Erdő

Az épület mindenhol el volt barikádozva. Szinte semmi esély nem volt a bejutásra, kivéve azt a helyet, ahol az egyik testvérem bejutott az épületbe és felfedte magát. A másik testvér pedig elment innen, de éreztem, hogy követik. DeathFist túl nagy ahhoz, hogy beférjen a szellőzőn, így odaszóltam neki - Menj és segíts a másik testvérünknek, addig én bemegyek az épületbe. Nem hagyhatjuk, hogy egyetlen fajtársunk is elessen!
Otthagytam DeathFistet és elkezdtem keresni a szellőzőt. Miután megtaláltam, bemásztam rajta és ott ereszkedtem le, ahol Serpent nevű testvérem is. Odabent több ember feromonját éreztem és többek között Serpent feromonjait is.

A xeno észrevette hogy követik, négy élőlényt tudott észlelni, egy négylábú jószágot aminek szaglása kifinomult, illetve három embert, bizonyára fegyveres harcosokat. A nyálkát követik, hát legyen.

Gyorsabb futásra szánom magam hogy minél gyorsabban lerázzam üldözőimet, ők még nem tudják milyen közel vagyok, a nyomokat figyelik és képtelenség hogy ne legyen holttér köztünk. Egy ideig előre megyek, majd fajtársam felé veszem az irányt, természetesen jól elkerülve az üldözőket. Célom elérni a nagy testvért, majd közösen visszatérni a telepre hogy mint külső őrök figyeljünk de talán van más mód is a bejutásra, ott majd eldől, egyenlőre még vissza kell térnünk éppen. De ha sikerül valahogy elérnünk oda akkor segítségül hívom a nagy testvért hogy egyikünk sebezze meg a másikat, a savat pedig az egyik gyengének vélt barikádra cseppentjük.

Tervem sikerült. A kétlábú teste holtan rogyott össze. A hörgését nem is, de csontjai reccsenését meghallotta társa. Sajnos e kétlábú teremtmény fegyveréből kiszáguldó fémgolyók engem is eltaláltak, bár szerencsére nem értek fontos területet. A szőrös arcú férfi riadtan nézett rám, és a futás mellett döntött, megpróbálva újratölteni fegyverét rohanás közben. Nem cselekedtem azonnal, inkább megvártam, még számomra előnyös pozícióba kerül e futó humanoid. Döntöttem. A Tervem a következő: még mielőtt elér az ajtóhoz, ami valószínűleg egy másik szobába vezet, fellököm, így kibillentve egyensúlyából, és meglékelem a fejét nyelvem segítségével.





________________________________

Egyik irányból lövéseket hallottam, úgyhogy arra mentem, amerről a hang jött. Amikor odaértem az egyik ember befutott egy terembe és ránk zárt egy ajtót, amit szinte lehetetlen áttörni, hacsak nincs a szellőzőben egy olyan elágazás, ami abba a terembe vezet vagy nincs egy gyengébben elbarikádozott ablaka, amelyet DeathFist és Stalker könnyen áttörhet és elintézhetik azt az embert.
Elértem egy nyitott raktárhoz, ahogy egy halott ember volt és Serpent is ott tartózkodott. Serpentnek volt pár sebe, de ezek nem voltak annyira mélyek, leginkább felületi sérülésnek látszottak.
- Sietnünk kell, hogy a többi civilt elintézzük! - mondom Serpentnek majd a folyosó azon része felé fordulok, ahol a többi civilt érzem. Érzem, hogy félnek és egy-kettőnek van egy-egy gyengébb fegyvere is (pl. egy kés vagy egy pisztoly).

A yautjából született élőlény nem értette mit ronthatott el, nem tudta felfogni hogy egy szerkezet segítségével bukott le. Legközelebb majd ez is figyelembe fogja venni, már ha lesz legközelebb. Gyilkos golyók süvöltöttek felé, többségük célt tévesztve megnyirbálta a környezetet, de valami égetően fájdalmas hasított a gyűlölt idegenbe, érezte hogy némi testnedv távozik fekete testéből de még élt, több találat nem érte az idegent. Váratlan fordulat következett be a gyilkológép szempontjából, nem értette mit dobnak az emberek és miért mennek el. De valamiért sejtette hogy valami köze van az eldobott eszközhöz, majd mintha valami felsőbb erő súgta volna neki agyába villant: szétbombázzák a helyet! A kis eldobott szerkezetek meg bombák lehetnek hogy gátolják a menekülést.

