Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: George Doyle
Születési dátum: 2166.08.26
Születési hely: Hilo
Foglalkozás vagy volt foglalkozás: Szabadúszó/Csempész
Külső: Kb 180 cm, átlagos testalkatú, rövid sötét haja, zöld szeme van. Sötétbarna kalapot, farmernadrágot és sötét kabátot hord.
Belső: Mogorva, gyanakvó, tehetséges pilóta, nagyon makacs tud lenni, zárkózott, csak a barátja (Dave) előtt tud igazán önmaga lenni.
Felszerelés: vp 70 pisztoly, 2 MK50-es szkafander a hajón, Lucy (harci szintetikus), TF-ALPHA-1 CARGO-CRAWLER (A hajó neve:Aetheris), Thunderhawk 30 mm-es sínágyú
Anyám Rachel Doyle, apám James Doyle. A Hilo-n születtem jól megéltünk apám katonai fizetéséből így anyámnak nem kellett dolgoznia. Elvégeztem az általánost és a gimnáziumot jó eredménnyel, és itt kezdődtek a viták. Apám jó katonához méltón katonai iskolába akart küldeni. Én pilóta akartam lenni, anya volt a villámhárító közöttünk de James-sel a kapcsolatunk így is megromlott. Végül beiratkoztam a pilóta iskolába. Az oktatók szerint nagy tehetségem van a repüléshez és kiváló eredménnyel végeztem, megkaptam a másodfokú pilóta engedélyt. Amíg én munkát kerestem, apámat elküldték a földre. Anyám ezalatt megbetegedett és az sem tett jót neki amikor kiderült hogy mi történt a földön. Végül az utolsó lökést a már így is a szakadék szélén táncoló Rachel-nek az adta meg mikor egy üzenetet kaptunk hogy apám eltűnt. Pár nappal később anya meghalt. Apa végül előkerült, egy csapat civillel sikerült találniuk egy hajót és eljutottak a gateway-re. Ezután letelepedett a marson, azóta nem hallottam felőle. Egy régi osztálytársam megkeresett és munkát ajánlott. Azt mondta, hogy tud egy módszert arra hogy sok pénzt szerezhessek, nem a legtörvényesebb úton, de nem is fájna senkinek. Végül a pénzhiány miatt beleegyeztem ugyanis anya halála után James teljesen levette rólam a kezét és az örökségem nagy része is elfogyott már. A Weyland-Yutani-hoz kerültem kaptam egy erősen átalakított TF-ALPHA-1 CARGO-CRAWLER-t hivatalosan semmi közöm nem volt a céghez. Többnyire illegális cuccokat szállítottam nekik ide-oda és elég jól megfizettek. Ebben az időben szereztem meg a szintetikusomat aki azóta is hűséges társam Lucy-t. Mert mit tesz az ember ha sok pénze van? Megy kártyázni, így nyertem el végül. Sötét hajú magas és jól tud lőni. Igazi kincs. Minden olajozottan, jól működött néhány évig, amíg a kíváncsiságom túl nagy nem lett…
Valaki csengetett. Dave az ágyában feküdt és egyáltalán nem volt kedve megmozdulni (igazi lusta hajószerelő) de akárki is állt az ajtó előtt nagyon kitartó volt. Végre feltápászkodott.
- Jövök már! – Odabotorkált az ajtóhoz és kinyitotta.
- Á, George gyere be. Mi szél hozott erre?
- De örülök hogy látlak. Nagy bajban vagyok Dave
- Mit csináltál már megint te patkány. – Fel se tűnt hogy az iskolai becenevemen szólt hozzám.
- El kell tűnnöm a cég már biztos a nyomomban van.
- Hé hé lassíts mi van ember. – Kicsit megnyugodtam vettem egy nagy levegőt majd elkezdtem.
- Megint hívtak hogy elszállítsak egy „csomagot” az egyik állomásukra. Minden jól ment átvettem, megkaptam az előleget aztán elindultam. De kíváncsi voltam és amikor már távolabb jártam kinyitottam az egyik dobozt és egy xeno-izé tojás volt benne. Épp a nyakamba ugrott volna a dög amikor Lucy leszedte. Bepánikoltam és kidobtam az összeset. Utána rögtön elindultam ide. Segítened kell. – Dave percekig szóhoz sem jutott.
