Faj: Xenomorph (Alien)
Név: Éjlopó
Rang: Dolgozó
Alfaj: Predalien
Becenév: -
Születési hely: Föld
Kinézet: Kb 200-210 cm magas. Külsőre tökéletes keveréke az Alieneknek és a Predatoroknak. Fején az Idegenekre jellemző kemény páncél van, amiből hátrafelé a Predatorokra jellemző raszták lógnak ki. Álkappcsa egy Alien-é, ám a négy csáprágó megvan a szája szélein. A Szekunder nyelve a szájához. A teste izmos, hátán pedig a Drone-okra jellemző légzőcsövek találhatóak. Kezén négy, lábain három ujj található, amiből csak kettő néz előre. Farka nagyon hosszú, és a vége tüskés.
Jellem: Kegyetlen gyilkos. Remek lopakodó. A dzsungelben ügyesen használja menedéknek a fákat és a lombkoronájukat. A vízben jól úszik és gyorsan csap le. Minden előnyét kihasználja annak, hogy hibrid.
Előtörténe:
Nem emlékszem mindenre. Első emlékem, hogy valami nyálkás masszában vagyok. Sötét van és egy kalapáló hang van nem messze tőlem. De a történet nem itt kezdődik, hanem egy tojással és egy másik fajjal. A Predator épp egy csapat Alien Drone-al vívott haláltusát, amikor a tojás szirmai szétnyíltak és egy kéz-szerű "rovar" mászott ki belőle, hogy minél hamarabb megkeresse a tökéletes egyedet, akibe elültetheti a tojását. Így történt, hogy amíg a Ragadozó a Drone-okra figyelt, addig az Arctámadó elfoglalta a helyét. Szépen kivárt, és mikor a Predator a fegyvereit tisztogatta, a "rovar" arrébb mászott. A hangra felfigyelt a Ragadozó, de már késő volt. A kéz-szerű lény már az arcára tapadt és nem is eresztette, csak mikor biztonságban elhelyezte a tojását. Innentől vannak emlékeim. Néhány óra elteltével egy apró lény fejlődött a Predator mellkasában. Magamhoz tértem, de semmit nem láttam. Rettentő sötét volt és valami kalapáló hangot lehetett hallani nem messze tőlem. Idegesített, és menekülni akartam. Amerre éppen néztem elkezdtem kaparni, rágni. Ami a rendelkezésemre állt. Ösztönszerűen törtem előre. Közben éreztem, hogy valami lehuppant és eszeveszett ordításba kezdett. Nem foglalkoztam vele, csak rágtam és kapartam magam kifelé. Győzelem. Kint voltam, és a klíma sokat változott. Hirtelen hideg lett és világos. Különleges szagokat éreztem. Ismerős feromon lenyomata volt a levegőben. Elindultam, követve, és nem sokára meghallottam a Királynőm. Mentem ahogy tudtam. Mikor odaértem, a dolgozók már tetemes mennyiségű táplálékról gondoskodtak az újszülöttek részére. Jó ideig a Királynő védelme alatt álltunk, amíg teljesen ki nem fejlődünk. Ez nálam gyorsabban ment. Miután kifejlődtem újabb négy Predator hatolt be azzal a céllal, hogy elpusztítsa a kaptárat és a Királynőnket. Érzékeltük a feromonjaikat és hadrendbe álltunk. Második sorba álltam be, és vártam. Kitűntem a többiek közül és mikor a Ragadozók megláttak elszörnyedtek. Ezt