Faj: ember
Nem: férfi
Név: Gipsz Jakab
Becenév: -
Születési dátum: 2169
Születési hely: Mars, Mars city
Rang: Közlegény
Foglalkozása vagy volt foglalkozása: Légi szállító, Bűvész, Élet filozófus, Színész, Színművész, Búvár. Katona.
Külső és belső jellem: 183 cm, hosszú vállig érő egyenes barna haj, smaragd zöld szemek. Sárgásbarna bőrszín. Sportos testalkat és hajlékony test. Könnyed mozgású, gyors reflexekkel megáldott ember. Széles vállakkal. Egy nyurga vékony alak. Élet vidám és pozitív ember, aki mosolyával és tekintetével bűvöli el az embereket. Szavatartó és becsületes, amennyire a körülmények engedik. Filozófus és sokat olvasott ember, így bármilyen témához betudd csatlakozni.
Felszerelés: Alap katonai felszerelés kiegészítve több gránáttal. Sisak, mellvért, térd és könyökvédőt mindig az előírásnak megfelelően hord. Fekete kesztyűjével biztosan bánik a szerszámokkal. Kése a mellkasán pihen, fekete színű tokjában.
Mars cityben születtem a felhőkarcolók részében. Nem tudtam még akkor, hogy mire születhettem. Szüleim jómódúak voltak. Nagyon szerettek engem és mindenben támogattak. Szabadnak éreztem mindig magam, amikor velük tölthettem az időt. Édesapám folyton nagy figyelmet szentelt rám, hogy tanuljak, így az iskolában jól teljesítettem.
- Hé, Jakab! – kiáltotta egy német nemzetiségű nekem. – Te zsidó vagy? – kérdezte összekulcsolt kezekkel ez a szőke, nagyképű fiú, aki csak 15 éves volt.
- Tudod, nem szeretem a zsidókat. Azok mind férgek. – ekkora karját meglendítette felém és ökölbe szorított keze a fejemhez közeledett. Arcán az izmok a haragtól összerándultak. Olyan képet festett az ábrázata, akinek szorulása van a toaletten és erőlködik. Szerencsémre a keze a levegőt találta el. Ekkor megragadtam a karját az egyik kezemmel és átkulcsoltam, hogy lefogjam, de nem bírtam kihagyni azt, hogy tökön térdeljem. A srác ó alakra formálta a száját és térdre rogyott.
- Nem vagyok zsidó, ezt jegyezd meg. Magyar vagyok. – mondtam neki. Ettől a pillanattól kezdve barátok lettünk.
Hans Fryderik-nek hívták. Jó barátok lettünk az esemény után, mivel meghívtam őt, magunkhoz. Több nemzetiségből voltak barátaim. Például Darius Salsky, aki lengyel nemzetiségű, kopasz, duci gyerek volt. Általában csíkos pulóvert viselt. Az egyik kedvencem rajta a bordó volt, aminek krémszínű csíkjai voltak. De ott van John Metthew, a brit srác, aki szemüveget viselt és olyan okoskodó kis zseni volt. Őt is nagyon csíptem a barátaim közül.
De vajon miért is említettem meg őket? Bizony, amikor letettem az iskolát, megszereztem a szállító űrhajó engedélyemet és a fiúkkal csináltunk egy jó üzletet.
De térjünk vissza az iskolához. Nagyon szerettem a sulit. Jó tanulónak számítottam, de nem voltam a legjobb. Nem is akartam. Tovább tanulva bővítettem ismereteimet, így színész iskolába jártam, eközben kondíciómra is oda figyeltem és rendszeresen eljártam futni. Az élet nagy tanító mester, így megtanultam búvárkodni, de persze mindig is repülni szerettem volna. Így jelentkeztem, hogy megvalósítsam álmaimat. Nem egyszerű, de a lelkesedésemmel és szorgalmammal elértem.
Egy hétfői napon, pont állást kerestem és összefutottam, a srácokkal. Darius ekkor tájt izmos és kigyúrt kopasznak számított. Kidobóként meg is értem. Testőr szakmával a háta mögött.
- Te, Jakab. Mit szólnál egy kis szállításhoz?- kérdezte barna szemöldökét felvonva
- Attól függ, hogy mennyi a lé? Mivel? Mit és hova? – nem kerteltem és nyíltan kérdeztem.
