Sziklás fennsík

A homokos talajon lépkedek állig felfegyverkezve az új lopakodó ruhában. Xenok ellen tök mindegy hogy most sivatagi álcázásban vagyok de a Yautják nem fognak azonnal kiszúrni. Betárazom a fegyvereimet, a rejtett pengéket is felveszem. Nem látszódnak így ez meglepetés lesz az ellenségnek. Egy AA APC-hez rendeltek minket, hogy mennyire hasznos a légvédelem? Pár repülő xenomorphon kívül eddig nem volt semmi.
- 1. Tengerészgyalogos Büntetőszázad sorakozó! - Megvárom amíg felsorakozik az a 3 emberke akiket elvben én vezetek.
- Nem tudom hová fogunk menni de majd biztos elmondják. A lényeg hogy biztos mi leszünk azok akiket a legveszélyesebb szituációkba visznek! Próbáljuk túlélni és megmutatni mire képes ez a kis csapat és talán visszavonják ezt a századot. Rangban én vagyok a legnagyobb a században de nem kell uramozni, előfordulhat hogy parancsolni fogok de ha valami mondanivalójuk van meghallgatom. - Várok amíg ezt megemésztik és újra szólni kezdek:
- Pont négyen vagyunk így 2-2 fős csapatra tudunk majd oszlani, A és B csapatra. Joe Johnson közlegény és Carlos Mendoza közlegény a lövészek. Ti fogjátok alkotni a fő erőt. Gordon közlegény a nehéz gyalogos szerepét tölti itt be, ha kell neki kell az ellenséget földhöz szegezni. Mivel a Xenomorphok a nagyobb veszélyre megy így Gordon közlegény lesz a fő célpontjuk. Lehetőség szerint védjék őt. Nálam van ez a Karabiner de minden lövésnél újra kell töltenem ezért ilyenkor az egyik lövésznek fedeznie kellene. Természetesen ha nagy baj van én is használom a karabélyt. Ha valaki megsérül azt eltudom látni és nem úgy mint múltkor magamat. Az úgynevezett helyettesem Joe lesz mert ő bír itt a legnagyobb harci tapasztalattal.

Elmondom még hogyan képzelem el az A és B csapat felépítést:
A csapat: Wolf és Gordon (így a mesterlövész lassúságát pótolná a géppuska)
B csapat: Joe és Carlos
Természetesen akinek van más javaslata meghallgatom.

Mikor haladunk én megyek elől. Joe bal, Carlos jobb oldalt míg Gordon hátul. Így egy + jelet alkotnánk csak nincs senki középen.

Néhány hétig nem történt semmi említésre méltó, de amikor eltelt ez a néhány hét, kivezényeltek a bolygónak egy délebbi részére ahol egy sziklákkal tarkított fennsík húzódott a kanyon mellett. Egy rövidebb életűnek szánt tábor építése kezdődött meg a tüzérség számára. A büntetőszázadot – aminek részese vagyok jelen pillanatban – pedig hozzárendelték egy légvédelmi, páncélozott csapatszállítóhoz. Wolf őrvezető, aki a büntetőszázadot vezeti, sorakozót kiáltott az új lopakodó ruhájában. Ezenkívül észrevettem egy apró kitüremkedést a ruhája ujjainál, ami egyáltalán nem feltűnő, de én megállapítottam, hogy felvette az általam készített pengéket. Felsorakoztam a többiek mellé. Wolf őrvezető egy kis beszédet tartott. Tisztázta mindenki besorolását a csapatban, elmondta, hogy az A csapatban lesz ő és én, a B csapatban pedig Joe és Carlos és még megmutatta az alakzatot is, ahogy közlekedni fogunk. Joe és Carlos két oldalt, én hátul, ő pedig elöl. Ezután egy dolgot még mondok Wolfnak és a csapat többi tagjának:
– Ha valakinek messzire kéne dobnia gránátot akkor szóljon és a sörétesemmel tudok lőni egyet. Ezenkívül, – fordulok most már teljes figyelmemmel Wolfhoz – szerintem jobb lenne, ha én lennék vagy elöl, vagy oldalt. A fegyverem szórása túl nagy és, ha egy támadás közben félre is állnék, eltalálhatnám magát, vagy akárki mást. Általában gyorsan támadnak és ilyenkor nincs idő öt méterrel oldalra mennem, hogy lőhessek. A maga fegyvere pedig eléggé pontos, hogy a fejemtől hat centire is nyugodtan célozhasson. Hasonlóan Joe és Carlos közlegények gépfegyveréhez. – megvárom mit válaszol és közben figyelek, hogy jön-e parancs indulásra.

