Faj:Xenomorph (Predalien)
Nem: ---
Név:Tövis
Rang:Dolgozó (Drone)
Becenév:---
Születési hely:Ryushi
Jelenlegi tartózkodási hely:Új-Japám
Külső tulajdonságok:kicsivel nagyobb mint a többi idegen, egyébként szinte kizárólag a tipikus predalien vonások figyelhetők meg rajta. Kivételt ez alól csak a háttüskéi jelentenek, melyekből pár nagyobb és elég sok kisebb található, a farka tövéig a háta területén.
Belső tulajdonságok:Némileg intelligensebb a többi aliennél, és kíváncsibb is,mindenesetre óvatos, ha egyedül van. Nem szokott szemből nekirontani semminek, főleg, ha magabiztos élőlényről van szó, mindenesetre egy frontális támadást nem szokott kockáztatni ezek ellen. Valamilyen okból közelharcban szereti egyszerre használni a karmai mellett a harapását is ha még harcképes az ellenfél, így,ha nem szükséges az élőlény életben maradása, másodpercek alatt széttépi.
Előtörténet:
Először nem éreztem semmit, azon kívül hogy élek,csak hogy egy kellemes hőmérsékletű, zárt helyen vagyok. Aztán elkapott egy ösztön,és elkezdtem kirágni, kiharapni, kikarmolni magamat erről a helyről, pedig fogalmam se volt,miért teszem. Amikor kijutottam, egy kaptárban találtam magamat. A biztonság érzése fogott el. Hamarosan kaptam élelmet is, méghozzá néhány fajtárstól. Igazából ekkor még nem is ismertem mást, mint azt a testet, amiből kikeltem, és valószínűleg élő volt, bár nem fajtárs, a nekem élelmet adókat, akik fajtársak voltak, és az élelmet, ami úgyszintén élő lehetett, a fészek falával ellentétben,ami kemény volt és szagtalan, és furcsa nyálka borította. Gyorsan megerősödtem és megnőttem:nagyobb lettem, mint a többiek, és erősebb testalkatú. Később szemügyre vettem magam:kissé máshogy néztem ki, mint a többiek, főleg a rugalmas, de hegyes végű tüskék voltak különösek, melyek a hátamat borították. Ezekből öt-hat nagyobb és sok kisebb volt, kizárólag a hátamon. Ráadásul elkezdtem emlékezni a gazdatestem múltbéli dolgaira. Innen tudtam meg, mi az a predator. Ezek furcsa, bár a mienkhez némileg hasonló kapcsolatban élnek, a megölt erős lények számától lesz valaki híresebb és nagyobb, míg a kaptárban, a királynő szerint, a fészek hosszú és eredményes szolgálata a fontos. Ha szorgalmasan gyűjtögetsz és engedelmes vagy, az sokkal többet számíthat mintha ellenfelek tucatját mészárolod le önös érdekből. Ezen felül,ezek a lények önálló tudattal nem rendelkező dolgokat használnak, utazásra és harcra is. Ez még meglepőbb volt. A királynőtől tudtam meg azt, amit tudok a másik, csoportban élő fajról:az emberekről.Ők mások, mint mi vagy a predatorok:gyakran küzdenek egymással, nem csak a közös érdekükért, hanem a saját „jólétükért” is harcolnak. Ez kicsit olyan lehet,mintha egy dolgozó a fészek helyett csak magának gyűjtene élelmet:nem vezet semmire. Ők is használnak élettelen dolgokat, de ők képtelenek élni ezek nélkül. Gyengék hozzá. Ám vigyázni kell velük, mert távolról is meg tudnak ölni, ha észrevesznek. De gyakran óvatlanok, és nem túl jók az érzékeik, ezért is ők az egyik leggyakoribb gazdatestei a testvéreknek. Azt is megtudtam, hogy a gazdatestek szinte bármilyen nagyobb élőlényből kikerülhetnek. Ám a királynő se tudta megválaszolni, miért vannak nagy tüskék a hátamon. Mindenesetre a Tüske nevet kaptam. Ezután vadászni mentem, mint az összes többi társam is tette. Ezzel gyakoroltam, hogyan lehet gyorsan, halkan megölni egy élőlényt. Megtanultam továbbá, hogyan lehet a leghalkabban lopakodni, sőt azt is,hogyan lehet együttműködni a többiekkel, ha nagyobb prédával állunk szemben. Egyik nap, vadászat közben, valami nagy hanggal leérkezett az égből. Élettelen volt, ezt könnyedén megállapítottam a szagáról, de a színe sem hasonlított semmi másra, amit eddig láttam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez egy szerkezet, amitől félnem kell, szóval fedezékbe húzódtam. Alig volt tőlem távolabb, mint amennyit egy ugrással megtehetek, de szerencsémre sok volt a nagyobbacska szikla a közelemben, úgyhogy bebújtam az egyik mögé, és figyeltem. Kisvártatva kinyílt valami a tárgyon,és két élőlény jött ki belőle lassan. Meghúzódtam egy szikla mögött, és egy kicsit figyeltem. A két ember lassan eltávolodott a hajótól, ismeretlen eszközöket cipelve magukkal. Én viszont közelebb húzódtam a hajóhoz. Éreztem még legalább egy ember szagát, úgyhogy lassan besétáltam a nyitott kapun. Ám embert nem láttam, csak dobozokat, sok-sok dobozt. Még időm se volt körülnézni, amikor kintről kiáltásokat hallottam. Odanéztem,és láttam, ahogy a két ember rohan a hajó felé. Mögöttük tucatjával a testvéreim jöttek, jókora ugrásokkal közeledve. A gyorsabb ember beért az ajtón, és meglepő sebességgel futott a hajó távolabbi része felé, ahol egy járat volt látható. Úgy futott, hogy még észre se vett, holott nem futott el túl messzire tőlem. Már majdnem ugrottam,hogy leterítsem, mikor bezáródott előttem az ajtó, aminek a túloldalán ő volt. Megfordultam, hogy csatlakozzam a társaimhoz, de az az ajtó is gyorsan csukódni kezdett. Nem értem el, de még láttam,ahogy a társaim rávetik magukat a szerencsétlen, lassabb kutatóra,aki elesett, és a földön hevert. Majd az ajtó becsukódott, és ottmaradtam a raktárban, miközben mozogni kezdett körülöttem minden. Próbáltam kijutni, de az ajtók tömörek voltak, és más kiút sem kínálkozott. Addig próbálkoztam, míg sikerült eltörni valami hosszú, kígyószerű,üreges kemény dolgot, de azonnal hátraugrottam, mert valami hideg anyag spriccelt belőle. Ezután pihenve várakoztam, illetve egy kevés élelmet is találtam az egyik dobozban, azt megettem. Egy idő után a terem sima mozgása kissé megváltozott, gyenge remegés kezdődött, ami fokozatosan erősödött. Közben a kiömlött folyadék egy nagy tócsában gyűlt össze, és a folyás is lassult. A remegés erősödött, majd a hajó lassulni kezdett. Végül egy tompa puffanást hallottam, és a mozgás megállt. Az ajtó kinyílt, és egy ember jött be. Körbenézett, majd egyenesen a szivárgás irányába ment, és kicsit vizsgálódott. Ekkor ráugrottam, és elkezdtem széjjeltépni. A feje felé néztem, ám ekkor egy hangot hallottam a hátam mögött. Egy másik ember volt,nem láttam nála semmilyen tárgyat. A szeme óriásira nyílt, és félelem szagát érezem a levegőben. Az ember azonnal a falhoz rohant ,megnyomott valamit ,és az ajtó kinyílt , ő pedig futott ,kifelé az ajtón ,ki a szabadba. Egy ugrással utolértem ,és a farkammal átszúrtam. Őt is megehettem volna ,de már nem voltam éhes. Viszont egy új szagot kezdtem érezni– egy királynő ,egy fészek szagát! Miután már tudtam az irányt ,elkezdtem arrafelé futni. A szag egyre erősödött, ahogy egy hegyhez értem. Itt egy barlang száját pillantottam meg. Gondolkozás nélkül befelé indultam ,hiszen éreztem:ez egy fészek. Mostantól pedig az én fészkem is.
/Ez a barlang az Új-Japáni barlang,ide érkeztem meg/
Nem: ---
Név:Tövis
Rang:Dolgozó (Drone)
Becenév:---
Születési hely:Ryushi
Jelenlegi tartózkodási hely:Új-Japám
Külső tulajdonságok:kicsivel nagyobb mint a többi idegen, egyébként szinte kizárólag a tipikus predalien vonások figyelhetők meg rajta. Kivételt ez alól csak a háttüskéi jelentenek, melyekből pár nagyobb és elég sok kisebb található, a farka tövéig a háta területén.
Belső tulajdonságok:Némileg intelligensebb a többi aliennél, és kíváncsibb is,mindenesetre óvatos, ha egyedül van. Nem szokott szemből nekirontani semminek, főleg, ha magabiztos élőlényről van szó, mindenesetre egy frontális támadást nem szokott kockáztatni ezek ellen. Valamilyen okból közelharcban szereti egyszerre használni a karmai mellett a harapását is ha még harcképes az ellenfél, így,ha nem szükséges az élőlény életben maradása, másodpercek alatt széttépi.
Előtörténet:
Először nem éreztem semmit, azon kívül hogy élek,csak hogy egy kellemes hőmérsékletű, zárt helyen vagyok. Aztán elkapott egy ösztön,és elkezdtem kirágni, kiharapni, kikarmolni magamat erről a helyről, pedig fogalmam se volt,miért teszem. Amikor kijutottam, egy kaptárban találtam magamat. A biztonság érzése fogott el. Hamarosan kaptam élelmet is, méghozzá néhány fajtárstól. Igazából ekkor még nem is ismertem mást, mint azt a testet, amiből kikeltem, és valószínűleg élő volt, bár nem fajtárs, a nekem élelmet adókat, akik fajtársak voltak, és az élelmet, ami úgyszintén élő lehetett, a fészek falával ellentétben,ami kemény volt és szagtalan, és furcsa nyálka borította. Gyorsan megerősödtem és megnőttem:nagyobb lettem, mint a többiek, és erősebb testalkatú. Később szemügyre vettem magam:kissé máshogy néztem ki, mint a többiek, főleg a rugalmas, de hegyes végű tüskék voltak különösek, melyek a hátamat borították. Ezekből öt-hat nagyobb és sok kisebb volt, kizárólag a hátamon. Ráadásul elkezdtem emlékezni a gazdatestem múltbéli dolgaira. Innen tudtam meg, mi az a predator. Ezek furcsa, bár a mienkhez némileg hasonló kapcsolatban élnek, a megölt erős lények számától lesz valaki híresebb és nagyobb, míg a kaptárban, a királynő szerint, a fészek hosszú és eredményes szolgálata a fontos. Ha szorgalmasan gyűjtögetsz és engedelmes vagy, az sokkal többet számíthat mintha ellenfelek tucatját mészárolod le önös érdekből. Ezen felül,ezek a lények önálló tudattal nem rendelkező dolgokat használnak, utazásra és harcra is. Ez még meglepőbb volt. A királynőtől tudtam meg azt, amit tudok a másik, csoportban élő fajról:az emberekről.Ők mások, mint mi vagy a predatorok:gyakran küzdenek egymással, nem csak a közös érdekükért, hanem a saját „jólétükért” is harcolnak. Ez kicsit olyan lehet,mintha egy dolgozó a fészek helyett csak magának gyűjtene élelmet:nem vezet semmire. Ők is használnak élettelen dolgokat, de ők képtelenek élni ezek nélkül. Gyengék hozzá. Ám vigyázni kell velük, mert távolról is meg tudnak ölni, ha észrevesznek. De gyakran óvatlanok, és nem túl jók az érzékeik, ezért is ők az egyik leggyakoribb gazdatestei a testvéreknek. Azt is megtudtam, hogy a gazdatestek szinte bármilyen nagyobb élőlényből kikerülhetnek. Ám a királynő se tudta megválaszolni, miért vannak nagy tüskék a hátamon. Mindenesetre a Tüske nevet kaptam. Ezután vadászni mentem, mint az összes többi társam is tette. Ezzel gyakoroltam, hogyan lehet gyorsan, halkan megölni egy élőlényt. Megtanultam továbbá, hogyan lehet a leghalkabban lopakodni, sőt azt is,hogyan lehet együttműködni a többiekkel, ha nagyobb prédával állunk szemben. Egyik nap, vadászat közben, valami nagy hanggal leérkezett az égből. Élettelen volt, ezt könnyedén megállapítottam a szagáról, de a színe sem hasonlított semmi másra, amit eddig láttam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez egy szerkezet, amitől félnem kell, szóval fedezékbe húzódtam. Alig volt tőlem távolabb, mint amennyit egy ugrással megtehetek, de szerencsémre sok volt a nagyobbacska szikla a közelemben, úgyhogy bebújtam az egyik mögé, és figyeltem. Kisvártatva kinyílt valami a tárgyon,és két élőlény jött ki belőle lassan. Meghúzódtam egy szikla mögött, és egy kicsit figyeltem. A két ember lassan eltávolodott a hajótól, ismeretlen eszközöket cipelve magukkal. Én viszont közelebb húzódtam a hajóhoz. Éreztem még legalább egy ember szagát, úgyhogy lassan besétáltam a nyitott kapun. Ám embert nem láttam, csak dobozokat, sok-sok dobozt. Még időm se volt körülnézni, amikor kintről kiáltásokat hallottam. Odanéztem,és láttam, ahogy a két ember rohan a hajó felé. Mögöttük tucatjával a testvéreim jöttek, jókora ugrásokkal közeledve. A gyorsabb ember beért az ajtón, és meglepő sebességgel futott a hajó távolabbi része felé, ahol egy járat volt látható. Úgy futott, hogy még észre se vett, holott nem futott el túl messzire tőlem. Már majdnem ugrottam,hogy leterítsem, mikor bezáródott előttem az ajtó, aminek a túloldalán ő volt. Megfordultam, hogy csatlakozzam a társaimhoz, de az az ajtó is gyorsan csukódni kezdett. Nem értem el, de még láttam,ahogy a társaim rávetik magukat a szerencsétlen, lassabb kutatóra,aki elesett, és a földön hevert. Majd az ajtó becsukódott, és ottmaradtam a raktárban, miközben mozogni kezdett körülöttem minden. Próbáltam kijutni, de az ajtók tömörek voltak, és más kiút sem kínálkozott. Addig próbálkoztam, míg sikerült eltörni valami hosszú, kígyószerű,üreges kemény dolgot, de azonnal hátraugrottam, mert valami hideg anyag spriccelt belőle. Ezután pihenve várakoztam, illetve egy kevés élelmet is találtam az egyik dobozban, azt megettem. Egy idő után a terem sima mozgása kissé megváltozott, gyenge remegés kezdődött, ami fokozatosan erősödött. Közben a kiömlött folyadék egy nagy tócsában gyűlt össze, és a folyás is lassult. A remegés erősödött, majd a hajó lassulni kezdett. Végül egy tompa puffanást hallottam, és a mozgás megállt. Az ajtó kinyílt, és egy ember jött be. Körbenézett, majd egyenesen a szivárgás irányába ment, és kicsit vizsgálódott. Ekkor ráugrottam, és elkezdtem széjjeltépni. A feje felé néztem, ám ekkor egy hangot hallottam a hátam mögött. Egy másik ember volt,nem láttam nála semmilyen tárgyat. A szeme óriásira nyílt, és félelem szagát érezem a levegőben. Az ember azonnal a falhoz rohant ,megnyomott valamit ,és az ajtó kinyílt , ő pedig futott ,kifelé az ajtón ,ki a szabadba. Egy ugrással utolértem ,és a farkammal átszúrtam. Őt is megehettem volna ,de már nem voltam éhes. Viszont egy új szagot kezdtem érezni– egy királynő ,egy fészek szagát! Miután már tudtam az irányt ,elkezdtem arrafelé futni. A szag egyre erősödött, ahogy egy hegyhez értem. Itt egy barlang száját pillantottam meg. Gondolkozás nélkül befelé indultam ,hiszen éreztem:ez egy fészek. Mostantól pedig az én fészkem is.
/Ez a barlang az Új-Japáni barlang,ide érkeztem meg/
A hozzászólást Tövis összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 27, 2011 2:51 pm-kor.
