Leszálló pályák

Mivel az úszóváros érzékeny a többlet súlyra, így űrkompokkal apránként szállítják fel az orbitális pályán keringő hajókra az algából készült termékeket. Néhány közepes hajó letud szállni.

Kétnapnyi utazás után végre megláttuk a bolygót. Először csak egy apró fényes pötty volt a sötét űr háttere előtt. A rendszer napjának fényét verte vissza. Aztán lassan labdává és végül egy bolygóvá hízott, ahogy közeledtünk a végállomás felé. Aztán jött a szokásos procedúra. Hívtuk őket, válaszoltak, engedélyt kértünk, megadták…
- Nos fiúk, már csak egyben le kell szállnunk.
- Ezzel? Fogadok veled egy 100-asban, hogy minimum két darabban érünk le. – Vigyorgott a néger.
- És hogy fizetek, ha neked lesz igazad?
- Hmm igazad van de, a sikeres leszállásra nem mernék fogadni.
- Ugyan már… fél kézzel is leteszem a hajót. Robotpilóta nélkül. – Mondtam magabiztosan.
- Na azt megnézem. – Válaszolta gúnyos hangon. Hiába. Már nem haragszom rá ezért, megszoktam a kötekedő stílusát.
- Csak figyelj és tanulj. – Aztán meg fogtam a kormányt és elkezdtem lassan ereszkedni. Jól ment. Aztán az egyik kijelző vörösre váltott. A hajó burkolatának egy kis darabja meggyengült és ezt a pillanatot választotta, ahhoz hogy végleg megadja magát. A külső és belső nyomáskülönbség miatt le kellett zárni a raktár egy részét. A hajó erősen remegni kezdett de sikerült megtartani és ezután sikerült végre landolni.
- Hehe nekem volt igazam. – Mondta a néger. Tíz perccel korábban még nem volt ilyen jó a kedve.
- Miért? Hát leértünk.
- De nem egy darabban.
- Az a kis darab nem számít.
- Az is a hajó része volt és leszakadt. – Még mielőtt válaszolhattam volna bejött a szakaszvezető.
- Gyerünk pakolni. Lehetőleg még ma. – Szólt a katonának.
- Én megnézem a sérülést. – Aztán hátramentem. A lyuk nem volt túl nagy éppen csak akkora hogy ne legyen biztonságos felszállni. Ezt megint be kell foltozni, gondoltam. Odamentem a szakaszvezetőhöz. Már nagyban ment a kirakodás.
- Innentől maga a főnök. Sok szerencsét a továbbiakban. – Mondtam neki aztán vártam egy kicsit, hátha van valami mondanivalója.

- Jelenleg egyébként sem lenne biztonságos felszállni egy lyukkal a hajó oldalán. – Válaszoltam keserűen a rakodásért felelős katonának. Amíg pakoltak természetesen nem túlságosan eltávolodva a hajómtól figyeltem ezt a világot. Nem jártam még hasonló helyen. Többnyire fagyos vagy épp forró sziklákon vagy esetleg a Marshoz hasonló ”normál” hőmérsékletű bolygón. De ahol a bolygó kb 99%-át víz borítja a maradékot, pedig egy vízen úszó város foglalja el. Épp az érdekes építészeti megoldásokat csodáltam, amikor észrevettem egy sötét foltot a vízben, ami egyenesen egy stég felé tartott, ami talán horgászoknak vagy búvároknak épült, nem tudom. De a folt nem tűnt túl bíztatónak. Az övemen nyugvó két pisztoly felé nyúltam hogy gyorsan előránthassam, ha baj van. Már bántam hogy az M41ACM-et a hajón hagytam. Hátráltam egy-két lépést és megpróbáltam felkészülni mindenre.

//Élőlény leírásban megtalálható a szilás.//