Faj: ember
Nem: férfi
Név: Jackson Smith
Becenév: Jackson, nincs beceneve
Születési dátum: nem tudtam kideríteni hol jár az oldal, de23éves, de, ha jól láttam, 2190ben járunk.
Születési hely: Los Angeles
Rang: közlegény
Foglalkozás: tengerészgyalogos
Külső és belső jellem: jó nagyra nőtt, két méter körül lehet, fekete, rövid haja van és tengerkék íriszei, izmos felépítésű, a női szemnek kiváló üdítő látvány lehet. Mindig is laza srác hírében állt, próbálta a dolgokat a jó oldalról nézni, legyen bármilyen szar is a helyzet. Ha a harc hevében szorul a hurok és ránézésre nincs esély a túlélésre, akkor ő az ügyeletes mókamester és próbál a társaságba lelket önteni, de természetesen ő is csak ember és van, hogy nála is elpattan a húr és kiborul a bili. Sajnos, rossz tulajdonsága, hogy könnyen fel lehet idegesíteni, még a legapróbb dolgon is dühbe gurul. Ja és sokat káromkodik. De mindezen negatív tulajdonságai ellenére tud rendes is lenni és jó lelkű, segít másokon, bár ezek csodaszámba mennek. De azért jó fej.
Fegyverzet
- VP70 pisztoly
- M41A Pulse Rifle
- gránátok
- Akkor most behatolunk. Aztán semmi hősködés, jegyezzétek meg. Élve akarunk kijutni, nemde? - szólt egy hang az ajtónál, aztán miután nem érkezett válasz, a tulajdonosa benyomult. Rögtön mindenki bekussolt, mert ilyet még nem látott, pedig Smith már volt egy-két szar helyzetben. Tök sötétség volt mindenütt, a falakat az idegenek jellegzetes anyaga borította mindenütt, tehát itt már minden elburjánzott és fészket is építettek. Pokoli hőség uralkodott, mintha magában a pokolban lennének.
- Ez aztán kurvajó - dünnyögte valaki.
- Mint egy első osztályú horror - borzongott meg más valaki.
- Kussoljatok és figyeljetek nagyon - szólt az őrmester a csapatnak, Smith pedig velük együtt ment beljebb.
A hadseregnél rendszeresített és gyakran alkalmazott M41A impulzus fegyver volt a kezében, de a tenyere már most teljesen izzadt volt és lépésről lépésre nőtt a meleg odabent. Szinte rögtön leizzadta a holmiját és homlokát törölgette gyakran. Smith végignézett a csapaton. Stone, Myawski a lengyel srác, Hudson, James és az őrmester, Robson. Ők voltak a felmentő sereg, bár a franc se tudja miért. Azt a parancsot kapták, hogy hatoljanak be az elhagyatott telepre, ahol már hetek óta semmi életjel nem volt, mert, hogy a fejesek szerint igenis vannak túlélők. Myawski állította, hogy a Weyland Yutaninak van a keze az ügyben és csak ürügyet akarnak, hogy bohóckodhassanak. De mit volt mit tenni. A parancs az parancs és nekik be kellett menni... ha azt mondja a sereg, hogy most te neki rohansz a falnak a hülye fejeddel, akkor te neki rohansz a falnak a hülye fejeddel.
- Kibaszott szar - morogta Smith és kiköpött, majd a következő pillanatban valami surranást vélt hallani. - Hallottátok? Nem vagyunk egyedül.
- Nem újdonság - felelte az őrmester. - Hudson, mi van az érzékelővel?
- Negatív - érkezett a válasz, a fiú a kezében cipelte a mozgásérzékelőt és valóban nem adott jelet.