Gyorsan megosztom az információt fajtársammal hogy jobb ha irtózatos sebességgel elmegyünk innen mert más különben végünk de lehet hogy ez csak egy jelzés volt a többi embernek. Minden esetre én azt javaslom hogy húzzunk el innen, ügyelve az eldobott kisebb tárgyakra nehogy a közelükbe menjünk. Már nincs értelme harcolni mert felfedték a helyünk, a legnagyobb előnyünk a meglepetés oda, így már nem bocsátkozok harcba. Várom fajtársam válaszát, esetleg az ő tervét ha van valami más.

Egyenlőre a fatelephez kellene visszajutnunk hátha változott a helyzet, de azért még üzenek az ott levő társaknak hogy mi történt velünk és lehetséges érkezni fog némi fegyveres is.

A raktár immáron üresen állt, csak én voltam ott. Egy darabig még álltam ott, és figyeltem a kijáratot. Hirtelen még egy ember jelent meg a folyosón, pisztollyal a kezében. Néhány lövést adott le, miből kettő eltalált, fájdalmat okozva, nem nagyot, de eleget ahhoz hogy lefékezzen pár másodpercre, és ezzel időt adva a humanoidnak, hogy beszaladjon egy tömör, fémajtóval rendelkező szobába. Ekkor ért ide egyik testvérem aki azt ajánlotta, hogy menjünk, keressük és öljük meg a civileket. Egy másodpercig még tétováztam, majd beleegyeztem. Így ketten indultunk az általa mutatott irányba, én és Koncoló.



                           _______________________________
                                       

A tűzzáró ajtón kívül nem volt más átjáró és túl masszív volt ahhoz, hogy áttörjük. Az ajtó mögött négy embert éreztem és valami mást is. Egy anyag szagát, ami a tüzet juttatta eszembe, lehet Serpent is érezte az embereket és ezt az anyagot.
Más átjáró nem volt, csak a szellőző. Gyorsan felmásztam a szellőzőbe, szólok Serpentnek, hogy gyorsan jöjjön fel ő is, ha nem akar meghalni négy ember tüzet lövellő fegyverei által. Mikor haladtam a szellőzőben éreztem, hogy jött még egy testvér is.
Megállok a szellőzőben és megvárom Serpentet. Majd kimegyek az épületből és beszámolok a többieknek arról, hogy mi történt.

Úgy tűnik az a bizonyos megérzés bevált, így él a predalien és fajtársa is. Szélsebesen rohant vissza a telep felé, nem törődve hogy majdnem meghalt, magában elhatározta hogy az embereket nem szabad lebecsülnie mert képesek megszorongatni az idegent.

A telep ugyan úgy maradt, sehol egy bejárat ahol beférnék, dühös ordítással adtam ezt a világ tudtára, üzenek is társaimnak

~ Visszaértünk, három erős emberbe ütköztünk és egy négylábúba, lehetséges hogy majd ere is fognak jönni emberek. Ti hogy álltok a bent levőkkel?

Majd megérzem egy újabb fajtársam jelenlétét, egyre többen leszünk, ez jó. Habár továbbra se tudok bejutni az épületbe és sehogy sem járulok hozzá a győzelemhez azért megpróbálom hasznossá tenni magam. Megkérem DeathFistet hogy segítsen betörni az egyik ajtóba vagy ablakba ami el van barikádozva (nem tudom melyik épületbe sikerül így bejutni de először is abba próbálok bejutni ahol társaim is vannak), az ő nagy ereje remélhetőleg elég lesz hogy betörjünk.Ha meg ez sem megy akkor megkérem nagy társamat hogy sebezze fel az egyik karomat de ne túl nagyon, a lényeg hogy pár csepp sav majd a barikádra kerüljön és gyengítse azt.

A fészek nyugalmában feküdtem mikor a királynőm fel szólítót keresem meg társaimat a felszínen, mert már rég vissza kellet volna érniük. Lassan meg mozgattam végtagjaim elszakadva a meleg fészek falától, amit saját magam alakítottam ki áldozataim teteméből és saját nyálam felhasználásával.

Felszínre érve észre veszem, nappal van, ilyenkor nem nagyon tudok elrejtőzni ezért a fákon próbálok haladni. Lopakodok, hogy ne vegyenek észre a két lábon járó humanoidok.