megjegyeztem. Amikor az első sorban álló Drone-ok támadásba lendültem én sem vártam sokáig. Utánuk vetettem magam. Szembe találkoztam az egyik Ragadozóval és felismertem rajta a társa alkar pengéjét. Nem tétováztam sokáig, támadásba lendültem. A Predator kitért előlem és már támadásba is lendült, de a farok csapással nem számolt. A falhoz vágtam és újabb rohamit indítottam ellene. Újabb csapással támadtam és a karját találtam el, majd karmaimmal felhasítottam a mellkasát. Egy ordítás hagyta el a száját. Lassan kitátottam a csápjaimat a szám szélén és kegyetlen módon elválasztottam a testét a fejétől. Mikor megfordultam három Predator a földön feküdt. A másik kettő valószínűleg elmenekült. A Drone-ok biztos üldözik. De lehet, hogy már nem is élnek. A támadás után a kaptár végleg lecsendesedett és minden visszatért a rendes kerékvágásba. Erősebb és gyorsabb voltam, mint a többiek, és ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy sokkal serényebben is végeztem a mindennapi teendőinket. Egy nap egy űrhajó szállt le a bolygón. Utasítást kaptunk, hogy figyeljük ki. Láttam őket leszállni. Kezeikben hatalmas fegyverek voltak, melyek arra hivatottak, hogy végezzenek velünk. Megvártam, míg elmennek, majd belopóztam a raktérbe és egy konténerben rejtőztem el. Közben hallottam a Királynő utasítását, hogy kövessem őket. Ennek pedig ez a legjobb módja. A hajó felszállt és elhagyta a Földet. Álomba zuhantam, és egy tompa zökkenés rázott csak fel. Megérkeztünk. Hallottam, ahogy az emberek serényen pakolnak kifelé a hajóból. Amikor elértek az én konténeremhez cselekedtem. Itt már úgyis mindegy volt. Kiugrottam rejtekhelyemről és a két meglepett katonával végeztem. Ezután egy ugrással a harmadik előtt termettem, aki épphogy fel tudta emelni a fegyverét, de fej híján felesleges volt. A negyedik katona pedig a farkam végén végezte, akár egy darab hús a nyárson. Lesétáltam a hajóról és körül néztem. A vidék dzsungeles volt. Vajon merre lehetek, hova kerültem?
(Ahova kerütem, az Új Japán)
Név: Éjlopó
Rang: Dolgozó
Alfaj: Predalien
Becenév: -
Születési hely: Föld
Kinézet: Kb 200-210 cm magas. Külsőre tökéletes keveréke az Alieneknek és a Predatoroknak. Fején az Idegenekre jellemző kemény páncél van, amiből hátrafelé a Predatorokra jellemző raszták lógnak ki. Álkappcsa egy Alien-é, ám a négy csáprágó megvan a szája szélein. A Szekunder nyelve a szájához. A teste izmos, hátán pedig a Drone-okra jellemző légzőcsövek találhatóak. Kezén négy, lábain három ujj található, amiből csak kettő néz előre. Farka nagyon hosszú, és a vége tüskés.
Jellem: Kegyetlen gyilkos. Remek lopakodó. A dzsungelben ügyesen használja menedéknek a fákat és a lombkoronájukat. A vízben jól úszik és gyorsan csap le. Minden előnyét kihasználja annak, hogy hibrid.