Joe ment a szokásos felszerelésével együtt //aláírás// és látta amit látott, hogy itt epic buli lesz.
- Skacok, én már most érzem, hogy ez nagy buli lesz - vigyorgott. - Értettem, uram! - mondta Joe vigyorogva Wolfnak, majd hozzátette. - Én fedezlek - szólt és kiköpött egyet elegánsan.

Vagyunk mi négyen és négyen egy másik egységből plusz a parancsnok. Hamarosan megjelenik a sofőr is akit remélhetőleg a tábornok küldött. Az a nő volt akivel a kórházban voltam sebesülten. Ami aggaszt hogy lesz-e alkalom megszerezni a kristályt és elhúzni innen? De még azt se mondták hova menjünk a cuccal.

Odafordulok Joe-hoz és úgy mondom neki. - Vele már találkoztam a kórházban de éppen őrjöngött. Nem tudom hogy mennyire megbízható.

Elrendelték a sorakozót és sorba álltam a járműhöz. Meglepődésemre a MAX is itt volt, ha ez ellenünk fordulna az gáz. Nem tudok tervet készíteni a lopásról amíg nem vagyunk ott a terepen. Ha nem szerezzük meg talán megölnek, ha meg ellopjuk ugyan úgy megakarnak ölni. Ha ezen túl vagyunk akkor minimum tizedessé léptessenek elő és vegyenek ki a büntetőből.

A sorakozó előtt Natasha odajött hozzájuk, Joe rávigyorgott és kiköpött elegánsan vidáman, majd bólintott.
- Igenis hölgyem, majd akkor a fingásommal tarolom le őket - röhögött nagyott, hogy ez is vicc, de nem baj.
Legalább együtt a csapat és jó a társaság és ez fontos, mer a jó társaság mellett jobban lehet aprítani az ellent és legalább számíthat az ember a társaira.
Joe is odament és beszállt a többiek után, aztán elindultak a céljuk felé, meg azok a hülye dögök felé, hogy kinyírják őket... csak ne kapjon ajándékba egy arctámadót, nem lenne egészséges. Se kellemes.

A nő idejött, már le tudtam olvasni a páncéljára írt nevet: Natasha Eicca, rangja pedig őrvezető. Megköszönte hogy megpróbáltam segíteni. Kezet ráztunk, érződött hogy magabiztos, remélhetőleg a kormány előtt is az lesz.
- Volt egy érzésem hogy még együtt fogunk harcolni, meg aztán a sereg nem könyvelhet el felesleges veszteségeket.

Jót mosolyogtam azon hogy Joe fingással akar tarolni. A nő már elment így odafordultam Joe-hoz.
- Harci gáz alkalmazása tilos közlegény! Kivéve ha éppen tüntetéseket verünk le. Meg aztán senkinek sincs gázmaszkja. Komolyabbra terelve a szót: ti honnan ismeritek egymást?

//ez a beszélgetés nyilván a sorakozó előtt történik//

Joe megvárta míg Wolf és Natasha beszélnek és miután elment a nő, meghallgatta Wolfot.
- Ja, az igaz - bólintott. - Igenis, uram! - vigyorgott tisztelegve.- Még Gatewayről, ha jól emlékszem, jókat dumáltunk, meg ilyenek, véletlen botlottam bele. Jó fej - mondta Joe.

Wolf elfogadta az ajánlatomat, hogy cseréljünk helyet az alakzatban. Megkérdezte, hogy szerintünk mi lesz a feladat.
– Szerintem egy olyan épülethez megyünk, mint amit legutóbb elfoglaltunk, vagy egy hasonló technológiájú tárgyat kell megszerezni. De az is lehet, hogy csak egy fészek elfoglalásában segédkezünk ezzel az APC-vel. – vonom meg a vállam. Eközben mindenkinek azt kiáltották, hogy menjen a gépekhez. Négy másik katona is velünk tart és a vezetőülésbe beült az a nő aki a nagy idegennel harcolt, de előbb kezet rázott Wolffal és Joe-nak is odaköszönt. Egy felderítő előrement és a feljavított MAX is előjött az APC-k, és más járművek erdejéből és egy hang azt kiáltotta, hogy el kell foglalni a fészket. Joe és Wolf beszélgetni kezdtek. Elindulok a sorakozó felé.
– Történt valami érdekes ebben a néhány hetes szünetben? – kérdezem Joe-tól és Wolftól. – Nem sokat találkoztunk. Remélem nem csináltál semmi hülyeséget Joe! Nem kéne meghosszabbítani a büntetőszázadot valamilyen összeesküvés-elmélettel. – mosolyodok el – Hova siettetek a kantinból annyira? Wolf még csak nem is evett semmit. Na, de nem akarom magamat beleártani mások ügyeibe, ha nem fontos.