- Előre - parancsolta hát az őrmester, a többiek követték, Smith-el az élen. Jackson Smith nem akart kimaradni a jó buliból, bár érezte, ez azért nem a szokásos parti lesz. Itt sokkalta többről lesz szó, mondhatni nem marad kő kövön. A hely egyébként egy kisebb épület volt, amiben civilek laktak és nem is volt semmi baj egészen pár héttel ezelőttig, amikor is valami rejtélyes dolog történt velük. A legnagyobb probléma az, hogy senki nem tudta, mi olyan rejtélyes, mert a civilek nyom nélkül eltűntek, de szinte mindenki idegenekre kezdett gyanakodni. A kérdés az, hogy hogyan tűntek fel itt? Vagy ki, esetleg kik által? És Myawski szerint itt jön a képbe ismét a Weyland Yutani, de hát nem lehet bizonyítani a dolgot és ugyan ki akarná? A cég rögtön elpaterolná az illetőt az útból, mintha nem is létezett volna... már, ha igazak a rém hírek és Myawski felvetése is igaz lenne.
- Jobbra, tartsd a tempót - szólt az őrmester, a csapat engedelmesen ment tovább. Jobb oldalt is folyosón mentek tovább, aztán valami halványan villogó neonfény előtt megálltak, ami azt hirdette, hogy bár... tehát valami szórakozóhely volt egykor.
- Myawski, Smith, Hudson, be... mi fedezünk - döntött az őrmester és a többiek besétált Smith-el az élen.
Azon nyomban elszabadult a pokol. Egy tucat tojás pihent a bár sarkában, cuppogva nyíltak ki és a lakóik rögtön elrugaszkodtak a szélükről. Smith a reflexeinek köszönhette, hogy túlélte. Rögtön tüzet nyitott és sikerült párat lekaszálnia a levegőben. Hudson segített. Myawski nem volt ilyen szerencsés. Fegyvere hangosan koppant a bár padlóján és tovább lőtt, ő maga pedig elterült és nem mozdult többet. Hasa még fel-le mozgott, de arcán már ott pihent az arctámadó. A bárban lévő sötétséget fegyverek rövid sorozatai kergették szét, kísértetiesnek tűnt az egész. Itt is a falak azzal a furcsa idegen képződménnyel voltak benőve.
Kintről Stone, James és Robson őrmester fegyvereinek ugatása hallatszott, Smith-ék félre léptek és a zárótűz, vagy fedezettűz leterítette az arctámadókat.
- Kifelé! - üvöltötte Robson őrmester. Egy idegen sziluettje bontakozott ki a sötétben, az őrmester pedig lőtt és visítás hallatszott, majd csend lett.
- Úgy látszik, egy vendég későn érkezett - lihegte Smith. - Még mindig tovább akar menni, őrmester? Szerintem reménytelen, forduljunk vissza.
- Felső utasítás.
- Ezt mondja Myawskinak - dohogott Smith.
- Smith, te nem szoktál ilyen lenni.
- Maga se, őrmester. Ez kész öngyilkosság! Ha Myawski elmélete igaz, akkor másra se kellünk, mint élő inkubátornak a Weyland Yutaninál! És én nem akarok bébitápszer lenni!
- Én sem! - mérgeskedett James.
- Ja, én se - helyeselt Stone.
- Nos... - de a megkezdett mondatot belefolytotta az őrmester saját hörgése és a bordák reccsenése. Egy hosszú, tüskés, tűhegyes farok bújt ki az őrmester hasán. Az egyhangú idegen szövetből egy idegen bújt ki, aki eddig beleolvadt környezetébe. Még ki se mászott egészen, de már lendítette farkát, hogy az őrmestert átdöfje és ez sikerült is neki. Az őrmester szájából piros vér buggyant ki, a férfi döbbenten-csodálkozva nézett még Smith-re és utána kihunyt tekintetéből az élet, üveges szemekkel nézett el valahova Smith mögé.
- Baszki, tűz! - ordította Stone, de elkapta egy runner balról és leterítette, majd nemes egyszerűséggel széttépte a fickót. Smith, Hudson és James tüzet nyitottak. Hudson kilyuggatta a falból kimászó idegen testét, de a cafatokra hulló idegen savas vére Hudsonra hullott, a fiú jajveszékelve ordított, hátborzongató kínkeservesen és Smith látta, amint arca sistereg. Megadta neki a kegyelemdöfést egy saját maga által leadott lövéssel.
