Sáslegelők

Rengeteg nő itt, a növényevők sokszor megfordulnak, hogy jól belakmározhassanak a növényekből.
Helyenként kis kaparással némi vizet lehet találni.

Életében most hagyta el először a Marsot, a szülőbolygóját. De mivel gyarmati tengerészgyalogos volt, így számított arra, hogy egyszer csak eljön ez a nap. Amint megkapta a parancsot izgatottan megnyalja a száját, majd gyorsan pakolni kezd. Azt a kevéske személyes holmiját ami van, gyorsan bepakolja egy hátizsákba. Fotó a szülőkről, némi ruha nemű, és egy éppen divatos napszemüveg. Ki tudja, talán valami nyugalmas helyőrségbe megy és lesz ideje napozni is, vagy kicsit felvágni a csajok előtt. Ezt követően kikocog a felvonulási télre, és várja a hajókat. A páncélja és fegyverei már úton vannak a hajóra. Magánál csupán egy egyszerű katonai rohamkést tart, azt is a tokjában.
Az UD4-gyel való úton majdnem rókázott egyet, amikor elhagyták a Mars atmoszféráját. Mivel épp küzdött ezzel a késztetéssel, így nem látta a Nautilust kívülről. Pedig látni akarta, hogy milyen a flotta egyik büszkesége. Képen már számtalanszor látta, de élőben teljesen más lehet. Látni, ahogy a hatalmas hajótest egyre csak nő és nő, amíg már az egész látóterét kitölti és ekkor beröppennek az jókora dokkoló hangárba, ami képes befogadni az ő hajójukat.
Amint kilép a hajó belsejébe el is feledkezik a hányingerről. Lenyűgözi a hajó belseje, de nem álmélkodhat sokáig, hisz küldik őket a kapszulába.
Amikor kifagynak, ismét elkapja a hányás roham. Ám ezúttal nem sikerül visszafognia és egy jó adag epét sikerült kihányni a kapszula mellé.
- Áh… de keserű. – morogja maga elé.
Végül sikerül megálljt parancsolnia háborgó gyomrának és kimásznia a fagyasztóból. Ezt követően gyorsan leszaladt a konyhába, hogy egyen valamit. Még a gyomra háborgása ellenére is bekap valami masszát, aminek egész kellemes tojás íze van. De azt már nem akarja tudni, hogy miből is készült. Ezt követően nem is beszélget senkivel, hisz senkit sem ismer, hanem figyel. Ekkor közlik velük, hogy hova is mennek és mi is lesz a feladatuk. Meg említették a predatorokat. Egyenlőre nem nagyon tudja, hogy ezek milyen lények, de elcsíp egy-két beszélgetést. Maga sem érti, hogy most miért említették ezt. Hisz az ICC tagadta ezt. De most… most nem tagad semmit. Mint tényt, tár az ifjú katona elé.
- A fene… - gondolja – szóval megyünk a bogarak ellen. De most mi a fene folyik az újabb játékos körül?
Feltámad benne az izgalom és a félelem is. Hisz már annyit hallott a kittin vázas idegenekről. Ellenben a predatorokról még szinte semmit. No meg néhány pletyka szerint afféle teszt alanyok lesznek, aminek egyáltalán nem örül. De most nincs itt az ideje, hogy ezen töprengjen.
Így gyorsan ki is kéri a felszerelését a raktárból, majd be is öltözik, mielőtt még az UD-4-es siklóba lép. A zsákot felteszi az ülőhelye fölé és jól odaszíjazza. Nem lenne jó, ha leesne, miközben ereszkednek. Az út most sem zökkenőmentes. Amint beérnek a bolygó légkörébe szinte azonnal rázkódni kezd a gép. Úgy érzi, hogy darabjaira hullik alatta. Ő így inkább behunyja a szemét.
- Csak ne essél szét, kérlek. – mondja.
Ez alatt erősen koncentrál, hogy ne hányja le az előtte ülőt. Ami remélhetőleg sikerül is. Végül már simábban mennek. Érzi, hogy átértek a kritikus ponton és közelednek a felszín felé. Ezt követően érzi, ahogy szilárd talajt ér a hajó, majd az APC kigördül a földre.
- Végre. – mondja egy idétlen vigyorral – Örülök, hogy megint egy bolygó van a talpam alatt.
Várja, hogy megálljon a jármű. Ezt követően magához veszi a hátizsákot, majd a fegyverét is a kezébe veszi. Sisakját a fejébe nyomja és a sisakba épített optikát alap helyzetbe állítja. A fegyverbe is benyom egy tárat, végül pedig a fegyvert 4-es sorozatra állítja be. Körül néz a füves tájon. A páncéljára felmázolt rejtőszín is hasonló árnyalatú, így valamilyen szinten beleolvad a környezetébe. Persze egy bogarat nem ver át vele, de az itt élő állatokat talán. A predatorokról nem tudja, hogy mire képesek, így velük kapcsolatban inkább csak reménykedik. Talán nem szúrják ki.
- Merre, uram? – kérdezi meg a velük lévő tiszttől.

