ICC

Miután végighallgatta a a társát egy kissé meglepődött. Nem épp erre számított, de hát vannak ilyenek.
- Nem egészen erre gondoltam. – monda – De megközelítésnek nem rossz. Meg lehet, hogy őket sokkal könnyebb elkapni. Talán még önszántukból is velük mennek. Kukkantsunk be az ilyen boltokba.
Az utcán lát pár embert, ámbár nem sokan vannak itt jelen. Ekkor fedi be a könnygáz az utcát. De szerencsére ez őt nem nagyon zavarja, hiszen a maszk megvédi az ártalmas anyagtól.
- Hát néhányan még adnának neki lendületet. – fejti ki a véleményét – Esetleg valami nagyobb italbolt, avagy raktár. Én erre gondolnék. Talán ott megtaláljuk azokat, akiket keresünk.
Jó is lenne az ötlet, ha látna messzebb az orránál. Ám a gáz miatt nem lát. Most a társára van bízva. Ő talán képes átlátni eme akadályon.

- Hát a nagy bolt is elég lehet nekik. Italba beletöltik és már kész is. Még csak fel sem tűnne. – fejti ki a véleményét.
A keresésre meg csak bólint egyet. Ezt követően körbenéz, hogy változott-e már a helyzet. Amikor körbenéz, látja, hogy bizony változott. A könnygáz leszállt derék alá. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a gáz bizony nehezebb, mint a levegő. De legalább már nem csak az orráig lát. Ám ami furcsább, hogy az emberek is eltűntek. Már csak ők ketten állnak az utcán. Ez pedig rossz előérzetet kelt benne.
- Hmm… érdekesnek hangzik. – mondja, miközben megpróbálja megvakarni az állát.
Persze leállítja magát, hiszen ez a gáz nem tetszik neki.
- Meg kéne néznünk a helyet. Kezdésnek legalábbis jó lenne. – mondja. – De most tűnjünk el az utcáról. Nem tetszik ez a gáz. A könnygáz nem így viselkedik.
Kíváncsi, hogy miként reagál a társa eme szavakra. Ám eközben a jelzett irányba indul, hogy minél előbb a találóan elnevezett Alkoholverzum nevű nagykereskedéshez érjenek. Azért még kicsit körbenéz itt is. Pár lépés múlva megpróbálja egy helyen kicsit ritkítani a gázt, hogy belásson alá is. Ehhez a kezét veszi igénybe. Ha semmi furcsát nem talál, akkor megy tovább.

Ő is követné a társát, de sikerült rájönnie, hogy hova is lettek az emberek. Nem épp az történt, mint amire számított. Úgy gondolta, hogy behúzódtak fedezékbe, avagy épület takarásába. Ehelyett a betonon fekszenek eszméletlenül. Úgy fest a hatóságok nem aprózzák el az oszlatást és minden elérhető eszközt bevetnek.
- Milyen beton? – kérdez vissza.
Nem igazán érti, hogy miként is jön ez most ide. Azért a biztonság kedvéért kitapintja a betonon fekvő alak pulzusát a bal csuklóján. Fő a biztonság.
- Ez altató gáz? – kérdezi meg a robotot.
Ő inkább nem tenne próbát, de mint nem is olyan régen rávilágított a szintetikus, ő nem lélegzik. Amikor ezzel végeztek és választ is kapott a kérdésére készen áll az indulásra. Int is a társának, hogy indulhatnak.
- Mutasd az irányt. Mögötted leszek. – teszi még azért hozzá.

