Mentőexpedíció - Ember kaland – Német Alpok

Hátáról lepattanó golyókat valószínűleg meg sem érezte. Jó, hogy nem málnával dobáljátok. Viszont testének ízesületei gyengék, Natasha jó pár lövése jó helyre csapódott be, bal szárnya használhatatlan.
Félix erősen beletaposhatott a gázba, révén az APC eszeveszettül megindult. Sikerült is leráznia a lényt. Ennek örömére ismét megpróbálta elgázolni, ám ez nem egy egyszerű bogár mi egy kocsi szélvédőjére feltrancsírozódna. Mikor Az APC neki hajtott, hangos reccsenés elsőre nyugtatólag hatott mindenkire. Ám mikor az APC ugyan úgy haladt előre és a lény nagy nehezen lemászott a „szélvédőről” vörös véres pengés farkával, ez a kis nyugalom elszállt. Jó hír, hogy ő sem fog.
Biceg, már futni se nagyon tudna, egy célja van: Megölni azokat akik ezt tették.
Öröm az ürömben, hogy mindkettőtök fegyvere kattant. Éhes a kicsike, megette a lőszer adagját a tárból.
- ÁTKOZOTT! – Csendült fel alig észrevehetően Nat elméjében.



//Joe, ennek nincsenek kezei, ennek van két lába és egy szárnya.//

Mindannyiszor mikor ránehezedett a ball szárnyára felüvöltött. Mégis miből kelt ki ez, hogy ilyen kiba’ nagy? Mikor ketté váltatok párszor mintha kereste volna, az ideális célpontot, úgy nézett egyszer a nőre, egyszer a férfira. Végül Natasha felé indult. Természetesen eközben tűz alatt tartottátok. Nem hatotta meg. Pár lövés csapódott a külső váz ízesülésibe, mitől fel is szisszent, ám nem volt elég megállítani.
Figyelemre méltóan lassú, elsőre mintha ez a magabiztossága lenne, ám hamar feltűnik, hogy jobb lábára sántít. Félix ennyit elért…
Natasha elméjén egy bosszúszomjas sikítás fut végig, hangosabb, mint a fegyver. Ez a hang ott lett volna végig?

Lény alatti havat a sav elolvasztotta és az olvadék felhígította a savat egy erősebb szénsavas üdítő szintjére. Vagyis jó csúszós sár növelte az átsiklási sebességet. Ennek hála kifröccsenő sav csak a sisakot érte. Ám az tönkre is ment. Kész csoda, hogy a savat felfogta. Pedig nem a legjobb fajta sisak ez.
Lény mire észbe kapott már a hátán voltál. És ez végül is fájt az idegennek.
Épp hogy meghúztad a ravaszt a fegyver szilánkosra robbant. Mire az első lövés eldördült a fegyver elejét szétmarta a sav, a lövedék pedig berobbant és ez visszahatott a társain keresztül a fegyverbe, végül a tárba is. Nat előtt elsötétült minden.
- Vége áruló! Áruló! Áruló! Áruló! … - Natasha csak ezt hallotta a sötétségben.
Joe látta a robbanást és, hogy a nő leesik a hóba a lényről. Az idegen a fájdalomtól nagyot ugrott és kapálózott. Végül mire elviselhető lett a fájdalom a hóban heverő eszméletlen Natasha fele kezdte vonszolni testét. Még most is a gyilkolás jár az eszében.

Joe:
Most már csak a dühe hajtja a lényt, merthogy ennyi sérülést hogy bír ki, azt felfogni nem lehet. Pár dördülés után a fegyver ismét a kellemes hangját hallatja. Éhes, meg kell etetni, minden ravasz húzásnál felrikolt ama kellemes kis hang. Igen kifogyott a lőszer, pedig még férne abba a fránya idegenbe. Úgy látszik, már egy épp foga sincs és a második álkapcsa is lóg kis szájából kókadtan. De még mindig bírja! Száját szitává lőttétek, de még el. Miből van ennek a torka? Titániumból?
Így válaszúthoz értél. Tárcsere, vagy megpróbálod fedezés nélkül a nőt elvinni a lény savtól csöpögő szája elől.

Nat:
Sötét és hideg szoba. Ablak apró résein át jéghideg szél belopózik a romos szobába. Kopott tapéta, szú rágta fa bútorok, törött tükör és sarokban valami szövet halom.
Hol a felszerelésed? Egyáltalán hol vagy? Oda kint vak sötétség, itt a szobában is csak egy gázlámpa és szemben vele másik kis bútorszerűségen egy gyertya pislákol.
Figyelnek ez az érzés támad fel benned. A szövet halom megmozdul és a különböző ócska ruhák és lepedők alól ismerős fogsor villan ki.

Nat:
Tükör darab felsértette a kezed, ám nem igazán vetted észre. Mikor beledöftél a szövet halomba két biomechanikus fekete kar csapott ki a fejed felé két oldalról. Ám eltűntek mikor az üveg a szövethalmot érte. Ám a szövet halom is eltűnt nyomtalanul. Üres koszos sarok maradt a helyén.
Tükördarab viszont tenyeredet felszántotta. Szoba ajtaja mögötted nyikorogva kitárult. Valamiféle zihálás hallatszik kívülről a sötétségből.