Nagy buli van készülőben, a parancsnokság kitalálta, hogy a Ryushit kell betámadni a dögök ellen, hát akkor hajrá. Hosszú volt az út, de megérte, most már itt vannak, az APC pedig kitette őket szépen és elindultak. Most már rajtuk múlik, hogy mit és hogyan csinálnak, ők írják meg ennek a bulinak a történetét, hogy miként alakul majd.
- Helló, szépségem - vigyorgott a nőre, akivel már volt egy kalandja korábban. - Úgy látszik mindenhova együtt megyünk, de nem baj, ez csak jó, erősíti a csapat szellemet - mondta és várt mi lesz.

Olyan nagyszerű hely ez, hogy az már csoda! Szinte lehengerlő, ráadásul az embernek valami frankó film jut az eszébe, ahogy ránéz a két a napra.
- Nektek nem ismerős az a két nap valahonnan? Biztos láttam már egy filmben - magyaráz Joe lelkesen, majd oda somfordál Natashához vigyorogva és le sem veszi szemét a nőről. - Jó a csapat - mondja vidáman, Natashára célozva, majd vár, hogy mi lesz.
Ekkor érkezik az utasítás, hogy kutassanak át mindent, mert itt lesz a tábor és nem lenne jó, ha éppen a táborban lenne valami veszélyes dög, vagy akármi, Joe egyetért.
- Csak délibáb kell és máris oké - felelte a katonának a tengerre célozva. - Biztos lesz délibábunk.
- Skorpió, tűz! - és tüzet nyitott, nem azért, mert félt, hanem, mert nem volt jobb dolga.
Remélte eltalálta.

Amint kilépett az APC-ből az első dolog a hőség volt. Totál képen törölte és nem esett neki jól. Ám a maszk, ami elfedi az arcát elrejti a grimaszát is. Így csupán a rajta lévő ruha fog szépen átizzadni. Ha végeztek, talán lesz ideje megszárítani, de egyenlőre még nem tartanak ott.
- De kib*sz*tt meleg van. – gondolja.
Ezt követően egyik kezével próbálja leárnyékolni a szemeit, hogy jobban lásson. Majd az egyik katona megszólal mellette. Erre ő is próbál felnézni a két napra, habár annyira nem érdekli a dolog.
- Nekem nem. – feleli neki.
A hangját kissé eltorzítja a zárt sisak, de ettől még érthető, amit mond. Ekkor pillantja meg az ugrándozó lényeken a terepen. Ilyeneket viszont már látott.
- Ezek viszont ismerősek. – mondja – Károgó, vagy Kenguru. Még csak képeken láttam ilyet.
De ekkor jön a tiszt, majd mondja a feladatokat. Felderítés. Nem épp a kedvence, de legalább van valami dolga, ami kicsit el tudja vonni a figyelmét a melegről. Ekkor szólal meg egy másik katona. Szemmel láthatóan vicces kedvében. Neki annyira nem jött át a poén. Egyenlőre túlságosan lefoglalják a gondolatait az idegen lények, akik miatt itt vannak.
- Szerintem inkább füves puszta. – mondja. – Nem hiszem, hogy találnánk pálmafákat. Szerintetek?
Kérdezi meg a két katonát, akikhez hozzácsapódott. Egyik egy nő, míg a másik egy férfi. Ám ekkor eszébe jut egy másik kérdés is.
- Ti már találkoztatok a bogarakkal? – kérdi meg.
Kíváncsi a véleményükre, amire lehet, hogy válaszolnának is, ha nem ekkor bukkanna fel az eddigi legnagyobb skorpió előttük, amit életében látott. Szemmel láthatóan éhes és ők a főfogás. Ami nekik annyira nem jó.
- Azt a r*h*dt! – szalad ki a száján.
Meglepettségében hátrál is néhány lépést. Ekkor halja meg maga mellett egy parancsnak hallatszó szót. Erre ő is tüzet nyit a hatalmas lényre. Igyekszik kilőni alóla az egyik kittin páncélos lábát. Ugyanakkor igyekszik kitérni a hatalmas ollók elől. No meg a farkán lévő fullánkot is igyekszik elkerülni. Reméli, hogy ő talál, míg őt nem vágja ketté egy olló, avagy szúrja át a skorpió farka. A szíve majd kiugrik a helyéről, ami köszönhető a meglepettségnek és az ijedtségnek is.

