Mélyerdő

Az út elég zötykölődős volt, de ez nem rontott senki kedvén. Freeman elővett egy adathordozót és bedugta a lejátszóba.
- A minap találtam ezt a kincset. 1956-os, emberek!-kiáltott fellelkesülten és elindította. Ez a "kincs" egy ősrégi zene volt. Freemannek mániája volt XX. és XXI. századi zenéket, képeket, könyveket meg pornó filmeket gyűjteni.
- Ezt most kapcsold ki-mordult fel Wesley. Cox felröhögött. - Ugyan má', olyan sz*r, hogy má' jó!
Én csak forgattam a szemem és bámultam magam elé. Jack oldalba bökött és kérdőn nézett rám. Én megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi bajom. Jack aggódóan azért, de elfordult és odaszólt Freemannek. - Most már tényleg kapcsold ki ezt a förmedvényt, Freeman! Ez parancs!
- Jaj, ne károgjál már Varjú-vihogott Cox. A többiek is csatlakoztak hozzá. Jack oldalba ütötte Coxot, aki fájdalmasan felnyögött, de csak még jobban röhögött.
Végighordoztam tekintetemet a társaimon. Jack durcásan gubbasztott a helyén, Cox az oldalát fogta és potyogtak a könnyei a nevetéstől, Tucker és Hawks egymásra borulva hahotáztak Cox szerencsétlenségén, Freeman hangosan énekelte a dalt, hamis tenorja az "Oh baby, yeeeaaah baby, woohooohoohooo" résznél irritálóan sípolt, Wesley ellenőrizte a fegyverét, Kwon-teak meg mintha meditálni próbált volna több-kevesebb sikerrel.
Ekkor villogni kezdett a fejünk felett lévő lámpa. Mindenki elkomorult és szedelőcködni kezdett. A villogó lámpa azt jelentette, közeledünk a bevetés helyszínéhez...

// https://www.youtube.com/watch?v=eFFgbc5Vcbw Freeman kincse. Kinek ismerős? //

Sikeresen beleállítottam a lándzsámat, de a ki'cti-pa-mat a dög félre ütötte. Épp mikor felálltam, a lény megint kigáncsolt, majd eltörte a lándzsámat. Lesújtva bámultam a fegyverre, amit még az apámtól kaptam, majd vörös felhő ereszkedett a világra. Nem láttam semmit, csak az ellenfelemet, aki tönkretette az egyik legféltettebb kincsemet. Rájöttem, hogy dühös vagyok, de ahelyett, hogy elűztem volna a dühömet én inkább erőt merítettem belőle.
-Ezért megöllek téged és azt a ronda tojásrakó anyukádat is!!!!-ordítottam, majd belekezdtem egy közelharci mozdulatsorba, amit még nagyon régen tanultam. Az úgy nézett ki, hogy fekvő helyzetből teljes erőmből belerúgok a lándzsába, majd oldalra fordulok, a bal kezemmel megtámaszkodok és levegőbe lököm a testem, majd a jobb lábammal tejes erőmből fejbe rúgom a lényt. Miközben a jobb lábammal rúgok, a balt elrántom, mielőtt belém mélyeszthetné a karmait a dög. Ha nem sikerül elrántanom, akkor reménykedek, hogy elég erős a lábvértem. Becéloztam a lándzsa darabját és odarúgtam...

A düh adrenalin lökettel ajándékozta meg Steg-'int. A lény üvöltött, ahogy a harcos rúgása még mélyebbre fúrta mellkasában a lándzsa darabot. A fejre mért rúgás is sikerült. Olyannyira, hogy éles reccsenés hallatszott, és a lény alsó állkapcsa ernyedten lógott lefelé, eltört, s nem bírta mozgatni. Csakhogy a kígyótestű alattomos bestia. Miközben a vadász levegőben támadott, a lény karmos mancsával felé csapott, s az egyik közeli tank felé ütötte a harcost. Nagyot puffant, ahogy a kemény anyagnak csapódott. Miközben Steg-' in feltápászkodott, némi esélyt látott újabb támadásra. Ugyanis ellenfelének igencsak nagy fájdalmat okozhatott a lándzsa, mert minden áron próbálta kiszedni magából, bár ez lehetetlennek tűnt, s elvonta figyelmét a harcosról.

A düh annyi erőt adott nekem, mint még soha. Mindkét támadásom sikerült és eltörtem a lény állkapcsát. Legalább nem tudja leharapni a karomat.-gondoltam. Viszont míg a levegőben voltam, a dög hozzávágott az egyik tankhoz. Ekkor láttam meg a nagy esélyt. A savvérű megpróbálta kiszedni magából a fegyvert, bár az lehetetlen volt. Most kell támadnom!!! Mivel nem figyel, ezért a ki'cti-pa-mat használva megpróbálok gyorsan odaugrani hozzá és lefejezni, miközben felkészülök arra, hogy támad.