James lelőtte a runnert és maga mögé is durrantott, mert hátulról elkezdett özönleni a "hadsereg".
- Tűnjünk innen! - kérte James. Csak ő maradt és Smith.
- Várj, nem mehetünk el köszönés nélkül! Fedezz! - és Smith kiszedte Myawski cuccából a bombát, amit a lengyel talán véletlen, talán előrelátóan magából kiindulva elcipelt a küldetésre, de már nem volt alkalma használni. Az egész épület nem volt több egy normál méretű kőtömbnél, egy épület csoportnál, tehát ide nem kell atombomba, mégis olyannyira elharapódzott a helyzet és oly hatalmas fészek keletkezett, főleg azért, mert több szintből állt az épület, hogy itt már nem maradt más megoldás, mint a bomba. De elég volt egy normális bomba és nem kellett atombombát használni.
Smith beállította a szerkezetet és elhelyezte pár helyen, még az idegenek különleges anyagába is beletett egyet, ami a falon terjedt, mint valami vírus. Aztán James vállára csapott.
- Na, húzzunk innen, teperés! - és hátrálni kezdtek, de nagyon jöttek a dögök. Egy Praetorian is feltűnt a háttérben. - Dühös a kicsike! Próbáljuk lekapni, nehogy elérjen! - szólt és együtt lőtték, de aztán James tovább lőtte a többieket, mert különben idegenek kajája lettek volna. Ám már így is késő volt, a helyzet kezdett reménytelenné válni. Pedig nagyon közel volt a kijárat. Fájdalmas üvöltés hallatszott, James-t elkapták. Többen. Apró darabokra tépték. És ekkor újabb fegyverek ugatása hallatszott, pedig Smith kezdte feladni, noha elhatározta, hogy utolsó leheletéig fog harcolni. Éppen eldobott egy gránátot, ami a tömegben robbant és visítások törték meg az általános zajt, valamint végtagok szálltak a levegőben, savas vér terítette be a talajt.
Smith mögött egy különleges csapat, állig felfegyverzett nehézfiúk jelentek meg és darálni kezdték az idegeneket. Smith-nek nem kellett kétszer mondani, sarkon fordult és elrohant kifelé, a többiek fedezték.
Azt már nem látta, amint két fickó a többiek fedezete alatt bevonul a bárba és kicipeli a gyakorlatilag már halott Myawski testét, akin még mindig ott feküdt az arctámadó és pumpálta az idegen életet a lengyel testébe.
Úgy látszik Myawski elmélete igaznak bizonyult, sajnos azonban a saját bőrén tapasztalhatta mindezt.
A csapat visszavonult, Smith-el együtt és elszállították a Gatewayre ahol Smith-nek jelentést kellett tennie a feletteseknek és a Weyland Yutani két emberének. Tehát minden igaz volt! De Smith nem tudta, hogy Myawskit kicipelték és inkubátorként használják, hogy kísérletezzenek, vagy, hogy idegent tenyésszenek ki belőle.
Ha tudná, saját maga fojtaná meg őket, a két Weyland Yutani fickót és a céget is kiirtaná, ha tudná, hogy mi készül.
Gyerekkor: gyerekkora kimaradt, ezért ide leírom. De egyébként se volt ez fényes korszak az életében, nem volt valami jó a háttere kamasz korában és az iskolában is amíg járt, balhés srácnak számított. Folyton összetűzésbe került diákokkal, tanárokkal egyaránt, végül kirúgatta magát, de már jó ideje nem is járt be. Ezután következett az utca, iszákos apja várta haza és sírdogáló anyja, aki apjával vitázott folyton, végül el is váltak, faterja fejbe lőtte magát, ezt hallotta róla. Aztán egy balhéba került bele, ami a hatóságok hatáskörébe tartozott, de a hadsereg egyik fejese felfigyelt rá, mert az anyja rokona volt és kihúzta a szarból és katonát csinált belőle.