Nem minden napi látványban volt része. A szintetikus zavartan, sőt tanácstalanul néz rá. Ami igazán érdekes, hogy nem úgy tűnik, mintha ezt megjátszaná. Habár ki tudja. Hiszen emberi érzelmek kissé távol állnak a fajtájától. De végre érkezik is a válasz.
- Akkor jobb lesz, ha minél előbb végzünk ezzel a melóval. – mondja – Mert ha tényleg lázadássá lett minősítve, akkor minket lehet lelőnek.
Nem nagyon örülne ennek a lehetőségnek, de jobb erre felkészülni. Megérti, hogy az emberek feszültek a kialakult helyzet miatt. Ki tudja, hogy a moszat bolygó még meddig lesz karantén alatt. Hírekből tudja, hogy mi történt nagyjából, de épp mással volt akkor elfoglalva. Így akkor nem érdekelte. De most annak az utóhatását nyögi az egész emberi rendszer.
- De miért nem élelmet lopnak maguknak? Ha ételt vinnének, azt még megérteném. – gondolja – De alkoholt? Ezzel segítik magukat dühbe?
Ám ekkor már az üzletnél járnak. Ezt is, akárcsak a többi alkoholt árusító helyet szépen felforgatták. Néhány ember fekszik a polcok között. Lehet ez a szesz miatt is, no meg az altató gáz is okozhatja eme alvást. De itt már nem sok embert lát.
- Nézzünk körül. – mondja – Talán találunk valakit, akit kikérdezhetünk.
Ezzel be is lép a boltba. Közben a jobb kezét besüllyeszti a kenguru zsebbe és megmarkolja a pisztoly markolatát. Jobb, ha felkészül mindenre. Fejét jobbra, balra forgatja, hátha kiszúr valakit, aki még kikérdezhető valamennyire. Továbbá csuhás alakokat is keres, de nem reménykedik, hogy pont itt találnak egyet.

Senki nincs eszméleténél a boltban. No persze ez nem a gáz hatása, hanem az alkoholé. Érdekes az ember. Éhezik, de étel helyet szeszt lop és leissza magát a sárga földig, hogy aztán mélyen aludjon álmatlanul és másnap szörnyű rosszullét gyötörje emlékeztetőként. Maga is esett már ebbe a csapdába és sosem volt jó vége.
Azonban most jobban foglalkoztatja, hogy így senkit sem lehet kikérdezni. Ha valakit fel is rugdosna, abból sem tudnának értelmes választ kiszedni. No meg valószínűleg a felettesek nem néznék jó szemmel, hiszen egy tengerészgyalogos ártatlan civilre nem támadhat. Lehet persze, hogy a saját hányásában szendergő szerencsétlen már nem tekintenék ártatlannak.
Eme gondolatok közepette sóhajt egyet.
- Itt nem tal.. – mondja a szintetikusnak.
Ekkor hátulról valami zaj csapja meg a fülét és hírtelen ő is elhallgat a mondat közepén. Egy pillanatig fülel, hogy be tudja azonosítani a hang forrását. A hang hátulról, a raktár felől jön. Így hát némán int társának, jelezvén, hogy kövesse. Gyors léptekkel indul meg a hang irányába. Hiszen nem tudja, hogy jött, vagy távozott valaki. Elszalasztani az alkalmat meg nem szeretné.
Talán azért jobb lenne óvatosnak lenni és halkan mozogni, de erre most nem ügyel különösebben. Azért az üvegeket igyekszik elkerülni. No meg a fegyverén tartja a kezét is. Ki tudja, mikor lesz rá szüksége. Közben pedig hallgatózik.

A csörömpölés csak nem akar megszűnni. De ez csak jó, hiszen legalább az ő zajukat elnyomja. Majd amint oda értek, ő az ajtó bal oldalán foglal helyet. Ekkor veszi észre, hogy valami folyik ki az ajtó alatt. Valami vörös folyadék. Így nem tudja megállapítani.
- Remélem, hogy csak valami szesz. – gondolja.
Ám ekkor a szintetikus egyik ujját a folyadékba mártja és megszólal. Erre ő csak szisszen egyet. Ez nem jelent semmi jót. Idő közben bentről már nem szűrődnek ki az előbbi zajok.
- Az nem jó. – felel csendesen.
De ekkor lánctalpak csörgése jut el hozzájuk. A hadsereg is mozgásba lendült, ami semmi jót nem jelent. Úgy fest, hogy teljes arzenált bevetik, ami meg főleg nem. Na meg, ha így kapják el őket, akkor abból csak nehezen vágják ki magukat. Így az utcára már nem vezet út. Csak az ajtón keresztül, de ott meg ki tudja, hogy mi vár rájuk.
- Készülj. Bemegyünk. – mondja végül – Fedezz majd.
Teszi még hozzá. Majd megpróbál benyitni. Ha nem sikerül, akkor egy erőteljes rúgással a zárra megpróbálja azt betörni és csak utána hatol be. Idő közben azért már elővette a fegyverét. Amint belépett az ajtón kissé balra húzódik, hogy helyet adjon a társának.
Ezt követően körbetekint a raktárban.