- Na, ennek annyi - nyugtázta Joe és újra töltötte fegyverét, majd tovább indult a többiekkel, de azért nem bírta meg, hogy a mordulásokra, amik újra meg újra hallatszottak, megjegyzést ne fűzzön hozzá.
- Mi lakik itt, hogy ennyire morog, Jabba? - vigyorgott.
- Hé, Natasha, nem akarsz napozni? Bámulnánk a szexi tested, mm - röhögött egyet és arrébb is ugrott, nehogy a nő visszakézből leteremtse őt.
Szépen sétált, figyelte a környéket és azon tűnődött, hogy vajon még mi fog rájuk rontani.
- Vajon még mi lep meg minket ezen a szar helyen? - tűnődött hangosan is.

Még mindig remeg kicsit a keze az ijedtségtől. Hiszen nem minden támad az emberre egy ekkora skorpió. Majd kicsit megrázza a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. A nyugalmat lassú légzéssel igyekszik magára erőltetni, ami végül is sikerül neki. Végre megnyugodott és sikerül uralkodni teste remegése fölött. Így hát ránéz a szétlőtt dögre, majd elhúzza a száját. Azt már el is felejtette, hogy a kérdésére senki sem felelt.
- Nem lesz ez könnyű meló. – állapítja meg magában.
Ezt követően ő nem rak be új tárat, hiszen minek. Még alig lőtt párat. Inkább csak megnézi a fegyver oldalán lévő számlálót, hogy hány lövésre elegendő lőszere van. A másik csapattól érkező élcelődésre nem is reagál semmit, csak feléjük néz. Könnyű nekik. Majd a velük érkező hang parancsa reccsen az éterben.
- Értettem, Uram! – küldi neki a választ.
- Valami kutyaféle. – mondja, ahogy ő is felfigyel a hangra, ami a dűnék közül érkezik. – Szerintem nézzük meg. Hiszen ez a parancs.
Fejti ki a véleményét. A másik fickót most, a szavai után legszívesebben lecsapta volna. De majd esetleg a felderítés után. Így viselkedni egy hölggyel. Ráadásul az a röhögés.
- A feladatra koncentrálj, bar*marc! – szól rá erélyesen, mivel kezd kijönni a béketűrésből. Már kissé sajnálja, hogy hozzájuk csapódott, de nincs mit tenni. – Mellékesen meg induljunk a dűnék felé. Nem akarom, hogy valami éjszaka átharapja a torkod.
Ezt követően megindul a dűnék felé, ahonnan az elégedett morranások érkeznek. Reméli, hogy tényleg csak kutyák, így bevárja a többieket is.

Még elég sok lövése maradt, így hát nem is cserél tárat. Majd kicsit felnéz az ég felé, ahol repülők zúgnak el és szépen lassan ledobják a többi csapatot is. A fejesek úgy tűnik teljes körű offenzívát gondoltak ki, csak hogy ki tudják próbálni a legújabb játékszereket.
- Hmm… Remélem, hogy nem szívjuk meg. – gondolja, majd végiggondolja a lehetőségeket – De. Valószínűleg szívni fogunk. Talán még sem kellett volna erre a bolygóra tennem a lábam. Fene a romantikus képzelgésekbe.
Majd megpillantja a dűnék mögött a békésen legelésző rynth csordát. Ekkor reccsen megint a parancsnok hangja a fülében. Mintha csak mellette állna.
- Értettem, uram. – mondja ismét ugyan azokat a jól belévert szavakat.
Így hát el is indul feléjük. Az állatok nem nagyon zavartatják magukat, békésen tűrik, hogy ő és talán a társai is közelebb merészkedjenek. Majd ekkor ugrik be neki.
- Hogy a fenébe nézzem meg, hogy fertőzöttek-e? – gondolja magában megkésve – De talán van rá mód.
Mivel ez kicsit fontosabb, így elkezd a fűben keresgélni arctámadók után. A fegyverét tüzelésre készen tartja. Óvatosan lépked a magas fűben. Nem szeretne bármilyen meglepetést, ami végül is az arcába ugrana. Habár a sisak maszkja egy ideig biztos feltartaná a kis ördögfiókát, de inkább nem próbálja ki.