Nem: férfi
Név: Jackson Smith
Becenév: Jackson, nincs beceneve
Születési dátum: nem tudtam kideríteni hol jár az oldal, de23éves, de, ha jól láttam, 2190ben járunk.
Születési hely: Los Angeles
Rang: közlegény
Foglalkozás: tengerészgyalogos
Külső és belső jellem: jó nagyra nőtt, két méter körül lehet, fekete, rövid haja van és tengerkék íriszei, izmos felépítésű, a női szemnek kiváló üdítő látvány lehet. Mindig is laza srác hírében állt, próbálta a dolgokat a jó oldalról nézni, legyen bármilyen szar is a helyzet. Ha a harc hevében szorul a hurok és ránézésre nincs esély a túlélésre, akkor ő az ügyeletes mókamester és próbál a társaságba lelket önteni, de természetesen ő is csak ember és van, hogy nála is elpattan a húr és kiborul a bili. Sajnos, rossz tulajdonsága, hogy könnyen fel lehet idegesíteni, még a legapróbb dolgon is dühbe gurul. Ja és sokat káromkodik. De mindezen negatív tulajdonságai ellenére tud rendes is lenni és jó lelkű, segít másokon, bár ezek csodaszámba mennek. De azért jó fej.
Fegyverzet
- VP70 pisztoly
- M41A Pulse Rifle
- gránátok
- Akkor most behatolunk. Aztán semmi hősködés, jegyezzétek meg. Élve akarunk kijutni, nemde? - szólt egy hang az ajtónál, aztán miután nem érkezett válasz, a tulajdonosa benyomult. Rögtön mindenki bekussolt, mert ilyet még nem látott, pedig Smith már volt egy-két szar helyzetben. Tök sötétség volt mindenütt, a falakat az idegenek jellegzetes anyaga borította mindenütt, tehát itt már minden elburjánzott és fészket is építettek. Pokoli hőség uralkodott, mintha magában a pokolban lennének.
- Ez aztán kurvajó - dünnyögte valaki.
- Mint egy első osztályú horror - borzongott meg más valaki.
- Kussoljatok és figyeljetek nagyon - szólt az őrmester a csapatnak, Smith pedig velük együtt ment beljebb.
A hadseregnél rendszeresített és gyakran alkalmazott M41A impulzus fegyver volt a kezében, de a tenyere már most teljesen izzadt volt és lépésről lépésre nőtt a meleg odabent. Szinte rögtön leizzadta a holmiját és homlokát törölgette gyakran. Smith végignézett a csapaton. Stone, Myawski a lengyel srác, Hudson, James és az őrmester, Robson. Ők voltak a felmentő sereg, bár a franc se tudja miért. Azt a parancsot kapták, hogy hatoljanak be az elhagyatott telepre, ahol már hetek óta semmi életjel nem volt, mert, hogy a fejesek szerint igenis vannak túlélők. Myawski állította, hogy a Weyland Yutaninak van a keze az ügyben és csak ürügyet akarnak, hogy bohóckodhassanak. De mit volt mit tenni. A parancs az parancs és nekik be kellett menni... ha azt mondja a sereg, hogy most te neki rohansz a falnak a hülye fejeddel, akkor te neki rohansz a falnak a hülye fejeddel.
- Kibaszott szar - morogta Smith és kiköpött, majd a következő pillanatban valami surranást vélt hallani. - Hallottátok? Nem vagyunk egyedül.
- Nem újdonság - felelte az őrmester. - Hudson, mi van az érzékelővel?
- Negatív - érkezett a válasz, a fiú a kezében cipelte a mozgásérzékelőt és valóban nem adott jelet.