- Azta kur.. – káromkodott egy cifrát – Hol a hajód?
- A ”B” hangárban.
- Remélem nem raktak rád nyomkövetőt. Szólok a fiúknak hogy nézzék át a hajódat. Addig itt maradhatsz nálam de, utána el kell tűnnöd. Hmm. Menj a Marsra apádhoz. – Elfintorodtam – Valószínűleg ő tud neked segíteni.
- Oké kösz.
Pár nap múlva megint csengetnek az ajtón.
- Hello ki maga?
- Az mindegy. Maga Dave Johnson?
- Igen.
- Mikor látta utoljára ezt az embert? – A fickó felemelt egy fényképet, én voltam rajta.
- őő pff... Talán két éve. Miért?
- Ne próbáljon meg hazudni nekem. – Azzal felemelt egy pisztolyt. Két lövés dördült el. A szintetikus összeesett két golyó volt a fejében.
- Remek mostmár engem is el akarnak tenni láb alól. - Morgott Dave. Én ott álltam felemelt pisztolyal.
- Tűnjünk el innen.
- Remek ötlet. - Kirohantunk a hangárhoz és beugrottunk a hajóba.
- Rendben felszállás. Találtatok valamit a hajón?
- Persze három poloskát szedtünk ki belőle.
- Szuper, remélem nincs benne egy negyedik. – Lassan kiértünk a naprendszer szélére amikor megjelent egy céges hajó. Rögtön tüzet nyitottak ránk. Kerülgettem a röpködő lövedékeket.
- Ez így nem lesz jó. – Mondtam összeszorított fogakkal.
- Vissza is lőhetnénk.
- Nincs fegyver ezen az űrcsotrogányon.
- Sejtettem hogy szükséged lesz rá ezért beszereltem egyet.
- Akkor használnád végre? Nehéz egyszerre vezetni és lőni. – Egy rövid lövöldözés után eltaláltuk a hajót. Nem sérülhetett meg súlyosan de lelassult és lassan elmaradt mögöttünk.
- Ez szoros volt. Na akkor irány a Mars…
Nem: Férfi
Név: George Doyle
Születési dátum: 2166.08.26
Születési hely: Hilo
Foglalkozás vagy volt foglalkozás: Szabadúszó/Csempész
Külső: Kb 180 cm, átlagos testalkatú, rövid sötét haja, zöld szeme van. Sötétbarna kalapot, farmernadrágot és sötét kabátot hord.
Belső: Mogorva, gyanakvó, tehetséges pilóta, nagyon makacs tud lenni, zárkózott, csak a barátja (Dave) előtt tud igazán önmaga lenni.
Felszerelés: vp 70 pisztoly, 2 MK50-es szkafander a hajón, Lucy (harci szintetikus), TF-ALPHA-1 CARGO-CRAWLER (A hajó neve:Aetheris), Thunderhawk 30 mm-es sínágyú
Anyám Rachel Doyle, apám James Doyle. A Hilo-n születtem jól megéltünk apám katonai fizetéséből így anyámnak nem kellett dolgoznia. Elvégeztem az általánost és a gimnáziumot jó eredménnyel, és itt kezdődtek a viták. Apám jó katonához méltón katonai iskolába akart küldeni. Én pilóta akartam lenni, anya volt a villámhárító közöttünk de James-sel a kapcsolatunk így is megromlott. Végül beiratkoztam a pilóta iskolába. Az oktatók szerint nagy tehetségem van a repüléshez és kiváló eredménnyel végeztem, megkaptam a másodfokú pilóta engedélyt. Amíg én munkát kerestem, apámat elküldték a földre. Anyám ezalatt megbetegedett és az sem tett jót neki amikor kiderült hogy mi történt a földön. Végül az utolsó lökést a már így is a szakadék szélén táncoló Rachel-nek az adta meg mikor egy üzenetet kaptunk hogy apám eltűnt. Pár nappal később anya meghalt. Apa végül előkerült, egy csapat civillel sikerült találniuk egy hajót és eljutottak a gateway-re. Ezután letelepedett a marson, azóta nem hallottam felőle. Egy régi osztálytársam megkeresett és munkát ajánlott. Azt mondta, hogy tud egy módszert arra hogy sok pénzt szerezhessek, nem a legtörvényesebb úton, de nem is fájna senkinek. Végül a pénzhiány miatt beleegyeztem ugyanis anya halála után James teljesen levette rólam a kezét és az örökségem nagy része is elfogyott már. A Weyland-Yutani-hoz kerültem kaptam egy erősen átalakított TF-ALPHA-1 CARGO-CRAWLER-t hivatalosan semmi közöm nem volt a céghez. Többnyire illegális cuccokat szállítottam nekik ide-oda és elég jól megfizettek. Ebben az időben szereztem meg a szintetikusomat aki azóta is hűséges társam Lucy-t. Mert mit tesz az ember ha sok pénze van? Megy kártyázni, így nyertem el végül. Sötét hajú magas és jól tud lőni. Igazi kincs. Minden olajozottan, jól működött néhány évig, amíg a kíváncsiságom túl nagy nem lett…
Valaki csengetett. Dave az ágyában feküdt és egyáltalán nem volt kedve megmozdulni (igazi lusta hajószerelő) de akárki is állt az ajtó előtt nagyon kitartó volt. Végre feltápászkodott.