//Adat gyűjtés//

* Ócska oo’man kacat! Egy tisztességes rácsot sem tudnak készíteni.* gondolja Thla’lok amikor a fedlapot tartó csavarok halk pattanással kiszakadnak a helyükről. A járatból kellemes meleg levegő áradt. Alkari paneljén megnyomva pár gombot gyorsan végignézi az összes látásmódjával a kürtőt lehetséges csapdákat keresve. Mivel a ventillátorokat leszámítva nem látott semmi gyanúsat leugrott a mélységbe a baloldali járatot célbavéve. Veszélyes ugrás volt mert ha elvéti egyenesen a ventilátorok egyikébe zuhan, de sikerül időben elkapnia a járat szélét.

//Elnézést ha valakit megvárakoztattam.//

// adat gyűjtés//

Sasszem
A kis csapat megérkezik az erdőbe. Amint kilépnek felderítik a terepet, minden tiszta és természetes, nincs veszélyre utaló jel. Cox előveszi a GPS-ét és útra kellnek. Sűrű dzsungelben járnak. Állattal ritkán találkoznak. Pár kisebb élőlényt vesznek észre de se többet, se kevesebbet. Hamarosan megérkeznek a helyszíínre. Ha jól körbe néznek látják, hogy a dzsungel közepén van egy tisztás, amin egyenesebb a talaj és kerítéssel van elválasztva. A kerítés hosszú. Belül egy zsilipers ajtó és egy épület van ami nem magas. Egy szellőző rendszert is látnak, ahol épp a szellőző rács le van verve. A kamerákat az épületnél látják, hogy az ajtót figyelik és a kerítés egyi kbejáratát, jól kijátszhatják a kerítés, de valahogyan be kell juttniuk. Egyik fa ága éppen behajól, de nagyon magasra kell mászniuk ahhoz.

Thla'loc
Amint elkapod és felmászól tovább haladva látod, hogy egy olyan helyiség felett vagy, aho lemberi eredetű táplálékot gyártanak. Sok ember hangját hallod az étkező felől, te pedig a konyha felett vagy. Alattad egy asztal húzódik, szerencsére a rács jól megtartja a súlyudatt. Elég széles és magas a szellőző, hogy legugolva kényelmesen járkálj. Ha előrébb mész, akkor a szállás helyekre jutsz, azután pedig két irányba vezet az út.

A MIRINDA csikorgó kerekekkel megállt, mi kiszálltunk és a bakancsunk azonnal ragadt is az agyagos sártól. Mindenki koncentrált, már nem beszélgettünk, nem nevetgéltünk csak tettük a dolgunkat. Cox a GPS-én beállította az adatokat, majd elindultunk a kijelölt irányba. Kwon-teak és Freeman mentek elöl, hogy a bozótvágóikkal megtisztítsák a terepet.
A levegő fülledt és párás volt, a növények harsogó zöld monotonja láthatóan idegesítette a kis marsi harcost. Jack nem sűrűn vitt minket dzsungelekbe és Ő maga sem járt még sokban, mert nem szerette őket. Komancs testvérem folyamatosan kapkodta egyik bozótról a másikra a tekintetét, idegesen markolta a fegyverét. Nyakán vékony kis patakokban verejték csorgott, és hallottam, ahogy minden alkalommal erőltetetten nyel és fújtat. Félrehúztam, a többiek kérdőn néztek ránk, de én intettem, menjenek csak. Kezem Jack vállára tettem és mélyen a szemébe néztem.
- Toquet, hites, toquet... - mondtam megnyugtatóan. Ez komancs nyelven annyit jelent, "minden rendben, barátom, minden rendben". Még Jack tanította nekem a suliban és elmosolyodott rajta, hogy még emlékszem rá. Nehézkesen bólintott, majd felzárkóztunk a többiek mögé.
- Már megint rátört a f*sás a dzsungelektől-morogta kelletlenül magában Wesley. Mikor meglátta, hogy meredten őt nézem, pironkodva lesütötte a szemét. Egy darabig nyugiban mentünk tovább.
Én folyamatosan kagylóztam, de állatnak nyomát sem láttam, talán csak pár rágcsálót és gyíkot. Ez viszonylag jó jel volt, legalább nem síri csendes erdőbe kellett betennünk a lábunkat. A csend a vadvilágban sohasem jó jel...
Hamarosan megérkeztünk. Én mentem előre felderíteni, Hawks fedezett.
Egy tisztáson, kevésbé hepe-hupás talajon egy kisebb épület állt, körbekerítve egy kics*szett hosszú kerítéssel. A környezetünket is megfigyeltem és kiszúrtam egy ágat, ami egy jóóó magas fából nőtt ki. Gyorsan felmértem a terepet még egyszer, majd visszasiettem társaimhoz és közöltem a dolgokat.
- Zsilipes kapu, egy ráccsal lezárt szellőző, a kerítés bejáratánál és az egyik ajtónál megfigyelő kamerák. A kerítést könnyű kijátszani, és azon a fán felmászva egy ágon bejuthatunk.
Jack bólintott. Tucker egy szigonyos kötelet vett elő. Kilőtte a szigonyt, ami beleállt a fa ágába. Én másztam fel elsőnek. Nem féltem a magasságtól, csak Freeman miatt aggódtam kicsit, akinek enyhe tériszonya volt. Lehupppantam az épület udvarán, majd az épület falához lapulva, elbújva a kamerák elől, vártam a többieket. Folyamatosan figyeltem, hátha megjelenik valaki. A fiúknak fürgének kell lenniük, mint a szarvas...- gondoltam.

