 215 a nevezetes hely. Ne aggódjanak, nagy eséllyel lakott helyre érkeznek, mondjuk tengerészgyalogos vagy gerilla területre. A mi érdekünk nem kívánja a halálukat de ha nem fognak nyugton maradni súlyos retorzióra számíthatnak. Csupán pár órát üljenek itt és mi távozunk, önökért pedig visszajönnek majd amint sikerül azt a kis vírust felülírniuk.

Aláírás: A Szolgálat

//Előzmény: Űr//
Hogy egyikünk se ébredjen fel, valami szert adtak be, hogy egy bizonyos helyig ne legyen gubanc a rakomány körül. Egyikünk sem tudta, hogy hova tartunk, csak a fél ember, fél gép férfi és az ő emberei.

//USS Firenze//
Sok idő múlva végre kezdet kitisztulni a látásom, a szer már nem hatott. Először csak homályosan, majd idővel egyre tisztábban kezdtem látni.
Nem tudom, hogy hova kerültem, de annyit ki tudtam venni a gyér világításból, hogy valami teremben vagy szobában lehetek.
,,Vajon hova kerültem? És hol lehetnek a fegyvereim?" Észrevettem, hogy a fegyvereim nagy része nincs meg, csak a csuklópenge. A társam nem tudni, hogy hova lett, lehet hogy őt egy másik ilyen szobába zárták vagy már megölték.
,,Nem értem, hogy miért hagytak életben. Lehet, hogy az a félig ember, félig gép szörnyeteg akar engem elintézni? Nem tudom. Ki kell jutnom innen! Megkeresni a társamat, elintézni azt a férfit és eltűnni innen!"
Felálltam, kicsit dölöngéltem, lehet hogy ez a szer egyik utóhatása.

//Esetleges túlmesélésért előre is elnézést kérek//

– Ti sem tudjátok elérni a... – Ekkor egy ablakhoz értünk, amin keresztül az űr felé sodródó hajó tűnt fel. – Mi a francot csinálnak?! – Megint megpróbálom a rádiót. – Dodenburg őrnagy! Őrnagy jelentkezzen! Mi történt? – Semmi válasz – Basszus! Talán a KOM szobában elérjük őket. – Visszarohantunk az irányítóteremhez, hogy megszerezzük a térképet a kommunikációs központhoz, de ott egy papírlap várt, ami részletezte, hogy nincsenek civilek a hajón, nekünk pedig csak várnunk kell amíg azok, akik ezt írták távoznak. Ezután a hajónk, ahogy elintéz egy vírust, visszatér. Ha pedig nem várunk, annak komoly következménye lesz. Hagyom, hogy a többiek is elolvashassák.
– Mit gondoltok? Szerintem keressük meg ezeket a zsoldosokat és derítsük ki, mit keresnek itt. – majd halkabban hozzáteszem – Ezeknek a vére legalább nem marja ki a hajó oldalát.

Gordon

Természetesen mindenki egyetértett abban hogy ideje szétrúgni az űrkalózok seggét. Letöltitek a térképet, ebből megtudjátok merre is van a KOM terem. El is indultok, bár a sötétség még így is megmaradt, a mozgásérzékelők sem mutatnak semmit egy darabig. Aztán egy pont jelenik meg, abból az irányból ahonnan a kódkártyát és audionaplót szereztétek. A félhomályból kilehet venni az alakját egy félkarú ember. Felétek botorkál, hörögve és alig kivehetően ezt a szót mormolja: öljetek meg!



Basil'isk

A négyzet alakú üres szobádból egy ajtó vezetne ki, csak hát zárva van. Egy robot jön az ajtódhoz, a kis engedelmes jószág kinyitja zárkádat. Ezután hátralép, majd a szövevényes folyosórendszeren indul el, kényelmes tempójában, aztán megáll és rád néz. Vár, ezek szerint valaki azt akarja hogy kövesd. Vajon jó ötlet lenne ez? Más választásod nem nagyon van, vagy követed vagy azt kockáztatod hogy az ismeretlen területen bolyongasz, hátha történik valami.

A szobából egy ajtó vezet ki, ez jónak is hangzik, de sajnos az a gond, hogy zárva van.
Nem kellett sokáig várnom, mire kinyílt az ajtó és egy robot indul el egy folyosón, majd megáll és felém néz.
,,Valaki biztosan azt akarja, hogy kövessem a gépet. Nemigen szeretnék egy ilyen, ismeretlen helyen bolyongani. Végül is? Biztosan elvezet valahová ez a gép."
A gép mindenesetre tudni foglya, hogy merre kell menni, így követem a folyosón. Kisvártatva elhaladunk egy ablak mellet, kinézek és a végtelen sötétséget látom a túloldalon.
,,Ezek szerint valami űrhajón lehetek. De még mindig nem értem, hogy mi történt pontosan azon a bolygón. A fajtársammal bementünk egy épületbe, megöltünk három fegyverest, majd elfogott minket az a fél ember, fél gép férfi, aki a Bliorról menekült el és magával vitte a késemet. Aztán ezen az űrhajón tértem magamhoz. Vajon mi áll ennek az egésznek a hátterében?"