Hirtelen mésziről furcsa hatalmas zajt halok a távolból. Fákat látok eldőlni és füstöt a levegőben. Úgy érzem ez nem jó előjel. Sürgetően sietek tovább az irányba mikor meg pillantom a furcsa építményt előttem és két testvéremet, akik épen próbálnak bejutni.

Lemászok a fán melléjük akár egy kígyó úgy tekeredek a fán lefelé mászva majd meg kérdezem mi történt. Bentről érződően érzem még két társam és pár humanoid létformát.
- Testvéreim! Mi történt itt veletek, hogy hogy nem birtok el ilyen törékeny humanoidokkal? – Küldöm nekik telepatikus úton a közvetítéseimet várva, hogy majd válaszolnak nekem.

Az ajtó túl masszív ahhoz, hogy áttörjük. És nem is lenne túl jó ötlet kettőnknek, mert ahogy közelebb értünk mindketten egy fura szagot éreztünk, ami a tüzet juttatta eszünkbe. Ezért a fajtánk köztudott gyenge pontjának elkerülése végett az alternatív útvonalat, a szellőzőt választottuk. Egy másodpercig még tétováztam, próbáltam megfelyteni az ajtó túloldalán folyó eseményeket, de megéreztem társam üzenetét így továbbindultam utána, be a járatba. Ahogy haladtunk egyre jobban a külvilág felé, megéreztem két társamat, Stalkert és Deathfistet, utána egy negyedik testvéremet, akit a királynőnk küldött ide valószínűleg. Koncoló megállt és megvárt, majd ketten mentünk tovább, és végül kiértünk a szabadba társainkhoz megbeszélni a dolgokat és új tervet kiötleni ami remélhetőleg tetszeni fog úrnőnknek.




________________________________

- Így tovább! Hamarosan bejuthatunk hogy királynőnk nevében elpusztítsuk ezeket a kétlábúakat!

Bent viszont mozgolódni kezdtek ellenségeink, egy hatalmas gépet észlelek, még nem találkoztam hasonlóval sem de biztos veszélyes lehet. Egy másik gép felé pedig még nem ért el a kezelő, hasonló gépet mintha már láttam volna, viszont van még a kapunál négy ember fegyverekkel felszerelve. Számomra úgy tűnik esélytelen harcba fogunk keveredni, 6 ember 5 idegenre, nem beszélve arról hogy idő míg bejutok társammal.

Fajtársaimnak megüzenem mit terveltem ki:
- A legnagyobb veszélyt az a nagy gép jelenti, erős lehet de mivel csak gép ezért nem tudhat gyorsan mozogni és reagálni. Az Exo ruha is gondot okozhat de nem akkorát, a négy fegyveres viszont gondot okozhat. Figyelembe kell venni hogy én és DeathFist nem tudunk azonnal bejutni hogy segítsünk. Talán a többiek addig bemehetnének és elintézhetik az Exo ruhást mielőtt eléri a gépet, addigra bizonyára mi is bejutunk hogy elintézzük a fegyvereseket. Utána majd közös erővel elintézhetnénk a nagy gépet. Számomra ez jutott eszembe, bizonyára lesz aki ennél jobbat is ki tud találni.

Stalker és DeathFist csak lassan tudta áttörni áttörni a barikádot, de már egy akkora rést sikerült csinálniuk, amelyen én, Serpent és Doragon tudunk csak átjutni. Stalker kieszelt egy tervet, amit gyorsan el is magyarázott: - A legnagyobb veszélyt az a nagy gép jelenti, erős lehet de mivel csak gép ezért nem tudhat gyorsan mozogni és reagálni. Az Exo ruha is gondot okozhat de nem akkorát, a négy fegyveres viszont gondot okozhat. Figyelembe kell venni hogy én és DeathFist nem tudnánk azonnal bejutni hogy segítsünk. Talán a többiek addig bemehetnének és elintézhetik az Exo ruhást mielőtt eléri a gépet, addigra bizonyára mi is bejutunk hogy elintézzük a fegyvereseket. Utána majd közös erővel elintézhetnénk a nagy gépet.
Odamentem a réshez és láttam a hatalmas gépezetet és azt az Exo ruhás embert, aki épp egy számomra nagyon ismerős gépezet felé fut. Valahol a teremben van pár fegyveres humanoid, akiket el kell intézni, mielőtt az Exo ruhás beszáll a gépbe. - Valahogy ki kell játszanunk a fegyvereseket. - mondtam a többieknek - Nem tudom, hogy hogyan, de azt az embert, aki afelé a gép felé fut, el kell kapni vagy két gép ellen küzdhetünk egyszerre.
Miután mindezt elmondtam a többieknek, megvártam mit fognak mondani.