A lény felém fordult, de ekkor már mindegy volt, mert a lendületem ledöntötte a lábáról. Igyekezett a farkával ledobni magáról. Ekkor két lámpa kapcsolt fel és egy Ooman jármű kezdett közeledni felénk, majd hirtelen lövések dördültek. Ezeknek is pont jókor kellett idejönniük. Megpróbálom az egyik ki'cti-pa-mal gyorsan megölni, miközben bízok benne, hogy a páncélom megvéd a lövedékektől. A lényt MINDENKÉPPEN MEG KELL ÖLNI!!!!!!! Ha sikerült megölnöm, akkor megpróbálok kiugrani a fényszórók fényéből és bekapcsolni az álcámat, reménykedve, hogy nem vesznek észre, majd megpróbálom felfeszíteni a jármű ajtaját. Ha nem sikerül megölnöm, akkor mindketten meghalunk....

//Adat gyűjtés//

A szellőző járatok valamivel tágasabbak voltak mint elsőre gondolta, de így is csak guggolva tudott közlekedni. A rácsokon keresztül a vadásznak jó kilátása volt az alatta elterülő termek életére. Az első terem amit meglátott egy konyhavolt. Ezt nem volt nehéz beazonosítani a szerteszét heverő nyers és félkész ételekből. Két ember veszekedet egymással, amiből Thla’loc ugyan csak keveset értett meg belőle, sosem vette még igazán a fáradtságot, hogy tiszteságesen megtanulja a vadász kódex az emberi nyelvről szóló részét de az égett szagból ítélve a kissebbik ooman valamit csúnyán elrontott. Mindenesetre a beszélgetés egy részét felvette talán még hasznos lesz valamikor.
- Most nézd meg mit csináltál te félcédulás vadbarom!- üvöltötte a kövérebb ember a kisseb pedig védekezni próbált.
- Én… Én csak… Sajnálom nem for… - De befejezni nem tudta mert a nagy ember megint rákezdett.
- Sajnálkozás helyett inkább takarítsd fel ezt a mocskot, erre talán még te is képes vagy, te fattyú!
Miután elvesztette az érdeklődését a két nevetségesen festő puha húsú felé tovább haladt a szellőző rendszerben először egy étkezőbe majd a hálókörletbe érkezett. Innen két felé ágazott az út de a vadász inkább visszatért az étkező fölötti részbe és itt várakozott. A készülő ételekből arra következtetett, hogy nemsokára itt az evés ideje az embereknél. Ez számára jó alkalomnak tűnt arra, hogy megismerje kik lesznek a prédái és mivel foglalkozhatnak itt az erdő közepén.

Sasszem
Zökkenő mentesen beértek a kerítésen túlra. A kamerák még nem vettek észre. A zsilipnél láttok egy heckelhető készüléket, vagy a szellőzőn keresztül juthattok be. A szellőzőt megnézve valaki felszakította. Ti döntitek el hogy juttok be. A szellőző balra és jobbra ágazik, de le kell ereszkedni. Alul pedig forgó ventilátor van.

Thla'loc
Pár fehér köpenyes alak megjelenik. Az asztalhoz ülnek és halhatod, hogy mit beszélnek.
- Hogy haladnak a kísérletek?
- Eljutottunk a keresztezésig. Az embrió épp és egészséges. Egy gazdatestbe ültették.
- Remélem hamar végzünk, nem akarok még 3 hónapot itt tölteni. Az egyik példány nagyon agresszív.- szól bele a harmadik fél.
- Csak a tesztekig kell eljutnunk és kész. Ha minden simán megy, akkor jöhet a sorozat gyártás. Ez nagyon finom. Ti mit gondoltok- kérdezi az egyik köpenyes.
- Ez tényleg finom! - kiállt hozzájuk az éppen érkező őr, akinek az oldalán jól látható maroklőfegyver van.