- A szállítmányt nem tudom megmondani, de adnak egy űrsiklót. Kis távolságot kell megtenni. A pénz szerintem jó. – amikor megmondta az árat én is jónak ítéltem meg. Egy közepes fizetésnek felelt meg.
- Ez mennyire legális? Vihetek magammal társakat?- kérdeztem újfent.
- Az egyik bár tulajdonosának kell valamit leszállítani a földre. Nem kis rizikó.- mondta gyermeki könnyedséggel a már 27 esztendős barátom. Erre felkaptam a fejem. A földet hatalmas katasztrófa érte.
- Te megőrültél? Ott bogarak vannak. Ráadásul karantén alatt van a föld. Nem rég olvastam, hogy tengerészgyalogosokat képeznek ki. Nagyon jó kezdő fizetéssel. Jelentkezz te is. Én megyek.
Ekkor változtatta meg Darius gondolkodását. A többieket is felhívtam. Mindannyian jelentkeztünk. A felvételi meg volt. Engem a repülő szakaszba tettek, de közben búvárképzésen is jártam. Darius-t és Fryderik a felderítőknél helyezkedtek el. Utóbbi robbantás technikai szakképesítéssel. Metthew pedig a magas számítástechnikai képzettséggel máshova, de így is tartottuk a kapcsolatot.
A kiképzés eleinte nehézkes volt, de bele szoktam. A lövészeten, sajnos átlagon aluli teljesítettem. Aztán a légi szakasznál jöttek a sikerek. Mivel már vezettem, így könnyedén tudtam gépekkel dolgozni a levegőben.
Avatásom után a GateWay űrbázisra kerültem. Onnét ellátmányt és egyéb dolgot szállítottam a földre. Hihetetlen látvány volt. Az épületek romosak voltak. Persze csak távolról láttam, de látszott, hogy hatalmas robbanások rázhatták meg a felszínt. Darius ekkor a földi bázison volt őr. Frideryk szintén, de ő felderítőkkel a környéket pásztázhatta. Metthew pedig a GateWay-n maradt.
A föld láttán, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit tennem kell. A történetem itt kezdődik, 2196-ban.
Nem: férfi
Név: Gipsz Jakab
Becenév: -
Születési dátum: 2169
Születési hely: Mars, Mars city
Rang: Közlegény
Foglalkozása vagy volt foglalkozása: Légi szállító, Bűvész, Élet filozófus, Színész, Színművész, Búvár. Katona.
Külső és belső jellem: 183 cm, hosszú vállig érő egyenes barna haj, smaragd zöld szemek. Sárgásbarna bőrszín. Sportos testalkat és hajlékony test. Könnyed mozgású, gyors reflexekkel megáldott ember. Széles vállakkal. Egy nyurga vékony alak. Élet vidám és pozitív ember, aki mosolyával és tekintetével bűvöli el az embereket. Szavatartó és becsületes, amennyire a körülmények engedik. Filozófus és sokat olvasott ember, így bármilyen témához betudd csatlakozni.
Felszerelés: Alap katonai felszerelés kiegészítve több gránáttal. Sisak, mellvért, térd és könyökvédőt mindig az előírásnak megfelelően hord. Fekete kesztyűjével biztosan bánik a szerszámokkal. Kése a mellkasán pihen, fekete színű tokjában.
Mars cityben születtem a felhőkarcolók részében. Nem tudtam még akkor, hogy mire születhettem. Szüleim jómódúak voltak. Nagyon szerettek engem és mindenben támogattak. Szabadnak éreztem mindig magam, amikor velük tölthettem az időt. Édesapám folyton nagy figyelmet szentelt rám, hogy tanuljak, így az iskolában jól teljesítettem.
- Hé, Jakab! – kiáltotta egy német nemzetiségű nekem. – Te zsidó vagy? – kérdezte összekulcsolt kezekkel ez a szőke, nagyképű fiú, aki csak 15 éves volt.
- Tudod, nem szeretem a zsidókat. Azok mind férgek. – ekkora karját meglendítette felém és ökölbe szorított keze a fejemhez közeledett. Arcán az izmok a haragtól összerándultak. Olyan képet festett az ábrázata, akinek szorulása van a toaletten és erőlködik. Szerencsémre a keze a levegőt találta el. Ekkor megragadtam a karját az egyik kezemmel és átkulcsoltam, hogy lefogjam, de nem bírtam kihagyni azt, hogy tökön térdeljem. A srác ó alakra formálta a száját és térdre rogyott.