- Semmi extra nem volt - mondta vigyorogva Joe. - Ja, nem kéne meghosszabbítanom a büntetőszázad időtartamát, az igaz - helyeselt. - És te micsináltál? - érdeklődött Gordonnál, majd elindultak MAXnak a bal oldalán, ahogy a főhadnagy kérte.
Mentek és mentek és mentek és mentek, mígnem MAX kapásból ledarálta a dögöket.
- MAX végzi a dolgát - röhögött Joe elégedetten. - Adjál nekik, bébi - örömködött vagányan, majd, ha közel került egy dög, lőtt, bár valószínűleg MAX előbb kapja le, nembaj.

- Azon kívül hogy 3-án volt a születésnapom semmi sem történt, bizony ezen a porgolyón ünnepeltem magamban. Már 23 éves vagyok és még ugyan ennyi időt szeretnék minimum élni.

Az eligazítás a legrövidebb volt, a eligazító tiszt olyan lusta volt hogy egy gépnek kellett elmondani a feladatot: fészekpusztítást. Illetve titkos cél a kristály megszerzése, de azzal ráérek később foglalkozni. Beszálltunk és elindultunk. Legalább addig sem kell gyalogolni és ülhetek. De ki lehetett a csaliember akit most elkaptak? Mert már az előzőt megölték. A rossz dolog az hogy nem látok semmit az eseményből ami kint folyik.

A vörös jelzőfény fényében láttam, ahogy a berserker csalit épp elvitték az idegenek. A MAX még nem indult meg, így én is vártam a parancsnok szavaira, de készenlétben tartottam a gépet. A parancs elhangzása után a MAX bal oldala felé irányítottam a kicsikét. A MAX közben szépen kilövöldözte a homok alatt megbújt idegeneket. A maradék dög mind a sziklás övezetbe menekült, ami miért is ne? A fészek felé vezet egyben.
- Kapaszkodjatok fiúk, ez nem lesz sétagalopp! - mondtam mosolyogva, a sisak rádióján keresztül. Ahogy a MAX közelében haladtunk, és rátértünk a sziklás terepre, már lehetett is érezni, hogy úgy fogunk járni mint babok a felrázandó konzervdobozban.
Igyekeztem egyenesben tartani a gépet, nem nekimenni semminek, és közben persze a MAXra is figyeltem, meg az esetleg felbukkanó idegenekre.

Egy jelzőrakétának hála megtudtuk, hogy a csalit bekapták. Képletesen értve, különben nem működne. Parancsot kaptunk a beszállásra az APC-be és az indulásra a MAX bal oldalán ami egy sorozattal leszedte a homokban bujkáló idegenek nagy részét amik közül csak egy-néhánynak sikerült elmenekülniük. Beszállás közben válaszoltam Joe-nak.
– Aludtam, ettem, pihentem. Semmi különös. Egy kis közelharcot gyakoroltam, hátha lesz mással is dolgunk az idegeneken kívül, bár azokat is fel tudom tartani talán egy kicsit. – ahogy beszállok az APC-be tisztelgek a sofőrünknek és leülök az egyik szabad helyre – Ó, gratulálok. – válaszolom Wolfnak, eközben odaérünk a sziklás terephez amin az APC elkezd ugrálni. Gyorsan magamra húzom az „övet”. – Uram! Rendesen működik amit készítettem magának? – kérdezem meg Wolftól.

Körbenéztem hogy ki hiányzik, balszerencsémre Joe hiányzott. Alig indulunk és 25%-os veszteség van a büntiseknél, de most csak rajtam múlik a kristály megszerzése. Persze közben ment a kopogás a tetőn és a bukkanók amiről csak a sofőr tudja hogy mi. Végül kiparancsoltak minket, most kipróbálhatom élesben az új felszerelésem.

Gyorsan körbenézek és ha a távolban felbukkanna az ellenség akkor a mesterlövésszel szedem le, sajnos mivel minden lövésnél újra kell tölteni ezért a többiek mögött veszek fel lő-pozíciót és nem elől. Ha muszáj használom a rajtam levő szemüveget a pontosabb célzás miatt. Addig lövöldözök a mesterlövésszel amíg az Idegenek túlságosan közel nem érnek a katonákhoz. Ekkor előveszem a gépkarabélyt és én is lövöldözök. A sziklák mögé bújt ellenséget pedig robbanógránátokkal szedem ki.

Joe ment és lövöldözött, mint a terminátor és röhögött jókedvűen, vidáman, mikor leesett neki a tantusz, hogy az APC elment.
- Hé, várjatok meg! Nabazdmeg - kiköpött és egykedvűen ment, mikor elkapták a halálfejesek, már megint ezek a kretén barmok, ráadásul a fegyverét is elvették.
Nagyszerű.
Joe röhögött.
- Egyik sem, öreg. Lemaradtam a járatról, de ezt te úgyse hiszed el - mondta röhögve, sejtette, szarban van és nemigen fog tudni kimászni, hacsak pár dög ki nem belezi a halálfejeseket, szívességet téve neki ezzel.