- Jól van, na, csak viccelődtem, nem kell rögtön a hős cowboyt játszani - vigyorgott, s felelt egyben a fickónak, hogy nincs baj, csak ugratta a nőt.
Nem is érti, miért kell elrontani minden remek tréfát, pedig ez jó poén volt, enyhe kis csipkelődés. A nő se fogja zokon venni, ha meg igen, az az ő baja, nem szánta durva poénnak.
Mennek nyugodtan, semmi nem tartóztatja fel őket, aztán megérkeznek a rynth csordához, vagy mihez és azt az utasítást kapják, hogy nézzék meg, hogy nem e fertőzöttek.
- Rendben, uram - szólt Joe és mivel nem volt ötlete, jobb híján követte a srácot és együtt fésülték át a helyet.

- Na, bazdmeg - mondta Joe unottan. - Másból se áll ez a rohadt bolygó, mint skorpiókból? - zsörtölődött és lőtt, amikor meglátta a dögöt. Ez is dög, az is dög, tök mindegy, ami rovar az rovar és ő a rovar irtó, neki ki kell irtania ezeket a dögöket és legjobb barátja nem más, mint ez a remek kis fegyver. Célzás közben megpaskolta fegyóját és tovább lőtt, hogy kinyiffanjon végre a skorpió.
Remélte hamar megdeglik, jó lenne a skorpió ügy végére pontot tenni, mert ez így nem jó. Azt már most leszögezte, hogy már most utálja ezeket az állatokat, jó lenne végleg kisöpörni őket innen.
Egyébként Natasha korábbi válaszára csak nevetett, ők ketten puszipajtások és jól elvannak egymással, mármint Natasha meg Joe.
Joe lőtt és lőtt, lőtte a dögöt.
- Segíthetnétek! - mondta a társaknak.

Úgy fest, hogy a női társukat sem kell félteni. Elég hamar leugatja a szerencsétlen katona fejét, majd felé fordul. A váll lapján látja, hogy ő bizony felette áll a rangsorban. Habár nem nagyon húzott még el, de egyenlőre ő a feletesse. Így is áll hozzá.
- Frank a nevem, asszonyom! – szólítja meg.
Amikor ő is bemutatkozik, csak bólint egyet jelezve, hogy hallotta és üdvözli őt. A helyzet pedig kicsit megint forrósodik és ismét felbukkan néhány jól megtermett skorpió. Milyen balszerencse.
Ő szerencsére nem volt ott a katona mellett, amikor ismét felbukkantak a skorpiók. Ám ennek ellenére a tülökorrúak nem nagyon tűnnek izgatottnak. Mintha a skorpiók nem jelentenének veszélyt rájuk nézve. Érdekes. Kifejezetten érdekes. Valószínűleg csak védik a területüket a behatolókkal szemben, de akkor is , hála a tüzet nyitó társuknak ,veszélyt jelentenek, így nincs mit tenni. Ekkor veszi észre, hogy a nő is felbukott, hála egy játékos kölyöknek. Remélhetőleg nem épp kakiba esett, ám az egyes babonák szerint szerencsét hoz.
Ekkor ismét a fickó felé fordul, aki segítséget kér. Ő rá pedig egyenlőre semmi sem rontott, így dönthet. Egyenlőre a skorpiókkal hadakozó férfi megsegítése sürgetőbben tűnik, így hát a skorpiók felé fordul és a dögökre lő.
A fegyvert még a lövés előtt négyes sorozatra állítja, majd kihúzza a válltámaszt, hogy pontosabban lőhessen. Annak érdekében, hogy még pontosabb legyen térdeplő tüzelőállást vesz fel. azért választotta a négy lövéses sorozatot, hogy így spóroljon a tölténnyel, hisz ki tudja, hogy mikor kapnak utánpótlást. A feltűnő skorpiókba pedig belelő egy sorozatot.

Joe lőtt, sokat, de egyszer csak kattant a fegyver, jelezve, hogy kiürült, újra tárazott, hogy legyen elég lőszere a bulihoz, de nem volt szükség rá, mert társa segített neki, így most ő jött eggyel.
- Kösz - felelte vidáman, mert megmentették. - Majd viszonzom - mondta és feltartotta a hüvelykujját, hogy oké.
Natasha pedig a rhyntekkel volt elfoglalva, hogy őt se érje unalom, játszott velük, bár itt nem volt jó játék, de bele kellett törődni.
Ha még segítség kellett, Joe elindult a nő felé, hogy segítsen, aztán folytathatták útjukat.