- Nem vagyok zsidó, ezt jegyezd meg. Magyar vagyok. – mondtam neki. Ettől a pillanattól kezdve barátok lettünk.
Hans Fryderik-nek hívták. Jó barátok lettünk az esemény után, mivel meghívtam őt, magunkhoz. Több nemzetiségből voltak barátaim. Például Darius Salsky, aki lengyel nemzetiségű, kopasz, duci gyerek volt. Általában csíkos pulóvert viselt. Az egyik kedvencem rajta a bordó volt, aminek krémszínű csíkjai voltak. De ott van John Metthew, a brit srác, aki szemüveget viselt és olyan okoskodó kis zseni volt. Őt is nagyon csíptem a barátaim közül.
De vajon miért is említettem meg őket? Bizony, amikor letettem az iskolát, megszereztem a szállító űrhajó engedélyemet és a fiúkkal csináltunk egy jó üzletet.
De térjünk vissza az iskolához. Nagyon szerettem a sulit. Jó tanulónak számítottam, de nem voltam a legjobb. Nem is akartam. Tovább tanulva bővítettem ismereteimet, így színész iskolába jártam, eközben kondíciómra is oda figyeltem és rendszeresen eljártam futni. Az élet nagy tanító mester, így megtanultam búvárkodni, de persze mindig is repülni szerettem volna. Így jelentkeztem, hogy megvalósítsam álmaimat. Nem egyszerű, de a lelkesedésemmel és szorgalmammal elértem.
Egy hétfői napon, pont állást kerestem és összefutottam, a srácokkal. Darius ekkor tájt izmos és kigyúrt kopasznak számított. Kidobóként meg is értem. Testőr szakmával a háta mögött.
- Te, Jakab. Mit szólnál egy kis szállításhoz?- kérdezte barna szemöldökét felvonva
- Attól függ, hogy mennyi a lé? Mivel? Mit és hova? – nem kerteltem és nyíltan kérdeztem.
- A szállítmányt nem tudom megmondani, de adnak egy űrsiklót. Kis távolságot kell megtenni. A pénz szerintem jó. – amikor megmondta az árat én is jónak ítéltem meg. Egy közepes fizetésnek felelt meg.
- Ez mennyire legális? Vihetek magammal társakat?- kérdeztem újfent.
- Az egyik bár tulajdonosának kell valamit leszállítani a földre. Nem kis rizikó.- mondta gyermeki könnyedséggel a már 27 esztendős barátom. Erre felkaptam a fejem. A földet hatalmas katasztrófa érte.
- Te megőrültél? Ott bogarak vannak. Ráadásul karantén alatt van a föld. Nem rég olvastam, hogy tengerészgyalogosokat képeznek ki. Nagyon jó kezdő fizetéssel. Jelentkezz te is. Én megyek.
Ekkor változtatta meg Darius gondolkodását. A többieket is felhívtam. Mindannyian jelentkeztünk. A felvételi meg volt. Engem a repülő szakaszba tettek, de közben búvárképzésen is jártam. Darius-t és Fryderik a felderítőknél helyezkedtek el. Utóbbi robbantás technikai szakképesítéssel. Metthew pedig a magas számítástechnikai képzettséggel máshova, de így is tartottuk a kapcsolatot.
A kiképzés eleinte nehézkes volt, de bele szoktam. A lövészeten, sajnos átlagon aluli teljesítettem. Aztán a légi szakasznál jöttek a sikerek. Mivel már vezettem, így könnyedén tudtam gépekkel dolgozni a levegőben.
Avatásom után a GateWay űrbázisra kerültem. Onnét ellátmányt és egyéb dolgot szállítottam a földre. Hihetetlen látvány volt. Az épületek romosak voltak. Persze csak távolról láttam, de látszott, hogy hatalmas robbanások rázhatták meg a felszínt. Darius ekkor a földi bázison volt őr. Frideryk szintén, de ő felderítőkkel a környéket pásztázhatta. Metthew pedig a GateWay-n maradt.
A föld láttán, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit tennem kell. A történetem itt kezdődik, 2196-ban.
