Faj: ember
Nem: férfi
Név: Joe Johnson
Születési dátum: nem tudom hányadik évében jár az oldal, ha valaki megmondja, kiegészítem. Így 25 éves.
Születési hely: Los Angeles
Rang: közlegény
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: katona
Külső és belső jellem: 180 cm magas 110 kiló, izmos, fekete bőrű férfi. Nagy dumás, tud beszélni, sosincs csendben, de teszi a dolgát, amikor itt az idő, hogy tenni kell.
Felszerelés: katonai alap felszerelés, semmi extra.
Gyerekkor
Los Angelesben született és ott is élt, míg a sors el nem sodorta.
Már az iskolában kiderült, hogy nem neki való ez a hétköznapi élet.
Bajkeverő volt, balhés srácnak ismerték meg, de aztán benőtt a feje lágya és jelentkezett a hadseregbe, mert úgy érezte, hogy ez a hivatás az, ami a neki jó.
Invázió
Jöttek az Idegenek és folyton volt mit tenni. Nem volt olyan nap, amikor nyugi lett volna. Fegyverek szavától volt hangos az élet a Földön és Joer is tette a maga dolgát. Mindig az elsők között került bevetésre, ezért is csoda, hogy még él, mert az élvonalban harcolt, s nem volt olyan, hogy ne lett volna legalább egy rizikós helyzet.
Joe ugyan szereti jártatni a száját, de amikor a kötelessége szólítja, akkor teszi a dolgát.
Egy idő után azonban kivonták és a Gatewayre küldték pihenni.
A Gatewayen minden a maga megszokott hétköznapi ütemében zajlott, mígnem egy riadó meg nem zavarta.
- Jól van kislányok, mozgás, mintha élnétek! - vakkantotta egy őrmester, s elhaladt mellette egy osztag katona, köztük volt a nagy dumás Joe Johnson is.
- Csak nem randira hív, örmi? Hehe. - vigyorgott a nagy darab néger.
- Pofa be Johnson, nincs szerencséje! A dögök fognak haláli jó táncot járni magával! Na, mozgás! - A szakasz pedig elrobogott a hangárba, hogy betegyék formás popsijukat a szállító egységekbe, melyek elrepítették őket a megadott helyre.
Útközben, mikor a mély álomból felébredtek, ismertetve lett a szituáció.
- Az egyik telepen elszabadult a pokol. Nekünk kell menteni a menthetőt és szétrúgni a Királynő becses seggét, hogy rendre utasítsuk, hogy hol a helye. Világos?
- Ja. - Felelte egyszerűen Wetter, az egyik katona.
A többiek bólogattak és mikor leszálltak a telepen, ami egyszerű épületekből állt, máris akcióba léptek.
- Szétszoródni és ellenőrizzétek a helyeket! - utasította az őrmester a többieket, akik így is tettek.
Az első szobában semmit nem találtak, a második meg a központi vezérlő helyiség volt, a telep szíve lelke.
Na, itt cafatokban volt az emberi test.
Mindenfelé maradványok és egy olyan hatalmas lyuk tátongott, amibe simán beleültek hatan is, ha akartak.
- Itt milyen parti volt, öregem! - mondta álmélkodva Joe.
- Ja - felelte Wetter. - Olyan amolyan lemarad a buliról féle parti, mert későn jöttünk.
- Úgy tűnik - hagyta rá az őrmester. - De azért éberséget és kutassátok át a többi helyet is!
- Igen, uram! - felelték a katonák és mentek tovább.
De pechjükre egy telepest se találtak, minden üres volt.
- Nem kéne, uram, visszamenni? Lehet vaklárma, mármint nem vaklárma, de nézze meg. Ennek semmi értelme? KI adhatta ki a vészjelet? - mondta Joe.
- Arra céloz, hogy a dögök csaltak lépre minket? - kérdezte szúrósan az őrmester, miközben éjszakára a csapat elbarikádozta magát.
- Könnyen meglehet.
- De hogyan? Nem képesek rá.
- Talán mégis - tűnődött a fekete bőrű srác.
Éjszaka jött el a pokol.
Wetter rikoltott fel, mint egy kislány, de már csak azt látták, ahogy két dög széttépi a testét és a vér szökőkút szerűen áramlott belőle.
A katonák tüzet nyitottak.
De nem sok esélyük volt.
- Megmondtam! - kiabálta túl azajt Joe. - Menjünk innen amíg még lehet!
- Igaza van, katona! Jól van, húzás innen! - Közben gránát robbant, rikoltások rázták meg a falat, ahogy sav fröccsent szét.
Az egyik katona arcát lemarta, a másikat meg félig érte a halálos anyag, de elhurcolták az idegenek, mire észbe kapott.
Az őrmester és Johnson, meg egy harmadik, aki Brian Smith névre hallgatott, élte túl.
Felszálltak a hajóval és maguk mögött hagyták a telepet, amire azért elhelyeztek egy csinos kis bombát indulás előtt.
Mondhatni, hogy majdnem sokkos állapotban értek vissza a Gatewayre, ahol jelentést tettek és várták a további eligazítást.