Még Freemannak is sikerült átjutnia zökkenőmentesen!
A többiek villámgyorsan csatlakoztak hozzám, a kamerák nem vették észre őket, sejtéseim szerint, mivel elég gyorsan mozogtak.
Felzárkóztak mellém és Jack máris osztotta ki a parancsot.
- A szellőzőn át!
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Kwon-teak, Wesley és én. A többiek összezavarodtak. Parancsszegés? Jack is szúrósan nézett ránk.
- Nem biztonságos. - mondta Kwon-teak.
- Hosszú és fáradalmas. - közölte undorodva Wesley.
- És valaki... - egy röpke szünetet tartottam és felnéztem társaim arcába. -...vagy valami járt itt...lehet, hogy csapdákat hagyott a szellőzőben, hogy ne akadjon vetélytársa. A zsilipet Kwon-teak tudja heckelni és sokkal jobban rálátunk a terepre. - feleltem én komolyan. Hawks felhúzta a szemöldökét és kissé ingerültebben, mint akarhatta, rám acsargott.
- Legalább rejtve lennénk és nem kéne a többi kamera miatt aggódni, b*ssza meg
- Lehet, de akkor is gyorsabb, és mi nem a szűk helyeken vagyunk halálosak, hanem nyílt, egyenes terepen, s*ggfej! - vágtam vissza én is keményen Hawksnak, állva a tekintetét. Összeszorította a száját és lesütötte a szemét. Én győztem. Jack egy pillanatig gondolkodott, majd döntött. Elszántan a zsilip felé bökött, majd ravasz és huncut félmosolyra húzta vékony száját.
- Nem illik csak úgy betörni mások házába. Mi udvarias vendégek vagyunk, az ajtón át megyünk.
A többiek lelkesen bólogattak és hümmögtek, de Kwon-teak már rohant előre heckelni, én meg utána, hogy fedezzem. Egy rövid kis művelet következett. Én sose figyeltem ezt a heckelős dolgot, nem érdekelt, csak arra lettem figyelmes, hogy szabad a pálya.
- Befelé! - kommandírozott Jack. Behatoltunk...

A két fehér köpenyes puha húsú izgatottan beszélget egymással, amiből a vadász arra következtetett hogy fontos lehet a mondandójuk de egy szavukat sem értette. Satnya préda volt mind kettő ahogy a többi is a teremben. Néhányuk az oldalán halványan a yautják plazma pisztolyára emlékeztető tárgy lógott az oldalán de ezekkel sem tűntek túl fenyegetőnek.
* Pauk, ezért kár volt ide lemászni! Talán beljebb találok valami érdekeset, de ha ez a legjobb amit ezek az ocsmány kis izék fel tudnak mutatni akkor csak az időmet pocsékoltam.
Mivel megunta a bámészkodást inkább továbbindul a körleteknél lévő elágazáshoz és a jobboldali járatot választva halad tovább. Kis idő múlva egy másik az eőbbieknél jóval idősebb fehérköpenyest vesz észre. Egy világító kijelzőjű szögletes tárgyat, talán valamiféle adathordozót vitt magával és meglehetősen sietős dolga akadt. Látszott hogy nehezére esik a gyors mozgás de nem lassított. Thla’loc úgy döntött, hogy az öreg valami fontos ügy miatt gyötri magát és ez felkeltette a kíváncsiságát. Hangtalanul követte a szellőzőben a vénembert hátha ő elvezeti valami érdekeshez.

Sasszem
Társad hackeli a gépet. Pár perc várakozás után kinyílik a zsilip és egy hatalmas liftben találjátok magatokat. Ez a levezet titeket a kutatólaborba. Már mentek is lefelé, mivel nem tudjátok másképpen megközelíteni. A legrosszabb, hogy túl könnyűnek bizonyul a liftes dolog. Társaiddal felkészültök a fogadtatásra és pár láda mögé bujtok fedezék gyanánt.

" valahol a kutató laboron belül.
- Uram az érzékelők azt jelzik, hogy a lift engedély nélkül van használva. Ez még mind semmi, de a zsilip ajtót is kinyílt. - mondja a monitorok előtt ülő egyenruhás férfi. Felső ruházatának zsebe alatt a felvarrón Jackson név szerepel.
- Azonnal vesse a kábító gázt. Oda küldöm a többieket. - mondja a magas barna arcú férfi. "

Amint leértek érzitek ,hogy az izmaitok elgyengülnek és fáradtak vagytok. Aztán mibe észbe kaptátok már felébredtek egy szobában, ahova be vagytok zárva. A helyiség 10x10 méter széles és plexi üveggel van ellátva ki nem láthattok, de akik kint vannak azok láthatnak titeket.

Thla'loc
Ahogy követed a férfit az megfigyeli az eszközt a kezében. arcán széles mosoly húzódik, ezzel kirajzolódik számos ránca. Szemüvegén megcsillan a kijelző fénye.
- Ez,az nagyon jó, hogy már kész is a modellünk. A parazita túlélte a génmódosítást.

Eközben a férfinak megszólal a kommunikátora a köpenyénél.
- Higins, elkaptunk pár látogatót és bezártuk őket az egyik próba terembe.
- hmm. Látogatók? Mi sem jobb, hogy teszteljük a picikét. Azonnal oda megyek.