Előtörténe:
Nem emlékszem mindenre. Első emlékem, hogy valami nyálkás masszában vagyok. Sötét van és egy kalapáló hang van nem messze tőlem. De a történet nem itt kezdődik, hanem egy tojással és egy másik fajjal. A Predator épp egy csapat Alien Drone-al vívott haláltusát, amikor a tojás szirmai szétnyíltak és egy kéz-szerű "rovar" mászott ki belőle, hogy minél hamarabb megkeresse a tökéletes egyedet, akibe elültetheti a tojását. Így történt, hogy amíg a Ragadozó a Drone-okra figyelt, addig az Arctámadó elfoglalta a helyét. Szépen kivárt, és mikor a Predator a fegyvereit tisztogatta, a "rovar" arrébb mászott. A hangra felfigyelt a Ragadozó, de már késő volt. A kéz-szerű lény már az arcára tapadt és nem is eresztette, csak mikor biztonságban elhelyezte a tojását. Innentől vannak emlékeim. Néhány óra elteltével egy apró lény fejlődött a Predator mellkasában. Magamhoz tértem, de semmit nem láttam. Rettentő sötét volt és valami kalapáló hangot lehetett hallani nem messze tőlem. Idegesített, és menekülni akartam. Amerre éppen néztem elkezdtem kaparni, rágni. Ami a rendelkezésemre állt. Ösztönszerűen törtem előre. Közben éreztem, hogy valami lehuppant és eszeveszett ordításba kezdett. Nem foglalkoztam vele, csak rágtam és kapartam magam kifelé. Győzelem. Kint voltam, és a klíma sokat változott. Hirtelen hideg lett és világos. Különleges szagokat éreztem. Ismerős feromon lenyomata volt a levegőben. Elindultam, követve, és nem sokára meghallottam a Királynőm. Mentem ahogy tudtam. Mikor odaértem, a dolgozók már tetemes mennyiségű táplálékról gondoskodtak az újszülöttek részére. Jó ideig a Királynő védelme alatt álltunk, amíg teljesen ki nem fejlődünk. Ez nálam gyorsabban ment. Miután kifejlődtem újabb négy Predator hatolt be azzal a céllal, hogy elpusztítsa a kaptárat és a Királynőnket. Érzékeltük a feromonjaikat és hadrendbe álltunk. Második sorba álltam be, és vártam. Kitűntem a többiek közül és mikor a Ragadozók megláttak elszörnyedtek. Ezt megjegyeztem. Amikor az első sorban álló Drone-ok támadásba lendültem én sem vártam sokáig. Utánuk vetettem magam. Szembe találkoztam az egyik Ragadozóval és felismertem rajta a társa alkar pengéjét. Nem tétováztam sokáig, támadásba lendültem. A Predator kitért előlem és már támadásba is lendült, de a farok csapással nem számolt. A falhoz vágtam és újabb rohamit indítottam ellene. Újabb csapással támadtam és a karját találtam el, majd karmaimmal felhasítottam a mellkasát. Egy ordítás hagyta el a száját. Lassan kitátottam a csápjaimat a szám szélén és kegyetlen módon elválasztottam a testét a fejétől. Mikor megfordultam három Predator a földön feküdt. A másik kettő valószínűleg elmenekült. A Drone-ok biztos üldözik. De lehet, hogy már nem is élnek. A támadás után a kaptár végleg lecsendesedett és minden visszatért a rendes kerékvágásba. Erősebb és gyorsabb voltam, mint a többiek, és ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy sokkal serényebben is végeztem a mindennapi teendőinket. Egy nap egy űrhajó szállt le a bolygón. Utasítást kaptunk, hogy figyeljük ki. Láttam őket leszállni. Kezeikben hatalmas fegyverek voltak, melyek arra hivatottak, hogy végezzenek velünk. Megvártam, míg elmennek, majd belopóztam a raktérbe és egy konténerben rejtőztem el. Közben hallottam a Királynő utasítását, hogy kövessem őket. Ennek pedig ez a legjobb módja. A hajó felszállt és elhagyta a Földet. Álomba zuhantam, és egy tompa zökkenés rázott csak fel. Megérkeztünk. Hallottam, ahogy az emberek serényen pakolnak kifelé a hajóból. Amikor elértek az én konténeremhez cselekedtem. Itt már úgyis mindegy volt. Kiugrottam rejtekhelyemről és a két meglepett katonával végeztem. Ezután egy ugrással a harmadik előtt termettem, aki épphogy fel tudta emelni a fegyverét, de fej híján felesleges volt. A negyedik katona pedig a farkam végén végezte, akár egy darab hús a nyárson. Lesétáltam a hajóról és körül néztem. A vidék dzsungeles volt. Vajon merre lehetek, hova kerültem?
(Ahova kerütem, az Új Japán)