Senki sem ellenkezett, így amint letöltöttük a térképet elindultunk a KOM szoba felé. Azonban röviddel az indulásunk után a mozgásérzékelő jelzett egyetlen lényt. Készenlétbe helyeztem fegyveremet. Pár másodperc múlva pedig egy ember jelent meg. Leeresztettem a sörétest. Egyik karja hiányzott.
– Ez az, akinek bekötötted a karját, nem? – kérdezem nagy testű társamtól – Hogy került ide? Adtál neki valami mást is? Már halottnak kéne lennie. Egy ilyen sérülést nem intéz el egy kötés. Hé! – emelem fel a hangomat – Ki maga? Mi történt ezen a hajón? – Ahogy közelebb ér meghallom, mit hörög. – Ez már nem lesz a hasznunkra... és szerintem már nem tudnánk megmenteni. Van valaki, aki máshogy gondolja? – Ha nincs, akkor teljesítem a kérését a pisztolyommal. Mi történt itt?

Basil'isk

A robot megáll egy nagyobb teremben, mikor te lépsz be, a fények kigyúlnak és észreveheted hogy ez bizony egy hangár, bár nem valami zsúfolt. Van itt két számodra ismeretlen típusú hajó, de a harmadik és egyben utolsó űrhajó már ismerős, el rablóid és egyben a bliori mészárosok ezzel utazgatnak. Akárhogy is nézed, nincs itt senki de azt meg tudod állapítani hogy a fél ember és gép hajója nem rég érkezett, magyarán te sem olyan rég vagy itt. A robot be is megy ebbe az űrbárkába és megáll az egyetlen ajtónál ami kinyílik, egy fémdoboz kelti fel figyelmedet amiből 'mberi hangok jönnek ki, ez nem különös mert a torzulásból ítélve valami kommunikációs eszköz lehet, de mikor erre egy kristálytiszta üzenet válaszol az már azért furcsa. Annyit azért tudsz hogy egy kb 50 x 50 cm-es dobozba nem fér el egy ember, legalábbis egyben nem.

Gordon közlegény

- Ja, ez az a fószer. Más cuccot nem adtam be neki, azt te is láttad volna. - mondja Gus, már nem is olyan lenézően és nagyképűen.
Mindenki át is adja neked a kivégzést, ha tévedsz akkor legfeljebb egy ártatlant ölsz meg, jön a katonai rendészet és szabályszegés miatt mehetsz az utcára vagy büntetőszázadba, még debilebb társakkal mint akiket Ryushin megismertél.

A szolgálati pisztolyodat felemeled mintha egy hétköznapi lövészeten lennél, meghúzod a ravaszt és a 9 mm-es golyó eléri a szívet. A delikvens holtan esik össze, legalábbis normál helyzetben ez így lenne helyén de a félkarú férfi mintha meg sem érezte, már rohanva megy feléd. Még két golyót meg tudsz ereszteni a pisztolyból, egy a szívbe, egy a bal combba de semmi hatása. Próbál téged leütni de fél kézzel nehéz, nem is talál el de ugyanakkor te sem tudsz lőni, társaid meg nem merik megkockáztatni a találatot, nehogy még te kapd be az áldást.

//Gordon, a pisztolyodba milyen golyók vannak? Gondolom sima, de ha tévedek akkor írj//

Senki sem ellenkezett. Felemeltem a pisztolyomat és lőttem. Pontosan a szívbe.
– Mi a...? – Meglepetésemre nem dőlt el, mint egy zsák, ahogy ilyenkor szokott történni, sőt elkezdett futni felém. Még kettő lövés, amiből az egyik ugyancsak a szívet találta el. Semmi haszna. Meglendítette a karját, de az nagy ívben elkerült engem, így maradt időm cselekedni. Lövéshez nem tudom felemelni a fegyveremet, ezért megpróbálom ledönteni a talpáról, rátérdelni a karjára, és az álla alá nyomni a pisztolyomat, majd meghúzni a ravaszt.

// Igen, sima tár van betöltve. Ezenkívül 2 extra tár + 2 tár AP-vel. De ez le van írva az első hsz-ben. //