Az utolsó skorpiót neki kellett leszednie, hisz a társa megint elpazarolt egy tárat. Ez fossa a golyókat, hogy csak így pazarolja, vagy mi a hét szentség. Ez pedig nem tetszik neki. Egyre inkább az a véleménye, hogy ez a fickó minden, csak nem katona. De a grimaszát a sisak jótékonyan eltakarja.
- Csak tettem, amit kellett. – mondja. – Ám viszonozhatnád azzal, hogy nem pazarolod a töltényt. Töltényt fosol, vagy mi? Így is kilőttél ezekre a dögökre két tárat, aztán meg amikor jön az igazi veszély letolt gatyával állsz, mert nincs muníciód. Buddhára! Hol tanítottak meg téged lőni, ember? Voltál egyáltalán kiképzésen?
Ez egy igazi letolás akart lenni, habár még csak közlegény, de ő legalább rendesen tud lőni. Eközben már felállt a tüzelő állásból, hiszen így mégiscsak könnyebb és gyorsabb mozogni. A nő pedig még mindig a háziállatoktól igyekszik megszabadulni, de nem túl sok sikerrel. De egyenlőre biztonságban vannak. A skorpiók is eltűntek, így egyenlőre minden nyugodt. Ez viszont gyorsan változhat. Így felmegy egy dűne tetejére a sisak optikáját pedig nagyításra állítja, hogy körbekémlelhessen.

- Oké, nyugi, nem kell aggódni, vigyázok a lőszerre - csitította Joe a társát és faképnél hagyta, hogy Natashához csatlakozzon.
- Hogy vagy, segítsek? Mondjuk ezen a dög száraz helyen eléggé unalmas lehet élni, nem gondolod? Még pia sincs - ekkor reccsent rájuk a parancsnok.
- Kösz, parancsnok, mindig magáé az utolsó kávé - sóhajtott Joe és utána elröhögte magát. - Oké, vonszoljuk arrébb a seggünket, hogy örömet szerezzünk a parancsnoknak vele. Lefogadom, hogy valamilyen úton módon Natasha szexi seggét bámulja - nevetett egyet Joe.
Csak vicceltem - szólt Franknek, mert sejtette, hogy ezért megint pattogni fog, mint a múltkor.
- Na, a lényeg, hogy haladjunk - és elindult.

Lenéz a dűne tetejéről a társaira. A nőről, Natasháról egyenlőre nem tud mit mondani. Nem látta még harc közben, így nem tudja mire számítson. A másikról viszont meg van a véleménye. Lődöz a vakvilágba, no meg a tárat is elhajigálja, ami szintén nem két fillér. Erre a képzésen külön felhívták a figyelmüket.
De ami azt illeti még magáról sem tudja, hogy fog eme száraz bolygón szerepelni, hiszen Idegenekkel még nem futottak össze és persze az lesz az igazi tűzkeresztség. Forró helyzetben már volt, de az teljesen más szituáció volt.
A parancsnok is megszólal a rádión. Semmi érdemleges, csak hogy haladjanak. Haladnak ők, ahogy csak tudnak.
Ekkor állnak tovább a növényevők is.
- Na még csak most jön az igazi meleg, úgy látom. – jegyzi meg halkan, ahogy nézi a tovább álló állatokat.
Ezt követően visszatér a társaihoz és az optikát is alaphelyzetbe állítja. Követi őket a kijelölt irányba. Ideje kicsit jobban is felmérni a terepet.

Joe nyugodtan baktatott és arra gondolt, de jó lenne valami jeges ital. Whiskey jéggel, sör jéggel, bor jéggel, vodka jéggel, de jó is lenne, vagy akármilyen üdítőt is szívesen beszlopálna.
Csak lenne valami pia!
Gondolta magában és tovább gyalogolt, míg nem a lábuk között megjelent valami kis izé és ide meg oda rohangált, mint valami hiperaktív izé.
- Fő a változatosság - mondta Joe és nem lőtte le, amíg nem jelent közvetlen veszélyt. - Reméljük nem bánt ez a kis mitugrász - szólt a többieknek.

Joe sétál és látja a kis lény kezdi megkedvelni őket, mert a bakancsukat rágja.
Elvigyorodott.
- Lelőjem? - kérdezte, ekkor a távolban lövések zaja hallatszott.
- Buli van - szólt. - Amondó vagyok, hogy siessünk - közölte és valóban szaporázta a lépteit is, hogy utolérje a csapatot, mert nyilván az övéik voltak, akik akcióztak.