Death nekifutott, hogy betörje a barikádot. Egy molotov nem messze tőle csapódott be, de szerencsére nem találta el, majd elérte a célját. A kapu reccsenve szétnyílt, így utat engedve nekünk. Viszont csak én, Doragon és Koncoló fértünk át. Még egy neki futásra már Stalker és Deathfist is beférne, viszont akkor már nem csak a munkagép, hanem az exo ruha is veszélyt jelentene. Ezen tanakodtam, mikor Koncoló gondolata elért hozzám, amit egy igennel nyugtáztam, és elmondtam a tervemet: - bemegyünk, mi hárman, én addig elintézem a sárga festésű gép felé igyekvő embert ti pedig valamilyen rejtekből szemmel tartjátok a fegyveres kétlábúakat, és ha szükséges elterelitek a figyelmüket.  A kivégzést pedig így tervezem: az ember mögé kerülök, letöntöm a lábáról,megfogom a kezemmel a fejét, szorosan, hogy ne tudjon kiszabadulni, de ne annyira hogy megsérüljön, majd behúzom egy, a közelben lévő oszlop mellett lévő elöregedett lánctalpas munkagép mögé, és eltöröm a nyakát. Ezután már biztosan be fog jutni másik két testvérünk is, hogy elintézzük a négy humanoidot és a favágó gépet.          



                                       ________________________________
                                                       

Többiek elmondták nekem a helyzetünket és hogy mi történt az elmúlt pár óra leforgása alatt. Ép ekkor indult meg Deathfist rohamozva meg az ajtót. Ablakból egy üvegcse repült ki, ami utána hatalmas lángokat kezdet lövellni. Testvéremet nem találta el a lángok és ezzel megúszva behorpasztotta nekünk az ajtót. Sajnos a rés csak annyira elég hogy én és még két kisebb társam beférjünk rajta.

Egyik testvérem épen hogy csak bepillantót már elmémben meg is villant, hogy mit akar mondani és mi a terve a bejutásra. - A legnagyobb veszélyt az a nagy gép jelenti, erős lehet, de mivel csak gép ezért nem tudhat gyorsan mozogni és reagálni. Az Exo ruha is gondot okozhat, de nem akkorát, a négy fegyveres viszont gondot okozhat. Figyelembe kell venni, hogy én és DeathFist nem tudnánk azonnal bejutni, hogy segítsünk. Talán a többiek addig bemehetnének és elintézhetik az Exo ruhást mielőtt eléri a gépet, addigra bizonyára mi is bejutunk, hogy elintézzük a fegyvereseket. Utána majd közös erővel elintézhetnénk a nagy gépet. – Hangoztak el a válaszok a fejemben. Megnéztem a rést én is, de csak egyesével tudnánk bejutni így könnyű célpont lennék a fegyveres humanoidoknak. Láttam Azt a humanoidot, ami a sárgás géphez fut. - Hátulról meg ragadva meg tudnánk a gépen is lékelni a fejét, ha elkapjuk, és elégé gyorsak vagyunk. De a barikád még így is le lassítana minket. – Válaszoltam testvéreimnek és vártam mit válaszolnak számomra.

Nem sikerült bejutni az épületbe, mert a fegyveresek tüzet nyitottak ránk, aztán egy égő gyutacsos kannát dobtak ki a nyíláson. A kannából lángoló folyadék folyt ki és hogy nehogy elérjen bennünket, hátrálnunk kellett. Ekkor vettem észre, hogy az az ember már elérte az exot és pár perc alatt beüzemelte, majd a nyílást lezárta. Majd a tetőn két ember jelenik meg molotov koktélokkal. Az egyik kanócát most gyújtják be.
Mivel nem volt tervem, így csak megkerülöm az épületet, felmászok a tetőre és megpróbálom elintézni a két embert. Azok úgyis csak az előttük lévő idegenekkel vannak elfoglalva.

Kudarc, az idegenek számára ha létezik is ilyen érzés akkor sem mutatnák ki, a civilek sikeresen megakadályozták rohamunkat mielőtt elkezdtük volna, Mivel eme bejáratot már nem tudjuk használni ezért más módot kell találnunk rá hogy elintézzük ellenségeinket. Eddig bent van hat ember, egy a lőrésnél és kettő a tetőn, kizárásos alapon ők jelentik a legnagyobb veszélyt most.