Joe:
Az idegen megtántorodott. Fejét lehajtotta, így üvöltött egy hatalmasat. Ezután zihálva veszi a levegőt. Bár nem úgy oktatták ki a tengerészeket, hogy ezeknek nem kell levegő?
Végül levegőt beszíva, majd kifújva lehajtott fejjel tovább vonszolja magát felétek. Egész olyan groteszk, mintha egy csiga üldözne egy lusta lajhárt.

Pár csepp sav érte Natasha páncélját, ám a páncél ennyit pont felfogott. Szerencse most tiszteletét tette Joe előtt. Az idegen valamiért lelassult, így olyan könnyű volt elmarni előle a nőt, mint lefutni két hete felfordult lajhárt. Ám a szerencse szeszélyes. Következő pillanatban az idegen épnek mondható szárnya máris Joe mellet volt. Szárnyával megpróbálta elsöpörni a két embert, viszont Joetől pár centire megállt, az idegen ledermedt, remegett a teste.
Látszik, hogy erőlködik, ám mégse képes megmozdulni.

Joe:
Az idegen szájából csöpögött a savval keveredett nyála, ám nem mozdult. Próbált, ám valamiért nem volt rá képes. Tár bekattant, feletetve a kicsike, ám a hívásra senki nem válaszolt.
Az idegen viszont megelevenedett. Első sorozatok elől kitért, pár lövés találta csak el az oldalát meg a szárnymembránt. Ám nagyon megelevenedett, már nem sántít, ám minden lépésnél felvonyít. Sebzett vad a legveszélyesebb.


Nat:
Lámpa ide vagy oda, a sötétség elnyelte a fényt. Teljes feketeség az ajtón kívülről, semmit nem használ a lámpa. Szinte magával ragadó a sötétség. Rémülten néztél végig magadon, azaz érzésed volt, hogy milliónyi kicsi kéz ragad magánál. Ez már nem normális, amint lenéztél ezek a kis fekete kezecskék visszahúzódtak az ajtón kívüli sötétségbe. Nyomukban viszont az ajtóra kicsapott egy sebekkel és hegekkel tarkított emberi kéz. Ám a test elvész a sötétségben.
Ám a kart visszaszólította a sötétség, mikor visszahúzódott, mély barázdákat hagyott a fa ajtóban a koszos körmeivel.

Gránát lepattant a lényről a hóba. Hóban kis lyukat vájt miben eltűnt. A lény hátraszökkent vonyítva. Tudta, hogy mi az, ám így sérülten a hátraszökkenése nem volt elég távoli. Robbanás elérte őt. Repeszek mélyen bele ették magukat a páncélos külső vázába. Utolsó rohamra szánta el magát. Megfeszítette izmait, ám mire elrugaszkodott volna két kék sugár ment át a testén oldalról kettétépve a lényt.
Natasha elméjében sötétség vakító fehérséggé alakult. Hamarosan a fehérségben eltérések alakultak ki. Hó, a behavazott rét, a csata nyomai.
Réten egy másik APC tűnt fel, felétek jön.

APC pár méterre állt meg tőletek. Három elég viharvert katona ugrott ki belőle, kettő a fák közt füstölgő APC-felé rohant, bár az egyik eléggé bicegett.
- Minden rendben? – Kérdezte harmadik katona ki oda ment hozzátok. – Többiekkel mi történt? Fel tudnak állni? Hamarosan evakuálás.
Időközben a füstölgő APC-ből, a két katona kihozta a pilóta testét, ám Félixét nem. Igyekeztek a saját APC-jükbe minél gyorsabban bejutatni a pilótát. Kisváros felől már érkezik az UD4-es, ám sarkon fordult és két rakétát kilőtt, úgy tűnik ennyi volt. Gépágyújával ezután végig sorozta a házakat. Hát, megjöttek a vacsora vendégek.

Értékelés:

Atawhai Harrison
Már le lett írva mikor karaktered meghalt.

Dean Backett
- 10 skillpont és 300$ a kalandért.
- Hamar inaktívvá váltál, így csak ennyit kapsz. Az idegentől a gép lezuhant, de túlélted, a másod pilóta nem.

Dühöngő
30 skillpont 500$ a kalandért.
- Igazából az idegen miatt meg is hallhattál volna.
- 5. oldalon nézd meg a hozzászólásaimat, jelöld ki őket, előtte és utána is van feketével írt sor.

Joe Johnson
30 skillpont és 500$ a kalandért.
- Kicsit komolyabban. Van mikor nem lehet eleget írni, de 3 sor a minimum.


Fő és opcionális cél bukott. Sok volt a kergetőzés a városban és hasonló. Baráti tűz, négy mancs szimuláció, nyílt terepen fussunk a levegőből lecsapó ragadozó elől. Legközelebb gondoljátok át jobban a helyzetet, nem babra megy a játék.

Spoiler, háttér infó: