Faj: Xenomorph-Crysalis
Nem:-
Név: Zúzó
Rang: Dolgozó
Becenév:-
Születési hely: Hilo
Külső: A normálhoz képest robosztusabb erősebb csontú Xenomorph. A fején lévő kemény páncél nála még erősebb az átlagnál. Jótékony hatású mutáció. Bőre világoszöld,”páncélja” sárgás.A páncél végén nő ki a két erős szarva. Nagy termetével dacolva nem lomhább a többieknél.
Belső: Első látásra avatatlan szem nagynak, lomhának és butának láthatja pedig ez a kép csalóka. Egy átlagnál kicsivel, okosabb lénnyel van dolgunk, aki pár összefüggést könnyen levon bár azért ő is csak egy Xenomorph dolgozó. A testvéreit szereti és keresi. Mivel néhány alapvető érzést és érzett, ezért szeret a testvérei közelében maradni, mert őket is meg akarja védeni, és ugyanezt várja el (és kapja is meg) tőlük.
Először a nagy csend semmi más. Csak voltam és kész. Úsztam a végtelen sötétségben. Egyedül voltam. Semmit nem hallottam semmit nem éreztem. Mintha nem is élnék. De éltem. Aztán egyszer csak egyszer éreztem valamit. Olyan volt, mint amikor valami állat a haláltusáját vívná, de mégsem ölnék meg. Aztán éreztem, hogy zuhanok. Majd újból semmi. Aztán éhes lettem. Nem tudom, hogy mi volt az, amit ettem, de hús ízű volt. Amint belaktam pihentem. Így ment így ez egy darabig, amikor is úgy éreztem ki kell jutnom. Elkezdtem harapdálni börtönöm falát. Átrágtam magam húson és belső szerveken, ropogtak a csontok. Valami fujtatott rángatózott. Mikor átrágtam magam a bőrön is akkor a földre huppantam. Pár testvérem élelmet hozott nekem. Aztán a Királynőnk „elmondott” mindent. Ezután kezdődött el az életem igazi része. Dolgoztam a kaptárért. Élelmet gyűjtöttem vadásztam, ettem pihentem. Nagyjából ezt csináltam hosszú időn keresztül. Ne érdekelt a külső világ, és bármim más a testvéreim és a Királynőm között. Elég gyorsan rájöttem, hogy nem mindenki ugyanolyan a kaptáron belül. Persze van a királynő és elméletileg az ő „gyermekei”vagyunk, de azért mégsem egyformák! Vannak olyanok, mint én, de azok ritkák, meg vannak olyanok, akiknek nagy a karmok, vannak, akik ugrálnak, valakiknek yauta fejük van, vagy éppen olyanok, mint én, de vannak szarvaik. De mégis az a fajta a leggyakoribb, akik olyan „simák”.Úgy tudom ők emberekből keltek ki, én meg egy valamilyen nagy növényevőből. Talán ez dönti el, hogy milyenek vagyunk? Egyébként mostanában kezdenek el Zúzónak hívni. Azt mondják, hogy amikor egyszer vadásztunk. Akkor a fejemnek ugrott egy emlős, én csak a koccanást hallottam. Majd megállapítottam, hogy halott, mivel táplálékszerzés volt a feladtat ezért visszavittem a kaptárba a tetemét. Ezt a furcsa esetet azzal magyarázta a Királynőnk, hogy nekem bizonyára roppant erős a fejemen lévő páncélom. Ezzel be is értem és be is érem. Minek gondolkodjak azon, amin felesleges? Teltek az évek a kaptár nőtt és nőtt. Egyre nagyobb harci gyakorlatom volt mivel a növekvő kaptárnak egyre több gazdatest kellett. Emberek és állatok. Az emberek néha elég agresszívak azért nem érdemes egyedül támadni, mert ha a meglepetés ereje elvész, azok a robbanó csövek könnyen végeznek párunkkal, főleg veszélyesek a mozgó sziklák, amik a hosszú csövükből halált osztanak tűz formájában. Elég pusztítóak, a kaptár közeléből távol kell tartanunk őket, mert igen veszélyesek lehetnének, ha valaki elég jól használná őket. De túl jól rejtekhelye van a kaptárnak ahhoz, hogy esélyük legyen. Az emberek nagyon furcsák olyan hangokkal kommunikálnak, amit mi is hallunk, azt hiszik, hogy ez nem teszi őket szebbezhetővé? Nem tudom, az is érdekes hogy gyakran a szemük nem vesz észre minket, hogyha a sötétben osonunk, néha mintha vakok lennének olyan könnyen mögéjük szoktam osonni, hogy néha azt hiszem, hogy ez csapda. Mostanában egyre többen vannak és óvatosabbak. Szerintem mostanában jöttek rá hogy hol a fészek, mert nem hinném, hogy csak úgy mindig megtalálják. Pár héttel később egy támadásuk után ellen támadást indítottunk a királynő parancsára. Amint elértük a bázisukat tüzelni kezdtek ránk. Sok testvérem hullott el, de páran egész közel jutottunk, amikor hirtelen minden elsötétült. Csak azt éreztem, hogy valami fejbe vág, és a földnek csapódok. Ezután mintha aludtam volna hosszú bágyadt pihenés volt ez. Mintha újra a születésemet élném át. Furcsa érzés volt. Éreztem, hogy vannak a közelben társaim, de egy idő után eltűntek újra magamra maradtam. Én pedig csak vártam, vártam. Egyszer csak elmúlt a bódító hatás. Úgy éreztem ki kell jutnom onnan, de nagyon gyorsan, mert éreztem egy furcsa jelet, mintha egy Királynő halkan szólított volna. Ekkor azonnal szabadulni akartam, de a láda valami nagyon kemény anyagból készült ezért a sikertelen kísérletek után gyorsan abbahagytam. Pár órával később „elindult” a börtönöm, majd meg állt. Ezután hangokat és ordibálást hallottam majd nyílt a doboz ajtaja. A mellettem álló doboznyitónak gyors vége volt. Széttéptem. Ezután gyorsan menekülőre fogtam a dolgot, bár azért végeztem két őrrel, akik a közelben álltak. Ezután belevetettem magam a bolygó végtelen dzsungelijébe. Az elején lőni akartam, de gyorsan eltűntem a lő távból, úgyhogy kénytelenek voltak gyorsan feladni az esélytelen tervüket. Furcsa érzés ezen a bolygón a fákon ugrálni. Mintha nem természetesen lennének itt. Kik élhetnek ezen a bolygónk és mik a szándékaik? Hányan vannak? Miért hoztak ide engem? Vajon hol lehetnek az itten testvéreim? Ilyen dolgokon morfondíroztam. Mindegy a hang irányába megyek. Jövök, Királynő jövök testvéreim.
/Új Japán bolygóján van a karakter./
Nem:-
Név: Zúzó
Rang: Dolgozó
Becenév:-
Születési hely: Hilo
Külső: A normálhoz képest robosztusabb erősebb csontú Xenomorph. A fején lévő kemény páncél nála még erősebb az átlagnál. Jótékony hatású mutáció. Bőre világoszöld,”páncélja” sárgás.A páncél végén nő ki a két erős szarva. Nagy termetével dacolva nem lomhább a többieknél.
Belső: Első látásra avatatlan szem nagynak, lomhának és butának láthatja pedig ez a kép csalóka. Egy átlagnál kicsivel, okosabb lénnyel van dolgunk, aki pár összefüggést könnyen levon bár azért ő is csak egy Xenomorph dolgozó. A testvéreit szereti és keresi. Mivel néhány alapvető érzést és érzett, ezért szeret a testvérei közelében maradni, mert őket is meg akarja védeni, és ugyanezt várja el (és kapja is meg) tőlük.
Először a nagy csend semmi más. Csak voltam és kész. Úsztam a végtelen sötétségben. Egyedül voltam. Semmit nem hallottam semmit nem éreztem. Mintha nem is élnék. De éltem. Aztán egyszer csak egyszer éreztem valamit. Olyan volt, mint amikor valami állat a haláltusáját vívná, de mégsem ölnék meg. Aztán éreztem, hogy zuhanok. Majd újból semmi. Aztán éhes lettem. Nem tudom, hogy mi volt az, amit ettem, de hús ízű volt. Amint belaktam pihentem. Így ment így ez egy darabig, amikor is úgy éreztem ki kell jutnom. Elkezdtem harapdálni börtönöm falát. Átrágtam magam húson és belső szerveken, ropogtak a csontok. Valami fujtatott rángatózott. Mikor átrágtam magam a bőrön is akkor a földre huppantam. Pár testvérem élelmet hozott nekem. Aztán a Királynőnk „elmondott” mindent. Ezután kezdődött el az életem igazi része. Dolgoztam a kaptárért. Élelmet gyűjtöttem vadásztam, ettem pihentem. Nagyjából ezt csináltam hosszú időn keresztül. Ne érdekelt a külső világ, és bármim más a testvéreim és a Királynőm között. Elég gyorsan rájöttem, hogy nem mindenki ugyanolyan a kaptáron belül. Persze van a királynő és elméletileg az ő „gyermekei”vagyunk, de azért mégsem egyformák! Vannak olyanok, mint én, de azok ritkák, meg vannak olyanok, akiknek nagy a karmok, vannak, akik ugrálnak, valakiknek yauta fejük van, vagy éppen olyanok, mint én, de vannak szarvaik. De mégis az a fajta a leggyakoribb, akik olyan „simák”.Úgy tudom ők emberekből keltek ki, én meg egy valamilyen nagy növényevőből. Talán ez dönti el, hogy milyenek vagyunk? Egyébként mostanában kezdenek el Zúzónak hívni. Azt mondják, hogy amikor egyszer vadásztunk. Akkor a fejemnek ugrott egy emlős, én csak a koccanást hallottam. Majd megállapítottam, hogy halott, mivel táplálékszerzés volt a feladtat ezért visszavittem a kaptárba a tetemét. Ezt a furcsa esetet azzal magyarázta a Királynőnk, hogy nekem bizonyára roppant erős a fejemen lévő páncélom. Ezzel be is értem és be is érem. Minek gondolkodjak azon, amin felesleges? Teltek az évek a kaptár nőtt és nőtt. Egyre nagyobb harci gyakorlatom volt mivel a növekvő kaptárnak egyre több gazdatest kellett. Emberek és állatok. Az emberek néha elég agresszívak azért nem érdemes egyedül támadni, mert ha a meglepetés ereje elvész, azok a robbanó csövek könnyen végeznek párunkkal, főleg veszélyesek a mozgó sziklák, amik a hosszú csövükből halált osztanak tűz formájában. Elég pusztítóak, a kaptár közeléből távol kell tartanunk őket, mert igen veszélyesek lehetnének, ha valaki elég jól használná őket. De túl jól rejtekhelye van a kaptárnak ahhoz, hogy esélyük legyen. Az emberek nagyon furcsák olyan hangokkal kommunikálnak, amit mi is hallunk, azt hiszik, hogy ez nem teszi őket szebbezhetővé? Nem tudom, az is érdekes hogy gyakran a szemük nem vesz észre minket, hogyha a sötétben osonunk, néha mintha vakok lennének olyan könnyen mögéjük szoktam osonni, hogy néha azt hiszem, hogy ez csapda. Mostanában egyre többen vannak és óvatosabbak. Szerintem mostanában jöttek rá hogy hol a fészek, mert nem hinném, hogy csak úgy mindig megtalálják. Pár héttel később egy támadásuk után ellen támadást indítottunk a királynő parancsára. Amint elértük a bázisukat tüzelni kezdtek ránk. Sok testvérem hullott el, de páran egész közel jutottunk, amikor hirtelen minden elsötétült. Csak azt éreztem, hogy valami fejbe vág, és a földnek csapódok. Ezután mintha aludtam volna hosszú bágyadt pihenés volt ez. Mintha újra a születésemet élném át. Furcsa érzés volt. Éreztem, hogy vannak a közelben társaim, de egy idő után eltűntek újra magamra maradtam. Én pedig csak vártam, vártam. Egyszer csak elmúlt a bódító hatás. Úgy éreztem ki kell jutnom onnan, de nagyon gyorsan, mert éreztem egy furcsa jelet, mintha egy Királynő halkan szólított volna. Ekkor azonnal szabadulni akartam, de a láda valami nagyon kemény anyagból készült ezért a sikertelen kísérletek után gyorsan abbahagytam. Pár órával később „elindult” a börtönöm, majd meg állt. Ezután hangokat és ordibálást hallottam majd nyílt a doboz ajtaja. A mellettem álló doboznyitónak gyors vége volt. Széttéptem. Ezután gyorsan menekülőre fogtam a dolgot, bár azért végeztem két őrrel, akik a közelben álltak. Ezután belevetettem magam a bolygó végtelen dzsungelijébe. Az elején lőni akartam, de gyorsan eltűntem a lő távból, úgyhogy kénytelenek voltak gyorsan feladni az esélytelen tervüket. Furcsa érzés ezen a bolygón a fákon ugrálni. Mintha nem természetesen lennének itt. Kik élhetnek ezen a bolygónk és mik a szándékaik? Hányan vannak? Miért hoztak ide engem? Vajon hol lehetnek az itten testvéreim? Ilyen dolgokon morfondíroztam. Mindegy a hang irányába megyek. Jövök, Királynő jövök testvéreim.
/Új Japán bolygóján van a karakter./
A hozzászólást Zúzó összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 26, 2011 8:13 am-kor.