Az ajtó szerencsére nem volt zárva, de azért csak nem ment annyira simán a bejutás. Pár üveg eléggé nagy zajt csapott érkezésükre. Azonban a támadás, vagy bármi egyéb reakció elmaradt. Érdekes viszont, hogy itt még lehet találni néhány bontatlan üveget, sőt dobozt is, amiben lehet még 10 üveg. Dobozonként.
A lé gazdája is mellett. Kiderült, hogy egy ember testéből csorgott ki. Sajnos nem értek ide időben és meghalt.
- Fene. – gondolja.
Ezt követően látja, hogy a társa megvizsgálja a hullát. Ő addig is őrködik, hogy ne nagyon lepjék meg őket.
- Eltűnt mája? – fakad ki – Ki a fenének kell egy ember mája?
Ez talán kicsit hangos lett, de kicsit kezd megijedni. Nincs elég bajuk, hiszen az istenek küldtek még egy őrült kannibált is, hogy meglegyen a móka is odafenn. Ezt követően vesz egy mély levegőt, hogy megnyugtassa magát, kevéske sikerrel. De legalább a keze remegését meg tudta fékezni és a hangja sem remeg annyira már talán.
Valaki még van itt rajtuk kívül is, hisz lépések hangját hallja.
- Nézzünk körül. – mondja – De maradjunk együtt.
A fegyvere lámpáját is felkapcsolja, hisz már tudja ez a valaki, hogy itt vannak. Akkor legalább már lássanak ők is rendesen. A lézert is bekapcsolja. Bevilágít minden sötét sarokba. Ha meglát valamit a lámpa fényében céloz, majd ha nem katonának néz ki, akkor tüzel. Hisz elég hamar el lehet dönteni valakiről, hogy katonai felszerelés van-e rajta.

Elég sok időt szántak a raktárra. Jó alapos is volt a kutatás emiatt, de senkit nem találtak. A kutatás alapján nagyon úgy fest, hogy senki sincs a raktárban rajtuk kívül. Pedig ő egészen biztos, hogy lépéseket hallott. No meg az a hulla is ott fekszik vérbe fagyva, a mája nélkül.
Nem nagyon érti, hogy is lépett meg a szerv tolvaj, de eltűnt. A legtöbb kijárat zárva, csupán az maradt, amin bejöttek. A többi ajtó pedig irodákba vezet, ahol különböző eszközök és iratokat tárolnak. Majd a szintetikus betelepszik a számítógép előtt. Frank nem érti, hogy ezt miért csinálja, de hát az ő gondja. Ő inkább megáll mellette.
- Milyen csuhás? Volt itt szó bármilyen csuhásról? – kérdezi – Egyáltalán láttad te, hogy ki tette? Mert én sajnos az ajtó másik oldalán voltam. De itt van, aki ezt tette. Ha csak nem lehet lejutni a csatornába.
A hangja kissé megint hangos lett, de hát kezd ez az éjszaka nem jó irányt venni. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet.
Eme gondolatok futnak át az agyán így nagy hirtelenjében. Végül a társa mögé lép és lövésre készen tartja a pisztoly.