- Előre - parancsolta hát az őrmester, a többiek követték, Smith-el az élen. Jackson Smith nem akart kimaradni a jó buliból, bár érezte, ez azért nem a szokásos parti lesz. Itt sokkalta többről lesz szó, mondhatni nem marad kő kövön. A hely egyébként egy kisebb épület volt, amiben civilek laktak és nem is volt semmi baj egészen pár héttel ezelőttig, amikor is valami rejtélyes dolog történt velük. A legnagyobb probléma az, hogy senki nem tudta, mi olyan rejtélyes, mert a civilek nyom nélkül eltűntek, de szinte mindenki idegenekre kezdett gyanakodni. A kérdés az, hogy hogyan tűntek fel itt? Vagy ki, esetleg kik által? És Myawski szerint itt jön a képbe ismét a Weyland Yutani, de hát nem lehet bizonyítani a dolgot és ugyan ki akarná? A cég rögtön elpaterolná az illetőt az útból, mintha nem is létezett volna... már, ha igazak a rém hírek és Myawski felvetése is igaz lenne.
- Jobbra, tartsd a tempót - szólt az őrmester, a csapat engedelmesen ment tovább. Jobb oldalt is folyosón mentek tovább, aztán valami halványan villogó neonfény előtt megálltak, ami azt hirdette, hogy bár... tehát valami szórakozóhely volt egykor.
- Myawski, Smith, Hudson, be... mi fedezünk - döntött az őrmester és a többiek besétált Smith-el az élen.
Azon nyomban elszabadult a pokol. Egy tucat tojás pihent a bár sarkában, cuppogva nyíltak ki és a lakóik rögtön elrugaszkodtak a szélükről. Smith a reflexeinek köszönhette, hogy túlélte. Rögtön tüzet nyitott és sikerült párat lekaszálnia a levegőben. Hudson segített. Myawski nem volt ilyen szerencsés. Fegyvere hangosan koppant a bár padlóján és tovább lőtt, ő maga pedig elterült és nem mozdult többet. Hasa még fel-le mozgott, de arcán már ott pihent az arctámadó. A bárban lévő sötétséget fegyverek rövid sorozatai kergették szét, kísértetiesnek tűnt az egész. Itt is a falak azzal a furcsa idegen képződménnyel voltak benőve.
Kintről Stone, James és Robson őrmester fegyvereinek ugatása hallatszott, Smith-ék félre léptek és a zárótűz, vagy fedezettűz leterítette az arctámadókat.
- Kifelé! - üvöltötte Robson őrmester. Egy idegen sziluettje bontakozott ki a sötétben, az őrmester pedig lőtt és visítás hallatszott, majd csend lett.
- Úgy látszik, egy vendég későn érkezett - lihegte Smith. - Még mindig tovább akar menni, őrmester? Szerintem reménytelen, forduljunk vissza.
- Felső utasítás.
- Ezt mondja Myawskinak - dohogott Smith.
- Smith, te nem szoktál ilyen lenni.
- Maga se, őrmester. Ez kész öngyilkosság! Ha Myawski elmélete igaz, akkor másra se kellünk, mint élő inkubátornak a Weyland Yutaninál! És én nem akarok bébitápszer lenni!
- Én sem! - mérgeskedett James.
- Ja, én se - helyeselt Stone.
- Nos... - de a megkezdett mondatot belefolytotta az őrmester saját hörgése és a bordák reccsenése. Egy hosszú, tüskés, tűhegyes farok bújt ki az őrmester hasán. Az egyhangú idegen szövetből egy idegen bújt ki, aki eddig beleolvadt környezetébe. Még ki se mászott egészen, de már lendítette farkát, hogy az őrmestert átdöfje és ez sikerült is neki. Az őrmester szájából piros vér buggyant ki, a férfi döbbenten-csodálkozva nézett még Smith-re és utána kihunyt tekintetéből az élet, üveges szemekkel nézett el valahova Smith mögé.
- Baszki, tűz! - ordította Stone, de elkapta egy runner balról és leterítette, majd nemes egyszerűséggel széttépte a fickót. Smith, Hudson és James tüzet nyitottak. Hudson kilyuggatta a falból kimászó idegen testét, de a cafatokra hulló idegen savas vére Hudsonra hullott, a fiú jajveszékelve ordított, hátborzongató kínkeservesen és Smith látta, amint arca sistereg. Megadta neki a kegyelemdöfést egy saját maga által leadott lövéssel.