A tesztelő szobában. Ez egy olyan helyiség ahol meg lehet figyelni a szobában lévő alanyokat esetleg kísérleteket. A szobában Sasszem és társai láthatóak.
" - Üdvözlöm Higins!- mondja a barna arcú ember. Körülötte katonák állnak . Látszik, hogy ő a parancsnok.
- Üdvözlöm Bronson. Végre valami kis móka és pont ezen a csúcs napon, amikor végre a parazitánk túlélte a kísérletet. Itt az ideje a tesztnek"

Thla'loc látja és hallja ezt az egyik szellőzőből. Végig kíséri a történéseket. Esetleg a szellőzőben eljuthat balra vagy jobbra ,hogy jobban körül nézzen. De meg is oldhatja, hogy az emberek közé veti magát és megölheti. ( persze nem a plexi mögött lévő emberek közé, mert oda még szellőző sincs építve. )

Végigrohantunk egy folyosón és egy liftben kötöttünk ki. Rajtam egyre inkább erőt vesz a nyugtalanság, szívem nagyobbakat dobban, ahogy a lift megáll.
Kivágódunk onnan, majd ládák mögé bújva keresünk fedezéket, ha esetleg kellemetlen fogadtatásban részesítenének bennünket.
Vártunk, de egyelőre nem törént semmi. Igyekeztem megnyugodni, nagyokat lélegezve, de tudtam, valami nem stimmel.
Lehet, hogy a szellőző jobb ötlet lett volna? - kérdeztem magamtól, mikor éreztem, hogy remeg a kezem és a fegyverem ólom súlyúvá válik. Lassan leengedtem a földre, hogy ne csapjak zajt, de a többiek felől is koppanást hallottam, ahogy a fegyverek nekiütődtek a kemény kőlapnak.
- Gáz...-hörögtem Jacknek, aki mellettem volt, de csak ennyit tudtam kinyögni, mert körülölelt a sötétség és rábuktam komancs testvérem vállára.

Rémálom gyötört...csak a nyálkás sötétség volt körülöttem, ami fel akart falni. A távolból Jack jajveszékelését és a rohadt dög kerregő,, kattogó morgását hallottam, majd azt az undorító, csikorgó nevetését. Futni akartam, hogy megmentsem Jacket, akit akkor még nem is láttam, de a testemen háló feszült, ami egyre szorosabb lett. Nem kaptam levegőt. Tudtam, itt a vég. Vér fröccsent és csontok törtek, majd egy karmos lábat láttam magam előtt és egy vészjósló hangot hallottam, mint amikor valaki kiránt egy kardot a hüvelyéből...

Felriadtam álmomból. Dühödt morgás, izzadtságszag...kongott a fejem és minden olyan volt, mintha valami esőfüggönyön keresztül szemlélném a világot. Pislogtam és hunyorogtam.
Mellettem Hawks feküdt, a szájából csorgott a nyál. Felültem, nagy nehézségek árán körbenéztem és megpillantottam a káromkodó Wesleyt, Freemant, aki a tenyerébe temette az arcát és az ideges Jacket. Kwon-teak is velem együtt ébredezett, csak a két jómadár, Tucker és Hawks voltak még kábák.
- Ráb*sztunk, fiúk! K*rvára ráb*sztunk! - tajtékzott Wesley. Úgy tűnt, Ő ébredt fel elsőnek, mert már kiabálni is tudott. Körbenéztem. Egy fal vett minket körül, nem láttam, mi folyik körülöttünk odakint, csak azt tudtam, csapdába estünk, ahonnan lehet, nem kerülünk ki élve...

A vénember követése végül meghozta a várt eredményt. Egy üvegfalú terembe vezette a vadászt ahonnan egy nagyobb terembe nyílt belátást. Odalent egy csoport ’mber feküdt ájultan, holmijukból ítélve harcosok lehettek. Thla’loc-ot halványan az otthona arénáira emlékeztette ahol ünnepekkor a vadászok különböző prédákkal és egymással mérik össze erejüket. De az arénában nem ájultan szoktak feküdni.
* Talán rosszvérek és fogságban tartják őket, de egy cella nem így szokott kinézni. Inkább olyasmi lehet mint az áldozati kamra a piramisokban.* töprengett a vadász magában miközben a két puha húsú üdvözölte egymást. Közben egy gondolat ötlött fel a yautjában.
* Ha kiengedném őket szép kis felfordulást csinálnának itt és én kedvemre ejthetnék pár prédát magamnak.* ezzel el is szánta magát a cselekvésre. A teremben több kapcsolót is látott és az egyikkel biztos ki lehet nyitni azt a kamrát.
Nesztelenül a fiatalabbik ember mögé osont a szellőzőben, szerencsés helyen volt, épp az egyik szerelő nyílás előtt. Halkan leemelte a nyílás fedelét és leereszkedett a megfigyelő terembe. A két ’mber figyelmét teljesen lekötötte a lent zajló események és egészen addig nem vették észre amíg ki nem pattintotta az ikerpengéit, de akkor már késő volt. Kegyetlen precizitással döfte őket a fiatalabbik hátába. A mozdulatot egy émelyítő reccsenés kísérte ahogy bordákat törve a férfi szívébe és tüdejébe vájt a két dlex penge.