Amikor a monitorra néz, szinte beleszédül a látványba. A szintetikus valami iszonyatos sebességgel pörgeti a videót, amiből szinte ő semmit sem tud ki venni. De a nyílván a gép szem és a chip agy segít neki ebben.
- Milyen jó is gépnek lenni. – fut át az agyán eme szarkasztikus gondolat.
Majd végre lelassítja a felvételt és látszik egy csuhás alak, amint éppen a fekvő hulla májával szórakozik, végül pedig elviszi a fene tudja, hogy hova. Ugyanis a kamerák már nem láttak be a polc sorok közé. Végül pedig jön egy targonca pár rajta lévő ládával egyetemben. Megpróbál felfedezni rajta valami azonosító jelet, avagy kódsort. Ez kezd egyre érdekes lenni.
- Szerintem keressük meg ezeket a ládákat. – mondja – Valószínűleg nem véletlen, hogy arról jött, amerről a csuhás. No meg persze utána.
Azonban látja, hogy a szintetikus el van foglalva és a gépen bűvészkedik valamit.
- Akkor majd megkeresem én. – mondja, majd legyint egyet.
Majd a ládák keresésére indul. Abba az irányba kezd kutakodni, amerre a targonca is haladt. Reméli, hogy talál valamit. No meg addig is lefoglalja elkalandozó agysejtjeit. Azért a pisztoly megtöltve pihen a kezében és minden apró neszre felrántja, majd a hang irányába céloz.

Meghallja a szintetikus hangját, de épp ekkor fut bele az ominózus ládákba. Mindegyik láda felfeszítve és kifosztva. A randalírozó tömeg semmit sem kímél. Az évjáratra azért füttyent egyet, amit a gázmaszk el is torzít kissé.
- Kíváncsi lennék, hogy felfogták-e ezek a barmok, hogy milyen értéket visznek el. – mondja felhangosan, csak úgy magának – Ezt hamarabb is mondhattad volna! Fenébe már.
A folytatást már hangosan mondta, hogy a szintetikus is meghallja. Ekkor azonban ismét megcsapja a hallószerveit valamiféle zaj. A hang, vagy zaj a rámpák felöl jön.
- Meg tudod mondani, hogy hol van az ötödik rakodórámpa? – kérdezi meg a gép előtt ülőtől.
Eközben tovább halad a zaj forrása felé. Az adrenalin kezd felgyülemleni benne. Úgy érzi, hogy az érzékei élesednek, míg a reflexei gyorsulnak. Az izmai is ugrásra készek. Úgy érzi, hogy mindenre felkészült, amire csak emberileg lehetséges. De ekkor lepillant a kezében szorongatott pisztolyra, majd kissé csökken a bátorsága.
- A p*csába. Ez nem az M41A. – gondolja kissé kétségbeesetten.
De ettől még halad tovább.

Úgy fest, hogy ugyan ott vagyok, mint ahol a csuhás is eltűnt. - gondolja magában, majd még hozzá teszi - Meg a targonca is innen érkezett.
Eme falak eléggé erősnek tűnnek. De akkor mégis merre ment ki a csuhás és honnan érkezett a targonca. Ekkor legnagyobb megrökönyödésére a fal megmozdult. Ami az előbb még áttörhetetlen vastag falnak tűnt, most kiderült, hogy nem más, mint egy jól álcázott ajtó.
- Ez hihetetlen. – állapítja meg elképedve.
Ilyen tüneményhez még nem volt dolga. De csodálkozása nem tart soká, hisz vele szemben két gázmaszkos ürge áll. Amint megpillantják Franket, nyúlnak is a fegyverükhöz. De ez egyenlőre nem az ő napjuk.
Frank fegyvere ugyanis már a kezében van. Ráadásul tüzelésre kész állapotban. Így csupán fel kell emelni, célra tartania, majd tüzelni vele a kiszemelt célpontra. Így is tesz. A begyakorolt mozdulatok előkerülnek és mozgásra bírják az ifjú katona testét.
Először a bal oldali embernek a mellkasát célozza be, majd az ujja megfeszül a ravaszon és benyomja a ravaszt. Ezt követően akár talált, akár nem a mellette állót célozza. Neki is a mellkasát veszi célba, majd arra is lead egy lövést.
Ha egy lövése sem talál, vagy valamelyik támadó talpon marad, akkor beveti magát az egyik raktárpolc alá.