James lelőtte a runnert és maga mögé is durrantott, mert hátulról elkezdett özönleni a "hadsereg".
- Tűnjünk innen! - kérte James. Csak ő maradt és Smith.
- Várj, nem mehetünk el köszönés nélkül! Fedezz! - és Smith kiszedte Myawski cuccából a bombát, amit a lengyel talán véletlen, talán előrelátóan magából kiindulva elcipelt a küldetésre, de már nem volt alkalma használni. Az egész épület nem volt több egy normál méretű kőtömbnél, egy épület csoportnál, tehát ide nem kell atombomba, mégis olyannyira elharapódzott a helyzet és oly hatalmas fészek keletkezett, főleg azért, mert több szintből állt az épület, hogy itt már nem maradt más megoldás, mint a bomba. De elég volt egy normális bomba és nem kellett atombombát használni.
Smith beállította a szerkezetet és elhelyezte pár helyen, még az idegenek különleges anyagába is beletett egyet, ami a falon terjedt, mint valami vírus. Aztán James vállára csapott.
- Na, húzzunk innen, teperés! - és hátrálni kezdtek, de nagyon jöttek a dögök. Egy Praetorian is feltűnt a háttérben. - Dühös a kicsike! Próbáljuk lekapni, nehogy elérjen! - szólt és együtt lőtték, de aztán James tovább lőtte a többieket, mert különben idegenek kajája lettek volna. Ám már így is késő volt, a helyzet kezdett reménytelenné válni. Pedig nagyon közel volt a kijárat. Fájdalmas üvöltés hallatszott, James-t elkapták. Többen. Apró darabokra tépték. És ekkor újabb fegyverek ugatása hallatszott, pedig Smith kezdte feladni, noha elhatározta, hogy utolsó leheletéig fog harcolni. Éppen eldobott egy gránátot, ami a tömegben robbant és visítások törték meg az általános zajt, valamint végtagok szálltak a levegőben, savas vér terítette be a talajt.
Smith mögött egy különleges csapat, állig felfegyverzett nehézfiúk jelentek meg és darálni kezdték az idegeneket. Smith-nek nem kellett kétszer mondani, sarkon fordult és elrohant kifelé, a többiek fedezték.
Azt már nem látta, amint két fickó a többiek fedezete alatt bevonul a bárba és kicipeli a gyakorlatilag már halott Myawski testét, akin még mindig ott feküdt az arctámadó és pumpálta az idegen életet a lengyel testébe.
Úgy látszik Myawski elmélete igaznak bizonyult, sajnos azonban a saját bőrén tapasztalhatta mindezt.
A csapat visszavonult, Smith-el együtt és elszállították a Gatewayre ahol Smith-nek jelentést kellett tennie a feletteseknek és a Weyland Yutani két emberének. Tehát minden igaz volt! De Smith nem tudta, hogy Myawskit kicipelték és inkubátorként használják, hogy kísérletezzenek, vagy, hogy idegent tenyésszenek ki belőle.
Ha tudná, saját maga fojtaná meg őket, a két Weyland Yutani fickót és a céget is kiirtaná, ha tudná, hogy mi készül.
Gyerekkor: gyerekkora kimaradt, ezért ide leírom. De egyébként se volt ez fényes korszak az életében, nem volt valami jó a háttere kamasz korában és az iskolában is amíg járt, balhés srácnak számított. Folyton összetűzésbe került diákokkal, tanárokkal egyaránt, végül kirúgatta magát, de már jó ideje nem is járt be. Ezután következett az utca, iszákos apja várta haza és sírdogáló anyja, aki apjával vitázott folyton, végül el is váltak, faterja fejbe lőtte magát, ezt hallotta róla. Aztán egy balhéba került bele, ami a hatóságok hatáskörébe tartozott, de a hadsereg egyik fejese felfigyelt rá, mert az anyja rokona volt és kihúzta a szarból és katonát csinált belőle.
A hozzászólást Jackson Smith összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 23, 2011 8:37 pm-kor.
, nem elég, de így már jó. 5ft kicsit kevés lenne, talán wc papírra ok