Történések
Ahogy ragadozónk a kapcsolókhoz nyúlt úgy az ajtók is kinyíltak ezáltal szabad utat engedve a foglyoknak. A gond csak az, hogy több ajtó is kinyílt, így megláthatták az ébredősötétséget, amelyik éppen aludt a cellájában. Jobban megnézve fejében fém vezetékek is lógtak. Közelebb lépve láthatjátok hogy kapszulájában fény gyullad ki.
Ha kimentek két irányba menekülhettek. Bal oldalt a raktárba visz jobb oldalt a megfigyelő terembe.

A nézőhelyiségből megdöbbenve állnak az emberek. Bronson az embereit akarja küldeni, hogy lelövesse a foglyokat, amikor ragadozónk elkapja az egyiket és pengéjével kivégzi. A másik katona fegyvert fogva a ragadozó felé lő.
Higgins megdöbbenve állt, de Bronson berángatta az egyik helyiségbe, ahol magukra zárta az ajtót. Ragadozónk ebbe a helyiségbe nem tud be menni.

// Ragadozó küldtem egy pü-t mert nem értettem kit öltél meg, és hányat, remélem jól értettem, szólj ha nem. Legközelebb figyeld a Pü-t is

Nem haboztam, az ajtó mellé húzódtam, fedezékként, mikor az kinyílt. Gyorsan felmértem a terepet.
- Ébresztő, be a raktárba!- kiáltottam, azzal kirohantam a börtönömből és bevetődtem a bal oldali helyiségbe, hogy fegyvert szerezzek. Megtaláltam a sajátjainkat. A többiek csatlakoztak hozzám, ők is felkapkodták felszerelésüket.
Nem tudom, mi történhetett, de éreztem valamit. Valami kegyetlent...
A megfigyelőterembe érve azonnal a monitorokra tapadtunk.
- Mi legyen? - kérdeztem Jacket.
- Nem tudom, azt sem tudom, helyileg hol vagyunk. - mondta Jack idegesen.
- Először azt kell megölni, aki kiszabadított...- mondta bölcs Kwon-teak.

Thla’loc vérfagyasztó üvöltéssel vetette magát az emberek közé, jobbján csuklópengével balján a bakuubjával. Az egyik ’mbernek közben sikerül leadnia rá egy lövést mani éles csattanást hallatva csapódott a vállvértjébe. A vadász fájdalmat érzett, de nem engedhette meg magának, hogy megvizsgálja a lövedék átütötte a páncélt vagy csak azt érezte, hogy a dlex lemez felfogja a lövést.
~ Pauk-de ’aseigan ’mber! Ezért kibelezlek!
Egyenesen a csoport közepébe ugrott ahol gyilkos táncba kezdet az emberek között. Vágott, szúrt, ütött és rúgott mozdulatait vér és halál kísérte. Az emberek szemében most ő volt a Fekete Harcos, ő volt a halál. Minél előbb végezni próbált minél több ellenfelével remélve hogy ha a csoport közepén marad az emberek nem mernek majd lőni nehogy a sajátjaikat találják el, közelharcban pedig ő fog győzni, ebben biztosra vette.

//Megkérhetnélek, hogy ne nyírd ki az összes csapattársam az engedélyem nélkül?! Még a kaland elején megbeszéltem az Ezredessel, hogy a mellékszereplők haláláról én döntök, szóval leölheted Freemant és Tuckert, na meg Jacket, csak hogy az fő karakteremnek is legyen oka a vérengzésre//

//Egyelőre a te csapatodnak a közelében sem vagyok és csak a biztonsági személyzetet tizedelem meg éppen.//

A tank közelebb jött. Hirtelen hangot hallottam. Megörültem, mert azt hittem, hogy egy társam az. Későn hasított belém a felismerés, hogy ez nem az anyanyelvem, hanem az Ooman nyelv, amit fogságomkor tanultam meg alapfokon. A lövések nem engem, hanem a savvérűt vették célba. Hirtelen gyors szúrással megöltem, majd a puha húsúak felé ugrottam. Ekkor felszólalt az egyik, akiről úgy gondoltam, hogy ő a főnök. Azt mondta, hogy kábítsanak el.
Na azt már nem!-szólaltam fel anyanyelvemen, de már késő volt.
Eltaláltak. Már megint a fogságukba estem.-ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt elsötétült a világ.