A maszkosok búvóhelye ez, gondolta Joe, de nem baj, most már idebent vannak és partit csapnak, de akkorát, hogy ihaj. Leszakad majd a plafon, lényeg, hogy el kell kapni őket, mert mondták négy másik behatoló van, ki kell nyírni őket, akkor ideje akcióba lépni.
- Valaki semlegesítse őket csendben, én fedezek, ha nem sikerül, akkor villámgyorsan kell rajtuk ütnünk - mondta Joe mint egy tervet és remélte a többiek egyetértenek, de lehet más megoldás is, csak gyorsan ki kell találni.

Semlegesíteni, lelőni, kibelezni, mindegy, lényeg, hogy halottak voltak, de nem sokáig örülhettek, mert jött két másik maszkos, s bár ők egyből megpróbáltak a ládák mögé ugrani, Joe megpróbálta őket leszedni, de valószínűleg nem sikerült.
Végül úgy döntött, hogy ideje elővenni a gránátot, s eldobta a búvóhely mögé, ez majd biztos kiugrasztja őket.
Aztán már csak le kell őket lőni, mint vadlibákat a vadászaton.
Joe pedig tettre készen várta, hogy majd lelövi őket, így máris könnyebb, egy kis gránát mindent megold.

Nagyon úgy néz ki, hogy megérte a kiképzés. A sok hetes, hónapos szenvedés, ameddig tűrték, hogy a kiképzők üvöltsenek velük. Míg mostoha körülmények között baktattak a békés terepen. Hiszen két maszkos alak, akik az előbb támadtak rá, most egy-egy lyukkal a mellkasukon fekszenek a földön.
A lövés hangjára már ott hagyta a számítógépet a társa és odarohant mellé. Ő is kíváncsi lehetett, hogy mi történt, de nem mondott semmit.
Ekkor tűnik fel két újabb támadó egy újabb rejtekajtón.
- Behálózták ezt a helyet. – szól a társának. – Esetleg meg tudod találni a többi titkos ajtót is?
Eközben persze ő odaszalad a titkos ajtó bejáratához, majd hátát a falnak veti, így az ajtóban a kis raktár felé nem látszik ki. Legalábbis nagyon reméli, hogy ez a helyzet. Majd próbál bekukkantani, hogy mi is a helyzet. Merre vannak ezek az újabb maszkos fickók.

- Na, ez szép volt - mondta Joe elégedetten és újra tárazott, gránátból viszont tudomása szerint nem volt több, nembaj, majd a többiek.
- Keressük meg honnan jöttek, valahonnan onnan - mutatott szembe Joe és elindult arra, ahol sejtette őket, bár első ránézésre csak fal van ott, de mégis, valószínűleg egy rejtek ajtón át érkeztek a gazfickók

Hallja ő is, ahogy felrobban a gránát, majd a puskából leadott lövést, lövéseket. Óvatosan kinéz a fal mögül és látja, hogy a két maszkos már kiterült és valószínűleg már nem is mozdulnak onnan.
- Remek. – suttogja a társának.
Ezt követően meghallja a többi itt lévő hangját is. Megpróbálja szemügyre venni a többi behatolót is a fal takarásából. De egyenlőre nem mozdul onnan.
Már megint azt a bizonytalan kifejezést látja a szintetikus arcán.
- Mi a fenéért bizonytalanodott el? – gondolkodik magában.
Ezt követően jelez a kezével, hogy várnak. Maradjanak fedezékben és majd meglátják mi történik. No meg egyenruha sincs rajtuk, így akár kapásból le is szedhetik őket. De egyenlőre úgy fest a dolog, hogy teljesen el is feledkeztek róluk. Ami nekik csak jó.

Gordon elindult és a konzolra talált, mikor végül kongott az egyik rész és ő beleütött, így történt, hogy ezt találták meg.
- Igen, hívatlanok - vigyorgott Joe. - És én sem tudom feltörni - felelte.
Elgondolkodott mi legyen.
- Verjük szét esetleg a konzolt, ha? Vagyis lőjük szét? - nevetett.
- Nemtom, menjünk erre, ahol ezek a fickók fekszenek, itt kitudunk menni, vagy szétnézhetünk még a helységben, hogy akad e valami más út - szólt.