- Jövök már! – Odabotorkált az ajtóhoz és kinyitotta.
- Á, George gyere be. Mi szél hozott erre?
- De örülök hogy látlak. Nagy bajban vagyok Dave
- Mit csináltál már megint te patkány. – Fel se tűnt hogy az iskolai becenevemen szólt hozzám.
- El kell tűnnöm a cég már biztos a nyomomban van.
- Hé hé lassíts mi van ember. – Kicsit megnyugodtam vettem egy nagy levegőt majd elkezdtem.
- Megint hívtak hogy elszállítsak egy „csomagot” az egyik állomásukra. Minden jól ment átvettem, megkaptam az előleget aztán elindultam. De kíváncsi voltam és amikor már távolabb jártam kinyitottam az egyik dobozt és egy xeno-izé tojás volt benne. Épp a nyakamba ugrott volna a dög amikor Lucy leszedte. Bepánikoltam és kidobtam az összeset. Utána rögtön elindultam ide. Segítened kell. – Dave percekig szóhoz sem jutott.
- Azta kur.. – káromkodott egy cifrát – Hol a hajód?
- A ”B” hangárban.
- Remélem nem raktak rád nyomkövetőt. Szólok a fiúknak hogy nézzék át a hajódat. Addig itt maradhatsz nálam de, utána el kell tűnnöd. Hmm. Menj a Marsra apádhoz. – Elfintorodtam – Valószínűleg ő tud neked segíteni.
- Oké kösz.
Pár nap múlva megint csengetnek az ajtón.
- Hello ki maga?
- Az mindegy. Maga Dave Johnson?
- Igen.
- Mikor látta utoljára ezt az embert? – A fickó felemelt egy fényképet, én voltam rajta.
- őő pff... Talán két éve. Miért?
- Ne próbáljon meg hazudni nekem. – Azzal felemelt egy pisztolyt. Két lövés dördült el. A szintetikus összeesett két golyó volt a fejében.
- Remek mostmár engem is el akarnak tenni láb alól. - Morgott Dave. Én ott álltam felemelt pisztolyal.
- Tűnjünk el innen.
- Remek ötlet. - Kirohantunk a hangárhoz és beugrottunk a hajóba.
- Rendben felszállás. Találtatok valamit a hajón?
- Persze három poloskát szedtünk ki belőle.
- Szuper, remélem nincs benne egy negyedik. – Lassan kiértünk a naprendszer szélére amikor megjelent egy céges hajó. Rögtön tüzet nyitottak ránk. Kerülgettem a röpködő lövedékeket.
- Ez így nem lesz jó. – Mondtam összeszorított fogakkal.
- Vissza is lőhetnénk.
- Nincs fegyver ezen az űrcsotrogányon.
- Sejtettem hogy szükséged lesz rá ezért beszereltem egyet.
- Akkor használnád végre? Nehéz egyszerre vezetni és lőni. – Egy rövid lövöldözés után eltaláltuk a hajót. Nem sérülhetett meg súlyosan de lelassult és lassan elmaradt mögöttünk.
- Ez szoros volt. Na akkor irány a Mars…
A hozzászólást George összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 20, 2011 2:25 pm-kor.