//Ja, akkor jó, millió meg egy bocsánat//

Steg-'in halk lánccsörgésre ébredt. Egy verem felett lógott, fejjel lefelé, láncra verve kezeit és lábait is lánc ölelte át. Fegyvereit és páncélja többségét elvették. Csak karján maradtak meg fegyverei. A kiszolgáltatottság érzése nem túl gyakori egy vadász számára. A helyiség kerek volt. Pontosan a tér közepén lógott X formában. Semmit sem tudott elérni, már ha lett is volna mit elérni. Fehér fény borított be mindent, de nem vakította el. Rab volt. Fogoly. Mint egy húsdarab, amit kikészítettek egy vadállat számára.
Kis idő múlva léptek zaja törte meg a hosszúnak tűnő csendet. A köpenyes férfi, aki fogollyá tette, egy csoport szintén ugyanolyan köpenyben lévővel lépett be a helyiségbe. Néhányuknál apró computerek, másoknál papírok voltak. Beszélgettek. Steg-'inre rá se hederítettek. Végül a Steg-'in-t rabbá tévő férfi a falba épített konzolhoz lépett, krákogott néhányat, mire mindenki elcsendesült.
- Uraim! Íme, munkánk gyümölcse, fázisának utolsó szakasza! Már csak egy DNS lánc kell, s a tökéletes gyilkoló fegyver a mi kezünkben van!
Miközben mindez elhagyta ajkait, a fal ketté vált, mögötte egy üveg felület bontakozott ki. Az üvegen túl pedig egy test állt. Steg-'in a másik helyiség sötétjében nem igazán tudta megállapítani, mit is lát, de nem kellett túl sokáig várnia. Amint az a valami megpillantotta a harcost, hatalmas erővel és villám gyorsasággal ugrott felé. Az üvege belerázkódott, ahogy a test neki ment. Steg-'in most fogta fel, mit is lát valójában. Egy yautja állt előtte. De testének egy porcikája sem volt ugyanolyan. Mintha több harcosból rakták volna össze. A lény karmos keze a savvérűekére emlékeztette. Arca olyan volt, mint társaié, de amint oldalra fordult, hosszúkás koponya nyúlt ki a fejből. Hátából két hatalmas csontborda állt ki, s olyan farka volt, akár a kemény húsúaknak. Az üveg előtt fel - le járt, közben apró szemeit le nem vette a láncra vert harcosról. Testét ugyanaz a furcsa nyálka vette körbe, amit Steg-'in eddigi ellenfelein is talált. Nos, legalább megtalálta a magyarázatot, miért tűntek el a többiek, mi lett velük, s miért tűntek selejtesnek, furcsának az itteni kemény húsúak.
- Néhány órával ezelőtt kis híján elvesztettük drága kincsünk, de hála ennek az egyednek - a férfi Steg-'in-re mutatott - el tudtuk kapni. A vadászat öröme jobban érdekli, mint a szabadság. - itt őrülten felnevetett. A többiek is így tettek.
- Nos uraim, körülbelül egy óra múlva várom önöket a műtőknél. Addig is hagyjuk magukra őket.
Miközben elhagyták a helyiséget, a férfi közelebb lépett Steg-'in-hez.
- Te hozod el nekem a megváltást. - mondta széles mosollyal. - Megtiszteltetés.
Azzal megfordult, és elhagyta a termet. Az üveg mögött a lény, mint egy ugrásra váró fenevad, megfeszített izmokkal várakozott. Tekintetét nem vette le a vadászról egy pillanatra sem.

Egy verem felett lógva ébredtem. A fegyvereimet és a páncéljaimat elvették, egyedül a ki'cti-pa-mat hagyták meg. Biztos azt hitték, hogy be van építve a kezembe és meghalok, ha leveszik. Az ostobaságuk most jól jön. Ekkor egy 'mber lépett be, akiben elfogómra ismertem. Valamit motyogott a nyelvén. Kis erőfeszítéssel meg tudtam volna érteni, de most nem volt hozzá kedvem, inkább gyűjtöttem az erőmet későbbre. Az Oomanok túl sokat jártatják a szájukat. Ekkor odalépett egy konzolhoz és felnyitott egy falat, ami mögött a szörny egyből nekiugrott az üvegnek. Több lényből lett összerakva, ezt már az elején észrevettem. Akkor ezért voltak csonkák azok a savvérűek. Ez után krákogott valamit, mire elkezdtek nevetni, majd odalépett hozzám és megszólalt:
- Te hozod el nekem a megváltást. Megtiszteltetés.
-Ell-osde'pauk (B@szódj +) !!-ordítottam utána, majd észbe kaptam, hogy nem érti a nyelvünket.
-Qrv@ anyád!!-ordítottam oda Ooman nyelven.
Miután kimegy, kinyitom a ki'cti-pa-mat egy izommozdulattal és megpróbálom vele elvágni a láncot, ami fogva tartja a karjaimat, majd azokat, amik az egész testemet fogva tartják. Ha nem megy, akkor megvárom amíg visszajönnek. Ebben az esetben elég sértő kifejezéseket fogok hozzávágni.