Miközben körbekémleltem egy nagy fekete bogár döntött fel, egyik társam sikeresen leszedte és csodálatos módon nem ölt meg a sav. Persze a bolygón élő rákok vagy skorpiók most bosszút álltak: egy kis skorpió formájában. Ez a jutalom amiért pár hete könyörtelenül szétlőttünk 2óriás rákot akik a hasukat süttették. Minél nagyobb az olló annál kevésbé mérges, ez van a Földön de ez egy másik bolygó. Ha ez a skorpió olyan nagyra nő mint amiket szétlőttünk akkor feltehetőleg a kicsiknek van erős mérge mert a nagyok az ollójukat használják öléshez. El kellett volna olvasni azt a rengeteg adatot az élőlényekről... nagyon óvatosan elkezdek hátrafelé kúszni és nagyon óvatosan próbálom előhúzni a pisztolyt (nem írtad hogy a kezem hol van így úgy veszem hogy nem a skorpió előtt). Remélem sikerül a pisztolyt előhúznom és lelőnöm a lényt, mindeközben lassan kúszok hátra.

Remélhetőleg valakinek szemet szúr hogy itt fekszek és segít még ha egy túlméretezett savas vérű bogár. Ha megcsíp akkor képes lesz áthatolni a ruhán?

Joet nem ölték meg a barmok szerencsére, mert jobb dolguk akadt, pedig múltkor amilyen cirkuszt csináltak a kretének, azok után mást nem várt Joe.
Namindegy, visszavonszolták a táborba egy idős ezredes elé, aki kérdést szegezett neki fegyver helyett.
Fő a változatosság, legalább nem mindenki akarja kinyírni helyes.
- Uram, igen, uram! Elnéztem a járatot és menni akarok a következővel, uram! - mondta lelkesen Joe. - Nem vagyok dezertőr, csak elcsesztem.

Elkezdtünk áthajtani néhány bukkanón. Vagy a talaj ilyen, vagy a MAX által lelőtt idegenek alakítottak ki szőnyeget nekünk a testükből. Remélem, az APC kibírja, ha ez a helyzet. Parancsnokunk megszólalt, hogy egy fő hiányzik, bár nem nagyon hatódott meg tőle. Hát persze, hogy Joe az. Ahogy megcsóváltam a fejemet, rögtön lehetett érezni, hogy megremeg az APC, majd halálsikolyok érkeztek a tető felől, néhány xeno szájából. Kiparancsoltak a járműből minket. A megbeszéltek szerint Wolf elé szándékoztam volna menni, amikor egy alien ugrott rá, ahogy kilépett az APC-ből. Egy katona gyorsan kapcsolt, lerúgta róla, és lelőtte, de azzal a hatalmas skorpióval nem törődött már, amivel innentől Wolf szembenézett. Az időközben elhajtó APC-re persze ráugrott egy praetorian. Wolf elkezdi szép lassan előhúzni a pisztolyát, de a skorpió valószínűleg egy lassabbnak szánt mozdulatra rögtön reagál, halálos méregadaggal. Odakiáltok az egyik katonának, aki velünk volt az APC-ben.
– Fedezzen! – odafordulok Wolfhoz a választól függetlenül, és egy sorozatot lövök a skorpióra – Jól van? – kérdezem, ha sikerül lelőni az ízeltlábút, majd felsegítem a földről. Megkezdem a lövöldözést az idegenekre Wolf előtt. Ha van időm, akkor letámasztom a géppuskámat egy derékig érő sziklára, vagy a földre, a jobb célzás érdekében.

Eltaláltam a skorpiót, ami szétrobbant a lövéstől, és a cafatok nagyrészt Wolf nyakában landoltak. Eközben, attól függetlenül, hogy az idegeneket egyfolytában lelőtték társaink, egyre csak többen és többen lettek, a távolban pedig az APC összeütközött egy tankkal. Szerencséjükre a járműben lévőknek az ütközés nem volt nagy, és így nincs robbanásveszély. A másik csapat vezetője szólt, hogy tartsuk fel az ellenséget, és előhúzott egy műszert, amivel tüzérséget hívhat. Valószínűleg egy perc múlva meg is érkezik, ami egy csata közepén nem rövid idő. Miután felsegítettem Wolfot a földről, gyorsan fedezékbe ugrok előtte, ha van, és támasztékot keresek a fegyveremnek.
– Gránátot! – ordítom túl a fegyverropogást, és én is lövök egyet a sörétesemmel a legelöl lévőkre, majd a gépfegyveremmel fedezem Wolfot amikor közelebb ér néhány idegen. Közben figyelek, hogy mikor kezdődik a tüzérség lövöldözése, ami után futni kell.