Nem: férfi
Név: Joe Johnson
Születési dátum: nem tudom hányadik évében jár az oldal, ha valaki megmondja, kiegészítem. Így 25 éves.
Születési hely: Los Angeles
Rang: közlegény
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: katona
Külső és belső jellem: 180 cm magas 110 kiló, izmos, fekete bőrű férfi. Nagy dumás, tud beszélni, sosincs csendben, de teszi a dolgát, amikor itt az idő, hogy tenni kell.
Felszerelés: katonai alap felszerelés, semmi extra.
Gyerekkor
Los Angelesben született és ott is élt, míg a sors el nem sodorta.
Már az iskolában kiderült, hogy nem neki való ez a hétköznapi élet.
Bajkeverő volt, balhés srácnak ismerték meg, de aztán benőtt a feje lágya és jelentkezett a hadseregbe, mert úgy érezte, hogy ez a hivatás az, ami a neki jó.
Invázió
Jöttek az Idegenek és folyton volt mit tenni. Nem volt olyan nap, amikor nyugi lett volna. Fegyverek szavától volt hangos az élet a Földön és Joer is tette a maga dolgát. Mindig az elsők között került bevetésre, ezért is csoda, hogy még él, mert az élvonalban harcolt, s nem volt olyan, hogy ne lett volna legalább egy rizikós helyzet.
Joe ugyan szereti jártatni a száját, de amikor a kötelessége szólítja, akkor teszi a dolgát.
Egy idő után azonban kivonták és a Gatewayre küldték pihenni.
A Gatewayen minden a maga megszokott hétköznapi ütemében zajlott, mígnem egy riadó meg nem zavarta.
- Jól van kislányok, mozgás, mintha élnétek! - vakkantotta egy őrmester, s elhaladt mellette egy osztag katona, köztük volt a nagy dumás Joe Johnson is.
- Csak nem randira hív, örmi? Hehe. - vigyorgott a nagy darab néger.
- Pofa be Johnson, nincs szerencséje! A dögök fognak haláli jó táncot járni magával! Na, mozgás! - A szakasz pedig elrobogott a hangárba, hogy betegyék formás popsijukat a szállító egységekbe, melyek elrepítették őket a megadott helyre.
Útközben, mikor a mély álomból felébredtek, ismertetve lett a szituáció.
- Az egyik telepen elszabadult a pokol. Nekünk kell menteni a menthetőt és szétrúgni a Királynő becses seggét, hogy rendre utasítsuk, hogy hol a helye. Világos?
- Ja. - Felelte egyszerűen Wetter, az egyik katona.
A többiek bólogattak és mikor leszálltak a telepen, ami egyszerű épületekből állt, máris akcióba léptek.
- Szétszoródni és ellenőrizzétek a helyeket! - utasította az őrmester a többieket, akik így is tettek.
Az első szobában semmit nem találtak, a második meg a központi vezérlő helyiség volt, a telep szíve lelke.
Na, itt cafatokban volt az emberi test.
Mindenfelé maradványok és egy olyan hatalmas lyuk tátongott, amibe simán beleültek hatan is, ha akartak.
- Itt milyen parti volt, öregem! - mondta álmélkodva Joe.
- Ja - felelte Wetter. - Olyan amolyan lemarad a buliról féle parti, mert későn jöttünk.
- Úgy tűnik - hagyta rá az őrmester. - De azért éberséget és kutassátok át a többi helyet is!
- Igen, uram! - felelték a katonák és mentek tovább.
De pechjükre egy telepest se találtak, minden üres volt.
- Nem kéne, uram, visszamenni? Lehet vaklárma, mármint nem vaklárma, de nézze meg. Ennek semmi értelme? KI adhatta ki a vészjelet? - mondta Joe.
- Arra céloz, hogy a dögök csaltak lépre minket? - kérdezte szúrósan az őrmester, miközben éjszakára a csapat elbarikádozta magát.
- Könnyen meglehet.
- De hogyan? Nem képesek rá.
- Talán mégis - tűnődött a fekete bőrű srác.
Éjszaka jött el a pokol.
Wetter rikoltott fel, mint egy kislány, de már csak azt látták, ahogy két dög széttépi a testét és a vér szökőkút szerűen áramlott belőle.
A katonák tüzet nyitottak.
De nem sok esélyük volt.
- Megmondtam! - kiabálta túl azajt Joe. - Menjünk innen amíg még lehet!
- Igaza van, katona! Jól van, húzás innen! - Közben gránát robbant, rikoltások rázták meg a falat, ahogy sav fröccsent szét.
Az egyik katona arcát lemarta, a másikat meg félig érte a halálos anyag, de elhurcolták az idegenek, mire észbe kapott.
Az őrmester és Johnson, meg egy harmadik, aki Brian Smith névre hallgatott, élte túl.
Felszálltak a hajóval és maguk mögött hagyták a telepet, amire azért elhelyeztek egy csinos kis bombát indulás előtt.
Mondhatni, hogy majdnem sokkos állapotban értek vissza a Gatewayre, ahol jelentést tettek és várták a további eligazítást.