// Hú sráco kkemnéy amiket írtok, most nekem kell megoldani.//

Predi
Rád lőnek az emberek a puskájukkal, de szerencsédre a páncélod megvéd a golyóiktól. Olyan jól mozogsz, hogy az egyiket le is kaszabolod. A másik éppen lő, ami a megfigyelő terem ablakán koppan. Ezzel megreped az üveg. A műszer fal is villog és az új teremtmény kiszabadul. Más nem történik Ha csak el nem húzod a csíkot. Vagy balhéba nem keveredsz SASszem csapatával. Tőled függ, Vagy elhúzod a csíkot és nem találnak rád, vagy csinálsz valami mást.

Sasszem
Két lehetőség van, vagy találkozol a predivel, vagy pedig nem, ami azt illeti, akkor csak annyit láttok, hogy 2 emberi áldozat van. A megfigyelő megsérült paneljait láthatjátok és az emberektől elkobozhatjátok a lőszerüket, fegyverüket.

// Tlali, megölheted Tuckert és Jacket, de ne egyszerre, oszd be //

Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam a monitoron őt... Üvöltött és éppen össze-vissza öldökölt, de valami félelmetes pontossággal. Nagyon rég láttam már ilyen lényt és meg is feledkeztem, milyen nehéz velük. Többször is majdnem belehaltam abba, mikor összecsaptam velük.
Megindultunk a terembe, amerre volt az a dög. Út közben szereztünk lőszert és plusz fegyvereket, de még így is esélyes volt pár haláleset, amiktől éppenséggel rettegtem. Nem akartam elveszíteni mostani társaimat, ez egy remek csapat, tele remek emberrel...
A terembe értünk. A két halott katona ott hevert a földön, a termet pedig betöltötte a dög hatalmas alakja. Egy pillanatra mindenki lefagyott, majd felemeltük a fegyvert. A páncélja így is megvédi majd rengeteg lövedéktől, de legalább összezavarjuk...
- Hé, s*ggfej... - morogtam neki, azzal egyenest a nyakán lévő részhez irányoztam fegyverem csövét. Hátha ott behatol egy két golyó...

Sasszem lövöldözik, de a predátort nem találja el, mert gyorsabban húzódik félre. A bestia az ajtó szenzorába lő plazma fegyverével. A kék gömb belecsapódik az elektromos zárba. A fémes ajtó hangos összecsapódással csukódik be. Épp hogy megmenekül Sasszem csapatától, már is az új kísérleti xenomorf-al nézel farkas szemet. tőled 4-5 méterre van és az ablakban, ami a földtől egy méterrel magasabb. az ablak előtt a szétlőtt műszer fal van, amin egyik lába pihen. Négy kézláb helyezkedik el, pont hogy rád ugorhasson.

Sasszem csapata eközben kint hallják az eseményeket. sehogy sem tudnak be jutni. A folyosó végén pedig lövések dördülnek el.
- A feladatot is végre kell hajtanunk, itt van nálam az pendrive, ami leszedi az adatokat. csak egy perc kell. jussunk el a kutató laborig.
Közben a folyosón még mindig lőnek, mert nem támadtatok vissza.

// ragadozó barátunkra vártam. Jk-ra vártam. Nem jött ezért ehelyett njk-ként kezeltem. Privát leveleidet töröld ki ragadozó, mert nem tudok neked küldeni. Ráadásúl sasszem után neked kell írni, hogy tudj reagálni az ő cselekedetére. Ekkor én mint mesélő átlátom a helyzetet és eldöntöm, egy lehetséges reális keretek között ,hogy mi történik. A másik nagyon fontos dolog, hogy olyan dolgokat meséltetek be, amiket én nem is meséltem be. Engem nem zavar. De egymást ezzel összezavarhatjátok. Figyeljetek egymásra. //

// Üdv mindenkinek, mostantól én mesélek. Egy kalap szerencsét és jó vadászatot mindkettőtöknek !//

Steg-in
A mozdulata sikeres volt, elvágta a láncot. Az fél-lény viszont nem mozdult, ami meglepetéssel szolgált Stegnek. Sikeresen levágta magát, mikor riadó tört ki. Hangos robbanás hallatszik a fentebbről. Az ajtó szikrát vet, látszólag inaktív. Az ajtót kisütheti az alkari panelja segítségével, de fel is feszítheti, ha akarja. A szobában nincs fegyverként használható tárgy, ám az ajtó mögött lehet esetleg.

Sasszem
A folyosó végén egy biztonsági csapat fordul be. Lőnek a csapatra, de ekkor hirtelen egy robbanás söpör el mindenkit a folyosón. A biztonsági csapatnak csak az elszenesedett maradványai maradtak csupán. Helyette egy közel három méteres ragadozó áll, kezében egy lándzsával. Mire a csapat észbe kapott, már leálcázva eltűnt a folyosón. A robbanás után három út nyílt. Be lehet kanyarodni a folyosón, be lehet menni az egyik szobába, vagy a robbanás által felfelé, a magasabb szintek felé.