- Mindenki támadjon rájuk, vigyázzatok hogy a lőrés holterében legyetek illetve nehogy tömörüljetek mert akkor oda fogják dobni az égő tárgyat. Jobb lenne minél több oldalról letámadni őket, vagy elvonni a figyelmüket amíg Koncoló fel nem jut de lehet hogy fent olyan csapdák vannak ami anno engem lelökött a tetőről.

Éreztem, ahogy a humanoid elérte a gépezetet majd hallom, ahogy lassan felbőg a motorja és elindul, majd az ajtót hatalmas tűz aláveszik a bent lévő emberek így ezen a résen már bejutni nem tudunk. Feltekintek és látom, hogy ott van, egy résnyi hely hátha be tudok magam furakodni a falak közé. Épp indultam megkerülni az épületet, hogy hátul felmászva érjem be őket, ahogy Koncoló elindult és én pedig a másik irányba.

Hirtelen mellettünk egy láng csóvát húzó benzines kanna repült ki. Maga mögött mindent meg gyújtva és perzselve a be horpasztott ajtón a bejutást így is meg nehezítve számunkra. Megijedve a tűztől felpróbáltam szaladni hátulról az épület tetejére hátha onnan sikerül bejutnom.

A PredAlien testét a rögtönzött fegyver(ami a Szovjet-Finn háborúban találták fel de a mi antihősünk történelemtudása csak annyira terjed ki mint Kürosz birodalma, magyarán semmire de térjünk vissza a bizonyos gonosz felsőbb hatalom által szívatott antihőshöz). A lángok kínozták a lényt ami egy hangos ordítással adta tudtára a világnak utálatát. Egyszerűen nem érti hogy miért nem másik két társát találták el akik most csak állnak egy helyben zsíros célpontot kínálva.

Ha Koncoló most nem jár sikerrel akkor nincs esély a bejutásra, túl kevesen vagyunk, legalább háromszoros túlerő kellene hogy elintézzük ellenfeleinket. Az űrnőnek üzenetet küldök hogy ha tudna küldjön erősítést, eközben természetesen nem állok meg egy helyben hanem továbbra is lekötöm a molotov páros figyelmét miközben össze vissza rohanok, ugrálok már amennyire a lőrés holterében mozogni tudok. Ha Koncoló nem járna sikerrel szólok a többieknek hogy jobb lenne egy időre elvonulni a teleptől hogy nyugodt környezetben átgondoljuk a terveket.

Megkerültem az épületet és felmásztam a tetőre. A két ember a fajtársaimmal volt elfoglalva és arról az egy idegenről fogalmuk sem volt, hogy hova tűnt. Éppenséggel mögöttük van a tetőn.
Előbb körülnézek, hátha nincs több olyan szerkezet, ami Stalkert levetette innen. Ha nincs, akkor könnyen rájuk tudok rontani, de ha van, akkor biztos, hogy nem lesz meglepetésszerű támadás. Miután körülnéztem megvártam, míg az egyik ember dobáshoz készíti a koktélt, így neki tudok rontani, elejti, a koktél felrobban és mindketten halálra égnek. De mielőtt robbanna a koktél leugrok a tetőről.
//Elnézést a hosszú kimaradásért, nagyon unatkoztam és még a gépet sem kapcsoltam be. És még egyszer elnézést, hogy csak ennyit írtam.//

Ép hogy falra raktam kezeim és mászni kezdtem elkellet ugranom onnan, mert felém dobtak egy lángoló üveget. Szerencsémre csak apró lángok repültek a testemre, amik nyálkás testemen azonnal ki oltódtak kisebb sérüléseimet nem vettem figyelembe.

Koncolót látva a tető rés felé közeledve az emberek figyelmét sikoltásommal magamra keltem, hogy rám célozgassanak, de közben a lőrés távolságától persze távol maradok. Így próbálok Koncolónak segíteni, aki a tetőn kíván bejutni és elpusztítani az ellenséget. Odabent még mindig halom az emberek mozgolódását és a gépeik motorját.

Így nem fogunk tudni bejutni kell valami erősítés gondolom magamban miközben körbe futkosóm az épületet és fekete farkam pedig magam mögött húzódik végig a levegőben.